Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-09 / 134. szám

FÜZESABONYI „ÉRÉS” Ez a kép még az érettségit megelőző néhány percben készült Toldi Erzsébetről, Farkas Máriáról, a kabalát tartó Bocsi Sándorról és Jászfalusi Béláról, akik napokon belül éretté nyilváníttatnak... (Foto: Kiss Béla) Mire gondol a diák, közvet* lenül az érettségi előtt? Ter­mészetesen arra, hogy várat­lanul tűzvész üt ki... vagy — add, uram! — töröljék el ezt a vérfagyasztó rémet a föld fel- színéről az oktatásügy dolgo­zói. Az utolsó pillanatok ál­modozásai alól nem mentesek a Satal füzesabonyi gimnázium először „érő” diákjai — akik. kel maga a gimnázium is elő­ször érettségizik —, a negye­dik >,A” tanulói, akik közül az első turnus tagjai a tegnapi napon több-kevesebb sikerrel végeztek! Tíz perccel az érettségi előtt Hák Piroska még belelapo­zott a történelembe, Jászfalu- si Béla az „Autó Motor” cí­mű lapot forgatta- Benkei Er­zsébet pedig tanácsot kért, hogy azonnal húzza-e a tételt, vagy válogasson közöttük? ... Aztán azért rimánkodott a sorshoz, hogy az Ars poeticá­kat számon kérő tételt húzza, mert: — Jaj- azt annyira szere­tem!... — Vester Mária pedig elsorolja, hogy magyarral kezdődik, majd történelem, matematika» és a szabadon választott. Ű a biológiát választatta szaba­don, azzal a megokolással, hogy ápolónő szeretne lenni. Valaki megkérdezi, hogy jobb, vagy bal kézzel érdemes-e húzni a tételt- de — a szorong­va várt villámcsapás! — be­nyit a terembe Kerey Miklós osztályfőnök, mosolyogva, hogy „Na gyerünk, magyarok”, s az osztály indul az érettségi szín­helyére. Az elnök Pólyák Ala­jos néhány bevezető és nyug. tátó szórt; mond, aztán az első öt ,-áldozat” helyet foglal: Benkei Erzsébet, Bocsi Sándor, Farkas Mária, Fodor Erzsébet és Gál András. Az elnökségben ülök közül Tassi Imre történelemtanár, igazgatóhelyettest kiveve vala­mennyi tanár először érettsé­giztet! Közben a jelölteket váratlan örömök érik. Benkei Erzsi pél­dául a hőn áhított költői hit­vallásokat húzta, s valóban: a felkészülés utáni felelet szép produkcióinak számított. Az el­nök meg is jegyezte: — Azért nem is szakítottuk félbe- mert szépen mondta ed a tétéit Néhány kérdés, amelyeket frappáns válaszok követtek- s már lehetett is húzni a törté­nelem-tételt," Bocsi Sándor pe­dig hozzálátott, hogy megvilá_ gitea József Attila költészetét Ahol döcögött a válasz, ott Simonkovits Mária, magyar szakos tanárnő segített vagy az ugyancsak magyar szakos elnök, bizonyítandó: nem or­rot leharapni- nem buktatná ülnek szsemben a diákkal, ha­nem telve segítőkészseggel és kíváncsisággá: mát tudnak» mi ragadt rájuk a négy esztendő alatt? Lassan fekádocfik a feszült­ség, barátságosabbá válik a segédeszköz, kísérlett tárgyak, lombikok tekintete, s a két csontváz sem olyan ijesztő már... Így megy szombat délig az „érési folyamat”- az első érettségi a megye legfia­talabb gimnáziumában. (hátad NYOMOK Ünnepek után — A KÖNYVHÉTRŐL Az ünnepeknek az a legrosz- szabb tulajdonságuk, hogy ha­mar elmúlnak. Ez lett a sorsa az ünnepi könyvhétnek is. Ér­dekes és tanulságot adó a visszapillantás: hogyan zajlott le a könyvnek szentelt 22. hét rendezvénysorozata, mennyi­ben teljesítette fontos felada­tát, a mai magyar irodalom alkotásainak népszerűsítését, az olvasás és a könyvvásárlás igényének minden szélesebb körben való felkeltését? Gazdag, változatos programot állított össze az idei könyvün­nepre a megyei előkészítő bi­zottság. 