Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-17 / 114. szám

Mátrai gondok, mátrai tervek Ha azon múlna hazánk leg­rangosabb hegységének jövője, hogy a különböző szervek hányszor tárgyaltak sorsáról, a Mátra a huszadik század máso. dik feléhez méltó ütemben fej­lődne már évek óta, a pihenni és szórakozni vágyók üdülők és turisták legnagyobb örömé­re. De nem ezen múlik. Mint ahogy bizonyos fokú csalódást okozhatott az a széles vonzású tanácskozás is legutóbb, amit a Gyöngyösi Városi Tanács foly­tatott ebben a kérdésben az összes főhatóságok képviselői­nek részvételével. Akik abban reménykedtek, hogy az itt megjelent illetékesek pénzes­zsákot lobogtatva kérdik meg: mire és mennyi forintot akar­tok; kénytelenek voltak egy nagyon hasznos tanáccsal be­érni: igyekezzenek a helybe­liek a maguk erejére támasz­kodva, ötletesebb, hatékonyabb szervezéssel lazítani a gondok szorításán. Aztán majd a főha­tóságok is igyekeznek. A kissé felületesnek és nagy­vonalúnak tűnő summázás «tán közelebbről is érdemes néhány percnyi figyelmet szen­telnünk kis országunk legna­gyobb hegységére, amely több okból sem ad büszkélkedésre lehetőséget A kapn: Gyöngyös Elkerülhetetlen, hogy Gyön­gyössel is foglalkozzunk, hi­szen a Mátrába igyekvők csak ezen a szélesre tárt, de kevésbé stílusos kapun át tud­nak a hegyek közé jutni. Mert ha azt kérdezzük, rendelkezik, e Gyöngyös mindazzal a felté­tellel, amit az egyre erősödő idegenforgalom csalódásoktól mentes lebonyolítása megkí­ván, csak azt válaszolhatjuk: még koránt sincs ebben a kel­lemes helyzetben. Az utak?... Ügy szidják ezeket a kikopott, burkolatuk­tól megfosztott utakat a gép­járművek vezetői, hogy azt már hallgatni sem szabad. Év­ről évre Ígérjük a keskeny, többszörösen felbontott, városi átmenő utak rendbehozatalát, de csak ebben az évben jutot­tunk el az Ígéretek egy részé­nek megvalósításához, azt is csak néhány száz méteres sza­kaszra korlátozva. A város kereskedelmi háló­zata, vendéglátó egységei sem ütik meg a kívánt mértéket. Akad ugyan néhány korszerű üzlet, új étterem, feljavított presszó, iparcikküzlet, amik jó­val többet adnak, mint »meny­nyit nyújtani tudtak elődeik, de ez a javulás csak az elmúlt állapotokhoz képest megnyug­tató, a pillanatnyi igényekhez viszonyítva — a távlatról nem is szólva — kevés örömet ad. Akármilyen nagy az erőfe­szítés, a rossz utakat tisztán tartani sem lehet. Vagy a sár vögy a por uralkodik rajtuk, éy a locsolóautó bő vizű zuha- tága csak az úttestek síkossá­gát idézi elő. Parkosítási gond­ja is van a városnak. A tisz­teletre méltó erőfeszítések ugyan elismerést érdemelnek, de egy olyan városállapot meg. javítása, ami Gyöngyösre még fínindig a fél évszázaddal eze­lőtti jelleget kényszeríti rá, ennek eltüntetése még ad ne­hány évre való munkát. Erdők, völgvek ölén Kétségtelen, hazánkban min­denki a Mátrára gondol, ha er­dei levegőre szomjazik, ha ké­nyelmes körülmények között szeretne pihenni. Hogy ^ ez mennyire igaz, elég csak a Sta­tisztikai Hivatal jelentésere hí. iratkoznunk, amely szerint a Mátra idegenforgalma egy ev alatt majdnem eléri az egymil­liót. Bár a külföldiek szama csak a tízezres nagyságrend körül mozog, az ő érdeklődé­sük is egyre fokozódik. A hajdan volt Kékes nagy szálló és a Galyatetőn megépí tett, az akkori idők legkénvel- mesebben berendezett hotelje kelti az emberek’ en azt a hie­4 rMwüsat 1967. május 17., szerda delmet, hogy a Mátrában min­den a vendéglátás célját szol­gálja? Lehet. Az elképzelések azonban gyorsan lehiggadnak, ha valaki egy szép ünnepnapon enni- és innivalót akar magának sze­rezni: Mátrafüreden, Mátrahá­zán, Kékesen, Galyatetőn — mondjuk. Ha van türelme a várakozásra, és idejében sorba, áll, akkor még hozzájuthat ezekhez a javakhoz. Szeretne egy-két napot eltölteni a Mát­rában, csak úgy: a saját „sza­kállára”? Legalább olyan ritka lehetőség, mint a lottó ötösta­lálat. Még a fizető vendégszol­gálat szobáit is hetekkel hama­rabb lekötik. A Vörösmarty turistaház szinte állandóan ki­tehetné a „megtelt” táblát. A szállást adó épületek a SZOT vagy a sportegyesületek keze­lésében vannak. Szervezett üdültetést szolgálnak. Furcsa jelenség az is, hogy az utak mentén, de az üdülő­helyek környékén is hozzákez­dett az erdőgazdaság a tarvá­gásokhoz. A lekopasztott hegy. oldalak aligha nyerik el az em­berek tetszését, mégha erdő­gazdálkodási okok miatt szük­ség is van az említett részek letárolására. Persze, el lehetne azt is képzelni, hogy az utak. az üdülőhelyek közvetlen kör­nyékén mégis meghagynák a fákat. Vagy ez csak amolyan laikus megjegyzés? De szimpatikusabb, mint a hivatalos álláspont. A íervek Elkészült ugyan a Mátra mostani, több évre szóló fej­lesztési terve, aminek kerete­ben az idén a városi tanács egy és egynegyed millió forin­tot használ fel a legszüksége­sebbnél is szükségesebb felada­tok ellátására, de mi ez az összeg a teljes kép viszonyá­ban. Szerencsére, néhány orszá­gos szerv is besegít. Gondo­lunk elsősorban a regionális vízmű építkezésére, de megem­líthetjük azt a sportkombiná­tot is, amit a Honvéd-üdülő környékén készítenek el, hogy a mexikói olimpiára való fel­készülést megkönnyítsék kivá­ló sportolóinknak. A távlatok olyan terveket tartalmaznak, mint az ötszáz személyes gyermeküdülő meg­építése Mátrafüreden, ugyanitt egy száz személyes turistaszál­ló kialakítása. Sástónál élelmi, szerüzletet terveznek és laoda- rúgó-pályát, Mátraházán kor. szerű vendéglátó-üzletei, a meglévő üdülők bővítését, de még benzintöltő állomást is. Kékestetőn egyelőre az ideér­kezők étkeztetését kellene meg. oldani. Ha a legsürgősebb feladato­kat kellene megjelölni, azt mondhatnánk, hogy a korszerű turistaszállók megénftése és az utak korszerűsítése volna, a legfontosabb. Anyagilag is ezeknek a létesítményeknek a megvalósítása a legreálisabb, mert luxusszállodákról, exklu­zív szórakozóhelyekről egyelő­re még csak nem is álmodha­tunk. A Mátraházáról a Ké­kesre vezető út már ma is olyan állapotban van, hogy a közlekedésrendészet erre az útra az ünnepnapokon csak a menetrendszerű autóbuszokat engedheti rá. A gépkocsiknak csak Mátraházáig lehet közle­kedniük. Ami a kisebb kereskedelmi egységeket érinti, ezek meg­építésére a megyei vállalatok ereje elegendő. A Gyöngyösi Városi Tanács ezeknek a válla, latoknak az igazgatóitól Ígére­tet is kapott, hogy már az idén fokozottabban gondolnak majd a Mátrára. Most már csak a tettek következhetnek. És még valamit! Addig, amíg a Mátra sorsá­ért felelős tanácsi szerv nem jut el egy országosan is jóvá­hagyott regionális, fejlesztési terv birtoklásához, a leghatha- tósabb segítségre nem számít­hat. Az erkölcsi támogatást ugyan így is a magáénak mondhatja, de az anyagi léte­sítmények elkészítéséhez ez még nem minden. A Mátra ugyan Gyöngyöshöz tartozik, de sorsáért csak az országos összefogás tehet vala­mit. G. Molnár Ferenc IRINYI JÁNOS Százötven éve, 1817. május 17-én született Irinyi János, a múlt század egyik legkiemel­kedőbb magyar vegyésze. A közvélemény a gyufa feltalá­lójaként tartja számon, pedig ennek a nélkülözhetetlen esz­köznek — nincs „feltalálója”, hiszen hosszú fejlődés, sok-sok küzdelem eredménye. A fiatal Irinyi ötlete csak egy állomás volt a gyufa „életútjában”, ő maga nagyon kevésre értékel­te. Sorsának tragikuma azon­ban, hogy csak nagyon keveset