Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-11 / 84. szám

A kupagyőztes nem bírt az újonccal Egri Dóm—Győri Vasas ETO 2:1 (1:0) óriási küzdelmet vívott egymás­sal a két csapat. A csúszós talaj­hoz kezdetben a győriek alkalmaz- kodtak jobban« de aztán fokozato­san a rendkívül fegyelmezetten harcoló kitűnő erőben le­vő egriek vették át az irányí­tást. Tőlük eddig nem látott gyors, korszerű támadásokkal tették nem­egyszer sak-mattá a vendégek vé­delmét. Főleg a biztonsági szerep­kört ellátó Orbán jött gyakran za­varba, a fürge egri csatárok könnyen futottak el mellette, s ha nagyobb szerencséjük van. az első 45 perc­ben több góllal Is vezethettek vol­na* Winkler sajnálatos sérülése után tulajdonképpen tíz emberrel játszott tovább a Dózsa, hiszen a hátvéd a bal szélen már csak sta­tisztált, s a 63. percben végleg a pálya elhagyására kényszerült. A győriek sem élvezhették sokáig az emberfölényt, mert a sérült Szé­niéi Is elhagyta a játékteret. Szünet után fokozódott az iram. Sri után a Győr teljes erőbedobás­sal harcolt az egyenlítésért, időn­ként még Orbán is előretört, — de hasztalan! az egri védelem szilár­dan állt a lábán, s a Dózsa gyors ellenakciói továbbra is veszélyesek voltak. Végeredményben a 2:1 igaz- z egrieknek lényege­m több helyzetük voK, s takti­kailag is érettebb csapat benyo­mását keltették. Egyénileg Papp megbízhatóan látta el feladatát, a gólt kis sze­rencsével védhette volna. Kiss és Kárpáti vérbeli hátvédjátékot pro­dukált. még a győriek második félidőben kiharcolt, időnkénti nagy nyomása alatt sem jött zajvarba. Winkler most is kitűnően kezdett, de korán megsérült. A két fede­zet. Tátrai és Berán nagy területen, fáradhatatlanul mozgott, s főleg a védőké zésben nyújtott kiváló tel­jesítményt. Elől Kovács György nemcsak csapata, de az egész me­zőny legjobbjának bizonyult, re­mekül kezelte a labdát, s ezúttal gyors és gólkópes volt. Kihagyott azonban néhány biztos gólhelyze­tet. Zilahi — bár még érezte sérü­lését — kiválóan irányított, ahogy mondani szokták: minden labdá­jának „szeme” volt. Sárközi nagy csatát vívott őrzőjével, 'sokszor lendületesen tört előre, de kevés lövésre vállalkozott. Rajna meg­lepően jól játszott, s mint védő is átlagon felüli teljesítőién nyel já­rult hozzá csapata győzelméhez. Fadíszeknek csak az akarása di­csérhető. Vízhányó jŐL vezette a játékve­zetői szempontból nehéz mérkő­Xyílafk oxatofc SZUSZA Az eglt-sapataaflJc — különösei az I. fél­időben — több helyzete volt, s azért győzelme megérdemelt. A játékvezető működésével nem vol­tam elégedett.... ___ SZ ENTMARJÁT TIBOR edz«: Végre kijött a lépés, az I. félidő­ben egy kis szerencsével több gólt is rúghattunk volna. A csapat di­cséretre méltó fegyelmezettséggel tartotta be a taktikai utasításokat. VÍZHÁNYÓ játékvezető: Az Egrf Dózsa ezúttal nemcsak a mezőny­ben játszott jól és kulturáltan, de a kapu előtt is határozott volt és az ETO kitűnő védelmével szem­ben is sok gólhelyzetet tudott te­remteni. A győzelem reális. Somody József A bajnokság állása: az első egri győzelem. (Molnár I. felvételei} 1. Ferencváros % 6 — — IS: S 12 2. Ujp. Dózsa 6 5 — 1 19: 3 10 3, Vasas 6 4 1 1 12: 5 B 4. Diósgyőr 6 4 1 1 12: 8 9 5. MTK « 2 3 1 7: 5 7 6. Győr 6 2 2 2 10: fe 6 7. Szeged 6 1 4 1 10:10 <s 8. Bp. Honvéd 6 2 2 2 10:12 a 9. Komló 6 2 1 3 10:12 s 10. Dunaújváros 6 2 1 3 1:11 s 11. Szombathely 6 2 1 3 7:12 s 12. Tatabánya 6 1 2 3 9:12 4 13. Salgótarján 6 2 — 4 9:16 4 14. Pécsi Dózsa 6 1 2 3 3: 6 4 15. Egri Dózsa 8 1 1 4 5: 9 3 K