Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-24 / 147. szám
üä*r■ \ymmtr* H Ai; i axahszerveset vizsgálta A helyiipari balesetek háttere A Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete Heves megyei Bizottságának munkaterületén az év első negyedében 40 különféle baleset fordult elő. Tíz rakodásnál, szállításoknál történt, kilencet a kéziszerszámok helytelen használata okozott, nyolc a gépek előírást mellőző kezeléséből, javításából adódott Tekintettel arra, hogy úgyszólván ismétlődő esetekről ran szó, a közelmúltban a szakszervezet munkásvédelmi megbízottjai, felügyelői átfogó vizsgálatot tartottak a megye helyüpari és kommunális vállalatainál, üzemeinél. Ellenőrzéseik során hét helyre látogattak el s tapasztalataikról csütörtökön számoltak be Egerben. A jelentés mindenekelőtt megállapította, hogy az Egri Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat kivételével mindenütt elkészítették ugyan a munkásvédelmi és üzemegészségü gyi komplex terveket, de azok időarányos végrehajtásával mindössze három helyen törődnek. A vezetők sokszor szemet hunynak a hiányosságok felett alig tesznek valamit a folyamatos, biztonságos munkát zavaró veszélyforrások megszüntetéséért. Előszeretettel hivatkoznak szűkös anyagi lehetőségeikre — holott a legtöbb esetben csupán egy kis jóindulaton, felelősségérzeten múlik e9V-egy baleset megelőzése. Ez utóbbiaknál gyakran elegendő lenne például, ha a vállalatoknál rendszeresen megtartanák a kötelezően — havonta, negyedévenként — előírt biztonsági szemléket, vagy a balesetvédelmi oktatásokat. Néhol azonban úgy látszik, hogy még ez is túlzott követelmény. Az egri vízműnél nyomát sem találták a tavalyi, idei ellenőrzéseknek, ennélfogva olyan kirívó eset is megtörténhetett, mint Szajkó József fiatalkorú dolgozó nehéz fizikai munkára való beosztása Vezetői felelőtlenségét még inkább növelte az a tény, hogy o fiatalembert megváltozott munkakörében semmiféle kiképzésben nem részesítették — jóllehet egy kazánházban új emberrel sok minden történhet. A Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalatnál —, de másutt is — meglehetősen formális a dolgozók felvilágosítása, nevelése: nem sokat törődnek azzal, hogy az illető megjelent-e vagy Ifjúkommunistákhoz méltó feladatokat... Amikor azoknak a küldötteknek a neveit olvasták fel a megyei KISZ-értekezleten, akik Heves megye ifjúkommunistáit képviselik a KISZ VII. kongresszusán — és meghallotta saját nevét is, először nem hitte eL Csak amikor többen is mosolyogva ránéztek, akkor öntötte el az öröm amúgy is mo—- Szeretnék; — És miről beszélne? — Például a a kollégiumok helyzetéről, a túlzsúfoltságról, és arról, hogy a gimnáziumi KISZ-fiatalok szívesen vállalnának védnökséget egy új kollégium építésén. Aztán a diáknapokról, hogy hogyan készültünk rá. Szólnék az ISZP-ről, amelyre ráférne egy kis változtatás: olyan követelményeket támasszon, olyan feladatokat adjon, amelyek valóban méltók az ifjú kommunistákhoz. Több segítséget kérnék a KISZ- vezetőképzéshez: több módszertani útmutatót, mert azt keveset kapunk.« Dorkó Ági a felszólalásokra biztosított tíz perc alatt sok fontosat szeretne elmondani. — Mikor indulnak? — 28-án reggel. K. G. sem, a munkásvédelmi oktatáson. A gyöngyösi öntvénytisztító üzemben hovatovább lehetetlen a munka, mivel az épületet az összedölés veszélye fenyegeti. Sajnos, hasonló körülmények között dolgoznak a Heves megyei Elektromechanikai és Vasipari Vállalat egri, Széchenyi utcai autójavítójában, s nem sokkal jobb a helyzet a Mecset utcai telepen sem. Az Egri Városgondozási Vállalat Kistályai úti telepén a mai napig is nélkülözik az előírt szociális létesítményeket s az úttisztítók, parkgondozók mintegy száz tagú csapata a Gólya utca P/5. számú bérház pincehelyiségében úgyszólván még a legelemibb mosdási, öltözési lehetőségeket is nélkülözik. Mondani sem kell, hogy mindez hova vezethet... A műhelyek biztonságáról, rendjéről a vállalatok feledkeznek meg — a szűkebb munkahelyekéről maguk a dolgozók is. Ügy véljük, bogy nem kell különösebben bizonygatni: egy-egy gépért, satupadért, kézi- szerszámért elsősorban közvetlen „gazdája” a felelős. Valószínű, hogy a Heves megyei Vas- ég Fémipari Vállalat ön- tőüzerrvének tank-műhelyében másképpen gondolkoznak, mivel az emberek gondjaira bízott szerszámok műszaki állapota — a jegyzőkönyv szerint —: „kritikán aluli”. S a közeli kertészeti és köztisztasági üzemben is olyan munkaeszközökkel dolgoztak nap nap után, amelyeket veszélyességük miatt a szakszervezet ellenőrei azonnal kivontak a használatból. A tapasztalatokkal korántsem voltak elégedettek. A hét vállalatnál tett látogatás jelentős^ hiányosságokat tárt fel s bizonyos fokig kövekeztetni lehet belőlük a megyei, helyiipari állapotokra. A szakszervezet javaslatokat tett, szigorú 'figyelmeztetéseket küldött a hibák kijavítására. A hatás, reméljük, nem marad él. Legalábbis akkor, ha az érdekeltek, a vezetők és a beosztottak összefognak, s a vállalatokat a felügyeleti szervek is jobban támogatják. (gyónt) gyakorlásra fordítottam, ittam éjjel-nappal különféle lajokon. — A verseny előtt mire gorvlt? — Ideges voltam, nemegy- er eszembe jutott, hogy mit eresek én itt? Hiszen jó né- iány olyan részvevő volt, akik öbb szántóversenyen próbál- ák ki tudásukat. De az izgatom csak addig tartott, míg meg nem kezdődött a verseny. Utána már csak a szántásra figyeltem. — Amikor megtudta, hogy megnyerte az éjszakai szántást? — Kimondhatatlanul boldog voltam. A győzelemre igazán nem számítottam s így még nagyobb volt az öröm — A szövetkezetben mfet szóltak a győzelemhez? — Ügy láttam, mindenki örült neki. — További elképzelései? — Szeretnék még sok versenyen részt venni Azonkívül nagyon örülnék, ha a termelő- szövetkezetben is meg lennénk mindig elégedve a munkámmal. Alig egy éve dolgozom a szövetkezetben, még mit bizonyítanom... (kapóst) Gál Sándor, a osányi Búzakalász Termelőszövetkezet fiatal traktorosa, alig néhány napja tért vissza a Vas megyei Körmendről, ahol az országos ifjúsági szántóverseny során az éjszakai szántás győztese lett. Nagy meglepetés volt ez a kiváló eredmény mindenkinek, de talán legjobban magának, a verseny győztesének. — Először Indultam szántó- versenyen — mosolyog a fiatal traktoros —, azelőtt elképzelni sem tudtam, hogyan néz ki egy ilyen verseny. Amikor megtudtam, hogy én is indulok, nagyon meglepődtem. Igaz hogy hat éve vezeték traktort, szántottam is eleget, de egy verseny azért egészen más. — Hogyan készült fel? — Három héttel a verseny előtt kaptam egy szakkönyvet, abból tanulmányoztam, hogy mit is kell csinálni. Persze, rettentően izgultam. Mindenkitől tanácsokat kértem. Aztán jóformán minden időmet a Elkészült a I5W külkereskedelmi mérlege A Külkereskedelmi Minisztériumban több ezer adat egybevetése után elkészült az idei Budapesti Nemzetközi Vásár külkereskedelmi mérlege. Ebből megtudhatjuk, hogy az 1967-es BNV sok szempontból rekordot javított. A vásár —, amelyen 1191 hazad és külföldi vállalat vett részt, 234-gyel több, mint az előző esztendőben — rendkívül eredményes volt: a magyar vállalatok külföldi kiállítókkal vagy a vásárt látogató külföldi kereskedőkkel több mint hárommilli- árd devizaforint értékű exportimport üzletet kötöttek. Az üzletkötések értéke a tavalyi vásáron 2,1 milliárd devizaforint volt E szerződések alapján Magyarország 1815,5 millió devi- zaiorint értékű árut exp>ortál, s 1207,9 millió devizaforint értékű árut hoz be külföldről. Az exportszerződések nagyarányú növekedése elsősorban annak köszönhető, hogy a NIKEX 771,4 millió devizaforint értékű hajót és darut adott él a Szovjetuniónak, a TECHNOIM- PEX pedig 82,2 millió deviza- forint értékű traktor szállítására kötött megállapodást az NDK vállalataival. Magyar vállalatok eladtak a többi között 1920 utóbuszt, 195 speciális gépkocsit, majdnem 3000 hordozható rádió adó-vevő berendezést, 100 orvosi röntgenkészüléket, 110 sugárfúrót. Tőkés cégek a többi között nagyobb mennyiségű ötvözött acélhuzalt vásároltak. A tőkés országokkal létrejött megállapodások közül kiemelkedik a Sportáru Ktsz 2,9 millió devl- zaformtos exportszerződése. Jelentős szerződéseket sok esetben nem a kiállítókkal, hanem a vásárt látogató kereskedőkkel, főleg osztrák, angol, francia és nyugatnémet cégek megbízottaival írtak alá. solygós arcát. Az a furcsa, jóleső érzés áradt el benne, amit váratlan megtiszteltetéskor érez az ember. Nos, Dorkó Ági, az egri Szilágyi Gimnázium KISZ-bizottságának titkára is kongresszusi küldött lett, egy a huszonöt közül, telve várakozással, s a hátralevő napok készülődésének „szabályszerű” izgalmával. A készülődés azonban nem zárja ki, hogy a már javában folyó nyári vakáció napjait ne használja föl munkára: így találtuk meg Balatonban, amint szüleinek segített az új ház építésén. Annak idején, év közben sokszor láttam valamely rendezvény elnökségében, például a diákparlamentben, sokszor hallgattam talpraesett, nyílt hozzászólásait. Az út azonban régebbről indult, még — az úttörők közül. — Szeretem a közösségi munkát, s ennek szépségével még az általános iskolában megismerkedtem. Akkor őrsvezető voltam az úttörőcsapat- ban. Űttörőmunkáját a kiváló jelvény honorálta. Aztán a gimnázium... 1964-ben lett KISZ- tag, s az elmúlt tanév félévekor választották a gimnázium KISZ-bizottságának titkárává. — Tanárnő szeretnék lenni, régóta ez a vágyam. Idehaza a gyerekeket mindig magam köré gyűjtöttem, meséltem nekik, meg számoltunk... ugyanis én matematika-fizika szakos tanárnak készülök. — A kongresszuson felszólal? Katica néni nemrég jött haza egy jugoszláviai turistautazásról. Ha nem róla lenne szó, napirendre térnék az utazás fölött. Ám ahhoz, hogy ezt az utazást kellőképpen méltányolni tudjuk, ismerni kell őt, aki ez idő szerint 74 esztendős. Gyermekkorom kalandosnak tűnő utazásai mind őhozzá fűződnek. Nem sok alkalmam volt utazgatni, egy-két megállónyi szerény kirándulás is már utazásnak számított Ha most eszembe jut, Katica néni ijedt arca bukkan fel előttem, cérnakesztyűje, melyet nyugtalanul huzigált le-fel, szottyadt bőrtáskája, amint aggodalmasan vándorolt egyik kezéből a másikba. Bármilyen furcsán hangzik, már akkor is öreg volt, pedig még negyvenéves sem lehetett. De ahogy gyámoltalanul álldogált a koromszagú peronon, vagy egy aprócska állomás sörösüvegekkel kirakott virágágya mellett, várakozástól elgyötört arccal, pillanatonként a jegyét keresve, izgatottan pislogva az órájára, olyan öregnek látszott, mint egy megfakult fénykép, amit a fiókban felejtenek. Holott Katica néni tevékeny volt. A családban az őrangyal szerepet töltötte be, akit minden alkalomkor elő lehetett ráncigálni: lakásfestés, paradicsombefőzés, kelengyevarrás, gyászeset, születés- napi uzsonna, betegség, házassági évforduló és összeve- szés elképzelhetetlen volt nélküle. No és az utazás! Ha elutaztunk valahová, olyan buzgalommal kísért ki, annyi hévvel intézkedett, mintha • világ körüli útra indulnánk. Szűnni nem akaró gondoskodása, szorongó készülődése úgy Talotai Boris: 91 Wf agyonfárasztott mindnyájunkat, hogy mire elhelyezkedtünk a fülkében, az volt az érzésünk, legjobb lenne szépen leszállni, semmi nem történhet már velünk, ami megérné ezt az izgalmat. Emlékszem egy falun töltött nyárra, amit Katica néni felügyelete alatt töltöttünk el. Hetenként be kellett jönni a városba különféle elintézni valók miatt. Ezek a be- ruccanások úgy élnek ben7 nem, hogy néha éjszaka felriadok, s Katica nénit látom szatyrával, dobozaival, spárgával átkötözött vulkánkofferjével, amint ijedten húz, vonszol magával, újra átszámolva gyerekeket és pakkokat, egyre noszogatva, sürgetve, hogy végül is egy ilyen utazás méltán versenyezhetett holmi expedíciós vállalkozás vakmerőségével, elszántságával, áldozatkészségével, nem is szólva a veszélyről... Két vonat indult a reggeli órákban. Egyik nyolc óra ötkor, a másik fél kilenckor. Mi következetesen a félkilencessel utaztunk. Hat Órakor keltünk s egy gyorsított filmfelvétel szédítő tempójában öltözködve, hét óra után kint voltunk az állomáson, s a jegypénztár előtt ácsorog- tunk, amely még csukva volt — Katica néni, menjünk a nyolcórásival. — Nem lehet! — mondta drámai tömörséggel. — Miért nem? — Mert elkésünk! — mondta ellentmondást nem tűrő hangon. — De hiszen már itt vagyunk! — Akkor sem lehet! Jegyváltás, beszállás, elhelyezkedés... — sorolta izgatottan. És csakugyan, a nyolcórás vonat elpöfögött az orrunk előtt, s mi megadóan várakoztunk a félkilencesre... Ez jutott eszembe, amikor Katica néni, akit egy vicinális is lázba hozott, tengerparti útjáról számolt be. — Néhány nappal előbb ment ki az állomásra? — ugratom. 'De ő komoly és méltóság- teljes marad. — Nézd, édes fiam, te azt nem érted... Azelőtt apró szolgálatoktól függött a sorsom... Például..., hogy sikerül-e rávennem öcsit, viselje a fogszabályozót!... Vagy éppen akkorát sóhajtottam-e, amilyenre Antal bácsi gondolt, ha panaszkodott a feleségére... Azért volt szükség rám, hogy a család ne érezzen lelkiismeret- furdalást miattam. „Jaj, gondoskodni kéne szegény Katicáról!” Esetenként igénybe vettek, amiért viseltes ruhákat kaptam, használt cipőket. Ott tartottak ebéden, vacsorán, s hazavihettem a tegnapról maradt rizskóchot. A befőttet is nekem adták, amely már romlani kezdett, de ha ügyesen leszeded, Katicám, a tetejét, átfőzöd, ki- 1 dunsztolod, nyugodtan meg lehet enni. Nem szemrehányásképpen mondom, jelentette ki szomorkás mosollyal. Akkor ezt természetesnek találtam. annyira, hogy folyton attól féltem, hátha rosszul csinálok valamit, s nem vesznek többé igénybe. Mert a lelkiismeretfürdalásnak is van határa... Mihelyt az ember hibázik, senki sem érez többé lelkiismeretfurdalást miatta. Legyintenek, s azt mondják, azon a szerencsétlen, kétbalkezes Katicán úgysem lehet segíteni! Karon fogom. — Most magammal viszem, Katica néni... Sietve félbeszakított: — Jaj, dehogyis érek rá! Tudod, hogy van az... A rendszeres munka megköveteli, hogy beosszam az időmet. Nincs felesleges idő! Nem lehet órákat eltölteni várakozással. — De Katica néni, hiszen most nem kell várakoznia. — Tudom, lelkem, tudom. Mióta bedolgozó vagyok a Háziipari Szövetkezetben, másképpen nézek a világba, s a világ is másképpen néz rám... Kicsit kihúzta magát. — Most éppen gyékénykosarat fonogatok. Pipacsokat varrók ki rájuk. Képzeld csak, Afrikába is rendeltek belőle. Az lenne az igazi, ha legközelebb odautaznék! Miért ne?... — mondja, és megtapogatja fájós térdét. — S ha mégse sikerül, Hajdúszoboszlóra megyek... 1967. június 27.
