Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-23 / 172. szám

*30 Ly/to a R.. 'Jo 2/ töS/t&ZOMT. ■ Mostanában naponta talál­kozom a nagy­hatalmú „Izgi”- >vel. Hiáfc>a ke­rülném, nem lehet. A nagy­hatalmú egyre fölényesebb, az utóbbi időben már alig fogad­ja félszeg kö­szönésemet. Ér­dekes, hogy né­hány évvel ez­előtt még több­ször megállított s kabátgombo­mat az ujjai közé fogva — hosszasan agi­tált; dolgoz­zunk együtt, vállaljak mun­kát nála s erősen ígérte, hogy nem fogom megbánni. Aztán mind fölényesebb lett s csak fél­vállról vetette oda; Na, nem gondolta meg magát? Nem akar az alkalmazottam lenni? De jóformán kíváncsi sem volt a feleletemre. Aztán ez is el­maradt. Csak biccentett, mikor találkoztunk, és mintha mát ez is nehezére esett volna. Egy reggel aztán váratlan fordulat történt Szembe jött velem, s ahelyett, hogy hűvös íejbiccentéssel elhaladt volna mellettem, megkérdezte, van-e egy kis időm, s becsalt a sarki presszóba. Láthatólag kitűnő hangulatban volt, pirospozsgás, jól táplált és diadalmas. Két konyakot rendelt, aztán kedé­lyesen a térdemre csapott — Na, ki* makacs, milyen a közérzete? — Köszönöm, megvagyok. — Ritkán hallok magáról. Válság? — ön viszont sikere teljé­ben ragyog. — Ahogy vesszük. Kétségte­len, hogy valamelyest nőtt a befolyásom. A filmgyártás és a külföldi filmek vásárlása. A televízió és a rádió. A színház. Az irodalom és a képeslapok. Mindenütt az én tanácsaimat lesik. Meg sem tudnak már mozdulni nélkülem. Kicsit el is fáradtam, de mi tagadás, kellemes fáradtság ez. — Hogy bírja? — Szerehcsére kitűnő mun­katársaim vannak. — Nem fél, hogy az ön nép­szerűsége múló divat lesz? — Ugyan. Ezt maga sem gondolja komolyan. Amit én szorgalmazok, az egyidős a mű­vészettel. S különben is elég széles a skála. Mondhatom, minden alkotó vágyai és vér­mérséklete szerint megtalál­hatja azt a munkaterületet, ahol kedvére tevékenykedhet — Nekem például mit aján­lana? — Nézze, akinek nincs még megfelelő gyakorlata, legjobb, ha a „Szekszi” kisasszony osz­tályán kezd. — Ott mit kell tenni? — Ahelyett, hogy sokat ma­gyaráznék magának, elmon­dom, a minap egy kölcsön- könyvtár alkalmazottjától ér­deklődtünk, mit várnak a láto­gatók. A felelet: Szerelmeseit és vaskosai Azt hiszem ért en­gem? — Egy időben folyton azt le­hetett hallani, hogy a vaskos könyvek kimennek a divatból. — Mese beszéd. Mondja, ma­ga nem azt szereti, ha teli van langyos vízzel a kád, ami­ben el lehet merülni. Persze, a hasonlatom sántít egy kicsit mert a sikeres könyvnek meg kelt hogy legyenek azok a pontjai, ahol a cselekmény át­forrósodik. Amit az olvasók különös figyelemmel tanulmá­nyozhatnak. — Ahol magától kinyílik a könyvtári könyv, — Pontosan. — Sajnos, én kicsit vtszoly- gok már a szeretkezés előké­szítésének szemléletes leírásá­tól. Nemcsak viszolygok, ha­nem untat is. — Pedig enélkül nem megy. — Kamasz koromban, ami­kor az írással még csak ismer­kedtem, nagy kedvet éreztem annak részletes elmondására, hogy például a fiú hogyan kö­zelített a ’ány feszülő alakjá­hoz. Jelen pillanatban sajnos, ezt teljesen a hősöm magán­ügyének tekintem. ba volt első számú szemtanúja pályája utolsó szakaszában írt műveinek, melyek az életmű betetőzését jelentették, de egyúttal a szüntelen újakra törést is, költői szenvedélyes­ség fellángolásait Mert írásai­ban — legyen az regény, no­vella vagy esszé — mindig ez utóbbiak a központi mag, s ha tévedett is olykor, egészében izgalmas, monumentális élet­mű maradt utána... Ott ültünk a szobában, s be­szélgettünk. Irodalomról, mű­vészetről, ismerősökről. Köz­ben szemem a polcokon sora­kozó könyvein nyugodott. Al­kalmam volt ebben a benső­séges környezetben együtt lát­ni a művet s az alkotót. Az alkotót, aki Ady lírájának igé­zetében lépett e pályára, aki Gorkij, Romain Rolland, Iszak Babel, Kun Béla, Károlyi Mi­hály, Lesznai Anna barátságát tudhatta magáénak, s aki ne­hézségekkel, megpróbáltatá­sokkal teli életútján olyan mű­vek életrehívója volt, mint az Optimisták, a Magyar Tanács- köztársaság regénye; a Tizen­négy nap, mely Sallai és Fürst Sándor perének s a bécsi emig­rációnak krónikája; az Egy regény regénye, ez a dokumen­tum-jellegével lélegzetáílitó napló, mely a proletárhatalom igaza melletti méységesen őszinte és töretlen hitvallo­más; kötetnyi esszéje és Epi- kurosz hervadt kertje, melyben Bakunyiméi, Adyról, Voltaire-ről, Krlezsáról, Iszak Bábelről olvashatni ragyogó, gondolat- és líragazdag ta­nulmányokat, s a magyar iro­dalmat kommentáló kötetei: a Magyar irodalom „első és má­sodik könyve”, s a Csokonai- monográfia, mely utóbbi a ha- hazi Csokonai-kutatás ered­ményeire is támaszkodva, de a fcazai Csokonai-életrajzot meg­előzve, alighanem mérföldkő lesz a felvilágosodás kori iro­dalmunkra vonatkozó szak­munkák között is. Ott sorakoztak a könyvek a polcokon, s számomra hangos beszédnél világosabban vallot­tak egy küzdelmes élet gazdag eredményeiről. De nem csupán ezek. Mert az impozáns Krle- ‘zsa-emlékkönyvet (Krlezin Zbomik) fellapozva is — mely a hetvenéves Krlezsa tisztele­tére jelent meg 1963-ban — négy ízben találjuk meg Sin- kó Ervin nevét, s a tanulmá­nyokat végigolvasva azzal a meggyőződéssel tesszük le a könyvet, hogy Sinkó nemcsak barátja, hanem egyik legjobb értője is volt Krlezsának, a Krlezsa-életműnek... Amikor elbúcsúztam tőle, nem gondoltam, hogy végle­ges búcsú lesz. Utoljára már csak holtan láttam a zágrábi Mirogoj temető halottasházá­ban, ahonnét utolsó útjára kí­sérte barátainak, írótársainak, s nem utolsósorban tanítvá­nyainak gyülekezete. Ott volt a zágrábi Akadémiá minden tagja, az újvidéki egyetem, s ennek magyar nyelvi és iro­dalmi tanszéke — tanárok és diákok vegyesen. Megható volt az egyszerűségével, forra­dalmi puritanizmusával is szép temetés, ahol a szertar­tást a zágrábi Jugoszláv Tudo­mányos és Művészeti Akadé­mia, a horvát írószövetség, az újvidéki egyetem képviselői­nek emlékbeszéde alkotta... így zárult be egy nehéz, megpróbáltatásokkal teli, de rendkívül gazdag életpálya, a Sinkó Erviné, áld ha el is tá­vozott közülünk, műveiben él továbbra is... — Háromszög? Négyszög, vagy sokszög? — Nincs érzékem az algeb­rához. — És az ágybéli párbeszédek? Remélem, azt nem vitatja, hogy az élet értelméről a leg- mélyenszántóbban egy kockás pléd alatt lehet értekezni? — Tudja mit? Ne küldjön engem mégse „Szekszi” kis­asszonyhoz, Próbáljunk esetleg valami mást. — Talán keresse fel „Krimi" kollégát — Sajnos, ebben a vonatko­zásban nincsenek személyes kapcsolataim. Kétszer hívtak válóperes ügyben tanúnak, de egyik alkalommal tévedésből. Félek, nem tudnám komolyan venni a krimit. — Akkor írjon krimi-paródi­át Az is kurrens áru. — Ez sem érdeket — Hja, ha valakinek beszá­radt a fantáziája, azon én nem segíthetek. Azaz, még van egy lehetősége. Mit szólna valami történelmi izéhez. Jó kosztü­mökkel. Szép szerelmek és nagy csaták. Árvíz és égihábo- rú. Orgyilkos a titkos folyosó­ban. — Más nincs? — Dehogyis nincs. Egy or­vos vívódása. Több műtőlám­pával megvilágítva. — Vagy? — Egy jó kis lelkflsmeret­furdalás. Egy konszolidált idő­sebb dolgozót kínozzák az el­felejtettnek vélt emléket — Vagy? — Miért kellett neki tragi­kus hirtelenséggel meghalnia? — De hát mindezt megcsi* nálták már jól is, rosszul is. És főleg sokszor. — Ez zavarja magát? — Egy kicsit — Mégis, mihez lenne ked­ve? — Megírni egy öreg pa­raszt házaspár egyetlen reg­gelét — A sztori? — Tesznek-vesznefe. Néha eszükbe jut valami. — Na, jó, nem bánom. Csak dugjon el egy hullát valahol. — Miért? — Mindjárt más, ha van egy hulla ist Ez nem is rossz ötlet! — Nem! Bocsásson meg. Nekem sürgős dolgom akadt. — Megyek és beugróm a Dunába. — Vízbeugrás? Az nem jó. Rejtélyesebben, fiatalember! Sokkal rejtélyesebben! A kaj-horvát irodalom bűvöletében Az észak-horvát tájak lakód máig egy sajátos, a mai iro­dalmi nyelvtől jelentősen kü­lönböző nyelvjárást beszél­nek, kajkavski dijalektet (kaj nyelvjárás) pontos lingviszti­kái nevén. Valaha, a XVI. században még, irodalmi nyelvnek indult, rányomta bé­lyegét a protestantizmus, de főként — a XVII. században — az ellenreformáció — gazdag barokk irodalmat hozva létre, amely magyar vonatkozásai miatt számunkra is érdekes. Már mindjárt a kezdet kezde­tén, mert olyan kiváló férfiú vette pártfogásba e törekvé­seket, mint Zrínyi György (1594—1603.), a szigetvári hős, Zrínyi Miklós fia, aki nem csu­pán e vidék legfőbb földesura, hanem a protestantizmusnak is támogatója volt. A birtoká­hoz tartozó Nedeliscsén nyom­dát alapított — fórumot biz­tosítva ezzel a kaj-horvát iro­dalom két kezdeményezőjé­nek, Mihaj Buciénak és Ivan Pergosicnak. Csak sajnálni lehet, hogy e mindenképpen progresszív, a polgári fejlődés csíráit hordozó kezdemény megszakadt, ui. Draskovics György zágrábi püspök ellen- reformációs törekvései könyör­telenül elsöpörték Bucié mű­veit, de őt magát is. Noha a sokarcú magyar, tá- gabb értelemben közép-euró­pai reneszánsz kultúra érde­kes mozzanata, mégis más jel­legű Ivan Pergosic, a másik korai kaj-horvát író munkás­sága: ő Werbőczy István híres és egyben hirsedt „Hármas­könyvét” fordította kaj-horvát VlGH TIBOR; Tétlenség Ügy feküdt ott legyint .11 a töltés alatt, Vonat döbög el, mint egy munkanélküli — lüktető kerekein át villog a tajtékzó nap, Költő, ki magos szavait s nyomában lecsendesednek sorra elejti a szélütött virágok... s tolla sem fr, Füttye is elkóborol a vonatnak terét nem leli. kitakart asszony-mell hegyek mögé, Hát csönddel köszönti és irgalmatlanul kiürül a táj, a tarló-borostás parasztot, csak befutott tücskök ciripelnek zokogó kultúrházat, méh-kaptár akácot s a sárguló füveket, majd elindul meg-megá!1 lilliput házuk előtt százados gyomok között hallhatatlanul. leül. 1967. július. PATAKI OeiSot KEFÉN, — Egész hamis volt az a kutya, most nem lehet rá­ismerni, olyan szelid — mond­ta a fiú. — Kösz az elismerés — mond‘a a lány. — Hogv csináltad? — kér­dezte a fiú. — Nem árulom el. Titok — mondta a lány. — Meglepne, ha elárulnád mondta a fiú. — Azt nem akarom, hogy meglepődj — nevetett a lány. — És mi az, amit akarsz? — Semmit se akarok! — Mégis eljöttél velem. — Bánom. Most ülhetnék otthon nyu­godtan. — Mit csi­nálnál otthon? — Sajnál­nám, hogy nem jöttem veled. — Jó, hogy őszinte vagy. — Többet nem megyünk a strandra meg a moziba seri. — Jól van. — De akkor nem láthatsz jó nőket — Jó nekem a csúnya is. Amilyen te vagy. — Kösz. Ez jólesett Lassan bal­lagtak a me­redek hegyol­dalon, derékig meztelenre vetkőztek, de így is melegük • volt A fiú a sátrat vitte — az volt a nehezebb —, a lány a sportzsákot lóbálta. A fiú tizennyolc éves volt a lány tizenhét — Ujjal se nyúlj hozzám; amíg nem akarom — mondta a lány. — Ujjal se — mondta a fiú. Megmásztak a mered ea hegyoldalt, aztán a másik ol­dalon leereszkedtek a völgy­be. A völgyet sziklák őrizték, a napfényben különös ragyo­gásuk volt a csúcsoknak. A lány a sziklákat nézte ©Irá­* 1967. vasárra* nyelvre, aminek felbecsülhetet­len nyelvészeti értéke, hogy a ; XVI. századi horvát-magyar < nyelvi érintkezésnek fontos dokumentuma, ezen tűimé- nőén pedig nem kevésbé lé- i nyeges, hogy Krlezsa híres Ke- rempuh-balladMnak is egyik . inspirálója, s forrása. így ta­lálkozik múlt és jelen, valljon róla épp a Werbőczy c. balla­da néhány sora: Nagyságos, hatalma» Werbőczy urasági Az királyt udvar nagy tárnokmesterei Nemes-Mlatyínkot tőled tanult jobbágyok ezere. Azt, hogy a Káptalant isten teremtettei Tőle való Konvent, Ország­gyűlés, Privilégium! Klauzula és Dekrétum... Az, ki nem Így hiszi, pusztittassék kénneli irtassák szurokkal, máglx/ának tüzével, hamuba hamvadjon, s szelek szórják széjjel... Az észak-horvátországi, kaj nyelvjárásban írott irodalom­nak vitathatatlanul legértéke­sebb eleme az énekköltészet, mely számos szép, sajnos, má­ig kiadatlan kódex elsárgult lapjain várja a közkinccsé té­telt. Az a hallatlanul gazdag, a XVI. században virágzott históriás-énekköltészet, mely­nek magyar földön egy Tinódi Sebestyén a legnagyobb repre- zentása, nem szorult kizárólag a magyar nyelv határai közé. Elterjedt pl. Horvátországiban is, méghozzá ugyanolyan jel­leggel és céllal, mint nálutik. Szép példa erre a szlovéniai Mariborban őrzött, ún. Murán- túli énekeskönyv (Prekmurs- ka pesmarica), melyben épp Szigetvár 1566-os, tragikus ki­menetelű ostromáról vall — kortársi h'telességgel — egy négyrészes epikus ének. A név­telen szerző az ostrom tüzetes leírását adja, majd a fel-} mentő királyi sereg késieke- ♦ dését, s »jó Zrinski Miklouss,'i pusztulását írja le benne meg- ♦ kapóan őszinte költői átélés-} sei,.. ♦ E sajátos közép-európai kö- • zös múlt emlékeit tanuimá-1 nyozva akaratlanul is eljut az* ember a jelen közelebbi, köny- ( nyebben hozzáférhető dolgai- * hoz is. Épp az öreg könyvek} közül léptem a napfényes ta-> vaszi zágrábi utcára, mikor ra-í gasztották a horvát népi együt- * tes, a LADO műsorát propagá-} ló plakátokat. Két ízben is ( megnéztem ezt a talán nem isi annyira impozáns, hanem, szenvedélyességével, eredeti ♦ koreográfiájával és népviselet-} tel hatni kívánó programot,! ahol a horvátul- egyáltalán! nem tudó számára is ismerősi hangzású szövegek és dalia-} mok sokasága hangzott el —* lévén az élő kaj-horvát nyelv-* járásban ma is rengeteg ma- i gyár nyelvi elem. A muzsikásig (szándékosan írom fonetiku- * san), azaz muzsikások pattogó) dallamai nemegyszer a ma-1 gyár népdalok atmoszféráját,! dallamvilágát juttatják ♦ eszünkbe, kivált a Muraköz-) bői, meg a Dráva mentéről > valók, de még a drmes nevű tánc szilaj tempója is a ma-, gyár népi táncokra emlékeztet. ) Itt értettem és éreztem még,’ jobban, mennyire igazak Bar­tók Béla tanításai a közép-ke- • let—európai népek zenéjének • kölcsönhatásairól, azonos jel- j legéről. Máig fülemben cseng ’ egy-egy dallamfoszlány; ami-) kor a nyár elején már haza- i felé robogott velem a vonat.a’ Rijeka—Zagreb—Kaposvár • Dombóvár—Pusztasza bölcs— ) Budapest vonalon — az észak- horvát tájak láttán, az édes kaj nyelv (sladki nas kaj) dal-* lama muzsikált fülemben... * gadtat ássál, a fiú a lányban gyönyörködött. — Szépek a sziklák — mondta a lány. — Szép vagy te is — mond­ta a fiú. Felverték a sátrat a völgy közepén, közel a forráshoz. Aztán konzerveket bontottak és ettek. Menjünk fel a szik­lára, ajánlotta a lány. Szere­lés nélkül nehéz, ellenkezett a fiú. Nekivágtak ott, ahol a legmeredekebb, de ott nem sikerült. A másik oldalról az­tán sikerült. — Napfelkeltekor kék színű köd takarja a völgyet — mondta a fiú. — Költsél majd fel, hogy lát­hassam — Intette a lány. Le­ültek a klszögellésre, csünget- ték a lábukat a mélységbe. — Játsszunk egy kicsit — mondta a fiú. — Játsszunk — Képzeld azt, hogy háború van és miránk fegyveresen va­dásznak, mert a parancs elle­nére elhagytuk a táborhelyet Tudjuk, hogy kivégeznek ben­nünket a szökésért és tudjuk azt is, hogy nincs más mene­külés, nincs sehová út, csak a Sziklára. Nem bánjuk az éle' tét csak egymás érdekel ben­nünket. Itt, a Sziklán egymá­séi leszünk, és... — És kivégeznek ben­nünket? — szólt közbe a lány. ­— Ugyan! Hülyeség az egész, micsoda marhaságokon jár az eszem! — legyintett mérgesen a fiú. — Nem, nem hülyeség — mondta a lány — ilyen meg­történhet. — Ne történjék, nem aka- . rom! ! — Miért? | — Nem akarom, hogy hábo­i rú legyen és fegyverrel vadász- : szanak ránk, mint a vadakra , — mondta a fiú. í Lemásztak a szikláról. A [fiú gallyakat hordott egy cso- )móba, a lány pedig aprókra »tördelte. Meggyújtották a tü- I zet, szalonnát sütöttek, a zsir- | ját hagymás kenyérre csepeg- | tették. > — Nem kellett volna hagy* * mát enni — mondta a lány —; , most büdös lett tőle a szám. — Enyém se kölni illatú —. > szólt a fiú. | Befejezték az evést és be- | kapcsolták a tranzisztoros rá- [ diót. Táncoltak a tűz körül, a I sziklák tövében. } Teljesen besötétedett. A fel­* felcsapó lángok ijesztővé fes* I tették a sziklákat. A lányt fé- í lelem árasztotta el. ) — Ha valaki ránk támadna, ! te megvédenél? — kérdezte * remegősen. { — Megvédenétek; de ne félj, > rossz emberek nerft járnak a | sziklák között. { — És» vadállatok sincsenek itt? . >r * — A vadállatok félnek a i tűztől. » — Akkor egész éjszaka égetni kell ^ gallyakat — ; mondta a lány.. } A fiú felfalta a gumiágyat ) Felöltöztek éjszakára, hogy ne ' fázzanak. Á lány félősen i fiúhoz-bújt. Aludtak. Mind e ) ketten. i — ................. i i -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom