Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-20 / 92. szám

A hatvani üzlethálózat Derű és ború váltakozva : Néhány héttel ezelőtt hosz- S3Ú sor állt Hatvanban a pa­pír- és írószerbolt előtt. Álta­lános iskolás kort gyerekek várták, hogy rájuk kerüljön a sor, és közben esett a hó. Nem azért álltak sorban, mert in­gyen osztogatták mondjuk a golyóstollakat, hanem azért, mert máshol nem vásárolhat­nak Hatvanban füzetet és ce­ruzát, és azért, mert a pará­nyi üzletben, ha öten bemen­nek, akkor már tömeg van. Hatvanban megvásárolhat mindent bárki: üzlet van, áru van, eladók vannak, néhány boltot felújítottak, most is fo­lyamatban van a Csemege­áruház és a vasbolt korszerűsí­tése, de mindezek ellenére Ko­vács János, a város kereske­delmi felügyelője és Lőrinez Ferenc, a cipöbolt vezetője, a városi tanács kereskedelmi ál­landó bizottságának elnöke, réjn mindig derűs, ha arról van szó, hogy milyen is Hat­van bolthálózata. Bútorkirakat, mint egy trafiké Kovács János akkor volt a fcgbortsabb, amikor a bútor­üzletre terelődött a szó. A bú­toráruházban a következőkép­pen lehet vásárolni: a körülbe­lül 6x5 méteres üzlethelyiség­ben (a kirakata még egy tra­fik kirakatának is kicsi lenne) • vevők, az asztalok, a reka- miék, a szekrények, székek kö­rött budácsolva, rendszerint Km tudják kiválasztani, ami számukra szükséges: ugyan mi­lyen választékot lehet egy Uyen méretű helyiségben elhe- lyezaii bútorból? Az eladók a vevők kérése alapján meg­mondják, hogy az illető me­lyik raktárhoz menjen a há­rom közül. Ezek a raktárok élég messze egymástól, szintén mostoha körülmények között léteznék. — Egy új bútoráruház kel­tene, nagy raktárral, bemuta­tóteremmel, megfelelő kira­katokkal, ahol az árukészletet áttekinthetnék a vevők és az eladók. Többször kaptunk ígé­retet új üzletre, már a helyet te kijelölték a cukorgyárral szemben, de úgy látszik, hogy mostanában nem lesz Del öle Bémmi — panaszolja Kovács János. Az a Mr járja, hogy az fmsz szívesen építene, ha kapna bútorkeretet és engedélyt a megyei tanácstól. Messze ran a kenyér m peremtől A Csemege-áruház eddig is a legjobb üzletek egyike volt, most korszerűsítik: eladó- és raktártere is nagyobb lesz. Né­hány más élelmiszerbolt — a raktárak korszerűtlensége el­lenére is — megfelel a belvá­rosban. De nincs perembolt. _ Azelőtt a csányi úti el­ágazásnál két szatócsbolt volt, ugyancsak kettő a Klapka, a Dembinszky, a Báthory utca környékén. A jelölő gyűléseken szóvá is tették, hogy az itt lakóknak miért kell gyalogol­niuk másfél-két kilométert a légalaovetőbb élelmiszerekért te? Több perem bolt kellene — folytatja a kereskedelmi fel­ügyelő. Az új Hárs-telepen, a tégla­gyár környékén két kilométerre a belterülettől, szintén nincs élelmiszer perémbolt. Tehat összesen legalább három kel­lene, ahol kenyeret, lisztet, sót és még néhány alapvető élel­miszert árulnának. . — És Űj-Hatvan? — Jövőre ÁB<~ruházatba? Üj-Hatvan. az fmsz kezelésé­ben. Ha megépül, legalább ot kis üzletünk felszabadul, mert húst, zöldséget, tejet és ma, élelmiszert az ÁBC-Aruház fog árusítani. Ezek helyebe