Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-06 / 80. szám

Lobog a bálatűz. (Kiss Béla felvételei) szöntötte az ünneplőket, majd Bata József, a városi KISZ- bizottság titkára üdvözölte az egybegyűlteket, közöttük Igor Fjodorovics Cvetkov szovjet alezredest és öttagú delegáció­ja élén Jan Ly sehet, a Lengyel Parasztifjúsági Szövetség Köz­ponti bizottságának titkárát. Koszorúzás után a vendégek, érdeklődők százaival gépkocsi­karaván kísérte a stafétát Ké­kestetőre, az ország legmaga­sabb hegycsúcsára, ahol ez al- ((alommai hálatűzet gyújtót: Országos gondok — Gyöngyösön A bnnyászjiutalok kétnapos tanáeskosásáról TIZENNYOLC tröszt és nagy vállalat küldöttei, hat megyei KISZ-bizottságának if­júmunkás felelősei, az iparági versenyben helyezést elért trösztök igazgatói és párttitká­rai, a Nehézipari Miniszté­rium és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének felelős ve­zetői, összesen több mint szá­zan vettek részt azon a kétna­pos tanácskozáson Gyöngyö­sön, ahol valóban országos gondokról esett szó, méghoz­zá a program szerint sajátos megvilágításban, a fiatalok szemszögéből nézve. A tanácskozás jelentőségét tehát fölösleges hangsúlyoz­nunk. Ami pedig hasznosságát illeti, azt a napirendből, a te­rítékre került témákból tud­juk kikövetkeztetni. Miről is volt szó? Mindenekelőtt az iparágon belül folyó munkaversenyről, amit a fiatalok kezdeményez­tek és folytatnak. A termelés és ezzel összefüggésben a lét­szám kérdését sem lehetett ki­kerülni. A gépesítés és a bal­eset megelőzés témája mellett hangsúlyozott szerephez jutott az újítási mozgalom. Ezek vol­tak az átfogó kérdések. A kül­döttek elmondották azokat a gondjukat, bajukat, elképzelé­seiket is, amik munkaterüle­tükre, a saját trösztjük, vagy vállalatuk helyzetére jellem­zőek. Így tehát szerencsésen ötvöződött össze a nagy és kis témák sora. NÉHÁNY ÉRDEKESEBB megállapítást szükségesnek tartunk idézni. A jól végzett munka büszke ölömével adtak számot például arról, hogy a bányászat a kötelező minőségi mutatókat sorra teljesítette. Javították az önköltséget, fo­kozták a gazdaságosságot. A hiányosságok közül pedig: bár a bányászat gépesítési szintje még nem éri el a kívánt mér­téket, a gépek kihasználása mégiscsak a hatvan százalék körül mozog. Sajnos a gépesítés fokozása együtt járt a súlyos balesetek számának növekedésével. En­nek okát keresve, arra a meg­állapításra jutottak az illeté­kes szervek, hogy a balesetek leggyakoribb oka a dolgozók felületessége, könnyelműsködé- se. Például a folyamatos szál­lító berendezések karbantartá­sát működés közben végzik el, amit nem volna szabad meg­tenni. A gépi berendezések ál­tal okozott sérülések között — a dolgok természetéből faka-; dóan — a törések a leggyako­ribbak. Az okok között szere­pel az is, hogy a dolgozókat elég gyakran cserélik az egyes munkahelyeken, és amíg a gé­peket megszokják, az alatt az idő alatt fordul elő a legtöbb baleset. A KISZ központi bizottsága két évvel ezelőtt hozott hatá­rozatot, amely szerint a szi­vattyúk automatizálásával és a bányavilágítás korszerűsíté­sével a fiatalok behatóan, a legjobb megoldások megkere­sésére törekedve foglalkoznak majd. Sajnos, erről le kellett mondaniuk, mert ebben az ügyben soha, semmilyen erő­feszítés ellenére sem lehetett a szakembereket konzultáció­ra összeszedniük. Alig tudjuk elhinni egy ilyen törekvésnek a balsikerét. Néhány mondatot fordítsunk még az újításokra, amelyek terjesztése, megvalósítása szin­tén központi helyet kapott a tanácskozáson. A törekvés sze­rint trösztönként legalább két újítást kellene bevezetni ta­pasztalatcsere alapján. Egye­lőre azonban ennek a minimá­lisnak tűnő mértéknek a sike-; re sincs biztosítva. Az újítások népgazdasági előnyét magya- rázgatni fölösleges. Azon már viszont el lehet gondolkozni, miért olyan nehéz mégis az újítások alkalmazásának útja? Ami pedig az iparági mun­kaversenyt illeti, közöljük az első három helyezettet: Me­cseki Szénbányászati Tröszt, Várpalotai Szénbányászati Tröszt és a Borsodi Szénbá­nyászati Tröszt KlSZ-bizottsá- ga. A MEGYÉNKBEN működő Mátraalji Szénbányászati Tröszt fiataljai az ötödik he­lyet szerezték meg, ami azért figyelemre méltó, mert egy évvel korábban még szóba sem kerültek. Végezetül: úgy érezzük, bi­zonyos kritikai megjegyzést ki kell mondanunk a tanácsko­zásról. Az elmondottakból is kitűnt bizonyára, hogy a trösz­ti KISZ-bizottságok küldöttei főként termelési kérdésekkel foglalkoztak. Hadd emlékeztes­sünk Baják Istvánnak, a Mát­raalji Szénbányászati Trös? igazgatóhelyettesének bevez; tőben elmondott szavaira, amelyek azt fejezték ki, hogy a KISZ-nek főként a fiatalok szocialista jellemvonásainak a megerősítésére kell törekedni. Ezen a két napon azonban a szükségesnél kevesebb szó hangzott el a sajátosan ifjúsár gi gondokról, pedig vannak ilyenek. Az iparágra leszűkít­ve is. Vagyis: mintha nem is fiatalok ültek volna egymás mellett, nem is fiatalok szólal­tak volna fel, hanem a terme­lési osztály vezetői, illetve az újítási felelősök, vagy a szak- szervezeti munkavédelmi fele­lősök. Tudjuk, hogy egy ilyen jel­legű tanácskozáson elkerülhe­tetlenek az átfedések, a tér-? melésre vonatkozó kérdések felemlegelése, de a termelés önmagában csak eszköz a jobb emberi élet megteremtéséhez, az ember érdekeinek szolgála­tához. A sorrend felcserélése pedig döntő jelentőségű. Véleményünk szerint a KISZ által szervezett tanács­kozásnak „fiatalosabbnak” kellene lennie, mint amilyen­nek ezt a gyöngyösit tartjuk. G. Molnár Ferenc 1967. április 6., csütörtök Két félből nem lett egész (Folytatás az 1. oldalról) 1956-os ellenforradalom idején nak előttünk a szocializmus áldozta életét a szocializmus tel les felénftése során. vételinkben Ezt követően 400 A staféta Gyöngyösön, a szovjet emlékműnél. Az ünnepség második részé­ben a Városi Művelődési Ház irodalmi Színpada és szimfoni- tus zenekara, valamint a ve­gyes kórus adott műsort Már­ciusi nap címmel. A nagy ha­tású összeállítás Papp Miklós nevéhez fűződik. A kísérőzenét Záborszky József írta. Április 4-én a gyöngyösi száztagú Ifjú Gárda tartotta meg reggel 9 órakor névadó ünnepségét, amelyen Horváth Tibor emlékezett meg Bozvári Imréről, a névadóról, aki az KISZ-es tett fogadalmat, aki­ket Bata József, a városi KISZ- bizottság titkára üdvözölt. A szovjet hősi emlékmű ko­szorúzást ünnepsége délelőtt fél tíz órakor kezdődött. Feke­te Sándor ezredes idézte azok­nak a vörös csillagos, szovjet katonáknak emlékét, akik éle­tüket áldozták népünk szabad­ságáért. A hála koszorúi és vi­rágai elborították az emlékmű talapzatát, amiket a küldöttsé­gek és a város lakosai helyez­tek eh Hálatűz Kékestetőn Ü.-..AX általunk meggyúj- tott tűz csak évente április 4-én lobban fel, de a tűz lángolását, melegét, egész évben szeretetünk és bálánk őrzi meg . • (Szavak a pergamenről) A KISZ-kb által kezdemé­nyezett reprezentatív tavaszi ünnepségsorozat, a forradalmi ifjúsági napok záróakkordja­ként, a magyar fiatalok üze­neteivel április 4-én délután Gyöngyös határába érkezett az országos hálastaféta, amelyet a város, a járás és a megye vezetői fogadtak a szovjet hő­sök emlékművénéL A katonazenekar a két test­véri nép himnuszaival kö­tafc, lobogó, hatalmas máglya fénye mellett emlékeztek a szabadságunkért elesett hő­sökre. A rögtönzött dísztribünön képviseltették magukat a párt-, a KISZ- és tanácsszer­vek városi, járási, megyei bi­zottságai, a szomszédos me­gyék, valamint a szovjet, len­gyel fiatalok. Megjelent Szabó János, a KISZ-kb titkára, Ta­más László, a megyei pártbi­zottság titkára, Bíró József, a megyei tanács