Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-26 / 122. szám
ti jártunk Értékes orvosi gépek a hatvani kórháx szamara A* idén nyolcból hárommillió Épül az új AKÖV-telep Gyöngyösön Egy a Medicor Művek közreműködésével műszerek közül: a hatcsatornás EKG. a hatvani kórháznak vásárolt új orvosi Még jócskán délelőttöt mutat az óra, ilyenkor folynak a szakmai bemutatók, üzletkötések a Budapesti Nemzetközi Vásáron — a nyilvánosság kizárása mellett Ebben az időpontban csak ipari-, kereskedelmi szakemberek, újságírók jámak-kelinek a vásáron, tárgyalások folynak, interjúk készülnek, egyszóval: nem „vásári” még a kép. Azazhogy: mégsem így van. Már a délelőtti órák is nagy számú közönséget vonzanak az ipar, a gazdaság, a kereskedelem legkülönbözőbb területéről, úgyhogy a fél kettőkor nyíló vásárkapuk csak újabb tömeget engednek be a már benntartózkodó sok ezer „szakma- beld”-hez. Mi magunk is, mint „szakmabeliek” jártuk körül a vásárt, gyűjtöttük az impresz- sziőkat, amelyekről már és majd még beszámoltunk, Illetőleg beszámolunk olvasóinknak. Az újságíró szerencséje, hogy az egyáltalán kicsinek nem mondható vásár területén találkozhatott Frid- rich Sándorral, a Heves megyei Beruházási Iroda igazgatójával. — Üzletkötés, vagy csak egyszerű szakmai, érdeklődés? — tettük fel a kérdést a Beruházási Iroda igazgatójának. — Mindkettő — válaszolt Fridrich Sándor, s elmondotta, hogy éppen e nap délelőttjén történik a végleges üzletkötés itt a BNV-n, a hatvani új kórház felszerelése ügyében, A Szovjetunió, a Német Szövetségi Köztársaság és a Magyar Népköztársaság orvosi műszergyárainak néhány értékes és az új kórház számára nélkülözhetetlen termékét vásárolja meg Heves megye. A kereken 11 millió forintos volumenű üzletkötés keretében többek között hatcsatornás EKG—11, belgyógyászati képerősítői röntgenberendezést, műtőasztalokat, baleseti röntgenasztalt vásárolnak az ebben az évben átadásra kerülő új hatvani kórház számára, A Medicor Művek segítségével és közreműködésével létrejött üzletkötés keretében megyénk legújabb kórháza korszerű és modem otthona lesz a gyógyításnak és a betegek minden bizonnyal nem gondolnak majd arra gyógyulásuk után, hogy ebben, a sokak által csak látványosnak tűnő Budapesti Nemzetközi Vásárnak milyen nagy szerepe volt. (OV ■ • é) Mindjárt a város bejáratánál, a 3-as számú út mellett kezdték meg Gyöngyösön az új AKÖV-telep építkezéseit. Nyugodtan mondhatjuk: közel tíz éve húzódó feladat végrehajtása indult meg, de nem a teljes megoldás jegyében. Az építkezésen még nem sok mindent lehet látni. Balogh Ferenc tizfős kőművesbrigádja szorgoskodik a majdani szerelőcsarnok területén. Az épület alapozását már befejezték, most a szerelőakna szigetelését készítik. Egyetlen épület falai állnak már, aminek a födémzsaluzása is kész. Ez lesz majd a porta, az irodák és a tartózkodó helyiség otthona. Ide csatlakozik később a féltetős kerékpártartó. Ennek egyetlen téglafala szintén áll már. A kőműveseken kívül kubikosok is dolgoznak, összesen heten, Farkas Adolf brigádvezető irányításával. A kazánház alapjainak készítik a helyét. Arrébb betongyűrűk várják, hogy a földbe kerüljenek. Ez minden — pillanatnyilag. Nincs tehát nagy nyüzsgés, de nem is lehet. Az idei három- milliós feladat főként a földmunkákra, az út- és csatornaépítésre vonatkozik. Igaz,' a telep teljes befejezésekor sem találhatunk itt majd nagy épületeket, mert a jövő évi határidő sem hoz majd magával épületekkel dúsan megrakott, teljes AKÖV-központot. Lényegében a mostani nyolcmilliós program csak a gyöngyösiek által Pacsirta-telepnek nevezett részleg áthelyezését oldja meg. Tény, hogy ez a Pacsirta-telep nagyon sok kellemetlenséget okoz az új városrész lakóinak objektív okok miatt. Nemcsak a Róbert Károly utcát zárja le, hanem, mint zajforrás is veszélyezteti a környék csendjét, nyugalmát. Tulajdonképpen ezt a feszültséget oldja fel a mostani építkezés — nyolcmillióért. Mert a város különböző részén levő üzemek, a Fő téri központ is marad a helyén. A vasútállomás területébe beékelt MÁVAUT-telep zsúfoltságán sem enyhít semmit. Ezt a telepet valamikor a harmincas években építették meg. Akkor tizennégy autóbusz vette igénybe. Erre a célra hiánytalanul megfelelt. Napjainkban azonban a buszok, a taxik és a kis teherbírású gépkocsik ellátására nem alkalmas. Még az a szerencse, hogy a MÁV megtűri ezt a telepet a területén. Arról alig kell említést tenni, mennyi baleseti veszélyt rejt magában az ottani helyzet. AZ új AKÖV-telep tehát csak részmegoldást eredményez. Értesülésünk szerint a teljes központ elkészítése még további tizenötmillióba kerülne. Ezt az összeget követelni könnyű lenne, de felelőtlenség is, A milliókkal csínján kell bánnunk. A milliókat meg kell teremtenünk — munkával. De a jövő csak azt sugallhatja: előbb vagy utóbb, ezeket a még hiányzó milliókat elő kell vennünk, mert a félmegoldás soha nem jó és senkinek sem jó. Az biztos, a Pacsirta-telep környékén lakók nagyon megkönnyebbülnek, ha jövő nyáron a gépkocsik végleg elköltöznek onnan. Hosszú évek vitája zárul le egy év múlva, ha nem is a teljes megnyugtatás módján. (g. mól—) Pedagógusok nyári továbbképzője Június 26-án kezdődik és július 8-ig tartanak a pedagógusok idei nyári továbbképző tanfolyamai. A kéthetes kurzusok többsége a nyelvszakos tanárok ismereteinek fejlesztését szolgálja. Ehhez nyújtanak értékes segítséget a külföldi vendégelőadók, akik a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, az NDK-ból, Angliából és Franciaországból érkezne!: hazánkba. Jugoszláviából fogadunk még az ottani nemzetiségi iskolákban magyar nyelvet tanító 20 pedagógust. Ezek szintén kéthetes tanfolyamon fejleszthetik magyar nyelvtudásukat. Idegen nyelvi tanfolyamok Bony- hádon. Karcagon. Gyulán, Pá- oán, Nyíregyházán. Miskolcon, Debrecenben, Gyöngyösön, Győrött és Szombathelyen lesznek. Győrött audiovizuális tanfolyamot rendeznek. Az idegen nyelvi tanfolyamoknak előreláthatólag mintegy hétszáz, a többinek körülbelül 500 hallgatója lesz. (MTI) Határjárás a képviselővel Á petőfi bánya iák „új mechanizmusa ff Crépüzemi próbálkozás Határidő előtt Az átadási határidő még csak május 31-vel telik le, de az Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat Gyöngyösön már majdnem birtokba vette teljesen az új központot: a modem raktárakat és az irodahelyiségeket is. A MÉK-hűtőház szomszédságában két évvel ezelőtt fogtak hozzá az építkezéshez, amelynek beruházási összege körülbelül hatmillió forintot tett ki. A raktárak egy része még tavaly elkészült, azokat azonnal igénybe is vette a vállalat. A költözködés az elmúlt napokban újabb állomáshoz érkezett: a hét közepére az élelmiszerkészletet már átszállították és majdnem ezzel egy időben az irodákat is kitelepítették. A birtokbavétel ugyan még nem teljes, mert a közművek átadása csak az eredeti határidőre, május 31-re várható, de a nagyker dolgozói ennek ellenére is örömmel vonulnak át az új központba, ami végre megszünteti az eddig zsúfolt- '^Ágot. A NAPI POSTÁVAL a pestlőrinci hengerműtől is érkezett levél a múltkoriban a Mátra- alji Szénbányászati Tröszt gépüzeméhez. Inkább még csak afféle érdeklődés volt, nem pedig valamilyen hivatalos megrendelés. Mondta is akkor Gömöri István, hogy idegenek előtt egyelőre titokban tartja a pár soros írás*, csupán a tárgyalások befejezése után beszél róla. Gömöri üzemvezetőnek legutóbb már több szava volt a témáról, sőt azt is elárulta, hogy egy idő óta nem az említett levél az egyetlen, amellyel felkeresik az ország legkülönbözőbb helyeiről. No, de hát — nem akarjuk evvel kisebbíteni a petőfibányaiak rangját — vajon munkájukról honnan szereznek tudomást messzi földön, a szénfejtések gépeinek mestereit milyen előzmények, tapasztalatok alapján bízzák meg egy számunkra idegen profil változatos feladataival...? Egyszerű története van ennek, mondta az üzemvezető. Szerenccsel például úgy kerültek kapcsolatba, hogy korábban a Hatvani Cukorgyárnak készítettek egy speciális berendezést, mivelhogy akkor azt senki más nem vállalta, a pe- tőfibányaiaknak pedig éppen módjukban állt a kívánság teljesítése. Nos, erről csak any- nyit. hogv sikerült, s a híre eljutott a borsod! üzemig is. Ez volt a tulajdonképpeni „ajánlólevél.” A többi már ebből következett. Most éppen olyan munkán dolgoznak, amely ha elkészül, az országnak jelentős doll ármegtakarítást eredményezhet A cukoripar érdeklődve kíséri a fejleményeket, jelezte már, hogy az újabb siker esetén nagyobb megrendelést is ad .. a A pestlőrinciek? Velük valamivel re. gényesebb volt a találkozás s az üzletfeleket a vasszerkezeti munkák hozták össze. Méghozzá úgy, hogy az előző kivitelező, a Ganz-MÁVAG időközben lemondta a rendelést, megszüntette a profilt. S amikor a lőrinciek új vállalkozó után néztek, Egerben valaki a petőfibányaiakat említette, Aztán tényleg meg is egyeztek. KÉSŐBB A LAKATOSOK, FORGÁCSOLOK számára egyre több „kinti” feladat akadt. Egyebek mellett az Olajipari Tröszt is segítséget kért s azóta azt egyre jobban igényli. Már elektromos munkákra is adott megrendelést, évekre szóló elfoglaltsággal biztatja a gépüzemieket. Ha pedig így van — önkéntelenül is felvetődik az emberben — hovatovább „vegyeskereskedéssé” változik a karbantartó és szerelő üzem? Szó sincs erről, mondják ma kedélyesen a petőfibányaiak. továbbra is elsősorban a tröszt feladatait tekintik. A trösztét, és a bányaiparét. Ez utóbbinál azonban természetesen egy kicsivel ismét távolabb néznek. Amilyen szívesen készítik például az Úzdvidéki Szén- bányászati Tröszt prototípusnak számító TH-gyűrűhajlító gépet, készséggel dolgoznak Marokkó számára is. Tavaly már szállítottak a külföldieknek egy bányafasaroló berendezést, a NIKEX-nek az idén is elküldték az árajánlatot, s ha május végéig rendelést kapnak, két gépet ismét el tudnak készíteni októberre. A PETÖFIBÁNYAI gépüzemben a tröszti munka mellett Selypnek, Szerencsnek, Özdnak és környékének, Tatabányának a a fővárosnak dolgoznak. Szoros kapcsolatban állnak a Magyar Villamosmü- vel, a pestlőrinci hengerművel, a Láng Gépgyárral, az ÉM 22. számú Állami Építőipari Vállalattal, az Olajipari Tröszttel és az Olajipari Gépgyárral. Érdeklődnek, kutatnak: hol, mire van szükség, melyik az a kérés, amelyiket teljesíthetik. Szélesedő ismeretségüket több oldalról is kamatoztatják. Egyik-másik megrede- lőjüknek maguk is megrendelőivé válnak: anyagot, szerszámot vásárolnak azoktól a feladatok elvégzéséhez. Amióta „jóban vannak” például a lőrinciekkel, kevesebbet fő a fejük a különféle lemezek miatt... Es soroljuk tovább? A MÄTRAAL.II SZÉNBÁNYÁSZATI TRÖSZT fokozatosan megszünteti a mélyművelésű lignittermelést, a visorvtai és az ecsédi külfejtések egyelőre képtelenek lexötni a gépüzem teljes kapacitását. A közel félezernyi ember viszont dolgozni akar, ezért keresik szüntelenül az újabb, jövedelmezőbb lehetőségeket, ezért bővítik piacukat, megrendelőik táborát. Ügyességükre /all, hogy már most, számolhatnak á hozzávetőlegesen 55 millió forintos jövő évi igényekkel, amelyek a tröszti munka mellett jelentkeznek. Vállalhatják? Esküdnek rá, hogy: még többet is bírnak. S ha valóban így van, vajon mi a határ? Természetesen, erre még nem adhatnak választ csak azután, ha a tröszti terveket is megismerik. Ha idejekorán megkapják a „házi” megrendelést, akkor tudnak csak kalkulálni ... Utána egy kicsit gazdálkodnak majd a műszakokkal, sietősebbre fogják a dolgukat, innen is, onnan is „elcsípnek” egy-egy keveset, s a megtakarított időket összerakva ismét módot keresnek néhány „kinti” munkára. Persze, csakis „sportszerűen”, mint eddig. Előbb csak bemutatkoznak, s ha aztán az elvégzett feladattal elégedett az üzletfél, máskor is, többre is vállalkoznak. Természetesen: mindig az adottságaikon belül. PETŐFIBÁNYÁN azt mondják, hogy náluk, valahogy így alakul a „mechanizmus” ... Gyóni Gyula NmüsőJi ü 1967. május 26., péntelr nyári szállást. Innen a kertészetbe, majd a műutat átszelve a 100 holdas új telepítésű szőlőhöz érkeztünk. — Ez a mi büszkeségünk — mondják. — Meg is adunk mindent a fejlődéséhez. Rendszeresen kapcsolatot tartunk a Balatonboglári Állami Gazdasággal, ahol már hagyományai vannak ennek a telepítési módszernek. Több szőlőmunkás jár már náluk tapasztalatcserén és onnan is érkeztek Detkre. — Ott... kicsit távolabb — mutatja az elnök —, 30 hold Afuz Ali szőlőnk van, amelyet közvetlenül Angliába, Becsbe szállítunk. Meleg van. Vízszállító kocsi áll meg mellettünk, s róla jó hideg vizet kínálnak. — Az egészségügyi szervek higiéniáról beszélnek — elégedetlenkedik az elnök —, de az ipar még nem jutott el odáig, hogy speciális vízszállító eszközöket gyártsanak a mezőgazdaságnak. Mi magunk szereltük fel ezt a hat hektoliteres tejgyűjtő tartályt a lapos kocsira és fűrészpor-bur- kolással akadályozzuk meg a víz felmelegedését. A határ másik részén az istállókban a nagy tisztaság, az emberekre pedig a szorgalom, jó hangulat jellemző. Nagy becsülete van a munkaegységnek, a 60—65 forintot évről évre biztosítják. Jó a munkafegyelem a közösben. Ha például valaki elkésik a reggeli induláskor, nem vár rá a munkahelyre szállító teherautó. Visszafelé a juhhodály mellett haladtunk el és újra az állattenyésztésről beszélgettünk. Dér György főállattenyésztő vette át a szót. — Az állattenyésztési tervünket az elmúlt évben túlteljesítettük. Nem elégszünk meg azzal, hogy évente rendszeresen ezer sertést, száz hízómarhát adunk le a felvásárlóknak és azzal sem, hogy a fejési átlagunk már 12 liter körül mozog. Gyorsan eltelt a detki Szabadság Tsz határában töltött nap. Szerettem volna folytatni az ismerkedést a közös gazdasággal. Szabó Imre azonban elnézést kért, nem állhat tovább rendelkezésemre, mert Viszneken tart képviselői fogadóórát. És ezt az érvet el kellett fogadni, mert Szabó Imre épp oly lelkiismeretes képviselő, mint tsz-elnök. Dr. Egri Károlyné Akiket a megye mezőgazdasága érdekel, jól ismerik a detki Szabadság Termelőszövetkezetet, növénytermesztési, állattenyésztési eredményeit és szakértő elnökét is. Nem véletlenül jelölte Szabó Imrét a Mátra alji borvidék ország- gyűlési képviselőjének 12 község. A választók kérése egyszerű és világos volt: legyen olyan jó országgyűlési képviselője ennek a vidéknek, mint amilyen Jó vezetője a detki Szabadság Tsz-nek. Szabó Imre társaságában határjárásra indultunk. Az elnök elégedetten mutatta, hogy jól teleltek a vetések. A kukorica is szépen sorol. Vidám tekintetű, fiatal mezőgazdász jegyzi meg: „Szeretném Péter bátyámat — a főkönyvelőt — legalább egy millió plusszal meglepni.” A tarnócai részre érkeztünk, ahol 96 üszőnek biztosítottak
