Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-31 / 126. szám
Á kiegyezés századik évfordulóján B z 1867-es osztrák—magyar kiegyezés értékelése hosszú évtizedekig a magyar politikai élet legvitatottabb közjogi kérdése volt. S a vita körülötte akkor sem szűnt meg, mikor az első világháború végén az osztrák—magyar monarchia, a dualista állam korhadt épülete összeomlott. A küzdelem tovább folyt, most már inkább elméleti síkon, mint a politikában, tovább vitatkoztak történettudósok és publicisták: helyes volt-e a kiegyezés, igaza volt-e Deáknak és társainak, nem kellett volna-e inkább Kossuthra hallgatni, aki messze hangzó szóval tiltakozott a kiegyezés megkötése, „a jogfeladás” ellen. A magyar marxista történet- tudomány kiemeli a kérdést a 48-asok és 67-esek egyoldalú nézőpontjai közül, és nem szubjektív indítékokból, hanem & társadalmi és gazdasági fejlődés objektív tényezőiből magyarázza a kiegyezés megkötését. De — s ez jellemző a régi nézetek szívósságára — még mai történetfelfogásunkba is beszüremkedik egy-egy maradványa a régi szempontoknak, s egyes részletkérdések tekintetében még ma sem telj jes az összhang — noha a fő problémák már tisztán állnak előttünk. A kiegyezés történetében tehát ma már nem Deák, Kossuth, vagy éppen Ferenc József személyes törekvéseit vizsgáljuk, hanem társadalmi osztályok megegyezését látjuk, közelebbről a magyar nagybirtokos arisztokrácia, a középbirtokos nemesség és a kialakuló magyarországi burzsoázia megyezését az osztrák nagy- birtokos és nagytőkés osztály- lyal. A ma száz éve, 1867. május 29-én az országgyűlésen elfogadott kiegyezési törvényhez azonban hosszú út vezetett; nagy változások mentek végbe magyar és osztrák politikai vezető rétegek körében, amelyek nem egészen két évtizeddel korábban még oly élesen szemben állottak egymással, az 1848—49. évi forradalom és szabadságharc idején. E változások fő oka a kapitalizmus fejlődésében és a nemzetközi helyzet alakulásában keresendő. A magyar nemességet, polgárságot Irta: Pamlényi Ervin — e tőkeszegény országban — a kapitalista fejlődés meggyorsulásának, jobb kihasználásának lehetőségei, s a nemzetségek feletti korlátlan uralom fenntartásának vágya hajtotta a megegyezés felé, míg az osztrák vezető körök, amelyeknek nemzetközi helyzetét az olasz—osztrák, majd porosz —osztrák háborúban elszenvedett veszteségek ingataggá tették, szintén hajlottak afelé, hogy lemondjanak a korlátlan abszolutizmusról és megosztva hatalmukat, egy szilárd, erős államra támaszkodva, vegyék fel a küzdelmet a nemzeti és szociális mozgalmakkal és a szomszédokkal szemben. Ez a két irányú fejlődés vezette el a magyar uralkodó osztályokat 1849-től a passzív rezisztencia politikáján át, a „viszonyokkal való megalkuvásig”, az osztrák kormányzatot pedig az önkény- uralom, a Bach-korszakon, a különböző centralizációs kísérleteken át 1867 májusáig. Az 1867. évi XII. törvénycikk — a kiegyezés — tehát a Habs- burg-államot dualista formában szervezte újjá: leszögezve Magyarország belpolitikai önállóságát, elismerte az uralkodóház többi tartományaival fennálló, felbonthatatlan közösséget. Ausztria és Magyar- ország tehát önállóak lettek, de voltak „közös ügyeik”: ilyennek minősítették a külügyet, a hadügyet és az ezekkel kapcsolatos pénzügyet. A „közös miniszterek” a két országgyűlés által kiküldött 60—60 tagú delegációnak tartoztak felelősséggel. A törvény szerint Magyarország részt vállalt az államadósságból és kötelezettséget vállalt a közös terhek 30 százalékának viselésére. Külön szabályozták a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat: Magyarország 10 évenként megújítandó vámszövetségre lépett Ausztriával, hozzájárult az egységes bankjegy kibocsátásához, az áru- és pénzforgalomhoz. n z így kialakult dualista szerkezet tehát megegyezés, kompromisszum útján jött létre: a magyar uralkodó osztályok lemondtak az 1848-as törvényekben leiszögezett függetlenségről, az állami szuverenitás lényeges kellékeiről, hogy a polgári korszakba átmentsék gazdasági és politikai vezető szerepüket, a nép és nemzetiségek feletti uralmukat; az osztrákok lemondtak az egységes birodalomról, hogy megőrizzék ausztriai uralmukat és a monarchiában elfoglalt helyüket; a dinasztia pedig lemondott az abszolutisztikus kormányzási formáról, hogy megőrizze birodalmát és hatalmát. Marxista történetírásunk végső soron nem annyira a kiegyezés tényét bírálja, hanem inkább annak osztálytartalmát és célját. Azt, hogy — megosztva ugyan az osztrákok és magyarok között — de fenntartotta a nagybirtokrendszert. átmentette a feudalizmus sok maradványát; azt, hogy a kompromisszumot nem kiindulópontnak tekintették egy demokratikus társadalmi fejlődés irányába, hanem éppen ellenkezőleg: az 1848-as polgári forradalom végleges lezárásának. A kiegyezést, a nemzeti függetlenségen esett csorbát a legélesebben Kossuth Lajos bírálta száműzetéséből: híres Kasszandra-levelében „törvényesített jogfosztásnak” nevezte, benne a nemzet halálát sejtette, ég valóban látnoki módon megérezte azt a veszedelmet, amelyet a pusztulásra ítélt Habsburg-birodalomhoz való kapcsolódásunk jelentett. Hiába, a történelmi körülmények nem tették lehetővé a sikeres forradalmi küzdelmet, s a vezető osztály zöme nem elszakadni akart Ausztriától, hanem minél előbb részesülni a gyorsan növekvő kapitalista gazdaság előnyeiből. A nnak azonban, aki a száz év előtti kiegyezés mérlegét akarja felállítani, e súlyos hátrányok mellett nem szabad megfeledkeznie viszonylagos pozitívumairól sem: ha korlátozott mértékben is, visszaadta az ország függetlenségét, jobb feltételeket teremtett az akkor a haladást jelentő kapitalizmus szélesebb kibontakozása számára, és ezzel kapcsolatban tágabb teret, jobb lehetőséget nyitott a munkásosztály — az elkövetkező évszázad legnagyobb társadalmi ereje kibontakozásához — történelem formáló harcá-' nak megvívásához. 9. Én akkor azt írtam benne, hogy egy olajkutató cégnél dolgozom. S hogy szüleim megvigasztaljam, úgy állítottam be a helyzetem, hogy körülményeim megengedik és magánúton folytatom félbeszakított egvetemi tanulmányaim. Széthajtom a vékony légipostái levélpapírt. „Drága Kisfiam! Tudatom, hogy jól vagyunk, csak Te hiányzol nagyon. Apád őszre nyugdíjba megy. Nem szeret hallani róla. Tudod, hogy az ő élete a gyár. Nehéz lesz neki, ha nem sell bejárnia. Pityu a diploma- munkájára készül, meg udvarol. Te hogy élsz? Remélem, jól megy sorod. Kívánom, bogy Isten vigyázzon rád. IMI, május 31, szerda Igyekezz, becsüld meg magad és tanulj szorgalmasan. Örülök, hogy jó helyed van. A szomszédok sokszor kérdik, mi van veled. Elmondtam nekik, hogy szép munkád van, jól keresel és tanulsz. Ibi férjhez megy. Richter Laci veszi el, az, akivel “gyütt jártál a technikumba. Bár én azt szerettem volna, hogy Ibi az én menyem legyen. De hát a sors másképpen hozta. Nagyon sajnálom. Jó feleséged lett volna. Tudom, haragszol rá, hogy nem volt hajlandó veled menni, de nincs igazad. Ö, bár neked se jutott volna eszedbe soha, hogy itthagyj bennünket. Megértem én, hogy világot akartál látni, megértem azt is, hogy abban az időben sok minden összekavaro- dott benned, ám mégis azt mondom, nem tetted jól, hogy elmentél. Sokat bajlódok a szívemmel. Az orvos azt mondja, nyugodtan kellene élnem. De amióta Te elmentél, nem tudó« nyugodt lenni. Apád még mindig neheztel rád. Nem hajlandó egy sort se írni. Azt mondja, a Te leveleidre se kíváncsi. Persze, ez nem igaz. Észrevettem az egyik éjszaka, hogy a szekrényhez lopakodott, elővette a leveleid, s aztán ídsompoly- gott a konyhába és ott olvasta őket. Még egyszer kívánom, hogy tartson meg Isten erőben, egészségben és jól menjen sorod. Azt a lányt, akiről írtál, üdvözlöm. Tetszett a fényképe. Azt ugyan nem szeretem, hogy elvált asszony, de hát Te tudod, Kisfiam. Sokszor csókol: Édesanyád”. A levél végén rövid utóirat van. Az öcsém, Pityu biggyesztette oda: „Szia Bratyesz! Mikor leszel nagytőkés? Már várom a Ca- dillacot, amit küldesz nekem. Persze, jobb lenne, ha hazajönnél. Üdv és minden jót: . Pityu,’3 Perel az iskola Két évvel ezelőtt másfél millió forintot kapott az egri III-as számú Általános Iskola igazgatósága, hogy felújítsák a régi épületet és politechnikai műhellyel egészítsék ki a tantermeket. Sok más, hasonló helyzetben lévő iskola közül esett a döntés erre, a peremkerületi iskolára, örülték is a pénznek a pedagógusok, gyerekek egyaránt. A munkának annak rendje és módja szerint hozzákészültek az építők és hosszú ideig állványerdő borította az épület oldalfalait. Kőművesek. festők, bádogosok és ki tudná felsorolni, hányféle szakember dolgozott az iskola felújításán. Árgus szemek 'figyelték minden mozdulatukat, gyerekek és pedagógusok, mint „társadalmi ellenőrök” mérlegelték a munkások teljesítményét, nyugtázták az eredményeket. És az örömbe las- san-lassan üröm vegyült: A Heves megyei Tanácsi Építőipari és Épületszerelő Vállalat embereinek gondatlansága, szakszerűtlen munkája keserű következményekkel járt Felépült a két tanteremből álló politechnikai műhely, befejeződött a fő épület tatarozása, cs.nceítása, a közel másfél millió forintról szóló számlát kiegyenlítették. Ezzel az építtető és kivitelező elköszönhetett egymástól. Nem telt el sok idő és a vállalat munkásainak vissza kellett jönniük. Az 1965. december 21-i garanciális bejáráson ugyanis jegyzőkönyvet vettek fel és hét pontban felsorolták a hibákat. A vállalat főmérnöke is aláírta a papírt: 1966. március 31-ig kijavítják a hibákat. Május 19-én az iskola igazgatója ír a városi tanács műszaki ellenőrének: A hibákat csak részben javították ki. Az újabb határidő: április 15. Június 16-án újabb jegyzőkönyv születik és az iskola bejelenti kötbérigényét. A vállalat képviselője viszont „erkölcsi felelőssége tudatában kijelenti, hogy a garanciális munkálatokat a mai napon felvett hibákkal együtt 