vb-elnöke és Sebestyén János, a KISZ He­vest megyei bizottságának első titkára. Sebestyén János üdvözölő szavai után egyperces néma tiszteletadással adóztak a meg­változott, megszépült életünk­ért vérüket áldozott hősök emlékének, majd Szabó János méltatta felszabadulásunk je­lentőségét, legutóbbi 2 évünk nagyszerű eredményeit s egy­ben rövid visszapillantást tett a közelmúlt heteinek esemé­nyeire. Egyebek mellett elmon­dotta, hogy a forradalmi ifjú­sági napok során fiataljaink nemcsak felidézték történel­münk legkiemelkedőbb epizód­jait, hanem egyszersmind hi­tet is tettek: méltó folytatói lesznek haladó hagyományink- nak, elődeink útján járva munkálkodnak legnemesebb eszméink megvalósításáért, boldogabb, gazdagabb jövőnk­ért, valamennyiünk békéjéért Ezt követően Sebestyén Já­nos, a már hagyományos per­gamentekercsen cirilbetűs üzenetet nyújtott át Igor Fjo­dorovics Cvetkovnak azzal a meghagyással, hogy a Heves megyeiek sorait továbbítsa a Komszomol központi bizott­ságnak. A kedves vendég meg- hatottan vette át a pergament és kíséretében a parádsasvá- riak által készített ólomkris­tály emlékserleget s baráti szavakkal válaszolt az üdvöz­letre. Messzi világított a hegyte­tőn lángoló 22-es szám, sok­színű rakéták ragyogták be az éjszakai Mátrát, (gyóni) Kékestetőn a szovjet küldöttség vezetője fogadta a hála- stafétát. i Nem, panaszkodni azt nem lehet: míg egy héttel ezelőtt az önálló és változatos műsorokat kértük számon a televíziótól, most legfeljebb a szabad per­ceket követelhetnénk vissza. De hát senkinek sem kötelező véresre ülnie a szemét a kép­ernyő előtt Ám ki tud szaba­dulni, ha például új folytatá­sos és az ifjúságnak (?) szánt tv-filmsorozat kezdődik, ha az MNK döntőjét közvetítik a Népstadionból, ha azt olvassa, hogy Fele-fele, vagy Világiro­dalmi magazin, avagy Világra­szóló lakodalom. És még meny­nyi mást olvashattunk a két nap kétségtelenül gazdag programjából. Elnézést hát, ha e változatos — színvonalban is változatos — műsornak csak három esd produkciójával foglalkozom, de e három értékelése szinte megfelel a sok óriás műsor egészének. Fele-fele. Ez volt a címe a moszkvai és budapesti televí­zió közös szórakoztató műsorá­nak. Végignézve a több mint egyórás programot, gyors ösz- szeadást végeztem: fele, meg fele, az bizony együtt sem tett ki egy egészet Sok ügyes ötlet jó elgondolás fogalmazó­dott meg mindkét részről, de legalább ugyanannyi, ha nem több, maradt torzó. A két te- lezívió ama célkitűzését, hogy a két ország művészei partne­reik fővárosában kellemesen érezzék magukat, s azt, hogy alkotó barátság kötődjék kö­zöttük — nos, ezt elérték, s ezt a műsoron is le lehetett mérni. Nem vagyok azonban arról meggyőződve, hogy a két ország televíziós közönségében ne vetődött volna fel a gondo­lat — különösen és elsősorban a magyar „szekciót” illetően — többre, változatosabbra és jellegzetesebbre nem telt vol­na-e? Meg vagyok győződve róla, hogy feltétlenül. Szilágyi György írta a ver­seit, Berki Géza a zenéjét és mindezt mint összekötő „szö­veget” előadta Bodrogi Gyula. Nem véletlen, hogy a songok­kal kezdem a Világirodalmi magazin öt kis vidám-szatiri­kus történetének méltatását. Elhiszem, sőt szerény tájékozó­dásom alapján magam is bi­zonyíthatom: nem könnyű „jó­kedvű” írókat találni manap­ság szerte a világirodalom berkeiben. Igazuk van a szer­kesztőknek: „az irodalmi hu­mor manapság fehér holló”. Nyilván ez is közrejátszott ab­ban, hogy az írói ötlet szatiri- záló élét igazán csak Jean Giraodoux: A Bellac-i Apolló, Romáin Gary: Dekadencia és talán John Osborne: Bamberg vér című kis alkotásaiban éreztük és élveztük, míg Cami művében elsősorban a rende­zői ötlet és színészi játék öt­letessége válthat ki elismerést. Max Frisch Hotz urában azon­ban sem a játék művészi kva­litását, sem a rendezés maga- biztosságát nem sikerült fel­fedezni. Minden bizonnyal ezt a storyt sikerült legkevésbé a képernyőre átültetni. Mégis, ami a magazinban igazán ma­gával ragadó volt és emlékezetes maradt számomra, az Bodrogi Gyula songjai voltak. S úgy gondolom, hogy bár szerzői magyarok voltak, azért talán mégiscsak a „világirodalom­hoz” tartoznak ezek a szelle­mes, kellemes és dallamos da­locskák. Világraszóló lakodalmat köz­vetített a televízió kedd este. Egy szovjet kisváros televízió­ja, illetőleg a magyar televí­zió sugározta ezt a műsort, Arkanov és Gorin szatirikus színműve alapján. A történet maga egyszerű és szemre rend­kívül mulatságos is: hogyan kavarja fel egy televíziós stáb a fiatal pár — Marina és Pá­réi — életét, közvetíteni akar­ván lakodalmukat. A közvetí­tés természetesen csak egye­nesből történhet, mert a tele­vízió szerkesztője, forgató- könyvfirója és rendezője a való élet egy darabját, a mai szov­jet élet szépségét akarja fesz­telenül a maga teljes igazságá­ban bemutatni. Hogy mi ma­rad az igazságból, s hogy miért maradt semmi gem a való igaz­ságból, — nos, erről szól a televíziós játék. Csak erről? Szó sincs róla. Mindez csak ürügy, mégpedig érdekes és megkapó ürügy, hiszen kit nem érdekelne, ki ne lenne kí­váncsi a kamerák mögötti élet­re?! A szerzők a magánélet és a társadalom kapcsolatát ku­tatják, a magánélet oldaláról, s ha nem is drámai hangvétel­lel, ha nem is társadalmi igaz­ságokat harsányan kimondó Nevetve is lehet igazságot mondani szentenciával, de a józan, az emberi, a társadalommal szo­rosan egybeforrott magánélet és annak tiszteletben tartása mellett emelnek szót. Ez a szó­emelés nem nagy drámai konf­liktusok közepette történik, hanem jellegzetes, természete­sen a szatíra torz tükrében mintázott figurák szerepelteté­sével; nem filozofikusan rán­colt homlokkal, hanem gúnyos fintorral, derűt fakasztó mo­sollyal. A Világraszóló lakodalom alkalmat adott néhány kitűnő színésznek, hogy valóban ka­binetfigurákat teremtsenek; Gondolok itt elsősorban a ren­dező Szedovot alakító Bárdi Györgyre, aki olyan szívderí­tőén ostoba, olyan lelkesen te­hetségtelen, s olyan merészen hozzá nem értő, hogy pillanat* nyí kétségünk sem lehet: bele kell buknia a nagy produk­cióba. Lóránt Lenke szerkesztője józanabb figura, mint a ren* dezőé, van fogalma az életről; a művészetről, csak éppen at? kotótehetsége hiányzik. Pántlg Lajos Perszinét csak a pénz ér* dekli. Neki mindegy, hogy a borjakról vagy a lakodalomról ír fogatókönyvet. Háborgása csak gyenge torzója az igazi művészi igénynek. Tetszett Mészáros Ági, jót derültünk Gyenge Árpád Va- szilij bácsiján, ahol lehetősége volt, jó alakítást nyújtott Sza­bó Gyula és Pap Éva is. Len­gyel Erzsi Lizája a fontoskodó ostobaság jól sikerült karika­túrája volt. És most tegyük a kezünket a szívünkre: ennyi és ilyen vál­tozatos műsor után, nem esne jól, ha ma tartana szünnapot a Magyar Televízió? Gyurkó Géza Növendékhangverseny Karácsondon Április 9-én délután növen­dékhangversenyt tartanak a karácsondi művelődési otthon színháztermében a Zenepeda­gógus«* Gyöngyösi Járási Munkaközösségének gyöngyös- solymosi, pálasvörüsmarti, vá- mosgyörki, vécsi, gyöngyöstar- lani és nagyfügedi csoportjai. Az érdekesnek ígérkező mű­sor közös énekszámmal kezdő­dik, a szereplők együtt ének­lik Kodály: Zöld erdőben cí­mű dalát. A hangversenyen köz­reműködik két volt karácsondi növendék is. Mozart: Románc és Járdányi: Szonatina III. fu­vola és zongorára című müvét fuvolán előadja Fehér Zsu­zsanna, a miskolci Bartók Bé­la zeneművészeti szakiskola; Brahms: g-moll rapszódiáját zongorán előadja Farkas Zol­tán, a miskolci zeneművészeti főiskola hallgatója. Felszabadulásunk évfordulóján Gyöngyösön

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom