Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-16 / 113. szám
A KISZOV-székház Elbúcsúztak a végzős főiskolai hallgatók Mint már lapunkban megírtuk, szombaton este ballagtak a végzős főiskolai hallgatók Egerben. Az öreg alma materből útjuk a gyakorló iskolába vezetett, ahol volt tanítva- 'tataik virágcsokrokkal kedveskedtek a leendő pedagógusoknak. (Foto: Kiás Bélái Visontai fiatalok hangversenyéről esle STUDIO UNO Van abban valami bölcs igazság, hogy a megszokás unalommá válhat. A Studio Uno, az olasz tv nyilvános könnyűzenei műsora, hovatovább rendszeres és megszokott, visszatérő műsora a magyar tévének is, s ez a „megszokott- ság” bizony kissé már unalmassá vált. Nem azért, mintha a hallott számok, a látott táncok külön-külön nem okoztak volna kellemes perceket e műfaj kedvelőinek. Sokkal inkább arról van szó, hogy az állandóan ismétlődő arcok, az immáron sémának tűnő rendezés megkoptatja e könnyűzenei világ varázsát. Talán csak Cab Callowy nézőket bevonó száma, a „közös produkció" az, amely a megszokottság átlaga fölé emelkedett. TÁRSASJÁTÉK A világon semmi sem történt, de az kedvesen, ötletesen és szórakoztatóan. A szellemi „mit tudom én már hányszög” módot adott arra, hogy megismerjük Lemet-Holenia kitűnő színpadismeretét, dialógust teremtő erejét, s arra is, hogy néhány színészünk saját és a néző kedvére is jól kimókázza magát. Aki ebben a tv-komé- diában a gondolatnak egy árnyalatát is felfedezi, az a semmiben is találna valamit, de aki a rendezés frisseségét és — Esztergályos Károly dicséretére mondva — a játék köny- nyedségét keresi, az könnyen és gyorsan talál. CZILLEI ÉS A HUNYADIAK Pezsgő, s amint a tévében bemutatott részletek is igazolják, alkotó vita folyt Vörösmarty Mihály történelmi színművének bemutatójával kapcsolatban. Akadtak, akik egyáltalán nem értettek egyet e színmű bemutatásával, mondván és vallván, hogy a ma közönsége e drámával szemben idegenül és talán értetlenül is állna majd; volt, aki azért tiltakozott, hogy „szentségtörés" e dráma korunk nyelvére, társadalmi atmoszférájára való alkalmazása, és volt — aki bemutatta: a Nemzeti Színház, Marton Endre rendezésében. Illusztrációkból nehéz, sőt majdnem lehetetlen teljes és megformált képet kapni a már félszáz előadást megért kiasz« szikusnak bizonyuló drámáról. De a beszélgetés, a bemutatott jelenetek arra kiválóan alkalmasak voltak, hogy ízelítőt adjanak Vörösmarty számunkra eddig valójában ismeretlen színpadi művének klasszikus értékéből, s, hogy felkeltsék az érdeklődést a Nemzeti Színház együttesének egész produkciója iránt. VARIETÉ A STÚDIÓBAN Átvette valamennyi interví- ziós ország. Sem különösképpen hencegni, de szégyenkezni valónk sincs. A stúdió keretei között, ha kissé helyenként szürkébben és ötletszegényeb- ben is a kelleténél, végeredményben amire e háromnegyed órás könnyű program vállalkozott, — teljesítette is feladatát. Nem ungorkodás, de azért ide kívánkozik: legsikerültebbnek talán a bevezető szignált tartottuk! A KUTYA Egy nagy lélegzetvétel, hogy utána a zavaros közhelyek egész sora következzék. Tompa, visszafogott, helyenként az unalom határán tébláboló atmoszféra, amelyben a világon semmi nem történik, illetőleg, ami történik, még bizarmak sem nevezhető, érthetetlennek annál inkább. A film „német— francia” vonala csak ürügy arra, hogy Nos, még az sem tudható pontosan, hogy mire ürügy. ízlésesnek meg aligha nevezhető a szerelem és a kutya párhuzama, a hűségnek ilyen és ráadásul nem is művészi, hanem sokkal inkább nevetséges megfogalmazása. Az már csak ítélet a film fölött, hogy jómagam jobban izgultam, meglesz-e a bölcs po- fájú farkaskutya, mintsem hogy miről és miért fecsegnek összevissza ilyen kétségbeejtő közhelyeket. Hiába, Alain Delon is csak akkor színész, ha hagyják. (gyurkó) Egy technikus — a sok hősül A szerelötérről jön, hóna alatt nagy paksamétát hoz az irodába, amikor az egyik rajzpapírt szétteríti, álig látszik valami az asztalából. Pályakezdő gépésztechnikus Benei Imre, de máris rendkívüli feladatokon dolgozik. No, nem éppen különösebb iparkodása, igyekezete juttatta ide, hanem — mint szerényen bevallja — egy kicsit a szerencse is. A fiatalember ugyanis vi- sontai, osztálytársainál valamivel korábban hallhatott hát a készülő külfejté- ses bányáról és az erőműről, s amikor ide került nyári termelési gyakorlatra, azonnal előadta a kérését, miszerint oklevelének megszerzése után faluja határában akar szolgálatba lépni. Bizonyos „fórral” indult így, bizonyítványa mellett a régi ismeretség és a szülőföld is emellett szólt. Az „ajánlólevél" azonban többre nem jogosított. További előrejutása csakis tőle függött. Megpróbált iparkodni, ügyeskedni. Ügy lépett a 4400-as hányórendezőgép szerelői közé, mintha mindig velük lett volna. S természetesen: ugyanúgy is dolgozott. Vagy talán még jobban, mert csakhamar felfigyeltek rá, s a szerelés- vezető helyettesévé nevezték ki. A miskolci intézetben tavalyi borsodi nagy gitárokat javasoltak neki munkahelyül, de ő nem tágított az elhatározásától, úgy intézte, hogy útja Visontára kanyarodjék vissza. Valamiféle mágnesként vonzották ezek a hatalmas, kék színű acéltornyok, óriásdaruk, születő gépkolosszusok, úgy vélte, hogy ha valamikor ezek mesterévé válik — boldog ember lehet. Fiatalon került „előkelő beosztásába”, ám gyorsan szerzett pozíciója korántsem tette elbízakodottá, kicsit még most is tanulónak tartja magát. Ügy érzi, sok még az, amit el kell sajátítania ahhoz, hogy célját elérje. Máris rendkívüli feladatokon dolgozik...? — rágja mosolyogva, elgondolkodva a szavakat. — Lehetséges Ám önmagában mit jelent még ez? Nem sokat. Hiszen itt Visonta határában nem nehéz rendkívüli feladatot kapni, a munkában jeleskedni sokkal nehezebb. Ha majd ez is sikerül — mondja búcsúzóul — akkor elégedettebb lesz önmagával. S addig nem nyugszik... (—ni) .Nwüsw3 1967. május 16., kedd I# V« ■ I Köszönjük a A 83 éves Kővári Gyula bácsi vérszegénységben szenved, eddig 12 alkalommal kapott vérátömlesztést. Legutóbb Kiss Lászlóné vére adta vissza egészségét. (Foto: Filisy) Súlyos baleset érte Bölkényi Rafael mezőtáricányi traktorost, akinek az életét csak gyors orvosi beavatkozással sikerült megmenteni A műtéthez nagyon sok vérre volt szükség... Nem lehet megfizetni Egy-egy önkéntes véradótól 2,5—-3,5 deciliter vért vesznek, a traktoros egészségét még nagyon sok liter vér adhatja vissza. Talán sohasem tudja meg, kinek köszönheti az életét... A Heves megyei Véradó Állomás munkatársai felkutatták azokat az embereket, akik me- zőtárkányiaktól kapták a vérátömlesztéshez szükséges vért, és részvételükkel szombaton este baráti találkozót rendeztek véradóikkal a mezőtárká- nyi művelődési otthonban. A színpadi emelvényen Lőcsey Ferencné, Kővári Gyula, Ambrus Gyula és Kónya Miklós hatalmas virágcsokrot tartogatott maga előtt, hogy köszöntse véradóját: Kiss Lászlónét, Szabó Lászlót, özv. Németh Ferencnét, Német Bertalannét, Jacsó Gábornét, Siska Jánost és Szecskó Rudolfot. Köszönetét mondtak azért* vért. . . amit nem lehet megfizetni: egészségükért. A megyében els5nek lezőtárkányon adtak önként is térítésmentesen vért, jeles- e vizsgázva emberszeretet- -ől. Az első ilyen véradás öt . vei ezelőtt volt, azóta négy ikalómmal sorakoztak vérvé- elre: 129 liter vért küldtek ajba jutott embertársaiknak, fa azt vesszük figyelembe, ogy az egri kórház havonta 20 liter vért használ fel életmentésre, akkor a mezőtárká- iak véradománya egy hónáig sok száz beteg gyógyítását gítette. A találkozón dr. Tóth Pé- zr községi orvos emlékezett '.eg a mezőtárkányiak önfel- dozásáról, a véradó-mozga- m jelentőségéről Csokrot tefánia, a Vöröskereszt me- ”ei titkára beszélt a rendsze- os véradók, a meghívott ven- igek előtt A véradókat és érkapókat ezután a megyei éradó állomás vacsorán látta endégüL Szombaton este a KISZÖV egri székházában a szövetkezeti énekkar, az irodalmi színpad és az énekesek hangversenyt adtak. A műsort a rendező Rudlof Károly három részre tagolta. Bevezetésként a vegyeskar Huszthy Zoltán és Nyiry József karmesteri közreműködésével öt számot adott elő: Beethoven Tavaszi éneke után felcsendült Lassus vidám kompozíciója, majd Mendelssohn ünnepi hangvételű Csalogánya. Novikov Ha dalba kezdünk kezdetű kórusműve frappáns nyitányt jelentett a vegyeskar szerepléséhez. A szövetkezeti énekkar sokat fejlődött életre hívása óta. Bizonyítékául szolgál eme nemes munka és törekvés sikerének ez a néhány szólista is, aki a műsor gerincét adva kellemes meglepetéssel is szolgált Egy kis Színié szóra sem érdemes, olyan csekély kis tévedés az egész. Éppen ezért csak any- nyit a körülményekről, bogy a napokban az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat termelési osztályán megcsendült a telefon. Minden különösebb érdeklődés nélkül nyúlt a telefonkagyló a tán az osztály vezetője. — Halié! Itt Zahradnitoafcy Elemér. Tessék! A vonal túlsó végén az egyik építkezés vezetője szólalt meg kissé ideges hangen: — Mit csináljak? Holnap kezdődik a műszaki átadás, és most vettem észre, hogy az útnak nem azt a szakaszát készítettük d, amit kellett volna. Hökkenésnyi szünet, aztán a válasz: — Van egy javaslatom. Ha legközelebb kap egy tervdokumentációt az elvtára, vigye haza. és kérdezze meg a feleségétől, hogy mit kdl csinálnia vele. Hátha 6 jobban hídja. Még szerencse, hogy a távolbalátó telefont nem használják hazánkban, különben az építésvezető gyorsan letette volna a kagylót. Ennek a kis történetnek azonban van némi pikantériája. Nem nagy dolog, amiről most szóltunk, hiszen az építésvezető szórakozottságának anyagi kihatása nem fceFülőp Dalma, Csőke Katalin, a két szoprán, dr. Nádat János, Rudlof Károly, a két tenor és Szűcs András, bariton azzal tette változatossá az estet, hogy operaáriákat adtak elő, míg a műsor második részében operettek közkedvelt dallamait, az olasz könnyűzene néhány híres számát és Friml Indián szerelmi dalát énekelték, dr. Valentin Kálmán zongorakísérete mellett örvendetes, ha egy ilyen hangversenyen ennyi lelkesedéssel és néhány tehetséggel találkozik a közönség. Fülöp Dalma elsősorban technikai felkészültségével érvényesült, míg Csőke Katalin színes hanganyaga további fejlődést is ígér. A férfiénekesek közül elsősorban dr. Nádas János számai keltettek figyelmet. Erőteljes orgánuma, tiszta és a magatévedés 1 étkezett Az út aminek még nem esedékes szakaszát elkészítették, fontos célt szolgál, szükség lesz rá. Ha pillanatnyilag nem is a már elkészült szakasz volna a fontos. De hát Msak az ember tévedhet Nem igaz? No, jó* nem kell mindjárt olyan köveQteaetetést levonni egy ilyen bagateU-ügyből, hogy mi lenne, ha az építés- vezető elnézne egy — lépcsőházat...! Helyette a tetőt készítené el. Abszurd dolog? Reméljük, ilyen még rossz álmánkban sem fordulhat elő. De azért Idegesít bennünket az ilyen „elnézés” lehetősége. Tápot ad az új lakók allergiájához, mert feltételezhetik, hogy hasonló okból a kályhához nem építenek kéményt, a vízcsapot aszellőző- nyilásba kötik be, a konnektort pedig • vízcsapba. És akkor...? MI a biztosítéka annak, hogy nem Így lese? Utó végre nem csak az építésvezetőnek lehet azt a tervdokumentációt „elnéznie”..,! Még szerencse, hogy a riadalom alaptalan, és a most elmondott eset is csak azért érdemes a nyilvánosságra, mert kivételes jelenség. Akinek más a véleménye, forduljon a vállalat vezetőségéhez. (g. mól—) sabb régiókban is biztos tenorja távolabbi tervekre is inspirálhatja. Szűcs András baritonszámai közül Verdi Traviatá- jából Germont áriája sikerült jobban. Rudlof Károly négy énekszámából de Curtis Sor- rentói emlékét említjük meg. Az irodalmi színpad néhány verssel vállalt szerepet ezen a hangversenyen. Szerencsi Mária, Nagy Erika, Angyal Lajos és Bene Mária Csokonai-vers- sel, két Puskin-részlettel, Ady Endre Finlta című versével és Lányi Sarolta Szentimentális levelével állt a közönség elé, anélkül azonban, hogy ezek a versek valamiféle hangulati szállal csatlakoztak volna egymáshoz vagy a műsor zenei részéhez. A hangverseny műsora lazán szerkesztett és ezért nem tudott élményt adni. Az irodalmi színpad néhány versmondója arról győzött meg, hogy a színpad irányítása és műsora is felfrissítésre szorul, átgondoltabb tervek és nagyobb műgond szükségesek a lelkes és tehetségekben nem is rosszul álló együttesnél. (farkas)
