Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-21 / 93. szám

ftLAG PROLETÁRJAI, BGTISCUETBt! In: 99 flBét XVIIL évfolyam, 93. szám AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA 1967. április 21., péntek Történelmi lépés a magvar parasztság életében: Megkezdte munkáját a termelőszövetkezetek 1. országos kongresszusa A szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésének feltételei — Új fermelszővetkezeti törvény szükséges Csütörtökön a Parlament kongresszusi ter­mében megkezdte munkáját a termelőszövet­kezetek I. Országos kongresszusa. A hajdani felsőház fényárban úszó üléstermében össze­ült tanácskozáson mintegy félezer küldött képviseli a tei nelőszövetkezetek több mint egymilliós tagságát. A küldöttek és a nagy számú meghívott vendég 9 órakor foglalták el helyüket az ülésteremben. Az elnökség tagja volt Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, továb­bá Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Németh Károly, a Budapesti Pártbizottság első titkára, a Politikai Bizottság póttagja, Dobi István, az Elnöki Tanács tagja, dr. Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter, Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának főtitkára, Hunya István, a MEDOS2 elnöke, div Nagy Sándor, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője, Rácz Gyula, a szövetkezeti mozgalom vete­ránja, Barkóczi Pál, á füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagja, Bertalan Istvánná, a pusztaszabolcsi Mező Imre Terme­lőszövetkezet főkönyvelője, B. Fúró Sándor, a fülöpi Búzakalász Termelőszövetkezeti Cso­port elnöke, Fischer Ferenc, a belvárdgyulai Közös Üt Termelőszövetkezet elnöke, Hegedűs Jánosné, a kunszentmártoni Búzakalász Ter­melőszövetkezet tagja, Madarász Lajos, az ácsi Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke, Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet elnöke, Vass Lajos, a tápéi Tiszatáj Termelőszövetkezet elnöke. A kongresszus küldötteit és a meghívott vendégeket Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke köszön­tötte, majd Dobi István megnyitotta a kong­resszust. mutató politikája nyomán ki­bontakozott termelőszövetke­zeti fejlődés fontos forrása és semmivel sem pótolható alkotó­része nemzetünk társadalmi gazdasági és kulturális fel- emelkedésének. Dobi István beszéde után az elnöklő Szabó István javasla­tára a küldöttek elfogadták a kongresszus napirendjét. Esze­rint meghallgatják és megvi­tatják a szövetkezeti mozgalom helyzetéről és továbbfejlődésé­nek alapvető kérdéseiről, to­vábbá a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a terme­lőszövetkezetek területi szövet­ségei működésének irányelvei­ről szóló beszámolókat. Ezt kö­vetően megválasztják a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsát és a tanács tisztség- viselőit. Ugyancsak az elnök indít­ványára a küldöttek öttagú mandátumvizsgáló, kilenctagú jelölő, öttagú szavazatsziedő ős- héttagú szerkesztő bizottságot választottak. Ezután dr. Dí- mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Tépett a szónoki emelvényre. Dr. Dimény Imre beszéde Dobi libán beszéde Dobi István üdvözli a küldötteket. Tisztelt kongresszus! A magyar termelőszövetke­zetek immár két évtizedes tör­ténelmi jelentőségű útjának döntő állomásához érkeztünk, összeült a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusá­nak javaslatára a termelőszö­vetkezetek első országos kong­resszusa. A termelőszövetkezeti moz­galom egykori úttörőivel, ren­díthetetlen veteránjaival és mai élenjáróival együtt a ma­gyar falvakban szinte napról napra többen látják és vall­ják: a szövetkezeti gazdálkodás, a szövetkezeti életforma megvalósításáért és fejlesz­téséért érdemes dolgozni, fáradni, küzdeni. A szövetkezeti élet kialakult új formái Termelőszövetkezeteink ed­digi fejlődésük során nagy eredményeket értek el. De gyorsabb előrehaladásunkat a termelőszövetkezeti úton több tényező gátolja. Még vannak gyenge termelőszövetkezeteink a termelőszövetkezetek egy részében a gazdálkodási lehe­tőségeket még nem eléggé használják ki, nem mindenütt érvényesül kellően a szövet­kezeti demokrácia, és még kor­látozott a termelőszövetkeze­tek önállósága. E nehézségek és hibák nem utolsósorban a gazdaságirányítás korábban kialakult rendszeréből is fa­kadnak. Megszüntetésük nem­csak a termelőszövetkezeti mozgalom érdeke, hanem or­szágos feladat és társadalmi ügy is. Ezért kongresszusunk­nak megkülönböztetett figye­lemben kell részesítenie a gaz­daságirányítási reformnak a IX. pártkongresszus határoza­taiban megfogalmazott céljai­ból és alapelveiből fakadó ter­melőszövetkezeti feladatokat. (Foto: Bozsán Endre) Új törvényre van szükség, amely törvényesíti' a szövetke­zeti élet kialakult új formáit és eljárásait, s teret nyit a további fejlődésnek. Az új tör­vény elvéinek megvitatása a kongresszus másik fontos fel­adata. A kongresszusnak meg kell adtatnia a földhasználat és a földtulajdon egységének, a szövetkezeti földtulajdon kialakításának problémáit is. Tanácskozásunk minden bi­zonnyal tükrözni fogja azt, hogy a termelőszövetkezetek­ben már nem a földmagántu­lajdon a biztos megélhetés és a társadalmi helyzet alapja, ha­nem sokkal inkább a közös nagygazdaságokban végzett és igazságos, szocialista elvek sze­rint elismert munka. Kongresszusunk dönteni fog a termelőszövetkezetek társa­dalmi képviseleti szerveinek létrehozásáról. Hassa át és lelkesítse kong­resszusunk minden részvevőjé­nek ununk*' az a szilárd meg­győződés, hogy a párt előre­A kongresszus — egymilliós szövetkezeti parasztságunk de­mokratikusan megválasztott küldötteinek tanácskozása — az első olyan alkalom, amikor a nagyüzemi társasgazdálko­dás útján biztosan haladó ma­gyar parasztság intézményes formában, kongresszusi kere­tek között — hallatja szavát — mondotta bevezetésül dr. Dimény Imre. — A kongresz- szusnak lehetősége van arra is. hogy ha szükségesnek tart­ja, ajánlást tegyen a törvény- hozás szerveinek a szövetkeze­ti mozgalmat érintő új törvé­nyek megalkotására, i'letve ré­giek visszavonására, vagy megváltoztatására. Történelmünk folyamán soha nem volt még példa arra, hogy a magyar pa­rasztság ilyen közvetlen módon bekapcsolódjék fontos törvérvek előkészí­tésébe. Pártunk és munkásosztá­lyunk tanácsára és ösztönzési­re a parasztság a kisparaszti gazdaságok szocialista nagy­üzemekké történő átszervezé­sét választotta megoldásként. Mindnyájan tudjuk, hogy ez a választás nem volt könnyű, nem ment viták, összeütközé­sek nélkül. Parasztságunkban, de mondjuk meg őszintén, má­sokban is, volt aggodalom a szövetkezetekkel szemben. Mindeme nehézségek fölött győzött azonban a józan meg­fontolás: 1961-re a magyar pa­rasztság — a munkásosztály aktív segítségével — uralko­dóvá tette hazánkban a szocia­lista mezőgazdasági nagyüze­mek fő formáját, a termelő- szövetkezeteket —• A termelőszövetkezetek árutermelése az utóbbi hat év­ben több mint 40 százalékkal növekedett. Ez tette lehetővé, hogy bár egves cikk kből időn­ként ellátási zavaraink is vol­tak, számottevően tovább nö­vekedjék hazánkban az egy fő­re jutó élelmiszerfogyasztás. A fejlődésre jellemző, hogy az 1958. évihez mérten több mint kétszeresére növelhettük élel­miszer-exportunkat. A mező- gazdaság —• mint a népgazda­ság fontos deviza termelő ága­zata — pótolhatatlan és fon­fOS ÓS prrAo-r helyZ£­tőnek alakuláséban. A miniszter a következők­ben áttekintést, adott a kong­resszust megelőző köz.evűtosek és megyei tanácskozások ta­pasztalatairól. Ezeken a ta­nácskozásokon, mint hangsú­lyozta, általában nagyra érté­kelték a gazdaságirányítás re­formjának előkészítéseként, ho­zott intézkedéseket: a termelő- szövetkezetek számára biztosí­tott nagyobb önállóságot, a