Csepel SC 6 — 1 5 *:13 1 Az Egri Dózsa szerdán délután Egerben, az E. Spartacusszal ját­szik előkészületi mérkőzést, majd vasárnap Salgótarjánban vendég- szerepei. _ Csak röviden — vasárnap Budapesten bonyolí- tűnőén szerepeit és győzött. A tották le a Magyarország—Auszt- magyar válogatott csapatban szé­ria válogatott tekemérkőzést. A repelt Tősi, az Egri Spartacus ki- magyar férfi- és ifjúsági csapat ki- tűnő versenyzője. áld 901 fát (591+310) ért éL Férfiak: Magyarország—Ausztria 5382:5153. Ifjúságiak: Magyarország Ausztria 2509:2504. — A labdarúgó NB I. hatodik fordulójának válogatottjában kéé Egri Dózsa játékos is szerepel: Kiss és Kovács Gy. A második csapatban Kárpáti képviseli az egri színeket. — 757 versenyző részvételévei rendezték meg az 59. országos me­zei futóbajnokságot, a 19 kilométe. sen bajnok lett Mecser Lajos, a Salgótarjáni Bányász versenyzője 4 kilométeren Szabó János, a Bp. Honvéd versenyzője szerezte meg az első helyet. Nőknél 1500 méte­ren Bachné diadalmaskodott, A Munka-vándordíj as pontversenyben a Bp. Honvéd csapata szerezte meg az első helyet, 219 ponttal, s így a Honvéd lett a kupa védője. A Miér mezes Orbán ezúttal hárítani tadott Falterek Eger, 12 000 nézd. V-S Vízhányó ^alla B„ Losonczy). Eger: Papp — Kárpáti, Kiss, Winkler.. — Tátrai, Berán — Fali- szek, Sárközi, Zilahi, Kovács Gy., Rajna. Edző: Szent marjay Tibor. Győr: Tóth — Széniéi, Orbán, Izsáki — Palotai, Kiss — Stolcz. Varsányi, Szaió, Neiü, Keglovich, Edző: Szusza Ferenc, Zásziócsere után, esőtől fe&ázotfc; csúszós talajon a vendégek kezd­tek jobban, az eüső nagy helyzet is az egri kapu előtt adódott. Szá­lú közeli fejesét azonban Papp vetődve hárította. Feltűnő volt, hogy az egri csatárok többször egymás után lesre futottak! A 12. percben Zilahi jói ugratta ki Ko­vácsot, a csatár elől azonban Tóth lábhal mentett. Az első gól a 14. percben esett: Sárközi jól csellel becsapta Or­bánt, majd középre adott. A szem­füles Kovács rácsapott a labdára, • a védők mellett kiugorva, tíz méterről laposan a bal sarokba lőtt, 1:0. Winkler egy összecsapásnál meg­sérült és helyet cserélt Rajnával. Az egri védők hibájából KegLovich kőzetről fejelt kapura, de a labda elkerülte a jobb sarkot. Egy perc múlva a ragyogóan játszó Kovács ismét faképnél hagyta Orbánt,, lö­vése azonban elakadt a kifutó ka­pusban. Élénk iramú, változatos küzdelmet láthatott a közönség, az egriek ügyesen lassították le a győri rohamokat, s ellentámadá­saik minden esetben veszélyt je­lentettek Tóth kapujára. A 3«. percben Széniéi is megsérült, s csakhamar végleg elhagyta a pá­lyát. A félidő utolsó eseménye: a kitörő Kovács már csak Tóthtal ál­lott szemben, de lövése nem sike­rül*. Szünet után egri góölal folytatódott a játék: Kárpáti vezette fel a labdát, be­adását Faliszek Kovács elé perdi- tette és a csatár az elcsúszó Tóth mellett biztosan továbbított a bal sarokba. 2:0. Az egriek nem sokáig örülhettek a kétgólos vezetésnek, mert a ven­dégek a 49. percben egy ártatlan­nak látszó támadás végén szépítet­tek: Stolcz fejesét Papp csak kiütni tudta, a labda a befutó Nell elé ke­rült és a balösszekötő közelről, hallal a hálóba vágta, 2:1. A gól felhozta a győrieket, a Dő- asa fokozatosan a saját térfelére szorult- A 63. percben a térdét fájlaló Winkler végleg elhagyta a játékteret, s Így a csapatok 10—10 emberrel harcoltak tovább. Var­sányi éLes fejese hajszállal suhant el a jobb sarok mellett. rögtön utána Varsányi lövésénél Papp már verve volt, de ezúttal a ka­pufa mentett. A győriek nagy erőfeszítéseket 4 MmMsM *»67. április 11« kedd Kovára Gy. két gyűri védS közölt as egriek második gólját lövi. L Dtmaújv.—U. Dózsa 2. Komló—Tatabánya S. Eger—Győr 4. Szeged—SBTC 5. FTC—Csepel 6. Nyiregyh.—Budafok 7. Debrecen—Miskolc *. Autóbusz—Oroszlány 9. Gyula—Buda! Spart. 1«. Martfű—Szóin. MÁV 12. Venezia—Brescia 12. Atalanta—Torino 13. Lazio—Cagliari +1 M. Almáef.—Esztergom Dokumentum-regény XVIII. — Nagyon jól érezzük ma­gunkat itt — mondta Winkel- manné. — Remélem, ön is kellemes napokéit tölt majd Magyarországon. — Sikeres napokat, Hilde­gard aszony, sikeres napokat! —helyesbített Skorzeny. — Azt hiszem, mindent megtettünk már eddig is és ezután is meg­teszünk a sikerért, ugye, Höttl doktor? A magyarországi német hír­szerzés feje — ezúttal civil ruhát viselt — helyeselt. — Én is úgy gondolom. Holnap Budapestre érkezik a partizánok küldötte... — Remek — mondta Skor- zerfy. — Tőlem akár holnap ii kezdhetnénk az akciót.. — Lehet, hogy holnap már sor kerül rá — mondta Höttl. — Bár nem hiszem. A legújabb jelentések is azt mutatják, hogy a kormánytó még této­vázik. És amíg ő nem hatá­rozta el döntésre magát, ne­künk igazán nem sürgős. Meg­várjuk, amíg a Miki fiatalúr szépen besétál az egérfogónk­ba..! — És a kormányzó? — ér­deklődött Skorzeny, hiszen ó a főhadiszálláson azt a paran­csot kapta, hogy készüljön fel a kormányzó letartóztatására. — Ha a fiát megfogtuk, a kormányzót is megfogtuk — mondta HöttL — Igazán nem vagyok Veesenmayer hive, de abban igaza van, hogy vala­mit adni kell a magyar alkot­mányos formákra. Persze, csak ha lehet Ha Horthy a fiát a fogságunkban tudja, akkor a kezünkre játszik. — Nagyszerű gondolat — kotnyeleskedett Winkelmanné. — Zsarolni kell a vén csavar­gót .. — Nem zsarolunk, tisztelt asszonyom — igazította fino­man helyre Höttl a háziasz- szonyt —, hanem tárgyalási alapot teremtünk. És végül isf a kormányzó fiát teljesen jo­gosan tartóztatjuk le, hiszen tetten érjük, amint az ellen­séggel cimborái. — A külügyieknek soha nem jutna eszükbe ilyen öt­let! — állapította meg elége­detten Winkelmann. — Hát nem — igazolta fő­nőkét Krumholz. — És ha már itt tartunk, hadd jegyez­zem meg, hogy délelőtt kilá­togattam a Pasaréti útra. Ko- varcz szerint az előkészületek a lehető legjobban haladnak. I — Sturmbannführerem — figyelmeztette Höttl Winkel­mann adjutánsát —, én job­ban ismerem ezt a Kovarcz Emilt Hasznavehetetlen mi- haszna. Általában valamennyi nyilas az. Tőlünk várnak min­dent. ök semmi mást nem akarnak, mint kormányozni, de azt mindenekelőtt. Ma is felkeresett Vájná. Sürgetett. De megkapta a magáét. Meg­mondtam neki. hogy ha a mi segítségünk kell, akkor várja­nak amíg döntünk. Majd min­dent megtudnak időben. Ha meg nem tudják kivárni, ak­kor cselekedjenek. — & ni wit a válasz? — Hkódorgott, mint a meg­vert kutya. Ami pedig ezt a Kovarczot illeti, csuda egy fi­gura. Alkalmam volt köze­lebbről is megismerni, hiszen Bécsben folyton a nyakamra járt. Valami jó zsíros állást kért — És? — mutatott Skorzeny érdeklődést. — Elküldtem Wilhelmsha­fenbe kútásónak. És rendőri felügyelet alá helyeztettem. Aztán volt betonkeverő mun­kás, segédmunkás, s csaknem kezet csókolt nekem, amikor elhelyeztem a szmolenszki né­met parancsnokságra polgári alkalmazottnak, mint teherau­tósofőrt. .. Aztán amikor be­vonultunk ide Magyarországra, Budapestre hozattam. A pá­lyaudvaron a segédtisztem fo­gadta, autóba ültette, s hozta egyenesen hozzám... Azt hitte az istenadta, hogy őt, akit Horthyók, mint nyilast elítél­tek és aki előlük hozzánk szökött Németországba, most fontos beosztásba fogjuk he­lyezni. .. Aztán, amikor meg­mondtam neki, hogy mit aka­rok tőle, majdnem... — Miért? Mit mondott ne­ki? — Azt, hogy most állítunk össze egy csoportot, amelyet Tito elfogásával bízunk meg.. Megemlítettem neki; Német­országban többször bizonygat­ta, hogy a Führerért mindenre kész, most itt az alkalom, hogy bebizonyítsa... Winkelmann úgy nevetett, hogy a könnye is kicsordult. — Ezt még nem is mesélte, Wilhelm... Ismerem ezt a Ko­varczot, csuda egy fráter. Mit mondott? — Elkezdett habogni, hogy ő magyar hazafi, magyar nem­zeti szocialista, Magyarorszá­gon akarja szolgálni a Füh­rer! Én meg szigorú arcot vágtam — folytatta Höttl — és kijelentettem: „ön három évig élvezte Németország ven­dégszeretetét, ennyivel igazán tartozik nekünk. Aztán, ha si­kerül a vállalkozás, nem bá­nom, szolgálja a Führert Ma­gyarországon. Tőlem akár ál­lamtitkár is lehet”. Erre nem tehetett mást, mint hogy gondol- kozási időt kért a követ­kező napig. i •— És .mivel jelentkezett? — kérdezte Krumholz. — Orvosi bi­zonyítvánnyal! — fejezte be történetét Höttl. — Amely azt tanúsítja, hogy ő magas vérnyomásban szen­ved és katonai szolgálatra al­kalmatlan. De azért hetenként jelentkezett, hogy miért nem támogatjuk eléggé a nyilaso­kat Ültessük Szálasit a budai Várba, sokkal hivebben fog bennünket szolgálni, mint Horthy. — Majd meglátjuk, most majd hamarosan meglátjuk — mondta Winkelmann. — Egyébként az én Krumholzom éppen ezt a Kovarczot bízta meg a nyilas hatalomátvétel előkészítésével. Azt hiszem, nagy bakot lőtt, — Ugyan, dehogy — vette védelmébe Höttl az adjutánst. — A többi nyilas sem jobb, mint éz a Kovarcz. Teljesen mindegy. Szálasi szerintem ki­fejezetten őrült Na és aztán? A mi dolgunk, hogy uralkod­junk, az ő dolguk, hogy a ne­vüket adják hozzá. Skorzeny a Kovarczról szó­ló elbeszélés alatt szótlanul ült, gondolkozott. Most várat­lanul megszólalt: — Apropo, partizánok. Nem is rossz ötlet A fiatal Horthy a partizánokkal akar kapcso­latban kerülni. Mi történne, ha valóban összehoznánk ve­lük? A találkozó előkészítésé­ben részt vehetnének a mi hír­szerzőink. Aztán akkor és ott én az embereimmel végrehaj­tanám, amire az a Kovarcz, vagy hogy is hívják, nem akart vállalkozni... — Nem is rossz ötlet — mondta elgondolkozva Höttl. — Majd fontolóra vesszük ezt a lehetőséget Az órájára nézett. — Hogy eljárt az idő... — mondta. — Három óra múlt. Skorzeny, önnek indulnia keli. — Igen — emelkedett fel székéről a Sturmbannführer. — Fél négykor vár Veesen­mayer. — Egy szót sem előtte az Unternehmen Mausról! — fi­gyelmeztette a Sturmbannfüh- rert Winkelmann. — Ez szigo­rúan titkos akció. Himmler a lelkünkre kötötte, hogy a kül­ügyi vezetés tudta nélkül ké­szítsük elő. Ez az akadékosko­dó Ribbentrop a levesünkbe köp. Elég, ha csak annyit mond Veesenmayernek, hogy minden eshetőségre készen ér­kezett ön Budapestre. —■ Ennyit közlök csak vele — mondta Skorzeny. miköz­ben átvette a sapkáját és a kesztyűjét a szolgálatkész tisz­tiszolgától. Kezet csókolt Winkelmanné ; nak. (Folytatjuk) tettek az egyenlítésre,- « egriek szikLassziláird. védelme azonban egy percre sem jött zavarba, sőt, né­hány egri eflflenalkció továbbra is gólveszélyt jeflientiett a vendégek kapujára. Egy ízben Faüiszek hi­bázott jó helyzetiben. Amikor s játékvezető sípszava véget vetett a küzdeleanmeík, az egri közönség tombolva ürmepedte csapatát,- amely első győzelmét aratta sa NB 1-bem

Next

/
Oldalképek
Tartalom