Ház­tartási, vas-műszaki, P»P‘r- írószer és egy ruházati üzletet tervezünk: < Ttpvanis a több mint tízezres Ci-’■* •'"■annak ilyen üzletei n.nevének F,gy szegért a bei- Varosba 1 mr*nni. ____ Mi nim Stet, április ÜO, csütörtök — Más élelmiszer-probléma? — Kevés a húsüzlet is. De ezt nem szívesen mondom, mert még ezeknek a kapaci­tása sincs kihasználva. Kevés árut kapunk. Ragyogó és felemás Most jön a derű; mert van­nak kitűnő üzletek is Hatvan­ban. Már említettük a Cseme­gét. A könyvesbolt is szép és harmonikus, — olyan könyvet vásároltam benne, amit Eger­ben nem kaptam. (Persze le­het, hogy Hatvanban éppen ezt nem vették.) Az óra- és ékszer­bolt valóban egy kis ékszer. Az illatszer- és ajándékboltban jól érzik magukat a vevők és az eladók. A KERAVILL és a kon­fekcióüzlet korszerű. Ezekben mindenhol megfelelő az eladó- és a raktártér egyaránt. Az utóbbi időben több üzle­tet felújítottak, de ezek fele­más üzletek maradtak: a vevő a szép boltban kényelmesen vásárolhat, de az eladó a szűk raktárban még moccanj sem tud az összezsúfolt árutól. Lőrinez Ferenccel megláto­gattuk ezeket a „felemás” üz­leteket — a divatárut, a ház­tartásit, a cipőt, a rövidárut, a textil- és lakástextilt. — A raktáraknak hely kell. Ezen csak úgy lehet segíteni Hatvanban, ha az új házak földszintjére üzleteket tervez­nének. A Mező Imre úti új la­kótelep lesz a város központja a jövőben a távlati városfej­lesztési tervek szerint és nem a jelenlegi, a Vöröshadsereg utca. Ott kellene összpontosítani az új, kórszerű üzleteket — hal­lottam már többször a város illetékeseitől. Üzletek - raktár nélkül Most megint jön a bort. A sport-, játék- és hangszer­üzlet nevetségesen hangzik egy raktártalan, kis szűk helyen. A gyermekszaküzlet nem tud vá­lasztékot, teljes skálát biztosí­tani, mert erre nincs helye, raktára. A maradékbolt — ugyancsak maradék, kicsi, tol­dozott, foltozott. A járműbolt raktárhiánnyal küzd, az ORŐ­TÉRT kis színházi páholy, ahol három négyzetméteren az el­adó- és raktártér együtt van. A forgalom évről évre egyen­letes növekedést mutat. Az el­múlt évben például 240 milliót forgalmazott a hatvani keres­kedelem (a vendéglátóval és az utasellátóval együtt). Ehhez a forgalomhoz nagymértékben hozzájárul, hogy a környező Iparvidékről, a selypi medencé­ből gyakran bejárnak vásárol­ni, hiszen a környéken például egy ruházati szaküzlet van csak. De jönnek Pest, Nógrád és Szolnok medvéből is, hiszen a város ezek találkozásánál, határánál fekszik. És nem utolsósorban Hatvan forgalmi gócpont is: a miskolci főközle­kedési útvonal itt halad át, mind vasúton, mind ország­úton. Ehhez is kell mérni a város üzlethálózatának fejlesztését. De a jövőben, amint ezt a ke­reskedelmi felügyelő mondta, néhány korszerűsítésen kívül, ami a raktárhelyzetet nem oldja meg, csupán az fmsz-áru- házat nagyobbítiák és az emlí­tett új-hatvant ÁBC-áruházon kívül az új lakótelep kap ugyancsak egy ÁBC-áruházat A régiek helyett néhány új, korszerű üzlet (raktárral!) kel­lene még. Berbovits György A megyei irodalmi színpad új műsoráról Az Egri Megyei Színpad © hétfőn este a Gárdonyi Géza Színházban mutatta be új mű­sorát a Nőkről. Ez az irodalmi est folytatása annak a prog­ramnak, amellyel ez a lelkes gárda 1965-ben az egri iroda­lombarátok köréből kiemelke­dett. A nőkről, a mai és a törté­nelmi kezdetektől folytan vál­tozó és mindig önmagát meg­mutató nőről másfél órára, 36 oldalon olyan műsort összeál­lítani, amely a címben szerep­lő általános és átfogó igénynek megfelelhetne, illúzió. A Szí­vós József által összeállított és rendezett irodalmi anyag Mó­zes Geneziséből vett idézettel indít, Marxtól vett gondolat­tal folytatódik a férfi és nő emberi viszonyának meghatá­rozásáról, hogy aztán követ­kezzék az erkölcsi boncolga­tást biztosító mese, a lányról, a fiúról, a révészről, meg a bankárról. Ezt a mesére rátámaszkodó moraldzálást valahogyan eről- tetettnek érezzük. Egy körül­ményeiben és történelmileg túlhaladt erkölcsi botlást mai szemmel érdemes-e felülvizs­Csont- és önkritibamaradyányok Lapunk március 3-1 számá­ban Ki egye meg a csontot? címmel szóvá tettük, hogy a hatvani Aranyfácán Étterem­ben kissé túlméretezik a csontadagolást a birkapör­költhöz, s kifogásoltuk a fi­zetőpincér viselkedését is. Cikkünkre rendkívül gyors választ kaptunk: másfél hó­napra a cikk megjelenése után megérkezett szerkesztő­ségünkbe a Hatvan és Vidé­ke Körzeti Földművesszövet­kezet kereskedelmi osztályá­nak a levele, amelyben sérel­mesnek és igazságtalannak tartják a cikkben írottakat. Szerintük a vitatott birkapör­költet a receptkönyv és a kalkuláció előírása szerint adagolták és a díszítésül szol­gáló káposzta nem három szál volt, hanem 10—12. Az­tán megjegyzi a levél, hogy a pincér is udvarias volt, és jó lenne, ha kifogásainkat legközelebb az üzlet vezetőié­vel közölnénk s nem pedig, idézzük a levelet: „Az étel­féleség elfogyasztása után a csontmaradványokat olyan színezetben feltüntetni, hogy a kérdéses ételmennyiség nem tartalmazza az előírt húsmennyiséget.’* A magunk részéről már régen lenyeltük a csontügyet, de ehhez a gyors közbejárás­hoz azért még van néhány megjegyzésünk: Köszönjük a gyors kivizs­gálást, elhisszük, hogy hat darab csont nem sok egy adagban. Biztosan így írja elő a receptkönyv és a kal­kuláció is. örülünk, hogy a pincér sem volt udvariatlan és távol áll tőlünk, hogy a csontmaradványokat sötét színezetben tüntessük fel. ígérjük, legközelebb a ká­posztaszálakat is pontosan megszámoljuk, — kezünkben egy recept és egy illem tan­könyvvel. gálni és úgy tenni, mintha ne­künk erre az így feltett kérdés­re feltétlenül válaszolnunk kel­lene. „A lány mindennap kom­pon ment át a fiúhoz, át a fo­lyón. Tíz fillért adott minden­nap a Révésznek, hogy átvi­gye, és még tízet este, hogy visszamenjen. Mindennap ment és visszajött”. A baj akkor jön, amikor a tíz fillérek megfogyatkoznak a lánynál. Akkor jön a bankár. De jön-e nálunk és ma a kom­pon a lány a fiúhoz, van-* ilyen távolság és elérhetetlen­ség, mint amit ebben a mesé­ben és ebben a mesére követke­ző vitában kapunk? Kall-e ne­künk jól hangzó, az esendő ember rég elmaradó, már a há­tunk megett se látszó viszony­lataiból kiindulva vitát nyitni, kinek mit kellett volna tennie, kinek milyennek kellett volna lennie a fiú, a lány, a révész és bankár esetében? S ha a mesében ez a lány a hős és csak ez a lány fontos, miért kell őt a történelemből előhoz­ni egy mai erkölcsi kérdéseket nyitogató színpadi műsorhoz? S miután ezzel a vitával va­lóban nem lehet sokra menni, s még hazai irodalmi folytatás­sal sem lehet — Fehér Anna és Fehér László ballada! sor­sára utalunk — elfogadható történelmi tablót szerkeszteni a nő szerepéről, történelmet megtöltő szenvedéseiről és el- nyomottságánól, marad az egyetlen, az egészséges megol­dás: megszólaltatná a mai nőt, aki a mai sorsot ismeri, éli és mai magát vallja meg. Van ezekben a mai női val­lomásokban magány, magára maradottság, a munka idege­ket megpróbáló ritmusa, válla­lása az önállóságnak és annak, hogy nagyobb részt kell vállal­niuk a küzdelemben, a min­dennapoknak az eddigieknél tá­gasabb térképén kell helytáll­niuk, mint a megelőző korok asszonyainak. De mintha a de­rű, a női báj, a női finomság­ból származó játékosság nem kapna elegendő hangsúlyt eb­ben a nőkről szóló vallomás- sorozatban. S bár a teljesség igényét emlegetni nem lehet, néhány szerelmes vers színe­sebbé tette volna ezt az irodal­mi szőttest. .Vitatkoznunk kell a műsor mindkét részét befejező filmről is. Tóth János Játék című filmrészlete kísérőzenéjével együtt mai és igaz, nincs egyet­len felesleges kockája sem. Németh András dr. Fortitude című amatőrfümje kitűnő al­kotás. A tragikus sors mellé, vagy inkább fölé, az élményt magasztos érzésekkel megtöltő pravoszláv' liturgikus zenét szólaltat meg s ennek hallatán megfeledkezünk jóformán a képekén bekövetkező tragikum­ról Ez a két film önálló alko­tás, a témakörbe belevág és mégis idegen a műsortól. Anyagában és abban , hogy az elmondott versek, prózai szö­vegek színpadi hatását a mű­sor időtartamához véve jelen­tős mértékben kizárj ált. A szép szó, az emberi hang muzsikája helyett és után a film hangu­lati átállást kíván, és -ínnei a közönség vallja kárát Mindezt azért írjuk le így. ilyen kritikai éllel, mert ezt az együttest hároméves múlt­ja, eddigi sikerei és a megyei színpadok szempontjából fon­tos eligazító szerepe miatt fe­lelősség terheli. Eddigi össze­állításaikkal nevet szereztek maguknak a megyén kívül is, s ezért a nagyméretű, a szín­ház kereteit is kitöltő műsor- kompozíciónál minden apró. vagy jelentős szerkesztési-ren­dezési hiba felnagyítottan je­lentkezik. A Nők műsora kor­ban és térben lehatároltabb igényt és keretet követel, ha azt akarjuk, hogy a témául szolgáló erkölcsi mag ne mali­ján szét. S ha hozzávesszük* hogy a közönség erre a műsor­ra telt házzal válaszolt, kriti­kánk felelőssége is megnő. Az előadás női vezéralakját Morvái Éva személyesítette meg. ö ennek az irodalma szín. padnak egyik legerősebb egyé­nisége. Ivády László, Józsa Tamás, Kalmár Péter, Káicsor Margit, dr. Morvái Magda, Nagy Edit és Ripka Kálmán dr. részesei ennek a részletei­ben szép, szándékában min­denképpen őszinte, de szer­kesztésében és rendezésében kellőképpen át nem gondolt pódium programnak. Farkas András Dokumentum-regény XXVI. Öt pedig ma estére vacsorára várja Veesenmayer. Talán ép­pen ez lesz a nagy alkalom, amikor közük vele: Hitler döntött, a német csaljatok ak­cióba lépnek, s ő már másnap nem a csobánkai kis falusi szobában, hanem a budai Vár pompás lakosztályában hajt­hatja álomra fejét. Áz édesanyja lépett be a szobába. _ Egy úr van itt, fiam — mo ndta a mama. — Német úr. Téged keres! — Egy pillanat! — mondta a nyilas vezér és kiugrott az á évből. Sebtében öltözködött. Vil­lámgyorsan kapkodta magára ruháit, mint katona koriban ha riadó vo Az ott szerzett gyakorlatának köszönhette, hogy két perc alatt nagyjából elkészült. Arra már nem volt türelme, hogy rendbe is hozz i magát, meg is f csülköd jön, megborotválkozzék. Az ajtóhoz lépett. — Herein! — szólt Isi az ajtón, amelyet azonnal széles­re tárt. Ott Kurt Haller, Veesen­mayer titkára várakozott, — Jó napot, Szá’ssi úr! — nyájaskodott a titk:' aki kü­lönben elég gyakran úgy go- rombáskodott Szálasival. mint általában bizalmas emberei­vel. Az ő feladata volt, hogy tartsa velük a kapcsolatot, amikor Veesenmayer kevésbé fontosnak ítélte őket. Most azonban udvariaskodott. Szá- lasi gyanította, hogy ez az udvariasság valami kellemet­lent rejt számára. Talán va­lamilyen á+látszó ürüggyel az esti vacsorát akarja lemonda­ni Veesenmayer. Az ördögbe is, mindig csak várni... Mi­kor értik már meg a németek, hogy ki f.z az ember, akire igazán számíthatnak Magyar- országon? — Üzenetet hoztam a biro­dalmi követ úr őnagyméltósá- gától — mondta a titkár. — Parancsoljon, foglaljon helyet! — mutatott, helyet Hnüernak Szálas: a szobában álló egyetlen fotelban ö ma­ga a vetetlen ágyra ült. — Az esti vacsoráról van szó. — mondta a titkár. — A ■■övét úrnak cp-vősen a főha­di sráü'-ra kell repülnie... _ r>e hiszen.. . — kezdte Sz álas5, de a titkár nem hagy­ta szóhoz jutni. — ... Éppen ezért arra ké­ri, Szálast úr. hogy ne este, hanem délben keresse fel. Va­csora helyett együtt ebédel­hetnének. .. Szálasi boldogan elmosolyo­dott végre, ez eRvszer már PÉ»rn neki hanem a németed­nek sürgős a dolog. 1 — Vártam ide úgvan né­hány hívemet — mondta szí­nészkedve —, de ők maid bi­zonyára elnézést tanúsítanak, megértik, hogv hazám és az új Európáért vívott gigászi küz­delem érdekei szólítanak el közülük... Kurt Hallétre nem hatottak az ilyen megjegyzések... — Tudunk róla, hogy kisebb megbeszélés lett volna magá­nál — mondta. — Kemény Gábort már értesítettem, 5 is velünk ebédel. Ami pedig Vajnát és Kovarczot illeti, ők amúgy sem kaptak volna engedélyt, hogy kijöjjenek Csobánkára. Az SS-csapatok főparancsnokságán szűkében vannak az őrségnek, nem tud­tak volna kíséretet adni, különben a benzinnel is taka­rékoskodni kelL Csak a leg­szükségesebb esetekben ve­hetünk igénybe gépkocsit. A fronton minden csepp benzin­re szükség van. Szálasi azonnal elhatározta: hatalomra jutása után megfi­zet ennek a pökhendi kis dip­lomatácskának. Amikor majd kitüntetést kapnak azok, akik a legtöbbet tették német rész­ről a nyilas mozgalom győzel­méért, Kurt Haller kisebb ki­tüntetést kap majd, mint a többiek. Ettől majd bizonyéin észhez tér. Hogy rendreutasít- sa, ahhoz Szálasi nem érzet' elég erőt. Ilyen történelmi órákban minden energiáját le­köti a hatalom útjának egyen­gető se. Csak a legfontosabb kérdésekben kíván nyilatkoz­Az egykori vezérkari őrnagy az órájára nézett. — Mikorra vár engem Vee­senmayer úr? — kérdezte. — Pontosan délben kezdjük az ebédet! — mondta Haller. — A követ úr nem nagyon bírja a repülést, nem szeret teli hassal gépre szállni. Úgy­hogy nincs sok időnk, tulaj­donképpen indulhatnánk is... Szálasi elnéz/» kért, né­hány percre visszavonult a fürdőszobába. Gondosan bo­rotválkozott, aztán fésülködött. Jó sok olajat öntött a hajára. Az arcát hosszasan puderezte. Valamilyen gyerekkori bőr­betegségből Szálasi arcbőre meglehetősen rücskös volt, s ezt a szépséghibát igyekezett eltüntetni a pórusokba tömött púderral. Annyira hiú ember, hogy korábban, amikor kis pocakja nőtt, fűzőt is hor­dott. Erre most már nem volt szüksége. Jól­lehet, önmagá­nak nem kel­lett kivennie a részét a hábo­rús nélkülözé­sekből, külö­nösen az utób­bi hónapokban nem, amikor a német főpa­rancsnokság gondos gazda­sági hivatala ellátta őt élelmi­szerekkel, a sok izgalom miatt jó néhány kilót leadott koráb­bi testsúlyából Amikor elk'-szult, kedvtelve nézegette magái néhány má­sodpercig a ti! kör’ren. Aztán visszament a szobába. — Indulhatunk •- mondta. Az ajtó felé lepett. Kurt Haller is arrafelé tett egy ayors mozdulatot, de Szálasi megelőzte, ő ment ki először az ajtón. S magában bosszan­kodott az újabb sértésen. 3gv német követség! titkár nem akarta előre engedni a magyar államfőt! Nagy meglepetésére a gép­kocsi nem a Várba, az Űri ut­cába tartott, a német követ­ségre, hanem egy budai vil­lához. —- Ez ft**k«*arski konzul úr lakása, — magyarázta Haller. — A kö*-*l úr jobbnak tar­totta, hogv itt találkozzanak, mert a nemet követséget eset­leg fimedk Horthy bizalmi emb*r*i. N"m lenne kellemes, ha a kormányzó tudomására jutna, hogy Veesenmayer úr talál* ojoct önnel. Az ebédlőben Veesenmayer má- vérta Szálasit. Régi is­merőseként üdvözölte, s jóval nagyobb udvariasságot tanú­sított. mint Kurt Haller. Két kézzel rázta meg a kezét. — örülök, hogy látom, Szá­lasi úr! Már azt hittem, hogy nem tudja elfogadni a meghí­vásunkat. Hiszen önnek any- nyi teendője lehet most moz­galma vezetésével! Szálasi elégedetten mosoly­gott. Nem hallotta meg a Veesenmayer hangjából ki­csendülő iróniát A német megbízott ugvanis képtelen volt arra. hnev teljesen elrejt­se véleményé* Szálasiról Meg­vetése és utálkozása megma­radt. Mégsem tehetett mást, vele kellett tárgyalnia. S két okból sem maradt más vá­lasztása. Először: most már senki másban nem bízhatott meg, hiszen a szovjet csapa­tok már átlépték Magvarór- 1938 as határait. Szeged és Debrecen felé közeledtek, s ~sak ilyen, a hatalmat minden áron akaró alakok hajlandók a reménytelen helyzete* vállal­ni. Másodszor: már tudta* hogy Winkelmann-nal é$ Höttlle! szemben elvesztette fi játszmát. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom