Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-04 / 130. szám

Ssámítgatősoh tógazdasági reform előtt Lesz-e fizetésemelés és prémium ? Megmarad-e Legutóbb építőmunkásokkal és az Egyesült Izzó dolgozóival beszélgettem a gazdaságirányí­tási reform előkészületeiről. Sok mindenről szó esett: a piacról, a vállalati önállóság­ról, a maximált és a szabad árakról. Főleg az utóbbival kapcsolatosan többen megkér­dezték, hogy az új mechaniz­mus időszakában a bérből és a fizetésből élők számíthatnak-e béremelésre, lesz-e prémium, a bejáró munkásoknak meg­hagyják-e a bérletjegyet és lesz-e üdültetés? A gazdaságirányítási reform­mal kapcsolatosan az utóbbi időben több hivatalos közle­mény és rendelet jelent meg. A részletek még nem tisztázód­tak, sok mindenre nem is keil kormány-, vagy miniszteri rendelet, a vállalatokra bíz­zák a döntést. Az már világos, hogy az új gazdasági mecha­nizmusban a vállalati dolgo­zók jövedelme jelentékeny mértékben a nyereség töme­gétől függ. Vagyis minél több nyereséget ér el a vállalat, an­nál több marad dolgozóinak. A nyereségnek azt i a részét, amely a vállalatnál marad, vállalati részesedési alapnak nevezzük. Mennyi lesz a vállalati ré­szesedési alap és mire lehet azt használni? A vállalati ré­szesedési alap a nyereség ősz- szegétől függ és annak százalé­kában később fogják megálla­pítani. Ez kiegészül a szociá­lis juttatásokra (üzemi étkez­tetés, üdültetés, gyermekintéz­mények fenntartása, kulturális, sport- és segélyezési célokra) eddig is rendelkezésre álló összegekkel. Május közepén a Gazdasági Bizottság határozatot hozott, hogy a vállalati részesedési alapból kell fedezni az átlag­bérek növekedését és a része­sedési alapból kell fedezni minden bérköltségként el nem számolható személyi jövedel­met és juttatást. A következő években szá­míthatunk-e az átlagbérek emelésére? Igen, de ennek for­rását, a vállalati nyereséget, illetve a részesedési alapot meg kell teremteni. Nem lehet szó általános és főleg nem ke­rülhet sor nyakló nélküli bér­emelésekre, mert. ez zűrzavar­ra, esetleg inflációra vezetne. Az alapbér- és a prémiumeme­lésre rendelkezésre álló forin­tokkal a vállalat a jó gazda gondosságával gazdálkodjék, erre kötelezi a rendelet, de ön­maga érdeke is. Ha már most rendelkezésre állna a megfelelő' forint, hol, milyen munkakörökben emel­nék a bért az építőknél és az Egyesült Izzóban? A burkolók- nál,/ festőknél, a legjobb kő­műveseknél, illetve esztergá­lyosoknál, elektrolakatosoknál, vagy a végszerelőknél emel­as autóbuszbérlet é nék a béreket? Ezt több helyen ma még csak találgatják, de egyre inkább kitűnik, hogy a létszám- és a bérgazdálkodást pontos megfigyelésekre, gazda­sági megfontolásra kell alapoz­ni. A nyereség visszatartható hányadából, vagyis a részese­dési alapból kell és az új mechanizmus időszakában le­het is fizetni majd az előre meghatározott feladatok telje­sítéséért, vagy a kiemelkedő eredményes munkáért járó prémiumokat és jutalmakat Ugyancsak a részesedési alap lesz a forrása az év végi része­sedésnek, az évközi segélyek­nek, az újítási díjaknak, a kü­lönböző kulturális, szociális és sport célú kiadásoknak. Az építőipari vállalat éven­te milliókat fizet ki különélés, kiküldetés, étkeztetési díjak címén. Az Egyesült Izzóban 4,40-ért váltják az ebédjegye­ket, de ehhez a vállalat 5,09 forintot térít. Gyöngyösről a Pipds-hegyre a dolgozók ha­vonként 48 forintot fizetnek, ehhez a vállalat 127 forintot pótol. Az Izzóban évente több mint hárommillió forintba ke­rül a munkásszállítás. Az új mechanizmusban sem elkép­zelhető, hogy az építkezés, vagy a gyár székhelyén ele­gendő embert kapjanak a vál­lalatok. Természetesen ezután majd jobban meggondolják, hogy lehetőleg helybelieket, vagy környékbelieket alkal­mazzanak, hogy fölöslegesenne növeljék a költségeket és ne herdálják a részesedési ala­pot Ki osztja majd fel a válla­lati. részesedési alapot ki ha­tározza meg a pénzbeli és más részesedések arányát? Ki mond igent vagy nemet a bér- besorolásra, a prémiumra, az utazási bérletre és az üdülte­tésre? A gazdaságirányítási re­form előkészítésének során er­re már döntés született A ré­szesedési alap felosztását a vál­lalat igazgatója — az üzemi szakszervezeti tanáccsal egyet­értésben — a kollektív szerző­désben szabályozza. De ismé­telten hangsúlyozni szeretném, hogy felosztani csak azt és annyit lehet, amennyit „a ka­lapba betették”. Vagyis a nye­reség tömege szabja meg a vállalati részesedési alap nagy­ságát a kollektíva munkájától — a termelés és az értékesítés eredményétől — függ, hogy bé­rekre, prémiumokra és egyéb juttatásokra mennyi jut majd. A nyereség növelésében a vállalat minden dolgozója köz­reműködik. És hogy ez így le­gyen, éppen arra ösztönöz a részesedési alap. Természete­sen a takarítónő, vagy a segéd­munkás nem lehet olyan ha­tással a nyereségre, mint az építésvezető, vagy az Egyesült Izzó technikusa és mérnöke. Akinek tudása és munkája az t az üdülés ? egész vállalatot, vagy annak egy részlegét helyes, vagy helytelen irányba terelheti, na­gyobb hatással van a nyereség­re. Ezért ésszerű, hogy a vál­lalati nyereségből, illetve a ré­szesedési alapból nagyobb ösz- szeget kapjon. Mi történik, ha a vállalat veszteséges lesz? Akkor a ve­zetők alapbérüknek csak 75— 85 százalékát kapják meg Ha a következő években sem tud­nak eredményt elérni, akkor a fegyelmit, a leváltást nem­csak a felsőbb szervek, hanem bizonyára a dolgozók is sür­getni fogják. A munkások és a beosztott dolgozók bérét veszteséges gazdálkodás eseté­ben is teljes mértékben ki kell fizetni, de egyéb juttatásokra szűkösen, vagy egyáltalán nem futja, ha nem lesz részesedési alap. Az új mechanizmusban így érvényesül majd az eltérő felelősség és az eltérő részese­dés. Mire számíthat az idén és a következő években az állami építőipari vállalat és az Egye­sült Izzó? Az építők 1967-ben 12 millió forint állami dotációt kapnák és így 9 millió nyere­séget kell elérni. Ebben az esetben egymillió forint nyere­ségrészesedést fizethetnek és minden napi nyereségrészese­dési többlet után 18 ezer fo­rint többletprémiumot fizet­hetnek az • alkalmazottaknak. Ha termelékenyebben dolgoz­nak, ha kevesebb munkás vég­zi el a kijelölt munkát, a bér­megtakarítást kioszthatják a fizikai munkások között. Az Egyesült Izzóban az előző év­ben 12, legutóbb 24 napos nye­reségrészesedést fizettek. Pon­tosabban 22 napot fizettek ki, 2,4 napnak megfelelő részese­dést szociális és jóléti célokra tartalékoltak. A törzsgárda tagjai az átlagosnál többet, az új dolgozók kevesebbet kap­tak. Fonyódon, a Balaton part­ján a gyöngyösieknek most rendezték be és felújították a vállalati üdülőt. Az új mechanizmus ösztön­zési rendszere azt akarja el­érni, hogy a vállalat minden dolgozója legjobb tudása sze­rint dolgozzék a lehető leggaz­daságosabb termelésért és a legelőnyösebb értékesítésért. Ennek mércéje a piac, a rea­lizált nyereség összege. Az új mechanizmusban a nyereség tömegével mérik, ehhez a mér­céhez Igazodik a dolgozók személyes jövedelme. Éppen azért nem lehet fon­tosabb feladat a vállalat mű­ködésének ellenőrzésénél. Már most arra heil ösztönözni az embereket, hogy a veszteség- forrásokat és a tartalékokat feltárják. Ismerni kell a ren­delkezéseket és a lehetősége­ket, idejében készülni kell a feladatokra. Dr. Fazekas László Dicsekszik a nagybátyám, hogy még mindig megvan a vőlegényi ruhája, pedig az a vidám esemény jó harminc éve történt. Most is hordja és büszke rá, hogy az asszony is dicsekszik emiatt: „Az uram mennyire spórolós... és sem­mit se változott azóta”. Az uram... Azt hinné az ember, hogy a hajdan volt vőlegényi ruhák­kal azok a szokások, törvé­nyek is „kimentek a divat­ból”, amelyek egykoron a férj és feleség megalázóan embe- rietlen viszonyát rögzítették. A halászlé A férfi elsőnek lépett be az étterembe. Nem vette le a ka­lapját. Szigorú tekintettel né­zett szét, van-e üres asztal, és egyenesen elindult a fehér terítős, üres alkalmatossághoz. Ügy látszott, egyedül van Olyannyira nem figyelt senki­re másra, csak az üres asztal­ra, hogy nem ldbetett kétség felőle: csak ne kV, egymagának fontos, hogy leülhessen. Pedig nem volt egyedül, jó néhány pillanattal és méterrel később fejkendős asszony settenkedett az asztalhoz. No, mondom, ezt is megér­ek, hogy egy parasztember AZ URAM annyira kényes az etikettre, hogy ő nyitja be a vendéglő ajtaját s kész elébe menni mindenféle veszélynek, hogy hölgyét megvédje. De nem... A férfi helyet foglalt, ka­lapját is letette. Mellé az asz- szony ült, úgy féloldalasán a székre. Egy szót se szóltak egymáshoz. A férfi kérte az étlapot. Rendelt. — Két halászlé, két korsó sör. örültem, hogy mégis csalód­tam; lám, ugyanazt rendelte asszonyának is, mint magá­nak. Aztán kihozták a piroslón párolgó halászléket és a férfi kanalazni kezdte. Az asszony ölébe ejtett kézzel nézte, mi­lyen jóízűen eszik az ura. Amikor a felé" is túljutott, 6 is megmerítette kanalát. De nem evett, hanem a halat rak­ta át a férfi tányérjába. Az még csak a fejét sem biccen­tette meg. nagy falásekkal et­te a pontyot. Amikor végzett, a felesége is ráhajolt az asz­talra és néhány kanállal me­rített a halászléből. Abból, ami megmaradt. Közben kihozták a két kor- ó sört is, a férfi egyből fel­hajtotta. Néztem áz asszonyt, miért nem nyúl hozzá a má­sik korsóhoz. Egv perc és ez is kiderült. Az is a férjé volt. Meg is itta, anélkül, hogy va­lami meeyarázatot adna az asszonynak. Akkor a férfi hívta a pin­cért, fizetett és elmentek. Elől a férfi, feltéve kalapját, ko­mótosan, jóllakottan, mögötte fél étteremnyire az .asszony, néma alázattal az ura után. A cseresznye • Kis kosárban volt a cseresz­nye, jó másfél kilónyi lehetett, diszkréten leterítve háziszőt­tessel, úgy, hogy azért kilás­sák: nem otthoni meglepetés­nek szánja a gazdája, inkább kínálja. Eladó. A férfi, akinek karján a kosár ringott, lehe­tett jó negyven esztendős. Ar­cát kipirította a nap meg a bor, amelyet a buszról leszá'l- va egyfolytában vedelt a res­tiben. Az asszony hordta neki a b.jkkot, hogy ezzel se ves*­I mikor ér a Savaria Egerből Gyöngyösre? Biztosítják Petőfi bánya zöldségellátását (Tudósítónktól.) Petőfibánya zöldségellátásá­nak megoldásához a gépüzem dolgozói még az elmúlt esz­tendőben azzal járultak hoz­zá, hogy építettek egy zöld­ségelárusító helyet Az apci tsz vezetősége úgy határozott hogy az elárusítóhely két he­lyiségében berendezkednek, s ott értékesítik a zöldségfélék egy részét A zöldségárusítás mellett „lacikonyhát” létesíte­nek, naponta friss hurkát kol­bászt árusítanak. A zöldségbolt harmadik he­lyiségében a lőrinci termelő- szövetkezet árusítja kertészeti termékeit. Hetek óta érdeklődnek a gyöngyösiek a trafikokban, a csemegeüzletekben és min­denhol, ahol cigarettát árul­nak: mikor lehet már Savá­riát kapni? A válasz mindig ugyanaz: Sajnos, még nem érkezett, pedig már rendeltünk. A kérdést feltettük a Do­hányértékesítő Vállalat gyön­gyösi dohányelosztójában. A féléiét: — Már rendeltünk, de még nem kaptunk. — Olyan messze van Gyön­gyös Egertől? — Mi a cigarettát nem köz­vetlenül Egerből kapjuk, ha­nem a budapesti központ utalja ki, irányítja hozzánk. Ez a hivatalos út, ami a Je­lek szerint nem a legrövi­debb távolság két helység kö­zött. Hiába: a paragrafusjel formája is elég kaeskarlngős. Annyi előhyük azonban mégis lehetne a Heves me­gyeieknek, hogy az Egri Do­hánygyár termékét elsőnek ők ismerhessék meg, ők él­vezhessék. Igaz, az élet nem áll meg Savaria nélkül, és aki nagyon vágyik rá, ho­zat magának Egerből vagy a fővárosból. De nem furcsa ez így? Meddig kell még Gyöngyö­sön várni az egri Savariára? (—ár) Príma kis kollektíva . . . Fiatal, jóképű, vidám legé­nyek birodalma a Mátravidé- ki Hőerőmű egyik műhelye. Nagyszerű munkakedv, pedáns fegyelem, kitűnő hangulat. Príma kis kollektíva, kellemes közöttük lenni. Szakmát tanulnak. Az érett­ségi mellé.' Irány a gyár, egy jó szakma. így búcsúztak el a gimnáziumtól. Fütyültek a rangra, az íróasztalra, a fehér köpenyre^ a megszólításra. A „rangos” diploma náluk nem konkurrálhatott a hőtechniku- si műszerész szakmával. Az első érettségi találkozó még messze van, még sok min­den bekerülhet a „nagy könyv­be”, még lehet javítani, vagy rontani az „Életben” töltött esztendőkön, de a Mátravidéki Hőerőmű fiatal, jóképű, vidám legényei máris megszépítették érettségi bizonyítványukat, máris értékesebbé tették ön­magukat. íme, három példa a bizonyításra... KLÁTYIK JANCSI személy­azonossági igazolványába egy esztendő múltán új bejegyzés kerül. Szakképzettsége: hő­technikai műszerész... — Bárcsak ott tartanék már. Herédről jár be, apja is itt dolgozik az erőműben. Három­negyed ötkor kel, fél háromra óp \yS\7S» — Hol érettségizett? — 1966-ban a hatvani Bajza József Gimnáziumban. — Milyen eredménnyel? — Jeles. Ezzel egyetemre le bekerül­hetett volna. — Lehet. Szüleim akarták is, de én nem. Nem is foglal­koztam a gondolattal. Szeretem ezt a szakmát Erre vágytam. Semmivel sem cserélném el. A jó szakma mindennél többet ér. Ez pedig jó. Meg szerintem nem az a fontos, hogy kinek milyen végzettsége van. A munka, a tudás többet ér az oklevélnél. — Most hogy megy a tanu­lás? — Félévkor négyes voltam. — Csak nem nehezebb a je­les érettséginél? — Én megmondom őszin­tén, a gimnáziumban is mindig —yi.......................................................... tegesse drága idejét Az asz- szony nem ivott semmit. Az egyik fordulónál ugyan meg­kockáztatta, hogy „jó lenne egy kis málna”, de az ember leintette. — Nem iszunk. Csak ő. Aztán elindultak a városba. Jó két óra múlva lát­tam ismét őket. Az ember dü­hös volt. Konokul, gyorsan ment előre, szinte vágta a le­vegőt. Karján ott volt a ko­sár, benne a cseresznye. Mér­gesen morgott hátra. — Ha megveszik ez az egész város, akkor is eladom... Ad­dig nem megvünk haza. Mögötte ment felesége. Félénken állítgatta meg a járókelőket. — Nagyon finom cseresz­nyénk van. Tessék már meg­venni. Le-lemaradt, de miután nem talált vevőre, újból és újból követte a makacsul elő- reszegzett fejjel rohanó fér­jet. Egyszer csak nekibátorodott az asszony. — Adjál már abból a cse­resznyéből, meghalok a szom­júságtól, — kérlelte az embert, az azonban csak ennyit vetett hátra: — Ez eladó. Kovács Endre négyes voltam. Az érettségin kijött a lépés. Szerencsém volt. Itt közel sem játszik fő szere­pet a szerencse: vagy tud az ember, vagy nem. Nem köny- nyű ezt a szakmát megtanulni. Bonyolult, sok ága van: vil­lanyszerelés, finommechanika, különböző mérések, bonyolult műszerek, számítások, elem­zések. — Ha meglesz a szakma, ho­vá, merre? — Nagyon boldog lennék, ha Itt maradhatnék az erőmű­ben. Nem szívesen gondolok arra, hogy esetleg elkerülök innen. ILLÉS LACINAK már nin­csenek elhelyezkedési gondjai. Sőt, már a bizonyítványát is kiállították™ — Sikeresen szerepeltem a szakma kiváló tanulója orszá­gos versenyben, így három hó­nappal előbb szabadultam. Plusz még itt maradhattam az erőműben is, így aztán kétsze­resen is boldog vagyok. — A fizetés? — 1300 forint Most kaptam 800 forint előleget Ez volt éle­tem első fizetése, fagyon jó érzés. Mégis más az, ha már keres az ember, ősszel ka­tonának megyek, addig szeret­nék egy kis pénzt gyűjteni. Ha leszerelek, jó lenne egy motort venni. — Nehéz volt az „inasidő”? — Igen is, meg nem is. Ne­héz, mert nagyon sok mindent kellett megtanulni Könnyű, mert nagyon rendes emberek vettek maguk közé, nagyin lelkiismeretesen tanítottak, se­gítettek bennünket Volt mit tanulnunk, de szerencsére volt kitől tanulni is. Jó kollektíva él és dolgozik itt az erőmű­ben. JUHÁSZ ANDRÁS pár lé­pésre lakik munkahelyétől. Az erőmű lakótelepén született, ott nőtt fel, és két év óta édesap­Medárd ­Medárd napja: Vajon az ég kinyitja-e csatornáit, avagy szárazak maradnak-e a föl­dek? Hihetünk-e benne, van-e tudományos alapja a néphit­nek, amely szerint: ha Me- dárd-napkor, június 8-án esik, akkor negyven napig el sem áll az eső? A népies regulák közt igen előkelő helyet foglal el a Me- dárd-napl jóslat Európa és Ázsia majd minden nemzete ismeri. A tudomány is meg­vizsgálta a népi megfigyelést: komoly alapja van! Ha nem szó szerint értelmezzük, akkor tel­jes egészében elfogadhatjuk. A tudomány, meghatározott jú­nius 8-a helyett inkább így fogalmaz: „Ha Medárd napja környékén esik”, vagyis nem éppen 8-án, akkor hosszú eső­zéseket várhatunk. Hosszú eső­zéseket és nem negyven napos ejsőt, hiszen Magyarországon még negyven napig egyfolytá­ban sohasem esett. Mi a Medárd környéki „Időfordulás” magyarázata? Június elejére a szárazföld már nagyon felmelegszik. A meleg levegő feláramlik, s az Atlanti-óceán felől — ahol hűvösebb van — megindul a hideg levegő a kontinensre, el­kezdődik a nagy kiegyenlítő­dés az óceán és a szárazföld között. A meteorológia erre az időre azt mondja: „a nyugati szél valószínűségié megerősö­jával együtt reggelenként on­nan indul munkába is. — Nekem is jól jött az or­szágos verseny. Három hónap­pal én is előbb szabadultam. Nagyon hálás vagyok az erő­mű vezetőinek, oktatóimnak, hogy maguk közé vettek, s most már együtt dolgozhatom velük. — Biztosan nem véletlenül! — Igyekeztem becsülettel helytállni. Apám 1« itt van, hajtani kellett. — Igaz, hogy szeretett volna tovább tanulni? — Először igen. Négyessel érettségiztem, talán sikerült volna. De aztán mégis úgy dön­töttem, hogy szakmát tanulok. Ez csak két év, előbb keresek és egy jó szakmával mindig boldogulhat az ember. — Jól választott? — Biztosra veszem. Nem az iskola adja csak az ember ér­tékét Az az idő már elmúlt. Meg szerintem nem az a döntő, hogy ki mivel foglalkozik, ha­nem hogyan dolgozik. — Szabad idő? — Nagyon szeretem a zenét Gitárosa vagyok az erőmű ze­nekarának. Az Ezermester új­ság rajzai alapján magam ké­szítettem a gitárt ia. — Udvarlás? — Nem veszem komolyan. Majd öt év múlva. — Miért pont öt év a határ­idő? — Most elmegyek katoná­nak, aztán meg kell egy-két év, hogy összeszedje magát az ember... Fiatal, jóképű, vidám legé­nyek birodalma a Mátravidéki Hőerőmű egyik műhelye. Nagyszerű munkakedv, pedáns fegyelem, kitűnő hangulat Prí­ma kis kollektíva, kellemes kö­zöttük lenni... Koós József áilaá alatt dik”, a nyugati seél pedig esőt hoz. Mit várunk, mit hozzon Me­dárd? Először Is: Medárd már itt járt Ahogy elöljáróban is mondottuk, nem kell ragasz­kodnunk pontosan a kalendá­rium napjához. Idén pedig különösen nem. Esztendőnk­ben eddig minden jóval előbb érkezett. A tavasz nem már­ciusban, hanem február 20-án, a nyár pedig: május 8-án. Ter­mészetesen tavasz és nyár alatt az évszakra jellemző időjárási viszonyokat értve. Medárd idén éppen a meteoro­lógiai nyár érkeztekor, június elsejére virradóra — nem is kopogtatott — zúdult be hoz­zánk. Május 31-én és június 1-én több csapadék hullott az országra, mint egész május hó­napban. A meteorológusok megállapítottákr itt van, meg­érkezett a Medárd. De mit várunk a kalendá­riumbéli hivatalos Medárd- naptól? Az időjárás csapadék­ban még adós. A Meteoroló­giai Intézet feljegyzése szerint a régről megszokott májusi át­lagos csapadékmennyiségnek csak valamennyivel több mint a fele hullott le. 1967. június 4„ vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom