Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-08 / 159. szám
Júlia és a szellemek Olasz—francia film Frederico Fellini, a filmművészet egyik lebizarrabb lelkű varázslója, mindig vitát vált kit. Egyeseket megbotránkoztat, másokat lefegyverez és csodálatra kényszerít azzal, amit elmond, és főként azzal, ahogyan belső indításait elmondja. Minden filmje különös világ, különös emberekkel, akiknek külső élete csak addig és csak annyira fontos, amíg és ahogyan a hősök lelkét, a hősök lelkében végbemenő félelmeket, tragédiákat tükrözni tudja. Fellini szerint az életnek van néhány csomópontja, számon- kérő pillanata, amikor döntésre kényszerítenek a körülmények. Ahhoz azonban, hogy dönteni tudjunk saját sorsunk felől, szükséges vizsgálatot folytatnunk önmagunkban, hogyan és honnan kerekedtek bennünk a tragikus szorítás kínjai. Ehhez a lélektani vizsgálódáshoz, mágiához Fellini pénzben és műveltségben arisztokrata társadalma, ennek a társadalomnak a legfelső rétege adja a táptalajt: a tengerparti villában ünnepi alkalomra összejövő „társaság”. A történés néhány ember között játszódik le és alig több pár mondatos asszonyi kalandnál. Júlia a barátaival rendezett spiritiszta szeánsz nyomán kétkedni kezd emberi és asszonyi értékeiben. Két mondatot őríz meg ebből a fülledt estéből: ö már senkinek semmije — és a másik szólás: Szerelmet mindenkinek. Júliát az ünnepi zsivajgás- ban is magány és félelem lep' meg — ez a kettő mindig együtt jár Fellininél —, s hiába bókolnak, hasztalan kedveskedik neki férje, Giorgio is. Nem hisz senkinek, a rémületté nőtt félelem, a meneküléssé dagadó magány vizsgálódni kényszeríti Júliát. Honnan van ez? Sorsszerű ez? Szükségszerű ez? S amíg meredt szemmel kutatja a jelent, a válságot, sorra elevenednek meg iskolás korától azok az élmények és lelki kín- zatások, amelyek még most — tizenöt évi házasság után ig — megszabják gondolkodását, tetteinek indítékait. Ki kellene törni ebből a lelki zsákutcából! De kivel? Férje hazudik, a világ egyébként is hazug. Keresni kell tehát olyant, akit a csinált világ, ez a mesterkélt, modern földi pokol nem idegesít, aki nem hazudik még romlottságában sem. így jut el Suzyig, akinél a lélek betegei élik számukra gyötrődésnek tűnő, gátlástalan sorsukat. Júlia cselekedhetne, megtorolhatná férje hűtlenségét és saját eddigi sorsát, képzelődéséit, rettegéseit, de nem teszi, mert még mindig erősebb benne a gyermekkorból itt maradt félelem, mint a felszabadult egyénisége iránti vonzódás. Mondják és filmjei is bizonyítják, hogy Fellini semmit nem csinál véletlenül. A formák, az események látszólagos összevisszaságában könyörtelen és szenvedélyes dramaturgia uralkodik. Azért hangsúlyozzuk ennyire a formákat, mert Fellininél, az ő világában csak akkor lehet eligazodni, ha bizarr formáihoz megtaláljuk a kulcsot. A modern luxusvilla a tengerparton különös doboz, ahová Fellini bezárja idegesen különc alakjait. Egymáshoz szorítja őket, csak azért, hogy ki-ki magára maradjon. Itt mindenki a meg- hallgattatás reménye és igénye nélkül szajkózza a maga Bölcsességét. Szent Ágostonra hivatkoznak, az egyiptomi kultusz maradékaira, hitbéli vándorlásokra és közben elviselik egymást ismert bűneivel együtt, anélkül, hogy felrónák valakinek is az aljasságát. Ebben a dobozban minden csillog és mégis minden szennyes, mert a félelemmel átitatott magány foltjai éktelenkednek mindenütt és mindenkin. Van itt, ebben a világban szándék, de csak a létezésé; állapot ez a világ, ahol semmi más értelmes célja nincs az embernek, mint formákban megvallani azt, ami legbeiül van, amit mások fel sem fedeznek, vagy ha igen, mélységesen eltitkolják. Riasztó ez a világ, le is kell rombolni, szeméttelepre kell elszállítani — mint