Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-11 / 109. szám
Négysávos út ..... r Hl Építik a városi bejárót ||1 9 •• de hogyan ? Tavaly óta nagy a „felfordulás” Eger határában: látni- Valóan is hozzákezdtek a 25. számú közlekedési út már korábban emlegetett korszerűsítéséhez. A tervek szerint o város kapujától kezdődően csaknem két és fél kilométeres sza- iMszon 13—14 méteresre szélesítik az aszfaltot, négynyom- sávos bejárót építenek, kiemelt szegéllyel. — Huszonötmillió forintos vállalkozás a 25. számú úton — számtalan bosszúsággal. Zsörtölődnek, zúgolódnak a gépkocsivezetők, a járművek utasai, csakúgy, mint az úttesten, útszélen dolgozó munkások, Mindenkinek igaza van, és senkinek sincs. Egyfelől túlságosan késedelmesnek tartják a kivitelezést, ügy vélik, hogy a múlt év júniusától előbbre is haladhattak volna a munkákkal. Másrészt a nagy forgalomra panaszkodnak, azt mondják, hogy így a legjobb akaratukat is megtörik. A valóság az, hogy a vállalkozók meglehetősen nehéz feladat megoldásába fogtak. Az egyszerűen hangzó korszerűsítés ugyanis nemcsak a meglevő út felújításával, szélesítésével jár, hanem mindezeken kívül különféle más, járulékos munkák elvégzését s maga után vonja. Egyebek mellett csupán eddig 18 ezer köbméter földet mozgattak meg, át kell építeni a közvilágítási hálózatot, gondot jelent a víznyomócsövek és az úgynevezett „műtárgyak” elhelyezése. Súlyosbítja a helyzetet, hogy — bár hét vállalat szerződött az elképzelések valóra váltására — egyes kivitelezők kénytelenek idegen profilban is foglalkoztatni embereiket, mivel egyébs könnyen csúsznak a határidők. Az előkészítésben mutatkozott zavarok — például a jobb oldali nyomócsőfektetéssel, a távkábel áthelyezésével kapcsolatos késedelmek — most rendre előjönnek és éreztetik hatásukat. Olyannyira, hogy a generálkivitelezők már be is vallják; az idei október közepére tervezett teljes befejezésből semmi nem lesz. S amikor ezt mondják, a nem kielégítő kooperáció mellett anyaghiányt is emlegetnek. Keserűen újságolják, hogy újra, meg újra nyakukba kell venni az országot, 5—6 cégnél kilincselnek szegélykőért, aknaelemekért, betoncsövekért, megrendelő leveleikre ilyen válaszokat kapnak: nem vállalhatjuk, nem gyártjuk, kicsi a kapacitásunk stb. Ám ha mindez nem lenne, még akkor sem szűnne, legfeljebb csak csökkenne a panasz, mivelhogy a rendelkezésre álló géppark sem kielégítő. Feltétlenül kellene már az az ötszáz literes betonkeverőgép, amelyet az idei Budapesti Nemzetközi Vásárról ígértek, elkelne egy aszfaltkeverő is, nagy hasznát látnák a finischereknek. A benzinkúttól befelé így már úgyszólván asavartalanul haladhatnának a tulajdonképpeni útépítéssel, hiszen a kezdeti szakaszon szétterítették a talajjavító réteget, jöhetne rá gyors ütemben a betonalap és az aszfalt. Ha az emlegetett pesti betonkeverő itt lenne, fél szélességben naponta akár háromszáz méternyit is haladhatnának előre a régi nyomon, jelenleg azonban legfeljebb csak százhúszat. Az Egri Közúti Üzemi Vállalat főművezetői irodájában mégis azt ígérik, hogy tőlük telhetőén iparkodnak. Megnyugtatásul közlik, hogy most már csupa olyan emberrel dolgoznak együtt, akikre számítani lehet. Segítségükkel talán már ezen a héten lehetővé