Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-09 / 160. szám
EPOSZI TÖRTÉNET Még nem találkoztunk, s én ■lár ismertem a kiskörei Borszéki doktort. Tudtam róla, hogy jóságos és kedves mindenkihez, hogy önzetlenül segít az embereken; idős kora ellenére ma is fürgén, gyalogszerrel járja be a nagy falut, látogatja betegeit, többet bíróbb, tevékenyebb, mint akármelyik fiatal. A rendelőben, s azon kívül is, sokat tett és sokat tesz az emberek felvilágosításáért, B közegészségügyért. Tetteinek mozgató rugóját keresem, okát kutatom, mi készteti ezt az idős orvost, hogy fiatalokat is meghazudtoló hévvel hadakozzék a falu szellemi felemelkedéséért. Talán anyagi érdek? Vagy tán több megbecsülést kívánna? Nem hinném, ö maga mondja, hogy túlhaladta már a hatvannyolcadik évet, s elérte azt, amit a lehetőségek elérni engedtek, többre most már nemigen törekszik. Tőle tudom azt is, hogy a háború végeztével, 1944-ben, küldöttség jött érte, vezetőnek hívták az egri kórházba (korábban 10 évet töltött már a gyöngyösi kórházban is), de ő a falut választotta, azoknak az élőknek segítését és gyógyítását, akiket az itt töltött évek során már megismert, megszeretett Az első kiskörei emlékeket idézi, a felszabadult falu kezdeti gondját-baját, cigánytelepi látogatásait, ahol ma is még a régi világ maradéka fogadja. Hányszor kellett a tudatlan embereket — rekedten a sok hiábavaló beszédtől — szinte erőszakkal beoltania betegségiek ellen, s megmenteni életüket — Mikor ide kerültem, nem volt itt se járda, se villany. Egyik árokból kikeltem, a már síkba beestem. A kocsi is tengelyig merült a mély sárba... Régen történt, de mai napig lem tudja elfelejteni... Az akolháti tanyára hívták egy gazdasági cseléd beteg asszonyához. (— Három megijedt gyerek reszketett a sarokban. Az asszony egy dikón feküdt, vergődve, kivérezve...) Hirtelen vizet sem talált, hogy a kezét megmossa. Az asszonyon pedig segíteni kellett, sürgősen. Volt kevés alkohol a műszertáskában, kevés arra, hogy töLányok és asszonyok a pult mögött, üzletekben és vendéglőkben, cukrászdákban, tejboltokban és piacon , j. Mennyit nyom a húsz kiló ? Egyszerűnek látszik a válasz: pontosan húsz kilót. De csak a szabályzatban, a valóságban jóval többet... Reggelenkint pontosan 5 órakor megáll egy tehergépkocsi az egri Széchenyi utcai tejbolt előtt, és izmos karú férfiak nagy csörömpöléssel lepakolnak 40—50 kanna tejet. Alig negyed óra múlva jönnek a nők — a tejbolt dolgozói — láncba állnak, és lépcsőkön fel, két helyiségen át becipelik a teli kannákat. — Tudják, hogy ez szabálytalan? — Mindenki tudja, — válaszol a boltvezető — egy kanna 33 kiló. Itt csak nők dolgoznak, hatan egy műszakban. Ha ketten fogunk egy kannát, még hét órára sem lenne meleg reggeli, pedig hat órakor már nyitunk, s jönnek a vendégek. — Mi a megoldás? — Ha az udvarba beállhatna a gépkocsi... De a lakók tiltakoznak a hajnali csörömpölés miatt. A kis Csemegében kilenc nő dolgozik, s egy fiú, a 17 éves kifutó. Havonta több mint 100 mázsa árut emelnek, mozgatnak a nők. A boltvezető 14 6 MémsM 1967. július 9« vasárnap kéletesen bedörzsölje, fertőtlenítse a kezét. Mikor a dolgát befejezte, arra gondolt: „Te jő isten, ha ez megmarad, csoda... ” És az asszony megmaradt. Leánykája is szépen megnőtt, azóta férjhez ment. — így volt ez akkoriban. Egyszerre voltam szülész, gyermekorvos, belgyógyász, de szemész, fogász meg sebész is. Talpon kellett legyek reggeltől estig, és legtöbbször estétől reggelig. Mindent meg kellett csinálni. O, hányszor volt... cigányház, mécsvilág és körülöttem a részeg férfiak: „Ha meghó az asszony, magát agyonütjük!” Sokszor volt köszönet a fenyegetés. „ A sokféle emlékek között felemelő élmények is ágyazódnak. Derűs, díszes lagzik. Olyan menyasszonyokat köszönthetett akiket egytől egyig az ő két keze segített a világra érkezni. — Nem vágytam el innen ...! Az. emberek ma is, ha közéjük megyek, ültetnének mindjárt az asztalhoz: egyek, igyák. És ki tudna annyit enni, inni, ki tudna minden kívánságnak eleget tenni? ... Ha beteghez megyek, állnak kint a kapuban. „Isten hozta... !” Hívnának be az asztalukhoz, szednének darabokra. Valamikor nagyon rosszul ment ezeknek az embereknek, nagyon nehezen éltek, Most már jól élnek. Azoknak a hajdani szegény embereknek nem romlott meg a szívük. „Emlékszik, doktor úr, amikor...” mondják. Ha felejtem éve dolgozik a szakmában. Odahaza a család — három gyermek — az üzletben pedig a havi félmilliós forgalom, a több mint 300 ezer forintos raktárkészlet, és a napi ezer vásárló gondja. — Mennyi a fizetése? — 1700 forint és a jutalék. Ez legutóbb 540 forint volt. — Mi a legnehezebb a kereskedelemben ? — Türelmesnek lenni; A vásárlók sem egyformák ... — És mi a legrosszabb? — Azt válaszolni a vevőnek, hogy valami nincs. — Szabály szerint a nők húsz kilónál nehezebb árut nem emelhetnek. — Mi tudjuk, de jó lenne ezt megmondani a kiszerelő vállalatoknak is. A zsír 30 kilós, a cukor, a rizs, a felesborsó 50 kilós zsákokban érkezik. A sörösüvegekkel megrakott láda meghaladja a 80, a borosláda a 80 kilót. Közben meghozzák a kenyeret, és a kocsiról nagy két- fülű kosárba rakják. Több mint 50 kiló. A kosár egyik fülét jól megtermett szállító- munkás, a másikat húsz év körüli kislány markolja. Az ötödik forduló után: — Bírja? — B;mi kell. Egyenjogúság van. Ugyanazt a fizetést kapom, mint a férfiak. — Mennyi az? — 1100 forint és a jutalék. A múlt hónapban ez háromszáz forintra ment fel. — Mióta dolgozik a szakmában? — Három évig voltam tanútudnék is, ők mindenre emlékeztetnek. Megigazítja szemüvegét, int a fejével: — Ma könnyebb orvosnak lenni! Minden a kórházban történik, az asszonyok szülőotthonban szülnek. Ha kisebb baj van is, kiállítom a beutalót a szakorvosi rendelésre, írom a recepteket, adminisztrálok. Ez nem orvosi foglalkozás — egész nap írni ... Dolgozik fáradhatatlanul. — Mindennap van rendelés, s addig tart, amíg beteg van. Jönnek, ha ebédelek, ha vacsorázom. Néha megkérdem: miért most jött? Azt válaszolják: „csak most érteim rá.. Nem haragszom. Jönnek nyugodtan éjjel is, felköltenek. Tizenöt éven át szabadságon nem volt, egy napig se. Csak akkor szánta rá magát, amikor kötelezték, utasították a pihenésre. Akkor elment a Balatonhoz. Hatvannyolc éves elmúlt, haja megfehéredett, s csak szemének kékje nem fakult. Jóságos, megértő, gyógyító és életet adó szelíd öreg. Huszonkilenc éve járja itt a parasztportákat Olykor felül szekérre, legtöbbet gyalogszerrel rója az utat, hozzáedződve a napsütéshez, esőhöz, hózivatarhoz. Ézaz esztendő a búcsúzásé. Azt mondja, asszonylányához köb tözik, Pestre: pedig biztosan tudja, nehéz lesz megszokni a várost, a pihenést. De hát hatvannyolc év az hatvannyolc év! Felváltják szolgálatában a fiatalok. Két fiatal jön a helyére, mert egy embernek az itt adódó munka nagyon sok. Ö majd három évtizeden át bírta. Bizony, nehéz volt. De azért még. amíg helyén van ellátja a teendőket a faluban; és a Tisza IL vízlépcső építésénél, mert megkérték, vállalja az „üzemi” orvos teendőjét is, létesítenek rendelőt néki. Kedélyes, bölcs ember, akit egyforma reménnyel várnak minden házban, kitárva előtte a konyhák, szobák, gondolatok és gondok ajtaját — ez doktor Borszéki Géza, Kisköre falujának mindig hűséggel kitartó ló, most már két éve vagyok szakmunkás, A piacon még rosszabb a helyzet Ha a pultról kifogyott a burgonya, 70—80 kilós zsákot emelgetnek a nők. És 35 kilós vasrácsokat amiből három jut mindenkinek, és ezt naponta kell le- és felrakni. És az iparcikk-boltokban is túlmennek a húsz kilón. És vannak egyszemélyes boltok is, ahol egyáltalában nincs segítség. Hány ilyen van a megyében!... Pedig a súlyhatár: 20 kilogramm! Napi kétezer köszönöm A nagy Csemege pénztárosnője napú 8 órát ül a kis kalitkában. Bár hosszú sor áll a kassza előtt, ő nagy nyugalommal nyomkodja a billentyűket Az ő szakértelme a pontosság. Pénzzel bánik, 25—30 ezer forinttal naponta. — Volt-e már hiánya? — Szerencsére csak néhány forint de az kitelik a mankópénzből. Ez 42 forint havonta. — Nehéz a pénztárosnak? — Ülni nehéz, napi 8 órát. Télen hideg van, most meg meleg. — MJlyen a }6 pénztáros? — Udvariasnak és nyugodt- rak kell lennie, és tudjon jól és gyorsan számolni. — Próbólták-e már becsapni? — Igen d“ nem sikerült Szerencsére naivon ritka az olyan vevő, aki 50 forintból Az egri városi szövetkezeti bizottság 1968. január 1-vel felbontja a Felső-magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalattal kötött szerződését: megszünteti a KISZÖV-székházban az üzemi konyhát, ahol kb. 350 szövetkezeti dolgozó étkezik rendszeresen. A konyha megszüntetése azonban közel 800 embert érint, mert a szövetkezetieken kívül itt ebédelnek többek között az OTP, a MÉK és az Állami Áruház dolgozói is. A felmondás jogos, de hol étkezzék január 1-től nyolcszáz ember? A hajdani minorita rendház épülete — jobb híján — annak idején otthont adott az Egri Ruhaipari Ktsz irodáinak és műhelyeinek, hasonlóképpen az Egri Cipőipari Ktsz- nek is. A másik két „társbérlő” irodáival a KISZÖV és az Észak-Heves megyei Fodrász és Fényképész Ktsz. Ami az épület tulajdonjogát illeti, az megoszlik 65—35 százalékban az előző kettő javára. Tőlük, a cipőipari és a ruhaipari ktsz- től indult a kezdeményezés: kér vissza, amikor csak húszassal fizetett. — Fizetése? — 1200 forint és a jutalék; Záróra előtt utoljára zúg fel a nacionálkassza, megcsör- rennek a forintok, az ellenőrző szalag a kétezredik vevőt jelzi, amikor fáradtan, de kedvesen elhangzik a kétezredik köszönöm; A pénztárral szemben, a hosszú pult mögött, napi nyolc órát állnak az eladók. — Nagyon fárasztó? h — Szőke asszony válaszol: — Nagyon. Különösen, amikor vasárnap is nyitva tartott tunk. Havonta kétszer került rám a sor. Higgyje el, volt úgy, hogy sírva jöttem be ... — A férfi, vagy a női eladókat szeretik jobban a vásárlók? — Azt hiszem, már megszoktak bennünket. A nők is nagyobb bizalommal vannak hozzánk, tudják, hogy mi is háziasszonyok vagyunk. — Mit csinál munka u+án? — Mit csinálnék? Vár a család, a gyerek, a második műszak. Szaladok haza. És jó, ha otthonra is marad egy kis mosoly.. s A kedves vendég sem mindig angyal De még a kedves vevő sem. A likőröspult előtt kedves arcú, kék szemű kis’ány mosolyog. Az egyik fiatalomb^T félreérti az udvarias fogadtatást. Már negyedórája vá'o- gat az üvegek között; a kiabontsa fel a szerződést a szövetkezeti bizottság az üzemi vendéglátó vállalattal. Hogy miért? Erre a kérdésre Hurták Lajos, a cipőipari ktsz elnöke adott választ. — Szövetkezetünk szinte teljes egészében exportra termel, tehát fejlesztése különösen népgazdasági érdek. A dolgozok öltözői kevésbé felelnek meg a követelményeknek, ami a raktározást illeti... az semmilyen követelményeknek nem felel mes. A fplyosókon „tárolunk”. Ugyanezt lehet elmondani a ruhaipari ktsz-ről is. Szövetkezetünknek fejlődnie, terjeszkednie kell, hogy a növekvő exportigényt ki tudja elégíteni. Igaz. a KISZÖV nemsokára elköltözik, de a felszabadult helyiségek csupán az öltözők és a raktározás problémáját oldják meg. Űj gépeket kapunk, de ezeket nem vihetjük fel az első emeletre, a „konyha fölé”. — Miért? — Három éve a Budapesti Mélyépítő és Tervező Vállalattal rezgésvizsgálatot végeztettünk. A konyha födémé az lány már végig ajánlotta az összes választékot, amikor az ifjú vevő elérkezettnek látja a pillanatot: — Veszek egy üveg likőrt, és záróra után megvárom a bolt előtt. A kislány zavarában válaszolni sem tud, csak későbben mondja, amikor már ajtón kívül a fiatalember. — Még csak fel sem pofozhatom, hiszen ő a kedves vevő. s : 9 A cukrászdában két részeg randalírozik. A vendégek a felszolgálónőtől várják a rendcsinálást. De ő mégisr'^k nő, és a személyzet között nincs egyetlen férfi sem. A két részeg marad, néhány vendég felháborodva távozik.. 2 Este a bárban barna kislány méri a konyakot. Egy túl kedves vendég nem veszi tudomásul, hogy itt csak a szeszes ital eladó. — Gyakori az ilyen vendég? — Minden hétre akad egy- ketto. — Hogyan lehet ez ellen védekezni? — Határozottnak kell lenni. még akkor is ha megsértődik az ilyen kedves vendég. Sajnos, sokan félreértik a mosolyt, a kedvességet.; ? ★ Megyénk kereskedelmében vendéglátóiparában 7500-an dolgoznak. Ebből 5000 nő. Az élelmiszer-kiskereskedelemben a dolgozók 50 százaléka nő ... A KPVDSZ megyei bizottságán jól ismerik a nők gondjait. problémáit, de a megoldásra nem kaptam megnyugtató feleleteiMárkusa László emeleten levő gépek rezgésé tői egyre gyengébb. A megái iapítás szerint bármikor bekö vetkezhet az „önlengés”. Egy szóval: veszélyes. Megjavíttas suk a födémet? ötszázezer fo rintot jelentene és több min féléves termeléskiesést. Ezéi én nem vállalhatom a felelős séget... A másik „társbérlő” a KI SZÖV. Karnis Pál, a KISZÖ'' elnöke ezt mondta: — Mi ellenezzük a konyh megszüntetését. A felmondó nem old meg semmit, különö sen nem a kisiparban dolgc zók (és itt érkezők! ebédgonc ját. Nyolcszáz ember nag létszám. Gondolni kell erre i; Hol étkezzenek? A két ktsz a másik két „társ bérlő” hozzájárulása nélkt küldte el a felmondást a üzemi vendéglátónak. Erről lépésről nem tudott maga szövetkezeti bizottság titkár sem. A sebtében összehívói ktsz-elnöki értekezlet ner hozta meg a kívánt eredmény A jegyzőkönyv tanulsága sze rint a cipész ktsz elnöke kije lentette: vagy bezár a konyh; vagy — szélnek ereszti az err bereket. Az újságírónak pedi ezt a kérdést vetette fel: 6C. ember ne dolgozzék vagy 80 ember ne étkezzék? Az ultimátumszerű kérdé: érvelés nem helyénvaló. ír kább valamilyen kompromisi szumra lenne szükség, hísze a ktsz-ek dolgozói is — töb mint háromszázan — itt ebt delnek. — Tudna-e másutt étkezéi biztosítani a vállalat? — Sajnos, nem — válaszolt Hargitai Vilmos, a Felső-rm gyarországi Üzemi Vendéglői Vállalat áruforgalmi osztály; nak vezetője. — Az iparitó nuló-otthon konyhája túlzsí folt, hasonlóképpen a tisz klub étterme is. A főiskoláso részére üzemelő konyha, i 5—600 hallgató mellett még k< zel 1500 embert lát el: itt lehetetlen. A Hajtóműgyár Olyan messze van, hogy sz< mításba sem jöhet. A strando levő önkiszolgáló éttermün ugyan tudna még 2—300 fő] ebédet biztosítani, azonban távolság itt is közbeszól: a do gőzök nem tudnák betartani megszabott ebédidőt. Nem b< szélve arról, hogy még mir dig maradna a 2—300 melle 5—600 dolgozó, aki nem tudr hol étkezni. Ezért nem szere nénk, ha_ a szövetkezeti bizot ság ragaszkodna a szerződ* felbontásához, még ha ehh< joguk is van. Megértjük, hogy mit kíván népgazdasági érdek, de azol nak a dolgozóknak a helyzet« is megértjük, akik komoly há rányba kerülnek a konyh megszüntetése esetén. Mit lehetne tenni? Az a megoldás lenne ésszer és emberségesebb is, ha - amíg az itt étkező dolgozó „fölöttes” hatósága minél élőt nem gondoskodna más lehet' ségről — nem látná napvilág« végleges döntés az üzen konyha sorsáról. Kátai Gábor Új útvonalat, új megállóhelyeket [elöltek ki Gyön«vösö a bányásztelepre Június 22-én Gyöngyöse egy bizottság felülvizsgálta helyi járat útvonalát és a mei állóhelyeket. Megállapítottá hogy a jelenlegi megállóhely« közül több balesetveszélye így helyettük új megállóhely két jelöltek ki és megváltó tatták ,az útvonalat is. Július 10-én, hétfőn nul órától a helyi járatok új m netrend szerint, az alábbi é vonalon közlekednek: Vasú állomás — gimnázium — t nácsháza — Fő tér — Pusk u. — Báthory u. — Budai Na; Antal tér — Élmunkás u. 6. Olimpia Étterem — Csillés 2. — tejüzem. Ezzel egy id ben a Vájár utcai, a Szövetk zet utcai, a húsbolti, a stran fürdői és a Bajcsy-Zsilinsz! utcai megállóhelyek megszű aek. orvosa. Pataky Dezső Már megint áthágjuk a bibliai előírásokat! Amikor — ugyanis — az Űristen kartárs Sok megfontolás, tervezés és huzavona után megteremtette a. világot, gondosan beosztva a hét napjait a megteremteni valókat illetően — a hetedik napot pihenőnapnak rendelte el. Így is volt ez rendjén, bárki beláthatja, hogy még egy olyan nem tökéletes munka, mint a világ megteremtése, szóval, hogy még egy ilyen munka után is jár a mennybéli kollektív szerződés szerint egy pihenőnap, a hat teremtő nap után. Olvasgatom azonban az újságokat, s meg- hökkenve látom: lehet lesz majdan, nem is soká, hogy talán heti két pihenőnap lészen. S természetesen nem lészen emiatt fogak csi- korgatása, csak lészen majd az arcok mosolya. Azám: és a bibliai előírások? Ha így fejlődik a dolog kontra a bibliával, még a végén megérjük, hogy azt mondják majd: — Ugyan, kérem, e világot nem is az Úristen teremtette és nem is hat nap alatt jött létre... Mert ezektől minden kitelik fr-ó) Nők a pult mögött A szerződés felbontása lenes, de... Hol étkezzék nyolcszáz ember ?