Fellini is teszi a film végén —, de lehet-e ezt ilyen egyszerűen, ilyen magától értetődően tenni? Ez az ágaskodó kérdés szüli a vitát Felliniért és Fellini ellenében. Fellini kétkedő fogantatású lelkében a modern földi élet az olasz felső tízezer számára egy luxusban fogalmazott pokol vagy legalábbis tisztítóhely, ahol az embereknek a mások által rájuk kényszerített gondolkodás és formák igájában kell szenvedniük. Ahhoz, hogy ettől a szenvedéstől megszabaduljanak, fel kell szabadítaniuk önmagukat ebből a le- igázott állapotból, mert csak a lélek szabadsága, erős magára találása biztosítja a félelemtől és a magánytól való távolodást. Ha az ember önmagáért akar érték lenni, és az önállóságot, mint gazdagságot akarja megszerezni, a gondolkodás tabuit kell félredobni. És ezt az igazságot — amit Fellini ennyire még egyik filmjében sem vallott meg — most nemcsak a képsor sugallja a nézőnek, hanem az a színorgia is, amit Fellini ebben az első színes filmjében rendez. Azt eddig is tudtuk, hogy a nők arcát erőszakos vonalazás- sal az általa kívánt jellem illusztrálására kényszeríti, de most mindehhez a stílushoz még a különös színek egész skáláját vonultatja fel, mindenütt éreztetve a lilával, sárgával, feketével és a vörössel a riasztás, a félelem gondjait, míg a tisztább pillanatokban a zöld gyepet, a barna fákat, a villa fehér falát és — ha lehet — a ház még fehérebb kerítését mutatja a nézőnek. S az sem véletlenül történik, hogy a két szobalány — két normális ember ebben a lombikban kifőzött világban — mindig fehérben szolgál. A női ruhák formai túlzásai, színtobzódása csak hangsúlyozza azt a szándékot, hogy itt minden megjelenés csak a lélek kivetítése. A nézőtől idegen ez a világ. Ez a lelki vitustánc — minden értékes artisztikuma ellenére — riasztja a nézőt és aggasztja is az, hogy a képsor végén a megtisztuló, önnön lelki kínjaitól megszabadult Júliát Fellini talán nem is gondolta komolyan. A befejezés naivan, csaknem semmitmondóan következik be. Erre a megoldási formára bizonyára egy újabb Fellini-filmben kapunk választ. Mert Fellini, ez a nagy művész, mindig önmagát és egyre újabb önmagát adja. Giuletta Masina mellett Syl- va Koscina, Sandra Milo, Maria Pisu, Silvana Jachino és Lou Gilbert játszanak. Egy sor sztár, de mind csak eszköz Fellini kezében, önálló életre nem kelhetnek. Farkas Andris DOBOZ V IMPE 18. — Suba subával — mondja Deső lassan, de nem néz Fésűs Járóra. — Ez a realitás. Akik bújnak, összetartoznak. Bartal végighúza a kezefe- jét nedves arcán. Olyan hálás Desőnek ezért a pár szóért, kutyaszemmel néz rá, a kezéhez kap, azt markolássza görcsösen. — Mondd csak, Kálmán, te is... Nem szabad válogatni! Nem, ezt nem szabad, ez iszonyú könnyelműség... — Most nem szabad — mondja Deső, megnyomva a mondat elejét. — Későbbre ez nem jelent semmit. Ha átvonul rajtunk a front, mindenki megy a maga útján. Addig azonban ugyanazok üldöznek engem is, mint Fésűs Járót. Azt hiszem, pontos vagyok, ha azt mondom: nem a törekvéseink hoztak össze bennünket, hanem a szükség. Nos, amíg ez a szükség tart, semmi kifogásom... Bartal feléled. — Erről van szó, drága gyermekeim! Amíg muszáj... És, hogy miért muszáj? De kár túrkálni ebben az egész4 Mmis&b 13íi 7. július 8„ szombat ben, hagyjuk a fenében: itt vagytok, együtt vagytok, és úgy lehet, Géza fiam, kedves doktor úr.- ennek a szegény nyomorultnak majd még szava lesz: ha akarja, ezt csak úgy mondom, meg is hálálhatja... — Elég, apám. Kálmán érveit elfogadom, de a többiről... — Magát is elhallgattatja, indulatosan legyintve, és Fésűs Járóhoz fordul. — Maradj. — Maga zsidó? — kérdi Sorki. Utálkozó szemmel nézi Fésűs Járót, olyan öklendő pofája van ennek a Sorkinak, mint egy kifordított gyomor, aztán eszébe jut, hogy engedély nélkül megszólalt parancsnoka jelenlétében, egymáshoz rántja hát gatyája két szárát, fővetéssel tiszteleg Desőnek. — És ha az lennék? — Nem azt kérdeztem, maga vakarék, mi szeretne lenni. Hanem, hogy valóságban kicsoda-micsoda. — Nem zsidó — mondom, a törzsőrmesternek. Kínos ez az egész, hagyni kellene a fenébe, menjünk aludni. — Ismerjük. — Megértettem, hadnagy úr. Csak azért mondtam, jelentem alásan, mert a köpönyege karján ott a karszalag nyoma. Tetszik látni, ahol nem olyan koszos. — Büntetőszázadban voltam — mondja Fésűs Járó. — Az lehet. Oda is gyönyörű legényeket vittek. Meg még azért, hadnagy úr alázatosan, tessék csak nézni, a pofájától rabbi is lehetne, olyan gamós orra van, mint a kaszanyél gamója. Csúnya dologban hívtalak össze benneteket, mondta Madaras igazgató úr a sebtében összerántott iskolai gyűlésen, amikor Fésűs Járót kicsapták a gimnáziumból. Olyan csúnya dologban, ki sem mondom, nem akarlak megfertőzni titeket, elégedjetek meg annyival, hogy ez a disznó kölyök, Fésűs Járó Ferenc, bemocskolta iskolánk jó hírét, diák létére nemzetellenes, hazaáruló, istentelen tevékenységen kapták rajta, ezért nemcsak innen, hanem az ország valamennyi középiskolájából örökre kitiltjuk. Fésűs Járó tehetetlenül bőgött a felsorakozott osztályok színe előtt, az udvaron volt a gyűlés, virágzott az orgona, mintha friss hóval csapkodták volna be a zöld bokrokat, csupa súlyos, dús fürt fehérlett mindenfelé, és a gyermeknek az ítélet- hirdetés után rögtön haza kellett mennie, mi még ott álltunk büszkén és ártatlanul, hívek istenhez, hazához. Fésűs Járó már ment kifelé, Kiváló művészek a szegedi szabadtéri játékok előadásain Július 22-én megkezdődnek a szegedi szabadtéri játékok előadásai. Az idei nyárra több mint 300 000 bel- és külföldi vendéget várnak a városba. Az idén 17 előadást tartanak a Dóm téren, a teljesen felújított és korszerűsített színpadon, Erkel Ferenc Hunyadi László című operája ezúttal Alikó András rendezésében három alkalommal kerül színre. A főbb szerepeket Szabó Miklós, Gyimesi Kálmán, Szönyi Ferenc, Ivánka Irén, Nagy Sándor, Ágay Karola, Déry Gabriella, Gregor József és Réti Csaba énekli. A zenekart Vaszy Viktor vezényli. Shakespeare Hamlet jét ugyancsak három alkalommal adják elő. A rendező és a díszlettervező Vámos László. Az előadáson többek között Besenyei Ferenc, Tolnay Klári, Gábor Miklós, Avar István, Ajtay Andor, Löte Attila és Vass Éva szerepel. Johann Strauss A cigánybáró című daljátékát Szinetár Miklós és Félix László rendezi. A darabban többek között fellép Palcsó Sándor, Komlóssy Erzsébet, Dunszt Mária, Szalma Ferenc és Kibédi Ervin. Szólót táncol: Kun Zsuzsa, Szurmrák Vera, Sipeki Levente és Dózsa Imre. A zenekart Willy Bos- kovsky vezényli. A világhírű Mojszejev-együt- les vezetőjét, Igor Mojszejev\t a közelmúltban Lenin-díjjal tüntették ki. A műsoruk az „Út a tánchoz” címet viseli, Verdi Don Carlosának bemutatása is kiemelkedő sikert ígér. Megbeszélés Mojszej evvel Tari János, a szegedi szabadtéri játékok igazgatója, aki a hét elején Berlinben megtekintette a Mojszejev-együttes- nek azt a műsorát, amelyet a 120 tagú világhírű csoport az idén Szegeden is bemutat — pénteken visszaérkezett Szegedre. Találkozott és megbeszélést folytatott Igor Mojsze- jewel a szegedi szabadtéri előadás különféle technikai kérdéseiről. ★ A Hazafias Népfront Országos Tanácsának meghívására Budapestre érkezett a Mongol Béke és Barátság Liga kéttagú küldöttsége. A delegáció Budapesten és Fejér megyében tanulmányozza a Hazafias Népfront és a magyar békemozgalom munkáját. mint a vánszorgó szégyen, keskeny háta meggörbült, táskája a földet súrolta. Nem egy osztályba jártunk, mi Desővel, Bartallal ások voltunk, Fésűs Járó meg bés, s két évet se töltöttünk együtt. Kicsapták, hát kicsapták. A csúnya dolgot mégis megtudtuk, mit nem tud meg az ember egy kisvárosban. Fésűs Járó apját, aki különben téglagyári gépész volt, lefogták kommunista agitáció miatt, s valamit megneszelhetett, mert a fiával akarta biztonságos helyre menekíteni a röpcéduláit, de későn, így aztán a gyerek is bajba került. Amikor ezt megtudtuk, egy ideig sajnáltuk Fésűs Járót. Még kicsit irigyeltük is. Összeesküvő, a kutyafáját, valami izgalmasan tilosat csinált, ha csak tedd ide, tedd oda módon is, amit közülünk senki más. Tüntetőén köszöntünk neki az utcán, kezet ráztunk vele, hadd lássa a világ. De ez is elmúlt. Beállt inasnak Scholler gépjavító műhelyébe, olajos, koszos ruhában járt, nemigen volt közös témánk, nem is erőltettük, kellemetlen volt mások előtt komázni vele. Leszoktunk a kézrázásról, később a köszönésről is. Mindnyájan. Sajnos így .van, bár nem éppen rokonszenves, hogy az ember olyan közönyösen, vagy inkább pofátlanul tud elmenni tegnapi barátja, ismerőse mellett, mintha sose látta volna. Lehet, hogy ő is épp ezen gondolkozik. Nem nagyon érdekel. Éltünk, ahogy éltünk. Mindenféle szolidaritást széttúr a törvénynél erősebb szabály; azokhoz kell haA kamera - mindenki A TV-JÁTÉKOKAT a közönség nagy része szívesen nézi — és kedveli. Persze a néző mit sem tud arról, hogy mi minden történik addig, amíg a kéziratból tv-játék lesz. Különleges műfaj ez, a tévével együtt, vagy talán kissé utána született. Tv-játékra a legtöbb színpadi mű alkalmas, de igen sok eredeti tv-játék születik. A szerző elkészülve művével, benyújtja a dramaturgnak, ahol természetesen gondosan áttanulmányozzák a kéziratot és végrehajtják a szükséges módosításokat. Ezek többnyire a lebonyolíthatóság érdekében történnek, különös figyelemmel a tv-szerűségre. Köztudomású ugyanis, hogy a távoli felvételek a képernyőn rosszul érvényesülnek, úgyszintén a tömegjelenetek, vagy a túl apró tárgyak „ját- szatása”. A dramaturg ily módon átvizsgálva a szerző alkotását, tovább adja a művet a rendezőnek. A rendezőnek szorosan együtt kell dolgoznia egy egész sor művésszel, hogy munkája sikeres legyen. A gyártásvezető előkészíti a költségvetést: a ruhák, díszletek, maszkok, színészek, zenészek díját, ö a pénzügyek legfőbb intézője. A próbák hasonlítanak a színházi próbákhoz: meghatározott rend szerint addig tarta_ nak, amíg hibátlanul „megy” a darab. A rendezői elképzeléseknek, az író mondanivalójának és a színészi alakításoknak találkozniuk kell. Ez persze az ideális állapot, amelyet nem mindig sikerül megteremteni. A tv-játékokat stúdióban veszik fel, díszletek között és ez természetesen kissé leszűkíti a lehetőségeket. De a megmaradó lehetőségek is eléggé nagyok ahhoz, bekapcsol a helyén... hogy jó tv-játékok szülessenek. Az alkotásban jelentős része van az operatőrnek. Vagy ahogy a bemondó közli: a vezető operatőrnek. Bármilyen hihetetlen is — ő nincs egyik kamera mögött sem. Ö valahol a magasban ül, ahonnan mindent jól lát és onnan irányítja, figyeli a már sokszor próbált mozgásokat és a világítást. A világítás — hangulatteremtés. A különböző hangulatokat igyekszik megteremteni a vezető operatőr. A magasból irányítja a világosítókat és a kamerákat, hogy munkájuk összhangban legyen. Több hetes előkészítés után, amikor már minden készen áll, kezdődhet a felvétel. A képek a rendező előtt sorakozó monitorokra kerülnek, ö kiválasztja a legmegfelelőbb képet és azt egy igen nagy fényerejű képcsőre irányítja. Ezzel a képcsővel szemben „foglal helyet” a 16 milliméteres filmfelvevőgép, mellette pedig a nagy teljesítményű magnetofon-berendezés. A kis képernyőn már azok a képek jelennek meg. amelyeket a közönség is látni fog. Ezeket rögzítik a filmre, a magnetofonra nedig a hangokat. A MUNKA DANDÁRJA ezzel elkézült. Hátra van még a feliratok elkészítése, a különböző zenei részletek, továbbá a zörejek bejátszása. A magnetofonszalagra ugyanis csak a színészek hangját veszik fel a játékkal együtt, minden más hangot utólag kevernek a szalagra. Ezután az egész anyag dobozokba kerül és arra vár, hogy műsorra tűzzék. Sok ember, sok munkája várja a nyilvánosságot. A nyilvánosság — a közönség — pedig a jó tv-játékokat várja. Halasi Árpád Látogatás a Mátra Múzeumban (L. Elekes Éva tudósítótól): A gyöngyösiek jól ismerik a szép műemlék épületet, amely valamikor az Orczy bárók kastélya volt. Az épületet övező Dimitrov kert állandóan látogatott, kedvelt pihenő- és sétahelye a város lakóinak. Ismerik —,, de nem látogatják a kastélyt, pedig érdemes sonulni kívül-belül, akik odafent vannak. Egyetlen társadalom se igazodik a szürkékhez, a sokasághoz, se törekvéseiben, se erkölcsében, se ízlésében. Legfeljebb addig, amíg okvetlenül és direkt módon szüksége van a tömegre. Ez persze nagyon hasonlít ahhoz, amit a báró mondott. Voltaképpen a másik oldala annak. Az uralkodó osztály mindenhez ért, amíg nyeregben bír maradni. Következésképp ő ért mindenhez, a nemzeti történelemtől az orfeum műsoráig. Desővel kellene erről beszélni, de valamiért rosszkedvű, bosszúsan rángatja le magáról köpenyét. — Hideg van — mondja megborzongva. — Nem ártana befűteni. Bartal készséges, örül, hogy a szőrös mentőangyalt ránk sózhatta. — Ott a fa, hátul, a gádorban. Ne sajnáljátok. Ha elfogy, három vagy négy öl odakint is van, jó száraz cserfa, sokáig kitart, istenkém, addig csak vége lesz... De megyek, anyátok az ágy szélén ül biztosan, mindig ott ül, ha későn megyek. Sorki mozdul, tüzet gyújtani. Deső utána szól. — Utolsó parancsom ez. Reggeltől fogva nem vagyok felettesetek. A törzsőrmester megperdül. Süppedt szeme ég. — Főhadnagy úr, ne tessék. .. — Szerettem volna ezt az utolsó parancsot az egész század előtt elmondani. Milyen szép század volt, milyen gyönyörű század... (Folytatjuk) lenne. A Mátra Múzeum tájmúzeum, s mint ilyen, joggal tarthatna számot a város és a környék lakóinak érdeklődésére. Iskolaévben az általános iskolások kisebb-nagyobb csoportjait rendszeresen elhozzák a tanárok, középiskolás látogatók is akadnak, de felnőttek csak elvétve jönnek ide. öt hatalmas kiállítóteremben elevenedik meg a látogatók előtt a város, a Mátra történelme, élete, népművészete. Az úgynevezett fogadóteremben a Mátra szimbólumának, a kékesi tv-toronynak kicsinyített mását láthatják a látogatók, a város XVIII. századbeli címere mellett. A másik szobában elhelyezett tárgyak az ősi foglalkozás, a pásztorkodás emlékét őrzik. Megtalálható itt a gyöngyösi fazekasok sok munkadarabja, s a palóc szoba. Szemet gyönyörködtető a népviseleti kiállítás. A Gyöngyös környéki falvak asszonyainak kézimunkája, a hímes gyöngyös „fékető”, a gyöngyöspatai és szűcsi menyecskék ruhája, a gyöngyösi ezüstpity- kés lajbi, a markazi cifraszűr, az atkári posztóruha, megany- nyi érdekes, színes látnivalója a múzeumnak. Bemutatják a gyöngyösi híres borvidék jellegének megfelelően a szőlőt feldolgozó munkaeszközöket is. A legérdekesebb talán az 1674-ben készült réz díszputtony. 1789- ben készítették el a prést, és sok a művészi faragású borosedény. A múzeum munkatársai, . képzett idegenvezetők, segítenek eligazodni a látogatóknak a temérdek érdekes látnivaló között. A múzeum látogatói főleg más vidékről valók és külföldiek. Számos idegen nyelvű bejegyzés is tanúskodik erről a vendégkönyvben. Pedig jó lenne, ha a gyöngyösiek közül többen is ellátogatnának ide. a szőkébb hazájuk történelmét, népművészetét bemutató Mátfi* Múzeumba,
