Heves Megyei Népújság, 1967. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-21 / 118. szám
HOGV KERÜLT KOVÁCS kPINCÉKÉ Szakállas öreg ember : Nem azt mondtam, hogy butusné, hanem, hogy Bru- tusné, követni Titkárnő: Ne tegezzen! És én magát nem követem sehová. (Zokogva az Íróasztalra bond). Scherlock Halmos: Ki ön, szakAtlas kartársam? Szakállas: Én a Kovács Jend édesapja vagyok. Seherioek: Halmos: (Félre). Hálistennek, Watson, végre valami nyom. (A szakállashoz): Az ön fia válogatja a babot a pincében? Szakállas: — Igen, az én drága kicsi Jencim. Emiatt a nő miatt (A titkárnőhöz): Brutus- né, követni t — Ide figyeljen* Watson — szolt Sherlock Halmos, a területi egyeztető bizottság főelőadója munkatársához — én már régi érdekvédelmi ember vagyok, de ilyen rejtélyes ügyem régen nem volt Jöjjön velem, hallgassa meg és legyen tanúm, hogyan beszél Kovács Jenő. n. Az üzem pincéjében zsákok. Kovács Jenő, volt diszpécser, a kitűnő közgazdász, borsót és babot válogat. Seherioek Halmos: Jó napot, Kovács kartárs! Meg tudná nekünk mondani, hogyan került fogsz. Titkárnő (sdkoltva): Megint tegez éa a becsületembe gázol! Seherioek Halmos: ön kicsoda? Titkárnő: Brutus Lajosné vagyok, a főosztályvezető kartárs titkárnője. Seherioek Halmos: Miért sir? Titkárnő: Most fúrtak meg! Seherioek Halmos: Kicsoda? Titkárnő: Ez a szakállas. Seherioek Halmos: Watson, ne hagyja elmenni a szakállast! Watson: Isten ments! (A falhoz szorítja az öreget): Na, apa, most halljam, mi történt? Szakállas: Az én drága Jenáin a MBEben vSSefien® estnek a Bruturnénak megjegyezte, hogy milyen érdekes, hogy a főosztályvezető minden újításban benne van. Ezért tették ld. Te, Brutusné, követni fogsz! Titkárnő: Ne tegezzen, nyomorult! (Felugrik). Szakállas: Nem tegezem! De követni fogja a Jencimet, mert maga meg azt mondta, hogy a főosztályvezető is mehetne mellé zabot hegyezni! Titkárnő: Rágalom, non mondtam! Főosztályvezető: (Benyit). Hiába tagadja, drágám, mert én is hallottam! Ugyanis az ajtó kicsit nyitva volt. Nem én, hanem maga megy zabot hegyezni a pincébe. Seherioek Halmos: (Közbevág). Nem egészen úgy van az, kartánskám! Főosztályvezető: Maguk kicsodák? Seherioek Halmos: Én Scher- lnck Halmos vagyok, ő meg a segédem, Watson. Főosztályvezető: (Leroskad). IV. Seherioek Halmos egy darabig kinéz az ablakon, aztán visszafordul és leül az asztal mellé. — Na, öregfiú — mondja — ismét befejeződött egy ügy. Kovács visszakerül a helyére, Brutusnét, azt a pletykafészket áthelyezték a vidéki kirendeltséghez, a korrupt főosztályvezető pedig mától kezdve babot és borsót válogat. Békesség van és nyugalom, igaz, Watson? Watson: Igaz, főnök. De nézze csak ezt a levelet. Egy adminisztrátornő írja, hogy amiért felszólalt egy tanácskozáson és megmondta, hogy a csoportvezetője munkaidőben többször részeg, mint józan, kiderítették, hogy nincs szükség a munkakörére. Seherioek Halmos: Ez érdekes, Watson, mi a véleménye? Watson: Attól tartok, ilyen ügyünk nem volt még soha, főnök. Ordas ffiíndor ide? Kovács Jenci: (Felpattan, ordít). Nem tudom, és nem is akarom tudni! Hagyják el a helyiséget! Seherioek Halmos: Látja, Watson, ez az ember két héttel ezelőtt még 2900 forintért munkát szervezett, most 960 forintért borsót válogat. (Kovácshoz). Kovács úr, ne izéljen, hogy jutott maga ide? Miért vállalja él ezt a melót? Kovács: Miért? (Magából kikelve, fennhangon). Mert féltem a családom, az én drága szép gyermekeimet, a hat mosolygós arcú kis Kovácsot! Seherioek Halmos: No, mit szól ehhez, Watson? (Elhallgat, fülel.) Mi ez a sikoltozás az igazgató titkárságán? Jöjjön gyorsan, Watson. Titkárnő (Rikácsolva): Kikérem magamnak, nem vaANTALFY ISTVÁN: Mint a teremtés napjai... Azon a mezőn foltok sötétlettek, nem a szeretet, együtt-örülés, — az embertelenség foltjai voltak; vérfoltok. Akinek a könnye hullt, és nem bánta, mit hoz a holnap, akinek vállán a keresztek átkozott súlya iszonyúit, az éa szivembe oltotta sebét, az én fülembe sírta panaszát, én láttam az égre emelt kezét, a vele sírtam. Hol van a könnyek gyOJtőmedencéje, a tenger, amely a könnyekből támadt, g a vád vulkánjai, mikor kitörnek, a láva éa a tűz hová folyik? Mint a teremtés napjai, a folt sötétlik, ítéletnapig, éa körüljajongja az ember.-. VBCíH- ANTAL. Jóval elmúlt éjfél, de még egyikük sem hunyta lé a szemét. Fojtó meleg volt. Forgolódtak, szuszogtak, gyűrték maguk alatt a lepedőt, és nem tudtak aludni — Ki kellene nyitni az ablakot — mondta az ember nehezen szuszogva. Kint tiszta volt az égbolt és magas. Mintha a csillagok is meleget árasztanának magukból, fényesen ragyogták be a fülledt éjszakát. Morgott a kutya. — Jöhetne már — dünnyög- te az ember. — Jöhetne — hagyta rá az asszony. — Semmi baja nem lenne, ha nem maradna utolsónak. — Üjra fészkelődött, oldaláról hasra feküdt, aztán a hátára, majd vissza az oldalára megint. — Jöhetne már... — Majd jön! Aludj! — felélte rá az asszony. — Nekem mondod, de te se alszol. Hogy aludjak, ha nem tudok? Később erősen ugatott a kutya. — Kinézhetnél — szolt az asszony. — így aztán csakugyan nem lehet aludni! Még ha te se hagysz. A kutya futkosott le-fel az udvaron, csaholt, morgott, hosszan vonyított néha. — A bűr hüljön rád! — mondta az ember forgolódás közben, és a hideg fainak támasztotta hátát. — Majd meglásd — így az asszony —, kár. hogy nem néztél ki. Nagyon a tyúkól körül hallom én azt a kutyát. A múltkor is így volt, amikor ellopták a csirkéket. Akkor ia szóltam. — Van már azóta lakat az ólon! — Számít is az! — A múltkor is felversz. Nézzek ki! Kimegyek, lesek ide is, oda is, hogy ki viszi hát a csirkét. Vitte azt a nyavalya. Sündisznót kergetett a kutya! Biztosan azt kerget most is! Mindjárt hajnal, aztán még le sem hunytam a szemem. som a háború után és meg toeű mondanom az igazat Éjfél után, rövid botjával a kezében, odajött hozzánk a Stubenältester és rám parancsolt, hallgattassam el a barátomat, máskülönben szétveri a fejét. Nemrég került hozzánk ez a Stubenältester, de a lopott koszton gyorsan meghízott, s mikor Damjanich meglátta az ablakon beszűrődő fényben kerék arcát, boldogan elmosolyodott, s ezt kiáltotta: — Jolanka! Ti boga! Nem politikai volt a mi stu- benältesterünk, hanem közönsé- bes bűnöző, de barátomat még ő sem bírta megverni. Ám azért nem jött zavarba. Felkapta botját és engem vert agyba-főbe Damjanich helyett. Lángeszű ötlet volt, ez bizonyos. Betegünk egyszerre magához tért, s reszketve könyör- gött a megvadult embernek, ne üssön tovább, reggelig hallgatni fog. A következő nap története telmosódott emlékezetemben. Harmadnap reggelre barátom valamivel jobban érezte magát, s így kitámogattam a mosdóba, ahol tetőtől talpig lemosta magát. Visszautunkban láttuk, hogy az udvaron valami nagy cirkusz folyik.. Széket tettek az ajtó elé, s azon, két melegen öltözött Stubendienst felügyelete alatt, tng- ben-gatyában egy piszkos kis öregember didergett az Alpolc- ■Kji fagyban. A mellén tábla: f^feljesen éttetvesedett.” — Papai —■ kiáltott fel Damjanich és rettentő erővel szorította meg a karomat. Megijedtem. Azt hittem, visszatért a deliriuma, hiszen tudtam, hogy már nem élnek a szülei. — Nem enyém papa! — magyarázta. — Jolanka papa! Feltépte az ajtót és az öreg emberhez rohant. Rángatta föl a székről, 6 közben őrjöngve magyarázta a két őrnek, hogy vigyázni fog a papára, soha többet nem lesznek tetvei. Szerencsére lengyel volt mind a kettő, valahogyan megértette magát velük. Bevittük a papát a mosdóba, s lehúztuk testéről az inget. Én visszaborzadtam, mikor megláttam a nyakában nyüzsgő, szürke tetveket. Ám nem hagyhattam cserben Damja- nichot. öklendezve és fuldokolva siettem megtisztítani az öreget. Barátom saját testéről adta át az inget, én pedig va- lahonnét egy ócska, de tiszta nadrágot szereztem neki. Az öreg eleinte aligha értette meg, ki rángatja be a barakkba és miért, de aztán megismerte Damjanichot — s ettől fogva undorodva ütötte le magáról a kezét. Ö pedig elébb csendesen könyörögve, majd fejét veszítve, ordítva és sírva On drunse! Nye usztasa! Szmrt szélnivalójuk volt egymással! fasizmus! — Papa meg fogja mondani. Az öreg rám nézett, öcsre- nem vágyom áruló! — magya- csapta a kezét — aztán elsírta rázta boldogan. Mikor végeztünk az öltöztetéssel, visszamentünk a hálóterembe, s én helyére segítettem Damjanichot — s melléje az öreget Elhatároztam, meghozom értük a legnagyobb áldozatot: otthagyom ágyamat, s keresek magamnak valami zugot. Ám Damjanich nem engedett. — Te marad! Te vigyázni öreg! — mond- • ta határozottan. Aztán végignyújtózott az ágyán, lehúny- ta szemét — és többet már nem is nyitotta fel. Hanem a pa- felszabadulást. magát és kétségbeesett han- pa megérte a gon mondott valamit. Damja- Sikerült értesítenem egy szerb nich elfehéredett. ápolót, akiről tudtam, hogy — Jolanka férjhez ment — Damjanich barátja és az vala- fordította a papa szavait. Én miképpen beszerezte a kórházmagyarázkodott, de a papa nem akarta megérteni. Végül én mentettem meg a helyzetet: — Ti rozumes? — kiáltottam rá és lefogtam a keaét. — pedig a szomorú hír hallatára sem tudtam elnyomni egy futó mosolyt. Szerencsére nem vette észre. Minden figyelmét az öreg kötötte le. Annyi beba az öreget. Ott aztán egy egész kollektíva vigyázott rá, hogy átadhassa Jolankának Damjanich üzenetét. A kutya újra a tornácon futkosott, morgott, ahogy csapódott az utcai kisajtó. — Ideje már — horkantotta az ember — kitáncolhatta már mostanra a lelkét is. Megjött a űú. Bálban volt. Ez volt az első bál, amibe elengedte apja-anyja. Megesett azelőtt is, hogy esténként el-elment bámészkodni a bálba, de mindig idejére hazaparancsolta az apja. Most szombaton először ment él azzal, ha már befizet, marad ameddig tart. — Hadd maradjon — hagyta rá az anyja. — Ráér még — ellenezte az ember. Szombaton a fiú borbélynál járt. Megnyiratkozott. Egész idő alatt, amíg nyírta a borbély, feszengett; hogy mondja meg: borotválkozni is akar. Hazafelé menet egyre az állát simogatta. — Észre se veszik? — mondta otthon. — Mit? — Hogy levágattam! — és tenyerével az arcát simogatta. — Ráértél volna még!... A bálhoz pénzt kapott; egy ötvenest — Nem azért adtam, hogy mind elköltsd! Csak akkor adj, ha kell. Másnak meg ne fizess! Az anyja még odacsúsztatott néki egy húszast Ügy észrevétlenül. Ahogy megjött a fiú, betette maga után az ajtót, egy csomóra rakta le a ruháját nem gyújtott villanyt. — Maguk még nem alusznak? Izzadt testével végignyúlt az ágyon, és lábával az ágy végébe nyomta a takarót. Az anyja észrevette. — Takarózz csak be! Megizzadtál, még megfázol! — Aztán mennyit költöttéi? — ült fel az ember az ágyon. A fiú morgott, mintha aludna. — Egy tízest. — Hallgatott egy ideig, majd leszállt az ágyról. Aztán csak úgy mezítláb kiment. — Hát te hová mégy? — mordult rá az apja. — Ki! Visszajött, és újra úgy tett, mintha aludna. Az öregek szintén. Horkantottak, szuszogtak, forgolódtak egyre. Talán el is szenderedtek már, amikor megint leszállt a fiú az ágyról. Nem kérdezték, hova megy. — Mit ittatok? — szólt rá az apja, ahogy visszajött. — Mit ihat az ember egy tízesből? Sört! — Ahá! — dünnyögte az apja. Meg is virradt már, amikor harmadjára ment ki a fiú. Ahogy kilépett, az apja megint felült az ágyon. — Na! — szólt az asszony félé. — Nekem mondja, hogy egy tízest ivott meg. Hát hol van az a kocsma, ahol egy tízesért annyi sört adnak, hogy háromszor kelljen kimenni utána? Csak legyen reggel, majd megszámoltatom én! Az asszony nem szólt semmit. Feküdt moccanás nélkül. Az ember el sem aludt, várta, leste a reggelt, hogy majd megszámoltatja a fiút. De szigorúan! Ügy, hogy megemlegeti! Kirakatja az asztalra a fiúval a megmaradt pénzét. És miféle intelmeket mond majd neki. Megleckézteti. így kell, mert másképp hamar élkaná- szosodik ebben a korban. Tudja magáról... Az asszony ez alatt -gyre azon töprengett, miként tudna negyven forintot becsúsztatni a Forgolódtak. Nem aludt senki. — Kint is ilyen meleg van? — kérdezte a fiát. — Ilyen — felelte és fordult egyet, mintha mutatná, hogy aludni akar. fiú zsebébe, hogy ne venné észre az apja. Csak a fiú aludt mélyen és nyugodtan. Azt álmodta, hogy pénzt szed ki a zsebéből, rakja az asztalra, az apja meg csóválja a fejét és ámul. ANDRÁSSY LAJOS: r Éjszakai műszak Most minden éjjel, míg téged a pelyhes meleg dunna közt simogat az álom a szövőgépek zúgását figyelve őt nézem én: a karcsú szőke lányon kék-aprópöttyes kendő, s úgy feszüi mellén a köpeny, amint igazítja makrancos hajtincsét, mint kerek almán a hamvas bőr, — s kedvem magasra szítja ha énekel — s én hallgatom itt lopva míg cikázik a gépen a fonál: pacsirta szól így rét fölött, dalolva míg tavaszodván párjához talál. S én észre sem vettem, elszállt az éjfél míg pontos, szép ringását versbe loptam a gép előtt: mint nádszálét — a szél csókját kerülve ringóét... Zajosan virrad, a műszak véget ért. A lányka a vég vászonba szőtte álmait... Én is hihetnem: álom volt, ha csókra nyújtott ajkával nem állana itt...