valósíthatott meg abból, amit céljául kitűzött. A gyermek Irinyi előbb vá- radi diák volt, később a deb­receni kollégiumba került. Jo­gásznak szánták, de ő hajla­mait követte és a bécsi mű­szaki egyetem hallgatója lett. Itt, professzora előadását hall­gatva bukkant fel benne elő­ször a gyufa ötlete. A gyufa akkoriban még kez­detleges szerszám volt, előbb mártógyufa”, később „dörzs- gyufa” alakjában. A mártó­gyufa nagy hátránya az volt. hogy működéséhez kénsav kel­lett, a dörzsgyufáé pedig az, hogy heves robbanással gyul­ladt. Irinyi a robbanásveszélyes vegyszer helyett ólomoxidot tett a gyufafejekre, amely nem robbant. A fiatal vegyészmérnök 1839- ben hazajött Pestre, s gyufa­gyárat alapított A mai Mik­száth Kálmán téren emléktáb­la jelöli a házat, amelynek he­lyén a gyufagyár állt. De gyá­ránál őt sokkal jobban érde­kelte a kémia tudománya. Ki­tartó szorgalommal tanult, ér­tekezések kidolgozásával meg­vetette a magyar kémiai tudo­mány alapjait. A világosi fegyverletétel után elfogták, a hirhedt „Neu- gebäude”-ben raboskodott. Sza­badulása után a családi birto­kon gazdálkodott, 1895-ben, 78 éves korában bekövetkezett haláláig. H. J. Megjelent a Gárdonyi Géza Emlék múzeum yezetője A Gárdonyi Géza Emlék­múzeum vezetője. Korompai János tollából, a Kossuth Nyomda gondozásában, nem­rég hagyta el a sajtót. Az al­bumformátumú, ízléses kötet külsejében is reprezentálja azt a gondoskodást, amely a He­ves megyei múzeumi szervezet részéről a Gárdonyi-emlékek­kel kapcsolatban megnyilvá­nul. A kötet az író arcképével kezdi mondanivalóját és azzal a bevezetővel, amely az em­lékmúzeum létrehívásának in­dokait sorolja fel. A leporelló szerzője képekkel illusztráltan mutatja be az „egri remete” egykori lakóházát, azt a gon­dosságot is szemléltetően ér­zékelteti, ahogyan az író az egykori parasztházat remetesé­gének, alkotásainak székhe­lyéül, saját igényeinek megfe­lelően átalakította. Nemcsak a házzal törődött Gárdonyi, de gondosan telepítgette a kert fáit, virágait, apró állatait is. Részletesen foglalkozik a kö­tet a három helyiségből álló múzeummal, a legtöbb figyel­met az író dolgozójának szen­teli. Ebben a tizenegy méter hosszú, teremnek is mondható szobában a tízezer kötetes könyvtár adja a dolgozószoba alaphangulatát és a falak bar­na színe, amit talán „a do­hányzás iránti,' elfogultságig menő rajongás diktált Gárdo­nyinak”. A kötetben rövid összefog­lalót kapunk az író életéről és munkásságáról, jelentősebb műveinek felsorolásával, majd azokat a fontosabb tanulmá­nyokat gyűjti össze a szerző, amelyek Gárdonyi munkássá­gával, hatásával, irodalmi je­lentőségével foglalkoznak. A kötetet Szederkényiné Ko­vács Éva felvételei teszik még hangulatosabbá. Ez a leporelló tartalma és kiállítása miatt is érdemes ar­ról, hogy széles körben meg­ismerjék. (farkas) Ismert módszer ? Olvasom az újságban kellő felháborodás és fejingatás közben, hogy már megint mik vannak. Azok vannak pél­dául, mint olvasom, hogy Londonban hétfő reggel elra­bolták a londoni Times bér­fizetésekre szánt 50 ezer font­ját. „A banditák az ismert szalmiákszeszes módszerrel dolgoztak, de még golfütővel is fejbe verték a pénzszállító kocsi személyzetét.” Olvasom és egy pillanatra szellemes­kedés is eszembe jut, gondol­ván, hogy no lám, a golf is veszélyes játék, amikor a szemem visszaugrik egy sor­ral feljebb: „...a banditák az ismert szalmiákszeszes módszerrel dolgoztak...” Milyen lehet ez a szalmiák­szeszes módszer? Az újság azt írja, hogy „ismert”, nekem meg fogalmam sincs róla. Hiába, az én időmben nem volt még politechnikai okta­tás. engem és társaim még nem a gyakorlati életre ne­veltek, t ennek átkával lép­ten-nyomon találkozom, mint most is. A módszer ismert, és nekem mégsincs róla hal­vány szalmiákom sem. Azaz­hogy: azt írja az újság, hogy a banditák használták az js- merí szalmiákszeszes mód­szert. Tehát akkor ez a két­ségkívül bevált módszer, amelyet a golfütő fejbeverő módszerével tökéletesítettek, minden bizonnyal a banditák között ismert. Kezdek megnyugodni, mű­veltségem eme hiánya legf jebb kriminalisztikai jelentő­ségű, mintsem gyakorlati, s miután belátható időn belül nem óhajtom fejem banditiz- musra adni — különben is, hol lehetne találni nálunk egy pénzszállító kocsiban 50 ezer fontot?! — semmi okom a szégyenkezésre a szalmiák­szesz ügyében. Azazhogy: az újság mégis azt írta, hogy ismert. Tehát feltételezi, hogy én, mint ol­vasó, nagyon jól ismerem a szalmiákszeszes módszert, legfeljebb a golfütővei kom­binált variációját nem volt szerencsém még alkalmazni. Márpediglen, ha banditák használják ezt, jobbára je­lentősebb pénzösszegek meg­szerzése céljából, nyilván­való, hogy az újság, ha nem is nevezett nevemen, de cin­kos kacsintással engem igen­is banditának tart, aki na­gyon jól ismeri, akinek a számára ismert ez a módszer. Hát kérem, én kikérem ezt magamnak. Elismerem, hogy ismerem az ultiban a kukucs­kálás módszerét, azt is válla­lom, hogy ismerem az egy szelet kenyér letagadásának módszerét a vendéglőben, jár­tas vagyok az ártatlan arc és a vidéki származás mód­szerében, ha rendőrrel talál­kozom a tilos átkelőhelyen, — de a szalmiákszeszes mód­szert nem ismerem. Idegesí­tenek ezek a célzások! Vagy legalább megírta vol­na az újság, hogy mi is en­nek a szalmiákszeszes mód­szernek a lényege... íegri) Tízezer nap — két napig Bármilyen sajnálatos is, vannak szavak, sőt monda­tokká formált gondolatok is, amelyek úgy peregnek le, mint az a bizonyos borsó a falról. így jártunk legutóbb egyik cikkünk néhány meg­állapításával is. Film és közönsége címmel polemizáltunk április 30-i lapszámunkban és többek kö­zött megfogalmaztuk vélemé­nyünket a Heves megyei Mo­ziüzemi Vállalat műsorpoliti­kájának negatív tendenciájá­ról is. Cikkünkben az egész világon nagy sikert aratott Szegénylegényeket említet­tük példaként, amelyet egri premierjén osak két napra mertek műsorra tűzni. Kife­jezésre juttattuk cikkünkben azt a határozott véleményün­ket is, miszerint valamennyi új magyar filmnek helye van — kell, hegy legyen! — a me­gye első bemutató filmszín­házában, az egri Vörös Csil­lagban. Mindezt azért tartot­tuk fontosnak elmondani, mert lassan már kialakult gyakorlat lesz, hogy az új magyar filmek kiszorulnak a premier-moziból és csak a Bródy moziban kapnak he­lyei, — ott is csak két napra. Cikkünkre még nem kap­tunk választ. Vagy talán te­kintsük válasznak a májusi müsorbeosztást?! Nos, ha ez a válasz, akkor nem fogad­hatjuk el, sőt még határozot­tabban protestélunk az olyan műsorpolitika ellen, amely a magyar paraszti életforma alakulását megfogalmazó, új, művészi filmünket, a Tízezer napot, kiszorítja a premier­moziból és a Bródy mozi mű­sorára tűzi. Ott is csak két napra! Hogy milyen film a Tízezer nap, azt még nem tudjuk pontosan, hiszen nem láthat­tuk a filmet. Csak azt tudjuk^ hogy új magyar film, és a mi életünkről szól. És most már azt is tudjuk — s nem kis büszkeséggel írjuk le —•, hogy a napokban a cannes-i fesz­tiválon elnyerte a nagydíj után erkölcsi rangban, szak­mai tekintélyben legtöbbet adó pálmát, a legjobb rende­zés díját. Sőt, még egy díjat nyert új magyar filmünk Cannes-ban: elnyerte az Ifjú­ság Díját is. A nyugati filmvilág egyik központjában, Cannes-bam tehát jól vizsgázott, díjat nyert a Tízezer nap, — Éger­ben mindössze két napig játsszák és csak a Bródy mo­ziban! Helyette a Vörös Csil­lagban, a premier-moziban egy francia vígjátékot láthat a közönség, majd a Kedves Brigitte című amerikai film következik, Bizonyára mind­két film nagy közönségsikert arat, de a francia filmet, vagy a valóban kedves és csinos B. B. bájait — szíve­sebben látnánk a Bródy mozi műsorán... Nem értjük, nem tudjuk megérteni — vagy talán na­gyon is értjük ezt a kimon­dottan üzleti politikát?! — az ilyen műsorbeosztást. És ha első cikkünk megjegyzései le is peregtek a „falról”, bízunk benne, hogy ezúttal a fel­ügyeleti hatóság, a megyei tanács vb művelődésügyei osz­tálya is segít felszedni a „fal­ról lepergett borsót’ és méltó helyére teszi a díjat nyert új magyar filmet és az egész műsorpolitikát... (márku-’z) Az úttörők megyei kulturális bemutatója Az egriek képviselik megyénket az országos fesztiválon Egerben és Gyöngyösön ren­dezték meg a megye úttörői­nek idei kulturális bemutatóit, amelynek színvonala emelke­dett a tavalyihoz képest. A gyöngyösi fegyveres erők tiszti klubjában hat kórus, mintegy hatszáz úttörő dalosá­nak bemutatójára került sor. A zsűri Fasang Árpádnak, a Budapesti Bartók Béla Zene- művészeti Szakiskola igazgató­jának vezetésével látta el fel­adatát és legjobbnak fogadta el az Egri I. számú Zenei Ál­talános Iskola nagykórusának szereplését. A döntés alapján az egri pajtások képviselik megyénket a veszprémi orszá­gos úttörő fesztiválon. A ka­marakórusok közül a gyön­gyösi I-es iskola dalosai bizo­nyultak a legjobbnak, örömmel állapították meg a szakembe­rek, hogy a tamazsadányi is­kolások nagykórusa Is felzár­kózott a legjobbak színvonalá­hoz. Az egri úttörőházban volt a bábcsoportok bemutatója, ahol a karácsondiak nagy sikerű árny játékukkal lettek elsők, ér­tékes tárgyjutalomban része­sültek az egri úttörőház és az ostorosi együttes tagjai is. A vers- és prózamondók a Megyei Művelődési Házban döntötték el a legjobbak sor­rendjét. ■ A két legjobb — Sá­rost Kinga egri és Éles Margit gyöngyösi pajtás — kap meg­hívót a csillebérci országos bemutatóra. Prózamondásban a gyöngyösi Fülöp Lajos jeles­kedett, dicséretet kaptak a be­senyőteleki általános iskolai irodalmi színpad tagjai, akik Három tavasz címmel tartot­tak bemutatót. Két tagozat indul a IV. Szegedi Nyári Egyetemen Évek óta a szegedi ünnepi hetek egyik igen jelentős ren­dezvénye a nyári egyetem. Eb­ben az évben is a gazdag mű­velődési és szórakozási lehető­ségeket biztosító, Európa-szer- te híres szabadtéri játékok idején, július 20-tól július 30-ig rendezi meg a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat és a József Attila Tudomány- egyetem a hagyományos sze­gedi nyári egyetemet, amely eddig a tanítók, tanárok pe­dagógiai továbbképzését szol­gálta. Idén bővül a program: a pedagógiai szekción kívül egy ismeretterjesztő tagozat is in­dul. A pedagógiai részleg hall­gatói ismét aktuális kérdések­ről hallhatnak majd előadá­sokat. Az előadások fő témája: Hogyan hasznosíthatják a gya­korló pedagógusok saját mun­kájukban a pedagógiai kutató­munka módszereit? E témakö­rön belül a modern pedagógiai kutatás sajátosságairól és gya­korlati hasznáról, a tényfel­táró módszerekről, a tanulók tudásszintjének és , neveltségi szintjének mérési módszerei­ről, a statisztikai módszerek pedagógiai alkalmazásáról, a pedagógiai kísérletről hangza­nak el előadások. A részvételi díj fejében mo­dern kollégiumi szállást, teljes ellátást, két szabadtéri előadás jegyeit, két kiránduláson, is­merkedési esten és banketten való részvételt biztosít a ren­dezőség. Jelentkezési határidd* 1967. július 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom