Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-15 / 139. szám
A vizsgaidőszak közepén Elmaradt a halomra bukás — Képzeld el, ma bevettem tíz axiómát — meséli a matematikus az oroszosnak. — Te jó ég, csak gyógyszermérgezést ne kapj — szörnyűl- ködik az oroszos. Persze, 6 nem tudja, hogy az axióma nem orvosság, hanem matematikai kifejezés, de hát az ember, különösen ha fő'skolás és vizsga- időszak van, megelégszik, ha a saját szakával, illetve az éppen előtte álló vizsga tételeivel tisztában van. Bólogatás és faarc Az Egri Tanárképző Főiskola KlSZ-bizottsági szobájában is tanul egy hallgató. Mindenhol, strandon, parkban, eszpresszóban és kerthelyiségben tanulnak a főiskolások és mindenhol, kollégiumokban, a líceum folyosóin, vagy a nagy kapuja alatt és a lépcsőházban gondterhelt hallgatókat látni. Kiss Sándor, a főiskola KISZ-titkára. — Észrevehetően emelkedett • követelmény ebben az_évben. Már csak a negyedévesek há- tomszakosak. A kétszakosoktól többet lehet és kell is várni. Elmélyültebben behatolhatnak szaktárgyuk titkaiba. Mi még sokszor megtettük, hogy év közben a gyakorlatokra nem készültünk. Most már ez nem nagyon lehetséges. Szigorúbb a számonkérés, a szemináriumokon és a gyakorlatokon. Az irodalom tanszéken vizsgáznak a harmadéves magyartörténelem szakosok. Két nyugodt lány a tanszék ajtaja előtt: — Jó a vizsgáztató. Tükröződik az arcán, ha tudjuk az anyagot. Ha megakadunk, belekérdez, segít — mondja egy rózsaszín kardigános. — Nincs annál rosszabb, amikor faarccal vizsgáztat valaki. Az ember ilyenkor kizökken, bizonytalan lesz — ez a véleménye társának, egy sötét kosztümösnek. — Bent éppen Móricz Fáklya című regényéről felelnek — mondom, amikor kijövök. — Tényleg? Az előbb mondta az Éva, hogy bár ezt kapná — nevetnek a lányok. Szám és jel — Kihúzom a tételt, mondom, egyes számú tétel. Nagyon vonzódom e szám felé — viccelt a vizsgáztató. — És hányas lett? — Most lesz eredményhirdetés. Algebra-szigorlat. A három év alatt a legnehezebb. De én ezt a tételt már harmadszor húzom. Először algebra-kollokviumon, akkor kirúgtak. Utána az utóvizsgán, akkor átmentem. Erre a tételre specializálódom majd — meséli vidáman egy szőke fiú. Dr. Pelle Béla tanszékvezető adjunktus: — Hallgatóink azt nyújtották, amit vártunk tőlük. Eddig nem túl erős csoportok vizsgáztak. Minden vizsgán volí bukás, de hát ez matematika. Nagyon örülök viszont annak, hogy az elsőévesek nagyon jók. A legjobbak az évfolyamok között. Vajon más tanszéken is ez a vélemény? Dr. Bakos József, tanszék- vezető, főiskolai tanár: — Még csak a jövő héten kr dődnek a nyelvészeti vizsgák. Ott kiderül minden az elsősökről is. A tanszék oktatóival megbeszéltük, hogy szigorúbb követelményekkel állunk elő. Az, hogy év közben a gyakorlatokon jól szerepel-e valaki, az lehet, hogy csak a szorgalmat tükrözi. A vizsgán mutatkozik meg, hogy érti-e, elmélyedt-e. itt bontakozik ki egyénisége, amely fűszerezheti a tudást. Negyed és első Két barnára sült, csinos negyedéves lány áll a folyosón. Kicsit kilógnak a vizsgahangulatból. Már „csak” az államvizsga hiányzik a diplomájukhoz. Dr. Szűcs László igazgatót először a negyedévesekről kérdezzük: — Több mint másfél hónapig vizsgáztak. Ez nagy igény- bevétel. Ök még három szakot teljesítettek. Átlaguk így sem rossz: 3,25. A legjobb a biológia-földrajzosoké: 3,75; a legrosszabb a matematika-kémiá- soké: 3,02. 690 vizsga közül csupán tizenhárom bukás volt. — Jó véleményeket hallattunk az első évfolyamról. — Ehhez én is csatlakozom. Jól bírják a vizsgaidőszakot, jobban, mint az eddigiek bármikor. Tavaly a felvételeknél nagy választási lehetőségünk volt, hiszen 1200 jelentkezőből 180-at vettünk fel. Eddig 395 elsős vizsgából csupán 28 elégtelen jegy született és 20 százalék jelest kapott. — Mivel lehetne jellemezni az idei vizsgaidőszakot? — Talán azzal, hogy eddig szinte mindig voltak úgynevezett halomra bukások. Az idén ez elmaradt —- berkovits — EGRI NYÁR 1967. Szimfonikus, kamara- cs iánczenekarok, balettegyüttes, kiállítások és divatbemutatók A tavalyinál gazdagabb program Az Egri nyár idei rendezvénysorozata gazdagabbnak, színesebbnek ígérkezik a tavalyinál. A színhely nagyobbrészt a vár lesz, ahol szinte minden szombaton és vasárnap rendeznek műsoros estet. A program terve már elkészült, a műsorfüzet pedig nemsokára elhagyja a nyomdát. Az első rendezvényt már plakátok is hirdetik: júmus 17-én rendezik meg a romantikus zenekari estet, amelyen a hires gordonkaművész, Mező László is közreműködik. Az est zenekara az Egri Szimfonikus Zenekar lesz. Tizennyolcadikén ugyancsak a várban a nemzetközi kamarazenei versenyen díjat nyert Weiner vonósnégyes ad műsort. A 24- i rendezvény a fúvószenekaroké: Nyíregyháza. Eger, és Debrecen helyőrségeinek fúvószenekarai játszanak. Június 25- én Neményi Lili sanzovest- jének megrendezésére kerül sor. Júlis 1-től. 14-ig Egerben tartózkodik a Honvédelmi Minisztérium Központi Zenenö- Vendék Iskolájának fúvószene- kara, amely kéthetes itt-tar- tózkodásának ideje alatt több ízben ad térzenét, többek között a Dobó és a Gárdonyi téren és a vár udvarán, estén- kint toronyzenében gyönyörködhetnek az egriek: a zenekar tagjai a minaretben és a földbástyán játszanak. Július 2-án a Pécsi Balettet látia vendégül a megveszék- hely a vár földbástyáján. 12- én operahangversenyt rendezitek Erkel és Verdi művűből A Zrínyi Katonai Akadémia ■szimfonikus és fuvószenekara mellett az operaház művészéi működnek közre. 29-én operett est színhelye lesz a vár, 4 Mmm m 1967. június 15., csütörtök ahol a Egri Szimfonikus Zenekar ad hangversenyt. Július 30-án és augusztus 13-án az Egri Megyei Színpad mutatja be műsorát „Naphimnusz” címmel. Bizet, Verdi és Wagner műveinek bemutatásával újabb operaest megrendezésere kerül sor augusztus 5-én, ahol a HM. Központi Szimfonikus Zenekara működik közre az operaház művészeivel. A „Carmina Burana” debreceni kitüntetett irodalmi színpad mutatja be zenés irodalmi műsorát augusztus 6-án. 12-én operaest rendezésére kerül sor, 20-án pedig divatbemutatóra és tánczenei estre. SzepKrampács Tódor és felesége, született Puszpáng Melinda, elhatározta, hogy tízéves fordulóját házasságuk fennállásának közös balatoni, de egye fene!, mátrai beutalóval ünneplik meg, tekintettel a tíz évre és a nyári szabadságra. Krampács Tódor a Gombkerekítő Vállalat anyagkönyvelésén könyvelő, míg Melinda ugyané vállalat gombkerekítő-részlegénél volt főoválozó... — Sikerülni fog, Tódor? — Mi sem könnyebb ennél, szívem — nyugtatta meg élete társát Krampács éj nem mulasztotta el kifejteni, hogy végtére is egy vállalatnál dolgoznak, így igazán nem okozhat különösebb gondot, hogy tíz év után az egy vállalatnál dolgozó két dolgozó, pláne ha férj és feleség, együtt töltse el azt a felejthetetlen tizennégy napot, amelyről oly sokat szokott beszélni a szak- szervezeti titkár minden termelési értekezleten. Krampács ‘tehát benyú-jtot- ta szerény igényét és Melintember 1—3 között rendezik meg a honvéd helyőrségek fúvószenekarainak 11. országos fesztiválját. A kiállítások színhelye a Gárdonyi Színház előcsarnoka lesz. Az észak-magyarországi tárlattal már meg is kezdődött a kiállítások sorozata. Július 9-én nyílik ifj. Kátai Mihály egri származású festőművész kiállítása és vele egy időben az iparművészeti kiállítás. Augusztus 6—27 között újabb képzőművészeti kiállítás megrendezésére kerül sor, szeptember 2—20-ig pedig Blaskó János egri festőművész kiállításának színhelye lesz a színház előcsarnoka. tyáíjunk el! dával közösen, lelkesen várták a boldog pillanatot, amikor megkapják a kétszemélyes, kéthetes balatoni, vagy az egye fene!, mátrai üdülési beutalót. Nem kapták meg. — Értse meg, kedves Krampács szaktárs — magyarázta a szakszervezet, összefogva a KISZ-szel —, rendkívül kevés a kétszemélyes beutalónk. Mit tehetünk? Semmit. Néhány fiatal házas, akiknek ez voltaképpen nászút, néhány öreg házaspár, akiknek voltaképpen ez búcsú... És kész... — Egyszemélyes beutalót kaphatnánk? — Egyszemélyest? — hüle- deztek a körbenállók. — Hát képes lenne egyedül elmenni? Vagy elengedné egyedül a feleségét? Veszélyesen csinos asszony az, Krampács szaktárj — csippentett a szemével a szakszervezeti titkár. — Különben is — tette hozzá —, mit mondanának, ha egyszemélyes beutalót adnánk killön-külön férjnek és feleségnek... — De mi már csak papíron BÁTRAK BÁTRAI Szovjet film Elöljáróban el kell mondanunk, hogy a kitűnő szovjet film patetikus címe — sokkal természetesebb és szerényebb az eredeti hű fordítása: A repülők napjai — sokakat talán elriaszt attól, hogy a filmet megnézzék. A cím után ítélve sokan arra gondolnak, hogy a filmvásznon pergő esemeny kapcsán a hősiességről kapnak retusált, emberfelettivé növesztett hősökről felvett képeket. Szó sincs róla! A sztyeppéi síkság egyik repülőterén folyik a mindennapi élet. A feladatok közti szünetben ugratják egymást a jókedvű és egészséges fiatalemberek, akik a modern technika újabb és újabb egységeit, újabb es egyre érdekesebb repülőgépeket próbálnak ki. Az egyik fiatal pilóta lezuhan, bajtársai szeme láttára. Az első perc riadalma robban, a segíteni akarás fut-rohan, a bajtárs elvesztése fáj, de a kis kolónia minden tagjában bujkáló kérdés egyszerre megfogalmazódik: miért? Érdemes ezt a veszélyt, ilyen veszélyt vállalni? Hiszen itt van a dinnyére viAmikor bevezették az üzemi étkeztetést, egyhangú öröm és elégedettség fogadta a kezdeményezést, mivel olcsóbban, könnyebben, kényelmesebben jutottak ebédhez az üzemek, vállalatok dolgozói. Sokáig nem is volt semmi baj, szinte valamennyi dolgozó megváltotta az ebédjegyét, nem kellett otthon főzni, étterembe sem menni, a műszak közben, vagy után pedig kitűnő étvágy párosult a meleg ételekhez. Az utóbbi időkben azonban .jócskán csökkent az üzemi étkeztetés népszerűsége, sőt azok száma is, akik annak idején örömmel vették a kezdeményezést. A konyhával nem rendelkező üzemekben — Egerben csak a Finomszerelvénygyár- nak, a Hajtóműgyámak és a dohánygyárnak van konyhája — a dolgozók létszámának ma már csak 20—25 százaléka veszi igénybe az üzemi étkeztetést. De ez az arány is napról napra csökken. A saját konyhával rendelkező üzemekben ma is csak 70—80 százalékos az igénybevétel. gyázó csősz meg a barátja, már csaknem pátriarkális vénségben, módos mozdulatokkal isszák az uborkahéjba öntött pálinkát, nekik semmi bajuk, semmi gondjuk a veszéllyé1 csendesen és nyugodtan élnek, úgy is halnak meg Hát így érdemes? Hogyan érdemes élni? Az egyetlen feltett kérdésre három filmnovellával válaszol az írónak is komoly Leo- nyid Rizin, aki Nyikolaj Li- tusszal együtt rendezte ezt a filmet. Nyikolaj, a 419-es pilótahadnagy jóképű legény, nemcsak a levegőben, gyors a főidőn is, szuperszonikus sebességgel közelíti meg a nőket es a szerelmet, önfeledten él a világban, a helyén van, teljesíti feladatát, s nem lát mélyebbre, nem akar tovább távolabbra látni körülményeinél, az orra hegyénél, amíg a tragikus eset rá nem döbbenti a veszély mindennapos és állandó kíséretére. A cirkuszban érti meg, hogy a trapézon ugyanúgy az életükkel játszanak az emberek, mint ő a leVajon mi az oka ennek a nagy aránytalanságnak? Érdemes lenne megvizsgálni. Erős a gyanúnk — bár nem akarunk az esetleges vizsgálatok elé vágni —, hogy a csak tálalóval rendelkező üzemekben, melyekbe az üzeméi elmzcsi vállalat szállítja az ebédet, baj lehet az étel mennyiségével és minőségével. Legalábbis a megkérdezett dolgozók egytől egyig azzal mondták le az üzemi étkezést, hogy elégedetlenek az étel mennyiségével, minőségével. Inkább előkerülnek a sta- niclik, és s-áraz kosztot visznek magukkal, mert bár jólesne a főtt étel, de mégis lemondanak róla. Megérne egy vizsgálatot. Mind a két fél szempontjából. Mert az üzemélelmezési vállalatnak sem mindegy, hogy hány dolgozó veszi igénybe az étkeztetést és a dolgozóknak sem, hogy hol. mikor és mennyiért ebédelhetnek. Az üzemi éreztetést a dolgozók érdekében vezették be. De akkor úgy is legyen... I —koós— vegében. Miért? Nyikolaj önmagában sem ad direkt választ a kérdésre, csak a képekből, a románcszerűen felhangzó dalokból tudjuk meg a választ. S talán abból, hogy Nyikolaj arcán másképp jelenik meg az a bizonyos mosoly, amikor ránéz az emberekre. Mert hivatását már sorsnak érzi. Andrejnek, a 411-esnek a históriája csupán pihentető lépcső a harmadik novella remekművű kompozíciója előtt. Ljoska, az 502-es tudatosan fél, a tragikus eset kapcsán felméri, mire és hogyan vállalkozott. Most már nem hívja látogatóba menyasszonyát, Leszját, de az megérzi, mikor kell jönnie. Ez a látogatás, Leszja megérkezése, apró, figyeleműző játéka Andrejjel, néhány feléje elmondott és aggódó kérdéssel, a nyitódó ajtóra reagáló arcokkal, Nyikolaj megjátszott fölényével, a bepárásodó ablakkal és végül Ljoska szótlan megérkezésével a terített asztalhoz, a szerelmesek üdvözlés nélküli egymásra döbbenése — rendezői és írói remeklés. A film záróképeinél vesszük észre, hogy a kitűnő légi felvételek, a földről való felszállás dinamikus pillanataitól mennyire messzire, milyen magasba repült ez a film, nemcsak a képzelet szárnyán, hanem az emberi lélek gondjainak útjain is. A két rendező az operatőr Kalasnyikovval együtt három filmnovellát sorakoztat fel egy képsorban, amelyben a lírai alaphang, a derű és a hivatás szenvedélyes szeretete a tragikumot, a veszélyt megnemesíti, elfogadtatja velünk. A film köznapian közvetlen hőseit látjuk magunk előtt, akik kötelességüket teljesítik. A képek valóban elgondolkodtatnak. Valós és tömör legenda ez és itt semmi nem történik feleslegesen, mindennek oka van. mint egy kitűnő építményben. A film színészei közül Nyikolaj Oljanyint, Jurij Kus- menkovot, Vlagyimir Petcsen- kőt, a Leszját alakító Ada Volosinát és Verő Bikovát említjük meg. A film zeneszerzője, E. Zub- cov balladai hangvételű sanzonjaival mindig jókor ,4ép be” a képbe. (farkas) Miért stanicliből ? Ha láíni akar - fizessen! ÉRDEKES MEGOLDÁST akarnak bevezetni a sástói kilátó torony használói részére. A Gyöngyösi Városi Tanács végrehajtó bizottsága elé olyan tervezetet nyújtottak be, vagyunk férj és feleség — vágta rá hirtelen ötlettel és boldogsággal Krampács. — Mi válunk, kérem. Be is adtuk a válókeresetet, s addigra már nem vagyunk se férj, se feleség... Csak éppen egy időben akarunk menni, nehogy az alatt az egyik kitúrja a másikat a lakásból. így történt, hogy Krampá- csék állandó szóbeszéd tárgyai voltak az üdülőben. — A fene se érti ezeket, kérem — így a gondnok az érdeklődőknek —, el vannak ezek, kérem, válva, és mégis jülve-főve együtt vannak, sőt. kérem... — hajolt közelebb bizalmasan, hogy irigykedő felháborodást váltson ki az öregedő, egyedül álló hölgyekből... — Jövőre külföldre megyünk, s azután megint elválunk — foglalta össze ezalatt Krampács a nyári távlati terveket nejének, Melindának, aki a légmesszebbme- nőkig egyetértett ezzel. (egri) amelynek egyik pontja (12. §. 2.) kimondaná, hogy a torony használati díja személyenként 1, azaz egy forint. Elgondolkoztató javaslat. A gyakorlatiasság szelleme húzódik meg mögötte. Bizonyára arra gondolt a javaslat készítője, milyen nagyszerű jövedelmi forrássá válhatna ezzel a rendszerrel a sástói kilátó torony. Lényegében minden ellenszolgáltatás nélkül lehetne tekintélyes mennyiségű pénzhez jutni általa. Mert a panorámát a természet ingyen adja, azért a torony üzembe tartója sem fizet semmit. Igen ám, de a torony...! Annak a költségeit csak meg kell téríttetni valakivel! Nem igaz? Így is lehet magyarázni a szigorú rendelet célját, a személyenkénti egy forint beszedést a panorámára kíváncsi kirándulóktól. Aki gyönyörködni akar a Mátra e vidékének szépségében, ne sajnálja az egy forintot. Ennyit megér. Nem? Hát persze! Csak azt em értjük. miért csupán a sástói kilátó használatáért akarnak szedni egy forintot. Ott van a mátraffiredi ki'átó, a gaiyate- tői is. És a Kékes ...! Az ország legmagasabb csúcsa. Miért kell ezeket kihagyni a bevételi források sorából? Mert ha ezekre az általunk felsorolt helyekre is kiterjesztenék a beléptidíj-kötelezett- séget. naponta több ezer forintot lehetne begyűjteni a turistáktól. Bizonyára az úttörőknek és a csoportos látogatóknak ötven százalék kedvezményt is adna a szigorú hatóság. Ök mégiscsak ... Hadd lássák a fiatalok: mennyire gondoskodunk róluk, milyen érzékenyen törődünk velük, milyen áldozatokra vagyunk képesek értük, ötven fillér személyenkénti engedmény: ez igen! Utóvégre a fiatalok — a jövő. Értük van nálunk minden. Aztán ... minden beléptidíjköteles helyen alkalmazni lehetne egy pénztárost, egy jegy- szedot és egy ellenőrt, az ösz- szes helyekre való érvénnyel pedig egy főellenőrt. Mégiscsak: meg kell adni a módját. A két műszak bevezetésével legalább tíz ember juthatna tisztes fizetéshez ilyen módon. Kitűnő alkalom a foglalkoztatottság kiterjesztésére. Humanizmusunk újabb bizonyítására. Igaz? CSAK NEM AZ ŰJ MECHANIZMUS előszele szülte a tervezett rendelkezést? Állítólag: igen. Mit mondjunk erre? Csak annyit: az új mechanizmus sem az emberek ellen, hanem kimondottan értünk van. A panoráma lehetőségét még a mechanizmus sem számította be a bevételi források sorába. Nagyon furcsálliuk a rende- ’ettervezet idézett paragrafusát. Enyhén szólva: túlzásnál* tartják. (g. mol—I