Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-09 / 160. szám
HANN FERENC VERSEI: TENAGY SÁNDOR: Fehér terítéket Kinyílnak ajtók, ablakok Program és népművelés EGY VITA TANULSÁGAI van a rétre a hó. Állok az úton, mint fekete madár. Azt hinnéd elrémít e kontraszt... ... de nem. Én így vagyok mindennel. Fehér mezőben makacs fekete holló. Mint a gördülő kő úgy zuhanok rád) Meredek a lejtő, vissza semmi sem foghat. Már késő, kiszakadt az utolsó bokor, völgyeid lassan hozzámszoknak. Ismerős formákká szűkülnek a távok) mint a legördült kő, nálad megállók. Csillagról, napról, holdról sokait meséltem neked. S most, hogy az alkonyairól folyik a szó, tompul a fény szemedben. FORGÁCS KÁROLY: SZÉL Fagyott tüzek színtelen lángja zúg, Harsog a sziklás földtől a napig, Nem keresi, hol fnt turista-út, Kaszálja a tölgyek Ingó karjait, Éles fogával mar, tőr és harap, Kiszívja zöldjét a tengernyi lombnak, Hiába zeng a nap fénysugarat, S az ágak ezre hiába sikongat; Á bronzra perzselt leveleket tépi, Hegyoldal, völgy, mind zizegő kosár: Összegyűjti mit leseper az égi Kürtből kizúgó hideg, gyilkos ác. KASSAI FERENC: Szemedben Szemedben apró háztetőket láttam, játékvárost csöpp galaktikában, szempillád hűvösébe bújva lágy füvekbe öltözik a tér, madár tollászkodik, megtérhet otthonába föld és ég, pupillád fészke mása a világnak s mert kisebb, otthonos. Almodból — fura liliputi fajta — zöld rétre tart a hajnali lovacska, szemedben kiscsikók a tárgyak, lesz jó gazdája talán a csodának. Kettőzött lánggal lobognak szemedben a falak, székek, béke is lehet. A világra szemeddel ébredek. Kinyílnak ajtók, ablakok, betör a tavasz árama — Ülök, kezemben kés, kenyér, megnyert csatáim látszata; odakünn gyorsul, gyűrűzik s fölivei gyönyörű zene — májusi kastély: körtefa, méhek lármás piactere. Klorofil-lázas ér dobog, ébresztő, ásó gereblye — boldog hazugság, ne röpülj agyamra, idegeimre, nekem csak ez kell, így a jó, tavasz fényképe arcomon — Mint ki örökké itt marad, lesek csodára: dolgozom. öbb hónapos nyilvános eszmecsere után lezárult a népművelés tennivalóiról kialakult vita egyik szakasza. Ez a polémia évek óta tart, és tartani is fog, mindaddig, amíg a gyors társadalmi és kulturális fejlődés szinte évről évre új féladatok elé állítja a népművelés irányítóit. A vita folyamatos jellege tehát nem a dolga végezet lenség Jele, hanem természetes következménye a feltételek és igények változásának. KALÁSZDI ISTVÁN: Gyárkémények (Csont István tttwatrdciófa) Füstkendőt lobogtató szél! Hazát-jelző beton-ujjak! Külvárosok irány-mutatói: megyek alattatok, arcomon meleg-hajú Nap, kezemen a- munka -korma, verseimben az otthon öröme. Megyek a’attatok, megemelem a hangom is, ha szólok, mindenki hallja: élni akarok, jelen lenni a hasznosra váró mozdulatban, amely füstkendőt sző a kémények fölé, hogy hitemmel íöllobogjon, Néhány hét múlva országszerte megkezdik a szakemberek az őszi-téli népművelési évad tervezését, a munkásakadémiák, mezőgazdasági, ipari és egyéb tematikájú előadás- sorozatok programjának kialakítását. A jó népművelés az ország szocialista építését, gazdasági- társadalmi terveinek megvalósítását segíti. Ezeknek a terveknek részben újszerű jellegéből következik, hogy a népművelés is új formákat szeretne alkalmazni és több irányban bővíteni a százezrekhez továbbított ismeretek körét A könyvtárak, szakkörök, műkedvelő együttesek, amelyek eddig a népművelés kereted voltak, — és a legtöbb helyen még ma is csaknem kizárólagos érvénnyel azok — nem igazodnak kellőképpen a növekvő és változó követelményekhez. A vita tapasztalatai alapján elmondhatjuk: a tömegek fi- gyelemébresztéeónék és a jogos várakozások kielégítésének elég sok bevált módja van. A probléma inkább az, hogy ezeket a módszereket még sok helyen nem ismerik, vagy legalábbis ritkán alkalmazzák. Pedig ehhez nem is kell beruházás, vagy nagyobb költség- keret. Mindössze arra van szükség, hogy változzék a szemlélet, mozgékonyabb, rugalmasabb, ax élet követelményedhez jobban és gyorsabban igazodó legyen a tervezés, a népművelési apparátus egész tevékenysége. A viták egy részében ezt panaszolták, hogy megcsappant az érdeklődés, a kívánatosnál kevesebben látogatják a kultúrházakat, klubokat, a különböző rendezvényeket Éppen ez az, ami a legidőszerűbb feladatokat állítja elénk. Ha ugyanis a hagyományos ismeretterjesztő és szórakozási formák nem eléggé vonzóak, keresni kell a hatékonyabb eszközöket Tanulmányozni kell, hogyan és mivel kezdhetnénk zsugorítani a falvakban és városokban ma még megtalálható, s joggal gyakran emlegetett fehér foltokat, a közömbösség és tájékozatlanság szigeteit Az egyes társadalmi rétegek jobb, szakszerűbb megközelítésére volna szükség. Minden. ki tudja például, hogy a legtöbb ember kulturális és információ-szerző érdeklődése ma már leginkább a televízióra irányul. Különösen érvényes ez a munkásság és az alkalmazotti réteg derékhadára. Százezrek nézik a színházi közvetítéseket, a tv-híradót, hallgatják az ismeretterjesztő előadásokat és koncerteket. Élményeket kapnak és bosszankodnak, egyetértenek és vitáznak. Többször esett már szó arról, hogy a népművelési apparátus több figyelmet szentelhetne az esti iskolák hallgatóira. Tanulmányaik könnyítésében • ku 1 túrotthonok is szerepet vállalhatnának. Másik nagy lehetőség és egyben társadalmi szükséglet: az ifjúságot érdeklő, fantáziájára is hatni tudó témakörök, ismeretterjesztő- és szórakoztatási formák kutatása. Olyan új mozgalmak felkarolása például* mint a pol-beat-é, amelyben a modem zene egy formájának tudatosan progresszív válfaját üdvözölhetjük. Fiatal és Idősebb generációk számára egyaránt fontos a jobb műszaki propaganda, a gyakorlati követelményekhez igazodó technikai felvilágosítás és képzés. Mindez eddig is nagy jelentőségű volt. A gazdasági mechanizmus reformjával előálló új helyzetben azonban mind a vállalatok, mind az egyes műszaki és fizikai dolgozók szempontjából egészen közvetlen — forintban is kifejezhető — hatása lehet a jói irányított ismeretterjesztésnek. És itt van talán a legnagyobb szükség rugalmasságra, új szervezeti keretek megteremtésére. Eddig a műszaki ismeretterjesztés és az igazgatók, főmérnökök, főkönyvelők kapcsolata kissé formális volt; legjobb esetben is csak személyes részvételre szorítkozott Most viszont hasznos és szükséges a gyári kollektíva előtt álló termelési feladatok figyelembevétele, a segítség- nyújtás módozatainak közös keresése, az éppen adott — és esetleg évről évre változó — műszaki követelmények kielégítése a műszaki népművelésben is. Dersi Tamás azonban minden butaságot összefecsegett. Az időjárásról, a történelemleckéről, az otthoni munkájáról és hogy kiskorában milyen félős volt — Teljesen meghülyültem — mondta ki félig hangosan a lépcsőházban, ahogy loholt felfelé. Az erkélyről nézte, hogy Laci bemegy-e Juditék házába. Ha lett volna elég bátorsága, utána kiáltott volna. Ehelyett a kamrába ment, kent egy nagy szelet lekváros kenyeret. Lacinak nem kellett sokat várnia az előszoba ajtaja előtt. — Milyen pontos vagy — mondta Judit mosolyogva. — Gyere! Magas nyakú, fekete pulcsit és térden félül érő miniszoknyát viselt Judit. Meztelen lábán két vékony pántból álló szandál volt. _ Meg kell elégedned velem, nincs itthon senki — mondta Judit, amikor beértek a szobába. — Ülj le. Mit iszol? Valami erőset, vagy főzzek egy kávét? Anyu leszaladt a fodrászhoz, apu pedig a kocsit vitte be a szervizbe. . —Akkor talán én ... majd máskor — mondta Laci zavartan. — Ne légy ilyen gyerek! Félsz? Gint ittak, aztán kávét is főzött Judit. Az idő gyorsan szaladt. Judit nagyon kedvesen viselkedett. A matekról egy szót sem szólt. Laci nem is bánta. Jól érezte magát. Ebben bizonyára közrejátszott az a három pohár gin is, amit megivott hirtelen. Ne és a i-en-ptec jó szám. amit Judit a magnóról látszott le. Természetesen táncoltak is. Egészen meglepődött, amikor megszólalt az előszoba csengője. Nem akart hinni a fülének. Mit akar ez a csengő? — Ez biztos anyu lesz — mondta Judit. — Maradj csak nyugodtan. Laciban bizonytalan érzés támadt. Mit szól majd Judit mamája, hogy ók ilyen rumlit csaptak, ahelyett, hogy a matekot nézték volna meg? Judit mamája mosolyogva nyújtott kezet. — Jól érezték magukat? — kérdezte Lacitól. — Üllőn le, remélem, nem akar máris elszaladni? Zavarok? Laci fülig elvörösödött. Dadogott valamit. Később megkérdezte Judit mamája, mikor indul a kézl- labdacsapat a turnéra. Merre mennek majd, hol szállnak meg, kikkel játszanak, milyen eredményt vár a csapattól Laci, a kapitány? Hogyan pótolják majd a két hét kiesést a gyerekek a tanulásban? Mindezt nagyon komolyan kérdezte és nagy érdeklődéssel figyelt a válaszokra. Laci boldogan magyarázott. Amikor eljött Juditéktól, az előszobában megállt. — Koszi mindent! — mondta Laci. — Aranyos voltál — mondta Judit és puhán megcsókolta Laci arcát. — Holnap jössz? Laci másnap is, a következő nap is ment. Judit mamája mindig otthon volt. A másik szobában hallgatta a rádiót, amíg ők a matekkal foglalkoztak. De megkérdezte, nem zavarja-e őket, ha a rádióból zenét hallgat. Judit komolyan figyelt Laci magyarázataira. Néha megjegyezte, hogy Laci nagyon érti a matekot. Ez irtó jó lehet. Miért van az, hogy Laci mindenhez annyira ért? A kézilabdaedzéseken viszont alig szóltak egymáshoz. Minden úgy volt, mint azelőtt, kivéve azt, hogy Laci naponta ment Juditékhoz. Aztán elérkezett a nap, amikor közölték, kik jöhetnek számításba az utazásnál. Judit is köztük volt. Szabó Kati sem maradt ki a keretből. Másnap Judit ismét egyedül volt otthon, amikor Laci megérkezett. Leültek a szokott helyükre, elővették a könyvet, a füzetet, de Laci alig tudott odafigyelni. Gyakrabban ért a keze Judit karjához, mint máskor. Amikor Judit az egyik számítást eltévesztette, felállt, odament mögé és úgy magyarázta, hogyan kellött volna Juditnak csinálnia a behelyettesítést. Judit felemelté a fejét, és Laci ekkor megcsókolta. Érezte, hogy Judit is örül a csóknak. Aztán Laci leguggolt Judit mellé, a fejét a lány ölébe hajtotta, majd megcsókolta Judit térdét. — Ezt ne — mondta komolyan Judit. — De hát értsd meg — — kezdte volna Laci. — Nem. Ennek semmi értelme. Azt akarom, hogy a barátságunk sokáig megmaradjon. Ha pedig többet megengedek neked, mint amennyit szabad, akkor... Nekem még később is szükségem lesz rád. Laci megmerevedett Jól hallotta? — Br nyíré számító vagy? — kérdezte. — Ennyire okos — válaszolta Judit. — Állj fel szépen! — Mondd, válaszolnál egy kérdésemre? De őszintén. — Miért ne. — Te ezt az egészet... ezt a... játékot csak a külföldi út miatt csináltad? Judit elmosolyodott. — A játék szó csúnya volt. — Nekem is van önérzetem — mondta Laci, — És azt nem tudod elképzelni, hogy szeretlek? — De, el tudom. Ügy, ahogy egy jópofa kölyökkutyát tudunk szeretni, amelyik kedves, játékos, aztán ha megunjuk, kitesszük az ajtón: most már elég volt belőled. Ha ismét kedvem lesz játszani veled, majd füttyentek. Minden a hangulatomtól függ, értsd meg, te kiskutya. — Nem akarok veszekedni veled. — Így is jő. — Most mérges vagy? — Nem. Repesek az őrömtől. Végre beteljesedett, amire vágytam. Igaz? — Ne beszélj így. Ezt a Lacit nem szeretem, csak azt a másikat. — Hagyjuk! Folytassuk a matekot Laci szerette volna ököllel verni a fejét. Legszívesebben otthagyta volna Juditot, de az nagyon színpadias lett volna. Még nevetségessé tette volna magát Judit előtt. A keserűség azonban benne maradt. Arra vigyázott, ne legyen merev, a sértődöttség ne érződhessen sem a beszédében, sem a viselkedésében. Búcsúzáskor megcsókolta Juditot. — Minden rendben, kts- öreg? — kérdezte Judit. — Jövök holnap is •— válaszolta. Amíg vissza nem jönnek a turnéról, mindennap eljön Juditékhoz, határozta el. Ügy, mintha semmi sem változott volna. Vagy talán még azután is. Mint ahogy egy jó pajtáshoz illik, úgy fog viselkedni. De semmi többet. Még egyszer nem teszi ki magát ennek a megaláztatásnak. Hogy mondta Judit? Nekem még később is szükségem lesz rád. Mikor? Miért? Tehát, ha nem lenne még rá később is szüksége, akkor szóba sem állt volna vele, vagy akkor nem lett volna ilyen óvatos? Micsoda számító nő! Megbosszulhatná magát. Judit egyáltalán nem az a kitűnő játékos, aki mindenképpen megérdemli, hogy benne legyen a keretben. Legyen őszinte? Csak azért erősködött Judit mellett a keret összeállításakor, mert két hetet vele akart eltölteni. Két hét Judittal külföldön, ahol mégiscsak több alkalom adódik ahhoz, hogy együtt legyenek. Nincs olyan szigorú ellenőrzés, mint itthon, az egymásra utaltság érzése is sokat segít, és egy ilyen klassz lányt, mint Judit... Aki az ő helyében másként gondolkodott volna, az vesse rá az első követ. Szentként kell neki viselkednie, élnie? De most kihagyhatná Juditot a keretből mégis. Akkor mit szólna? Ja, kisöreg, ha te csak számításból voltál kedves, akkor most nyeld le a békát. Mondhatná ő is Juditnak. Ronda dolog lenne így csinálnia. <3 megmutatja, hogy másabb, különb, mint amilyen ez a kis számító csirke. És közben majd szétrobbant a dühtói. Nemcsak a csalódás bosszantotta, hanem saját tyúkesze is. Így bekapni a horgot! Akárcsak egy nyálas tacskó, olyan süket volt És este mégsem tudott uralkodni magán. Vacsora után kijött sétálni. Fáj a feje, mondta otthon. Egy félórát szellóz- ködik. A mamája nem szólt, pedig a legszívesebben azt mondta volna, hogy ilyenkor már ne menjen Juditékhoz. O is tudott Juditról. De azt Is tudta, a merev tilalom nem vezet célhoz. Aggódva nézett a fia után. Juditék felé ment. Előbb csinált egf kis kitérőt, aztán mégis befordult Juditék utcájába. Csak azért is! Mert 6 nem egy pipogya fráter, aki mindjárt az orrát lógatja. Valaki az egyik fa mellől ráköszönt. — Te vagy az, Kati? — lepődött meg. Mit röhöghet tajta most ez s kis béka. Hülyeség volt me jönni ilyen időiben. Világos, hogy csak Judit miatt tette. Magyarázkodjon ? Álltak egymás mellett, zavartan, kapkodó tekintettel. Laci kínjában cigarettát vett elő. Kínálta Katit is. — Kőszi! Én nem kérek. — Persze, te nem bagózol. Aztán megint csend. Csak a keserű füstöt érzi a szájában. Nem is esik jól az a cigaretta. — Mit csinálsz itt? — kérdezte Laci, hogy szóljon valamit. — Semmit. Ácsorgók. így szoktam. — Furcsa szokás. És mindig egyedül? — Mindig. — Jó az? — Te nem vagy egyedül? — kérdezte vissza Kati. — Umm... Ügy csinálom, hogy ne kelljen egyedül lennem. — Szerencsés fiú vagy. — Gondolod? — Vagy csak hagyod magad sodortatni? Bocsáss meg, nem akartalak megbántani. Rosszul esett? Ne haragudj. Laci felnézett a csillagtalan égre. — Nem bántottál meg — mondta. Eldobta a félig szívott cigarettát, eltaposta. Egy pillanatra arra a hazra nézett, amelyben Juditék laknak, Aztán odaköszönt Katinak, és ment vissza arra, amer- ről jött. A csendes utcában élesen kopogtak a lépései.
