Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-26 / 122. szám

ti jártunk Értékes orvosi gépek a hatvani kórháx szamara A* idén nyolcból hárommillió Épül az új AKÖV-telep Gyöngyösön Egy a Medicor Művek közreműködésével műszerek közül: a hatcsatornás EKG. a hatvani kórháznak vásárolt új orvosi Még jócskán délelőttöt mu­tat az óra, ilyenkor folynak a szakmai bemutatók, üzlet­kötések a Budapesti Nemzet­közi Vásáron — a nyilvános­ság kizárása mellett Ebben az időpontban csak ipari-, keres­kedelmi szakemberek, újság­írók jámak-kelinek a vásáron, tárgyalások folynak, interjúk készülnek, egyszóval: nem „vásári” még a kép. Azazhogy: mégsem így van. Már a dél­előtti órák is nagy számú kö­zönséget vonzanak az ipar, a gazdaság, a kereskedelem legkülönbözőbb területéről, úgyhogy a fél kettőkor nyíló vásárkapuk csak újabb töme­get engednek be a már benn­tartózkodó sok ezer „szakma- beld”-hez. Mi magunk is, mint „szak­mabeliek” jártuk körül a vá­sárt, gyűjtöttük az impresz- sziőkat, amelyekről már és majd még beszámoltunk, Il­letőleg beszámolunk olva­sóinknak. Az újságíró szeren­cséje, hogy az egyáltalán ki­csinek nem mondható vásár területén találkozhatott Frid- rich Sándorral, a Heves me­gyei Beruházási Iroda igazga­tójával. — Üzletkötés, vagy csak egyszerű szakmai, érdeklődés? — tettük fel a kérdést a Be­ruházási Iroda igazgatójának. — Mindkettő — válaszolt Fridrich Sándor, s elmondot­ta, hogy éppen e nap délelőtt­jén történik a végleges üzlet­kötés itt a BNV-n, a hatvani új kórház felszerelése ügyé­ben, A Szovjetunió, a Német Szövetségi Köztársaság és a Magyar Népköztársaság orvo­si műszergyárainak néhány értékes és az új kórház szá­mára nélkülözhetetlen termé­két vásárolja meg Heves me­gye. A kereken 11 millió fo­rintos volumenű üzletkötés ke­retében többek között hatcsa­tornás EKG—11, belgyógyászati képerősítői röntgenberende­zést, műtőasztalokat, baleseti röntgenasztalt vásárolnak az ebben az évben átadásra ke­rülő új hatvani kórház számá­ra, A Medicor Művek segítségé­vel és közreműködésével lét­rejött üzletkötés keretében megyénk legújabb kórháza korszerű és modem otthona lesz a gyógyításnak és a be­tegek minden bizonnyal nem gondolnak majd arra gyógyu­lásuk után, hogy ebben, a so­kak által csak látványosnak tűnő Budapesti Nemzetközi Vásárnak milyen nagy szerepe volt. (OV ■ • é) Mindjárt a város bejáratá­nál, a 3-as számú út mellett kezdték meg Gyöngyösön az új AKÖV-telep építkezéseit. Nyugodtan mondhatjuk: közel tíz éve húzódó feladat végre­hajtása indult meg, de nem a teljes megoldás jegyében. Az építkezésen még nem sok mindent lehet látni. Balogh Ferenc tizfős kőművesbrigádja szorgoskodik a majdani szere­lőcsarnok területén. Az épület alapozását már befejezték, most a szerelőakna szigetelését készítik. Egyetlen épület falai állnak már, aminek a födémzsaluzása is kész. Ez lesz majd a porta, az irodák és a tartózkodó he­lyiség otthona. Ide csatlakozik később a féltetős kerékpártar­tó. Ennek egyetlen téglafala szintén áll már. A kőműveseken kívül kubi­kosok is dolgoznak, összesen heten, Farkas Adolf brigádve­zető irányításával. A kazán­ház alapjainak készítik a he­lyét. Arrébb betongyűrűk várják, hogy a földbe kerüljenek. Ez minden — pillanatnyilag. Nincs tehát nagy nyüzsgés, de nem is lehet. Az idei három- milliós feladat főként a föld­munkákra, az út- és csatorna­építésre vonatkozik. Igaz,' a te­lep teljes befejezésekor sem találhatunk itt majd nagy épületeket, mert a jövő évi ha­táridő sem hoz majd magával épületekkel dúsan megrakott, teljes AKÖV-központot. Lé­nyegében a mostani nyolcmil­liós program csak a gyöngyö­siek által Pacsirta-telepnek ne­vezett részleg áthelyezését old­ja meg. Tény, hogy ez a Pa­csirta-telep nagyon sok kelle­metlenséget okoz az új város­rész lakóinak objektív okok miatt. Nemcsak a Róbert Ká­roly utcát zárja le, hanem, mint zajforrás is veszélyezteti a környék csendjét, nyugalmát. Tulajdonképpen ezt a feszült­séget oldja fel a mostani épít­kezés — nyolcmillióért. Mert a város különböző ré­szén levő üzemek, a Fő téri központ is marad a helyén. A vasútállomás területébe be­ékelt MÁVAUT-telep zsúfolt­ságán sem enyhít semmit. Ezt a telepet valamikor a harmin­cas években építették meg. Akkor tizennégy autóbusz vet­te igénybe. Erre a célra hiány­talanul megfelelt. Napjainkban azonban a buszok, a taxik és a kis teherbírású gépkocsik ellá­tására nem alkalmas. Még az a szerencse, hogy a MÁV meg­tűri ezt a telepet a területén. Arról alig kell említést tenni, mennyi baleseti veszélyt rejt magában az ottani helyzet. AZ új AKÖV-telep tehát csak részmegoldást eredményez. Értesülésünk sze­rint a teljes központ elkészí­tése még további tizenötmillió­ba kerülne. Ezt az összeget követelni könnyű lenne, de fe­lelőtlenség is, A milliókkal csínján kell bánnunk. A millió­kat meg kell teremtenünk — munkával. De a jövő csak azt sugall­hatja: előbb vagy utóbb, eze­ket a még hiányzó milliókat elő kell vennünk, mert a fél­megoldás soha nem jó és sen­kinek sem jó. Az biztos, a Pacsirta-telep környékén lakók nagyon meg­könnyebbülnek, ha jövő nyá­ron a gépkocsik végleg elköl­töznek onnan. Hosszú évek vi­tája zárul le egy év múlva, ha nem is a teljes megnyug­tatás módján. (g. mól—) Pedagógusok nyári továbbképzője Június 26-án kezdődik és július 8-ig tartanak a pedagó­gusok idei nyári továbbkép­ző tanfolyamai. A kéthetes kurzusok többsége a nyelv­szakos tanárok ismereteinek fejlesztését szolgálja. Ehhez nyújtanak értékes segítséget a külföldi vendégelőadók, akik a Szovjetunióból, Cseh­szlovákiából, az NDK-ból, Angliából és Franciaország­ból érkezne!: hazánkba. Ju­goszláviából fogadunk még az ottani nemzetiségi iskolákban magyar nyelvet tanító 20 pe­dagógust. Ezek szintén kéthe­tes tanfolyamon fejleszthetik magyar nyelvtudásukat. Ide­gen nyelvi tanfolyamok Bony- hádon. Karcagon. Gyulán, Pá- oán, Nyíregyházán. Miskolcon, Debrecenben, Gyöngyösön, Győrött és Szombathelyen lesznek. Győrött audiovizuális tanfolyamot rendeznek. Az idegen nyelvi tanfolya­moknak előreláthatólag mint­egy hétszáz, a többinek körül­belül 500 hallgatója lesz. (MTI) Határjárás a képviselővel Á petőfi bánya iák „új mechanizmusa ff Crépüzemi próbálkozás Határidő előtt Az átadási határidő még csak május 31-vel telik le, de az Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat Gyöngyösön már majdnem bir­tokba vette teljesen az új köz­pontot: a modem raktárakat és az irodahelyiségeket is. A MÉK-hűtőház szomszéd­ságában két évvel ezelőtt fog­tak hozzá az építkezéshez, amelynek beruházási összege körülbelül hatmillió forintot tett ki. A raktárak egy része még tavaly elkészült, azokat azonnal igénybe is vette a vál­lalat. A költözködés az elmúlt napokban újabb állomáshoz érkezett: a hét közepére az élelmiszerkészletet már át­szállították és majdnem ezzel egy időben az irodákat is ki­telepítették. A birtokbavétel ugyan még nem teljes, mert a közművek átadása csak az eredeti ha­táridőre, május 31-re várható, de a nagyker dolgozói ennek ellenére is örömmel vonulnak át az új központba, ami végre megszünteti az eddig zsúfolt- '^Ágot. A NAPI POSTÁVAL a pest­lőrinci hengerműtől is érkezett levél a múltkoriban a Mátra- alji Szénbányászati Tröszt gépüzeméhez. Inkább még csak afféle érdeklődés volt, nem pedig valamilyen hivata­los megrendelés. Mondta is ak­kor Gömöri István, hogy ide­genek előtt egyelőre titokban tartja a pár soros írás*, csu­pán a tárgyalások befejezése után beszél róla. Gömöri üzemvezetőnek leg­utóbb már több szava volt a témáról, sőt azt is elárulta, hogy egy idő óta nem az em­lített levél az egyetlen, amellyel felkeresik az ország legkülönbözőbb helyeiről. No, de hát — nem akarjuk evvel kisebbíteni a petőfibányaiak rangját — vajon munkájukról honnan szereznek tudomást messzi földön, a szénfejtések gépeinek mestereit milyen előzmények, tapasztalatok alapján bízzák meg egy szá­munkra idegen profil változa­tos feladataival...? Egyszerű története van en­nek, mondta az üzemvezető. Szerenccsel például úgy kerül­tek kapcsolatba, hogy koráb­ban a Hatvani Cukorgyárnak készítettek egy speciális be­rendezést, mivelhogy akkor azt senki más nem vállalta, a pe- tőfibányaiaknak pedig éppen módjukban állt a kívánság tel­jesítése. Nos, erről csak any- nyit. hogv sikerült, s a híre el­jutott a borsod! üzemig is. Ez volt a tulajdonképpeni „aján­lólevél.” A többi már ebből következett. Most éppen olyan munkán dolgoznak, amely ha elkészül, az országnak jelen­tős doll ármegtakarítást ered­ményezhet A cukoripar ér­deklődve kíséri a fejleménye­ket, jelezte már, hogy az újabb siker esetén nagyobb megrendelést is ad .. a A pest­lőrinciek? Velük valamivel re. gényesebb volt a találkozás s az üzletfeleket a vasszerkezeti munkák hozták össze. Még­hozzá úgy, hogy az előző kivi­telező, a Ganz-MÁVAG idő­közben lemondta a rendelést, megszüntette a profilt. S ami­kor a lőrinciek új vállalkozó után néztek, Egerben valaki a petőfibányaiakat említette, Aztán tényleg meg is egyez­tek. KÉSŐBB A LAKATOSOK, FORGÁCSOLOK számára egyre több „kinti” feladat akadt. Egyebek mellett az Olajipari Tröszt is segítséget kért s azóta azt egyre jobban igényli. Már elektromos mun­kákra is adott megrendelést, évekre szóló elfoglaltsággal biztatja a gépüzemieket. Ha pedig így van — önkén­telenül is felvetődik az ember­ben — hovatovább „vegyeske­reskedéssé” változik a karban­tartó és szerelő üzem? Szó sincs erről, mondják ma kedé­lyesen a petőfibányaiak. to­vábbra is elsősorban a tröszt feladatait tekintik. A trösztét, és a bányaiparét. Ez utóbbi­nál azonban természetesen egy kicsivel ismét távolabb néz­nek. Amilyen szívesen készí­tik például az Úzdvidéki Szén- bányászati Tröszt prototípus­nak számító TH-gyűrűhajlító gépet, készséggel dolgoznak Marokkó számára is. Tavaly már szállítottak a külföldiek­nek egy bányafasaroló beren­dezést, a NIKEX-nek az idén is elküldték az árajánlatot, s ha május végéig rendelést kap­nak, két gépet ismét el tud­nak készíteni októberre. A PETÖFIBÁNYAI gép­üzemben a tröszti munka mel­lett Selypnek, Szerencsnek, Özdnak és környékének, Tata­bányának a a fővárosnak dol­goznak. Szoros kapcsolatban állnak a Magyar Villamosmü- vel, a pestlőrinci hengermű­vel, a Láng Gépgyárral, az ÉM 22. számú Állami Építő­ipari Vállalattal, az Olajipari Tröszttel és az Olajipari Gép­gyárral. Érdeklődnek, kutatnak: hol, mire van szükség, melyik az a kérés, amelyiket teljesít­hetik. Szélesedő ismeretségü­ket több oldalról is kamatoz­tatják. Egyik-másik megrede- lőjüknek maguk is megrende­lőivé válnak: anyagot, szerszá­mot vásárolnak azoktól a fel­adatok elvégzéséhez. Amióta „jóban vannak” például a lőrinciekkel, kevesebbet fő a fejük a különféle lemezek miatt... Es soroljuk tovább? A MÄTRAAL.II SZÉNBÁ­NYÁSZATI TRÖSZT fokoza­tosan megszünteti a mélymű­velésű lignittermelést, a visorv­tai és az ecsédi külfejtések egyelőre képtelenek lexötni a gépüzem teljes kapacitását. A közel félezernyi ember viszont dolgozni akar, ezért keresik szüntelenül az újabb, jövedel­mezőbb lehetőségeket, ezért bővítik piacukat, megrendelőik táborát. Ügyességükre /all, hogy már most, számolhatnak á hozzávetőlegesen 55 millió forintos jövő évi igényekkel, amelyek a tröszti munka mel­lett jelentkeznek. Vállalhat­ják? Esküdnek rá, hogy: még többet is bírnak. S ha való­ban így van, vajon mi a ha­tár? Természetesen, erre még nem adhatnak választ csak azután, ha a tröszti terveket is megismerik. Ha idejekorán megkapják a „házi” megren­delést, akkor tudnak csak kal­kulálni ... Utána egy kicsit gazdálkodnak majd a műsza­kokkal, sietősebbre fogják a dolgukat, innen is, onnan is „elcsípnek” egy-egy keveset, s a megtakarított időket össze­rakva ismét módot keresnek néhány „kinti” munkára. Per­sze, csakis „sportszerűen”, mint eddig. Előbb csak bemu­tatkoznak, s ha aztán az el­végzett feladattal elégedett az üzletfél, máskor is, többre is vállalkoznak. Természetesen: mindig az adottságaikon belül. PETŐFIBÁNYÁN azt mond­ják, hogy náluk, valahogy így alakul a „mechanizmus” ... Gyóni Gyula NmüsőJi ü 1967. május 26., péntelr nyári szállást. Innen a kerté­szetbe, majd a műutat át­szelve a 100 holdas új telepí­tésű szőlőhöz érkeztünk. — Ez a mi büszkeségünk — mondják. — Meg is adunk mindent a fejlődéséhez. Rend­szeresen kapcsolatot tartunk a Balatonboglári Állami Gaz­dasággal, ahol már hagyomá­nyai vannak ennek a telepítési módszernek. Több szőlőmun­kás jár már náluk tapaszta­latcserén és onnan is érkeztek Detkre. — Ott... kicsit távolabb — mutatja az elnök —, 30 hold Afuz Ali szőlőnk van, amelyet közvetlenül Angliába, Becsbe szállítunk. Meleg van. Vízszállító kocsi áll meg mellettünk, s róla jó hideg vizet kínálnak. — Az egészségügyi szervek higiéniáról beszélnek — elé­gedetlenkedik az elnök —, de az ipar még nem jutott el odáig, hogy speciális vízszállító eszközöket gyártsanak a me­zőgazdaságnak. Mi magunk szereltük fel ezt a hat hekto­literes tejgyűjtő tartályt a la­pos kocsira és fűrészpor-bur- kolással akadályozzuk meg a víz felmelegedését. A határ másik részén az is­tállókban a nagy tisztaság, az emberekre pedig a szorgalom, jó hangulat jellemző. Nagy be­csülete van a munkaegységnek, a 60—65 forintot évről évre biz­tosítják. Jó a munkafegyelem a kö­zösben. Ha például valaki el­késik a reggeli induláskor, nem vár rá a munkahelyre szállító teherautó. Visszafelé a juhhodály mel­lett haladtunk el és újra az állattenyésztésről beszélget­tünk. Dér György főállatte­nyésztő vette át a szót. — Az állattenyésztési ter­vünket az elmúlt évben túl­teljesítettük. Nem elégszünk meg azzal, hogy évente rend­szeresen ezer sertést, száz hí­zómarhát adunk le a felvásár­lóknak és azzal sem, hogy a fejési átlagunk már 12 liter kö­rül mozog. Gyorsan eltelt a detki Sza­badság Tsz határában töltött nap. Szerettem volna folytat­ni az ismerkedést a közös gaz­dasággal. Szabó Imre azon­ban elnézést kért, nem állhat tovább rendelkezésemre, mert Viszneken tart képviselői fo­gadóórát. És ezt az érvet el kellett fogadni, mert Szabó Imre épp oly lelkiismeretes képviselő, mint tsz-elnök. Dr. Egri Károlyné Akiket a megye mezőgazda­sága érdekel, jól ismerik a detki Szabadság Termelőszö­vetkezetet, növénytermesztési, állattenyésztési eredményeit és szakértő elnökét is. Nem vé­letlenül jelölte Szabó Imrét a Mátra alji borvidék ország- gyűlési képviselőjének 12 köz­ség. A választók kérése egy­szerű és világos volt: legyen olyan jó országgyűlési képvi­selője ennek a vidéknek, mint amilyen Jó vezetője a detki Szabadság Tsz-nek. Szabó Imre társaságában ha­tárjárásra indultunk. Az el­nök elégedetten mutatta, hogy jól teleltek a vetések. A ku­korica is szépen sorol. Vidám tekintetű, fiatal mezőgazdász jegyzi meg: „Szeretném Péter bátyámat — a főkönyvelőt — legalább egy millió plusszal meglepni.” A tarnócai részre érkeztünk, ahol 96 üszőnek biztosítottak

Next

/
Oldalképek
Tartalom