Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-18 / 115. szám

fl tsz-kongresszus elhatározta Munkához látott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa B udapest, V. kerület, Aka­démia utca 1—3, a volt Élelmezésügyi Minisztérium épülete, első emelet: ez a szék­helye a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának, illetve a tanács titkárságának. Április vége óta, amikor a termelőszö­vetkezetek I. országos kong­resszusa megválasztotta az or­szágos tanács tagjait, s elnök­ségét, lényegében még csak az elhelyezkedés, a berendezke­dés hetei teltek el. Május 6-án azonban, amikor első ülését tartotta az elnökség, Szabó Ist­ván, az országos tanács elnöke és dr. K. Nagy Sándor főtitkár már arról számolt be, hogy munkához látott a titkárság három főosztálya. Az úgyneve­zett titkársági, a közgazdasági és áruforgalmi, valamint a szövetkezetpolitikai főosztály az elnökség útmutatásai sze­rint igyekszik megvalósítani feladatait. A tanács működésének cél­ja. hogy elősegítse a termelő- szövetkezetek, a halászati tsz-ek, a termelőszövetkezeti csoportok, s a szakszövetkeze­tek együttműködését érdek­képviseletének megvalósítá­sát. Kiemelkedően fontos lesz a tanácsnak az a tevékenysége, amellyel a gazdálkodás legjobb módszereinek, tapasztalatainak elterjedését segíti elő, s rend­szeresen tájékoztatja a terme­lőszövetkezeteket a népgazda­ság szükségleteiről, a beszer­zés ég értékesítés országos le­hetőségeiről, feltételeiről. A termelőszövetkezetek egymás közötti és más vállalatokkal történő együttműködésének megszervezése, a munkadijazás továbbfejlesztése érdekében végzendő munka is az előké­szítés szakaszában van már. Évek óta napirenden levő probléma a termelőszövetke­zetek jogvédelme. Említésre méltó, hogy a jogvédelmet so­kan a perbeli képviselettel azonosítják, s azt gondolják, hogy az Országos Tanács ki­zárólag vagy elsősorban ezt tartja szem előtt a jogvédelem fejlesztésénél. A termelőszö­vetkezeti jogtanácsosokra váró A cél: Több árú, jobb önellátás A háztáji gazdaságok fejlesztésének irányelvei A mezőgazdaság szocialista " átszervezése után is je­lentős szerepet kaptak a háztá­ji gazdaságok az árutermelés­ben, a falu, a város ellátásá­nak javításában, az export és az ipar igényeinek kielégítésé­ben. Ma is fontos a szerepük, ezért a megye mezőgazdasági szakemberei kidolgozták, hogy a harmadik ötéves tervben mi­lyen irányelvek alapján fej­lesszék a háztáji gazdaságo­kat. E tervben részletesen fog­lalkoznak a háztáji és házikerti gyümölcstermeléssel, hiszen az összes felvásárolt gyümölcs­nek több mint felét arról a kétmillió fáról szedik le, ame­lyek elszórtan találhatók a megye különböző részein. Mi­vel ezek a gyümölcsfák rész­ben elöregedtek, úgy tervezik, hogy majd háromszázezer gyü­mölcsfa-csemetével és 350 ezer szaporítóanyaggal felújítják ezeket a gyümölcsösöket és kü­lönös gondot fordítanák a cse­resznye-, meggy-, szilva-, kaj­szi- és a nyárialma-fák szapo­rítására. Andomaktályán, Noszvajon, a Tama menü községekben a szilvatermelés, az egri járás északi részén az alma, körte és bogyósok, Eger, Gyöngyös kör­nyékén a cseresznye, kajszi, Kál, Erdőtelek, Boconád, He­ves, Ecséd vidékén pedig a meggy nagyobb arányú terme­lését javasolják a szakembe­rek. A háztáji gazdaságokban szőlő is gyakorta található, 6 a gondok itt is hasonlóak, mint a gyümölcsösöknél. 1500 holdnyi területen vár­nak megújhodásra az öreg tő­kék, amelyek helyébe — az ér­tékesítés lehetőséget figyelem­be véve — 65 százalékban cse­mege, 35 százalékban pedig borszőlőt ajánlanak a szakem­berek. Jó lenne, ha ezt a tele­pítést egységesen, nagyüzemi módszerrel végeznék, mert így a szőlő és a bor értékesítése könnyebb lenne, mivel a faj­tisztaság plusz árbevételt is biztosít. T anulmányozták a háztáji " zöldségtermesztés lehe­tőségeit is. Az lenne a megfe­lelő megoldás, ha elsősorban a háztartási szükségleteket, he­lyi igényeket elégítenék ki, és felhasználnák zöldségtermesz­tésre az egykori szérűskerteket és más, ház körüli adottságo­kat, és mindezt összehangol­nák a közös gazdaságok kerté­szeti terveivel. A gyümölcsösök, házi kerté­szetek mellett nagyon jelentős a háztáji gazdaságok állatte­nyésztése. A legutóbbi állat- számlálás szerint a tehenek fe­le a háztájiban van és a szarvas­marha-állomány majdnem há­romezerrel növekedett egy év­ben a szövetkezeti tagok por­táin. A fejlesztés mértékére nem tettek javaslatot a szak- •toberek, ehelyett azt ajánlot­ták, hogy a termelőszövetke­zetek még fokozottabb támo­gatást adjanak a háztáji gaz­daságoknak, takarmányozási és legeltetési lehetőségekben. Szinte nehéz elháruld, de va­ló, hogy most már megyénk majdnem minden második la­kosára jut egy sertés csak a háztáji gazdaságokból, s a leg­utóbbi egy évben 12 ezerrel szaporodott a süldők, anyako­cák száma megyénkben. A majd százezernyi háztáji sertésnek 78,2 százalékát ön­ellátásra használják. A cél to­vábbra is az, hogy a falvak el­látását elsősorban a háztáji­ból biztosítsák, s különösen a füzesabonyi és hevesi járásban —, ahol kedvezőek a körülmé­nyek — növekedjék az anyako­cák száma és a sertéseket a termelőszövetkezetek közben­járásával értékesítsék. Ugyanilyen célt szolgál az a terv is. amely a baromfiállo­mány fejlesrtését célozza, kü­lönös tekintettel a libanevelés­re, -hizlalásra, amelyre már 13 szakcsoport alakult. Szeretnék visszahódítani azokat a falva­kat is; Bodony, Recsk, Sírok, Tarnalelesz, Váraszó, ahol nagy hagyományai vannak a libate- nyésztésnek, de az utóbbi években elhanyagolták ezt a lehetőséget ivei a háztáji gazdasá­gok fejlesztésének célja a földművelő családok, falvak, városok jobb ellátása és az áru­termelés, a megyei tanács ké­réssel fordult a társadalmi, gazdasági szervekhez, hogy a földművesszövetkezetektől a tömegszervezetekig adjanak meg minden segítséget ahhoz, hogy ezt a célt elérhessék a háztáji földeken és istállókban. K. EL Mj feladatok sokkal nagyobbak annál, mint amit a jogviták­ban való részvétel jelenthet. Az alapvető követelmény az, hogy a termelőszövetkezetek egész működése, s a vállalatok­kal kialakult, illetve létesíten­dő kapcsolatok minél keve­sebb lehetőséget adjanak jog­vitákra. Ez egyébként azt Is jelenti, hogy az eddiginél na­gyobb gondot kell fordítani minden termelőszövetkezetben a törvények, a jogszabályok megismerésére, tiszteletben tartására. B termelőszövetkezetek I. országos kongresszusán úgy foglaltak állást a küldöt­tek, hogy a tanács adjon ki irányelveket, javaslatokat a termelőszövetkezeteknek és létre hívandó területi szövet­ségeinek. Az elnökségi ülésen elhatározták: még májusban részletes javaslatot dolgoznak ki, s ajánlásként tervezetet juttatnak el minden megyébe, hogy miképpen lehetne a leg­jobban megvalósítani a kong­resszusnak azt a határozatát, amely területi szövetségek lét­rehozását mondja ki. A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa különféle bi­zottságokat is életre hívott. A kongresszuson megválasztot­ták a közgazdasági, a szociális, a verseny- és propagandabi­zottság vezetőit, tagjait. Az első elnökségi ülésen részt vettek ezeknek a bizottságok­nak a vezetői is. Tekintettel arra, hogy a bizottságoknak a termelőszövetkezeti mozgalom minden lényeges kérdésével foglalkozniuk kell, működésük megszervezése nagy körülte­kintést kíván. Az elnökség úgy határozott, hogy a közeljövő­ben megtárgyalja a bizottságok ügyrendjét, hogy minél előbb munkához láthassanak. A z utóbbi időben többször szóba került, hogy a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa felettes szerve-e a létrehozandó területi szö­vetségeknek, illetve maguknak a tsz-eknek. Az országos kong­resszus is hangsúlyozta, hogy a tanács csak saját szerveire, tehát az elnökségre, a bizott­ságokra, a titkárság apparátu­sára hozhat kötelező erejű ha­tározatot. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a Ta­nács tevékenyem részt vegyen az egész termelőszövetkezeti mozgalmat, a szövetkezeti éle­tet és gazdálkodást érintő jog­szabályok megalkotásában, vagy bármilyen más, lényeges kérdés rendezésében. Az elnök­ség, illetve a tanács kezdemé­nyezhet ilyen lépéseket, ame­lyekkel az illetékes miniszté­riumok, órszágos hatáskörű szervek érdemben foglalkoz­nak. Rendkívül fontos az is, hogy a termelőszövetkezetek és a szövetkezeti társulások működésére, gazdálkodására és szervezetére vonatkozó ren­delkezések kiadásához, előter­jesztéséhez az országos tanács véleményét is kérjék. Gulyás Pál Megkezdődött a nyári idény a balatoni SZOT üdülőkben Szerdán megnyíltak a bala­toni SZOT-üdüiők. A tó szá­mos üdülőtelepén ünnepélye­sen fogadták a szakszervezeti nyaralóházak beutaltjainak el­ső csoportjait A siófoki vasút­állomáson a helybeli tanács és a SZOT üdülési és szanatóriu­mi főigazgatóságának képvise­lői üdvözölték az első vendé­geket Az első napon a déli partra érkezett 2500 beutaltat az úttörők és a művelődési csoportok tagjai virágcsokrok­kal köszöntötték. A Szabaditól Szárszóig terjedő szakaszon teljesen megteltek az üdülők az első napon. Pénteken a Földvártól Fonyódig terjedő részen újabb 3500 vendég köl­tözik be két hétre. Az idei üdülési szezonban körülbelül 100 000 felnőtt és sok ezer gyermek pihenhet a balatoni SZOT-üdülőkben. (MTI) * 11 Kinek jár a prémium? A címben szereplő kérdés­re látszólag nem nehéz a vá­laszt megadni. Prémium an­nak jár, aki valamilyen többletmunkával, előre meg­határozott cél elérésével azt kiérdemli. A legtöbben így határozzák meg magukban a prémium és a hozzá tartozó többletmunka viszonyát. De akadnak olyanak Is, akik másképpen ítélik meg a helyzetet A napokban az egyik pártbizottsági ülésen hangzott el a következő né­hány mondat' „Az elmúlt év­ben a tamaörsi Dózsa Ter­melőszövetkezetnek nem si­került elérnie a tervben meg­határozott eredményeket S mégis — csodák csodája — mintegy 630 ezer forintot fi­zettek ki prémiumként a kö­zös gazdaságban.” A felszó­laló hangjában rosszallás csengett s tegyük hozzá rög­tön, nem Is ok nélkül. Hiszen, ha nem a többlet­munka, a tervben meghatá­rozott feladat elvégzése a prémium feltétele, akkor vib> jón mi más? Ha csupán egyedi esetről lenne szó, akkor is megérde­melne néhány sort az emlí­tett eset, de sajnos több ter­melőszövetkezetben nincs megnyugtatóan tisztázva a prémium fogalma. Valahogy úgy tekintik, mint jövedelem­kiegészítést, tekintet nélkül az elvégzett munkára. így viszont a prémium eleve el­veszti értelmét, célját s egyáltalán nem serkent a több, a jobb munkára, a rendkívüli, vagy hirtelen fel­merült feladatok megoldásá­ra. A prémium már eleve fel­tételekhez kötött, s aki nem teljesíti ezeket a feltételeket, az nem is tarthat igényt rá. Érdemes lenne tisztázni ezeket a kérdéseket, hiszen a helytelenül odaítélt prémium csak nyugtalanságot, ellenke­zést szül, s egyáltalán nem serkent a jobb munkára. Sőt... (kaposi) Gyártják a baleseteket HA STATISZTIKÁT készí­tenének az 1967-ben történt üzemi balesetekről, a Mátravi- déki Fémművek, sportnyelven szólva, klasszis-különbséggel kerülne a tabella élére. Nincs még egy üzem, vállalat — be­leértve a bányászatot is —>, megyénkben, amely évek óta olyan egyenletesen, olyan ki­tűnő formában gyűjtögetné a baleseteket, mint a sirokiak Évek óta szinte gyártják. Ebben az évben is szépen ter­meltek: eddig már 55 balese­tet hoztak össze. A baleset­gyártás technológiája szinte minden esetben ugyanaz: ha­tártalan felelőtlenség, köny- nyelműség, okoskodás és fe­gyelmezetlenség. Ezekkel él­ve, felhasználva, tökéletesítve igazán nem kunszt tovább nö­velni a balesetek számát Sajnos, nem kell félnünk, hogy másképpen történik. Egyelőre semmi jel nem mutat arra, hogy csökkenne a bal­esetgyártás. Még magyarázat tál sem szolgálhatunk. Nem­csak mi, de még Vágó Mihály, a gyár biztonsági megbízottja sem. Pedig ha valakinek, hát neki már igazán elege volt a siroki „specialitásból.” —■ Felnőtt emberekről lé­vén szó, éppen ezért megma­gyarázni sem lehet a bizonyít­ványukat. Az 55 baleset ijesz­tő és teljesen elképesztő. Külö­nösen, ha megnézzük, hogy az 55 közül 45-öt az emberi fele­lősség hiánya, a nemtörő­dömség, a könnyelműség, a balesetvédelmi szabályok fel­rúgása miatt történt. Évek óta ebben a munkakörben dolgo­zom, de mégsem találok elfo­gadható magyarázatot arra, hogy például az egyik 50 lét­számú üzemünkben hogyan történhetett egy hónap alatt 11 baleset. Hát ki érti ezt? A gépeket felszereltük védőberen­dezésekkel, ha egy új dolgozó jön a gyárba, háromszor is kioktatjuk a balesetvédelem szabályaira. Megtanulják, kí­vülről fújják, de ha el­kezdik a munkát, egy másod­perc alatt felrúgják az egé­szet. Gyárunkban alig-alig for­dult elő olyan baleset, amelyet a gép meghibásodása okozott volna. — A FELELŐTLENSÉG, az önkényeskedés, a nemtörődöm­ség, mint a balesetek fő oko­zói, minden üzemre jellemzők? — Szó sincs róla. A 7-es és a 25-ös üzemben évek óta nincs baleset. Miért? Mert a két üzem vezetői rendet, fegyel­met tartanak az üzemükben. Szigorúan megkövetelik a vé­dőberendezések használatát, a balesetvédelmi szabályok be­tartását. Azokban az üzemek­ben történik a legtöbb bal­eset, amelyeknek a vezetői sem tartják be a balesetvé­delmi szabályokat. Szaporít­ja még a balesetek számát az is, hogy néhány üzemben na­gyon gyakran kell a dolgozók­nak más-más munkát végez­niük, és a gyakorlatlanság, a tapasztalatlanság a legtöbb esetben bajjal jár. — Mondjon néhány kirívó esetet. — Simon Ferencné például úgy akarta a gépét megjavíta­ni, hogy nem állította le. A jobb kezének a mutatóujjából kép percet levágott a gép. Tolnai Klára önkényesen ott­hagyta gépét, úgy dolgozott egy másik gépen, ahogy ahhoz nem volt engedélye, és nem győződött meg a gép műszaki állapotáról sem. ö is csonku- lást szenvedett. Liktor Bálint az ajtóval behúzta a kezét, Varga Józsefné pedig Jancsó Uózsef művezetőnek köszönheti az ujjsérülését. A művezető nem látta él a gépet védőbe­rendezéssel, nem biztosított, a dolgozónak munkavédelmi se­gédeszközt és nem oktatta ki a gép kezelésére, a balesetvé­delem szabályaira. És felso­rolhatnám mind az ötvenötöt. Valamennyi ilyen körülmé­nyek között történt. Mi ez, ha nem felelőtlenség? — ÜGY HALLOTTÜK, né- hányan Sírokban is szeretnek a pohár fenekére nézni; — Sajnos, ilyenek is van­nak. Ilyenkor elővesszük a szondát, akit elkapunk, azt azonnal hazaküldjük. Volt már erre is példa. Persze, né­ha nagyon nehéz helyzetbe ke­rül az ember. Egyszer egy la­katoson észrevettük, hogy ivott. Abban az üzemben, ahol dolgozott, mindössze ketten voltak lakatosok. Ha háza­suld j ük, leáll a termelés, ha el­nézzük neki, előidézhetünk ve­le egy újabb balesetet Néha szükséges, hogy megalkudjon az ember, mert egy-egy dön­tésnél nagyon sok mindent kell egyszerre figyelembe venni. — Van-e joga büntető szankciókat alkalmaznia a biz­tonsági megbízottnak? — Nagyon kevés. Legfel­jebb hazaküldhetem az illetőt. Bírságolni sajnos nincs jogom. Szabályok, rendeletek írják elő a balesetvédelmet. A gyár vezetői, a balesetvédelem dol­gozói mindent elkövetnek, hogy megelőzzék a baleseteket. A gyakorlat mégis azt mutat­ja, hogy ez nagyon kevés. ÉS MÉG VALAMIT. Sírok­ban nemcsak 55 baleset tör­tént négy hónap alatt, nem­csak 55 dolgozó sérült, cson­kult meg, hanem 763 nap is ki­esett a termelésből. Tehát min­denképpen érdeme® lenne né­hány szigorúbb szankció élet­be léptetése és természeíe- tesen a betartása. Arról az­tán nem is beszélve. hogy a felelőtlenség, az önkényeske­dés, a könnyelműség nemcsak a balesetek előidézői, hanem jócskán rontják az emberi ér­tékeket is. Senki sem haragudna. ha egy profillal szegénvebb len­ne a Mátravidéki Fémművek. De ez a „balesetgyártás” le­gyen. Már éppen ideje.:. Koós József Amikor megtudtam, hogy Ljuba, az étterem felszolgáló­nője szabadságra ment, szo­morú lettem. Mert Ljubának szép, mosolygós szemei voU tak, és nekem mindig mó- csing nélkül hozta a húst, még akkor is, ha semmi más nem volt a menüben, csak kotlett. Két évvel ezután megjelent Ljuba az étteremben, s kar­ján egy puha húsú, aranyos kislányt tartott. — Most tnár ismét itt dol­gozol, Ljuba? — kérdeztem. — Ó, nem, már más mun­kahelyem van! A bölcsödé­ben dolgozom, mint szakács­nő. Közel a kislányhoz. Jó három év múlva, ami­kor a kirakatokat nézeget­tem az utcán, majdnem ne­kimentem egy mosolygós nő­nek. — Szervusz, Ljubácska! Hol dolgozói? Még mindig a bölcsödében? — Ugyan már! Átmentem az óvodába. Közelebb a kis­lányhoz. Teltek-múltak az évek. Egyszer a Metró mozgólép-. M. VILENSZKIJí csőjén állva pillantottam meg Ljubát. Éppen hogy oda tud­tam neki kiáltani: — Hol vagy? — Az iskolában. Kezemmel köröket írtam le, mintha egy fazékban ka- vargatnék. Ljuba hunyorog­va bólintott. „Értem, — gon­doltam, — szakácsnő az is­kolában. a lánya közelében.” A Föld tovább folytatta nap körüli forgását, s nem em­lékszem már pontosan, hogy milyen körülmények között találkoztam Ljubával a GUM-ban. Éppen egy elegáns sétapálcát nézegettem, ami­kor jól érezhetően oldalba nyomtak. — Kicsit óvatosabban! — dormögteuk. — Maga pedig ne ragad­jon itt órák hosszat a pult­hoz! — nyelvelt vissza egy nő, aki fölöttébb ismerősnek tűnt. Az emlékek automati­kus felvonóján a LJUBA név emelkedett a magasba. — Tudom ám, hol dolgo­zol: Szakácsnő vagy az egye­temen, — mondtam neki. — Így van! — Milyen szakon van a lá­nyod? — A konyhán dolgozik ve­lem együtt. A felvételi nem sikerült... De nem esünk ám kétségbe! Megtudtam, a rektorunkat zrazival etette kicsi korában a mamája, de a feleségének halvány gőze uncs, mikéül is kell e zrazit elkészíteni. Nos, én majd fő­zök neki, de olyat, hogy mind a tíz ujját megnyalja utána! Bármibe fogadni mernék, jövőre egyetemi hallgató lesz a lányom! Eltelt aztán még vagy tíz esztendő, talán még több is... Egyszer az egyik parkban ül­tem és köhécseltem. Az utób­bi években egyebet se csiná­lok. Egy cekkert tartó középko­rú telt asszonyság barátságos pillantásokkal méregetett, majd lehorgonyzóit mellet­tem. Nevetős szeméről azon­nal felismertem. — Mit dolgozol, Ljuba? — kérdeztem. — Szakácskodom, mint mindig. — Hol? — A Tudományos Akadé­mián. — Tényleg?... — tátottám a számat. — Közel a kislány­hoz? Csak nem?... — De igen! — válaszolta büszkén. — Holnap tartja a székfoglaló beszédet. ÍBaraté Rozália fordítása) j II SZOT pályázati felhívása A Szakszervezetek Országos Tanácsa — az Európa Könyv­kiadó részvételével — pályáza­tot hirdet az üzemi (szakszer­vezeti) könyvtárak olvasói ré­szére. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évfor­dulója tiszteletére a pályázók írják le, hogy a szovjet szép- irodalmi alkotás — vers, pró­za —, amelyet olvastak, miért tetszett? A pályázat terjedel­me legfeljebb öt ritkán gépelt oldal lehet. Augusztus 1-ig a SZOT címére (Budapest, V., kerület, Dózsa György út 84/b.j kell beküldeni „Miért tet­szett?” megjelöléssel. Zárt, jel­igés borítékban a pályázó tüntesse fel a nevét, foglalko­zását, életkorát és lakcímét, to­vábbá, hogy melyik szakszer­vezeti könyvtár olvasója. A pályázat 1. díja kétszemé­lyes, tíznapos társasutazás a Szovjetunióba. Eredményhirde­tés és a díjak kiosztása no­vember elején lesz. (MTI) 1967. május 18* csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom