Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-27 / 123. szám

EGERBEN

Vita a népművelésről

DR. VONSIK GYULÁNAK,

bz Élet és Irolalom februári Számában megjelent cikke indította az országos vitát a népművelésről. Azóta hetenként olvashatjuk mind több ként olvashatjuk a hozzászólásokat, melyek nyomán az embereknek mind több gondolatuk támad, ilyen, vagy olyan elképzelése születik a hogyan továbbra. Az „Élet és Irodalom”-hoz 110 hozzászólás érkezett és így egészen biztosra vehető, hogy a 20 hétre méretezett sajtóvitában a beérkezett hozzászólásoknak csak egy része nyer publikációt, a többiek minden bizonnyal mint hasznos anyagok más formában jutnak célhoz.

A vita tehát folytatódik és a napokban a vitaindító cikk szerzőjének jelenlétében, a megye vezető népművelői körében ezúttal élőszóval Egerben folytatódott.

Amellett, hogy dr. Vonsik Gyula jól ismeri a népművelés helyzetét és mind hazai, mindt külföldi ismeretanyagok birtokában van, egyben a MSZMP Központi Bizottsága tudományos, közigazgatási és kulturális osztályának helyettes vezetője is és ebből a pozícióból van lehetősége távolba tekinteni, szélesebb körben és mélyebben látni. Ezért az említett egri vitában számunkra különösen érdekesek voltak mind bevezető, mind vitazáró szavai, melyek korántsem prófétai kinyilatkoztatásnak tűntek, sokkal inkább rögzítettek bennünk valamit és még inkább megerősítették a vitatkozókban azt a tudatot, hogy a hagyományos, a 20-as, 30-as

években nálunk meghonosodott és még ma is érvényben lévő népművelési forma elavult, nem elégíti ki a társadalom igényeit. Ma már a színház, a mozi, a tv is a népművelés szolgálatába szegődtek, az ismeretterjesztéshez új, korszerű eszközök, lehetőségek kínálkoznak.

A VITA SORÁN kiderült, hogy kutatjuk a jelenlegi igényeket, miközben felismerjük, hogy a formák egyáltalán nem állandóak és hogy miután valamelyik forma elavult, vétek hozzá ragaszkodni. Nyilvánvalóvá vált, hogy a korszerűség alapvetően tartalmi probléma, hiszen napjainkban 10 és 100 ezrek tanulnak, érettségiznek, szereznek új szakmát, egyszóval szemünk láttán születik az új társadalom. Fontos és elengedhetetlen tehát a népművelés kapcsolatának tisztázása a társadalom napirenden lévő

gazdasági és politikai feladataiban.

Igen érdekes és hasznos volt az egri vita, melyhez kitűnő atmoszférát biztosított az őszinte hang és az arra bátorító szó. Olyan merész kérdések kerültek napirendre, mint az, hogy van-e szükség egyáltalán népművelésre? És olyan bátor válaszok hangzottak el, mint az, hogy amit mi ma értünk népművelés alatt, arra nem biztos, hogy szükség van. Továbbá, szükségszerűség viszont emberközelbe vinni a tudatformáló munkát, kutatni és választ találni olyan izgalmas probémákra, mint például, hogy mit is akarnak megismerni, tudni az emberek? És az ilyen konkrét igények kielégítése kell, hogy a feladatot jelentse számunkra.

Ez a fajta népművelés ma még csak fogalom. A jelenlevők felszólalásaiból a cikk szerzője lényegében igazolást találhatott arra a megállapítására, hogy ha változik a tartalom, vele együtt változik a módszer is, és hogy az új igények jelentkezése félredobathat velünk tegnap még nagyszerűnek kikiáltott formákat.

MÁSIK IZGALMAS kérdésként vetődött fel a társadalom műveltségének felmérése. Lényegében arról volt szó, hogy tudjuk-e valójában, hogyan áll műveltség dolgában a mi társadalmunk? És hogy egyáltalán hogyan is állunk a sokat hangoztatott új igényekkel, szándékokkal.

Az egyik felszólaló a népművelést illetően mosolyra derítő, de igen találó hasonlattal élt, azt mondta: „Egészséges csecsemőnk átesett néhány gyermekbetegségen, de egészségesen fejlődik tovább és eljutott egészen a pubertás korig. ..”

A széles körű vitában szóba került a szabad idő problémája, az értelmiségiek, a falusi értelmiségiek tevékenységéről, de hangot kapott néhány olyan fontos gazdasági probléma is, amely ma még itt-ott szinte megoldhatatlan gondokat okoz. A hevesi művelődési ház és a poroszlói. kultúrház igazgatója elmondot. ták; sajnos anyagi gondokkal küzdenek, úgyhogy jelenleg a legalapvetőbb kiadásokra sincs pénzük. Dr. Vonsik Gyula válaszát ebben a vonatkozásban is mindenki örömmel fogadta, amely szerint a jövőben azé

lesz a kultúrotthon, aM fenn tudja tartani. A jelenleg meglévő állami támogatás mellett kell, hogy gazdája legyen ezeknek az intézményeknek és nem kell félni attól, hogy a fiatalság részére esetleg, ha éppen a helyzet úgy hozza, bevigyük a presszót, vagy ott éppen kulturcikkeket árusítsunk.

A FELSZÓLALOK KÖZÜL

többen szóltak arról, hogy az értelmiség kultúraterjesztő tevékenységeként városon és falun egyaránt általában a peda_ gósok munkájával számolnak. Sokan úgy gondolják, hogy ebben a vonatkozásban amikor az értelmiségiekről beszélünk, kizárólag csak a pedagógusokra kell gondolni. Sajnos nem sok szó esik az értelmiség többi részéről, a műszaki és agrárértelmiségiekről, az állam- igazgatási dolgozókról. Ez a szemlélet hibás és mint ahogyan a vitaindító cikk arra kitér, ez is egy régi, elavult szemlélet maradványa. Valaki felvetette; elvárható-e az értelmiségiektől a szabad idő közcélokra való felhasználása?

Dr. Vonsik Gyula vitazáró szavai a hallgatóság körében különösen nagy érdeklődést keltettek. Néhány megállapítása újnak tűnt, sőt úgy is fogalmazhatnánk bizonyos mértékig, hogv bepillantást engedett a jövőbe. Elmondta, hogy a közelmúltban meghatározásra került, vagy a jövőben döntik el, hogy mi a különböző tömegszervezetek feladata a népművelésben.

így a szakszervezet feladata pL nem lehet más, mint az üzemen belül helyesen értelmezett népművelés. Ezek természetesen a működési területek elhatárolását jelentik rsu- pán és a tartalmi meghatározás még a későbbiek feladata lesz.

Külön figyelmet érdemeltek a vitaindító cikk szerzőjének azon szavai, melyek a közgazdasági szemléletről szóltak.

AZ EGRI VITA rendkívül hasznos és tanulságos volt. Fő erőssége, hogy nem kategóriákat, elveket keresett, nem volt elvieskedő sem, hiszen a felszólalások nagy része a mai helyezetet, a jelen valóságát tükrözte. A nyílt beszéd, az őszinte hang csak hozzájárult ahhoz, hogy ebben az egyáltalán nem könnyű kérdésben tovább rendezőjenek, tisztázódjanak a gondolatok.

Szalay István

Mielőtt a menet elindul...

(Riport a recski készülődésről)

A recskiek nem csináltak titkot, hogyan készülnek a vasárnapi palócnapra — bár az is lehet, hogy a „nagy ágyút” elhallgatták, s az csak a felvonuláson sül el.

Mindenesetre bepillantást engedtek a készülődésbe, sikerült felvételt is készíteni, sőt: megtudtuk, miként vonulnak majd fel.

Maruzs János, a községi tanács elnöke, egy papírról olvasta fel, mi mindent láthatunk vasárnap.

— Hárman viszik a Recsk feliratú táblát elöl; egy palócruhába öltözött asszony, egy ércbányász és

egy tsz-ben A recski ház ipari szövetkezet önálló kiállí- dolgozó asz- tást is rendez P.irádfürdőn. Bárdos Sándorné szony. Utánuk még egyszer végignézi a kiállítandó, szebbnél megy a fúvós- szebb térítőkét. (Kiss Béla felvétele) zenekar, majd

a község vezetői. Űjra egy zolja, majd egy leány népi tábla, amely a község ipari és tánccsoport. A táncot Maruzs mezőgazdasági jellegét ábrá- Istvánné, az általános iskola

Idegeneknek belépni — szabad

~.és jönnek is az idegenek, nemcsak a szomszédos, de a távoli községekből, meg Gyöngyösről, sőt még Egerből is. A „falusi strand” ott terül el, ahol valamikor Hirsch Albert földbirtokos magánparkjába az idegeneknek tilos volt a belépés, s ott, ahol a lágy és lankás vidék már vakondtúrásnyi domb nélkül ereszkedik egészen a Tiszáig.

Egy éve tán, hogy Tarna- mérán 600 méter mélyről a vizet kutató fúró nyomán 39 fokos víz fakadt fel bő sugárban, s nem kellett sok idő ahhoz sem, hogy a szakem- berk által meg állapíttassák: jódos-kénes gyógyvíz ez a javából. Az addigi, viszonylag kevésbé látogatott szerény kis hideg vizes lubic- kolóból egy esztendő alatt, ha még nem is országos, de mind jobb hírű és sokak által kedvelt gyógyfürdő lett, — öregek és fiatalok közös megelégedésére.

A szép fekvésű, öreg fákkal övezett park közepén, az állandóan bő, csobogó vizet élvezve jó napokon ezren w megfordulnak. Egyelőre a környék öregebbjei inkább az estébe hajló órákat veszik igénybe, hogy ne zavartassanak a fiatalok mindig harsogó hadától. De előreláthatólag még ebben az évben megépül ogy kisebb, „pihenő” medence, a valóban csak e gyógyvízben pihenni akarók számára, aztán nagy homokozó is épül, és most dolgoznak a kőművesek az eddiginél ízlésesebb, új büfé építésén.

Nem „idegenforgalmi” hely a tarnamérai strand, nem vár tízezres látogatókat, csak pihenni, felüdülni vágyókat, akik szeretik a csendet, a szerény nyugalmat. Es csak eny- nyi a jelszava manapság:

Idegeneknek belépni — szabad.

(~ó)

T / AA A' R

A besúgó

Sanders tele szájjal pofázik, kdes hangja hol atyailag, hol edig sértőn, kioktatólag re- seg.

— Mert miért is kellett ez a íenetelés? Hogy erősekké, ed- ettekké váljatok. Elfáradtatok, imerültetek? Természetes, ahullt a gyenge? Ez is tarmé— Unlak — üvölti Andy lens, és az egyik bakancsát andershez vágja.

Sanders elpirul a dühtől, de ztán erőt vesz magán, s az gészet jó tréfának igyekezvén dtüntetni, erőltetetten vigyo- jg. Majd szellemeskedni pró- ál;

— Andy... Andy, bár lőni is yen pontosan tudnál, mint

* Nmwm

lS6t május 37,, szombat

bakanccsal célba dobni!

Megjegyzése nem sül el. Ellenségesen néma a szoba.

— Higgyétek el, szükség van az ilyen nehéz megpróbáltatásokra — folytatja. — Valóságos helyzetben, mondjuk a vörösök vonala mögött, még ennél is sokkal nehezebb lehet.

Ez igaz. Tudjuk jól. De Sanders ne locsogjon róla. S egyáltalán miért kell erről az egészről locsogni. Itt vagyunk, így, vagy amúgy ide kerültünk, sejtjük, hogy nem születésnapi zsúrra készítenek elő bennünket

— Sanders! Telefon! — kiált be az ajtón Beppo.

— Ki hív?

— Valami fejes a törzstől!

Sanders gyorsan összekapja

magát és kirohan. Beppo belép a szobába és nevet

— Ezt a hülyét most levakartam rólatok.

— Nem hívták? — kérdi Andy Idens.

— Most nem. Átvertem.

— Ezért fizetek neked egy sört a kantinban —• mondja HanzL

Fura alak ez a Sanders. Közlegény, mint mi. Am, mégis tartunk tőle. Ö Fort Bragg örökös lakója. Évek óta itt van. Minden csoporttal végigcsinálja a kiképzést, de amikor a fiúk eltűnnek, Sanders marad. — Marad és hol a hülyét játssza, hol pedig nevelni akar. Néha a legvadabb kérdést intézi az emberhez, máskor meg a legártatlanabb megjegyzést sem tűri el. Gyakran keresik a törzsből. Időnként ő is elkéredzkedik, hogy ezzel vagy amazzal a kiképzőtiszttel van dolga. Az a hír járja róla, hogy a CIC embere. Feladata, hogy megfigyeljen bennünket. Éppen ezért szinte valameny- nyien a kedvében járunk. A fene se akarja, hogy rossz véleményt adjon a főnökségnek az emberről. Ma azonban, valahogy ki van borulva mindenki. Nem lehet nyugodtan hallgatni a süketelését.

Benno az ágyamhoz lép.

— Frankó vagy. Megkaptad az eltávozást. Az ügyeletes asztalánál átveheted a fleppnit.

Nyerítek és megcsókolom Beppót

— Majd a lányt smárold,

kisöreg.

— A dzsungel után még van erőd? — kérdi Goncsarenko.

Mindenki röhög. Malackodnak a rovásomra. Mit bánom én. Fő, hogy elszabadulhatok innen huszonnégy órára. Jó haverok, de folyton együtt lenni velük idegesítő. S kimerítő az is, hogy mindig parancsszóra kell ugrálni. Sőt, még gondolkodni is.

Gyorsan kimenőruhába vágom magam.

— Szevasztok! — kiáltom, s már rohanok kifelé.

— Nehogy szégyent hozz ránk! Mindent bele! — kiáltja Pablo.

Ismét röhög mindenki. Nem válaszolok. Hülyéskedjenek most már maguknak.

Hogy az ég roggyon le! Nincs szerencsém. King tizedes az ügyeletes a kapunál. Persze, hogy belém köt. Nem “lég tiszta neki a zsebkendőm.

— Forduljon vissza és patyolatfehér zsebkendővel jelentkezzék. Maga az amerikai hadsereg tagja. S ráadásul nem is akárhol, hanem a Fort Braggben szolgál. Nem tehet bennünket nevetségessé a koszos zsebkendőjével.

Előírásosan jelentem, hogy értettem a parancsot Tisztel- gek és visszaforduok. A másik barakknál azonban megállók a félhomályban. Hiszen a zsebkendőm tiszta. Jól tudom, King csak szórakozik. Néhány perc múltán ismét a kapuhoz megyek.

King tizedes megnézi a zsebkendőmet. Ugyanazt a zsebkendőt, amit az imént kifogásolt.

— Na látja — mondja nyájasan —, ez igen. Ez tiszta zsebkendő.

— Távozhatok? — s indulni szeretnék.

— Nem, még nem, galambom — negédeskedik King.

Ökölbe szorul a kezem. Életem legboldogabb pillanata lenne, ha most jól a pofájába csaphatnék ennek a felfuval- kodott fráternek.

— Zubbonyán laza két gomb — nyúl a mellemhez és letép egy gombot. — Látja? Nem tartja semmi. Vigye a gombját és varr ja fel.

— Értettem.

Apám mesélte, hogy amikor a Horthy-időben katona volt, vele is megcsinálták ezt sokszor. Persze legjobb, ha az ember nem ugrál. Erre egyébként még az elején felhívták a figyelmünket. Murdock őrmester mondott példabeszédet:

— Figyeljetek rám, kisboga- raim! Murdock papa most mesél maguknak valamit. Egyszer volt, hol nem volt, a városban élt egy vézna, szürke kis veréb. Beköszöntött a tél. Nagyon hideg volt. A vézna, szürke kis veréb az éhségtől és a hidegtől ájultan zuhant a földre. De jött egy tehén. Véletlenül éppen az ájult kis verébre ejtette a névjegyét. A névjegytől a kis veréb felmelegedett. Magához tért, mocorogni kezdett. Meglátta ezt egy macska. Odaszaladt és a mocorgó kis verebet elkapta és elpusztította. Mi a tanulság, édes gyerekeim? Ügy van. Jegyezzék meg jól, egyszer és mindenkorra: Aki le van ejtve, az ne ugráljon!

(Folytatjuk)

tanára tanította meg a gyerekekkel...

Péntek este volt a főpróba. A népi táncosok mögött újabb gyerekcsoport haladt, egyelőre „mai” ruhában.

— Ök mutatják be — mondta a vb-elnök —, hogy a régi palócgyerekek hogyan jártak iskolába. Vászontarisznya, madzaggal megkötve... A másik gyerekcsoport a jelenről beszél, arról, hogy ma miként járnak már iskolába nálunk. Általában a község múltja és jelene „szerepel” felvonulásunkon. Felvonulnak a palócmenyecskék, népyiseletben. De ott lesznek az idős asszonyok is. A tsz is kitesz yiagáért a múlt és a jelen bemutatásával és több életképpel. Például az egyik kocsin fiatal asszonyok fonnak, mögöttük pedig a legények, incselkedők, tréfálko- zók... Vagy a summások, akik felpakolva a szekérre, készülnek az Alföldre.

A készülődés nemrég tart, vagy másfél hete csupán, de lelkesen, kedvesen. Gál Sándorné — akit egyébként. Mari néni néver jobban ismernek — elsőrangú szervezőnek bizonyult. Némiképp meg is köny- nyítette a munkáját, hogy — postai kézbesítő, így aztán a levelek vagy a napilapok cipe- lése mellett jó adag társadalmi munkát is végezhetett.

Vagy a tsz-nél Szabó Imré- né, aki Kovács Jánosnéval együtt teremtette az ötletek sorozatát — a summások felvonulását stb.

Recsken kétszázötven háznál forr a hangulat. Tóth Józse- fékhez kopogtattunk be, szerencsés időpontban: a menyecske, Tóth József né, éppen próbált. Rajta volt a „fékető” (ezt a fejen hordják), a rojtos selyemkendő (vállra terítik) és az ingváll, csipkével („magyarul” — blúz...)

— Édesanyám kapta ezt a ruhát menyasszonykorában — magyarázta a piros arcú, gömbölyű menyecske.

A leghivátottabb, az öltöztető nagymama, Farkas Mi- hályné magyarázta el az öltözék darab j ..it.

—■ A rojtos selyemkendő az enyém volt hajdan — s igazgat rajta egy keveset, mosolyogva, tetszéssel, mert a saját menyecskekorát látja benne...

A népviselet és a mezőgazdaság illusztrációja mögött halad a recski ipar, az ércbányászok, a kőbányászok, egy- egy epizóddal, s valamennyien^ a menet élén haladóktól az utóvédig, várakozással: miképpen díjazza felvonulásukat a zsűri?... (kátai)

Költözik a TÜZÉP Gyöngyösön

Szombattól kezdve már az új TÜZÉP-telepen fogadják a szállítmányokat Gyöngyösön.

A fejlődő város, .annyi más hasonló rendeltetésű szolgáltató üzemmel együtt, a tüzelőanyag-telepet is kinőtte. Évek óta sürgették az igényeknek megfelelő telephely kialakítását, aminek eredménye most megszületett.

A város lakossága annak örül, hogy a jövőben a tüzelőanyag tárolása nem szükségmegoldás keretében történik majd, ami együtt jár a minőség csökkenésével is. A telep dolgozói pedig annak örülnek, hogy végre modern munkahelyen végezhetik feladatukat, az öltözők, a fürdő, az étkezde teljes kényelmet nyújt.

Nagy elismeréssel beszélnek arról, hogy az AKÖV gyöngyösi üzemigazgatósága a legkészségesebben segíti a régi telep kiürítését, ahonnan a gépkocsik fokozottabb ütemben igyekeznek elszállítani a tüzelőt, hogy minél előbb felszámolhassák az egykori sár- és porfészket.

A TÜZÉP gyöngyösi új telepe a MÁV Kitérőgyártó ÜV szomszédságában, a vasútvonal mellé települt. A lakosság a megrendelést továbbra is a Kossuth Lajos utcai irodában adhatja le.

A több millió forintos költséggel épült új telephely Győrt'» gyes városiasodásának gyorsu lását biztosítja.