Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-25 / 121. szám

Pillantás a baráti országok kiállításaira Ábrándok és képzelgések nélkül A Szovjetunió kiállítása min­den vásár egyik szenzációja. A testvéri barátság képe ragadja meg a látogatót legelőször, ha belép a pavilonba. A kiállítási csarnok első részében tablókon mutatják be a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta el­telt 50 esztendő eredményeit, a magyar—szovjet gazdasági és kulturális kapcsolatok fej­lődését. A csarnok belsejében azután mintegy 1200 termék látható, amelyek méltón rep­rezentálják a szovjet ipar tech­nikai fejlődését az eltelt 50 év­ben. Zene fény kísérel tel Termék és választék bősége jellemzi a szovjet kiállítást. A különböző rádiókészülékek közül kétségtelenül legfeltű­nőbb a zenét színes fénnyel is tükröző rádió, valamint a mindössze 7 kg-os tranziszto­ros hordozható televiziós ké­szülék. Elemek nélkül a súlya mindössze 5 kg. A 11 tagú zseb- és táskarádió-családnak is sok a csodáló ja. A hazánk­ban gyorsan népszerűvé vált Sokolon kívül a gyufásdoboz- nál alig nagyobb típusok áll­nak a figyelem központjában. Az órakollekció vitrinjei előtt is ritkán akad szabad hely. A kiállított 150-féle óra között különösen a Vosztok-típus emelkedik ki, amelynek pon­tosságát naponta 5—10 másod­perces eltérés jellemzi. Szól­hatnék még a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiája által kiállított geofizikai mérőmű­szerekről, a csodásabbnál cso- dásabb szőrmékről, vadász- fegyverekről, de ha sztárt kel­lene választani, az kétségkívül a 120 literes Szárma-hűtőszek­rény. Modern lakásban jól el­helyezhető, kényelmesen hasz­nálható, mivel konyhaszekrény felsőrészeként építették meg. A nők kedvenc® Az idei BNV egyik legna­gyobb kiállítója a Szovjetunió mellett a Német Demokratikus Köztársaság. Szabadtéri kiál­lító területén tornyosodik az épület fölé az a daru, amelyre az illetékes szakemberek azt mondják, hogy a más orszá­gokban gyártott hasonló típu­sok között egyike a leggyor­sabbaknak. Jelentősége külö­nösen a darab- és ömlesztett áru átrakásánál mérhető le. Szükség esetén néhány óra alatt leszerelhető a 35 méter magas gém, és ami talán a legnagyobb érdeme, hogy 40 kilométeres sebességgel szál­lítható a következő munka­helyre. A vásáron bemutatkozik az NDK illatszergyártása, amely­nek termékei ma már csak­nem olyan keresettek számos országban, mint francia gyárt­mányú versenytársai. Hogy csak néhányat említsünk a ki­váló készítmények közül: a DUR-jelzés világmárka, nem­rég a lipcsei nemzetközi vá­sáron aranyéremmel tüntették ki. A nők kedvence a LOU, olyan különleges válogatott parfőmöket tartalmaz, amelyek illata nemcsak kellemes, ha­nem tartós is. A jugoszláv pavilonban ran­gos helyet kaptak azok a szer­számgépek, amelyek mind pre­cizitásban, mind gyorsaságban elérték a világszínvonalat. Hogy mi a pavilon slágere? Ahogy belépünk, rögtön szem­betűnnek a ma már sokunk által ismert csodálatos kivite­lű jugoszláv bútorok. A leg­modernebb, különféle színben készített zsugorított műbőr- huzatú fotelek és kanapék vonzó tárgyai lehetnének a magyar bútorkereskedelemnek is. A bolgár pavilon sztárja vi­tathatatlanul az új, francia licence alapján készült bolgár Renault. Ez a kiállítási tárgy kézzel foghatóan jelzi, hogy Bulgária is belépett az autó­gyártó államok sorába. Ez ter­mészetesen semmivel sem csökkenti Bulgária szerepét a szállítóeszköz-gyártás nemzet­közi mezőnyében, ahol elekt­romos targoncáival a második helyen álL Zakatol a monstrum Nem túloz az, aki azt állít­ja, hogy a Román Szocialista Köztársaság kiállítása monu­mentális. Románia állította ki ugyanis a vásár legmagasabb termékét: a közel 50 méterre magasodó mélyfúró-berende­zést. Segítségével a fáradha­tatlanul kutató ember 3500 mé­teres mélységbe is lehatolhat a föld kincsei után. Naponta a látogatók ezrei állják közül a zakatoló monstrumot. A lengyel textilipari beren­dezések joggal keltették fel a magyar szakemberek érdeklő­dését. Mindenekelőtt a fonó­gépek a sztárok. A nemzet­közi piacon a BEFAMA jel­zéssel ellátott textilgép ma már világmárka. A PG—5 tí­pusú gyors fonógépet az idén először állítják ki hazánkban, jelentősége, hogy igen széles körben alkalmazható, bármi­lyen anyagból való fonal elő­állítására. Szenzáció a kutatók számára A csehszlovák barátaink gaz­dag pavilonjából talán ragad­juk ki a Meopta-család hazánk­ban is kedvelt új termékeit. Újdonság a Flexaret—7. Az új fényképezőgép megfelelő adap­terek alkalmazásával 4 külön­böző féle film használatát te­szi lehetővé. Újdonság rajta a trükkös expozíció. Optikája a legtökéletesebb Jenái Zeiss- objektív. Fényereje 3,5, gyújtó­távolsága 80 mm. Tökéletesítet­ték a zárszerkezetet és precíz rajta a távolságbeállítás. A nálunk is ismert A 8—G O filmfelvevőgépeket tovább fej­lesztették, megjelent a G 1, G 2 félautomata, illetve telje­sen automata fénymérős film­felvevőgép. A rugós meghajtá­sú, könnyű kis gép bizonyára hamar népszerű lesz. A kutató-fejlesztő szakembe­reknek bizonyára a különleges kivitelű 250 000-szeres nagyí­tóképességű Tesla—Bmo elekt- romikroszkóp a szenzáció. Két­féle kivitelben megtalálhatjuk az egyik tudományos alapku­tatások célját szolgáló labora­tóriumi, és a másik, hétköz­napi praktikumot kielégítő üzemi mikroszkóp. Regös István Merre, 14 évesek? ötezer-hatszázhatvannégy fiú és leány mond búcsút idén a megye 138 altalános iskolájának. Nyolcadikosok. Tizennégy évesek. A demog­ráfiai hullám közelít velük. Ök az első „hullám”-évfo­lyam. Pár hét csak és túljut­nak az osztályvizsgákon, ke­zükbe kapják a bizonyít­ványt. A közhelyek modorá­ban szólva — „kilépnek az életbe”. Most kopogtatnak az élet kapuján. Március else­jéig kellett eldönteniük: merre tartanak tovább, mi­lyen pályát választanak? Dönteniük kellett: megelé­gednék-e a nyolc osztállyal, dolgozni mennek vagy to­vábbtanulnak, milyen szak­munkásképzőbe, szakközép- iskolába, technikumba, gim­náziumba kérik felvételüket? Több száz szakma és több ezer foglalkozás közül kellett kiválasztani azt, ami ked­vük szerint való, ami képes­ségeiknek leginkább megfe­lel, nem hagyva figyelmen kívül azt sem, hogy a vá­lasztandó szakma, foglalkozás egyezik-e a népgazdasági igé­nyekkel. az országos szükség­lettel. Jóllehet segítségükre volt a lehetőségeket taglaló megyei pályaválasztási tájé­koztató, nem volt könnyű a döntés szü1őknek, pedagógu- nak és a diáknak sem. A jelentkezési lapok rova­tai végül is megteltek. Az 5164 nyolcadikos közül 4390 jelentkezett továbbtanulásra* Hétszázhetvennégyen mond­tak ,,nem”-et, közülük 532 a lány. Vannak divatos és ro­ma tikus — a 14 évesek sze­mében annak tűnő — pályák: fodrász, kozmetikus, rádió-, tv-, autó. és motorszerelő, óvónő, tanítónő, hajószakács, pilóta stb. A divat és a ro­mantika velejárója a tizen­négy évesek pályaválasztásá­nak, ám mégis inkább az volt a jellemző, hogy a nagy többség a technikum, szakkö­zépiskola és a gimnázium mellett döntött. Gimnázium­ba jelentkeztek 819-en, szak- középiskolába 786-an, tech­nikumba 552-en és szakmun­kásképzőbe 2152-en. Jelentős a községi általános iskolák­ból továbbtanulásra jelentke­zők száma: 3337. Mindenekelőtt érettségi ? A felvételekről nagyobb­részt már döntöttek, sokan kézhez kapták az örömet vagy szomorúságot jelentő értesítést. A legfrissebb sta­tisztikai adatok a felvételt nyertek számáról: általános gimnázium: 1171, szakközép- iskola:439, gép- és gyorsíró iskola: 190, mezőgazdasági technikum: 34. (A többi adat beérkezése ezután várható a megyei tanács művelődés- ügyi osztályára.) Annyit már most el kell mondani, hogy az egri, gyöngyösi és hatva­ni általános gimnáziumok­ban már betelt a létszám, s csak a vidéki gimnáziumok­ban van még 82 diák számá­ra hely. A gyerekeknek két pályát kellett beeírniuk a jelentke­zési lapokra. Sokan már ele­ve úgy döntöttek, hogy ha a két első hely nem sikerül, akkor mindenáron a gimná­ziumi helyet pályázzák. — „Csak az érettségi le­gyen meg!’” — erre unszolja gyermekét a szülő, és igyek­szik meggyőzni, hogy gimná­zium nélkül semmire sem megy, nem érvényesülhet. Sok-sok szülő fosztja meg gyermekét attól, hogy valódi képességeit, hajlamait követ­ve boldoguljon. Számtalan példát említhetnénk, hány és hány esetben igyekszik a pe­dagógus meggyőzni, jobb be­látásra bírni a szülőt gyer­meke érdekében, s a szüiő köti magát, hajthatatlan. Kü­lönösen a városi szülők azok, akik mereven ragaszkodnak a gimnáziumhoz, a középis­kolákhoz. Hiába gyenge tanu­ló a gyerekük, hisznek a cso­dákban, hogy a gimnázium­ban, középiskolában majd jő bizonyítványa lesz; és min­dent megmozgatnak — hisz­nek az összeköttetésben is —f hogy a gyereket a gimná­T t AA a' 4. Kóstoló a dzsungelból Csapatszállító repülőgépben ülünk. Már majdnem nyolc órája, hogy úton vagyunk. Né­ha kitekintek az ablakon. A vakítón csillanó hófehér cá- rányfelhők résein át zöld sző- nyeg fut alattunk. Végtelen dzsungel. A levegő még itt fenn is el­viselhetetlenül forró. Te jó ég, mi lehet ott lenn? Nem tudjuk mit akarnak ve­lünk. Semmilyen felszerelési tárgyat nem hozhattunk ma­gunkkal. Mindenki csak egy borotvaéles, erős acélból ké­szült, kardszerű kést kapott. Pablo azt mondja ez machete Az indiánok használják a dzsungelekben. Ezzel törnek maguknak utat az összefonó­dott liánok szövevényében. No penrse, ölni is lehet vele. A •cpiilőgép lefelé ereszke­dik. Piros lámpa gyullad ki a pilótafülkéhez vezető ajtó fö­lött. — Ugrásra felkészülni! — kiáltja King tizedes. * Sémism 1967. május 25., csütörtök Felállunk. Az ejtőernyő ki­oldó zsinórját ráakasztjuk az utastérben felfüggesztett vé. kony drótkötélre. A sorban én vagyok az utolsó. Előttem köz­vetlenül Hanzi áll. Már huszonhétszer ugrottam ejtőernyővel, de nem tudom megszokni. Mindig elfog az iz­galom. Remeg a gyomrom és izzadok. — Utánam! — üvölti King tizedes és kiveti magát az aj­tón. A fiúk szinte egymásba ka­paszkodva sodródnak utána. Már zuhanok én is. Nagy rán­tást érzek, mintha tőből akar­nák kiszakítani mindkét com­bomat. A vállaim is megránt­ja a heveder. Aztán a fejem fő. lőtt kibomlik az ejtőernyő. Sebesen közeledik a föld. Pa­rányi tisztásra esünk. A földet érés pillanatában Hanzi bor­zalmasan felüvölt. Nem tud talpra állni. Az ejtőernyő egy darabig magával vonszolja Én a lehető legszerencséseb­ben érek földet. Gyorsan kibú­jok a hevederekből. King és Zelinsky Hanzihoz fut. Hanzi kínlódva nyöszörög. — Mi történt? — kérdi King. — A lábam... a lábam. Zelinsky alátámasztja Hanri f'\;ét. King pedig véaigtapogaí- ia a kövér német lábát — Ne nyúlj hozzá — ordít Hanzi. _______ .. — Azt hiszem, eltört a bal bokája — fordul Zelinsky fe­lé King tizedes és megereszt egy cifra káromkodást. — Jól nézünk ki ezzel a hü­lyével — dörmögi aztán. — Ki­zárólag csak ez hiányzott. Pró­bálják valahogy merevíteni a törött részt és üssenek össze neki egy hordágyat. Zelinsky és Andy Idens hozzálát a segélynyújtáshoz. Értik jól, mindannyian kaptunk ilyen Ki­képzést. Pablo és Beppo pedig a machetéikkel erős gallyakat vagdosnak egy közeli fáról. Aztán a guatemalai vékony liánokat keres és az olasz se­gítségével máris összeeszkábál egy hordágyat. Hanzi egyre jobban nyöszö­rög és veszettül szidja Zelins- kyt, meg Andy Idenst. — Hóhérok — sziszegi. — Pofa be — reccsent rá Andy — Miért nem vigyáztál? King tizedes gondterhelten néz körül. Tájolót és pauzpa- pírra rajzolt térképvázlatot vesz elő. A tájoló segítségével meghatározza az északi irányt. — Figyelem! Kíváncsian várjuk mondani­valóját. — A legközelebbi lakott hely száztíz mérföldnyire van. Feladatunk, hogy a dzsungelén áttörve eljussunk oda. — De hiszen se élelmünk, se fegyverünk — buggyan a szó Goncsarenkóból. — Éppen ez az — vigyorog a tizedes. — Most derűi majd ki igazán, hogy ki a legény a gáton? Ami a fegyvert illeti, mindenki kapott machetét. Az ennivalót pedig a dzsungel ad­ja. Pablo keserűen elmosolyo­dik. — Na akkor nem hízunx el — suttogja. Libasorban megyünk. Elől Pa' lo tör utat machetéjével a dzsungelben. A menet végén Goncsarenkó és Zelinsky a hordágyon Hanzit cipeli. Még húsz perce sincs, hogy a tisztásról elindultunk, de máris kutyául érzem magam. A fullasztó levegő kibírhatat­lanul párás. A nedves ruha rátapad az ember elkínzott bő­rére. Moszkitók támadnak ránk. Mohón szívják a vérün­ket. S ha egyet agyoncsapunk, jön helyette tíz. Pablo figyel­meztet bennünket, nagyon ügyeljünk a lábunk alá. Mér- geskigyók kerülhetnek az utunkba. A guatemalait most én vál­tom fel elől. Nehéz az úttörés. Szinte másodpercenként csap­kodok machetémmel jobbra, vagy balra, s mégiscsak lassan haladunk. A mellkasomban mintha ezernyi tű ugrálna, hörögve kapkodok levegő után. Az alig félkilónyi machete egyre súlyosabbnak tűnik. Mind sűrűbben cserélem a ke­zeimben. Markolata véresre tő. ri mindkét tenyerem. Pedig nem vagyok kényes. Boldogan sóhajtok fel, arai­kor King tizedes parancsára Andy Idens lép elém, hogy ő folytassa tovább az áttörést. Kábultan, gépiesen bandu­kolok. Szomjúság gyötör. Han. zi is vízért könyörög. Beláza­sodott. — Tíz perc pihenő — mond­ja King. Bénultan rogyunk a dzsun­gel bűzös, rothadó avarral bo­rított talajára. Pablo egy bokorról hatal­mas, húsos levelet szakít le. Tölcsért formál belőle. Aztán machetéjével megcsapol egy fatörzset Nyúlós, sárga színű folyadék csepeg a fából a le­vélből sodort tölcsérbe. Hanzinak nyújtja. A lázas sebesült belekortyol az italba. Aztán prüszkölve köpi ki a nyúlós, sárga színű folyadékot. — Keserű — mondja Pablo —, de jót tesz. Egy ideig elveri a szomjúságérzetet. Hanzi nem hajlandó még egyszer megkóstolni Pablo ita­lát. A guatemalai fiú megvon­ja a vállát és iszik. Fintorog, de iszik. — Adjál nekem Is — kérem. Eggyel kevesebben érkezünk Borzalmas ital. Két kortyot leerőltetek. Hányingerem tá­mad. öklendezek. Amikor azonban végre megnyugszik a gyomrom, valóban jobban ér­zem magam. Nem kívánom a vizet. Éjszakára parányi tisztáson vérünk tanyát. Roppant sze­rencsénk van, hogy Pablo ép­pen miközénk tartozik. Ta­pasztalt dzsungeljáró. így hát ő ragadja kezébe a kezdemé­nyezést. Utasításai nyomén gallyak­ból, páfrányokból, óriási leve­lekből kis kunyhókat építünk. Ért a tűzcsiholáshoz is. Erre pedig szükség van, mivel in­dulás előtt a tűzszerszámokat is elszedték tőlünk. Már lobog a tábortűz láng­ja, amikor Pablo eltűnik. Jó félóra múltán kerül csak elő. Sapkájában különféle rovarok nyüzsögnek. — Mit akarsz velük? — kér­di Goncsarenko. — Megsütöm őket — vigyo­rog Pablo. (Folytatjuk) ziumba „beszorítsak”* Az ilyen gyerekek rendszerint bukdácsolva járják az osztá­lyokat, de ez nem számít* „csak érettségije legyen”> A gimnáziumi érettségi bű­völete még ma is igen nagy. Ám szülőknek és a gyerme­keknek is számítaniuk kell arra, hogy az életben való boldoguláshoz csak a gimná­ziumi érettségi édeskevés* Szükséges lépcsőfok az egye­temekhez, a humán jellegű főiskolák elvégzéséhez, de nem jelent semmiféle szak­mai képesítést! A fiatalok, ha szakma van a kezükben, ha dolgoznak, napi termelő- munkájuk mellett is megsze­rezhetik az érettségit, a kö­zépiskolai végzettséget. Sze­rencsés ötvözete a gimná­ziumnak és a szakmunkás- képzőnek a szakközépiskola, ahol egyszerre szerezhet érettségit és szakképesítést sok fiatal. Természetesen a szakközépiskolába sem nyer­het felvételt mindenki. De nem szenved veszteséget az, aki változtat a sorrenden: előbb megtanul egy szakmát és aztán a gimnázium, a kö­zépiskola. A szakmunkásképzés is továbbtanulás! Az idén végző nyolcadiko­sok közül 2152 diák válasz­tott úgy, hogy szakmát ta­nul. Ez a szám nem sokkal kevesebb, mint azoké, akik gimnáziumba, szakközépisko­lába és technikumba jelent­keztek. Lehetne persze ez a szám jóval magasabb, ha ko­rábban inkább azt kérdez­zük a fiataloktól, hogy „mi­lyen munkára, milyen hiva­tásra akarsz felkészülni?” és nem pedig azt, hogy „ugye, akarsz továbbtanulni?” De maradjunk csak a 2152 nyol­cadikosnál. Milyen szakma tanulása mellett döntöttek? Legtöbben az úgynevezett di­vatos szakmába jelentkeztek: rádió- és tv-szerelő, fodrász, kozmetikus, műszerész, autó­szerelő stb. Nincs vonzása az építőipari és a helyipari szakmáknak! Lehet minden­kiből kozmetikus vagy mű­szerész? Természetesen nem, hiszen a divatos szakmákban nincs munkahely-bőség. So­kaknak módosítani, változ­tatni kell hát „eredeti” elha­tározásán, s olyan szakmát választani, amelyre inkább szüksége van a népgazdaság­nak. Emberek talonban ? Itt az első „hullám”-évfo- lyam, egyre inkább közelít a demográfiai hullám. A tető­zés az 1968/69-es tanévben várható. Nagy gond hát a vá­lasz a felvetett kérdésre: metre, 14 évesek? A „hul- lám”-évfolyamok számára elsősorban a szakmunkáskép­zésben nyitnak szélesebb le­hetőségeket, már idén — or­szágosan — 10 ezerrel több fiatalt vesznek fel szakmun­kás-tanulóknak. Üj gazdaságirányításról be­szélünk. s arról, hogy az ed­digi munkahelybőség tovább mérséklődik. Mi történik hát a fiatal szakmunkásokkal? Talonba kerülnek? A gyer­mekgondozási segély biztosí­tósával sok gyermekes anya munkahelye felszabadul és újabb munkahelyeket jelen­tenek a holnaputáni nyugdí­jaztatások is. Minden adat azt bizonyít­ja: lesz helye a fiataloknak, a mai 14 éveseknek, s min­den „hullám”-évfolyam szá­mára is! Persze, a pályavá­lasztási ábrándok nem egyez­nek a népgazdasági igénnyel. A népgazdaság, életünk fej­lődését azonban nem igazít­hatjuk a különböző ábrán­dokhoz, óhajokhoz és vá­gyakhoz. A pályaválasztók­nak kell igazodniuk a gya­korlati valósághoz, a valód) szükségletekhez. Merre, 14 évesek ? A valósághoz, a társadalmi valósághoz igazodva dönteni és haladni — ábrándok ót képzelgések nélkül. Pataky Dezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom