Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-19 / 168. szám
A lakosság jövedelmeinek megoszlása főbb szerint: forráisok Jövedelemforrás % Munkaviszonyból 50,3 Mezőgazdasági termelésből 20,0 Társadalmi juttatásból 24,2 Egyéb forrásból 5,5 összes jövedelem: 100,0 Jobb. olcsóbb, gazdaságosabb Jó lenne a motorkerékpárokhoz jobb kuplungláncot gyártani, mert ezt kívánják a megrendelők. Szilágyi Ernő diszpécser és Tóth László lakatos, a Mátravidéki Fémművek dolgozói, már régi „motorosok” a szakmában, ők nem is álltak meg az óhajnál, hanem munkához láttak. A két újító abból indult ki, hogy a kuplunglánc hüvelyét eddig 16 művelettel gyártották, mégis jogos kifogások merültek fel olykor-olykor a minőség ellen, magas a gyártási selejt. És valósággal pocsékolódik a drága anyag. Sok megoldással próbálkoztak, kísérleteztek, aztán arra jutottak, hogy az ő módszerükkel 7 művelet elmaradhat, 37 százalékos anyagkihozatal helyett ők 94 százalékost biztosítanak. Kísérletekkel és mintapéldányokkal igazolták, hogy hailítással nagyobb a méretpontosság és a célnak jobban megfelel, mint a húzással készített hüvely. iTanuár 27-én nyújtották be az újítási javaslatot A meo vezetője elvégeztette a szükséges méréseket és ellenőrzéseket a két újító javaslatát gyártásra elfogadták. Az új módon gyártandó kuplungláncok élettartamát most Csepelen vizsgálják és a KERMI- től várják a hivatalos minősítést. A siroki vizsgálatok és próbák biztatóak, de a gyártás, a megrendelő hozzájárulása, egyszóval az újítási javaslat gyakorlati megvalósítása a KERMI szakvéleményétől függ. Szilágyi Ernő és Tóth László izgatottan várják az értesítést. Persze, a gyárnak is fontos az újítás, mert ezzel króm- és nikkel-importot lehetne megtakarítani, kevesebb művelettel, olcsóbban lehetne gyártani a kuplungláncot. Ha kölcsönösen fontos és sürgős az ügy, nem lehetne siettetni a megvalósítást? •—F.— Az ügynök házhoz jön • •■olvasom a Népszabadságban e címmel azt a sajtótájékoztatót, miszerint az ügynök házhoz jön, de ez még semmi, a valami: a Fővárosi Kerékpár, Rádió és Villamossági Vállalat július 17- től augusztus 5-ig néhány rádióból, híradástechnikai cikkből 20—40 százalékos engedménnyel vásárt rendez. Ez már döfi, mondom magamban magamnak, nem is ártana kissé már megkopott rádiómat egy újra és ezek szerint éppen kapóra jött olcsóra kicserélni. Ezt mondom magamban, aztán tovább olvasom a cikket és elönt a szomorúság. A főváros 15 legnagyobb KERAVILL-bolt- ját jelölték ki erre a célra, s ■ráadásul az ügynök is pesti lévén, csak pesti házhoz Jön”... De igaza van az ügynöknek, ne is jöjjön a házamhoz, úgysem találna itthon, éppen Budapestre utazom, hogy miután vidéken nem lévén KERAVILL-bolt, a fővárosban vásároljam meg az olcsó rádiót. Kerül, amibe kerül, mármint az útiköltség! (-ó) Tardosi kő a KGST-palotához A magyar segítséggel te épülő moszkvai KGST-palotához a tardosi bánya adja a díszítőkő egy részét, A 3. számú, egykori Btnetféle üzemben egyelőre az első 15 köbméteres rendelés teljesítésén dolgozik két kipróbált, régi bányász, akik meglehetősen nehéz, különösen nagy türelmet igénylő munkát végeznek nap nap után. A követ ugyanis 75 centiméteres élű kockákban vagy ennél nagyobb tömbökben kérik, s egyetlen hajszálrepedés esetén is megtagadják az átvételt. A hegyoldal robbantása után MT-típusú kézi fúrókalapácscsal darabolják a diabáz- gabró követ, egy-egy 1 köbméteres kocka kiszakításához sokszor 150 méter összhosszú- ságú lyukat is készítenek. Az ilyenféle tömbök azonban csak ritkán sikerülnek, előfordul sajnos, hogy néha napokig „fe- leslegesen” dolgoznak a bányászok, a követ csak más célra lehet felhasználni. Ha azonban mégis sikerül, megéri a fáradságot, vesződséget, mert a kockák köbméterének ára megközelíti a 6 ezer forintot. A követ — amelyből egyébként 3 köbméternyit már elszállítottak — előbb a fővárosba viszik, ahol az ÉM Kőfaragó Vállalat 2,5 centiméter vastag lapkákra hasítja és márványszerűvé csiszolja. A szállítmány csupán ezek után utazik a Szovjetunióba. Ha a tardosi kővel teljes mértékben elégedettek lesznek, úgy további 200 köbméteres megrendelésre van kilátása az ÉM Mátravidéki Kőbánya Vállalatnak. (—ni) Mesedélelott as Egri Dohánygyárban Finomak vagyunk. Sä választékosak. Különösen, ha erre semmi sükség. Azt írja az újság a közlekedési baleetekről szóló szomorú jelentésében, hogy ez is ez halálra gázolta iksz ipszilont, aki it tat an feküdt az országúton. Ittasan? Ittasan ehet butaságokat fecsegni, kocsit vezetni, miből rendszerint súlyos baleset származik,ittasan lehet szerelmet vallani, sőt meg üs nősülni gyanútlanul, csak egyet nem lehet: az országúton feküdni. Tudniillik, aki egy lis szundikálásra az országúira hajtja ittas fejét, az kerek-perec magyarsággal: tökrészeg. Ám éljen a finom modor, ne keverjük bele se a tököt, se a sertést, — részeg. Es nem ittas! (—6) Eredményes fél esztendő Eredményesen, jól dolgoitak az elmúlt fél évben a hatvani járás ipari üzemei, vállalatai. Teljesítették a terveket, jelentősen javult a munkafegyelem, a szervezettség, valamennyi üzem, vállalat gazdaságosan dolgozott. A járás Ipari üzemeiben, vállalatainál, a munkaverseny- vállalások szinte kivétel nélkül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére születtek. A vállalások közös vonása: munkával köszönteni a fél évszázados jubileumot.. Az üzemekben megalapozottan, körültekintően szervezték meg. a munkaversenyt. A versenyvállalások túlnyomó része összhangban volt a féléves tervekkel, a munkahelyi feladatokkal. Tovább erősödött az a szemlélet is, hogy a munkaversenyt mindenekelőtt a termelés mutatóinak emelésére, a gazdaságos termelésre kell irányítani. Jelentősen javult az üzemekben a párt- és a tömegszervezetek irányító és ellenőrző tevékenysége is. Megfelelő módon s formában mozgósították a dolgozókat a különböző feladatok, ígéretek, vállalások megvalósítására. Lényegesen fejlődött az üzemi demokrácia is. A fél év során tartott termelési tanácskozásokon, amelyeket egységenként tartottak meg, a dolgozók aktívak voltak, bátran bírálták a termelésben mutatkozó hiányosságokat. A hatvani járás ipari üzemei a féléves teljes termelési értéktervet 103 százalékra teljesítették. A tervezettnél 19.7 millió forinttal termeltek többet. A fejlődésit még jobban szemlélteti, ha az eredményeket összehasonlítjuk az elmúlt év azonos időszakával, amelyhez viszonyítva az elmúlt fél évben 11,1 százalékkal termeltek többet. Ezen belül 17,5 millió forint értékkel exportáltak többet az üzemek a tervnél. A létszámcsökkentés terén 398 főt takarítottak meg. Igen komoly szervező munkára vall, hogy alacsonyabb létszámmal, úgy érték el a magasabb termelési értékeket, hogy jelentősen csökkentették a túlórák számát. A fenti eredmények azt igazolják, hogy a hatvani járás ipari üzemei, vállalatai gazdaságosan és jól dolgoztak az elmúlt fél évben. Pataki Ferenc Mismm3 1967-, július 19- szerda rendkívül fontos — kivétel: a gyermekintézményékhez adott vállalati hozzájárulás nem váltható át pénzre, nyilvánvaló ugyanis, hogy a gyermekgondozás olyan társadalmi érdek, amelyet minden körülmények között érvényesíteni kell). Saját körben döntenek viszont arról: hozzájárul-e a vállalat az üzemi étkezés költségeihez és mennyivel — illetve: inkább pénzben fizeti-e a hozzájárulást —; milyen mértékben fedezi a szociális, kulturális és sportkiadásokat, helyesebben: hogy az ilyen célokra kötelező minimum felett is vállalja-e a költségeket, vagy másként adja ki a dolgozóknak ezeket az összegeket. A vállalat vezetősége a szakszervezettel közösen osztja el — éves keretekben — a részesedési alap előirányzatát a fontosabb felhasználni tételek szerint. Aligha kétséges, hogy széles körű viták, a vállalati közvélemény heves reakciói kísérik majd ezeket a felosztási polémiákat. Közvetett juttatási rendszerünk ma még — a társadalom és a gazdaság fejlettségének valóságos színvonalától részben elszakadva —, sok kom- munisztikus elemet is tartalmaz, mert sok olyan jövedelemforrást rendszeresítettünk, amelyből „mindenki egyaránt vehet”. De ha a mainál jobban kötjük a munkához, a teljesítményekhez a társadalmi juttatások bizonyos körét, akkor a termelés, a gazdálkodás eredményességének lépcsőfokain — hamarabb jutunk el a távoli célhoz is, amikor majd a társadalom birtokában a javaknak valóban olyan bőséges mennyisége lesz, hogy szükséglete szerint mindenki egyaránt vehet belőle! Tábori András A társadalmi juttatások másik csoportját azonban célszerű a vállalatok gazdálkodási eredményétől közvetlenül függővé tenni annak a terhére elszámolni és elosztását olyan „ítélőszék” mérlegelésére bízni, amely az eddiginél megbízhatóbban bírálhatja el a kifizet tés feltételeit. A vállalat kollektívája ez! Ismeretes, hogy az új mechanizmus anyagi érdekeltségi rendszerének egyik legfontosabb csomópontja lesz az úgynevezett részesedési alap, amely a vállalatoknál szorosan a nyereség mértékéhez kapcsolódva képződik. Ebből fedezik majd a béremeléseket, jutalmakat, prémiumokat, a nyereségrészesedést és bizonyos béren kívüli juttatásokat is. A vállalatnál azonban önállóan dönthetnek majd arról, hogy az ide sorolt társadalmi juttatásokat átváltják-e bérre — tehát „borítékon belüli” pénzjövedelemre —, illetve meghagyják-e a munkától független elosztás kereteiben. (Egyetlen — Lényegében tehát a jövedelemnek mintegy a negyede származik különböző „borítékon kívüli” bevételekből. Ám meg ennél az aránynál is el- gondoikoztatóbbak azok az adatok, amelyek mozgásukban mutatják be a közvetett juttatások változásait. Nos, 1960 és 1965 között az egy lakosra jutó összes jövedelem 21,9 százalékkal nőtt, de ha részleteire bontjuk ezt az átlagot, kiderül: a társadalmi juttatások növekedési üteme az átlagnak mintegy kétszerese — 40 százalék — volt. Ugyanezt forintban vizsgálva: öt esztendő alatt a lakosság összes jövedelme 28,6 milliárd forinttal emelkedett, viszont ebből 15 mii i- árd jutott a bérek növekedésére és a többi: béren kívüli juttatás volt. Hadd zárjuk a zám- felsorolást néhány különösen figyelemre méltó adattal: 1905- ben összesen 34,9 milliárd forintot tett ki a társadalmi juttatások országos számlája, ebből egy lakosra átlag évi 3440 forint jutott. [VTirdez kellően bizonyítja, hogy — népgazdasági méretekben — enyhén szólva: nem láthatatlan és korántsem elhanyagolható összegekről van s2ó. — Más kérdés, hogy vajon igazságosan és a népgazdaság érdekeivel összhangban oszlanak-e meg ezek a tízmil- liárdok? A válasz meglehetősen bonyolult, mert hiszen mindenekelőtt azt kellene meghatároznunk: hol a mérce, amely az elosztás igazságosságához valósághű támpontot adhat? Nos, ezúttal is csak a szocialista elosztás alapelve: a végzett munka minősége, mennyisége, színvonala, társadalmi értéke adhat ilyen iránytűt. Logikusnak és igazságosnak tekinthető, ha a társadalmi juttatásokat a jelenleginél jobban hozzáigazítanánk a munkához, a teljesítményhez. A valóság azonban korántsem ilyen egyszerű, mert figyelembe kell venni, hogy vannak olyan, társadalmilag fontos és ezért közösségi számláról fizetendő szociális, egészségügyi, oktatási stb. feladatok, amelyek aligha köthetők a végzett munkához. Nyilvánvaló például, hogy a sokgyermekes családok támogatása olyan elemi társadalmi feladat, amely a családfő munkájától független anyagi hoz- zásjárulást feltétele'z. Ilyen az ingyenes oktatás, a társadalombiztosítás, az öregekről való gondoskodásnak a befizetett nyugdíjhozzájárulás feletti állami kiegészítése és egész sor egyéb társadalmi juttatás is. Ha valamilyen módon ezeket is az egyéni (és ezzel együtt a kollektív, vállalati) teljesítményekhez kötnénk, akkor e társadalmi érdekek kielégítése esetleg háttérbe szorulhatna. t1 néhány problematikus ■*"* tényező szemléletesen jelzi, milyen feladatok rendezése hárul az új gazdaságirányítási rendszerre, amely egyebek között a társadalmi juttatások célszerűbb és igazságosabb elosztását is teendői sorába iktatta. A változásod alapelvei — jóllehet a részletei szövevényesek — voltaképper egyszerűen megfogalmazhatók Az egyik elvi pillér az, hogy i közös, társadalmi érdekeket kielégítő juttatások színvonali ezután sem kapcsolható köz vétlenül a vállalati eredmény hez, nyereséghez — ezeket to vábbra is állami feladatnak te kintik és közös számláról fize tik. (Ismételjük, ide tartozil például az oktatás, az egészség védelem, a gyermekvédelem • nyugdíjrendszer, a család pótlék stb.) ...... Ez a láthatatlan ! jövedelmi tényező — az országos „pénztár” számára nagyon is érzékelhető. Kiderül ez az alábbi statisztikai táblázatból is, amely a lakosság 1965. évi jövedelemforrásait, és ezek egymáshoz viszonyított arányát mutatja be: A köznyelv egyszerűen „bo- " rítékon kívülinek” nevezi a különböző társadalmi juttatásokat. Az esetek zömében ez a fogalmazásmód úgy értendő: a családi költségvetéseken kívüli, tehát bevételeink összegezésekor elhanyagolható jövedelemforrás... ü tcarsindalom és cs sffräBEalafi szämläiära A presszóban szokatlanul kedvesen fogadnak. Ballagok a 'pénztárhoz, kérek egy kávét. — Parancsoljon velem... — ajánlkozik mosolyogva a félősz matróna. — Maradok a kávénál — mondom szerényen. Fürge ujjak tépik a blokkot, s markolják a pénzt. A platinaszőke kávéfőző lány csábos-aranyos mosollyal vár a pult Vnögött, előrehajolva nyúl a blokk után. — Egy szédült pillanat, máris kész a kávé — csivitel ka- céran. Az elfoglalt férfiak ilyen ritkaszép teremtése« miatt szoktak sorban állni birkatürelemmel, megbabonázod tan... — Tupirozzam, vagy gőz nélkül kéri a kedves vendégúr? — kérdezi az angyal. Intek, ne gőzölje, így is izzadok a gyönyörűségtől. — Akkor méltóztassék ... — teszi elém a kis porceláncsészét, pici nikkel tálcán, széles hódolattal. Ha gombostűm lenne, mell- 1 be szúrnám magam, hogy lekontrolláljam, álmodom-e. vagy ébren vagyok. Ha kornyikálni tudnék, elfuvoláznám: „Hahó, emberek, szeretetre vágyók, csúful csalódottak, jertek feledni a Tökmag presszóba; kis darab szívet kaptok mindany- nyian, három forintért!’! __ Sz ürcsölgetem a kávét, ízlelgetem és elkábít a koffein mámor. Amikor az utolsó cseppeket nyelem, érzem, hűl a levegő... Huzat van?... Az ajtó csukva, rajta eleven se be, se ki, meresztem a szemem, érdekes, a kirakat sincs betörve. Bámulom a falat: a ventillátor áll... Ránézek ismét a kávéfőző lányra: — a fehér bóbita mozdulatlan jégcsap, a gyönyörű kék szem fagyos táj. Percekkel ezelőtt napfényben fürödtem, most a vén Antarktisz dermesztő hidege hasít a csontomig. A felszolgálónő furakodik hozzám és taszit rajtam: — Álljon már odébb, ha megitta a kávét, ez az én helyem... „Hát mit követtem el?” Egy világ omlott össze bennem. Behúzott nyakkal trappotok a kijárat felé. Még a küszöb előtt utolér és hátba ver a megjegyzés: — Te Maca! Ezt a topis ürgét nézted ellenőrnek?... _______ Zoltai András
