Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-25 / 148. szám
ZOM L Élő Irodalom Zelk Zoltán költészete gy évved fiatalabb József Attilánál, s hatvanegy évesen a legjelentősebb magyar költők egyike. Neve már sok mindent Jelentett: költői pályájának indulásakor a városi nyomort fctfledve, szociális indulatok fűtötték az alkatából fakadó Urai költészetét, felemelte szilvát a háború ellen, köszöntötte a felszabadulást és az újjáépülő ország munkájának ■aargos ritmusát, volt elkötele- lezett, pártos költő, az ellenforradalom után a börtöncellák lakója, ■ ezután a kínok és gyötrődések tüzes poklán átgázolva, sem több, sem kevesebb, mint az egyik legjelentősebb magyar költő. Nem érti meg az új kötetét az (Fölforrt az ég, 1967J, aki nem ismeri, hogy honnan indult Zelk költészete, s az idők múltával és változásával merre kanyarodott pályája. Éppen ezért a verseket olvasó méltató sem kerülheti el ■ visszapillantást Hosszú utat járt be Zelk Zoltán, amíg első kötetének (Csuklódon kibuggyan a vér, 1930) széles sodrású, expresz- szicnista fogantatása verseitől eljutott legutolsó kötetének mélyen emberi, ugyanakkor egyéni válságokat is bemutató verseiig. A kezdeti szabadversek témavilága nem túlságosan tág: a „szegénység néma tanúi” között felfedezi az egyes ember nyomorúságát, ahonnan menekülni készül, messzi hegyek közé vágyik, ahol házat építene, ahonnan tövisből font kerítés és vérszomjas ebek riasztanák el a kéretlen jövevényt A magány továbbra is alapvető élménye marad, bár a harmincas évek során éppen a kor sűrűsödő eseményei késztetik arra, hogy a társadalom képeit egyre sötétebb vonalakkal rajzolja meg. A szabadversek fokozatos eltűnésével a fegyelmezettebb formák jelzik, hogy a költő magánya és menekülése reálisabb tartalmat kap. Mindig megőrzi verseinek szép, lírai atmoszféráját, a hangulatteremtés költészetének kezdettől dicsérhető sajátossága. Menekülését már konkrét erőszak rettegése színezi, mint a kis gombaszedő lány riadt futását, aki a „vasikos fegyverrel” az oldalán megjelenő csősz élői menekül. (Erdőben). Félelemmel néz maga köré, s keserűen látja, hogy „nincs vigasz itif, a sivár szegénységet árasztó, üres szobában —, amely kép állandóan visszatér verseiben —, egy ember ül a csendben, „s nem vár és nem remél”. O is felfedezi a város nyomorúságát, a külváros lehangoló tájait, a por, a füst és korom világát A külső rend uralma nem tudja áttörni humanizmusának, emberségének páncélját, s bár körülötte „törvény s rend formálja az erőt”, ö belülről megőrzi szabadságát, természetességét: „lelkemben úgy ring a világ, minit teremtés előtt” (Hajnal.) A háborúban a félelem konkrét valósággá válik. Részeg munkanélküliek halál- táncot járnak (Szilveszter a Fóti úton), a szegényekért kiáltó költő hangját a „láp fölfalja, ember, Isten meg oesn hallja” (Láp alatt). Ukrajnából zokogó fájdalommal vágyódik az otthon, a haza földje után, s zámkivetettsége végleg megismerteti vele a világot, a sárból és vérből formált rondaságot, s mielőtt tovább lapozna az élet könyvében, reménytelenül kérdezi: „Miért írtad, istenem, mi végre?” (Ha nem tudnálak, Mi- vógrej A felszabadulás választóvonal Zelk pályáján isi Rövid idő alatt, 1945-tól 1950-ig négy verseskötet la jelzi alkotókedvének lendületét. Pártos költőnek vallja magát, teljes odaadássá!, közéleti hevülettel azonosítja magát az új renddel. (Teremtés, A pártos éneke, Negyven, Nem etóg a magunk kínja, A hűség és hála éneke stb.) Csalódása talán ezért volt a legkeserűbb 1952 után. Hangja fokozatosan halkul, veszít hansányságából, és lassan megérez valamit az elkövetkező borzalmakból: „Mint az űzött szarvasok futása, szól szívemnek rémült dobbanása, éjszakáim avarán dübögnek patái a halálfélelemnek". (Éjszakáim avarán). Ezért kíván továbbra Is győzelmes csatákat, de ő már utolsó jogával, bánatával tud csak boldogulni (A bánat jogáért). 1956 után hosszú Idő kellett, amíg Zelk újra megtalálta hangját (Tűzböl mentett hegedű, 1963; Zúzmara a rózsafán, 1964). A szenvedések tisztítótüzéből kimentett hegedűjén, költészetében újra felzeng a nóta. Keserűen vet számot önmagával, elkövetett hibáival (Kései sorok októberről), egyéni tragédiájával (Utolsó napom). Ebből fakad Zelk ekkori költészetének legnagyobb verse, a Sirály című, amely legújabb magyar líra egyik legszebb teljesítménye is. A börtön magányában, az önemésztés és becsületes lelki- ismeretvi zsgála t tüze ben formálódik ki Zelk legnagyobb költői teljesítménye. Haingja elmélyültebb lesz; érettebb is, egyik szép költői képe, a rózsafán, megülő zúzmara fejezd ki legjobban a dermesztő télből mindig újat hozó tavaszt, töretlen életszemléletét és megbékélt reményeit Most megjelent kötete, a Fölforrt az ég című csak felteszi a koronát erre a költészetre. A kötetben a fegyelmezett megkompanálás hívja fel magára először a figyelmet A múlt ösztönző emlékeit magánya oldja fel, az öregség számvetése a szeretet, a szerelem, a játékosság és a bölcs élettapasztalat egységében kerekedik általános érvényűvé. Megfigyelhető, hogy mennyije megmaradt és mennyivel érettebben patakzEk a kötet verseiben a régi líralság. Igaz, Itt mintha halvány köd vonná be még ezt is, bár ezzel nem veszíti el érzéseinek férfias határozottságát Vannak a kötetnek igazi nagy versei, mint Hajnali vendég, Egy-szál Ingben, December, Válasz, Fölforrt az ég, vagy a Ki mint veti ágyát című ciklus verset de a legtöbbet a November mondja el a költőről, melynek ezőrímed és darabos szaggatottsága rokonszenves formában fejezik ki tájékozódását életreményét lehiggadt gondolatiságát Képei még varázslatosabbá váltak, csak növelik művésri értékelt Esztendők porában puha léptű magány Ismerteti meg a világot tapasztalása mélyíti el szemléletét addig, hogy már tudja színét a perceknek is. Igazi nagy költészet már ez, amit a próza-vers (Lásd, élni szeretnék) használata még gazdagít is. Zelk Zoltán költészete már szerves részévé vált a magyar líra történetének. Ha valamikor megírják életét és költészetének fejlődését egy nehéz kor változatos eseményeit követhetjük nyomon verseiben. Rokonszenves költőegyéniség, versei felejtheted en élményeket nyújtanak. E. Nagy Sándor ŐSZ FERENC: GXÓNI GÉZA: l i ! Arckép helyett Pirulva vallom, hogy a hátam Nem görnyedt, s mellem nem zihál. Bár sok telet keresztülfáztam, Nem csetlem-botlom nyavalyássan, S a váltam sem költői vált Keserű, sok nagy vonaglásom, Emberharc, bánatok szele Megérzik pár forró íráson, —* Büszkére termett arcvonásom Gúnyos gőggel dacolt vele. Szemem sem beszél poétáruL Nem divatos költők szeme. Semmibe mélán el nem bámul, Könnyet tüntetve el nem árul, — Merész, szikrázó, fekete. Harcokra, öklöző harcokra Apám e testet adta rám. De a lelkem halk rímek bokra. Zengeni kezd kis sírásokra. Poéta, szent volt az anyám. ötven esztendeje, 1917. június 25-én halt meg Gyóni Géza. Az első világháború gyötrelme» éveit, a harctéren szenvedő katonák érzésvilágát. háborúellenességét nagy hatású versekben örökítette meg. „Arckép helyett” című költeményét 1909-ben közölték. ANTALFT ISTVÁN: fehérben és . (Csont István illusztráció jaj Amtet kinyílt as ablak, napfény pergett oda. Cirógatott a télnek kedves-szép mosolya. Fehérben és csobogott a Visszanéztem még do már nem láttalak... ANTAUFT ISTVÁN KÉT VERSE* TIETNAM A füstölgő főid üzenetében már szinte a hitetlenkedés a képzelet erőtlenség# keveredik. Hol van aa ember a monszun rohanása, a liánok sűrű szövevény# alatt? Hol. hol van az ember, aki érti az oktalan halál üzenetét, és hol van, aki küldte a többi embertársai ellen? Feldúlt emberi tájak lobogóján vérrel felfestett igazunk: nincs kétértelmű bizonyosság és csak egy a haláU Ballada Hgy csepp vér a ! Egy liter vér a szüreti bálon. Vérmesé a hadak vonulásán. Vértenger az ember mávo táján. KENTÉK Mondjátok, Így, meg ügy, rossz a kenyér ;.; Veletek mondom; szégyen ez! A kifli nem friss, fabatkát sem ér, örömet ugyan kinek is szerez.,»1 De én tudom, ha éhes valaki, egy darab morzsa is aranyait ér, s a háborúban — kell-e mondani? — éhező van, de nincsen rossz kenyéri Valamint belsC vénást Is ösmer az orvostudomány. Amiként as alanyi költészet li gyógyíthatatlan. MOLNÁR JENOi Várakozás Kormányozod a naprendszereket, szemedben pihennek a csillagok, mosolyodban a mord tél felenged, mindent elérsz, az eget nyithatod. Kezedben étel kezd a száraz ág a napok színes ruhát öltenek, víz tisztasága így suhogja át sziromszínű szép lepkejöttödeti A vasárnap nagy, színes labdázni ... labda. Az ember hetenként egyszer megkapja, aztán hétfőre kipukkad. A labda jó játék. De nem mindenki tud eon téblábol. A legnagyobb, legszebb és legolcsóbb „madarat’ keresi. Mindig akkor találja meg, amikor egy másikat már megvásárolt Ezért nála rendszerint rosszul kezdődik a vasárnap. Balajtinál is. Mert másnaposon, zúgó fejjel ébred. A család morcosán néz rá, anyósa kárörvendve jegyzi meg, amikor a szódabikarbónát hozza: „Ügy kell... Az a rothadt bor ...” A Kardos gyerekek utálják a vasárnapot. Mert ilyenkor rájuk húzzák az ünneplő matrózruhákat. Nem szabad szaladni, mert lemegy a plezúr a lakkcipőkröl, nem szabad semmihez hozzányúlni, mert piszkos lesz a fehér kesztyű. A templomban hideg van és röhögni sem szabad. Pedig irtó mulatságos, hogy Szent Antalnak az orra hegyéről lekopott az aranyfesték. Pongor vasárnap pihen. Egész héten Pesten dolgozik, egy munkásszálláson lakik, csak hét végére jön haza. Mártír képpel érkezik, mártír képpel távozik, mint az olyan ember, aki egész héten gürcöl a családjáért. Pongorné többször mondja neki, hogy itt is kapna munkát, de a férj ezt nem hallja. Vasárnap kímélni kell, ágyba vinni az Szévicsék minden vasárnap ebédet, s amikor szundikál, csirkét főznek. Ezért Szévics- lábujjhegyen járni, mert Pontié kora hajnalban már a pia- gór most piheni ki az egész heti robotot. Ezalatt Pongorné az ingeit mossa. Gyakran veszi észre, hogy az ing nyaka rúzsos ... Szévics is szundikál, amíg az asszony a csirkével gyür- közik. Rettenetesen únja magát Délelőtt nincs jó tévéműsor. Az Ermitázsból adnak helyszíni közvetítést meg Berlinből valami gyermekvetélkedőt. Arról álmodozik, hogy a tengerparton nyaral. Fekszik a sárga homokban, mellette gyönyörű lányok szaladgálnak ... Kardoséknál a mama főz, amíg Kardosné a templomban van. Kardos igazgatóhelyettes valamilyen vállalatnál. Ezért is szóltak már, hogy a felesége klerikális. Igaz, hogy ez 10 évvel ezelőtt volt, de Kardos ezt nem felejtette el. Inkább otthon marad és olvas. Már az összes Berkesit elolvasta, volt olyan, amelyet kétszer is. Balajti szeretne lemenni a presszóba. Inna egy kávét, rettenetesen kíván egy kis sört. De tudja, hogy ebből csak újabb veszekedés lenne. Az asszony durcás, nem szó 1 hozzá. Balajti azt érzi magáról, hogy egy hasznavehetetlen tárgy, melyet az egyik asztalról a másikra tesznek. Sehol sem jó. de kidobni nincs szivük. Kiveszi a felesége kezéből a porszívót és dühösen takarítani kezd. Délre a konyhaablakból zflb
