Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-26 / 122. szám

Hova utaznak nap mint nap az emberek? Hová, hogy min­dig' minden időben zsúfoltak a vonatok és az autóbuszok? Hová, hiszen azok az emberek, akiket én ismerek, csak na­gyon ritkán hagyják el ottho­nukat, náluk esemény egy-egy utazás és izgalom, kirándulás, üdülés, pihenés, ismeret és él­ményszerzés, vagy rendes évi szabadság. A munkaidő előtti és utáni, a hét végi és a munkaszüneti «apók előtti vonatok és autó­buszok tömöttek, mint a kör­úton a 6-os. Ez nem élmény, pihenés és évi szabadság, ha­nem életforma. Az ingázás ma megszokott életforma. De sokszor drámá­ba illő összeütközéseket hordoz magában, különösen a fiata­loknál. 0 vagyok, egy éve szabadultam. Hetekig, de néha csak napokig dolgozunk egy helyen. Nem já­rok haza naponta. Persze, ez attól függ, hogy milyen a köz­lekedés és milyen távol dolgo­zunk Egertől. — Hevesen három hétig sze­reltünk, hétvégeket utaztam csak haza. A lényeg az, hogy minél hamarabb befejezzük a munkát, minél hamarabb ha­zakerülhessünk. Ezért addig dolgozunk, ameddig tudunk, nem tartjuk be a munkaidőt, így kevés a szabad idő. De mit is tudna az ember csinál­ni? Például ma már fél tízkor végeztünk. Egyet lógtunk, de megindult az eső és bementünk egy eszpresszóba. Süteményt ettünk, hallgattuk a táskará­diót és könyveket olvasgat­tunk — van az eszpresszóban, egy szekrényben. Így csak el­ment valahogy az idő a busz indulásáig. — Ez alatt a három hét alatt esténként állandóan té­vét kellett nézni. Szállásun­kon a háziak mindig bekap­csolták a készüléket, mivel a mi szobánkban volt, hát néz­tük. Csupán egyszer nem kel­lett a tévé előtt ülni, amikor hangverseny volt műsoron. Ek­kor egy kicsit mást is csinál­hattunk. — Most már az a furcsa, ha néhány napig véletlenül Eger­ben vagyok és nem az idegen környezethez és másokhoz, ha_ nem magamhoz kell alkalmaz­kodni. Ilyenkor sokszor gon­dolkodom, mit is kellene csi­nálni? 0 Munkásszállások csapán ál­landó munkahelyek közelében vannak. A „vándormunkások” szinte nomád életet élnek. A fiatalok közül néhányan élve­zik ezt a szabad, kötetlen éle­tet, mert nem tartoznak be­számolni senkinek szabad idejükről. Ha később, harmonikusabb körülmények közé kerülnek, idő kell hozzá, amíg újból ki­alakítanak magúidnak mun­kájukon kívüli elfoglaltságot is. 'Az első ingázó a füzesabonyi jülomásori. Huszonkét éves fia­talember. Délután 17 óra 30 perc. — Miskolcra járok naponta. Reggel a hajnali vonattal in­dulok és ilyenkor érkezem ha­za. Nincs messze Miskolc és ldtűnő ez a vonal. Alig egy-egy óra az utazás. Villanyszerelő vagyok a Lenin Kohászati Mű- veknéL — Az otthon és a munkahely különvált egymástól nálam. Itthon sokan ismernek, Mis­kolcon elvész az ember a tö­megben. Füzesabonyban az ember otthon ül, esetleg olvas, tévét néz, tánczenét hallgat. Vasárnaponként végigsétál a főutcán. Elbeszélgetünk a ba­rátokkal, vagy beülünk a cuk­rászdába. Az ember mindig előre tudja, hogy mi fog tör­ténni- mit hogyan csináljon, hiszen otthon van. — A vonaton nem ismernek se engem se az útitársaimat. Valahogy megcsapja az embert az ismeretlenség. Mondhatok magamról azt amit akarok. Ki­lépve az otthon egyhangú ki­egyensúlyozottságából, az em­ber bejut egy változatos bi­zonytalanságba. Én már ezt is megszoktam, meg Miskolcot is. De eleinte az ember sose tud­ta előre, mit hogyan csináljon, mát fognak kiváltani cselekede­tei, viselkedése. — Miskolc a munkahelyem. Ismerőseim újak. Én sem, s ők sem ismernek engem túl ré­gen. Itt olyan lehetek, ahogy elgondolom magamban. Akár választhatok egy példaképet, kedvenc regény-, vagy filmhő­seimből és megjátszhatom Azt hiszik, ilyen vagyok, ember sokkal gátlástalanabb, mint otthon. Szinte kibújik önmaga ellenőrzése alól. S az ember szétfolyik. Ránehezedik ez a kettősség: az otthon és a munkahely különböző helyze­téi, eseményei. Néha elgon­dolkozom, melyik ember va­gyok én: füzesabonyi, vagy miskolci? — Most már kezdek egye­nesbe jönni. Egyetemre járok, | levelezőre. Nem engedhetem, hogy az időm elpocsékolódjon, szétfolyon. Tanulnom kell, ha ] villamosmérnök akarok lenni. És nem akarok még egyszer úgy szembekerülni magammal, hogy piruljak. Egyszer egy munkatársam meglátogatott hét végén otthon. Amikor el­ment. megkérdezte: Te hol játszod meg magad, Füzes­abonyban, vagy Miskolcon? 0 Füzesabonyban csaknem ezer húsz év körüli fiatalból 150-200 állandóan ingázik. Majdnem ugyanennyien van­nak, akik nem járnak haza, csak ritkán. Kevésbé is isme­rik itt egymást az emberek, mjnt más községeikben. Ha is­merik is. nem biztos, hogy az igazi arcát ismerik: az ingázás jellemformáló — rossz és jó irányban is. 0 s A harmadik ingázó a füzes­abonyi könyvtárban. 31 éves. — Én nem is nevezem ma­gam ingázónak. Ez a munka­köröm. Sínautó-vezető vagyok. Ehhez nemcsak az tartozik, hogy tudom vezetni és megja­vítani a sínautót, hanem az is, hogy a nyílt vaspályán dolgo­zom. S nyílt vaspálya minden­hol van az országban, tehát mindenhol dolgozhatok elmé­letileg. Gyakorlatilag a mis­kolci igazgatósághoz tartozom — Általában itthon vagyok a családommal naponta. Pei> sze, néha több napig sem lá­tom őket. Évek óta csinálom. Nincs ebben semmi különös. Én így élek. Olyan, mintha itthon dolgoznék. Tudniillik csupán dolgozom az otthonom­tól közelebb is, meg távolabb is. Aztán hazajövök és itt is olyan vagyok, mint például Szerencsen. Ott sem csalom meg a feleségem, meg itthon sem. Ott seim eszem többet, meg itthon sem. Ott sem visel­kedem másképp, meg itthon sem. Mindez beidegzés, megszo­kás dolga. Lehet így is megszo­kottan, harmonikusan élni. Be kell állni erre az élettípus­ra. Persze ehhez idő kell. — Most is ahogy megérkez­tem, rögtön bejöttem a könyv­tárba. Választok valamilyen könyvet. Nem mondom, hogy azelőtt nem történt meg — évekkel ezelőtt —, hogy ami­kor hazajöttem, csak úgy lődö­rögtem, mert a távoli munka­helyeken is ezt csináltam a munka végeztével. De most már sehol sem csinálom, sem Füzesabonyban, sem mondjuk Záhonyban. a Ez a három ingázó három­féle ember — korban, foglal­kozásban, vérmérsékletben, és még egy csomó dologban külön­böznek. Másképp viselik el az ingázás adta körülményeket Sokan vannak hozzájuk hason­lók, de még többen, akik kü­lönböznek tőlük. Berkovits György Dalos hét rége A könyv ünnepe Felvétel az egri gépipari technikumba A 15-ös számú Egri £ Italé- ipari segédlevéllel rendelkez- nos Gépipari Technikum esti nek. Az érettségivel rendelke- tagozatára június 30-ig lehet ző szakmunkások különbözeti Az jelentkezni az iskolában kap- vizsga letétele után a II. osz- ható jelentkezési lapon. Je- tá] . hptlk felvételüket lentkezhetnek azok a vállalati tdlyba er,etlk. telveteluket- dolgozók, akik 8 általános is- Á jelentkezőknek felvételi kólái bizonyítvánnyal és vas- vizsgát kell tenniük. Szombaton es vasárnap is kórustalálkozót rendeznek Gyöngyösön, a már évek óta ismétlődő, hagyományos zenei hetek keretében. Az idén elő­ször lépnek fel ifjúsági ének­karok is. Szombaton délután a fiata­lok mutatkoznak be. Az egri Gárdonyi Géza és Szilágyi Er­zsébet gimnáziumok, valamint a budapesti Teleki Blanka Technikum és az I. István Gimnázium leánykara mellett Gyöngyösön szerepel a debre­ceni Tóth Árpád Gimnázium vegyeskara is. A helybeli énekkarok Is szép számmal jelentkeztek. A Vak Bottyán Gimnázium és a Berze Nagy János Gim­názium leánykara, az I. és a II. számú állami általános is­kolák énekkara, valamint az Erkel Ferenc Iparitanuió In­tézet leánykara bizonyítja majd felkészültségét. Vasárnap a felnőtt együtte­sek hangversenyére kerül sor. összesen kilenc kórus lép do­bogóra. Heves megyén kívül TI AA A' A második ingázó a hevesi autóbuszmegállónál. Tizen­nyolc éves fiatalember. Dél­után 14 óra 45 perc. — Egerből járunk vidéki munkahelyekre. Fűtésszerelő rNémisőv 1067. május 26., péntek fogyatékosság, rossz családi körülmények, helytelen neve­lés, felindultság. És említe­nünk kell a szeszt, a részeges­kedést, amely állandó kísérő- jelensége a bűnözőnek és a bűnözésnek, amely különös­képpen a garázdálkodással jár kart karba öltve. Tán emlé­keznek még arra az esetre, amely tavaly márciusban tör­tént az egri főutcán. Egy 19 éves fiatalember az üzemében tartott Sándor—József napi mulatozás után, részeg álla­potban, ököllel támadt a gya­nútlan járókelőkre, nőket üt­legelt, s még az intézkedő rendőrre is kezet emelt. Egy másik fiatalember, ugyancsak ittasan, odahaza a konyhai bútorzatot aprította fel kőmű­veskalapáccsal. És sorolhat­nánk végtelenségig a hasonló eseteket, a köznyugalmat meg­zavaró közösségellenes tettek sorozatát. Számos bírósági tárgyalá­son. különböző bűnügyek tár­gyalásán megfigyelhettem: az ún. szokásos bűnözők naciomá- léján igen gyakran szerepel a bűnelkövetések sorában a garázdaság, igen gyakori, hogy a súlyosabb bűncselekmények elkövetőit korábban garázda­ságért is elítélték már. Okkal alakulhatott ki bennem a meg­győződés, amelyet a büntető bírák gyakorlati tapasztalata is erősít, hogy a garázdaság a súlyosabb bűnözés egyfajta lépcsőfoka, az a fajta talaj, mélyen a nagyobb bűnözés ki­tenyészhet! ■ gazs ágszol gáltatási szer- ** veink szigorúan bün­tetik a garázdálkodókat. Szar bálysértési fokon pénzbünter test szabnak ki, amely elzárás­ra is átváltoztatható;' súlyo­sabb esetben a büntető tör- vénykönyv 219. §-a érvényesír tendő, amely a garázdaságai két, illetve három évig terjer dó szabadságvesztéssel render li büntetni, de ezen túl mel­lékbüntetésként a kitiltásnak is helye van a garázda szer mélyek ellen. Növekedik a garázdaság, szi­gorítják a garázdák elleni rendszabályokat, s van példa arra is, hogy gyorsítják, egy­szerűsítik az eljárást, amely- lyel a társadalom a garázdák­kal szemben védekezik. Eré­lyesebb és határozottabb a nyomozati eljárás, s az ezt követő felelősségre vonás, A társadalom összes erői­nek összefogása, minden egyes törvénytisztelő ember határo­zott fellépése, cselekvése szük­séges, hogy gátat emeljünk a további növekedés útjába. Kö­zös, együttes akarattal meg­előzhetők a garázda tettek. Régi igazság: könnyebb meg­előzni a bajt, mint gyógyíta­ni! Könnyebb megelőzni a ré­szegek kocsmai verekedését, mint nyugalmat teremteni már akkor, amikor ökölcsapá­sok és pofonok csattannak. Könnyebb megelőzni? Köny- nyebb, ha betartják a helyes rendeieteket, ha a józan szor­galom segíti a tervteljesítést és nem a részegség állapotá­nak fokozása. Könnyebb meg­előzni, ha az „engem nem ér­dekel!” és a „hadd üssék egy­mást, ha nekik jó!” cinizmusa és közönye mögül kilépünk, s már a vitatkozásnál, csírájá­ban elfojtjuk a nagyobb bajt S zerte a világon külön­böző tudósok harcol­nak a bűnözés ellen. Külön in­tézmények szolgálják — lakó­helyeken — az ifjúság nevelé­sének javítását. Ilyen például a Szovjetunióban a társadalmi nevelők intézménye, amelyek tagjait a helyi hatósági szer­vek vagy bíróságok nevezik ki. Érdekes az a másik mód­szer is, amely a munkahely ak­tív nevelő hatásának növelé­sét szolgálja: a vállalatok be veszik például azt is, hogy eredményeinek értékelésekor, a különböző jutalmak, prémiu­mok szétosztásánál figyelem- a vállalat dolgozói követtek-e el törvénysértéseket, szabály- sértéseket. A védekezésnek, megelőzés­nek számos hatásos módszere van. Élni keli ezekkel, mer: csak így szüntethető meg a ga­rázdaság, a közrend megsze­gésének legelterjedtebb fo*** mája, Pataky Dezsá Nógrád, Hajdú-Bihar megye és a főváros két énekkara sze- , repel. Az énekkarokat mind a két na. 1 pon a város vezetői köszöntik i a tanácsházánál. A hangver- « seny a Városi Művelődési Ház ' nagytermében szombaton és 1 vasárnap is délután négy ] órakor kezdődik. A találkozókon a zsürielnök 1 tisztségét Rezessy László, az ' Egri Tanárképző Főiskola tan- i székvezető tanára tölti be. i ★ Május 29-én, hétfőn este 7 j órai kezdettel rendezik meg J Gyöngyösön a Városi Művelő- ' dési Ház nagytermében az idei ! könyvhét ünnepségeit. Dr. Sereg József, a Vak ] Bottyán Gimnázium igazgató- 1 jának köszöntő szavai után Garai Gábor Kossuth-díjas költő tart előadást Műsort ad a Vak Bottyán Gimnázium irodalmi színpada és kamarakórusa, Papp Mik- lós, illetve Klein Éva vezeté- , séveL hatalmas pók marta meg a karját. Pablo késsel azonnal kivágta, majd kiszívta a vérző sebet. Mindez azonban nem segített Marinescu karja meg­dagadt, a seb elüszkösödött. Az utolsó tiszta pillanatában arra kért, hogy írják az any­jának, de arról egy szót sem, hol és milyen körülmények között pusztult el. — Ugyan, ne beszélj butasá­gokat — próbáltam vigasztal­ni. — Iszunk mi még jeges sört a kantinban. Elfordította a fejét és sírt. Aztán elvesztette az eszméle­tét. Másnap meghalt. Pocsékul éreztük magun­kat, amikor elkapartuk. Senki nem szólt, de éreztem, hogy a többieknek is az jár a fejé­ben, ami nekem: Mi értelme van ennek a gyilkos útnak? Mordock őrmester várt ben-' nünket. Röhögött, amikor meglátta siralmas ábrázatáin­kat. Csak akkor komorult el egy pillanatra, amikor King tizedes jelentette, hogy Mari­nescu meghalt. Először azt hit­tem, hogy a szánalom fagyasz­totta le arcáról a vigyort. De aztán kiderült, hogy csak az aggasztja, a többi szakaszok­nál nem fordult elő ilyesmi. Dühösen kiköptem és így szóltam Andy Idenshez: — Most már értem, hogy mi­ért mondta MacCarr tábornok, kemény lesz itt az élet! Andy csak hümmögött, s mohpn rágyújtott ' gy cigaret­tára. Huszonnégy napi szen­vedés után az első cigarettá- ■ ra. i (Folytatjuk) ■— Nekem is adjatok. En is inni akarok — préseli láztól duzzadt és cserepes ajkai kö­zül nagynehezen a könyörgő szavakat Igen. Róla megfeledkeztünk. Pedig neki még nálunk is na­gyobb szüksége van az italra. Sapkámat tele merem és megitatom a sebesültet. Ami­kor teleitta magát, hálásan szorítja meg a kezem. Gyerünk tovább. Már csak vánszorgunk, de mégis me­gyünk. A negyedik estén, Pablo s machetéjével lesújt egy kí­gyót. Megsüti. És mi eszünk belőle. Már nem undorodunk semmitől. Csak élni akarunk Szakállasán, rongyosan, vé­res szemekkel, bambán, ki­merültén, sebektől, hólyagok­tól borított testtel a huszon­negyedik napon érkezünk meg célunkhoz. Eggyel kevesebbel vagyunk. Marinescu, a szötlan, lá­nyosképű román fiú a dzsun­gelben maradt. Egyik éjszalu még fáradtabbnak, megkínzot- tabbnak érzem magam, mint amilyen az este voltam. ' Nem szólunk egymáshoz. Be- : szólni sincs kedvünk. Némán igyekszünk végrehajtani King tizedes kurta parancsait. Fásultan megyünk, csak megyünk. Eleinte még megpró­báltam kiszámítani, hogy hány mérföldet tettünk meg. Most már ez sem érdekel. Tökélete­sen mindegy. Ennek a pokoli útnak úgy sem lesz . vége so­hasem. Éhen vagy szóraján pusztulunk a dzsungelben, . vagy pedig kígyó mar halálra. Aztán a második estén már eszünk Pablo pörkölt rovarai- . ból, s gépiesen rágjuk a föld- . bői előtúrt, piszkos, ízetlen . gyökereket. l A negyedik napon végre- vízhez jutunk. Szennyes, za­- varos kis erecske akad utunk- • ba. Ám ezzel most senki sem : törődik. Elvetjük magunkat és- mohón szürcsölünk. , Hanzi nyöszörgése térít , mag amhoz. A rovarokat levelekoe te­keri és a parázsba dugja. Né­hány perc múlva egy faággal előkotorja őket. Szétbontja a megpörkölődött leveleket. Vár­ja, hogy vacsorája hüljön egy kissé. Kaján mosollyal enni kezd. A pörkölt rovarok szörnyű látványt nyújtanak. — Egyetek. Jó — kínál benünket Pablo. Undorodva fordulunk él valamennyien. Szomjasan, korgó gyomor­ral, halálos zsibbadtsággal végtagjainkban, kimerültén vonulunk be kunyhóinkba pi­henni. Úgy érzem egy pillana­tig sem tudnám nyitva tarta­ni a szemem. Aztán mégsem tudok elaludni. Folytan fel­riasztanak a dzsungel titokza­tos, félelmetes zajai, moszkí- tók, s más vérszopó rovarok gyötörnek. Életem legborzalma­sabb éjszakája ez. Hajnalban, amikor kibújok a kunyhóból, A közvádas büntettek száma (1965:1609 és 1966:1677) emelke­dést mutat megyénkben. Ha jogi minősítés szerint vizsgál­juk a jogerősen befejezett bün­tetőügyeket, azt kell látnunk, hogy 1965-höz képest növeke­dett a garázdaság. Míg 1965- ben 34, 1966-ban már 51 eset­ben ítélkeztek bíróságaink ga­rázdaság büntette miatt. A ga­rázdák számát tekintve ez a statisztika tovább bővül, mert sok esetben — szabálysértési fokon — a rendőrség és a ta­nács is tesz intézkedéseket a huligán cselekmények elköve­tői ellen. gaz egri, gyöngyösi, de a ® ® hatvani utcákon is, a nap bármely szakában és éjjel is, találkozhat az ember ..Moszkvics” autókkal, ame­lyek a többitől abban külön­böznek, hogy kék színűre fes­tették, derekukon fehér csík­kal, s ezzel a szóval: „Rend­őrség”. URH-s kocsik ezek. Lassan cirkálnak az utcákon, néha megállnak, s az egyenru­hás „utasok”, a járőr tagjai dszáílnak, nézelődnek; és men­nék tovább, ha rendet és nyu­galmat tapasztalnak. Olykor azt látjuk, hogy a gépkocsive­zető mellett ülő rendőr tele­fonon beszel valakivél, a ve­zető nagy sebességre kapcsol, s a kocsi eltűnik a szemünk előL Mi az, ami sietésre készteti a kocsiban ülőket? Hívást kaptak: — „X. italboltban tö­megverekedés!” Vagy: „L. ut­ca 39. szám, garázdaság. El­lenőrizni és intézkedni!” A garázdaság növekvőben van, sok esetben kell közbe­lépni az igazságszolgáltatás különböző szerveinek. Nem kevés az, „aki durva; szemte­len, garázda, ki illedelmet készakarva sért.” Nem kevés azok száma, akik nyilvános vagy más helyen, utcán, vona­ton, hivatalban, vagy éppen a családi otthon falai között durván, erőszakosan viselked­nék, mások jogait semmibe sem veszik, duhajságúkkal mások­ban megbotránkozást vagy ria­dalmat keltenék, kihívó, pro­vokatív módon a botrányhős szerepében tetszelegnek, s ma­gukról elfeledkezve, vagy tu­datosan, gyakran rombolnak, kárt okoznak, szembehelyez­kedve a törvénnyél és a társa­dalmi normáikkal, az emberi együttélés írott és íratlan sza­bályaival. jm garázda cselekedetek elkövetése többféle ok­ra vezethető vissza: jellemi Divatos kortünet^ _ a garuzdasag ut az inga jobbra-balra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom