Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-28 / 176. szám

Cselekvő várakozás

J3 ligha van többet emle“ “ getett téma manapság Magyarországon, mint a gazdaságirányítási rendszer 1968. január elsejével induló reformja. Autóbuszon és vonaton, műhelyben és irodákban erről beszélnek — nagyon komolyan és „magyar módra” viccekkel fűszerezve, óvatos tartózkodással és reális latolgatásokkal, derűlátással és borúvárással, szóval: sokféle árnyalatban és hangulatban. Az alaphangot természetesen — hiszen közvéleményünk ma már sokkalta tájékozottab a gazdasági mechanizmus kérdéseiben, mint mondjuk akár egy fél ívvel ezelőtt is — két felismerés adja meg. Az egyik, hogy a gazdasági mechanizmus reformja nem valamiféle öncél, hanem: az élet megjavításának, a társadalmi gyarapodás fokozásának, a szocialista építésnek adottságaink között kötelező sebességváltása, a másik: hogy ez a szakemberek által kidolgozott gazdaságpolitikai lépés a mi szocialista viszonyaink között zajlik és lebonyolítása közben a dolgozó rétegeket tartósan hátrány nem érheti, kivívott alapvető vívmányaink és eredményeink nem csorbulhatnak. Mind a kettőnek garanciája van: az egyiknek a gazdaságvezetés sokoldalú tapasztalatszerzése és hozzáértése, a másiknak maga politikánk, a rendszer lényeges szocialista és demokratikus vonásait mindig erősíteni akaró párt és a kormány politikája.

Mindezt előre kell bocsátani ahhoz, ha az ember jó lelkiismerettel ki akarja mondani: közvéleményünkben általában egyetértés mutatkozik, sőt, az egyetértés helyenként igen sokat várásba csap át, nem azt mondjuk, hogy túlzott várakozásba, de egy kissé „csodavárásba."

Ezt szokták úgy kifejezni,

ebbe a megoldásba.

Nincs tehát semmi "Kiút? Továbbra is öntse el az udvart, a házat a víz?

Az egész utcában ne akadna olyan hely, ahol le lehetne a vizet vezetni? Csak egyedül a 82 éves embet udvara lenne erre alkalmas?

Kovács Gábor házától balra például kukoricatábla terül el. Ott is lehetne csatornát ásni.1

Az idős ember- panasza sok fórumot bejárt már az elmúlt tíz év alatt. Panaszkodott a sok vízre, amely évről évre pusztítja, rongálja a házát. S bár nem ok nélkül jár-kel ügye elintézése érdekében, eddig nem hallgatták meg komolyan. A községi tanács elnöke is inkább akadékoskodó embernek tartja.

Talán, ha a víz végleg elsodorná a házat megszületne a kellő intézkedés?

Kaposi Levente.

Idős ember kereste fel szerkesztőségünket a napokban, Mikófalváról Kovács Gábor. Panaszos ügyben jött, elmondta, hogy a nagy nyári záporok idején vagy tavasszal, a hóolvadáskor, olyan nagy meny- nyiségű víz zúdul a hegyoldalról az udvarára, hogy majdnem elviszi a házát. Pontosan tíz évvel ezelőtt, még 1957-ben fordult először panaszával a községi tanácshoz, de azóta semmi komolyabb intézkedés nem történt.

Rozoga kis ház áll Mikóíal- ván, a Kossuth utca végén, — a Kovács Gáboré. Falain hatalmas repedések, pereg róla a vakolat. A ház előtt visz az út. Az épület legalább egy méterrel mélyebben fekszik az út szintjénél. Feljebb a hegyoldalban temető, onnan jön a víz a záporok idején. A Kovács Gábor házától távolabb a termelőszövetkezet majorja terül el. Régebben odaáramlóit a temetőből lefolyó víz, de mostanában gátat emelnek az útjába, s így a zöme az idős ember udvarába jut. A ház falain repedések, a víz és az idő nyomai.

A községi tanács elnökével beszélgetünk Kovács Gábor ügyéről. Szavaiban rejtett indulat bújkál, sok kellemetlenséget jelentett számára a vízzel kapcsolatos panasz.

— Régi épület az, nemcsak a víz miatt vannak a falak megrepedezve — mondja. — Egyébként a vízre az egész falu panaszkodhatna, de csak Kovács Gábor jön naponként.

Aztán arról beszél, hogy a Kossuth utcával párhuzamosan folyik az Eger patak. Az lenne a megoldás, ha a hegyoldalról lefolyó vizet a patakba vezetnék. De hol? — ez a kérdés.

— Ha Kovács Gábor megengedné — mondja ingerülten —. akkor az ő udvarán át bármikor megcsinálnánk a levezető csatornát.

Az idős ember panasza sok fórumot megjárt már. Több esetben a meayer tanácsot is Néhány megállapítást idézünk

* — ,.1,4-Ál^UAl aktákból:

II bökkszéki Saivus- fiirdőben

Bükkszék községben mintegy három évtizeddel ezelőtt tört fel az azóta híressé vált Sal- vus gyógyvíz. A magas hőfokú vizet kezdetben a falusi asz- szonyok mosásra használták, az utóbbi években azonban jól fölszerelt strandot építettek itt. Azóta úgyszólván az ország minden részéről látogatnak Bükkszékre, akik szórakozást és gyógyulást keresnek a fürdőmedencékben. A Salvus különösen gyomor- és bélbántal- mak, reumatikus megbetegedések gyógyítására alkalmas. Az idei nyáron különösen megnőtt az idegenforgalom Bükkszéken. Naponta mintegy kétezren fü- rödnek a gyógyhatású Salvus vízben. A fürdő területén földművesszövetkezeti vendéglő, zöldség- és gyümölcspavilon is gondoskodik a vendégek ellátásáról. A strandmedencék kellemes szórakozást nyújtanak az idén fölépült bükkszéki Bányász-gyógyfürdő vendégeinek is. (K)

Elhunyt Karaszek Mihály

Szerdán este, 73 éves korában elhunyt Karaszek Mihály, a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosa,

1921 óta tagja volt a pártnak, élete végéig kemény megpróbáltatások közepette, önzetlenül és becsülettel dolgozott a nép és a párt ügyéért. Temetése július 29-én, szombaton délután 3 órakor lesz az egri Kisasz- szony temetőben.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Egri Városi Bizottsága

★

Karaszek Mihály életútja Budapestről vezetett Egerbe. Eredeti mestersége a cipész volt, a fővárosban mint szabósegéd dolgozott több helyen. A szabómunkások szakszervezetének tagjaként 1915-ben kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Részt vett a Tanácsköztársaság harcaiban. 1921-ben tagja lett a Szociáldemokrata Pártnak. 1925-ben költözött Egerbe, ahol bedolgozó kisiparosként működött 1945-ig. Egerben részt vett a szociáldemokrata párt megszervezésében, amelynek — kisebb megszakításokkal — 1934-től vezetőségi tagja volt. Karaszek Mihály a párt baloldali szárnyához tartozott, a mártírhalált halt Balázs Ignác harcostársa volt. Hosszú éveken át. 1930 és 37 között a baloldali, kommunista elveket valló párttagok az ő lakásán tartották ossz<-'0vételeiket, hallgatták a moszkvai rádió magyar adásait. Mint a szabómunkások szakszervezete helyi csoportjának elnöke t*bb sztrájk megszervez jsé ben vett részt. A felszabr ' jlás után, 1949-ben a megyei tanfelügvelőségre került dolgozni, majd egy év múltán őt választották az Egri Városi Tanács végrehajtó bizottsága elnökévé. Igaz- gatóia volt a gyöngvösi, majd a hatvani vendéglátó- ipari vállalatnak, J955-ben vonult nyii"diiHa. Td'én, a nén és a párt ügyéért végzett áldozatos munkája, harcos kommunista múHla elismeréséül tüntették ki a Szocialista Hazáért Érdemrenddel.

Hz újítók nagyobb megbecsülést

érdemelnek

Az újítőmozgakwn bebizonyította, hogy eddig is nagymértékben hozzájárult az üzem gazdasági feladatainak sikeres teljesítéséhez, az egészségesebb és a biztonságosabb munkakörülmények megteremtéséhez. Az új gazdaságirányítási rendszer az eddiginél jobban megköveteli, hogy a maga munkahelyén minél több dolgozó váljék újítóvá. Ezt állapította meg legutóbbi üléésén az ecsé- dl külfejtéses üzem szakszervezeti bizottsága, majd az újítók konferenciája. Juhász Ernő, a külfejtés szakszervezeti bizottságának titkára szerkesztőségünk rendelkezésére bocsátotta a tanácskozás tapasztalatait és javaslatait. Ügy

véljük, hogy ezek megfonto- landók és főleg hasznosíthatók nemcsak Ecséden, hanem megyénk többi üzemében is.

LegyOzhetfi akadályok

Sók hasznos javaslat sikkadt el, mert főleg az egyszerű fizikai dolgozók elképzelésüket nem tudják megértetni. Ehhez adatok, rajzok kellenét nek. Az is előfordul, hogy az újítást alkalmazzák, annak előnyeit szóban elismerik, de az újítás elfogadása, a díjak kifizetése sokáig késlekedik, mert hiányzik a gazdasági számítás, vagy a felettes szerv hatáskörébe tartozik az ügy érdemi elintézése. Ecséden erre példaként emlegetik Havellant

tj, magyar gyógyszereket próbálnak ki a japán klinikákon

1956 és 1965 között a gyógyszeripar termelése Japánban négy és félszeresére emelkedett, Magyarországon pedig megnyolcszorozódott. Az összehasonlításokat a MEDIMPEX vezetői azoknak az adatoknak a birtokában végezték el, amelyeket ez év elején Tokióban tett útjuk és kereskedelmi tárgyalásaik során a japán egészségügyi miniszter bocsátott rendelkezésükre.

Japán a MEDIMPEX új piacai közé tartozik. A vállalat tavaly már több mint 300.000 dollár értékű készítményt szállított a japán megrendelőknek. Az odairányuló ez évi

export várhatóan megközelíti a félmillió dollárt.

Legfőbb japán partnerünk, a Sumitomo cég fejlesztési terveinek egy részét a magyar gyógyszeripar kutatásainak felhasználásával kívánja megvalósítani. Haá-nyolc eredeti magyar készítmény kivizsgálását, klinikai kipróbálását és elterjesztését vette tervbe. Ugyanakkor az egyik magyar antibiotikum vásárlására több éves szerződést kötött.

Kapcsolatot teremtettünk más nagy japán cégekkel is.

(MTI)

JAN HUSZEZA:

Az asszony átvitte a gyereket a nagymamához. Jómagam csak valamikor éjfél után vetődtem haza. Bevacsoráztam, talán túlzottan is jól, rózsás hangulatban, dúdolva próbáltam beilleszteni a kulcsot a zárba.

Az előszobában égett a villany. „Az az átkozott szórakozottság!” — gondoltam, miközben benyitottam, pedig ezúttal nem a szórakozottságomon múlt a dolog.

Két idegen férfi tanyázott a lakásban. Ki- ráncigálták az összes fiókot és üzleti modorban társalogtak, miközben a padlón nyitva fekvő bőröndökbe rakosgattak egyet s mást. Ügy tűnt, mintha vakációra indulnának.

Földbe gyökerezett lábbal álltam az ajtóban. Amikor végül is észrevették, az egyikük, az őszes bajszú, ellenséges hangon rám szólt:

— Mit akar?

— Ez őrület! — feleltem én. — Hiszen ez az én lakásom. Nem gondolják, hogy itt tévedés történt?

— Szó sincs róla. Maga jött haza túl korán...

— Igaz, igaz, de hát Lili le akart feküdni és kidobta a társaságot... Megkérdezhetném, mit művelnek?

— Ejnye, de nehéz a felfogása, apuskám...

— Űristen! — kiáltottam és valószínűleg elsápadtam. De hamarosan összeszedtem mabetörés elleni biztosításom.

— Micsoda? Nincs

biztosítása? Még ilyen nagy fokú gondatlanságot! Hát akkor most mi lesz? — Az őszes

gam és szemrevételeztem, vajon mi mindent akarnak elvinni. Alázatos siránkozásba

kezdtem.

— De uraim! Tönkretesznek engem és a családomat is.

— Ügy értsük, hogy

maga havi fizetésből él? — kérdezte a fiatalabbik szemüvegest

összehajtogatva feleségem télikabátját.

— Természetesen.

— De a biztosító busás kártérítést fizet majd, nem igaz? — erősködött az őszes bar juszú. Persze, lehet, hogy a bajusz ragasztott volt. y

— Nekem nincsen

bajuszú mintha összegörnyedt volna egy pillanatra.

— önök tudják, uraim.

— Mi a véleményed, Billy, most az egyszer még futni hagyjuk?

A Billy nevezetű férfiú, a szemüveget viselő fiatalabbik biztató szemhunyorítással kihúzott egy nyomtatott űrlapot a zsebéből, átadta nekem éa azt mondta:

— Menjen és reggel azonnal biztosítsa be magát. Legközelebb már nem leszünk ilyen megértőek!... Gyere, Johnny, menjünk egy házzal arrébb.

És elmentek.

Azóta két hónap telt el, s én még most sem \ értem a dolgot.

János újítását, amely 1966. január 10-től még mindig húzódik.

Segítség az újítóknak

Petőfibányán, a Mátraalji Szénbányászati Trösztnél már dolgozik az ifjúsági tervező iroda. A fiatal műszakiak vállalták, hogy rajzokkal, gazdaságossági számításokkal és tanácsokkal segítik azokat az újítókat, akik a keűiő előképzettség hiányában nehezen boldogulnának. Javaslat hangzott el Ecséden, hogy a legjobb újítókat tapasztalatcserére kel] elküldeni a hasonló sajátosságokkal rendelkező üzemekhez. A közveti'in eszmecsere, az újítók személyes találkozása á munkahelyen, a gépek mellett, feltétlen hasznos és eredményes lenne.

Az eredményes újításokat fényképekkel, szöveges magya- rázatokkall ismertetni, népszerűsíteni kell. Jutalmazásoknál és kitüntetéseknél az eddiginél fokozottabb mértékben figyelembe kell venni az újítókat. Megérdemlik, hogy az eddiginél nagyobb erkölcsi és anyagi elismerésben részesüljenek.

Hatáskör és felelősség

Az új mechanizmus egyik fő törekvése, hogy gyorsan és hatékonyan tárjuk fel az üzemi tartalékokat. A technika gyors fejlődése egyre nagyobb feladatokat szab, egyre növekszik az újítások jelentősége. Az érdemi intézkedést, az újítások elfogadását és megvalósítását gyakran akadályozza az üzem vezetőinek korlátozott hatásköre. A Mátraalii .Szénbányászat1 Trösztnél, de a többi \ állaietrál és üzemnél is felül kell bírálni az egyszemélyi elbíráló jogkörét. A nagyobb hatáskör nagyobb felelősséggel párosuljon, a helyi ügyintézés Jegyen gyors, de körültekintő. Ha az újítás gazdaságos, a javaslat értéke forintokkal mérhető, akkor fizessenek késedelem nélkül, ezt kívánja az üzem és az emberek érdeke.

Mi a garancia arra, hogy

jogtalan követeléseket ne teljesítsenek az üzemek vezetői? Először is az, hogy az újítók többsége becsületes ember, csak azt kérik, ami őket megilleti. Másrészt, ha nagyobb nyilvánosságot biztosítanak ar újításoknak, ha arról minéi többen tudnak a vállalatnál, egyre szűkül a visszaélési veszély. Harmadszor: az új mechanizmus arra szorítja az üzemek vezetőit, hogy csak azért fizessenek, amelynek ellenértékét már megkapták.

____ f. t;

Mm

im

1967. július 28., péntek

ha megszokjuk, hogy az új mechanizmust nem egy dátumhoz kötjük, hanem egy jövendő feladat hosszú időszakának, korszakának szánjuk, amely csak kezdődik január elsejével, de nem marad azonos szinten, hanem fejlődik, változik, maga is változtatja struktúráját. Éppen azért, mert sok tapasztalatot majd menet közben kell értékelni és sok elgondolást esetleg menet közben átértékelni. Ilyen értelemben tehát előre dolgozni nem lehet.

De lehet előre úgy dolgozni, hogy a gazdaságirányítás reformja — sportnyelven szólva — minél jobb startot vehessen. Nem száz százalékig tisztázott minden egyes dolgozó ember számára, mik lesznek vele szemben az új követelmények? Lehet. De arra már lehet „edzést” folytatni, mi nem kell, mi lesz tűrhetetlen és mi nem bírja ki az új viszonyokat az új mechanizmusban.

Szívfájdalom nélkül búcsút lehet venni a fegyelmezetlenségtől, az üzemi élet pontatlanságaitól, amelyeket ezután riasztóbban jelez majd a termelékenység mutatója és a nyereség csökkenése. A piaccal szemben érzett fölényes nemtörődömségtől, a raktárra termelés, a tonnaterv-teljesítés, a „mindent átvesznek” biztonságától. A kalapáccsal bevert csavarok és az érthetetlen hanyagsággal csomagolt bútoroktól és exportgépektől. A felelősség áthárítgatásától, a felső utasítások nyűgétől —, de a rájuk váró örökös hivatkozás kényelmétől is. Ezt a búcsút pedig már ma meg lehet kezdeni.

É

s naptárra való tekintet nélkül foglalkozni lehet az üzemi demokrácia szervezetének „bejáratásával”, a szak- szervezeti bizottságok munkájának, módszereinek tökéletesítésével. 'Baktai Ferenc

hogy „estéről reggelre való változást” remélnek az emberek. Bizonyos, hogy 1968. január 1. nagyon jelentős dátuma lesz a magyar gazdasági életnek. De nem fog egy csapásra megoldani minden gondot. Pontosabban: nem önmagától fogja megoldani a feladatokat, eltüntetni a korszerűtlent, az elavultat.

A várakozást üdvözölni kell, ha aktív.

Mit jelent ez? Talán azt,

hogy mindenki dolgozza ki a maga „új mechanizmusát”? Kádár János óvott tőle a KISZ nemrég lezajlott VII. kongresszusán, hogy most mindenki kidolgozza a maga mechanizmusát, minden szervezet, társadalmi szövetség, — ahelyett, hogy a nagy központi elgondolás realitásait próbálja a maga területén megvalósítani. A közöset, az egészet segíteni ott, ahová az embert a maga munkája, üzemének fegyelme, rendje, igénye állította: ez a soron következő tennivaló.

ff j szemlélet és új maga** tartás a vállalatok gazdasági vezetőinek- munkájában. dönteni tudás és felelősséget vállalni mérés: ezt igényli az új mechanizmus a kisebb- nagyobb „csúcsokon”. Ez nem új felfedezés, politikusok és közgazdászok azóta hangoztatják, amióta a reform egyáltalán szóba került. És bizonyára akad, aki azt kérdezi, ugyan hogyan készülhet fel erre akár egy igazgató, akár egy főmérnök. akár a művezető, de még inkább az esztergályos, akitől az új és a legújabb körülmények között is azt fogják megkövetelni. amit eddig: X meny- nviségű Y típusú tengely esz- tergálását.

Bizonyos, hogy ma nem lehet jövő februári vagy éppen 1969 februári feladatokat teljesíteni. Nem is árt különben,

Egy panaszos ügy nyomában ...

Ifiegye a hazat a ivíz ?

1957: ...az épület repedései súlyosak, amit a lefelé húzódó talajvíz, s a talaj süllyedése

okoz.

1959: ...a panasz csak részben helytálló, de utasították a községi tanácsot egy 100 méter hosszú csatorna ásására, amely a vizet elvezeti.

1959: ...a községi tanács megígéri, hogy a költségvetés terhére az árkot május 1-ig ki- ásatja.

Aztán jó néhány levél, néhány ígéret, vizsgálat, de a helyzet nem változott

A községi tanács elnöke azt mondja, hogy ha Kovács Gábor beleegyezik, akkor az ő udvarán keresztül levezetik a vizet a patakba.

Az idős ember udvara mindössze öt-hat méter széles lehet, ha ugyan van annyi. A evezető csatorna szélessége >edig körülbelül két méter enne. Nyilvánvaló, hogy Kovács Gábor nerrj egyezhet bele