mezőgazdasági árszínvonal el­maradottságának felszámolá­sára irányuló lépéseket, a te­vékenységi kör kiszélesítésé­nek új lehetőségeit és egyebe­ket. Rámutattak viszont a ta­nácskozásokon arra is, hogy bizonyos körülmények ma már gátolják a szövetkezetek fei- Iődését. — Mindenütt kifejezésre jut­tatták többek között azt, hogy szövetkezeti parasztságunk­nak ú.i termelőszövetkeze­ti törvényre van szüksége. Az 1959. évi 7. számú törvény­erejű rendelet ugyanis — fő­képpen a gazdaságirányítás re­formja szellemében tett ős te­endő intézkedések következté­ben —nem felel meg a meg- válto-’i-'tt körülményeknek. — Újra kell szabályoznunk a tagsági viszonyra vonatkozó előírásokat. Nincs szükség ar­ra. hogy tagként tartsanak nyílván a szövetkezetek olyan személyeket is, akik valaha beléptek ugyan a szövetkezet­be, de rendszeres munkát nem végeznek ott és sokan közü­lük csak a tagsági viszony elő­nyeire tartanak számot Helyesnek tartják a szövet­kezeti gazdák, hogy az ilyen személyeket törölni lehessen a tagság névsorából. Lényegé­ben hasonló okok miatt java­solták a pártoló tagság intéz­ményének megszüntetését is. — Mindenütt szinte egyhan­gúlag foglaltak állást amellett is, hogy határozottabban kell megfogalmazni a szövetkezeti tagok jogait és kötelességeit. Á szövetkezetek tagjai a szövet­kezet tulajdonosai, tehát tulaj­donosi jogok illetik meg őket. Magától értetődik azonban, hogy a jogokra csak az tart­hat igényt és csak olyan mér­tékben. aki és amilyen mérték­ben teljesíti kötelességeit. Ezek a kötelességek elsősorban is a rendszeres munkavégzésre vo­natkoznak, illetve arra, hogy minden tag ereiéhez mérten vegyen részt a közös munká­ban. De uevnoúry kHertednek a kötelezettségek a közös va­gyon védelmére, s általában a szövetkezet tevékenysége irán­ti felelősségre is. A jüv«íi?en I« szükségünk van a háztáji gazdaságokra — A kongresszust előkészítő tanácskozásokon sok szó esett arról, hogy rendezni kell a termelőszövetkezeti alkalma­zottak helyzetét. Ez az igény abból fakad, hogy korábban feszültség támadt a szövetke­zeti tagok és alkalmazottak között. A feszültség oka az, hogy az alkalmazottak általá­ban kedvezőbb munka díja­zási feltéteteket, s o'lá’is és nyugellátást élveztek, mint a szövetkezeteit tulajdono­sai, a tagok. Azok a változások, amelyek a közelmúltban a szövetkezeti nyugellátásban és szociális el­látásban a tagok javára bekö­vetkeztek, jelentékenyen hoz­zájárultak ennek a feszültség­nek a feloldásához. Lehetővé válik, hogv — az alkalmazot­tak szerzett tógáinak sérelme nélkül — fokozatosan meg­szűnjön a tagok és az alkalma. 7ottak helyzetében kialakult feszültség. — Általános kívánság, hogv az új helyzetnek megfelóen kell meghatározni a termelő­szövetkezeti vezetés szabálvajt és rendszerét is. Kívánatos, hogy növekedjék a közgyűlé­sek szerepe az alapvető dönté. sek meghozatalában, mód nyíl. jék a vezetőség feladat- és ha­• áskörének megfelelő reiv-’ sére is. Ezt úgy kell megolda­nunk^ hoev alanot adjon a ve­zető testületek munkájána . to. vábbfejlesztésére, a tagság jogainak fokozottabb érvénye­sülésére. — Általánosnak tekinthető szövetkezeteinkben az az igény is, hogy új szabálvok életbe “‘''*A’='4vél hatékor«—-htom szerezzünk érvényt a háztáji gazdaságokkal kapcsolatos po­litikánknak. A javaslatok áb- ból indulnak ki, s ez feltétle­nül helyes, hogy a jövőben is szükségünk van a háztáji gaz­daságokra. Javasoljuk, hogy az eddigiektől eltérően minden olyan szövetkezeti tag, aki teljesíti a közgyűlés által előírt munkakötele­zettségét, jogosult legyen legalább 800, legfel lebb pedig 1600 négyszögöl ház­táji földre. Igazságosnak tartjuk, hogy azok a szövetkezeti tagként dolgozó asszonyok, akik becsü­lettel elvégzik a rájuk hárulé feladatokat a közös gazdaság­ban, — ha a férjük máshol (Fotztmtíu • 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom