Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-19 / 116. szám
Szappanvita a Recski Ércbányában A vita és az elégedetlen" ség akkor kezdődött, amikor a szappan eltűnt, illetve forinttá változtatták. Nem lopásról és nem visszaélésről van szó, hanem az történt, hogy az országos vállalat rendelkezésére hivatkozva. Gyöngy ösorosziból megérkezett a levél, hogy a dolgozók szappan járandóságát forintban adják ki. Hát nem mindegy az? Hiszen bármelyik községben, bárki megvásárolhatja a szappant. Beszerezhet mosó-, vagy pipereszappant, olyan fajtát és illatút, amilyet megszokott, vagy kedvel. Na és ahol géppel mosnak? Ott jól Járt a család, mert a forintokért olyan mosószert vásárolhatnak, amilyenre éppen szükség van. Az ércelőkészítőben nem is szóltak semmit, mert korábban természetben másfél kilogramm szappant kaptak negyedévenként, most pedig árának megfelelően 50 forintot A külszíni dolgozók meg éppen jól jártak, mert 24 forint értékű szappan helyett 30 forintot kapnak készpénzben. De a bányában dolgozó közvetlen termelők közűi valaki kiszámolta, hogy „rajtuk keresett a vállalat, forintban kevesebbet kapnak." Futótűzként terjedt a hír, a bányászok méltatlankodtak és morogtak, még a szakszervezeti gyűlésen Is szóvá tették panaszukat Pontosan ugyan nemigen tudja senki, hogy melyik hónapban kaptak kettő és melyik hónapban három szappant, darabonként vagy kilónként mennyit is ért a természetbeni járandóság? „Tőlünk ne vegyének el se 10, se 20 forintot”, — vitáztak a töméit ékel ők, a csillések és a vitla- kezelők közül többen még ma is. Azóta szó esett arról is, hogy hamarosan „forintosítják” a munkaruhát és egy szép napon a szappan- meg a ruhajárandóságot hozzászámítják a szakmánybérhez. Azt is suttogták, hogy „ez az új mechanizmus: a vállalat minél nagyobb nyereségre törekszik, amit lehet a munkásoktól is elspórolja.” A nyilvántartások és «4- számolások alapján mi megállapítottuk, hogy a recski bánya közvetlen termelői korábban negyedévenként két kilogramm, azaz 40 forint értékű mosószappant kaptak. Tény és való, hogy most 30 forintot számolnak el. De ezt a különtoözetet a külszínieknek adták. A szappanj'árandóságot nem „spórolja el” a vállalat nem ebből akarja a nyereséget összegyűjteni. A bányánál most mindenki egyformán, negyedévenként 30 forintot kap tisztálkodásra. A bányászoknak érdemes zsörtölődni és elégedetlenkedni negyedévenként 10 forintért Vagy talán ezt a csekély összegű kikerekítést és egységesítést sajnálják a rakodóktól, kocsisoktól és segédmunkásoktól ? Különben is, régi szokás szerint csak Recsken kaptak több szappant a bányászok. Most egyforma lett a forintjárandóság Gyöngy ösoroszi- ban, Istenmezején, Recsken, a külszínen, az ércei őkészitőben és a melyművelésben ia Hangsúlyozzuk: egységesítésről, fel- és lekerekitésről, nem sabálytalanságról és nem jogtalan megvonásról van szó. Mi az igazság a munkaruha- megváltás ügyében? Erre semmi intézkedés nem történt a vállalatnál, ilyen utasítást senki nem adott Jogos az észrevétel, ha a munkaruhát pénzben adnák ki, a forintot másra költenék és sokan olyan elnyűtt ruhába Járnának, amely a testi épségét és az egészségét veszélyeztetné. Éppen azért mi elleneznénk azt a javaslatot hogy a munkaruhát pénzben váltsák meg. Tévedésből, vagy rosszindulatból suttognak olyasmit, hogy az új mechanizmusban megvonnák a jogos munka- és védőruha-juttatást A dolgozók szociális biztonsága a mi társadalmunkban évtizedes vívmány. Társadalmunkban az egész gazdaság a dolgozók érdekeit szolgálja. A jobb és eredményes munkáért több bér elve érvényesül az új mechanizmusban és ez nem csökkenti, hanem növeli a dolgozók biztonságérzetét Olyan határozat született, hogy a munkaruha- és védőruha-juttatásokat a jövőben a vállalati költségek terhére kell elszámolni, sót megszüntetik a központi kereteket amely eddig több esetben megkötötte a vállalatok vezetőinek kezét és akadályozta a szükséges beszerzéseket Ahol a munka nagy szennyeződéssel jár, tehát ahol Indokolt az új mechanizmus időszakában is adnak szappant és munkaruhát Hol, milyen munkakörben, mennyit és milyen kihordási időre? Ezt az új kollektív szerződések fogják megszabni. Azaz űj mechanizmus éppen azokat a feltételeket teremti meg, amelyekkel fejlődésünket meggyorsíthatjuk. életszínvonalunkat emelhetjük, vagyis az új mechanizmus az emberért van. Dr. Fazekas László Próbaúton a visontai gépóriás Érdekes és fontos esemény színhelye volt csütörtökön a Mátraalji Szénbányászati Tröszt visontai gépszerelő üzeme. A déli órákban a szakemberek nagy érdeklődése mellett megtette első „sétáját” az SRs 1200-as marótárcsás kotrógép, amelynek szerelését tíz hónapon ót a helyszínen végezték el NDK-beli és magyar szakemberek. Az indítást megelőzően szerdán és csütörtökön működési próbát tartottak. Ez helyben járatással, a legkülönbözőbb részfunkciók gyakorlására kiterjedt Kipróbálták a hajtóműveket, az elektromos berendezéseket, megvizsgálták a világító, jelző és irányító berendezések működését Ezt követte csütörtökön délben a legizgalmasabb esemény: a gép elindulása Saját talpain mintegy négyszáz méteres sétát tett a kijelölt pályán. A kétnapos eseményen az NDK-beli gyártó cégtől és magyar részről egyaránt öttagú szakbizottság vett részt Az észlelt kisebb műszaki hibák kiküszöbölését a helyszínen orvosolják. A tervek szerint a mammutgép tíz nap múlva vonul le végleges munkahelyére, a visontai külszíni fejtésű szénbánya nyitógödrébe, ahol 192 órás „gyakorlati vizsgát” tesz a szakbizottságok előtt A visontai gépóriás életre- keltését azért is kíséri nagy érdeklődés, mivel méreteit és teljesítményét tekintve egy- j aránt Eürópa-szerte meghaladja eddig ismert társait A gép méreteire jellemző, hogy hosszúsága kilencvennyolc méter, magassága is meghaladja a harminc métert, súlya pedig 1400 tonna. (K) Megismerni a jelent - vázolni a jövőt Gondolatok egy pályamunkáról A dolgozat címe prózai: „A távlati fejlesztés lehetőségei a kompolti Üj Barázda Tsz-ben. A fehér dossziéra tusbetűkkel írt szavak nem tükrözik a pályamunka igazi tartalmát: egy fiatal mezőgazdasági szakJavaslat: fogászati ügyben A Fogtechnikai Vállalat telepén Egerben igen nehéz körülmények között dolgoznak tizenheten a megye és közvetlen környezete mintegy kétszázötven ezernyi lakosának. Régi ez a panasz, de mind ez ideig nem talált or- voslásraf Vagy mégis...? Hírlik ugyanis, hogy a Fogtechnikai Vállalatnak végre új telephelyet építenek Egerben, korszerű műhelyekkel cserélik fel a mostani helyiségeket. Kétmillió forintos beruházást emlegetnek s azt beszélik, hogy talán a Pacsirta utca szomszédságában, vagy a gyógyszertári centrum környékén épül majd. Nos, ha valóban így lesz, akkor némileg talán megnyugodhatunk s az a szóban forgó tizenhét dolgozó — ha már kibírta eddig —, igazán megvárhatja az új üzem nyitását is. Nem lesz köny- nyű, de feltétlenül megéri a türelmet! S ezzel talán pontot tehetnénk egy régi ügy végére, ha az említett bejelentés nem idézne emlékezetünkbe mást is. Nevezetesen azt, hogy a tervek szerint Egerben — egyebek mellett az ugyancsak zsúfolt fogászat mindennapi terheinek mentesítésére — új szakorvosi rendelőt is akarnak építeni a jövőben. Ennek hallatán pedig már önkéntelenül is felvetődik az emberben, hogy: nem az lenne a legcélszerűbb megoldás, ha a két, egymásra utalt létesítmény közös területen készülne el? — Ez esetben ugyanis a fogmintákat nem kellene „futárral” továbbítani a technikusokhoz s hasonlóképpen a kész műfogikat vissza az orvoshoz. Közvetlenebb, szorosabb lehetne így a kapcsolat, gyorsabbá válna az együttes munka. S ennek nemcsak a fogak mes_ terei — hanem végeredményben a betegek is hasznát látnák. Az ügy megoldása természetesen bonyolultabb, mint ahogy hangzik. Két tárra két beruházójáról s két — merőben ellentétes területen kijelölt — építési helyről van szó. No, de — kérdezhetjük — lehet ez akadályozója a kétségkívül reálisabb, gazdaságosabb terv megvalósításának? Bizonyára: nem! A javaslattal — amely már többször felvetődött — feltétlenül foglalkozni kellene. Ha megvalósításának valóban nincs különösebb akadálya, az illetékesek, a megye és a város vezetői, a beruházók támogassák az ötletet, segítsenek a sokéves gond legjobb megoldásában. Akár már az idén hozzákezdhetnek. .. í—ni) ember ábrándozik a jövőről. Illetve nem is ábrándozik, tervez a közeli évekre — a realitások talajáról, ezt tükrözi a prózai cím. Mit lát a jövőben egy ifjú technikus? A legfontosabb: jól ismeri a jelent. Lapozzunk csak bele a pályázatba. Mit is szeretne megváltoztatni a közösben egy ifjú szakember? Például a vetés- terület összetételét. Elsősorban az őszi árpa, lucerna termesztését javasolja fejleszteni, a tavaszi árpa, az őszi takarmánykeverék rovására. Újabb táblázaton arról vallanak a számok, hogy több kisebb kapacitású erőgépre volna szükség. A táblázatok érintik a gazdálkodás minden ágát. Adatokban javasolják az állattenyésztés fejlesztését, kidolgozzák a legeltetés módszereit, a hozamok előre látható alakulását. A számoszlopok fölött az 1968. 1969-es évszám olvasható. Ezekre az évekre Javasol, tervez a dolgozatban a fiatal technikus. Komoly szakemberekből álló zsűri elemezte a terveket, vizsgálta a számokat. Javaslatuk alapján ez a pályamunka a mezőgazdasági ifjú mérnök és technikus mozgalomban idén második helyet biztosított Papp Gábornak. És ez a második hely egy romániai társasutazással jár együtt. Az üdülésnél nagyobb értékeket termelt az ebben a dolgozatban testet öltő több hónapos kutatómunka. A technikus felmérve a jelent, biztos alapot teremtett magának a mindennapi döntésekhez, intézkedésekhez. Megismerve a jelent, jobban tájékozódhatott a lehetőségekben, biztosabban tervezhetett. A vizsgálatok a mindennapi szakmai munkát is segítették, gyarapították szaktudását: kilenc tanulmányt sorol fel a dolgozat Kis téuedesböl nagy bosszúság A Mátrai Állami Erdőgazdaság utat épít Sírok és Eger.- bakta között. Idejében meg is rendeltek hatezer tonna követ. Talán nincs kő és leállnak az útépítéssel? Nem, a megrendelőlevélen pecsét is volt és úgy hírlik, éppen ebből származik a baj. Ugyanis a körbélyegzőn az erdőgazdaság neve mellett olvasható a telephely: Mátrafüred. Melyik kőbánya található Mátr afüredhez legközelebb? A sástói. A hatezer tonna zúzott követ Sástóról utalta ki az ÉM. Kő- és Kavicsipari Tröszt. Ugyanis ma még nem a vevő és az eladó között jön létre a megállapodás, hanem keretgazdálkodás és kiutalás van, a harmadik fél: a tröszt intézkedik. A kiutalás már megvan, de hogy kő lesz-e az erdészeti útépítéshez, azt nehéz lenne megjósolni. Hogyan szállítsák Sástóról Egerbakta közelébe azt a temérdek követ? A Mátrán át Sirok felé nem lehet, mert erre forgalomkorlátozás van, a megcsúszott hegyi utak miatt. Gyöngyös—Domoszló— Verpelét és Sirokon át ki vállalja hatezer tonna kő fuvar- költségének többletét? A megrendeléssel egy időben az erdőgazdaság elfelejtette közölni, hogy melyik kőbányából kéri a követ. A tröszt saját belátása szerint intézkedett Amikor a „kis” tévedés kitudódott. hiába telefonált és szaladt az erdőgazdaság embere, nagy bosszúságára a kiutalást nem változtatták meg. Hatástalan minden érvelés, kérés és veszekedés, az egerbaktai útszakaszhoz az egerbaktai bányából nem kaphatnak követ, mert állítólag ott jelenleg nincs. A megrendelő mulasztása, a tröszt tévedése nyilvánvaló. De azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogy a sástói és az egerbaktai bánya is a Mátravidéki Kőbányához tartozik, tehát jogos a kérdés, hogy nem túlságosan merev, nem túlzottá» elavult a vevő és az eladó kapcsolata? Ha az erdőgazdaság a többletfuvart vállalja, vagy h» nem vállalja, inkább megvárja, amíg a közeli baktai bányából kaphat követ és közben szünetelteti az útépítést, a fonák ügy kárát a népgazdaság vallja. Nem lehetne ezt a kérdést ésszerűen, mindkét fél, a közösség javára és egy kicsit az új mechanizmus szellemében megoldani? F. L. Strand - lábfürdő nélkül amelynek birtokában készült a pályamunka. A saját maga által kijelölt tervek ösztönzőbbek, mint az ismeretlen javaslatok, a saját tervek in-! kább lelkesítenek megvalósításra, a szövetkezet vezetői- j nek megnyerésére, az együttműködés megtalálására. „Nagyon hasznos, alapos! dolgozat!” — így beszélnek az Üj Barázda Tsz-ben a pálya-, munkáról. A tsz vezetősége hosszasan tanulmányozta a j tervek számait és elhatározta, hogy ezek figyelembevételé-! vei irányítja további munkáját, felhasználja a javaslatokat, megvalósítja az elképze- j lést. — (/. pj 1 Szinte ahány ember, anynyiképpen reagál, ha meglátja Gyöngyösön a rendőri szolgálatot teljesítő úttörőket. Az első élmény: jól mutatnak fehér ingükben, piros nyakkendőjükkel, fehér tányérsapkájukkal, a vállszíjjal és a kezükben a kis tárcsával. Jólesik rájuk nézni, és egy kicsit büszkélkedni azon, hogy lám: ez is csak nálunk történhet meg. Mi adunk a gyerekek kezébe forgalmat irányító tárcsát, mi bízzuk meg őket <* rend őrzésével. Ilyet is csak a mi társadalmi körülményeink között lehet megtenni. Az optimisták, a derűs érzésekre hajlamosak ezt gondolhatják az első impressziók nyomán. És a morózus lelkűek, az akadékoskodók? Valószínűleg azért méltatlankodhatnak, hogy mi szükség volt meggondolatlan gyerekekre ilyen felelősségteljes beosztást bízni? Meddig megyünk még el a könnyelműs- ködésben? Persze, azért van annyi hiba nálunk...I A cím nem túlzás és a strand, ahol nincs lábfürdő, nem valamelyik eldugott faluban, hanem Egerben és az 1967-es idény elején található. Miért éppen most tesszük szóvá? Azért, mert az idén a strand területének nagy részét, egészen a medencék széléig, vastag homokréteggel szórták le. Most akarunk arról vitázni, hogy nem vit- ték-c túlzásba a „homokfürdőt”, szerencsétlen, vagy jó megoldás-e, hogy a kabinokhoz csak homokkal telt cipőben, szandálban lehet eljutni, vagy így mennyivel nehezebb lesz a medencék környékének tisztán tartása. Azt viszont szóvá kell tenni, hogy vasárnap több ezren és több- ezerszer ugrottak a vízbe homokos lábbal. Homokos lábbal? Igen, homokos, eseleg az út porától is tisztátalan lábbal. De akit jó ízlése, a higiénia szabályainak tiszteletben tartása figyelmeztet a lábfürdö kötelező használatára, az tanácstalanul áll és bosszankoTÁRCSA Aztán idegesen legyintenek ezek a kedélytelen elégedetlenkedők, ha az úttörőruhás kis rendőr-emberke udvariasan figyelmezteti, hogy rossz helyen ment át az úttesten. Mert ilyen is történt már. De olyan is — egy kissé hihetetlen ugyan az eset —, hogy egy személy- kocsi belehajtott az iskolából zárt sorban kijövő gyerekek tömegébe. Rá se hederített az állj!-t jelző piros tárcsára. A szolgálatos úttörő rendőr az utolsó pillanatban tudott csak félreugrani a gépkocsi elől. Még szerencse, hogy a történtek szemtanúi, a jóérzésű felnőttek, nem feledkeztek meg az autó rendszámáról. Mert nem játszanak ezek az úttörők a tányérsapkával, a piros tárcsával. Nekünk, felnőtteknek segítenek, a mi munkánk egy részét veszti át, mégha a romantikus indf fi ték készteti is őket kezdetben erre a többletmunkára, dik. Ugyanis az egri strandon nincs lábfürdö. Pontosabban a lábfürdő- nek csak a helye található. Ugyanis pár évvel ezelőtt a régi, nagy medencéhez építettek lábfürdőt, de abban nincs víz. Nem azért nincs, mintha az erre a célra szükséges napi pár köbmétert nem tudnák kiszorítani. Nincs víz a lábfürdőben, mert rosszul építettek: a vú nem akar felfelé folyni. Az első kísérlet sikertelensége, vagy vétkes felcdékeny- sége az oka, hogy a legújabb medencéhez nem is építettek lábfürdőt? Lábfürdő nincs, de homok van bőven, — sajnos a vízben is. Zavaros, piszkos lett az egri strand vize, pedig gyógyhatása mellett régebben legnagyobb érteke éppen az volt, hogy a vízpartról láthattuk a nagy medence alján bugyborékoló forrást. Úgy véljük, több ezer strandoló véleményét továbbítjuk. Intézkedjenek az illetékesek: az egri strand nem maradhat lábfürdő nélkül! (F.) erre az önként vállalt kötelességre. Vegyük hát komolyan őket, és engedelmeskedjünk jelzéseiknek. Miattunk is, a mi teeti épségünk miatt is vállalták ők a szolgálatot. Aztán arra is gondolhatunk, hogy ezek a mai úttörők egyszer, nem is olyan sokára, szintén felnőnek, szakállas férfiakká, aggódó szívű édesanyákká lesznek. Mennyivel másként fogják majd fel ők a tányársapkás gyerekek tárcsajelzését, hiszen emlékeznek majd egykori gyermekkoruk hasonló körülményeire. Igen: embernevelés eszköze az a tárcsa. A magunk és a gyermekeink nevelésének egyik eszköze. Nem játék az. (g. mól—) 1967. május 19., péntek ban: valamennyi gazdasági tervmutatót határidőre teljesítették. A 11 gyáregység munkavédelmi versenyében elsők lettek. Üj brigádok alakultak, s kapcsolódtak be a munka- evrsenybe. Ez volt a múlt. 1967-ben újabb feladatok állnak a gyár szocialista brigádjai előtt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére versenybe hívták az ország cukorgyárait, munkával kívánják köszönteni a fél évszázados évfordulót Ismerve a Hatvani Cukorgyár nagyszerű kollektíváját, senki se kételkedhet az újabb sikerekben. A szocialista munkaverseny eredményeiről, a szocialista brigádok előtt álló legfontosabb feladatokról tanácskoztak a Hatvani Cukorgyár szocialista brigádvezetői. A gyár sikeresen, eredményesen zárta az elmúlt évet A sikerhez, a szép eredményekhez jelentősen hozzájárultak a szocialista brigádok. Mozgatták, pezsgették a gyár életét, munkáját ©lsük voltak a vállalások megtételében, s teljesítésében. Takarékoskodtak az anyaggal, jelentősen csökkentették az önköltséget, a 33 szocialista brigád összefogásának eredményeként jelentősen megjavult a munkafegyelem, csökkentek a balesetek, s nem utolsósorSzocialista brlgádvezetük tanácskozása a hatvani cukorgyárban