11 íróvendéget fogad­tunk, s Átánytól Bátorig, He­rédig, 29 író-olvasó találkozóra került sor. Számos helyen ren­deztek irodalmi estet, ismeret- terjesztő előadást, könyvkiállí­tásokat, szellemi vetélkedőket. Valóban ritka ünnepi alkalom­nak számított minden ese­mény május 27 és június 4 kö­zött A műsorok, rendezvények színvonalasak voltak és jól si­kerültek. Az író-olvasó talál­kozók merev formalitásai fel­oldódtak, s meghitt, közvetlen beszélgetések alakultak ki az irodalom munkásai és az iro­dalom termékeinek fogyasztói között. Akik eljöttek a talál­kozókra, nem sablonos, sema­tikus kérdéseikkel nyugtalaní­tották a vendég írókat, hanem az irodalom és a kultúra idő­szerű problémáiról érdeklőd­tek, kértek írói vallomást, ál­lásfoglalást. A feltett kérdé­sekből lemérhető volt, mennyi­re magasabbra ugrott az ol­vasmány-igény mércéje falun is. A könyvheti rendezvények sorában legkiemelkedőbb ese­mény a Magyar Rádió irodal­mi főosztálya és a budapesti Irodalmi Színpad által szerve­zett „Ki olvas többet?” vetél­kedő országos döntője volt. Kevés felnőtt, de annál több középiskolás fiatal, töltötte meg az egri Gárdonyi Színház né­zőterét; s bár a „felléptéiéit” megyei versenyzők tűi könnyen és gyorsan véreztek el, a mű­sor adta élmény — az iroda­lom hullámhosszán — csorbí­tatlan maradt. Olyan műsorok is helyet kaptak a könyvheti program­ban, amelyek egy-egy író élet­műve, eddigi munkássága be­mutatására vállalkoztak. A Megyei Művelődési Ház kama­ratermében a Megyei Irodalmi Színpad, a gyöngyösi városi művelődési házban a Vak Bottyán Gimnázium irodalmi színpada nyújtott át gazdag, szép válogatást a Kossuth-dí- jas Garai Gábor költeményei­ből. A hatvani járási könyv­tárban Fábián Zoltán szerzői estjét rendezték. A sikerbe itt is, ott is az ízlés, az egyéni ér­deklődés és a műfaj iránti ki­vételes rokonszenv is beleszólt. Hagyomány, hogy a könyv­hét megyei megnyitó ünnepsé­gét évről évre Egerben, a Gár­donyi Könyvesboltban rende­zik. Ezzel a hagyománnyal szakítani kell. Évekkel előbb volt értelme, hogy itt rendezzék a megnyi­tókat, mert csak kevés érdek­lődő jelent meg. Azóta meg­változott a helyzet. A boitlie- lyiség szűk, sok könyvbarát szorong a kis helyen, s a zsú­foltság miatt a kényszerű ün­nepélyesség is elsikkad. Hagyomány az is, hogy sát­rat állítanak a tanárképző fő­iskola előtt, ahol a könyvhét befejezése után még egy hétig folyik az árusítás. Ez a sátor idén is méltatlan volt a szén, tetszetős formájú, gondos ki­vitelű könyvekhez. Persze, nem szólnak érte, mondván: két hétig kibírni, ha bántja is a szemet. Méltóbb, ünnepélyesebb ke­retet kell teremteni az egri könyvünnepnek. A minaret körül megfelelő hely kínálkoz­nék arra, hogy ott — az ünne­pi alkalomnak megfelelő kül­lemű — sátrak együttesét ál­lítsák fel. Könyv-várost. Itt lehetne tartani — derűs idő­ben, ha nincs a könyvvásárt zavaró eső - - a megnyitó ün­nepséget, a környezet alkalmas erre, éppen úgy mint a belvá­ros központi tere, a Dobó tér. Borús idő esetére pedig gon­doskodni kellene, hogy a bolt­nál tágasabb helyen kezdődjék az ünnep. Emelni lehetne a könyvünnep rangját nemcsak hazai, de külföldi író vendé­gek meghívásával is. Tavaly ittjártukkor a csehszlovákiai magyar író, Monoszlóy Dezső, s a magyarul remekül beszé­lő Stitnicky Ctibor, költő, úgy nyilatkoztak: szívesen vállal­koznak részt venni ilyen ün­nepen Egerben nemcsak ők, de a Csehszlovákiában élő magyar írótársaik is. E lehetőség ki­használását a jövőben ne mu­lasszuk el. hiszen nincs külö­nösebb akadálya annak, hogy körünkben köszönthessük azo­kat, akik országhatárainkon tűi is nyelvünknek szereznek hervadhatatlan sikert, gazda­gítva a magyar nyelvű iroda­lom értékeit. Könyvek egy millióért A könyvkereskedelmi vál- ’alatok forgalmi statisztikája ismeretes: egymillió forint ér­tékű könyv jutott az ünnepi hét során az olvasók kezébe. Ez az adat azonban nem teljes és nem végleges, mert csak az Állami Könyvterjesztő Vállalat egri, gyöngyösi és hatvani boltjainak forgalma az egymil­lió forint, s hiányzik még az üzemi, vállalati könyvbizomá­nyosok és a földművesszövet­kezetek könyvforgalmának adata. A hivatalos könyvhét véget ért. Sűrített volt a program, egymást érték és szinte egy­másra torlódtak a különböző rendezvények. Eztán már las­súbb ütemben következnek az események, mint május 27 és június 4. között, de az iroda­lom, a könyv januártól januárig tartó mindennapi ünnepe ha­lad tovább. (pataky) Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben egyre több ve­télkedőről, pályázatról, véle­ménykutatásról hallok, én, aki a kor emberének tartom magam, kötelességemnek éreztem, hogy csatlakozzam azokhoz az érdeklődőkhöz, akik mindig minél többet akarnak tudni. Hosszas elmélkedés, tájé­kozódás után úgy érzem, si­került egy fontom, sarkalatos témát találnom. Olyat, ami­ben közvetlenül vagy közvet­ve hazánk minden honpolgá­ra érintett, s amelyben véle­ményt mondania szent és ku­tya kötelessége mindenkinek. Reményeim megvalósultak, legalábbis ami az aktivitást, a közérdeklődést illeti. A „Mi nem zavarhat egy értekezle­tet?” című meghirdetett pá­lyázatomnak példátlan sikere volt. Négy kérdőívre hat vá­laszt kaptam, tehát abszolúte SO százalékkal többen tartot­ták fontosnak, hogy elmond­ják ebben a sorsdöntő kér­désben a véleményüket, mint ahogy az előző felmérések alapján remélni mertem. Őszintén szólva, kellemesen csalódtam. Mint ahogy említettem, az 4 Mnwsőij 1967. június 9., péntek JHi item zavarhat i tUl értekezletei ? aktivitással, a közérdeklődés­sel elégedett vagyok, őszin­tén és kellemesen csalódtam. Sajnos, a válaszok tartalmá­val már kevésbé, éppen ezért a díjat, az „Egy permanens értekezletre élete végéig" meghívót nem is adjuk ki A válaszok tartalma tehát nem volt helyes és most hallgassák meg az indoklást, illetőleg az áttekinthetőség kedvéért még egyszer a kérdést is: „Mi nem zavarhat egy értekezletet?” Íme a válaszok és az in­doklás: „önkéntes tűzoltó” jeligé­re: „Nem zavarhatja az érte­kezletet, ha az értekezlet he­lyiségéből, egy el nem nyo­mott, de gondatlanul eldo­bott csikk következtében ki­gyulladt függöny miatt kény­telenek vagyunk kivonulni, hogy a tüzet lokalizáljuk.” Válasz: De zavarhatja. A függönyt úgysem tudja meg­menteni, a függönytartó pedig fémből van. Miért akar pá­nikot kelteni? „Pacifista” jeligére: „Ko­pogtatás és köszönés nélkül benyithat-e az értekezlet szentélyébe az, aki elsőként közölheti, hogy megvalósult az általános és teljes leszere? lés, a pusztító fegyverek meg­semmisítése elkezdődött1” Válasz: Nem zavarhatja még ezzel az egyébként fon­tos hírrel sem. Az általános leszerelés és a pusztító fegy­verek megsemmisítése ugyan megkezdődött, de az hosszabb időt vesz igénybe és az érte­kezlet részvevői úgyis meg­tudják. Jizurkolä” jeligére: ,,Véle­ményem szerint az értekezle­tet nem zavarhatja, sőt ered­ményességét kellően befolyá­solja, ha időben, sportszerűen és gyorsan közöljük, hogy kedvenc csapatunk döntetlen állásnál a 89. percben 11-es- hez jutott. Válasz: Semmi esetre sem zavarhatja ezzel! És ha mel­lérúgják? ^Karbantartók? jeligére: Az értekezletet nem zavar­hatja az, ha az előadót félbe­szakítva is közlöm, hogy a harmadik emeleten feltört a talajvíz, és ha tudatom, hogy a perceken belül betörő ára­dat elviszi a tanácskozóasz­talt.” Válasz: Igenis, ez felesleges és káros zavarás. A tanács­kozóasztalban meg lehet ka­paszkodni, s az értekezletet folytatni lehet „Közbeszóló” jeligére: „Ha az előadó túl hosszan beszél és már sikerült elérnie a köz- unás maximumát, nem za­varhatja az értekezletet, ha valaki figyelmezteti erre a szónokot? Válasz: Kár a közbeszólá­sért. Űgysem hagyja abba. jegyzőkönyvvezető” jel­igére: „Nem zavarhatja az értekezletet, ha figyelmezte­tem a részvevőket, hogy a ce­ruzám hegye fél órája kitört é$ megkérdem, van-e valaki­nek bicskája, és ha van, meg­kérem, hegyezze meg a ceru­zát.” Válasz: Ezzel sem zavar­hatja meg az értekezlet mun­káját. Nem, mert: a) bicskája senkinek nincs; b) ha volna is, letagadná, nehogy hegyez­nie kelljen; c) az értekezlet után úgysem nézi meg senki a jegyzőkönyvet... Ez van hát, s ez bizony ke­vés. A helyes válasz a követ­kező lett volna: Nem zavarja és nem zavar­hatja az értekezletet — legyen az értekezlet bármilyen szin­tű — az, aki a feketét be­hozza, vagy az, aki a feketés csészét, kanalat, cukrot cu asztalról lerámolja. Nem za­varhatja, nem zavarja bármi­lyen csörömpöléssel jár is ez, mert az értekezletnek a fe­kete éppúgy tartozéka, mint a napirend, az előadó, a hoz­zászólók és az unalom. (borsodi) Felújították az egri „Merner”-házat Befejezték az egri Markhót Ferenc utca 2. számú épületé­nek tatarozását. Az egyemele­tes lakóház a város egyik leg­jellegzetesebb XVIII. századi polgári építménye, amely az akkor uralkodó mozgalmas ba­rokk stílus jegyeit viseli ma­gán, megérdemli tehát, hogy röviden megemlékezzünk róla! A lakóház építése az 1740-es évek elején történt, — a befe­jezés időpontját pedig hitele­sen bizonyította az északnyu­gat felőli emeleti erkély abla­kának szemöldökébe bevésett évszám: 1743. Az építtető Her- ner Ferenc városunk életében előbb mint „derék serfőző mester” volt ismert, — majd később, Barkóczy Ferencz püspök bi­zalmi embereként 1702—1763 között a főbírói tisztséget (ez megfelel a polgármesternek, illetve a tanácselnöknek) visel­te. A telek valamikor a mainál lényegesen nagyobb volt, leg­alább is Lietzner János „hite­les mérnök” 1788-ban készült térképe a mai kórházzal szem­ben lévő egész telektömböt, mint „Hernerisches Faus”-t (Hemer-ház) tünteti fel. Ter­mészetesen maga a lakóház a mainál akkor sem / volt na­gyobb, de lehet, hogy a Herner családnak volt itt sörfőző „üzeme”, amint erre az emlí­tett „serfőző mester” elneve­zésből lehet következtetni.) Ér­dekes egyébként, hogy az 1700-as években a borairól már akkor is híres Egerben mennyi sörgyártó telep volt: a feltételezett Herner-félén túl hiteles adatok vannak arra, hogy a mai Kossuth Lajos ut­ca 13. számú telken volt a „császári serfőzde” — a Hú­sospiac helyén ismerték a „püspöki sörházat”, — a Knézich Károly utca 9. számú káptalani telek patakparti ré­szén pedig a „káptalani serfő­ző” működött. A ház mellett különben már akkor is megvolt az Éger- patak nagy kanyarodása, úgy­szólván törése. De a pataknak a XVIII. században még sok­kal nagyobb volt a vízhozama, mint a ml időnkben.) A csök- 'kenés okául egyesek az azóta az Eger környékén bekövetke­zett nagy erdőirtásokat jelölik meg. (A vízbőségre utal az a feljegyzés is, hogy az irgal­mas barátoknak az 1700-as években „haltartó bárkájuk” volt a patakban, és 1769 már­ciusában például azért büntet­ték meg K. Istvánt, mert „ ... a Misericordianusok Bár­kájából, amely a Folyó Vízben Herner Uram háza előtt va­gyon, hat darab eleven halat lopott el...” A szép barokk lakóházat az­után a XVIII. század vége fe­lé eladhatta a Hemer család, mert az 1813-ban már az akko­ri nagy árvízről szóló feljegy­zés szerint — Csorna (Csö­mör?) Zsigmond táblabíróé volt. A házat később, 1867-ben a református egyházköség vá­sárolta meg imaház céljára. Az épület északnyugati sarka fölött lévő tornyot csak azután építhették a tornyon látható évszám szerint 1891-ben. Az 1379 évi (az 1878-as nagy ár- >v víz után készült) patakszabá­lyozási térkép mindenesetre már feltünteti a „Protestáns templomot” az „Irgalom utca” és a túloldali „Folyamsor” kö­zött, míg a mai I. sz. iskola he­lyén a „Binét szeszgyáriját, a Húsospiacon pedig a „Mészár- székek”-et jelzik. Az érdekes multű, kedves barokk műemléket, mint em­lítettük, most újították fel szépen, szakszerűen. És re­méljük, hogy a Hemer-épület és az iskola közé tervezett új társasház is beilleszkedik majd a környezetbe, amely Eger történetének egy jelentős kor­szakára emlékeztet bennünket Hevesy Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom