Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-20 / 143. szám

I A negyven * másodperces ötlet ★ Egy és más ' Pontosabba»! nem ez ötlet tartott negyven másodpercig, hanem az ötlet megvalósítása. A riportereket, illetőleg a ket­tő közöd a győztest ennyi idő alatt „találta meg” egy egész ország, a legegyszerűbb és leg- ICrappánsabb módon; a villany- gyújtásán mért áramfogyasztás mennyiségiével. Azt írtam: a legegyszerűbb módon. Hiába, a nagy ötletek végtére is mind nagyon egyszerű ötletek, hi­szen éppen egyszerűségükben és abban nagyszerűek, bogy bárkinek eszébe juthatott tx>í- «J­E3 töprengtem köziben azon lat hogy öné negyven másod­percre nagy, tízmilliós játszó­térré változott az ország, ját­szott tudós és szövetkezeti tag, orvos és gépkocsivezető, nagy­mama és kisunoka — köz­üggyé lett a riporter-vetél­kedő. Vajha mindem fontos kérdésben ilyen játszótérré változna az országi Haza beszélek; örülök ennek a műsornak, s örültem ennek a játéknak. Amikor őszinte szívvel gratulálok e rovat ke­retein belül is a győzteseknek — igen: győzteseknek, hiszen a legjobbak között árnyalati különbségek voltak mérhetők csak —, nem mulaszthatom el megjegyezni a nagy nyilvános­ság előtt: jó volt ez a műsor abból a szempontból is, hogy sok millió ember érthette meg, nem könnyű szakma a „ri por- térség” a képernyőn, vagy azon kívül Igaz, mint e szakma las­san már több évtizedes gya­korlója, őszintén elmondha­tom — elmondta ezt a zsűri is — volt és voltak olyan igé­nyek fiatal kollégáimmal szem­ben, amelyekkel szemben bi­zony mi, öreg rókák is meg­buktunk, vagy megbukhattunk volna. Mindenesetre a lényeg az, hogy riporter kerestetett és riporterek találtattak, s ennek egyformán örülhet a szakma, egyformán a néző és az olvasó. Valóban: jó mulatság, fiérfi- immka volt. Egy X más: Szeretem a sporn- tot, különösen a labdarúgást Mégsem hiszem, hogy az im­máron és az előbb is említett sok milliós nézőtábort kielégí­tette volna szombat este egy ugyan izgalmas labdarúgó­mérkőzés. Nem segített sokat a szombat esti kellemes szóra­kozásban az Aranykulcs feszti­vál sem, amely lehetett érde­kes, helyenkmt —, de csak he- lyenkint — színvonalas is, ám mégsem ez a televíziós műfaj — igazán. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy pontosan vasárnap és kora este, a csúcs­idő hajnalán van szükség a mágnesség tanulmányozására. Kétségkívül érdekes, tanulsá­gos és valóban ismeretterjesz­tő program ez, amelyet öröm­mel lát és vár az ember, de... nem biztos, hogy éppen a va­sárnap esti vacsora előtt. Derűs, könnyed —, ha nem is sokat mondó — volt Marcel Achard háramfelvonásos víg­játéka, A neves szereplőgárda játéka nemcsak a nézőtéren, de a képernyő előtt is méltán ara­tott sikert S ami igen örven­detesnek tűnt, az ügyes kame­raváltások, a közelítések, a merész premier plánok megle­pő módon helyenként egészen televíziószerűen vetítették a három felvonás felszínes, de végtére is szellemes történe­tét. (gyterkó) Kéményépítők Yisontán A Visonta határában készü­lő hőerőmű kiviteleződ közé május végén bevonultak a ké­ményépítők is s a különféle előkészületek során ma már a 35 tonnás csúszóállvány szere­lésénél tartanak. Az ÉM 22. számú Állami Építőipari Vállalat dolgozóitól vették át a stafétabotot a szü­lető kéményóriás 22. méteré­nél, hogy onnan a korszerű csúszózsalus módszerrel halad­janak tovább a végleges ma­gasságig. Nem mindennapi munkájuk­ról Ritter Béla mondott né­hány érdekeset: — A százhalombattaihoz ha­sonló kémény építése közben összesen 48 hidraulikus emelő mozgatja majd a súlyos áll­ványt, amely négyszintes ki­képzésű. Legfelül a vasszere­lést, lejjebb a betonozást vég­zik, alatta a hőszigetelő és sav­álló falazatot készítik, az alsó szinten pedig a bélésfal utó­kezelése történik. A szóban forgó emelők egyszerre „mász­nak” egy acélrúdon s „araszo­ló” mozgással 2—2,5 centit ha­Egri nyár 1967 Csendes nyitány az egri szimfonikusokkal, a Weiner-vonósnégyessel és Mező László gordonkaművésszel ÉRTELMES PÁRBESZÉD avagy: tanulmány a közhelyekről Allv án yszerel és 20 méternél magasabban •— felsőruha és védősisak nélkül. Kissé túlzott vakmerőség... Nem? ladnak felfelé. A ránk váró, mintegy 8—9 ezer tonnányi anyagot a tavalyi BNV-n vá* sárolt, s a budapesti körszálló­tól ide vezényelt svéd gyártr rnányú Alimak felvonó szállít­ja majd. Két j áros zekének mindegyikében 12—12 személy vagy 1000—1000 kilogramm sú­lyú építési anyag utazhat. Éj­jel-nappal „csúsztatjuk” majd a kéményt, a sötétben 240 vil- lanyógő, esőben pedig az áll­ványra erősített ponyva segít az előrehaladásban. Naponta 150—160 centivel jutunk fel­jebb s így a tervek szerint még a tél beállta előtt elérjük a 200 méteres magasságot. — Mikor kezdik a csúszást..? — Talán már e hónap véséag de július elején: biztosan. Ritter művezető egyébként régi ismerőse megyénknek: szakmájának kezdeti évében, 1950-ben dolgozott a bervai építkezésen és Bélapátfalván is. Azóta, természetesen sokfélé megfordult, mint a kéményépí- tők mindegyike, bebarangolta ő is a fél országot Járt Diós­győrben, Sajóbábonyban, Bán- hidán, Mosanmagyaróvánott a ide, Visonta határába Győrv Sopron megyéből jött. — Meddig marad ..? — Cégemnek, az ÉM Győrjéé* meny-, Kazán- Kemenceépítő, Hő- és Savszigetelő Vállalatnak nyolc évre szól itt a megbdzar tása. En egyelőre bölcsömkép­pen” jöttem, de lehet; hogy Péntek György építésvezető kollégámmal — akivel már régóta járom az országot — együtt végig itt maradok... Kép és szöveg: GyőnI Gyula Aggódva figyelik most már hónapok óta a gyöngyösiek azt a munkát, amit az Egri Köz­úti Üzemi Vállalat 2-es számú gyöngyösi építésvezetőségének dolgozói végeznek k Fő tér és a Jókai utca egy részén. Ennek az útszakasznak a nyugati ol­dalán már elkészült az új be­tonalap. A másik oldalt most ássák feL Kérdések — válaszok Miért kell ilyen mélyen le­szedni a régi utat? Kérdezik a járókelők. Miért kell felbon­tani a régi betonalj ít? — te­szik hozzá az aggodalmasko­dók. Ha valóban korszerűsíteni akarjuk a belváros útjait, ak­kor nem hagyhatjuk el a sokak által céltalannak tartott módo­sítást A korrekciót nemcsak az út alapjában, burkolatában, hanem vonalvezetésében, szint­jében is meg kell csinálni, amennyire lehet. Mert néhol a kábelaknák állják útját az út­test szélesítésének. Nem is olyan régen fektették le eze­ket a kábeleket, de úgy lát­szik, akkor nem egyeztették a munkálatokat a Közúti Üzemi Vállalattal. Csak így lehet most útban az aknák egy része. A másik kérdés, ami foglal­koztatja a város lakóit: mi­Két férfi ballag gyanútlanul az utcán, az egyik délről, a má­sik északról, és pon­tosan a két világtáj­tól egyenlő távolság­ra, ott középen, a Jó utca sarkán találkoz­nak. — Szervusz, édes egy komám. — Jé, szervusz, édes öregem... — De örülök, hogy találkoztunk — így az északi. — Hát még én. Igazán meglepetés, hogy csak így össze­futottunk. teljesen váratlanul — így meg a déli. — Az tényleg, na­gyon nagy meglepe­tés. De hát olyan kor­ban élünk, amikor fel kell készülnie az em­bernek még a kelle­mes meglepetésekre is. Igaz? — Igaz bizony — helyesel a filozófiá­nak a délről jött. — Különben mi új­ság, öregem? — teszi fel az izgató kérdési az északi. — Semmi, öregem, éldegélünk... éldegé­lünk. És nálad? — Ugyanaz, öre­gem, ugyanaz. Én is csak éldegélek... él­degélek... — Különben, hogy vagy, úgy általában —. aggódik az északi délről jött ismerőse egészségi állapota iránt, az nem mu­lasztja el rögtön meg­nyugtatni: — Megvagyok, iga­zán nincs semmi kü­lönösebb baj, hogy lekopogjam... — Nahát, ennek örülök — lelkendezik az északi és rögtön kiterjeszti érdeklődési körét a déli családja iránt: — S a kedves csa­lád? — Kösz, azok fc megvannak... — Nagyszerű — lel­kendezik az északi, s őszinte, boldog, sőt hálás mosollyal kezet nyújt délről jött is­merősének, mondván: — Igazán örülök, hogy sikerült találkoznunk. — Ó, öregem, enyém az igazi öröm. Szervusz! — Szervusz! Aztán a délről jött elindul tovább észak, az északról jött foly­tatja útját dél felé, és együtt mormolják, szinte vezényszóra: — Csak azt tud­nám, ki lehetett ez a fráter? Hiába, fogalmuk sincs róla. (egri) Száz éves a magyar posta Horn Dezső, a közlekedés- és postaügyi miniszter első he­lyettese hétfőn sajtótájékozta­tót tartott a posta centenáriu­ma alkalmából. Elmondotta, hogy a magyar posta 1867-ben, a kiegyezés esztendejében nyerte el önállóságát, azóta na­gyot fejlődött. Kialakulóban vannak a tervek postánk to­vábbi korszerűsítésére. Az egyik legfontosabb fel­adat a levelek és csomagok rendezésének gépesítése Tovább bővítik az értékcikk­árusító automaták hálózatát is. Már a közeljövőben üzembe­helyezik az újfajta automatát, amely többféle érmére műkö­dik és egyszerre több bélyeget is kiad. Kialakult az ügyvitel­gépesítés és automatizálás táv­lati terve. Előreláthatólag 1968-ban európai viszonylatban is korszerű elektronikus adat- feldolgozó rendszert vezetnek amely évtizedekre megold- a posta adatfeldolgozási problémáit. Horn Dezső beszélt arról, hogy az ország kábel- és tele­fonközpont hálózata túlterhelt, ezért nagyszabású bővítési munkákra van szükség. Mivel a magyar híradástechnikai és kábelipar még munkájának gyorsításával sem tudja kielé­gíteni a posta igényeit, licenc­vásárlásokra is sor kerül. EH kell érni, hogy a mostani 580 ezerrel szemben 1980-ban már legalább 1,250.000 legyen a te­lefonállomások (beszélőhelyek) száma. Az éjjel-nappali szol­gálatot fokozatosan az egész országra ki kell terjeszteni. 1980-ig Budapest és a megye- székhelyek, illetve járási szék­helyek között automatizálják a telefonkapcsolásokat. Bővítik a nemzetközi tele­fonhálózatot is. A harmadik ötéves terv időszakában meg­épül a budapesti nemzetközi félautomata távbeszélő köz­pont, továbbá Magyarországot a Szovjetunióval, Romániával és Béccsel összekötő mikrohul­lámú vonal. Később valameny- nyi szomszédos országgal nagykapacitású távközlési ösz- szeköttetést létesítünk. (MTI) 1967. június 20* kedd tak tárgyalást a XII-es akna vezetőivel: szívesen átvenné­nek 20—25 bányászt, de hát egyelőre nincs jelentkező. Pe­dig elég jól lehet keresni az útépítésnél. Anyaghiányuk nincs. A só­derral álltak az utóbbi napok­ban kissé rosszabbul, de most már a hivatalos papírt erre is megkapták. Minél előbb! Lehetne-e nyújtott műszak­ban vagy kettős műszakban végezni a felújítást? Énre a kérdésre a válasz ez volt: nincs annyi munkása az építésveze­tőségnek, hogy ezt megcsinál­hassa. A törekvésük azonban egy: minél előbb átadni a for­galomnak a most felújítás alatt levő útszakaszt. Egyedül az időjárás szólhat közbe: ha az esőzések elhúzód­nak, ha sok lesz a csapadékos nap, az mindenképpen hátrál­tatja az építésvezetőséget a szándékának megvalósításá­ban. Szurkoljunk hát a jó időért. (fftnf) korra lesz kész az útfelújítás? Nem lehetne az építés ütemét fokozni? Különösen akkor vá­lik indokolttá ez a kérdés, ha arra gondolunk, hogy szep­temberben a város nagyszabá­sú szüreti napok megrendezé­sére készül. A szüreti napok előtt Megkerestük a gyöngyösi 2-es számú építésvezetőséget, ahol Gébéi Bélát találtuk ott­hon, tőle kaptunk tájékozta­tást. Elmondotta, az építésvezető­ség arra törekszik, hogy a fel­újítás a szüreti napok meg­tartását ne akadályozza* Az eredeti határidő ugyan csak november 30. lenne, de addig nem akarnak várni a munká­latokkal. Kaptak a KPM-től gépeket, a gyöngyöspatai út­építést is inkább szüneteltetik átmenetileg, hogy Gyöngyösre tudjanak átcsoportosítani mun­kaerőt. Kevés a betanított munká­suk, ez is gondot okoz. Folytat­A szándékon nem múlik A gyöngyösi útfelújítási munkákról a rendezés hibái ellenére is eljutott a művelődési ház ka­maraterméig. Josef Haydn D- dúr vonóskvartettje a nagy zeneköltő életszemléletét, a föl. di békességet, a földön csönde­sen, békésen szemlélődő, örö­möket beérő és azokért élő ember, a harmóniákban felol­vadó lélek biztonságát jelenti. Ma is — túl a XVIII. század forrongásain — élvezzük ezt a muzsikát, mert szemléletében, harmóniáiban öi. k emberit hordoz. S nemcsak Haydn, de Wei­ner Leo G-dúr gordonkahang­versenyén is átsugárzik Bach zenei hagyatéka, az a harmó­niaszerkesztés, amihez mindig vissza lehet nyúlniuk a zene­szerzőknek. Weiner Leo ele­gánsan, csaknem franciásan ható pastorale-indítás után té­máit virtuózán kezelve jut el magyar reminiszcenciákig. A Weiner-vonósnégyes mind. két művet kitűnően tolmácsol­ta. Együttzenélésük, ígv. egri pódiumon is hallva-látva őket, még természetesebbnek, magá­tól értetődőbbnek tűnik, mint akkor, amikor rádióban hall­hatjuk őket. A két kvartett zenetörténeti ismertetésével Kollár Endre, a rádióból és tévéből egyaránt jól ismert zenetörténész járult hozzá az Egri nyár vasárnapi esti élményéhez. (farkas) ez a szimfonikus zenekar azt a megtisztelő feladatot, hogy az idei Egri nyár most már egyre igényesebb eseménysoro. zatát bevezesse. Aki a próba­körülményeket, az egri kon­certtermi viszonyokat ismeri, mérheti fel igazán, mekkora munka végén ülhet pódiumra ez a zenekar a hatásos Mu- szorgszkij-művel, vagy Dvor- zsák gordonkahangversenyéveL Az már nemcsak az időjárás­nak, de rendezői ügyetlenség­nek is betudható, hogy az egri közönség nem úgy találkozott „házi zenekarával”, mint aho­gyan szerettük volna. Sokan szegényebbek maradtak egy zenei est élményével Egerben. A zenetörténeti bevezetőket Lévai Zsolt, az egri zeneiskola tanára mondotta eL ★ Vasárnap este a világhírű magyar együttes, a Liszt-díjas Weiner-vonósnégyes egri be­mutatkozására került sor. Ez a világjáró kvartett — Szász József, Várkonyi István, Szé­kács János és Szász Árpád — nemcsak rendkívüli muzikali­tásról tett tanúbizonyságot, ha. nem lelki nagyságról is. Ez a vonósnégyes — hozzászokva a nemzetközi zenei világ mére­teihez és fogadtatáshoz, tudott játszani átszelleműlten és szel­lemesen egy „alig-alig közön­ség” előtt. A kamarazene két gyöngyszemét hallhatta az a husznéhány zenerajongó, aki Á lokálpatrióta — s ki nem az Egerben, ha ennek a nagy­múltú városnak sajátos légkö­réről, a város szeretetéről és híréről van szó? — szombaton és vasárnap este hiába keres­te fel a várat, a múzeum re­mekívű püspöki palotáját* az időjárás lezavarta őt is, sok más érdeklődő társát is a mű­velődési ház fényes, de mégis más termeibe, hogy tanúja le­gyen az idei Egri nyár zenei programját megnyitó két érté­kes eseményének. A vártól bú­csúzóban végigtekintett a vá­ros tornyain, dél felé tekintve nyugtázta a kilencemeletes épületek koszorújában gyö­nyörködő szemmel a mai aka­rást és messzire látott. így érkezett szombaton este az egri szimfonikusok hangver­senyére, ahol Muszorgszkij szimfonikus költeményével fo­gadták. Az Éj a kopár hegyen című Muszorgszkij-alkotás egy rohanó képekből álló látomás egy zeneóriás romantikus él­ménye a sötétségről, az éjsza­ka szellemeiről, arról, aho­gyan a sátán riasztó képe a bosszorkányszombatból fele­melhetné féjét. De jön a hajnal, távoli fényeivel megérkezik a virradat és vége ennek a má­gikus látomásnak. A nagyhatású művel az egri szimfonikusok érett hangula­tot teremtettek a további ro­mantikus művekhez. Dvorzsák h-moll gordonkahangversenyét Mező László adta elő. Dvor- zsók ezt a művét amerikai tartózkodása idején kompo­nálta, de ehhez a ze­nében az „új világ"* Amerika zenei hatásai mellett és előtt mindenekelőtt a szláv dallam- és érzésvilág fog meg bennünket. Mező László csel­lóművész a verseny első és má­sodik tételében csillogtatta meg igazán kiváló képességeit és muzikalitását. A közönség hálás elragadtatással köszönte meg a gordonkaversenyt. A romantikus hangverseny harmadik számként Erkel Hu­nyadi nyitánya hangzott el. Az egri szimfonikusokat Farkas István vezényelte. Aki hosszú évek óta figyeli ennek az egri együttesnek az életét, szervezési és működési problé. máit, jóleső érzéssel nyugtáz­hatja, hogy itt az ügybuzga­lom, a zene szeretete legyőzi az akadályokat. így áll e2 Farkas István karmester ese­tében is, aki zenekarával gyyütt nemcsak évről évre ^Életben marad”, de teljesít­ményeivel elismerésre késztet Méltán kapta ez az együttes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom