Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-07 / 106. szám

BEFEJEZŐDÖTT A SZAKSZERVEZETEK KONGRESSZUSA A pörög katonai junta büntette (Folytatás az 1. oldalról) Meg kell azonban mondani, hogy ezután is érvényes az írott és íratlan törvény, hogy minden dolgozó ember­nek törvényes joga van a munkához, és a mi rendsze­rünk ezt számára biztosítani is fogja. (Nagy taps). És ha valahol e tekintetben problé­ma jelentkezik, mint ahogy a közelmúltban — itt is em­lítették — a barnaszén-bá­nyászatban, akkor pártunk­nak, szakszervezetünknek, rendszerünknek kötelessége biztosítani azt, hogy a dolgo­zó emberek tömegei semmi­féle reformnak kárvallottjai ne legyenek. Ha érzik az em­berek, hogy ilyen a rend­szer, teljes erővel és teljes szívvel támogatják. Mert a nagy tömeg számára a szo­cializmus igazsága abban rejlik, bztosítja-e számára a kizsákmányolásmentes, sza­bad, kulturált és jobb életet. Ezt várja a dolgozó ember a szocializmustól. Ha nem biz­tosítja, akkor az egyszerű ember gondolatában az ötlik fel: Akkor minek nekem ez a szocializmus? Ez az emberek logikája, és ez helyes logika. Előfordulhatnak bajok, hibák, szerencsétlenségek, ez elke­rülhetetlen, de hogy a tömegek és dol­gozó kategóriák helyzete tartósan, a mi rendsze­rünkben, rosszabb legyen, mint amit már korábban elértek, azt nem tűrhet­jük, ez nem lehet szükségszerű. Ha ilyesmi előfordul, akkor valahol mi hibáztunk, és gyor­san meg kell keresni és ki kell javítani az ilyen hibát. Ez parancs a mi számunk­ra. (Taps). Nem azért van egy ország lakossága, hogy mi, pártfunk­cionáriusok kísérletezzünk, és nem azért vannak nagy számban munkások, alkal­mazottak, hogy a tagdíjat be­fizessék, hanem fordítva: mi vagyunk a munkásosztály, a dolgozó nép javáért. Ezért te­remtette a munkásosztály a forradalmi pártot és a szák­szervezet is és erről nem fe­ledkezhetünk meg a szocializ­mus viszonyai között sem, amikor az osztályeHenséget már legyőztük. Építsünk szilárd bázist a szocializmusnak Wert, ha erről megfeledke­zünk, akkor szakadás állhat be, akkor hiába rohanunk előre, kiabálhatunk, hogy utánunk emberek, ha visz- szanézünk, alig jönnek utá­nunk. Nem tudom, így mire mennénk. (Derültség, nagy taps). A szocialista társadalom felépítéséhez szükséges lépé­seket, kötelességünk sorra- rendre következetesen és jól megtenni, nemcsak saját munkásosztályunkért, saját népünkért, amelynek fiai és képviselői vagyunk, de a nem­zetközi munkásosztályért és a világ különböző térségei­ben a szabadságért, a nemze­tt függetlenségért harcoló né­pekért is. (Nagy taps). Első és legfontosabb köte­lességünk, hogy saját ha­zánkban, úgy építsük a szo­cializmust , szabad emberhez egyedül méltó, szocialista tár­sadalmi rendszerünket, hogy ez segítse az ő harcukat, (nagy taps). Másik köteles­ségünk, hogy lehetőségeink­nek megfelelően közvetlenül is politikai és más termé­szetű támogatást biztosítsunk harcukhoz. De a legfonto­sabb — még egyszer ismét­lem —, hogy szilárd bázisát építsük a szocializmusnak, a kom­munizmusnak, az emberi baladásnak és a népek szabadságának, hogy aki ide érkezik, biztosan és szabad földön érezze ma­gát mindenkor. Ez az első számú internacionalista kö­telességünk és a legjobb ér­telemben vett szolidaritá­sunk a szabadságukért har­coló népek iránt. Ha rend­szerünk szilárd, erős, fejlődik és gyarapszik, akkor minden más tekintetben s segítséget tudunk nyújtani, de ha itt hiba keletkezik, ha fejlődé­sünk megtorpan — és erre volt nemrégen példa —, ak­kor az egész nemzetközi mun­kásmozgalomnak és a többi népnek kell kihúzni ben­nünket a kátyúból. Ezt ők becsülettel meg is tették, és ha mi most itt vagyunk, azt köszönhetjük népünknek, amely mégis talpra állt, és nemzetközi osztálytestvére­inknek, a szabadságszerető népeknek, akik a magyar nép igaz ügye mellé álltak 1956- ban. (Nagy taps). Nagyon örülök neki, na­gyon jónak és egészségesnek tartom, hogy XXI. össz-szak- szervezeti kongresszusunkat áthatja az internacionaliz­mus és a szabadságukért harcoló népek iránti szolida­ritás. Ez a mi fejlődésünkhöz is nélkülözhetetlen itt az or- ezágban. Méginkább nélkü­2 WnütíMs 1967. május 7., vasárnap lözheteQen ahhoz, hogy vi­lágméretekben is előre ha­ladjon a mi ügyünk, a társa­dalmi haladás, a szocializ­mus és a béke ügye. Üdvözlöm és nagyon jó­nak tartom, hogy a kong­resszus határozatot hoz az agresszorok ellen harcoló vietnami néppel való szoli­daritásról. Állást foglal a ka­tonai puccsisták által fenye­getett görög hazafiak mel­lett, az európai biztonság kérdésében. Jó ez, mert szi­lárdítja a dolgozók világné­zetét, erősíti öntudatukat és jó azért, mert mi nemzetkö­zileg egy nagy családhoz tar­tozunk. Elvtársa ki A nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban gyakori kifejezés — a békés egymás mellett élés. E kife­jezés körül még vita is adó­dott, sőt még ma is folyik nemzetközi mozgalmunkban. A modern társadalomban amelyben világméretekben két alapvető osztály van, a burzsoázia és a proletariátus rendkívül széles fronton és mind fokozottabb mértékben és élesebb formában folyik a nemzetközi méretű osztály­harc. Ki győz? A kizsákmá­nyolásmentes szocialista tár­sadalom zászlóvivői és osztá­lya a proletáriátus, vagy a kapitalizmus, az imperializ­mus? Ennek az osztályharc­nak bizonyos okból követke­ző jelszava: a békés egymás mellett élés. Ez nem mond ellent, hanem beleilleszkedik az osztályharcról vallott fel­fogásunkba. A kapitalista országok államférfiai épp­úgy, mint a szocialista orszá­gokéi, nagyon jól tudják, hogy a békés egymás mellett élés követelése egy világ­helyzet szükségszerű lo­gikájából következik. Persze mindkét fél úgy igyekszik, hogy ez a bé­kés egymás mellett élés az 6 társadalmi rendszerét jut­tassa győzelemhez. Ez termé­szetszerű is, mert a bőréből végső fokon nem tud és nem is akar kibújni senki. A munkásosztály sem és a ka­pitalisták sem! A békés egy­más mellett élést mi úgy értelmezzük: a történelem a szocializmus, a kommuniz­mus képviselőinek juttatta azt a magasztos feladatot, megtiszteltetést, és felelőssé­gét, hogy mentse meg az em­beriséget egy új katasztrófá­tól, egy új világháborútól. Mi szükségszerűnek és tör­vényszerűnek tartjuk, hogy reánk jutott ez a feladat és mi küzdünk azért, hogy tel­jesítsük. Végső fokon ter­mészetesen azért harcolunk, hogy az egész világon a szo­cialista társadalmi rendszer diadalmaskodjék. Es blzto. sak is vagyunk abban, hogy így lesz. Ez az elv azért helyes, forradalmi és marxista elv, mert a mi ügyünk győzel­méhez nem kell világháború. Sokféle formában folyik a vita a rendszerek között. A fontos az, hogy a vitát nem háború útján kell eldönteni és sajnos, nem lehet csak agi- tációval sem eldönteni. Per­sze, az agitáció feltétlenül kelt, de csak agitációval nem érhetjük él a végső győzel­met. Bizonyítani kell a szocia­lizmus fölényét a gazda­sági építésben és a kul­túrában egyaránt. Az imperialista agresszió­val szemben világméretek­ben folyó harcban nemzet­közileg egyesítenünk kell erőinket. E kongresszuson jelen van a szakszervezeti vi­lágszövetség képviselője, s összesen több mint 40 or­szágból érkeztek ide baráta­ink. Bár én itt a pártot kép­viselem, és az egyszerű szak- szervezeti tagságot — mert azt is képviselem —, (derültség, taps), nagyon sze­retném őszintén és szívből köszönteni e küldötteket. Megkérem őket: ha hazamen­nek, vigyék el hazájukba azt, amit — gondolom — éreztek és tapasztaltak nálunk, hogy mi szilárdan és tántoritha- tatlanul a haladás, a béke ügye mellett s az imperialis­ta agresszió ellen vagyunk, és szolidárisak vagyunk az imperializmus ellen harcoló valamennyi erővel, ide értve a nagy Szovjetunió népét, a szocialista országok népeit, a haladásért a kapitalista or­szágokban küzdőket, és a volt, vagy még jelenleg is gyarmati területen élő har­cosokat. Szívből üdvözöljük őket, velük vagyunk, és ami az erőnkből telik, arra ez­ótán is számíthatnak. (Nagy taps.) Kedves elvtársaki A párt- kongresszuson meghatározott harci céljainkat — amelyek most már az egész nép tu­datába átmennek — úgy ér­hetjük el, ha dolgozunk és harcolunk. És ha eddig sokat kellett dolgozni és harcolni, ezútán sem kell kevesebbet. Az öntudatos ember eddig is ereje teljével dolgozott és harcolt céljainkért, de nekünk olyan ambícióink Is vannak, hogy az eddig lassan mozdulókat is egy kicsit jobb munkára ser­kentsük, az eszmék erejével, meggyő­zéssel. Kell ehhez a felvilá­gosító szó, de úgy akarjuk vinni a dolgokat, hogy ha egyéb nem, akkor az érde­keik is jó irányba ösztönöz­zék az ilyeneket, ezután in­kább, mint eddig. A szakszervezetek Jól szolgálták a mnnkásság osztólyérdekeit Van elég dolgunk, de na­gyon jól feltételek között harcolhatunk, mind itthon, mind nemzetközileg. A mi erőinket már nem lehet el­pusztítani, minden egyéb pe­dig elhatározás és akarat dolga. Ha komolyan vesszük soron következő feladatain­kat, és több rendszerességet viszünk a munkába, gyor­sabban tudunk előre menni. A Párt ebben a legteljesebb mértékben számít a szak- szervezetek támogatására, és gondolom, nem hiába. Befejezésül szeretnék önök­nek sikert kívánni munká­jukhoz, itt a kongresszuson, és majd a kongresszus után, e tanácskozás határozatainak végrehajtásához. Hosszan tar­tó, nagy taps.) Gáspár Sándor foglalta ösz- sze az első három napirendi pont vitájának tanulságait. Mindenekelőtt az alakulóban levő új munkastílusról be­szélt, arról nevezetesen, hogy a szakszervezetekben a dön­tést mindig alapos elemzés, valamennyi érdekelt vélemé­nyének meghallgatása előz­ze meg. — Az elmúlt két évtized­ben a szakszervezeti mozga­lom tanácskozásainak ciklu­sonként az volt a sorrendje, hogy először minden szakma, iparág szervezett dolgozói külön-külön tartották meg kongresszusukat és azután ülésezett a szakszervezetek országos kongresszusa. Ebben az esztendőben viszont idő­rendben megfordult az ese­mények menete, és ez nem csupán formális dolog. Arról van szó, hogy a mostani kong­resszus általánosságban, fő vonalaiban foglalkozott a szakszervezeti mozgalom te­vékenységével, azokkal a feladatokkal, amelyek a gaz­daságirányítási rend­szer reformjából adódnak. A teendőket itt összességükben mértük fel és körvonalaztuk, a következő hónapokban vi­szont az egyes iparágak, te­rületek szakszervezetei — a most rögzített fő irányelvek alapján — differenciáltan, a maguk „profiljának” megfe­lelően tárgyalhatnak és hatá­rozhatnak. Gáspár Sándor ezután hangsúlyozta: az elmúlt 22 év azt bizonyítja, hogy szakszer­vezeteink mind a hatalom megszerzésének, mind pedig a hatalom megvédésének, erősítésének időszakában jól szolgálták a munkásság osz- tályérdekeit. Ezután szünet következett, majd zárt ülésen folytatta munkáját a magyar szakszer­vezetek XXI. kongresszusa. A zárt ülésen a magyar szakszervezetek XXI. kong­resszusa megválasztotta a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának 173 és a SZOT számvizsgáló bizottságának 19 tagját. Délben a zárt ülés után az elnöklő Somoskői Gábor bejelentette, hogy a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa megtartotta alakuló ülését és megválasztotta az elnökséget, valamint a külön­böző tisztségviselőket. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa elnökségének tagjai: Blaha Béla elnök, Földvári Aladár, Kiss Károly, Vas-Witteg Miklós alelnökök, Gáspár Sándor főtitkár, dr. Beckl Sándor, Gál László, Geréb Sándorné, Somoskői Gábor és Virizlai Gyula tit­károk, továbbá: Bessenyei Miklós, Brutyó János, Csu orka Lajos, dr. Darabos Pál Fabók Zoltán, Gyöngyösi Ist­ván, dr. Jókai Loránd, Kim­mel Emil, Kovács István, Li­geti László, Nemeslaki Tiva­dar, Péter Ernő, Simon Antal, Szabó Antal, Szilágyi Sán­dor, Timmer József, Tóth An­na, Turzó László, Varga József és Vass Imre. Ugyancsak megtartotta ala­kuló ülését a SZOT számvizs­gáló bizottsága, és Somogyi Miklóst elnökévé, Hidas Fe­rencet titkárává választotta. Somoskői Gábor ezután a kongresszus meleg ünneplése közben átnyújtotta a Nguyen Duc Tinh-nek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Szakszervezeti Szövetsége el­nöksége tagjának és Dinh Ba Thinek, a Dél-Vietnam fel­szabadításáért küzdő szak- szervezeti szövetség végrehaj­tó bizottsága tagjának azt a dokumentumot, amelyben a magyar szervezett dol­gozók nevében megbélye­gezték az Egyesült Álla­mok vietnami agresszió­ját, és további támogatásukról biztosították a hős vietnami népet. A testvéri szolidaritásért, őszinte együttérzésért Dinh Ba Thi mondott köszönetét. Ezután Gáspár Sándor zár szavában a tisztségviselők, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa, az elnökség tagjai ne­vében megköszönte a bizal­mat, s kötelezettséget vállalt arra, hogy erejük, tudásuk legjavával munkálkodnak majd a kongresszus határo­zatainak megvalósításáért. Felcsendült az Intemacio- nálé, a küldöttek, a tanács­kozás magyar részvevői, öt világrész munkásainak kép­viselőivel együtt, a nemzet­közi proletariátus himnuszá­nak eléneklésével zárták a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusát. (MT) Meggyilkolták Panajotiszt BELGRAD (TASZSZ): A görög katonai junta szer­vei meggyilkolták Panajotisz Eliszt, a volt Egység Népi-fel­szabadító Hadsereg százado­sát, egykori ellenállási har­cost. Az Igazság Hangja illegális görög rádióállomás közölte adásában, hogy Eliszt, akit Makrón!zosz szigetén tartottak börtönben, megkínozták, majd meggyilkolták. A rádióadás szerint a junta később öniga­zolásul kijelentette, hogy a századost szökési kísérlet köz­ben lőtték agyon. ATHÉN: A jobboldali Elftherosz Koszmosz athéni napilap pén­teki számában cikket közölt, amely azt állítja, hogy Geor- giosz Papandreu, a Centrum Unió elnöke és volt miniszter­elnök részt vett az Aszpaida- szervezkedés ben. A lap fény­képet is közöl egy levélről, amelyet a cikk írója szerint az idősebb Papandreu a görög hadsereg egyik ezredesének írt, akit 14 más magas rangú tiszttel együtt március 16-án a monarchia megdöntésére irá­nyuló összeesküvésben való részvétel miatt elítéltek. Tekintettel arra, hogy az állítólagos Papandreu-levél fo­tókópiáját négy másik athé­ni lap is lehozta, feltételez­hető, hogy a kormány által irányított akcióról van szó, amely előkészítője lehet az idős görög politikus bíróság elé állításának. Az Akropolisz görög lap je­lentése szerint Larissza városá­ban a király személyének sér­tegetése, az EDA baloldali párt mellett kifejtett tevékenység és „a büntető törvénykönyv egyes cikkelyeinek megsértése”- miatt 13 személyt ítéltek rövidebb- hosszabb börtönbüntetésre. Bonnban, nyugatnémet és az NSZK-ban tanuló görög diákok nagy tüntetést rendeztek a görögországi reakciós katonai junta ellen, követelve, hogy a bonni kormány szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat az új athéni kormánnyal. Magyar tudósok tiltakozó távirata a görög királyhoz Az Országos Béketanács tudományos bizottsága távirat­ban tiltakozott II. Konstantin görög királynál a katonai puccs, a görög hazafiak üldözése, bebörtönzése ellen. A táv­irat egyebek között hangsúlyozza: A magyar tudósok megdöb- benten értesültek arról, hogy Görögországban olyan alapvető szabadságjogokat függesztettek fel, amelyeket e században csupán a fasizmus mert megtagadni a népektől. Görögország az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjai­ként kötelezőnek ismerte el a szervezet alapokmányát, amely minden ember számára biztosítja az elemi szabadságjogo­kat A görög katonai kormány tehát az alkotmány egyes pa­ragrafusainak felfüggesztésével a nemzetközi jogot is meg­sértette. Követeljük a diktatúra megszüntetését, az emberi jogok, az alkotmány visszaállítását, a jogtalanul bebörtönzöttek — köztük a hitleri fasizmus elleni harcban a görög nép szabad- ságszeTetetének szimbólumává vált Manolisz Glezosz — szaba- donbocsátását — hangzik egyebek között a távirat. NUTTING „VIHART” KAVART LONDON (MTI): Anthony Nutting volt kon­zervatív külügyi államminisz­ter, aki a szuezi angol—francia —izraeli agresszió elleni tilta­kozásul lépett ki a kormány­ból 1956-ban, egy héttel ezelőtt megkezdte és ma befejezte em­lékiratainak közlését a Times hasábjain. A volt miniszter leleplezései napról napra dagadó botrányt váltottak ki. Nutting részlete­sen leírja, hogyan készítették elő Eden volt miniszterelnök, Selwyn Lloyd egykori külügy­miniszter, valamint francia partnereik: Guy Mollet és Pi- neau az izraeli vezető körök­kel együtt Egyiptom megtáma­dását és Port Said bombázását Elmondja, hogy Eden semmi­féle szerződésszegéstől sem riadt vissza, mert a megszál­lottak fanatizmusával „el akar­ta tenni láb alól” Nasszert. fi francia kormány haiigat PÁRIZS (MTI): Pompidou francia miniszter- elnök válaszolt Waldeck Ro- chet-nak, az FKP főtitkárának, hozzá intézett felszólítására, hogy Franciaország ne ismerje el a görög puccsista kormányt. A miniszterelnök hosszadalmas jogi érvelésekbe bocsátkozott ebben a kérdésben, de nem foglalt világosan állást. Az Humanité felszólítja a francia kormányt, kövesse a NATO-szövetségesei, Dánia és Norvégia példáját ebben az ügyben. Az FKP lapja rámutat: még az olasz kormány külügy­minisztere is utasította diplo­matáit, járjanak el Manolisz Glezosz és a többi politikai fo­goly érdekében. A francia kor­mány viszont hallgat. Események MOSZKVA: Amintore Fanfani olasz, és George Brown angol külügy­miniszter előtt Pirzada pa­kisztáni külügyminiszter lesz Gromiko tárgyalópartnere Moszkvában. A vasárnap ér­kező diplomata útjával kap­csolatban a pakisztáni külügy­minisztérium szóvivője első­sorban Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin pakisztáni látogatásának előkészítését emlegette. A moszkvai hiva­talos tárgyalásoktól a kétolda­lú politikai kapcsolatok to­vábbfejlesztése mellett Ázsia égető problémáinak megvita­tását várják. MONROVIA: 10 000 libériái vonult fel az utcákon William Tubman el­nök választási győzelmének megünneplésére. Tubmant ha­todszor választották meg ál­lamelnökké. MOSZKVA: ötven országnak nyújtott sokmillió rubel segítséget az sorokban. elmúlt évtizedben a szovjet Vöröskereszt, amely most ün­nepli alapításának 100. évfor­dulóját. Az ázsiai és afrikai országokban működő szovjet vöröskeresztes kórházak az utolsó néhány évben több mint hétmillió betegnek adták vissza egészségét. A szovjet Vöröskereszt a második vi­lágháború során elveszettnek hitt negyedmillió embert segí­tett vissza családjához. INNSBRUCK: Huszonhárom tiroli iskolás­gyermek és két apáca -súlyo­san megsebesült, amikor Telfs községben egy iskolai színielő­adás után kitódultak a Község­háza erkélyére és az a nagy terheléstől leszakadt. TEL AVIV: Az izraeli hadsereg szóvivő­je szerint „Szíriái terroristák” pénteken éjszaka libanoni te­rületről gránátokat lőttek Manara izraeli községre. Egy ház megrongálódott, sebesülés nem történt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom