Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-04 / 130. szám
Elet és erkölcs A ROSSZ NŐ ^etééuf- c* a Mottó: „Erkölcsös vagyok, de nem vagyok erkölcs- csösz. Morális vagyok, de nem vagyok moralista" G. B. Shaw Rendőrtiszt ismerősöm mondta: — Tíz perc múlva belép az ajtón egy rossz nő. Szóval: erkölcstelen ... Beszélgess vele. Nem mondom meg, hogy újságíró vagy... Ismerősöm az erkölcsrendé- azetnél dolgozik, hivatalból is üldözi az erkölcstelenséget. Halk kopogás az ajtón, s belép egy nő. Huszonkét éves lehet, sötét szemű, kreol bőrű, jó alakú. Korall színű jersey ruha, négerbama pums cipő, vállra akasztható fekete táska. Jellegtelen, haszontalan dolgokról kérdezem. — Már kétszer ült — mondja ismerősöm. — Most refes... Presszó. A nő unottan ka- vargatja szimpláját Nem lepődik meg, amikor köszönök, s helyet kérek az asztalnál, ahol egyedül üldögél. — Maga nem hekus — mondja. — Csalódnék, ha hekus lenne. — Nem szereti a „hekusokat*’? — Volt már velük kellemetlenségem ... — Például, miért? — Például, mert egy Orge feljelentett Azt fogta rám, hogy elloptam az aranyóráját meg a japán tranzisztorost Hazudott, de elhitték neki ... — Ki volt a feljelentő? — Dodó, az úszómester. Tetszett, mert olyan deltás volt Én kezdtem ki vele, de ő ezt nem vette észre. Sokat jártunk szórakozóhelyekre és mindig ő fizetett Albérletben lakott, de volt pénze elég Szobát váltott nekem a szállodában és egyik este, vacsora után íel- kísért Nagyon belém volt esve, és én viszonozni akartam a figyelmességét — És aztán feljelentette? — Tulajdonképpen nem is ő volt a feljelentő. Ügy értem, hogy közvetlenül nem ő volt Udvarolt egy nőnek, akinek házasságot is ígért és ez a nő rászedte, hogy jelentsen fel, mert másképp nem bocsát meg neki. Négy hónapot kaptam... — Miért helyezték rendőrségi felügyelet alá? — Az a második elítélésem után történt... — Volt második ítélet is? — Igen. Amikor szabadultam, a rendőrség állást kerített az egyik üzemben. Admi- nisztrátorkodtam havi ezeröt- venért. Egyik nap bejött az adminisztrációba egy férfi. Nagyon megnézett Aztán másnap is bejött és megint megnézett. Kérdeztem, ki ez a guvadt szemű? A főmérnök, mondták. Egy hét múlva meghívott a presszóba és azt kérdezte, nem volna-e kedvem a titkárságon dolgozni. Mit kell ott csinálni? „Feketét főzni, meg egy- szer-kétszer legédelni néhány levelet.’’ De én nem tudok gépírni, mondtam. „Ugyan — válaszolta erre — majd belejön szépen.” — Milyen volt az a főmérnök? — Nem túl fiatal, de nem is öreg. Több pénze volt, mint a Dodónak. Bolond lettem volna, ha nem állok kötélnek... — Kötélnek állt, és aztán elítélték? — ... Mert a főmérnök felesége kiverte a tüzet, hogy elcsavartam a férje fejét... Pedig csak a pénze kellett. A bíróságon meg is kérdezték, adott-e nekem pénzt és menynyit? A szeretője voltam, persze, hogy adott pénzt. Adott, kölcsönben. — És visszafizette? — Hogy fizettem volna, le- sitteltek. Mondja meg, kérem, nem disznóság, hogy mindig a nő húzza a rövidebbet, a férfinek pedig a haja szála sem görbül? — Szereti a pénzt? választottam, albérlet helyett. Magamhoz vettem azt a nőt, hónapokig együtt éltünk. Aztán rajtakaptam egy férfival, egy idegen férfival. Dühömben elzavartam. Most már tudom, jól tettem, hogy elzavartam. Az a nő kérem egy... Csak annyit mondok, hogy minden pincér és minden taxis ismerte a városban, csak én nem tudtam róla semmi rosszat A szülei rendes emberek, nem is értem, hogyan jutott idáig — Az apja nyugdíjas pedagógus ... — Ugyan, kérem, vasúti málházó. Az anyja üzemi konyhán dolgozik. Szóval, magának azt hazudta, hogy pedagógus? Ennek az életeleme a hazugság. Az a nő nem bír létezni hazugság nélkül! Megpróbálta a munkát, az nem tel-: szett neki, aztán rájött, arra, hogy könnyebben is pénzt kereshet. Vonzotta a léha, köny- nyű élet, s mert nem tudott úszni, alámerült — Egy úszómester megtaníthatta volna úszni, nem gondolja? — Nem vagyok úszómester és különben is.. — Miért jelentette fel? — Nem tettem ilyesmit. Bár ha tudom, hogy ezzel segíthetek rajta, akkor... — Hogyan lehetne segíteni rajta? — Fogalmam sincs — mondja hatósági ismerősöm. — Sok mindennel próbálkoztunk már, hogy hagyjon fel az eddigi életével. Nem használt semmi. Még a börtön sem. Azt mondja, törvénytelenség, amit vele művelnek, mert nincs olyan paragrafus, ami megszabná egy nőnek, hogy az eszét használja és ne a csinosságát, szépségét. — Velejéig romlottnak tartja? — Pontosan... De erről a nőről nem lehet írni. — Miért nem lehet? — Az ilyen romlottság nem tipikus. Kevés van belőle... A rossz ellen, a bűn ellen akkor is kell küzdeni, ha/nem tipikus, ha „kevés van belőle”. Az orvos betegséget gyógyít, s nem osztályozza, hogy ez tipikus, ez nem tipikus. Igaz, minden betegséget könnyebb megelőzni, mint gyógyítani. Am végső fokon: a gyógyítás is megelőzés. Pataky Dezső — Melyik nő nem szeret!?! Gondolja, hogy egy tisztességes nő is férjhez menne olyan férfihez, akitek nincs elég pénze, jó állása, beosztása, lakása, vagy autója. Én is szerettem a gavallér férfiakat, akik nem filléreznek. Sosem követeltem pénzt senkitől, mert akinek megérte, hogy velem legyen, boldogan fizetett, akinek nem érte meg, nem fizetett, elment, isten áldja meg és kész... I — A szülei élnek? — Apám nyugalmazott tanító. Anyám sosem tanított, pedig neki sem hiányzott az oklevele. — Tudnak arról, hogy maga...? — Csak anyám tud. Anyám megért engem, mert látja: minden nő azzal és úgy érvényesül, amit tud. Egyik nő az eszével keres pénzt, a másik mással. Hát bűn az, hogy én a szépségemmel többet kerestem, mint más az eszével?! nagyobb felelősséggel Elgondolkoztató esetet hallottam a minap Gyöngyös- patán. Egy asszony, aki az autóbuszra való várakozás \ idejét egy féldeci pálinka megivásával akarta lerövidíteni, betért a büfébe, ahol azonnal társakra akadt az ott iszogató férfiak személyében. A férfiak csupán viccként felfogott virtusból úgy leitatták n szeszes italt köztudomásúan kedvelő asszonyt, hogy végül már a lábán állni sem tudott. Azután kihúzták a büfé elé, ahol magára hagyatva feküdt a délutáni órákig. Idáig a történet, amely már az első hallásra mélakfk minden nemesebb érzés híján, csupán mulatságból, rútul visszaéltek egy másik ember gyenge akaraterejével. Súlyos erkölcsi büntetést érdemelnek ezért és a közvélemény megvetését. A büfé vezetőjének szerepére azonban már találhatunk paragrafusokat a rendeletek között, hiszen ittas egyéneket tilos kiszolgálni. Az üzlet illetékes felügyeleti szerveire hárul a feladat, hogy az ügy kivizsgálása után példás szigorral járjanak el az italbolt vezetővel szemben. Tévedés ne essék, nem sze- recsenmosdatásról, nem az Keresem Dodót, az úszómestert — Én feleségül akartam venni, nem tagadom. Azt hittem, hogy csak egy kurta kaland lesz, mert szó szerint rám akaszkodott, de később komolyra fordult az ügy... Nézze, kérem, én Pestről kerültem vidékre, és nem volt hol laknom, ideiglenesen a szállodát tán megbotránkoztat minden józan ítélőképességű embert De vád is lehet egyben az Ggv szereplőivel szemben még akkor is, ha az eset minden mozzanatára nem találunk paragrafusokat a büntető törvénykönyvben. Vádolni lehet embereket, ügy főszereplőjének mente- getéséről van szó. Vétkes az asszony is, mert hibáját nem mentheti a gyenge akaraterő. A falu vezetőire vár a feladat, hogy megfelelő beavatkozással elejét vegyék egy hasonló közmegbotránkozta- tást előidéző esetnek. (L. J.) nmnatl VALLOMASTÉTEL ELŐTT | Elgondolkodva az élet és a magam értelmén, baklalcam az életnek nevezett kanyargós kis ösvényen. Rezignál- tan, a filozófia szürkepöttyös gondolat-labdáival zsonglőrködtem: feldobtam egy gondolatot, ha nem kaptam el, ott egye a fene, baktattam tovább. Mert mi célja az én életemnek? — tettem fel a kérdést magamnak, és rögtön meg is válaszoltam: „Semmi, barátom, igazán semmi..." „Mész az úton, mész, de hová és minek és miért? Nem is látod, hogy a következő kanyarban mi vár rád, betegség-e vagy halál, bánat-e vagy szomorúság? Elindultál, öregem, születésed pillanatában, ezt dátumra is tudod, ez az egyetlen fix pont az életedben, amiben megkapaszkodhatsz, de lám, még az sem adatott meg a számodra, hogy az utolsó dátumod tudjad, mire és meddig viszed. ... Igen. És ezt nevezik életnek ... Kétségbeejtő — sóhajtottam fel és a világból kiábrándultán, véglegesen megcsömörlötten vonszoltam magam tovább az élet ösvényén, aijiely egyenesen a Jó utca 4/b alá kanyargóit, ahol be kell számolnom a feleségemnek, miért nem kaptam prémiumot, amikor pedig kaptam. Nem, egyáltalán nem érdemes élni. MITŐL BOLDOG EGY ASSZONY? i—. De jó kedved van — mondja a feleségem és gyanakodva néz rám. — Miért, mucivirág, nekem nem lehet jó kedvem annak ellenére, hogy a feleségem vágy? — kérdem vissza széles vigyorral. — ízléstelen a humorod — villan rám a szeme, aztán ismét és gyanakvón összehúzódik. — Mitől van olyan jókedved? Lehelj csak ráml — Kikérem magamnak, hogy a feleségem, mint valami közlekedési rendőr lehel- téssen. Vedd tudomásul, hogy fél liter örömöt és még két deci derűt ittam meg, egy slukkra — mondom most mq,r mérgesen, s ebben a pillanat ban hirtelen eszembe jut: ién% leg, mitől van nekem jóked vem? Néhány pillanatnyi tii nödés, s rájövök, hogy az égv lúgon semmi okom sincs a kii lönösebb jókedvre. Ahogy íg belegondolok, inkább komoi nak kellene lennem, mert.. És elkomorodom, eszembe jut nak a napi zűrök, a holnaj tennivalók, eszembe jut nemzetközi helyzet, egy mű évi bosszúság, minden eszemb jut. Feleségem arca félderü Látja, hogy már nem vigyyt gok, ismét megfontolt és ki mért férj és férfi vagyok. Mo: boldog, mert már nem ideges ti a gondolat, hogy az 5 tudt és közreműködése nélkül é egyáltalán vidám lehetek... Ó, asszonyok, hát ti is voltt tok leányok? ÉNEKELEK | — Hamisan énekelsz., . — Mentél volna feleségül Saljapinhoz — mordulok visz- sza és csak azért is kornyítom tovább az operaáriát... — Borzalmas — nyög fel nejem és befogja a fülét. — A mindenségit neki... A hangom nem tetszik, az állam mindig borostás, neked én egy rendetlen fráter vagyok, sőt megbízhatatlan is... A mennykőbe, akkor mi a nyavalyának élsz velem? — Mert szeretlek — közli ízelem a tény*, nejem olyan szenvtelen és tárgyilagos hangon, hogy egy szerelmesfilm rendezője idegrohamot kapna tőle. Pedig a rendezőnek fogalma sincs az életről. Megnyugodva borotválkozom tovább és — nem énekelek. Valóban, kibírhatatlan hangom van — állapítom meg egyetértőén. A GALLÉROS PAVIAN | «— Hogy áll a ruhám? *— Most mit mondjak, Szivem, az igazat, vagy ami neked lenne jó... ? — Természetesen csakis az igazat. Kiben bízhatna egy nő, ha nem a férjében. Fő az őszinteség. Szóval, nem tetszik... Vacak, mi? — Ugyan, azt nem mondtam, sőt, nagyon kedves, ízléses, csak mintha... ' — Mintha ... mintha... Miért kerülgeted az igazságot? .. Ronda, nem tetszik, ordenáré. Kész röhej... Ügy áll rajtam, mint tehénen a miniszoknya... Ismerem a szótáradat, nagyon jól ismerem ... örülsz, ha rosz- szat mondhatsz a feleségedről, boldog vagy, ha fájdalmat okozhatsz... S amellett annyi Ízlésed sincs, mint egy galléros páviánnak — és sírva fakad. Esküszöm, nem vagyok normális. Most ugrottam be két- százötvenedszer ennek a buta trükknek, hogy legyek őszinte. Ügy kell nekem. Csak azt tudnám, hogy honnan szedte ezt a galléros páviánt? tesrt) ... hogy rendkívül nagy az ember hatalma. Tudom, ez a közhely nem új keletű, már a jó öreg Szophoklész megírta, hogy sok minden van, ami csodálatos, de az embernél semmi sem csodálatosabb... S tette azt akkor és úgy, hogy fogalma sem volt még valójában, mire képes igazándiból is egy ember. Nem, tévednek olvasóim, ha most arra gondolnak, miszerint felsorolom az ember képességeit és hatalmát illetően az űrhajózás nagyjait, a természet átalakításának hőseit, hadvezéreket, tudósokat, labdarúgókat. Én most egy névtelen, szürke kis embert említek, nevezzem Krapcsák Tódornak, aki öt méterre képtelen eldobni a súlyt, mert kiugrana a helyéből a válla, aki egy méter magasból, ha lenéz, már szédül, s akinek nagy gondot okoz két négyjegyű szám szorzása is. Hogy akkor miért éppen Krapcsák Tódor személyéről jutott eszembe, hogy rendkívül nagy az ember hatalma? Nagyon egyszerű. Ez a Krapcsák Tódor ugyanis egy feles intézményünk kis „pecsétőre”, sőt még a pecsét is kicsi, ám szükségeltetik egy irathoz —, hogy az valóban teljes jogú irat legyen. Az intézmény maga a szorgalom, a hasznosság és az okszerűség kifejezője, dolgozói szinte kivétel nélkül élnek-halnak a dolgozók ügyes-bajos dolgainak gyors és eredményes elintézéséért, s nem véletlen hát, hogy a felsőbb szervek mindig ezt az intézményt hozzák fel példának, ha szocialista típusú intézmény kerül szóba bárhol... S akkor jön egy ügyfél dolgozó a szürke kis pecsétőr Krapcsákhoz, egy icuri-picuri kis pecsétért, ám Krapcsák Tódor először félórát fontoskodik: minek, kinek, hova, mi célból, mennyi időre, hogyan és egyáltalán kell-e ez a pecsét? — majd elküldi az ügyfelet, hogy pecsételni reggel 9- től 10-ig lehet s lám, már tíz óra múlt egy perccel. És akkor az ügyfél azt mondja, hogy: Még ilyen átkozott intézménnyel nem találkozott az életében és itt volna az ideje, hogy a sistergős mennykö csapja szét az egész épületet, mint az intézmény székhelyét. Lám, mekkora egy szürke kis nyápicnak a hatalma, ha ember! Lám, az intézmény kétszáz szobája, nyolc gépkocsija, ezer dolgozója, mázsányi iratforgalma, szorgalma, célszerűsége, eladdigi dicsősége egy Krapcsák Tódor nem pecsételő ujjain úgy morzsolódik szét, mint a kiszáradt agyag. Ugye, hogy igaza volt a görögnek, a klasszikus Szophoklésznek, hogy az embernél semmi sincs, ami csodálatosabb? Van egy gyár, ahol a szalagon mindenki kitünően dolgozik, úgy vigyáz a minőségre, mint a prémiumára. Akad azonban egy valaki, egyetlenegy ember a sor vége felé, akinek olyan hatalma van, hogy a keze nyomán a vevő az egész gyár termékét szidja, mint a bokrot... Üzlet. Neon- fény. Elegancia. Udvariasság. Évekig példa: így kell kulturáltan, szocialista módon kereskedni. Am egy valaki az eladók közül ráförmed a vevőre: <— Na, mi kell?... Mit válogat annyit! ... és a vevő megesküszik arra, hogy életében még ilyen udvariatlan bagázzsal nem találkozott, megfogadja, hogy ide többé be nem teszi a lábát, s akit csak ér, mindenkit lebeszél, sőt az újságoknak is megírja, hogy mik vannak manapság. A biblia szerint állítólag az Ür egy igaz emberért megmentette volna Szodomát és Gomorát... Neki, ugyebár, ez nem sikerült, amint ezt a korabeli sajtójelentések igazolják. De hát az Ür nem volt olyan nagy úr, mint az az egyetlen nem igaz ember — előfordul, hogy néha azért több is akad! —, aki egymaga képes lezülleszteni a közvélemény előtt egy intézmény, egy gyár vagy éppen egy üzlet nem könnyű munkával kivívott jó hírnevét. Mehetünk azonban tovább, legalábbis még egyetlen példácska erejéig.. . Okos, jó, helyes intézkedés születik, lett légyen most ez akármilyen közérdekű ügyben. Az intézkedést általában mindenki örömmel fogadja, csak néhány kaján gyanakvó akad, aki azt mondja: — Várjuk ki a végét, kérem... a végén csattan az ostor... És mi történik? Semmi más, mint hogy az ilyen Krapcsák Tódor-féle homo sapiensek addig fontoskodnak, addig mérlegelnek, addig súlyoznak, amíg a jó intézkedés a kezükön úgy fordul a visszájára, mint valami rosszul lehúzott kesztyű és még ráadásul látszólag a kajánkodónak van igaza: —■ Na, mit mondtam? Hát nem megmondtam! Igen: tiszteletet, elismerést, hírnevet kivívni egy kollektíva szorgos és összefogott munkájára és időre van szükség. Mindezt — legalábbis sok esetben — szappanbuborékká változtatni néha egyetlen ember oktalansága, lélektelenséqe és embertelensége is tökéletesen elegendő. Ezért voltam bátor bevezetőben megjegyezni, hogy nagy az ember hatalma. Egyébként az a véleményem, hogy az effajta hatalmaskodó- kat megleckéztetni, „hatalmuktól” megfosztani forradalmi módon a legbiztosabb ... Ha játszani akar, menjen haza, vegye elő a zsíros kártyáját, s játsszék azzal, ne egy intézmény, egy rendelet hitelével és becsületével. Ügy csak az én véleményem. gondolom, hogy ez mar nemA mezőgazdasági mérnö kképzés • korszerűsítése Az országgyűlés ez évi első ülésszakán dr. Bélák Sándor képviselő, a Keszthelyi Agrár- tudományi Főiskola rektorhelyettese a mezőgazdasági szakemberképzés színvonalának javítása érdekében javasolta, hogy az agrármérnöki oktatás négyéves idejét öt évre emeljék fel. Ezt követően a Minisztertanács május 11-i ülésén határozatot hozott az agrármérnökképzés korszerűsítéséről. Az MTI munkatársa eboől az alkalomból kérdést intézett dr. Bélák Sándorhoz. — A mérnökképzési idő bővítésével nem újabb tárgyakra akarjuk oktatni a hallgatókat, hanem a meglevők mélyebb, részletesebb elemzéséhez adunk lehetőséget, s ez magától értetődően elsősorban , azokra a tárgyakra vonatkozik* amelyek a mérnök jelöltek szemléletét alakítják. A tanulmányi/idő növelését, a tananyag korszerűsítését széleskörűen használjuk fel arra is, hogy a fiatal mérnököket felkészítsük a gazdaságirányítás új mechanizmusára. E célból számottevően növeltük a munkaszervezéstan és az üzem- szervezés oktatásának óraszámát. A bővítések és módosítások lehetőséget adnak arra, hogy nagyobb gondot fordítsunk a vezetési módszerek és az ehhez kapcsolódó munkapszichológiai módszerek oktatására. (MTI) Mmiism $ 1967. június L, vasárnap
