Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-19 / 168. szám

Ki van a pult mögött?

A kereskedelem — névjegy; éspedig univerzális névjegye az adott gazdasági fejlettségnek, életszínvonalnak, életformának, az ízlésnek és igényességnek. Kerüljön valaki addig ismeretlen városba, faluba — múltról vagy jelenről valló műemlékek, épületek, s általános városkép után a ma hétköznapjainak tényeiről az első emberközelségű benyomásokat annak alapján alkotja magának, amit a kilakatok kínálnak, amit adnak és vesznek üzletben, piacon; ahogyan felszolgálnak az éttermekben, bárokban vagy kocsmákban. Tehát igen fontos kérdés: ki van a pult mögött?

A kereskedelemmel szinte mindenki érintkezésbe kerüL Mindenkinek van véleménye róla, s szinte mindenki úgy véli, ért is hozzá.

„Bezzeg régen...” így kezdik a mai kereskedelem dicséretét, magasztalva a múltat, amikor volt figyelmesség, udvariasság, szolgálatkészség, akkor udvaroltak a vásárlóknak, kikísérték a boltajtóig, sőt eléje jöttek a járdára és úgy csalosat- ták, csábították befelé, item vitatom, magam is tudom, ta- lahogy így volt. A kérésiedéi mi szakma első számú követelménye a szinte tökéljíg kifinomítobt hajlongó alázat volt. A mosolygós szolgála.- készség olyan munkaeszsck volt, mint suszternak a dikics, kovácsnak a kalapács. A pénz; „ki kellett hegedülni” a kliens zsebéből, s aki erre alkalmatlan volt, az nem maradhatod üreg a pult mögött, könyörtelenül útilapút kapott a talpára. Emlékszem egy „segéd úrrá, csontos, sovány arca volt, s harsány hangon, szédületes sebességgel tudta ledarálni, valahányszor nyílt a boltajtó, hogy

„kezeitcsókolomlegalázatosatb- tiszteletemjónapotkíváinokmd- tóztatnakparancsolnimivelszd- gólhatok”. Igen csodáltán, ahogy újabb és újabb udvr- riassági formákat szavalt.

B

ezzeg régen... Többé vélekedése bizony nen túlságosan kedvező a keresk:- delmj alkalmazottakról. Az é- marasztaló vélemények óla többféle. Sokan az áruellátá- ban mutatkozó nehézségeké róják fel a kereskedelemnek és a kereskedőknek. Legtöbbel személyes benyomásaik alapján alkotják meg véleményű két, aszerint ítélnek, hogyai szolgálják ki őket, kézbe kapják-e gyorsan, pontosan, amit kémek.

Nem kis számban állnak még a pult mögött olyanok, akik rosszul, sőt károsan dolgoznak.

Elsősorban azokra gondolok, akik az adagot le-, a számlát l>edig felfelé kerekítik; az előre csomagolt áruk eleve nem a kívánt súlyúak, s a húst, felvágottféléket is úgy dobja a mérleg tányérjára, hogy meg sem várja, míg a mérőskála ingása megáll. Ezekkel az „önkéntes” vámszedőkkel nem vagyunk eléggé kíméletlenek. Mert nemcsak azokat kell véglegesen kiűzni a pult mögött kiépített „paradicsomból”, akiket vaskos, bírósági ítélettel megpecsételt lopáson kaptak. Itt vannak az ún. „apró tolvajok”. Napjában, ismétlődően 10—20 fillérnyi, forintnyi értéket lopnak ki az állam vagy a vásárlók zsebéből. És mi a büntetésük, ha egy-egy „tévedésük” kiderül? Legfeljebb szóbeli figyelmeztetést kapnak. És másodszorra is igen elnézőek vagyunk velük szemben. „Kicsivel kezdi, sokkal végzi!” Az elnéző magatartás ösztönzője lehet annak, hogy holnap már magabiztosabb szorgalommal csaljon, s előbb-utóbb a lecsipegetett fillérek, forintok vastagabb összegekre rúgnak. A kik különösen felbosz- ” szántják a vásárlókat, azok az unoltak és a közömbösek a pult mögött Állhatsz kerek negyedórát a pult előtt, ülhetsz félórát is az éttermi asztal mellett, meg nem kérdezné, mit akarsz, mit kívánsz. Ha kérsz valamit, természetesen odaadja, de minden sietség, lelkesedés nélkül. Ha nem tetszik az áru, elveszi tőled és visszarakja a polcra, ahonnét lustán levette. Á, dehogyis jutna az ilyennek eszébe, hogy valami mást ajánljon. Ha felvilágosítást kérsz tőle, kurtán és unottan válaszol. Hiába sü- rögnek előtte, ő támasztja belül a pultot, akkor mozdul meg, ha valaki többször hozzáfordul. Nem nagyon érdekli az egész, amit csinál, már nyitás után félórával azt várja, csak jönne már a záróra...

Mit vár a vásárló a kereskedelemtől? Figyelmes, udvarias, hozzáértő kiszolgálást.

„Mindnyájan a piacról élünk!” — tartja a régi kereskedői mondás. Nos, az eladók, az üzletvezetők eddig nem éltek eléggé „a piacról”. Nem mondhatjuk el, hogy az üzletek személyzetének jövedelme közvetlen függvénye volt eddig az eladott árumennyiségnek. A „bezzeg régen” felkiáltással emlegetett kereskedelmi alkalmazottaknak létkérdése volt, hogy „kihegedülje” a pénzt a vásárló zsebéből, mert különben munka nélkül maradt volna. Létkérdés volt számára az udvariasság, figyelmesség stb. A mai kereskedelmi alkalmazott akkor is megkapta hónap végén, elején a fizetését., ha unottan, közömbösen vagy udvariatlanul állt a pult mögött

Az új gazdasági mechanizmus feltétlenül változást hoz ezen a területen is. Olyan fontos intézkedéseket léptetnek életbe, amelyek legfontosabb következménye az lesz, hogy „kifizetődővé” válik jól dolgozni, „futni” a vevő után, udvariassággal és szolgálatkészséggel megtartani a vevőközönséget Az eladási terv teljesítése, a forgalom növekedésének arányában javadalmazzák a kereskedelmi alkalmazottá-' kát is. És nyilván az részesedik nagyobb arányban a szétosztható jövedelemből, aki többet tett munkájával az eredményesség mérlegének serpenyőjébe.

A teljesítmény szerinti

" bérezés természetesen nem egyedüli varázsszer ä problémák megoldására. Egy azonban bizonyosra vehető: a kereskedelemben dolgozók anyagi érdekeltsége azt a helyes célt szolgálja, hogy mind- annyiaíi elégedettebbek legyünk azzal, amit és akit a pult mögött találunk.

Pataky Dezső

27.

Mozog a szája, nem hallom tovább. Fülrepesztő a dübörgés. A Boforsok most a Cseresznyést lövik, meg a Vaspálya-telepet, aknavető, tábori ágyú, nehéz géppuska, páncéltörő, minden német-magyar fegyver oda szórja a tüzet, ahonnan a mieink épp kihúzták a lábukat. A menekülők nyomába eredt oroszokat veretik, de nem is őket, a házakat. Csupa kis, kertes ház van a két városrészben, ropognak a tetők, félőrült asszonyok futkosnak a leomló falak között, kigyullad az újvárosi templom, mintha papírmasé lenne, egy- kettő körülnyalia a láng, a vasutasok sapka nélkül szaladnak ki az állomásépületből, esetlenül ugrálnak a töltés mögé, a Bezerédy utca sarkán szétrebben egv gyér halottas menet, a lovak megvadulnak, ide-oda cikázva rángatják a kocsit az úttesten, ugrál a koporsó az üveges kalitkában, mintha élő ember dobálná. Magyar katonákat is látok a tűzben, nem bírtak kivergődni a városból, onnan kapiák a golvókat. ahonnan segítséget várnának, tehetetlenül rogy4 MnMsm

1*67. Július 19., szerda

nab le, vagy fővesztve loholnak egyik háztól a másikig. Átkozott tüzérek, nyissátok ki a szemeteket. És mire jó ez az egész, a város már elesett, hát mire jó.

A Gudim homloka mögül zuhog a lövedék. Hpminc percig. Aztán csend. Az Újváros egész nyugati fertályát por, füst takarja. A hirtelen kettészakadt, vad robaj után lassan kúszik fel hozzánk a távoli tüzek halk ropogása, a szétszórt, vékony, mégis kórusba álló jajgatás. Hol állhatnak az oroszok? Az Áj fái elfedik előlem Surándyék házát. Most aztán kell a koporsó vagonszámra, uram, kívánsága szerint. Szétdobott szekrényt látok hirtelen, az udvarunkon, a lugas drótrácsán anyám új kosztümje lóg. Gelethayné benyit a boltba, kabátja elegánsan leb- ben utána, de nincs bolt. csak üszkös semmi az ajtó mögött. Gelethayné sincs, felszívja a füst, helyette a polgármester ereszkedik le valahonnan a magasból. meredt szeméből könnv folvik, öregem, én nem mondhattam, tudod a függelem, de mindnváiunk nevében körönöm, a hazáról van szó.

Géza csimoaszkodik a nyakamba. a szilfától húzigál visz- sza, még nem lehet, hadarja izgatottan, én is szeretnék, belebolondul az ember a bizonytalanságba, mi történt odalent, mindenki rohanna, de még

nem lehet, öreg fiú, Deső is azt mondja, várnunk kell. Értelmetlenül bámulok az arcába. Mi az, szaladtam volna? Nem is akartam. Biztosan tudom, hogy nem akartam. De hát mi történt velem? Várjunk csak, amikor a csend beállt... Nem, már előbb, a halottas kocsi, a lerogyó katonák... De miért? Figyeltem, nagyon jól emlékszem rá, a szemem pontosan leltárba vett mindent, a becsapódásokat is követni tudtam, hát az az aggodalmas, de kihagyás nélküli figyelem mitől szakadhatott el, mint a gorombán megrántott fonál.

— Csúnyán elintézték — mondja Sorki tárgyilagosan, süppedt szeme mint a kárbecslőé, módszeresen tapogatja végig az Újvárost. — Akár a jégverés.

Majd ha a te faludat lövik széjjel, nyomorult, nem leszel ilyen tárgyilagos, üvölteni fogsz, a hajad téped, körömmel vájod elő gyerekeid hulláját az omladék alól. De ahelyett, hogy ráordítanék, sírni kezdek. Mintha megvertek volna, mindenem sajog, és csak hünncr gök, hiába nem akarom. Nyelem a nyálam dühösen, az orromat is ki kellene fújni, ahhoz sincs erőm, rázkódom mint a hideglelős.

— Nem baj — mondja Fésűs Járó —, ne szégvelld.

Látja, hogy erőlködöm, szikkadt arca vigasztalóvá lágyul,

Elindulni könnyebb, mint megállni

AZ EGYRE SŰRŰSÖDŐ és

gyorsuló gépkocsiforgalom világszerte szigorú követelményeket támaszt a fékkel szemben. A gépkocsivezető csak akkor lehet biztos ura jármüvének, ha jó konstrukciójú, üzembiztos fékrendszer pedálján tartja a lábát.

Daimler 1886-ban épített első motorkocsiján még nem is volt fékpedál, csavarmenetes kézikarral féktuskót kellett hozzászorítani az egyik kerék vasabroncsához. Néhány évtizeden át csak az egyik hátsó kerékre hatott a fékerő, a 20—30 kilométeres óránkénti (sebességgel haladó jármű „megzabolázásához” ez is megfelelőnek bizonyult. Lassan áttértek két keréknek egyszerre történő fékezésére. 1920-ban Amerika útjain jelent meg az első négykerák- fékes modell (ezt megelőzően egy „versenyautón” már 1914-ben is alkalmaztak négv- kerék-féket). Ettől kezdve általánossá váltak a lábpedállal működtethető, mind a négy kerékre ható dobfékek, és az ezektől független mechanikus áttételű kézi rögzítőfékek. A kezdeti huzaláttételes fékrendszereket idővel a hidraulikus szerkezetek váltották fel, s e jól bevált konstrukciókat kisebb változtatásokkal mind a mai napig alkalmazzák a gépkocsikon.

A dobfék néhány év óta már nem kizárólagos egyeduralkodója az autótechnikának. Riválisa: a tárcsafék, amelynek előnye, hogy köny- nyebb és kisebb, mint az azonos hatású dobfék és felszerelhető a kis kerekű autókra is. Emellet jobb a hűtése, kopása egyszerűen utánállítható, s nem szennyeződik. A tárcsafékkel rendelkező személyautók „részesedése” a legtöbb autómárkánál ma már meghaladja az 50 százalékot. Amerika autóipara elmaradt ebben a tekintetben, ám időközben ott is felismerték a tárcsafék előnveit.

ROSSZ VEZETŐNEK tartják azt az autóst, aki lépten- nyomon a fékoedált nyomogatja. Nem egykönnyen elsajátítható, de előbb-utóbb mindenkinek meg kell tanulnia,

hogy mikent gazdálkodjék a gépkocsi lendületével és a féket csak szükség esetén használja. A gépkocsi fékhatást kifejtő szerkezeti része maga a motor is.

A megfelelően gondozott fékek nem hagyják cserben az autóvezetőt. Éppen ezért állandóan figyelemmel kell kísérni a fékolaj tartályának feltöltöttségét. Ha gyorsan fogy az olaj, azonnal meg kell keresni az elfolyás okát, gondosan át kell vizsgálni mindazokat a helyeket, ahol a szivárgás előfordulhat. A fékrendszer fémcsöveit és összekötő gumicsöveit is ellenőrizzük. a töredezett, repedezett felületű csöveket cseréltessük ki. Ha fékezésnél „felpumpálásra” szorul a fékrendszer, azonnal nézessük meg a légtelenítést;

ÉS VÉGEZETÜL: a fékpedálba csak végszükség esetén szabad „beletaposni”: lehetőleg gyengéd és többszöri nyomkodással hozzuk működésbe a fékrendszert. így elejét vehetjük a veszedelmes meglepetéseknek.

Egy pillantás a nyári Hatvanra

Nyáron mások az emberek igényed. A melegben mást követelnek lakóhelyüktől, mint ősszel és télen. Elsőrendű igényűk mindenhol — Hatvanban is —, hogy a meleg hatását csökkentsék.

A víz

Nemrég az egyik csővezeték megsérült Hatvanban, de aránylag hamar megjavították. Van víz? — kérdeztem az utcán néhány embert. Furcsán néztek rám. Van. Persze. Az emeleteken is? Van, hogyne. S gyorsan eltávoztak mellőlem, egy ilyen akadékoskodó alak mellől. Hivatalos helyről is megerősítették: a vízművek bírja a versenyt a kánikulával.

Sőt, talán még elbírna egy strandot is — egy valódi strandot Milyen a strand? Nem nagy szám — felelték. Különben nézze meg. Megnéztem, de nem volt kedvem levetkőzni és kipróbálni, viszont értesültem az elhatározásról, hogy új strandot terveznek, talán 1970- ,ben már fürödni is lehet benne. ötvenezer lakosú város igényei számára tervezik, tehát hosszú időre megoldja a strand problémáját Hatvanban. S lehet, hogy akkor hétvégeken megfordul a strando- lók útvonala és nem Hatvanból

de a szeme árulkodó módon

kíváncsi, nem birja tagadni, meglepte őt, hogy sírva fakadtam, ilyesmire talán nem is tartott képesnek. Mégis jólesik, amit mondott. Nem olyan teleobjektív szemű fickó ez a Fésűs Járó, mint hittem, hogy csak a világ baját nyögné, de aki az orra előtt kínlódik, azt átlépi prófétásan. Hanem a sírást abba kell hagyni. Most rögtön. Nem jó ez, idegeim ilyen könnyen odadobják a kontroll gyeplőjét önállótlan. túlzó érzékeimnek, ezután jobban kell vigyáznom, bármi történjék velem és körülöttem, végesvégig figyelek és gondolkodom. Ez a fontos, mindig gondolkodni, logikára szorítani agyam, a legképtelenebb helyzetben is. Most is. Gyorsan De miről? A kukacok ne rágják egymást. Kukacok, kukacok, ostobaság, a kukac mászik. De azért, a kipenderítést. nem feleltem el Desőnek. Nem szabad. Életem végéig piszkál, tudom, hogy megszégyenített, és én nem adtam vissza a kölcsönt

Második elemibe jártam, esős idő volt, a tócsákat kerülgettük a járdán, mégis beleléptem, lefröcsköltem Bagár Ferit, a telepi hentes fiát, fehér harisnyája csupa rozsdaszínű folt lett, hirtelen pofon vert mérgében, olyan váratlanul jött, csak álltam hülyén, a gyerekek röhögtek, ennek tizennyolc éve, de ahányszor látom Bagárt, szégyen és düh gyötör, a bal arcomat kigyulladni érzem, nem tudok olyan elfogulatlanul beszélni vele mint más emberekkel. Biztosan rég elfelejtette. Aki adja a pofont, hamar elfelejti. Ha

Gyöngyösre, hanem fordítva

vezet majd.

Legtöbb hatvani az erőmű strandját keresi fel, de annak meleg a vize. Mennek mesz- szebbre is, BudaE>estre és a Balatonon is jócskán akad hatvani fürdőző, meg a Mátrában is kiránduló szombat, vasárnap.

A szódavíz kevés. Nem a víz és a szénsav hiánya, hanem az elavult kis szikvízüzem miatt. De hamarosan megváltozik ez is, mert átadják az új, modem üzemet, ahol több üdítő italt is gyárthatnák majd.

Érdekes, hogy az üdítőre senki sem lpanaszkodott. Az van, le is hűtik — viszont ha otthon nincs valakinek hűtő- szekrénye, akkor bizony langyos italt ihat: a jéggyár megszűnt, állítólag nincs már rá szükség.

A levegő

Számba vettem a hatvani vendéglátó egységeket, szinte mindenhol találtam egy kis szabad teret, ahová a zárt telkemből ki lehet jönni, le lehet hűlni. Bár a Sárgacsikó és a Zöldfa kerthelyisége elég szegényes. A Jereván eszpresszóé elhanyagolt, a Rózsa presszóé tv’r-'Pséaosabb. kint az utcán a főtér parkjának szomszédságában. De hát itt is

emlékeztetném rá, elképedve rázná a fejét, cégvezető úr, kérlek tisztelettel, én neked, ez lehetetlen. De hogyan is juttathatnám eszébe? Minek? Tizennyolc év után semmi értelme. Hamar kell, még aznap Lesni fogom Desőt, kizárt dolog, hogy ezekben a kergült órákban el ne vétse a lépést, átkozottul működő önfegyelme ki ne hagyjon, és akkor lecsapok rá, mocskosán lehordom legalább, különben életem végéig...

Ez már volt. Igen, de a vég... Lehet, nincs is messze, ócska kicsinyesség bosszúállással vesződni, mégis ezekbe a semmiségekbe kell belekapaszkodni, a nagy dolgok nem tőlem függnek, az életem sem Megint nem jut eszembe semmi, képek kezdenek rajzani előttem. De igen! A ruhák1 Mégis kellene, az egyetlen értelmes dolog, amit e pillanatban meg kellene tenni. Deső persze, kérdeznem se kell. ro* hadt önzésnek tartja az egészet, odalent a fél város agonizál, én meg átöltöznék. Hülyeség, hagyjuk a pokolba a fennkölt minősítéseket, ott is, a füsttől nűzlő katlanban, törött lábbal és kifordult belekkel is mindenki az életbe akar visszamászni, ebbe a nyavalyás, mindenfelől fenyegetett nem sokat érő, de egyszeri életbe. Különben is, puszta együttérzésemmel a lentiek nem mennek semmire, én ellenben még segíthetnék magamon. Ha másképp nem megy, magam vágok neki, az Áj mögött, a gyümölcsöskerteken át talán becsúszom valahogy.

(Folytatjuk)

hiányzanak az asztalterítők. Az

állomás éttermének is van szabad tere. Mindezek azonban elég szűk helyeken, udvarban, közben, vagy az utca porához közel. De hát a teraszok sajnos nem választhatják meg környezetüket — itt ilyen az adottság.

Egyedül az Aranyfácán terasza van megfelelő környezetben, de ezt mintha nem használnák ki eléggé. El lehetne képzelni, hogy legalább szombat, vasárnap kint játszana a zenekar és kint táncolhatnának a vendégek.

Nyáron szinte büntetés meleg, zsúfolt, 6zellőzetlen helyeken ülni, eszpresszóban, vendéglőben, de moziban is.

Le is csökkent a mozi Iá tógátok száma. Szabadtéri színpad ugyan van, de nincs kihasználva. Bár néhányan figyelmeztettek, hogy felesleges arról írni, hogy lehetne itt kertmozit is nyitni, nem bíznak ennek gazdaságosságában. Viszont ha meg sem próbálják, akkor sohasem bizonyosodhat^ nak meg arról, hogy valóban érdemes-e, vagy sem.

Különben a nyári kulturális program nem valami gazdag, legfeljebb a beat-zenére, vagy néhány Kossuth-díjas művész nevére jönne közönség — hallottam több helyről is. A szabadtérin legutóbb az Állami Népi Együttes szerepelt, de a nézőtéren nem voltak sokan.

S hogy valóban a levegőről

is szóljunk, — a szakértők elmondták, hogy a szél sokszor a város fölé hordja a cukorgyár a Zagyva árterére szórt hulladékának és szemetének bomlástermékét. Arról is beszéltek. hogy nem megfelelő az utak tisztítása gépek hiányában. Néhol nagy a por. A szemétszállítás sem éri el a megfelelő nívót, még nincsenek Kuka-edények és Kukakocsik. Nem véletlen, hogy nyáron említjük meg mindezeket, hiszen ez az az időszak, amikor minderre fokozottabban kell ügyelni, a por a járvány melegágya — s a gondos egészségügyi ellenőrzés néhánv vendéglátó egy- séffnéj a fagvlaltmérő kanalak lemosó tartálvvizében kó- M-baeíltisokat talált.

Az árnyék

Hatvan — bár nincs kirándulóhelye — szerencsés helyzetben van: közel a Mátra. De magában a városban kevés a zöldterület. A főtér parkja szép. a névkert lehetne du- sabb, zöldebb, barátságosabb, bár a KRESZ-játékpart kedves hangulatos.

Játszótér? Hol játszanak a gyerekek? Otthon, vagy a Zagyvában fürüdnek. (Ez lehet figyelmeztetés a fokozottabb ellenőrzésre is.) S itt megint visszakanyarodtunk a vízhez, hiába, nagy a meleg s ezt csak a víz hűsítheti, meg a jól befüggönyözött hűvös szód ba, Hatvanban is, máshol i& Berkovits György