Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-23 / 172. szám
A.% orsxággyülés után Interjú Tiliexki JcSzsef ^ opixággffűléii kén¥i§<e!őfel A bányászokat érintő kérdésekkel, és a Mátra aljt bányászok jelenlegi helyezetével s jövőjével foglalkozott felszólalásában az országgyűlés legutóbbi ülésén Tiliczki József országgyűlési képviselő. — Több ok miatt is szükségesnek és aktuálisnak tartottam, hogy az országgyűlésen ismét szó essék a Mátra alji bányászokról. A nevükben is kijelenthetem, hogy valameny- myien örömmel és megnyugvással vettük tudomásul Kádár elvtársnak a IX. párt- kongresszuson elmondott beszédében a bányászokra vonatkozó bejelentéseit és azokat a kormányrendeleteket, amelyek a magyar bányászok érdekében születtek. Korántsem ilyen megnyugtatóak azonban már azok a részintézkedések, amelyek a kormányhatározatokat végrehajtják, amelyek konkrétan is érintik és foglalkoztatják a Mátra alji bányászokat. Ezért kértem szót az ország- gyűlésen s ezekkel foglalkoztam interpellációmban, — Konkrétan mire gondol? — Eddig már öt mélyművelésű mátrai bányát zártak be: a Petőfi-altárót, a rózsaszent- mártond üzemet, a két szűcsi bányát és a gyöngyösi XII-es aknát, így több száz dolgozót kellett más munkahelyre áthelyezni. A törvényes lehetőségeken belül a Mátra aljai szénbányák igazgatósága, párt- és szak- szervezeti bizottsága maximális humanitással, körültekintéssel, a mélyművelésből kikerült dolgozókat külfejtése® üzemeknél ugyan elhelyezte, de amíg egy mélyművelési bányász évi átlagkeresete 26 ezer forint, addig a külfejtéses bányász a húszezret is alig tudja megkeresni. Ez az egyik probléma. A vájár, mivel ez mélyművelési szakma, a külfejtésen fele keresettel csak segédmunkás lehet. Nem is beszélve azokról az idősebb bányászokról, akik szinte egész életüket a föld alatt töltötték s már nem nagyon van idejük, lehetőségük, hogy új szakmát tanuljanak. A Nehézipari Minisztérium 400 ezer forinttal már hozzájárult 175 bányász fizetéskiegészítéséhez, de ez még korántsem oldott meg mindent. Az áthelyezett bányászoknak nagy része lényegesen kevesebbet keres, mint azelőtt. — ön szerint milyen megoldás lehetséges? — Ugyanazt mondhatom, amit az országgyűlési felszólalásomban: emberségesen kell az ügyet elintézni. Javasoltam, hogy a nehézipari miniszter vizsgálja felül és méltányosan rendezze a föld alatti munkahelyekről a külszíni fejtésekhez került bányászok munkabérét. — Milyen választ kapott javaslatára? — Fock elvtárs vitazáró beszédében megígérte, hogy a kormány még ebben az évben megtárgyalja a bányászokkal kapcsolatos határozatok végrehajtását — Hová kerültek, s mi lett a csökkent munkaképességű és a közvetlen nyugdíjazás előtt álVló bányászokkal? — Velük — 290-en vannak —, jelenleg nincs különösebb baj. Korengedéllyel nyugdíjba mentek. De kicsit mégis aggódnak, talán nem is alaptalanul. Attól félnek, hogy az orvosi bizottságok esetleg egykét év múlva ismét felülvizsgálják egészségügyi állapotukat és újra munkaképesnek nyílvánítják őket Ezért javasoltam az illetékes főhatóságoknak, hogy időben és véglegesen tisztázzák a korkedvezménnyel nyugállományba került bányászok sorsát — Már bezárták a Petőfi-altárót a gyöngyösi, a rózsa- szentmártoni és a szűcsi bányákat Pár év múlva megszűnik a Mátravidéki Hőerőmű s vele az ecsédi külfejtés is. Gyakorlatilag minden jelentősebb munkalehetőség megszűnik Petőfibányán. Mi lesz az ötezer emberrel? — Sajnos, még nincs megnyugtató válasz, igaz, hogy Vi- sonta sok új munkaerőt foglalkoztat majd, már megindult az oszlopgyártó üzem, néhány ktsz is bontogatni kezdi szárnyait Petőfibányán, de ez még mindig kevés. Ha egy jelentősebb üzemet ide telepítenének, minden megoldódna. Az oszlopgyártó üzem már öröm az ürömben, de sürgősen tisztázni kellene kapacitását, jövőjét, mert jelenleg 'meglehetősen távlat nélkül dolgozik. Javasoltam a Nehézipari Minisztériumnak, hogy véglegesen költöztesse Petőfibányára az üzemet, s távlatokban is tisztázzák jövőjét. Ügy gondolom, még időben szóltam, van mód és alkalom a közeledő gondok, nehézségék elkerülésére. — ön évek óta együtt dolgozik azokkal a bányászokkal, akikről most szó van. Hogyan látják ők a problémákat? — Hangsúlyozni kívánom, hogy a mátrai bányászok megnyugvással, megértéssel vették tudomásul pártunk és kormányunk intézkedéseit Valamennyien érzik és tudják, hogy a központi döntésekben szocialista társadalmunk jövőjéről van szó. Nincs baj a hangulattal, a munkakedvvel, ugyanúgy dolgoznak, mint eddig. Viszont a sorsukat, életüket érintő emberséges döntésekre joggal igényt tartanak. Nem alaptalanul, elvégre a mátrai bányászok az ország többi bányászaival együtt a mindennapi/ nehéz munkájukon kívül a munkáslhatalom kivívásában, megvédésében, és szocialista társadalmunk építésében is érdemeket szereztek maguknak. Koós József Évforduló a Nílusnál T izenöt esztendővel ex- * előtt, 1952. július 23-án forradalmi változás történt az ősi Egyiptom életében. Hazafias érzelmű fiatal katonák, az úgynevezett szabad tisztek csoportja vette kezébe a hatalmat. Mozgalmuk legismertebb alakja az a Gamal Abdel Nasszer volt, aki ma az Egyesült Arab Köztársaság elnöke. Híz a tiszti szervezet — az illegalitás ‘körülményei között — már 1939 óta működött. Tagjai nem tartoztak Egyiptom uralkodó ezer családjához, s a Faruk király udvarában tivomyázó magas rangú katonai vezetőkhöz. Többségük közép- és módos paraszt, köztisztviselő fia, hiszen a tiszti pálya zárva volt a legszegényebb dolgozó rétegek fiai előtt. őszintén áthatotta őket a gazdasági és társadalmi reformokra való törekvés igénye, ugyanakkor származásuk és helyzetük következtében nem mindig voltak következetesek. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy másfél évtizeddel ezelőtt másként festett a világ politikai arculata, különösen Afrikában és Ázsiában. Július 23-a mindenképpen megteremtette a változások lehetőségét. De meg kellett küzdeni a gyarmati múltból adódó elmaradással, a belső- és külső nehézségekkel, az ellenség aknamunkájával A fejlődés korántsem volt töretlen, előadódtak válságos napok, voltak gondok, sót, belső meghasonlások is. A világban és a Nílus mentén bekövetkező változások azonban átsegítettek az akadályokon, s az elmúlt néhány évben Egyiptom egyike volt azoknak az országoknak, amelyek legkövetkezetesebben haladtak a nem kapitalista fejlődés útján. U’airó nagy erőfeszítéseket tett a földreform végrehajtása érdekében, több mint egy millió feddant (1 feddan=0,42 hektár) osztottak fel, a művelhető földterület jó egyhatodát. Mivel Egyiptom nagy kiterjedésű területének 95 százaléka sivatag, megkezdték a termőföldek elhódítását a homoktól. Az asszuáni nagygát — 17 piramis kőanyagát foglalja magában! — ugrásszerűen növeli majd a művelhető területeket. Államosították a nehézipari üzemeket, a bankokat, a biztosító társaságokat, a könnyűipar jelentős részét, és a külkereskedelemnek csaknem kilenctizedét Először Afrikában társadalom- biztosítási törvényt hoztak; polgárjogi törvénnyel szabályozták a nők helyzetét; sikeresen léptek fel a pusztító népbetegségek ellen; 2000 kulturális-tájékoztatási központot létesítettek a falvakban. Ebben a nagy munkában — ez ismét az utóbbi évek eredménye — sikerült mindinkább egységbe tömöríteni Egyiptom belső haladásának erőit. Kairó tevékenyen részt vett a nemzetközi események formálásában is. Antiimperia- lista ‘külpolitikájával megbecsülést és tekintélyt szerzett világszerte. Élharcosa az arab népek összefogásának, erre utal az ország megváltozott neve: az EAK is, jóllehet az arab egységtörekvések nemcsak sikereket, hanem kudarcokat is hoztak. Érthető, ha az imperialista ellenlökések olyan gyakran vették célba az EAK-ot. 1956 őszén, a szuezi agresszió idején angol—francia—izraeli támadás érte. Később a gazdasági zsarolást alkalmazták, kihasználva a fejlődés, a növekedés követkeltében előállott problémákat Néhány alkalommal, nyugati sugallatra, belső összeesküvéseket szőttek. Ezek a kísérletek azonban elbuktak, s így néhány héttel ezelőtt ismét a nyílt agresszió került előtérbe. Az Egyesült Államok és a NATO rokonszenvét élvező Izrael rátámadt Egyiptomra, s megszállta területének egy részét. Az imperializmust azonban megint csalódás érte: az egyiptomi nép a nehéz órákban ismét kifejezte akaratát, hogy tovább halad az eddigi úton. A "z új Egyiptom és a szocialista országok között bensőséges baráti kapcsolatok alakultak ki. Hazánk is minden tőlünk telhetőt megtett az antiimperialista és nem kapitalista utat járó EAK támogatására. Ott állunk most is mellette e nem könnyű időszakban. A nevezetes évfordulón ennek szellemében küldjük jókívánságainkat és szolidaritásunkat a Duna mentéről — a Nílushoz. R. CL Új műhelyben a festők A futó szorgalmasan rója a köröket. Ritmikusan lendül a kar, a láb, viszi előre az atlétát. Aztán hirtelen nagyon nehéz pillanatok következnek. Ölmos fáradtság tör a futóra, lába elnehezül, tüdeje zihál. Minden azon múlik, hogy van-e ereje töretlenül tovább futni, vagy lelassul, lemarad. Furcsának tűnhet a hasonlat, de jelenleg a tarnaörsi Dózsá Termelőszövetkezetben is az a legfontosabb kérdés, vajon a közös gazdaság át tud-e lendülni a huzamosabb ideje tartó gazdasági, vezetési holtponton, lesz-e elég erejük a szövetkezeti vezetőknek, a tagoknak ahhoz, hogy megteremtsék azt a gazdasági alapot, amely a megerősödés alapfeltétele. Csökkent a tagok részesedése A szövetkezet gazdasági adottságai közepesek. Mégis, ha visszatekintünk az elmúlt néhány évre, nem a fejlődés egészséges tüneteit láthatjuk, hanem a visszaesés vitathatatlan jelei tűnnek szemünkbe. 1964 óta a gazdaság bevétele állandóan csökken, hasonlóan a tagok részesedése is. Ha a tagság 1964. évi részesedését száz százaléknak vesszük, akkor 1965-ben a részesedés már csak 81 százalékos, tavaly pedig — a több mint 500 ezer forintos állami támogatás ellenére .— 69,5 százalék. Vajon mi okozta ezt a nagyarányú visszaesést? Az okokat kutatva elsősorban a szövetkezet volt vezetőit lehet elmarasztalni. Nem a tagsággal egyetértésben, hanem egyéni utakon járva akartak eredményeket elérni, s nemegyszer saját érdekeiket a közös elé helyezték. Ennek következtében meglazult a vesetők és a tagok közötti jó vi- fcsony, amelynek természetesen Kitörni a terhes örökségből... Lesz-e változás a tarnaörsi Dózsa Termelőszövetkezetben gazdasági kihatásai is hamarosan jelentkeztek. A szövetkezetben sokfajta elosztási, bérezési forma volt divatban, s a jövedelemből általában a tagoknak jutott a legkevesebb. Megnövekedett az alkalmazottak száma, akik készpénzben és biztosan megkapták jövedelmüket, — s nyilván a tagság ezt nem nézte jó szemmel. A vezetőségi ülések nem voltak rendszeresek, sokszor egymásnak ellentmondó intézkedések születtek. A volt elnök — Szitáé Elek — egy kicsit saját tulajdonának tekintette a gazdaságot, ezt mutatja, hogy még ma is mintegy hatezer forint tartozása van a szövetkezettel szemben. Nem volt jó az emberekkel való bánásmód sem, a vezetők nem a megfelelő hangnemben tárgyaltak a tagokkal. S a helytelen vezetési és gazdálkodási módszerek a termelőszövetkezet gyengüléséhez vezettek. A múlt nem kötelezhet Az elmúlt év tavaszán új elnök, Csömör János került a közös gazdaság élére. A tagok azt remélték, hogy végre helyes irányba terelődnek a szövetkezet ügyei, lassanként megerősödik a gazdaság. Vajon mi történt az elmúlt több mint egy esztendő alatT? Sajnos, a szövetkezet még ma sem olyan, mint kellene. Ennek egyik fő oka az volt, hogy a volt főmezőgazdász és főkönyvelő, bár nem volt alkalmas feladata elvégzésére, továbbra is a szövetkezetben maradt, s csak nemrégen kerültek el a közös gazdaságból. A gyenge szakvezetés nem tudott megbirkózni a feladatokkal. Az új elnök, Csömör János is, inkább az egyszemélyi vezetésben bízott és bizonyos tekintetben átvette a volt elnök helytelen vezetési módszereit Nem rendeződött kellőképpen az egyik legfájóbb pont, a bérezés sem. Az elosztási módok még ma is igen különbözőek,, s ez továbbra is az ellentétek egyik forrása. Helytelen, nek bizonyult az is, hogy az új elnök és az új párttitkár jó ideig nem tagja, csak alkalmazottja volt a közös gazdaságnak, s ebben is csak nemrég következett be változás. Kinek a véleménye szánrt ? Nem csökkent jelentősebben az alkalmazottak száma sem, ami továbbra is bontja az összhangot. Külön gondot okoz még ma is, hogy a közös gazdaság mintegy 90 asszonyt időszakos bedolgozóként foglalkoztat, akik készpénzfizetést kapnak. Közülük húszán valamikor beléptek a termelőszövetkezetbe, később pedig bejelentették távozásukat, de ezt a közgyűlés nem is tárgyalta, nem is fogadta el. Ezeknek az asszonyoknak ügye jogilag most a levegőben lóg. Tagok is, meg nem is tagok. Nagy gondot jelent az is, hogy az időszakos dolgozók megjelentek és még ma is megjelennek a szövetkezet közgyűlésein, s nem a közös, hanem egyéni érdekeiket nézve károsan befolyásolják a közhangulatot. A vezetők pedig tehetetlenül szemlélik az eseményeket. Gazdasági téren sem úgy mennek a dolgok, mint kellene. A szervezetlenség egyik bizonyítéka, hogy például három tehergépkocsinak még ma is van egy függetlenített irányítója, s az egyetlen darálóhoz hárman vannak beosztva. Az intézkedések kapko- dóak, sokszor megalapozatlanok. Csömör János elnök az elmúlt esztendőket mérlegelve arról panaszkodik, hogy a tagság nem becsüli semmire a munkaegységet, és nem bízik a jelenlegi vezetőkben sem. — Bizonyítani kellene, akkor talán megjönne az emberek kedve, visszatérne a bizalom — mondja. Igen, a hosszú évek után bizonyítani kellene. De hogyan? Nézegetjük a szövetkezet terveit. Az intézkedési terv szerint az irodai dolgozókat ezután csak tagként alkalmazzák, rendezik a bérezést is. A jövőben az időszakos dolgozók is csak tagként dolgozhatnak. Rendezik a háztájival kapcsolatos problémákat, rendszeresen megtartják a közgyűléseket, vezetőségi üléseket. Az állattenyésztés fokozatosan előtérbe kerül, s ezzel együtt növekszik a takarmánytermelő terület. Különösen a szarvas- marha- és sertésállományt növelik. A közösség érdekében Ezek a tervek. Ha mindez megvalósul, akkor talán végre rendes kerékvágásba zökken 4 termelőszövetkezet élete. Ez azonban nem megy könnyen. A szövetkezet vezetőinek, elsősorban a közös gazdaság elnökének, változtatni szükséges a helytelen gazdasági, vezetési módszereken, s a fejlődés megköveteli az elmúlt évek hibáinak kiküszöbölését is. Rendkívül lényeges, hogy a vezetőség és a tagság végre egymásra találjon és közösen dolgozzanak a tervek valóra váltásán. A termelőszövetkezet gazdasági lehetőségei adottak, s a tervezés fő feladata az adottságokhoz alkalmazkodó helyes gazdálkodás kialakítása. Ezt azonban kapkodó intézkedésekkel nem lehet megvalósítani, csak következetes munkával. Hiba lenne azt állítani, hogy a szövetkezet vezetőinek, tagjainak könnyű dolguk lesz. Ez nem fedi a valóságot, hiszen a volt vezetők gazdasági, erkölcsi vonatkozásban nem a legjobb örökséget hagyták az utódokra. S az is biztos, hogy jelenleg az új vezetés sem ura teljesen a helyzetnek. Mégis, a közös gazdaságért érzett felelősség arra kötelez mindenkit, hogy változtatva a régi, helytelen módszereken, megpróbáljanak egészséges légkört, egészséges gazdálkodást kialakítani. Ezerötszáz embernek ad jelenleg a termelőszövetkezet kenyeret. 1500 ember bízik, reménykedik, hogy végre egészséges változások lesznek a tarnaörsi Dózsában. Ezt a hitet nem lehet figyelmen kívül hagyni, ez a hit árra kötelez mindenkit — vezetőket, tagokat egyaránt —, hogy munkája és tudása legjavát nyújtsa. , j Kaposi Levente A Parádsasvári Üveggyár világszerte híres termékei sok elismerést szereztek már a gyárnak. A régi üzemet most több millió forintos beruházással felújítják. E beruházás során kaptak új modern világos (Kiss Béla felvételei.) műhelyt a festők is, ahol a szebbnél szebb poharak, vázák készülnek. Ügyes kezek rajzolják a mintákat a termékekre, ahonnan az égetőbe kerülnek. Képeink is az új festőüzembe«» készültek.