1966. augusztus 15-re teljesítik, illetve kijavítják”. Október 3-án az iskola a garanciális munkák elvégzéséről szóló igazolást nem hajlandó kiállítani, mert augusztus végén, bár felvonultak a vállalat dolgozói és szeptember utóján — abban ■ meggyőződésben, hogy mindenben eleget tettek a garanciális követelményeknek — otthagyták az iskolát. Méltányosságból a végleges határidő november 10. És ezzel lezárult az ügy — gondolják talán a kedves olvasók. A politechnikai műhely födémszigetelése, mennyezetjavítása és meszelése, ajtók-ab- lakok passzítása, mázolása... elmaradt. Űjabb határidő a vállalat számára: december 31 A helyzet 1967. nyarán is változatlan. A garanciális hibákat még mindig nem javították ki, a gondatlan és szakszerűtlen munka miatt egyre több a kár. Az iskola vezetői felszólítást küldtek, amennyiben a vállalat most sem tesz eleget a garanciális kötelezettségének: Bírósághoz fordul és pierel. A vállalat hanyagsága miatt találkozik ismét az építtető és a kivitelező képviselője ezúttal a bíróságon. És ez annál is furcsább, mert mindkettőnek azonos, a Heves megyei Tanács a felettes hatósága. Pilisy Elemér 7an*itmányú1oit MOSZKVÁBAN (Vas Jdnaj tudósítónktól): ALIG PÁR NAPJA, hogy kicsomagolták úti bőröndjeiket, így még a friss emlékek közül válogathat a Heves megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat két dolgozója: Sasvári László és Pataki József. Mindketten tagjai a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tudományos Egyesületnek, amely a tanulmányutat szervezte Moszkvába. — Tizenhatodikén indultunk, repülőgéppel, amely háromórás kellemes út után landolt velünk a seremetyevói repülőtéren. A megérkezés formaságai után ismertették velünk a programot — mondotta Sasvári László. — A látnivalók közül — a városnézés mellett — két nemzetközi kiállítás megtekintése ígért sok látnivalót Hasznos tapasztalatokat szereztünk a korszerű csomagolástechnikát bemutató kiállításon. Rendkívül ízléses kivitelű és higiénikus csomagolásban láthattunk különböző piperecikkeket. konzerv- és mi- relite-árukat. Bizonyára sokat tanultak a velünk együtt kint járt csomagolástechnikai szakemberek, és ezeket a tapasztalatokat hasznosítani is fogják idehaza, — A másik igen hasznos látnivalókat nyújtó kiállítás — veszi át a szót Pataki József — az anyagmozgató gépek, bemutatóval egybekötött kiállítása volt. x A malomipar területén is kitűnően alkalmazható emelővillás targoncák egész sorát mutatták be. Ezenkívül láthattak az érdeklődők szemes árut szállító csigákat és szalagokat is. A kiállítás egyik látványossága a távvezérlésű rakodó teherautó volt. A gépkocsi vezetője távolról vezérlőgombok segítségével mozgatta a gépkocsin elhelyezett rakományt, amelyet a kocsiba beépített hidraulikus emelők tettek át egy vasúti kocsiba. Ezenkívül olasz cégek mutattak be malmi gépieket, ami szakmai szemmel nézve igen érdekes és újszerű volt. A SOK LÁTNIVALÓ és a város nevezetességeinek megtekintése nagyon kellemessé tette a hatnapos moszkvai tartózkodást. A szerzett tapaszta- laok hasznosítása csak ezután következik a mindennapos munkában, de az élménybeszámolók már megkezdődtek, s ezeket szívesen hallgatják a kollégák. Háromszor Is elolvasom anyám öreges betűkkel írt sorait és Pityu rövid üzenetét. Gondolatban odahaza járok. Apám körülbelül most fejezi be szokásos sakkpartiját, Sneck bácsival. Pityu biztosan már a vacsoráért ordít, mama pedig türelemre inti és gyorsan tesz- vesz a konyhában. Aztán eszembe jut, hogy tévedek. Amikor itt este van, otthon még hajnal. Alszanak, fs nemsokára megszólal az öéeg vek. kér. A mama kel majd elsőnek. Reggelit készít és csak amikor az asztalon párolog az illatos tea, akkor kelti apát és Pityut. A reggeli mellé már oda van téve a két elemózsiás- csomag is. Valamikor három csomagot készített a mama. Most csak kettőt. Negyedszer is elolvasom a levelet. Undorodom magamtól. Hazudozom össze-vissza. Félrevezetem anyámat. Pedig minden betűjéből, szavából ki. világlik, hogy mennyire bízik bennem. Meg van győződve arról, hogy én ügyes, okos és becsületes vagyok. S ha hibának is tartja, hogy eljöttem otthonról, azért szentül hiszi, én megállóm a sarat és felül tudok maradni. Hát nem maradtam felül. Alulra kerültem. Nagyon mélyre. Pityu hazahív. Anyám nem írja ugyan, de vár ő is. Apám is megbocsátana. Hazamenni, hazamenni. De hogyan? Én egyhamar nem mehetek haza. Egyáltalán haza mehetek-e még valaha? (Folytatjuk) Gyorstisztító szalon Gyöngyösön Akik mostanában járnak a gyöngyösi Fő téren, azt láthatják, hogy a nemsokára megnyíló Patyolat-szalonban a belső berendezést állítják már a helyére a szakmunkások, a Mátravidéki Építő- és Szakipari Ktsz dolgozói. Minden jel arra mutat, hogy a gyorstisztító szalon a közeljövőben a lakosság szolgálatára áll. Kérdés: mikor? Antal Imrétől, a Heves mew gyei Patyolat főkönyvelőjétől kértünk tájékoztatást. Közölte, hogy tulajdonkép>- p>en minden egy tartályon múlik, amit Szentesen készítenek. Ha ez a tartály megérkezik, hozzá lehet kezdeni a jugoszláv tisztítógép beszereléséhez. A jugoszláv szakemberek segítségével a próbaüzemeltetést még június első felében szeretnék elvégezni. A gyors tisztító szalon hivatalos átadása tehát még júniusban várható. — Milyen munkákat végeznek majd itt? — Egyelőre csak felső ruhák gyorstisztítását. Ha valakinek pecsét esik a kabátjára, annak eltávolítását megvárhatja. Teljes ruhák gyorstisztítását is vállaljuk. Kezdetben csak egy műszakban dolgozunk. de ha olyan lesz az érdeklődés, áttérünk a nyújtott műszakra. . mosását —- Fehérneműk nem végzik el? — Minden a kereslettől függ. Tudjuk, hogy a lakosságnak is meg kell szoknia az új üzemet, és ehhez idő kell. Nem lepődnénk meg, ha az első három hónapban ráfizetéssel dolgozna az új szalon. Persze, ez csak átmeneti helyzet lehet. A fehérneműk mosás% tehát az igények szerint valósítható csak meg, mivel a rentabilitás elengedhetetlen követelmény. Hadd közöljük a jó hírt: már kezdettől fogva elvégzi az új szalon a szivacsruhák tisztítását, amit eddig Heves megyében nem tudtak vállalni. Bízunk abban, hogy a mintegy egymilliós beruházással megvalósított gyöngyösi Patyolat-szalon sokat fog könnyíteni a háziasszonyok gondján, különösen, ha vállalkoznak a fehérneműk mosására is. Mert — véleményünk szerint — erre lenne nagyobb szükség. Ügy gondoljuk, nagyon sokan lennének olyanok, akik reggel, munkába menet szívesen adnák be a huzatokat, ingeket mosásra azzal a biztos tudattal, hogy délután, hazafelé tartva már kitisztítva, kiva*» salva kaphatják vissza. Mikor érkezünk el ide? .—' . (—ár)