válik, hogy a Liszt Ferenc utcáig, az építkezési terület teljes szélességében, az esetleges elsüllyedés veszélye nélkül közlekedhessenek a járművek, s 3—4 hónap múlva ugyanezen a távolságon fél szélességben az aszfalt is elkészül. Mindez azonban sovány vigasz. A burkolat sajátságából fakadóan ugyanig csak száraz, meleg időben építhetik az utat. így október elseje után aligha dolgozhatnak. Meg kell tehát várni a telet, s csak tavasszal folytathatják újra a munkát. S eddig nyilván várniuk, bosszankodniuk kell a sok járművezetőnek. Kétségkívül sok akadályt kell leküzdeniük az építőknek, de ennek ellenére is jogosan többet várunk tőle. Annál is inkább, mivel itt nemcsak egy egyszerű bejáró út készítéséről van szó, hanem az ország egyik legnagyobb idegenforgalmának — s mellette természetesen a helyi közlekedés, a nagykereskedelmi raktárak kiszolgálásának is — akadályozásáról vagy elősegítéséről. Ügy véljük, hogy a beruházó Közúti Igazgatóság és a kivitelezők a kelleténél könnyelműbben fogták fel a feladatot, s akaratlanul is megfeledkeznek az ügy fontosságáról. A jelenlegi felszereléssel, igyekezettel nem juthatnak messzire! Huszonöt millió forintos munkáért és ennek számos, eredményes gazdasági kihatásáért sokkal nagyobb felelősséget kell érezni! Ha akarnak, talán még köszörülhetnek a csorbán... Gyón! Gyula ként nem boldogulnának. Innen van az, hogy például az Egri Közúti Üzemi Vállalatra maradt a — különben postai munkának számító — kábelElhanyagolt útHereszlez9dás — fokozott balesetveszély fektetés, valamint a csatornaépítés is, amelynek köztudomásúan speciális „gazdája” van. Ez utóbbi helyett — jobb híján — természetesen akár az Egri Városi Tanács útkarbantartó részlege is dolgozhatna, ám ezt, sajnos, merev rendeletek tiltják. A sok vállalkozó között meglehetősen elaprózódik a feladat, Sikeres Már vagy tíz perce álldogáltam a kellemes esti levegőt élvezve Gyöngyös egyik legforgalmasabb útkereszteződésénél, a Kossuth Lajos és Mátrai út találkozásánál, vagy közismertebb néven, a „Pampuk-sarkon.” Este volt és igen rövid idő alatt 19 gépkocsit számoltam meg, amint elhaladt az útkereszteződésen. A nagy forgalom ellenére is az útburkolat talán Itt a legelhanyagoltabb Gyöngyösön. A macskaköves út gödrökkel tarkítva rendkívül megnehezíti a közlekedést. Az elmúlt év őszén két hatalmas aknát építettek itt a föld alá. Az akna körül a visszatöltött föld azóta a kőburkolattal együtt lesüllyedt, így most a betonból készített aknatető mintegy 20 centiméterre kiáll az úttestből. Ennek „kellemetlenségéről” az a kék Wartburg tulajdonosa tudna sokat beszélni, akinek hétfőn este a lökhárítója nagyot csattant a kiálló betonon. Szerencsére komolyabb sérülés ekkor nem történt, de mi lesz, ha egy motoros veszi későn észre a reá leselkedő veszélyt? Ajánlatos lenne több gondot fordítani erre a nagy forgalmú útkereszteződésre. Most még megelőzhető a baleset. V. 3. államvizsga a felsőfokú technikumban (Tudósítónktól): Bensőséges ünnepség kereté, ben búcsúztatta Bereczky László igazgató az egri felsőfokú gépipari technikum 12 államvizsgát tett technikusát. Négy esztendővel ezelőtt negyvenkilencen kezdték meg a felsőfokú technikumban a tanulást, azonban az évek során sokan lemorzsolódtak, s csak tizenketten tették le sikerrel az államvizsgát, mely után — néhány speciális mérnöki beosztás kivételével — mérnöki állás tölthető be. így nemhiába vállalták az öreg diákok az érettségi után a négyévi kemény tanulást. Az ünnepség hivatalos része Után a Szépasszony-völgy egyik pincéjében elevenítették fel az öreg diákok a négy fVztendő derűs élményeit. Amikor megjelentek a választási hirdetmények és házunkban a lépcsőházból leszedték a négy év előtti választás idejéből visszamaradt hirdetményfoczlányokat, köztük a régi választói névjegyzékek darabkáit, eszembe jutott egy régi történet, amit időszerűnek véltem. Annak idején, vagyis a legutóbbi választások táján, gyakran meg-megálltam a lépcsőházban, s olvasgattam a névjegyzéket. Örömmel láttam, milyen változatos skálán mozog kisded bérházunk lakóinak foglalkozása és büszke voltam rá, hogy a házban mindenki valamilyen fő. Például főelőadó, főkönyvelő, főrevizor és így tovább. Bántott, hogy megbontom e szép sort. Az összeírólapra nekem is — a szürkén hangzó újságíró helyett — azt kellett .volna bejegyeznem, hogy főmunkatárs. Ez nem egészen pontos, nem egészen igaz, de jobban hangzik. Aztán érdeklődéssel nézegettem a névjegyzéken a lakótársak életkoráról árulkodó adatokat: különös tekintettel a ház nőnemű lakúra, igencsak MFvm A. . TÉMÁMAT szórakoztató olvasmánynak bizonyult. Egyszer éppen elléptem a lista elől, amikor két asszony állt meg izgatottan a helyemen. Egymás szavába vágva A gyöngyösi tanboltban A tanbolt a gyöngyösi déli városrész egyetlen élelmiszer- üzlete volt egészen mostanáig. Éppen április utolsó napján vált ketté — a szó szoros értelmében. A volt Mokka-presz. szó helyiségében nyílt meg az üzletnek az a része, amely a napi cikkek árusítását végzi. A főnök A környék mintegy háromezer lakója szinte személyes ismerőse Szabó Imrének. Talán egyetlen vevő sincs, akit meg ne szólított volna, ha észrevette, hogy tanácstalanul áll a polcokra kihelyezett áruhalmaz előtt. A főnök a tanulóknak is mindig azt magyarázza, hogy a vevővel törődni kell. — És milyenek a tanulók? — Kezdetben félénkek, még köszönni sem mernek a vevőnek. Azt is nehezen értik meg, hogy az árut úgy kell kezelni a gyakorlatban is, ahogy elméletben megtanulták. Aztán lassacskán alakulnak, formálódnak. — A vevőkről mi a véleménye? — Nem panaszkodhatom rájuk. Az új vevőknek meg kell szokniuk az önkiszolgáló rendszert, ami azzal is együtt jár, hogy az üzeletbe magukkal hozott kis gyermeküket sem hagyhatják egyedül, mert ő még nem tudja, hogy a csoki például nem őrá vár, azért fizetni kell. A tanulók véleménye Vígh Magdolna elvileg ugyan még tanköteles lenne, de a szakma kiváló tanulója versenyben, amit a budapesti József Attila-lakótelep ÁBC-áru- házában tartottak meg, olyan szép eredményt ért el, hogy most már szakmunkásként dolgozik. Négy hónappal hamarabb jutott el ide, mintha a többiekkel együtt vizsgázott volna. Tőle kértünk véleményt a főnökéről. — Nagyon szeretem Imre bácsit, de ezt nem azért mondom,mert nem akarok rosszat mondani róla. Minden tanulónak az a véleménye, mint nekem: nagyon jó főnök. Mindig segít bennünket mindenben. Az írásbeli házi feladatokat is vele szoktuk megbeszélni. Igazán törődik velünk. — Nem szidta meg még soha? — Kimondott szidást, még nem kaptam tőle, de legutóbb figyelmeztetett, amikor a pénztárban voltam, hogy mindennel kell törődni. Ugyanis az egyik vevő levert a polcról egy pálinkásüveget, a pálinka eL folyt, a törött üveget pedig visszatette. És elment. Hát ez volt összesen, amire emlékszem. A tanulók hálája, szeret,ete névnap vagy vizsga idején virágokban is megnyilvánul, és ilyenkor elérzékenyedik a főnök. Útravaló Megjelenít A fontosabb fogalmak magyarázata A gazdaságirányítási reform szükségessé teszi, hogy a vállalatok és az intézmények vezetői és egyre inkább a beosztott dolgozók is szakkönyveket olvassanak, hogy részfeladatok megoldásában is járatosak legyenek. A szakiroda- lomban újabb fogalmak tűnnek fel, vagy a régebbi köz- gazdasági kategóriák új értelmet nyernek. A Statisztikai Évkönyvben, ben, a Magyar Statisztikai Zsebkönyvben és a Statisztikai Havi Közleményekben leggyakrabban használt fogalmakhoz fűz magyarázatokat, ismerteti az egyes adatok körét és számításainak módját „A fontosabb fogalmak magyarázata” címen megjelent könyv. A kiadványhoz mintegy 500 címszómagyarázatot csatoltak és ez is igazolja, hogy a kötet a különböző szakemberek segítségére lehet, ha ismerik, ha mindig kéznél van. Érdeklődésre tarthat számot „Az ipar állóeszközei és kapcsolatuk a termeléssel”, című könyv, mely részletesen elemzi az állóeszközállomány és a termelékenység, illetve az állóeszköz- és a munkaerőfbl- használás összefüggéseit. „A lakosság fogyasztása” című kiadvány bemutatja az élelmiszerek, a ruházkodási cikkek, valamint a tartós fogyasztási cikkek forgalmának alakulását és színvonlát, a fogyasztás kapcsolatát a termeléssel, a külkereskedelemmel, a forgalommal, a készlethelyzettel. A felsorolt könyvek és egyéb kiadványok megrendelhetők és megvásárolhatók a Statisztikai Kiadó Vállalatnál és a KSH Heves megyei Igazgatóságán. Hivatás: nehezen merjük kimondani ezt a szót, pedig most sem tudunk mást a helyébe tenni, mert Szabó Imre ezt érzi a munkája iránt. Persze, a kíváncsiság csak megfogalmaztat egy kérdést még: — Miért lett a tanbolt vezetője? — Amikor 64-ben szóba került a tanbolt szervezése, én kértem, hogy bízzák rám. Hallani sem akartak róla. Akkor még a vállalat központjában dolgoztam. Magyaráztam, hogy nekem szívügyem a fiatalok nevelése, szeretem a szakmám; nagy kedvvel végezném el a feladatom. Ügy látszik, a nya- kasságom győzött. És azóta itt vagyok. — Hogyan kötődik ilyen erősen a munkájához? — Volt egy nagyon jó főnököm valamikor, aki arra tanított, hogy a munkát szívvel kell végezni, a munkatársakkal mindig őszintének kell lenni. Az 5 szavai, intelmei élnek ma is bennem. A valamikor kapott útravaló nemcsak egy életre lett elegendő, hanem jut belőle még a mai fiataloknak is. Példaadó munkájáért legutóbb az Elnöki Tanács Munka Érdemrenddel jutalmazta. A szakmájában 6 az egyetlen a megyénkben, aki ezt a magas kitüntetést kiérdemelte. (g. molnár) Nők - részmunkaidőben Egy rövidesen megjelenő rendeletről Közismert az a törvényerejű rendelkezés, amely havi hatszáz forintos segélyt biztosít azoknak az anyáknak, akik két évig saját maguk akarják nevelni gyermeküket, és ez alatt az idő alatt nem akarnak „nyolcórás” állást vállalni. Mivel a könnyűipar alkalmazza hadarásztak, aztán fogadtak egy üveg likőrbe és nagy izgatottan futott a szemük és mutatóujjuk a listán. Az egyikük diadalittasan kiáltott fel. Ö nyer: a házban lakó Galamb Leona énekművésznő, polgári nevén Sepecsák La- josné született Karolina, valóban elmúlt harmincöt esztendős. Kereken tizenkét évvel. (És azóta újabb néggyel.) Ezt a négyesztendős emléket akartam feleleveníteni, amikor a fentieket egy humoros karcolatban papírra vetettem. A szerkesztő nevetve adta vissza. Megörültem: ha eny- nyire tetszik neki, közölni fogja. Aztán lehűtött, mondván, nem a humoreszken, hanem rajtam nevet, mert megfeledkeztem arról, hogy a mostani választói névjegyzéken — bizonyára a hölgyek iránti tapintatból — nem szerepel a választók életkora. Karcolatom tehát elvesztette Időszerűségét, tűzhettem a kalapom mellé. Szomorúan téptem szét a visszaadott kéziratot. Valahol megfúrták a témámat. Benedek Miklós a legtöbb nődolgozót, ez az intézkedés leginkább a könnyűipar munkaerőtartalékait érinti. A Könnyűipari Minisztérium már most készül a várható új helyzetre, s a szak- szervezetekkel együttműködve rövidesen kiadja ezzel kapcsolatos utasítását. — A bányászattal és nehézipari üzemekkel rendelkező vidékeken, továbbá ott, ahol kevés ipari üzem épült, még ezután is gondot okoz a nők munkába állítása — mondja Fehér Imréné, a Könnyűipari Minisztérium Helyiipari Főosztályának vezetője —, de ott, ahol a könnyűipar és az élelmiszeripar üzemei dolgoznak, számítani lehet a nők fokozottabb munkába állítására, Éppen azért az a célunk, hogy minél több helyen létesüljenek olyan vállalatok, amelyek biztosítani tudják a nők foglalkoztatását — Ebben segíteni kell a már működő vállalatoknak is azzal, hogy egyes munkahelyeket ne töltsenek be indokolatlanul férfimunkaerőkkel, hanem nőkkel, és a férfimunkavállalókat irányítsák olyan területekre, amelyek kimondottan férfimunkaerőket kívánnak. — A kisgyermekes, illetve a családos anyák számára lehetővé kell tenni, hogy bedolgozói munkát vállalhassanak. A családos anyák szívesen és könnyebben dolgoznak „rész- munkaidőben”, mert így közben foglalkozni tudnak gyermekükkel és családjukkal is. —* A nőknek részmunkában való foglalkoztatása a vállalatoknak is előnyös, amit az is igazol, hogy a részmunkában dolgozók teljesítménye magasabb, mint a teljes munkaidőben dolgozóké. — Sajnos, eddig a helyiipar csak szórványosan élt a részmunka lehetőségeivel, mert a vállalatok nem ismerték fel előnyeit. Igaz, eddig nem is jelent meg olyan központi utasítás, amely a részmunkában dolgozó nők egyes problémáit rendezte volna. — Ezt a hiányt pótolja most a Könnyűipari Minisztérium utasítástervezete, amely rövidesen rendelet formájában megjelenik, s a jogi és munkavállalási kérdésekben megszünteti a bizonytalanságot. A tervezet egyértelműen rendezi a részmunkaidő-kérdéseket, mint például az egyenlőtlen munkabeosztás, a túlóradíjazás, s a munkaidőn belüli időkedvezmények problémáját is. Meghatározza a természetbeni juttatás, a munkaruha-ellátás és a nyereség- részesedés új rendjét, szóval mindazokat a problémákat, amelyek eddig gátolták és megnehezítették a nők részmunkában való elhelyezkedését. Zsolnai László #WÜ£&g, 3 1967. május II., csütörtök
