Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-28 / 99. szám
Éljen a népek harca Európa biztonságáért! A vállalat nem hatóság tottak ezekhez a funkciókhoz, hatósági jogkörökhöz, hogy a felsőbb irányítási szervek nem lévén képesek az egész termelési folyamatot aprólékos részletességgel átfogni, az irányítás feladatainak egy részét a nagy vállalatokra ruházták át. Mások a termelés szakosításának fejlesztését célzó profiigazda-rendszer bevezetésének eredményeként kerültek kivételezett, sok esetben monopolhelyzetbe. A különböző nagykereskedelmi vállalatok ugyancsak lényegében hatósági funkciókat is ellátnak, ami- kör az „ellátási felelősségre” való hivatkozással az erő helyzetéből lépnek fel az iparral, vagy éppen a kiskereskedelemmel szemből. Különösen sok panasz hangzik el a mezőgazdasági termelőszövetkezetek részéről, hogy az állami vállalatok nem tekintik őket egyenrangú partnernek és ezt az álláspontot a szerződéskötések feltételeiben, a gazdasági kapcsolatokban érvényre is juttatják. A dolog lényege, hogy bánmi is volt az egyes vállalatok hatósági jogköre kialakulásának — az általános tényezőkön túl — a közvetlen oka, a végeredmény minden esetben azonos: az egyes vállalatok fölénybe kerültek partnereikkel szemben, meghatározhatták a feltételeket, engedélyezhették, vagy megtilthatták az egyes termékek gyártását, Illetve eladását, aminek eredményeként tovább növelhették fölényüket a többiekkel szemben. A gazdasági irányítás rendszerének reformja megváltoztatja a vállalatok helyét és szerepét a gazdasági kapcsolatok rendszerében. Az új gazdasági mechanizmus létrehozza a szocialista állami vállalatoknak az eddigiektől eltérő típusát, amelyre nem az ún. operatív gazdasági önállóság lesz a jellemző, hanem az, hogy a vállalati önállóság jelentős mértékű kiterjesztésével a gazdálkodásban tényleges döntési és cselekvési szabadvégrehajtó apparátusból termelő-gazdálkodó szervezetté válnak. A vállalati önállóság növekedésével megnő a piac szerepe a vállalati kapcsolatokban, i a vállalati gazdálkodásban. Az : új viszonyok között részben egyszerűbbé válik a vállalati i gazdálkodás, mert a részletekbe menő utasítások helyett maguk a vállalatok döntenek j saját ügyeikben, másrészt ne- j hezebbé is válik, mert meg- j szűnik a korábbi kényelmes helyzet, amikor a fő feladat a lebontott terv végrehajtása volt A vállalati gazdálkodás viszont mindenképpen felelősségteljesebbé válik, mert a vállalatok a piac számára termelnek, ahol senki nem jelöli ki előre a vásárlókat, vagy a szállítókat, hanem azokat magúiknak kell megkeresniük, ami kockázattal jáh. Tehát a vállalat termékeit nem osztják el, a vállalatok nem ellátnak, hanem kereskednek, és mivel a vállalatok gazdasági tevékenysége megítélésének a mércéje nem a tervmutatók teljesítése, hanem a vállalati munka erdménye és ennek kifejezője: a nyereség, nem lehet egyetlen vállalatot sem arra kötelezni, hogy saját érdekei ellen cselekedve, akarata ellenére árut vegyen át, vagy termékeket gyártson. A termelés mellett a másik fő feladattá válik az értékesítés, a vállalatok gazdasági tevékenységében előtérbe kerül a kereskedelem. Az a vállalat fog jól dolgozni, amelyik termelését a legrugalmasabban tudja igazítani a valóságos szükségletekhez és ezt a piac el is ismeri, tehát a megtermelt termékeket megvásárolják. Mindez gyökeresen megváltoztatja a vállalatok gazdálkodásának, s a vállalatoknak a jellegét Ezek után köny- nyen belátható, hogy a nagyfokú önállóság mellett kifejXmikor hatóságról, hatósági tunkciókról esik szó, önkéntelenül is a különböző hivatalokra, tanácsokra, bíróságokra, minisztériumokra és más irányító szervekre gondolunk. Nincs ebben semmiféle rendkívüli. hiszen mindenki számára természetesnek tűnik, hogy a hatóságok hatósági jogkörökkel rendelkeznek. S mivel az emberek az életben sokszor találkoznak a különböző rendeletekkel, szabályokkal, előírásokkal, hajlamosak arra, hogy csupán az ezeket kibocsátó szerveket tekintsék hatóságoknak. Pedig a valóságban sokkal szélesebb azoknak a köre, akik hatósági jogkörökkel rendelkeznek. Gyakorlatilag minden szerv, tehát a szocialista vállalatok is betölthetnek hatósági funkciókat, hatóságként léphetnek fék ha gazdasági kapcsolataikban nem az egyenjogúság, _ az egyenlő esélyek jellemzőek, hanem ezek a kapcsolatok alá- és fölérendeltségi viszonyt jelentenek. Márpedig, ha két olyan vállalat áll egymással gazdasági kapcsolatban, amelyek közül az egyik kivételezett helyzetben van, pl. az egyes termékek gyártásában monopolhelyzetet foglal el, Vagy más esetben a vállalat megrendelésének teljesítése a partnervállalat számára terv- utasítás alapján kötelező, akkor szó sem lehet egyenjogúságról. A kivételezett vállalat ebben a helyzetben úgy léphet fel partnerével szemben, mintha hatóság lenne, mert monopolhelyzeténél fogva diktálhat, kereskedelem helyett eloszt és ellát, illetve irányít. Ebből az is következik, hogy gyakorlatilag minden vállalat mono- polhelyzetbe kerülhet, hatósági jogkört gyakorolhat az állandósult anyag- és kapacitásihiány körülményei között. A vállalatok természetesen nem saját maguk teremtették meg, hozták létre különleges jogaikat, vagy éppen kötelezettségeiket, hanem azok a korábbi gazdasági irányítás feltételei között szükségszerűen alakultak ki. Egyesek úgy juság érvényesül. A szocialista vállalatok tehát hatóságokból, tett vállalati gazdasági tevékenységgel, amelynek fő mozgató rugója a saját érdekek érvényesítése, összeegyezlethfe- tetlen a hatósági funkció. Dr Dankovits László Héihaiáros panasz A hegyvidéki termelőszövetkezetek tagjai, akik mostoha körülmények között, hegyes, sovány földeken dolgoznak, örömmel fogadták a karmány intézkedését, hogy mindezeket a körülményeket figyelembe réve —- árkiegészítést — több pénzt kapnak búzájukért, terményeikért. jószágaikért, mint a náluk kedvezőbb helyzetben lévő közös gazdaságok. A különbség nem kevés. A besorolástól függően 100 forinttal is többet kaphatnak egy-egy mázsa búzáért, azonkívül olcsóbban javítják gépeiket és más hasonló kedvezményben részesülhetnek. Vonatkozik ez a hegyvidéki íermelőszövetjjezetek nagy többségére, Sirokra, Bükkszók- re, Pétervásárára, de ebben a gyűrűben kimaradt mindezen kedvezményekből a szajlai Búzakalász Termelőszövetkezet: Miért? Ök is ezt kérdezik, hiszen földjeik jó része éppen azoknak a községeknek a határában fekszik, amelyek mind megkapták e kedvezményeket. Hét falu határában vannak a szajlaiak földjei, ugyanolyan hegyes-dombosak. soványak, nehezen művelhetők, sok esetben aranykorona értékük is kevesebb, mint a kedvezményben részesülőké, a szajlaiak mégsem kapnak dotációt. És újból-újból azt kérdezik: ftüért? Az egyik szövetkezeti gazda keserűen magyarázta, hogy mindez talán annak „köszönhető”. hogy ők a köryező községek’ lakóitól szorgalmasabban dolgoztak, ügvesebber gazdálkodtak, vállalták a kockázatát az aprómag-termesztés- nek, exportminőségben állították elő mezőgazdasági termel- vényeiket és állataikat, s így érthető, többet is kaptak érte és magasabb a munkaegység értéke, mint a környező szövetkezetekben: Most azt kérdezik; mit tegyenek? Elvontak tőlük annyi kedvezményt* hogy majdnem egymillió forintnyi terménnyel és hússal kellene többet adniuk, hogy hasonló körülmények között legyenek, mint a szomszéd közös gazdaságok. Majdnem egymillió forint kedvezménytől esnek el azért mert rájuk nem vonatkoznak a hegyvidéki gazdálkodásnál felszámított állami támogatások. Ez ügyben hiába kilincselnek, hiába bizonyítják, hogy földjeik ugyanolyan meredek hegyoldalakon vannak, mint a szomszédos, dotált tsz-eké, hogy földjeik értéke sok esetben a felét sem éri el az állami támogatást élvezőéknek, — senki sem tudta orvosolni panaszukat. Az említett szövetkezet! gazda így keresett választ kérdésünkre. Züllesszük le talán szövetkezetünket, gazdálkodjunk rosszul, tegyünk tönkre mindent, hogy mi is megkapjuk az állami támogatást? Hisszük, hogy nem ez a megoldása a szajlai Búzakalász Tsz állami dotálásának, inkább az, hogy az illetékesek, mérlegelve a való helyzetet, megállapítsák: tényleg jogos-e a hét falu határában gazdálkodó szövetkezet tagjainak panasza, s ha igen, ne várasson magára sokáig a sérelem gyóA költészet iránti tiszteletem végtelen, mint a tengerek, s mint az égbolt messzesége. Költő-nemzet vagyunk, voltunk, s — a Ura gazdag bűz- gását látva — minden bizonnyal leszünk is. S méltán. Hadd mondjam el: én is voltam költő — húsz évvel ezelőtt. A szívem tele volt kicsorduló muzsikával, tele volt ábrándos szerelemmel, szőkebarna fruskák képével, — s írtam az én nagyszerű verseimet, ajánlva mindenkor-hű-és- örök-szerelmem örökre-hű alanyainak: a csendes öbölről, vagy éppen a viharzó tengerről, amelyen az én kicsiny sajkám a vágyakozó, igaz szerelem .„ Es így tovább. Verseim — mint megannyi titok; kötetbe fűzve ma is íróasztalom fejtekén pihennek; ha olykor előveszem, csupán a legendás idők felidézése miatt lapozok közéjük, megtekintvén egykori szívhőségem lírai ömlenyeit. A fiaim már racionálisabbak: az egyik kalandregényt ír, a másik önéletrajzi munkán dolgozik — az utóbbi hű képe az író tenager nemzedékének — például — ama kérdés megválaszolásában: hogyan kell egy „klassz bigét” moziba vinni, s milyen lehetőségeket rejt egy sötét mozi- nézőtér utolsó sora a szerelemre? Következésképpen családomban én — egykor — a lira, fiaim pedig ma a realisztikus próza nemzedékét képviseljük; családi prózistáim a költészetet inkább az édességA Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére Munkával ünnepelnek Nem túlzás, ha azt mondjuk: a szocialista versenymozgalom ma már szorosan kapcsolódik társadalmi életünk aktuális eseményeihez. Könnyű bizonyítani: néhány hónappal ezelőtt a szocialista brigádok országos versenymozgalmat indítottak Vietnam megsegítéséért. Munkával köszöntötték, ünnepelték pártunk IX. kongresszusát A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére pedig ismét országos akciót kezdeményeztek, újabb versenyt indítottak. Jóleső érzés, hogy megyénk ipari üzemei, vállalatai mindig az elsők között voltak, s vannak. Energiájuk, ötleteik, lelkesedésük kifogyhatatlan, egyre erősebb, egyre eredményesebb. Méltóképpen: munkával készülnek megünnepelni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját is. Ahogyan szerte az országban, így megyénkben is szinte napról napra újabb felajánlások, ígéretek születnek: A kezdő mondat minden vállalásban egyforma: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére. íme néhány friss „ünnepi program” a sok! közül... getik a közösség életét. A legnehezebb, de a legnemesebb ünneplést választották. Méltóan az ötvenedik évfordulóhoz... Erejükhöz mérik az ígéreteket A legkisebb s a leglelkesebb vállalatok között emlegetik a Heves megyei Szeszipari Vállalatot. Mindkettő igaz. Mindössze 67-en vannak, de lelkesedésük megsokszorozta erejüket. A „nagyok közül” sohasem hiányoznak. Erejükhöz mérik az ígéreteket, a becsülethez a megvalósítását. Pártunk IX. kongresszusának tiszteletére is 437 ezer forintos vállalást tettek. „Ráhajtottak”, s a kongresszusi verseny befejeztével azon vették észre magukat, hogy már 584 ezer forintnál tartanak. Lehet, hogy rövidesen ismétlés lesz a sikerből. Az 50. évfordulót 435 ezer forint értékű munkával kívánják köszönteni, ígérik: mindent elkövetnék az újabb sikerért. Az elsők között csatlakoztak lották, hogy 222 ezer forinttal emelik a termelékenységet, takarékosabban bánnak az anyaggal, így 92 ezer forintot „spórolnak” meg a vállalatnak. 14 ezer forinttal csökkentik az önköltséget, az 1660 társadalmi munkaórában pedig szebbé, otthonosabbá kívánják tenni üzemeiket. A szocialista munka gyáregysége címért Kettős jubileumra készülnek az Egri Dohánygyárban. Százéves a magyar dohányipar, s munkával emlékeznek meg az 50. évfordulóról is. A gyárban folyó szocialista versenymozgalomnak azonban még egy harmadik „programja” !s van. 1967-ben szeretnék elnyerni a szocialista miunka gyáregysége címet. Van tehát bőven tennivaló a dohánygyárban. A felajánlások keretében tökéletesíteni kívánják a pácolást. Az egyszázalékos dohány- megtakarítást pedig úgy tervezik megvalósítani, hogy az előírt 85-ös minőségi mutatót 86- ra emelik. Több munkabrigád, üzemrész tett olyan vállalásokat, amelyek műszakilag és A vállalások értéke: 1 649 932 forint Pontosan ennyit ér a Heves megyei Elektromechanikai és Vasipari Vállalat dolgozóinak vállalása. A Kocsis Bemét úti gépműhely dolgozói 164, a fényezők 176. az órások 10, vz autószerelők 100, a lakatosok 80, a bádogosok 20, a Ra- bóczky 242, a Molnár 231, a Becskei 275, a Farkas brigád tagjai pedig 33 ezer forint vállalást tettek—, hogy csak a nagyobb összegeket említsük. Százakról, ezrekről, milliókról van szó. De ismerve a Heves megyei Elektromechanikai és Vasipari Vállalat dolgozóit, egy pillanatig sem kételkedhetünk. A szavahihető kollektíva a garancia arra, hogy az ígéreteket tettek követik. A vállalat dolgozóinak 86,6 százaléka vesz résizt a különböző munkaverseny-mozgjalmak- ban. A hét szocialista brigád a legnagyobb feladatok megoldására is képes. Mozgatják, pezsEvről é^re sikeresebben, eredményesebben dolgozik a Heves megyei Építőanyag- és Vasipari Vállalat. A 21 szocialista brigád léte, versenye pedig azt bizonyítja hogy a szocialista muhkaverseny-mozga- lom is egyre erősödik. Mert a szocialista brigádok ezúttal is kitettek magukéi-t. Az elsők között csatlakoztak a jubileumi munka versenyhez. Felajántechnológiailag is megalapozottak, s jelentősen elősegítik a terveket, a vállalások túlteljesítését. Méltóképen: munkával készülnek megünnepelni az évfordulót. A kezdő mondat minden vállalásban így hangzik: a Nagy Októberi Szocialista Foradalom 50. évfordulójának tiszteletére.: • K. J. május 1: a magyar tv ÍO. születésnapja Május elseje kettős ünnep lesz a televízióban: a munkásosztály nemzetközi ünnepe a masvar tv-adások megkezdésének tizedik évfordulója. 1957-ben ugyanis a május elsejei seregszemléről adott helyszíni közvetítéssel indult meg a rendszeres műsorsugárzás. Az évforduló ünnepi műsorát az idén is a hagyományos május elsejei látványos beszámolókkal kezdi meg a stúdió. 7.45 órakor az ünneplő Moszkva jelenik meg a képernyőn. Egyenes adásban láthatják a katonai díszszemlét, majd a szovjet főváros lakosságának ünnepét. A budapesti beszámoló előtt Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára köszönti a magyar dolgozókat. KÖLTÉSZET boltokban, cukrászdákban és olykor-titkon a trafikokban gyakorolják, szigorúan forint- materiális alapon. Nos, vannak az életben furcsaságok, furcsa találkozások. Ilyen volt például az én minapi találkozásom a forintmateriális alapon nyugvó lírával egy költői elhivatottságtól lobogó szemű költőnö személyében. íme a történet: Derűs hangulatú társaságban ültem az egyik eszpresz- szó sarkában. A beszélgetés tárgya és ezzel összefüggésben hangvétele, stilusa-gram- matikája valamelyest távolabb állt a költői képek, hasonlatok, a lírai kifejezésmód emelkedettségétől, amikor — mint egy látomás — megjelent az ajtóban a Költőnö. Narancsszín, kissé megroggyant szárú harisnyájában — s ahogy egy szempillantás alatt felmérte a terepet — kezdetben úgy tűnt, mint egy elszánt lottóárus, lévén a kezében vastag papír- köteg: a Költemények. (Ó, gyatra képzelet: prózai lottó- szelvényeknek nézni a forró szívdobbanások papírra vetett dalait!) A Költönó körülnézett, elindult az asztalok között és hozzánk lépett. A társaság megérezte ff flu- idumot: csend támadt, mintha valami láthatatlan, parancsoló szellem námította volna el a lírátlan beszédet. Ekkor megszólalt: — Draim! Támogassák önök is ff költészetet. Vásároljanak költeményeket. Tessék! Saját költeményeim. Egy költemény két forint. Némán, kissé megdermedve néztünk a Költőnö kezében szétterített művekre, s az alkotó lelkesülten lobogó szemébe. Hát igen: támogatni kell a költészetet, bár e művészet Istenanyját valahogyan nem így és nem a magánszektorban képzeltük el. Bátortalan hang a társaságból: „Szíveskedjék egy darab költeményt adni...” A Költőnö: „Tessék, kérem választani. Vidámat, vagy szomorút tetszik?...” A hang: „Hát izé ... szomorút. És egy vidámat is. Az ösz- szesen négy forint. Tessék, itt a pénz.” A Költőnö: „Van szomorú és vidám költemény drágább is. Darabja három forint. De az hosszabb ...” A hang: „Köszönöm, nem kérek. Csak kétforintosat. Egy szomorút és egy vidámat.’’ A két költeményt illő tisztelettel átvettük; a szomorúra ráírtuk, hogy ez a szomorú, a másikra, hogy ez a vidám — már hogy össze ne keverjük — s olvasni kezdtük őket egymás után. A vidám költemény elmondta, hogy a szerző szeretni akar valakit körömmel és foggal és az a valaki tőle nem menekülhet, amíg egy holdvilágos éjjelen, tépve- tnarcangolva egymást, nem hullanak szent mámorba... (Egy szentségtelen hang a társaságból: „Ahogy ezt a nőt elnézem, az a pasas már régen elmenekült...”) A szomorú költemény melankolikus alaptétele: szeretni nem szabad és a szerző ezért szomorú és majd elfeled mindent, mert már gyászosan döcög a fekete határ, bár az emlék mégis visz- szahívja valahová ... (Az előbbi hang: „Na, mit mondtam, nincs szent mámor, jön a fekete batár. Döcög.” — Más hangok: „De kérlek, ez szentségsértés. Ne bántsd a magasztos érzéseket. Egy költőnö Urai magasztossága hogyan válthat ki ennyi cinizmust?") A társaság tagjaiban — az életérzések e végtelen össze- csengésének hatására — kiújultak a burzsoá dekadencia csökevényei. — Jenőkém, hozzon még egy konyakot, a jóistenét neki: A Költőnő már újra az ajtóban állt, visszanézett. Elitélő megvetést láttam a szemében, amint körülhordozta tekintetét a zsúfolt eszpresszón. Mennyi rideg szivű barbárt láthatott, rajtunk kívül, tts asztalok mellett... Mert csak mi támogattuk költészetét. Más senki. Talán ... Talán mégis a háromforintosokból kellett volna venni?.~ Dér Ferenc kemUrn3 1967. április 28., péntek
