Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-13 / 111. szám

s Árreform a gépiparban Egy asszony története A z 1968-ban életbe lépő új gazdaságirányítási rend­szer fő jellemzője: a központi irányítás összekapcsolása az áru- és pénzviszonyok aktív szerepével. Ez nem csupán a szocialista árutermelés létének elismerését jelenti, hanem me­rőben új értelmezést is ad an- pak. A gazdasági egységek közöt­ti viszonyok hatékonyan csak­is áru- és pénzkapcsolatok for­májában realizálhatók. Rend­kívül megnő tehát az árak sze­repe a vállalatok egymás kö­zötti forgalmában. Olyan árak kialakítására van szükség, amelyek valóságos tartalom­mal bírnak, vagyis kifejezik a végzett munka mennyiségét, minőségét, fedezik a termelő vállalat ráfordításait és ezen felül természetesen minimális nyereséget is biztosítanak. Megszűnik az árak eddigi me­revsége; az új rendszerben fo­lyamatosan igazodni kell maid a termelésben végbement vál­tozásokhoz és a szükségletek új követelményeihez. Ugyan­akkor azonban az árak színvo­nalának kialakítása — a piaci mechanizmus közvetítésével — túlnyomó részben az állam kezében marad, még abban az esetben is, ha az árak egy ré­szénél az egyes árak konkrét nagyságát a vállalatok alkuja dönti majd el. Ezáltal válik az árrendszer a gazdasági irányí­tás egyik legfontosabb eszkö­zévé. Nem véletlen tehát, hogy az új gazdasági mechanizmus ki­alakítása során fő feladatot je­lent az árreform végrehajtása, így van ez a gépiparban is, ahol 1967. év első felében be­fejezik a termékek új, 1968. január 1-én induló árainak kialakítását azért, hogy hatá­sukat idejében figyelembe ve­gyék az érdekelt vállalatok, gazdasági döntéseik kialakítá­sának. Az árreform a minisz­tériumi és tanácsi vállalatok­ra, valamint a kisipari terme­lőszövetkezetekre terjed ki. Az árak, illetve azok elemeinek megállapítása a termelési költ­ségek és a kereslet-kínálat ví­ziszonyainak figyelembevételé­vel történik, oly módon, hogy az 1965. évi tényleges költsé­geket módosítják az 1968-ban várható termelési feltételek­nek megfelelően, és beépítenek olyan új költségtényezőket is, mint például a vám vagy a vámforgalmi adó. A z árreform végrehajtási irányelvei biztosítják a minimális nyereség elszámolá­sát az árakban, sőt korszerű termék vagy hiánycikk gyár­tása esetén a minimálisnál nagyobb nyereséghányaddal Ösztönzik a termelőt a fogyasz­tók igényeinek mind teljesebb kielégítésére. A reform eredményeként megvalósuló árrendszer meg­lehetősen laza és ugyanakkor — az árformák tekintetében — rendkívül változatos is lesz. A hiánycikkek, vagy a mono­polhelyzetben levő vállalatok termékeinek árát maximali­zálni fogják. A termelő és fel­használó vállalatok érdekeinek egyeztetése, az úgynevezett „támpont-árak” kialakítását teheti szükségessé. Az egyedi termékek, kooperációs alkatré­szek és pótalkatrészek árait pedig egymás között, megegye­zés útján alakítják majd ki a vállalatok. Végül — egészen 210 millió forint megtaka rí tás évente Á Magyar Elektrotechnikai Egyesület, a MTESZ több más tagegyesületével közösen, két­napos ankétot rendez május 16-án és 17-én a Borsodi Érc­előkészítő Mű villamos és au- tomatika-rendszeréről. A Technika Házában pénte­ken tartott sajtótájékoztatón az ankét rendezői elmondták, hogy a harmadik ötéves terv nek ez a legnagyobb kohá­szati beruházása, 355 ezer négy­zetméter területen épül, gépi berendezéseinek súlya körül­belül 12 000 tonna lesz. Az érc­előkészítő mű évente körülbe­lül 210 millió forint megtaka­rítóit eredményez majd. As akta mögött as embert Borics m. Jánosné levelet írt Sírokból, hogy öregségi járadékát még mindig nem kapja rendesen és második éve húzódik ügye. Szeretne végre ahhoz a szerény ősz- szeghez hozzájutni, amelyet, úgy érzi, megérdemel, s amelyre igen nagy szüksége van, mivel nemigen tud már munkát végezni. „1960. szeptemberében hét és fél hold földdel léptem be a termelőszövetkezetbe, majd betegségem miatt egy­általán nem tudtam dolgozni és elvonták az addig folyósí­tott 260 forintot. A bíróság az én javamra döntött, de hiá­ba mentem vele bárhová, senki nem intézett semmit. Végre azt mondták, fizessek be 1864.50 forintot es akkor Újra megkapom a járadékot. Ez egy éve történt, azóta se pénz, se járadék.” — igy summázta kálváriáját Borics m, (Jánosné, E panasz nyomán jártunk Sírokban, ahol Boricsné meg­erősítette, amit levelében írt A tsz-nél megtudtuk, hogy nem egyedüli panaszá­val, többen is hosszú ideje várják, hogy panaszuk elin­téződjék, pontosabban, hogy megkapják az öregségi jára­dékot A tsz-től kezdve az SZTK-ig, a bíróságtól a rá­dióig, tucatnyi helyre fordul­tak, de sajnos olyan nehéz­kesen haladt az ügy, annyi jogi és egyéb baklövést kel­lett rendbe hozni — többek közölt tisztázni, hogy a pa­naszosok mikortól meddig voltak tagjai a termelőszö­vetkezetnek. miért szűnt meg, illetve miként újult meg tagsági joguk, — hogy egész sor ügyintézőnek, el­lenőrnek adott munkát e kérdés tisztázása. És amíg tartottak a vizs­gálatok, kérelmek, határoza­tok, felterjesztések, akták születtek, szaporodtak, addig a siroká öregek pénz nélkül voltak, hiába vártak anyagi segítségre. Ahogy most értesültünk az illetékesektől, biztatóan ha­lad ügyük intézése, s ezúttal is közölhetjük a panaszosok­kal: rövidesen megkapják öregségi járadékukat, sőt visszamenőleg is kárpótolják őket az elmaradt összegekért. Ezt jó hallani és kellemes továbbítani, de mennyivel jobb lett volna, ha már ko­rábban is meglátják az ak­ták, kérelmek mögött az em­bert. pontosabban az évek óta pénzükre váró, munka- képtelen, idős sírok! szövet­kezeti tagokat. Talán akkor nem kellett volna annyi időt várni a pos­tásra, hogy újból bekopog­tasson a havi 260 forintok­kal az idős emberek portá­jára. K. R. Felkészült az idegenforgalmi szezonra a szövetkezeti vendéglátás 14 szobás új mikrohotel, az Abrahám-hegyi pedig 20 iaház- zal bővül. Az albertirsai Ro­mantika Csárdánál sátortábor nyílik. Gondoskodtak — a helyi árualapok fokozottabb felhasz­nálásával — a vendégek ellá- ásáról, amelyhez mintegy 12 000 vidéki élelmiszerüzlet, többszáz idényjellegű pavilon is segítséget nyújt. A szövet­kezeti áru- és anyagellátó vállalat az idén mintegy 15 000 hektoliter jó minőségű termelői bort palackoz, s öt termelői és verpeléti hársleve­lű, illetve leányka — kerül az fmsz vendéglők asztalaira. Ä növekvő idegenforgalom lebonyolításában mind na­gyobb szerepet betöltő szövet­kezeti vendéglátóipar az idén is kellő időben felkészült a nyári főidényre. Várják a hazai és a külföldi turistákat a szövetkezeti ven­dégfogadók, — az országban számszerint 50, amelyekben mintegy 1000 személyt tudnak elhelyezni. Egyebek között a Balatonnál, a Velencei tónál, valamint Szatymazon és Szék- szárdon hangulatos, faházas mikro-motelekben több mint 300 vendég találhat szállást. Május végén a velencei Cápa Étterem mellett megnyílik a — Ez az öreg lopatja velünk az időt — bosz- szankodott a mester, aki harmadmagával felvál­lalta a tetőt —, János bácsi! Kovács János mindent hallott, mégsem moz­dult. Mi nem tetszik az ácsoknak? Ha a szarufa fogyott el, mielőtt elég lett volna, nagy baj sza­kadt a nyakába, hirtelen honnan kerítsen. — Hol van az öreg? Hallotta, hogy Összene­vetnek a mestérek az él­celődésen. — -„No, most kell előbújni” — gon­dolta Kovács — nevet­nek. — Mondja csak, János bácsi, van magának any- nyi pénze, hogy ha nem dolgozunk, akkor is fi­zet? — Aki nem dolgozik, ne is egyék — nevetett az öreg. — De jó kedve van — mérgesedett meg a mes­ter. — Hiányzik három szarufa. Ehhez mit szól? Az öreg a kalapja ka­rimája alá nyúlt, vakar- gatta a halántékát. A mesterek nem éreztek szánalmat az öreg iránt, látták pedig, mennyire kínlódik. Ügy kell neki, minek bolondult meg vénségére. Ott van a zsúpfedelű vityilló a parton, ha el tudott ben­ne lenni hatvan eszten­dőt, azt a kis időt, ami még hátra van neki, igazán kibírhatta volna. A flanc, kérem, a flanc, még ebbe is beleesett a nagyzási hóbort. Azt hit­te tán, csak ráfújunk és kész? — No, mi ütött magá­ba? Most mér nem ne­vet, mi? Kovács levette a ka­lapját, vakarta a feje búbját. Gyér haja fehér volt, mintha liszteszsá­kot poroltak volna ki a fején. — Megyek, szerzek va­lahol — mondta —, ad­dig csináljanak, amit tudnak. — Nézze csak. öreg — nyújtotta ki a mester a karját —, most tíz óra. Fa délután kettőig nincs szarufa, keressen magá­nak jobb bolondot. Tud­ja, hányán várnak ránk? Ha kettőig nem hozza — és a mester a karóráját pöccingette mutató ujjá- val. Kovács izzadságverte homlokát beletörölte az ingujjába, visszatette a kalapját és indult. „Van nekem sok jó emberem a faluban” biztatta ma­gát. Megy majd minden, mint a karikacsapás. Ki­segítik, mért ne segíte­nék ki? Aki csak jövőre szándékozik építkezni, igazán adhat három sza­rufát, egy esztendő alatt a dupláját is visszaad­hatja. Megy az öreg, benyit ide, bekopog oda. Együtt­érző szavakat bőségesen hall. Hová lett az ő sok jó embere? Az egyik — szegről-végről rokon is — odvas, gombavirágos szarufákat mutogat, az öreg mát bele is menne az üzletbe, gondolván, potom áron hozzájut a szarufához, de amikor az árát hallja... „Akaszd rá magad” — gondolja dühösen és köszönés nél­kül tovább áll. — Azért ne haragud­jon — kiabál utána a messziről rokon — üzlet az üzlet. Szuszogva talpal fel a parton, az öreg házhoz. Amikor belép a kapun, hátát nekiveti a kapu oszlopának és nézi a há­zát. Felesége éppen ki­lép a konyhaajtón, hall­ja, hogy az embere be­szél, magába beszél, mint akinek elmentek hazul­ról. — Mit motyogsz? — kérdezi az asszony. — Hiányzik három szarufa. Nem kaptam sehol. Hozd a kisbaltát, oszt gyere te is segíteni. A mesterek azt mond­ták, itthagynak, ha két órára nem viszem. Az öreg hozza a fé­szerből a hosszú létrát. Valamikor kazlazáshoz használta, állítja a tető­höz. Amikor megbontja az első fát. néz utána, amint bukfencezik lefe­lé, s puffan az udvar kemény földjén, por pá­rolog belőle. Mintha a múltját szaggatná, tép­né. A szalmakötelek ne­héz reccsenéssel szakad­nak. Minden hang, amit a tető ad, emberi hang­nak tűnik. — Mennyit dugdostam én ezt a tetőt — szól le dolja az asszony —, nemhogy örülne, hogy megszabadul innen. Nyá­ron, szárazban még haggyán, de ha esik, kín itt az élet, nyakig ér a sár, az aljból kell hor­dani a vizet, háton kell felcipelni a búzát, min­dent... Még ilyen bolon­dot, örülne pedig, hogy háza lesz az új soron. — Te voltál úgy oda azért a házért — mond­ja az öreg. az asszonynak, aki finto­rog a portól. Érzi, az ura most nagyon odavan, nem is hitte volna, hogy ilyen lélek szorult belé­je. — Vén bolond — gon­Már négy szarufa csontváza fehérük a te­tőn. A balta odacsap, ahol csúcsba szaladnak a szarufák. — jól meg­csinálta ezt az én apám. Csakhamar leperdül az első, utána a máso­dik, hegyire esik, tánto­rog kicsit, mint a részeg, aztán puffanva eldől. Kovács János a negye­diket is leválasztja, megkapaszkodik a lét­rában és lök rajta. A szarufa ledől, mintha ci­gánykereket akarna vetni és nehéz zuhanás­sal hull a többihez. Előgurítja a talicskát, ráerősíti a szarufákat és kicsikorog az udvarból. Régen használták a ta­licskát, sír alatta a ke- !rék, olyan fájdalmasan, mintha nehezére esne a mozgás. — Már éppen menni akartunk — fogadja a mester az új háznál. — Négy óra, ha nem tud­ná... A ház elkészült. Pec­kesen emeli tetejét az új soron. Az a régi ház magára hagyottan gubbaszt a dombon. Veri az eső, a szelek lekapkodják róla a maltert. Mondták már Kovács Jánosnak, bontsa le, és ami jó van benne, tegye pénzzé. Nem teszi. Hadd álljon, amíg en­gedi az idő. Néha felka­paszkodik hozzá a dombra, lekaszálja a dudvát az udvaron, né­hol dugdos rajta. Ilyen­kor beül az egyetlen szo­bába, egy ócska ládára, amely nem kellett az új házban, elszív egy pi- pányi dohányt, és senki­nek sem mondja el, mi* re gondol... Gulyás Mihály — Nagyszerű utazás volt — emlékezik vissza. Kijevben, Kisinyovban, Odesszában jártunk Gyönyörű tájak, kedves ven­déglátók, rengeteg élmény. Mindenkinek el kellene egyszer jutnia a Szovjetunióba. — Odesszában egy kolhozt is meglátogattunk. Olyan gyü­mölcsöst még életemben nem láttam. Sokat lehetett ott látni* még többet tanulni. Arról már nem sokat besaß* hogy ott elhatározta, ha lehet, még jobban dolgozik. S ez az elhatározás nemcsak terv ma­radt. Az évek, amelyeket a szövet­kezetben töltött, alaposan meg­változtatták Dósánét. Talán ő maga nem is veszi észre, de a% egyszerű parasztasszonyból kö­zösségi ember lett. Olyan, aki szívén viseli mások gondját, baját is, s nemcsak önmagáért, de a többiekért is felelősséget érez. A közös munka formáló ereje őt is alaposan átgyúrta. — Nincs semmi különös a munkámban, az életemben — mondja. Nincs semmi különös, de az egyszerű hétköznapok tele van­nak mégis tartalommal. A munka, a többiekért érzett fe­lelősség adja meg tartalmukat, S lehet ennél többet kívánni? Kaposi Levente. kellett. De aztán megszokta, s a szövetkezet vezetői sem csa­lódtak benne. Dósánéra min­dig lehet számítani, meg az asszonyaira is — ez a véle­mény alakult ki róluk. S nem véletlenül, mert nem volt olyan munka, amit ők ne vé­geztek volna szívesen. Még ha kevesebbet is kerestek vele. Talán éppen ez adta az ösz­tönzést, hogy bekapcsolódja­nak a szocialista brigád-moz­galomba. Érezték, hogy ők ed­dig is mindent megtettek a közösségért s ezután még többet akartak tenni. Két évvel ezelőtt el is nyerték a szocialista munka­csapat címet. — Nem volt könnyű dol­gunk — mondja Dósáné. — A többiek nem valami jó szem­mel néztek ránk, talán irigyel­ték is egy kicsit a címet. De ez még inkább arra ösztön­zött minket, hogy megmutas­suk, nem véletlenül nyertük el a címet, hanem rengeteg mun­kánk van mögötte. Később arról beszél, hogy a szövetkezet vezetői értékelik, megbecsülik a munkájukat. Többször elvitték a munka­csapatot színházba, kirándu­lásra, ö pedig tavaly kijutott a Szovjetunióba is — jó mun­kája elismeréseképpen. Felhőtlen az ég, sugárzóan süt a májusi nap. A hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet dohánytáblájának szélén be­szélgetünk Dósa Ferencnével, az egyik szocialista munkacsapat vezetőjével. Az asszonyok, kihasználva a kis szünetet, leülnek a palán- tázógépre, pihennék. — Nincs az én munkámban semmi különös — mondja Dó­sáné —, azt csinálom én is, mint a többiek. Reggel korán kijövünk, s dolgozunk estig. Van ilyenkor munka bőven, alig győzzük. Aztán az életére terelődik a szó. Elmondja, hogy 1960-ban alakult meg a termelőszövet­kezet, s akkor rögtön belé­pett. Azelőtt? Ugyanolyan éle­te volt, mint a többi paraszt­asszonynak. Egyénileg gazdál­kodtak, gondoskodott a család­ról. a ház körüli munkákat vé­gezte. Egyformán teltek-múltak a napok, különösebb esemény nélkül. Ahogy belépett a termelő­szövetkezetbe, munkacsapat- vezetőnek választották. Egy ki­csit furcsa volt, hogy most már mások is tartoznak a ke­ze alá, másokért is felelnie vállalat szempontjából, és az átmeneti állapot sajátos körül­ményeivel magyarázható. Ennek ellenére a Finomsze- relvénygyár közelmúltban szervezett árcsoportja jól lát­ja el feladatát, amely — a sa­ját ajánlati árak képzésén és a beérkező árajánlatok elbírá­lásán túl — a jövőben kiegé­szül az újítások, beruházások és az állóeszköz-fenntartási munkák műszaki előkalkulá­ciójával. Bár a feladatok végrehajtá­sa még folyamatban van, any- nyi máris megállapítható, hogy a gyártmányok egy részénél je­lentős árváltozás következik be. Vannak olyan gyártmá­nyok (például autókürt), ame­lyek ára estleg 30—40 száza­lékkal is magasabb lesz. Más gyártmányok ára viszont csök­kenni fog a jelenlegihez ké­pest. így például az ikerhar- sona kürt eddigi 518 forintos árával szemben 462 forintos árjavaslat született. |VI ind a növekedés, mind a csökkenés eredménye a tényleges ráfordításokat job­ban tükröző termelői ár lesz, amely az új gazdaságirányítá­si rendszer körülményei kö­zött folyamatosan igazodik majd a termelés konkrét felté­teleihez és a szükséglet igé­nyeihez. Darvast László oki. közgazdász kivételes esetben — egyes ter­mékekre — fix árat állapít­hatnak meg az árhatóságok. Az árreform végrehajtásá­nak kezdeti szakaszáról, az ennek során szerzett első ta­pasztalatokról hallhatunk már az egri Finomszerelvénygyár- ban is, ahol a gazdasági szak­embereket — a gazdag termék- választék és a nagy fokú koo­peráció miatt — a reform ko­moly feladat elé állította. A z árrendezés alapja nyil- vánvalóan itt is a gyárt­mányok 1965. évi tényleges ön­költsége. Ennek tételeit felül kell vizsgálni, nehogy az in­dokoltnál magasabbak legye­nek. majd az 1968. január 1-i árszintnek megfelelően módo­sítják azokat. A felhasználás­ra kerülő anyagok és anyag­jellegű termékek árainak vál­tozása mellett számolni kell az időközben megvalósuló szer­vezeti, norma- és profilválto­zások, a bevezetésre kerülő műszaki, szervezési intézkedé­sek, valamint a belépő új be­ruházások költségkihatásával is. Az új termelői árak kiala­kítását megnehezíti az, hogy a szállító vállalattól kapott anyagárak csak „tájékoztató jellegűek”, feltételek, vagyis még összeállítóik sem bíznak egészen pontosságukban. Je­lenleg ez még komoly bizony­talansági tényező a felhasználó

Next

/
Oldalképek
Tartalom