Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-19 / 91. szám

A szakmunkásképzés reformja | BOROSS ELEMÉR: «Komm Koboldjaim, mint a lottó­reklám kobzosai, elcsendesült szobámban, villanyoltás után rámugrálnak a sötétben és meghúzgálják a fülemet; ki­töltötte már az e hetit? Ami az ő nyelvükön azt jelenti, hogy kiöntöttem-e már min­den hétre meggyűlt panaszai­mat? Hanyag ember vagyok, lot­tószelvényeimet is sokszor a zsebemben felejtem, pana­szaimat a fejemben, a note­szemben. Gyomromra, lelki­egyensúlyomra diétásán ügye­lek, a fejemből gyorsan el­párolog a felforrt limonádé, a panaszból derű lesz, bölcs mo­soly. Mert például amíg teli­talppal állt a tyúkszememen egy hústank útitárs, már az Erzsébet-hídon robogott ve­lünk az autóbusz, na és, gon­doltam, hiszen oly szép az esti égbolt alatt ez a gyöngéd vo­nalú erős híd, erősebb, mint ez a bivaly nagy test, amely a lábamon egyensúlyozik. No meg aztán, a tyúkszememet kivágja majd Sándor úr, csak időben kell nála feliratkozni A noteszem ugyan tele van panaszokkal, beharapott aj­tók, elfojtott mérgek, felfu­tott vérnyomások bejegyzé­seivel, de mindig csak egy- egy szó, néha még az se, csak egy szótag három ponttal, há­rom-négy felkiáltójellel. És elmúlik néhány nap, perge­tem a kis panaszkönyv lap­jait, böngészem bejegyzései­met és nem tudom megfejteni a saját jeleimet, jelképrend­szeremet. Álljunk meg: jelképrend­szer. Most eszembe jutott az egyik. Éppen erről a szóról: jelképrendszer. Mert ez is itt darvadozik az egyik lapon, pirossal is aláhúzva. Hát igen, most már tudom, emlékszem. Akkor írtam le, amikor va­lamelyik kritikus bevetette ezt az új fogalom-löveget és másnap már megrohanták a fegyvertársak a terepet és szétfutottak az elmart zsák­mánnyal. És jött a színházi beszámoló: a szerző jelkép- rendszere.., a könyvkritika: Márta, a hűtlen asszony múlt­jának jelképrendszere..., sőt, még a futballtudósításbon ü>: a jobb .szélen rakétázó Lepsé­nyi teljes bedobással fejtette ki jelképrendszerét, amely meghozta az eredményt, a bomba berobbant a kapuba. És megszületett minden idők legszebb gólja. Minden idők. Igen, igen, most már erre is emlékszem. Már nem is szókép, fogalom, költészet, mert már olyan köznapi, elnyűtt, elhasznált, mint egy régi tábornok pa­szományaitól, díszgombjaitól megfosztott, átalakított, ci­vilben elhordott egyenruhája. Minden idők. A notesz, ma­ga is régi, elhasznált, ahová beírtam, nem is, felírtam ezt a fogalmat, mint a tanár a diák nevét, firkák és aláhú­zások között hevernek ilyen szavak és mondatok: alapál­lás, atmoszférateremtő, gon­dolatébresztő, játéktér... a rendező külön feljegyzésre méltó zseniális érdeme, hogy megértette a darabot, a fiatal író életművét, minden idők legjobb szabályos formabontó darabját. Most még hadd pihenjen az életmű, a gondolatébresztő kritika, a szabályos forma­bontó darabról, a rendezőről, aki — ezt hajszálpontosan je­gyeztem ki annak idején az elmefuttatásból — „tudta, na­gyon tudta a dolgát, hogy ne­ki e darabot kell rendeznie:”. Az bizonyos, hogy a „min­den idők” fogalmazást még a háború előtt dobta be a köz­tudatba egy sportnyelvújító Kazinczy. Űristen, micsoda préda lett ebből a „minden idők legszebb sportriportjá­ból”. Nem sokkal később már a borbélyok minden idők leg­jobb ollójával vágták a haja­mat, az újságok eredményhir­dető kirakatai előtt tartott sportértekezleteken azon vi­tatkoznak a keménykalaposok és micisapkások, hogy Slózi, a minden idők legjobb center­csatára volt-e nagyobb, vagy Orth Gyuri, a minden idők legjobb focistája. 1967. április 19., szerda lásához. Munkaidő után, napi 4—5 órát töltött a szótár fö­lött s így viszonylag rövid idő alatt elsajátította a legfonto­sabbakat. Természetesen korántsem volt ez ilyen egyszerű, mint utólag hangzik. A tröszt tol­mácsának ugyanis a műszaki nyelvet kellett megismernie s ehhez előbb némi szakmai jár­tasságra is szükség volt. Elektromos és különféle sép- tani fogalmakkal próbált tisz­tában jönni, mert hát a bá­nyában sok mindennel nem találkozott addig. Tavaly, március elsején fog­lalta el új munkakörét. Né­met földön még nem járt, az idegen nyelvet idehaza beszéli a tolmács: valahányszor be­fut egv-egy szállítmány, addig, amíg az utolsó gép is el nem készül. Napjainak harmadrésze av­val telik, hogy felismeri az idegenből küldött alkatrésze­ket, azokat felhasználás sze­rint csoportosítja, elhelyezteti s elvégzi az ezzel összefüggő adminisztrációt. Azián lefor­dítja a különféle szerelési uta­sításokat, a naplókat s ott van mindenütt, ahol segítségére igényt tartanak. Még nem vizsgázott, de jól megértteti magát a német kol­légákkal, nyelvüket ügyesen tolmácsolja a magyaroknak. Egy kicsit „szerelésvezető”, egy kicsit „diplomata’’ is... Az idén negyven éves. PETÖFIBÄNYÄN VÉGF'ZTE EL az általános iskola VII.-— VIII. osztályát, kitűnő ered­ménnyel, s később ugyanígy érettségizett a hatvani gim­náziumban. Most a bányaipari technikum negyedik évfolya­mát végzi, az idén az oklevél megszerzésére készül. Ha túl lesz rajta — azt tervezi — orosz nyelvvizsgát tesz s utá­na pedig beiratkozik valame­lyik egyetemre. Mert: „tanulni nagyon jó.,.” feyónl) ü egy bevételét ^segítésére ták fel löknek. A sikeres bemutatók közül egynek a teljes bevételét vietnami pajtásaik megsegíté­sére ajánlották fel. ELŐSZÖR AZ ECSÉDI kül­fejtésen találkoztam vele, ta­valy ilyentájt, amikor a ha­talmas hányórendezőt szerel­ték a német és magyar szak­emberek. Nem kis büszkeség­gel magyarázta, hogy az a gép párját ritkítja idehaza, hason­lóval aligha találkozhatnék másutt. Másodszor a múlt hét köze­pén futottunk össze Visonta határában — mintha már ez­után mindig így kellene en­nek történnie — ugyancsak egy hányórendező mellett. Ez utóbbi azonban lényegesen nagyobb az ecsédinél s techni­kai megoldását tekintve jelen­leg a világon is egyedülálló — újságolta, hogy ismét szót váltottunk. Aztán élő prospek­tusként elém tárta az óriás legjellemzőbb adatait, s lát­hatóan élvezte a meghökkentő méretek, teljesítmények felet­ti csodálkozást. Lelkesen be­szélt a gépkolosszusról s be­vallotta: nagyon izgul érte, alig várja már, hogy kipróbál­hassák, levizsgáztassák végre. Miski hajós, a Mátraalji Szénbányászati Tröszt tolmá­csa. .. Mondja, hogy annak idején, amikor felkerekedett a Tisza- hátról, még más elképzelések vezették, egyszerűen csak pénzt akart keresni, többet mint a szegényes nyírségi föl­deken lehetett. Így szegődött a bányához s töltött éppen tíz esztendőt a frontfejtésen. S talán még tovább is ott maradt volna, ha közbe nem jön va­lami, ha időközben kíváncsi­ságból bele nem kóstol a könyvekbe, idegen nyelvekbe. Az orosszal kezdte és már a vizsgára készült, amikor meg­tudta, hogy trösztnél hosszú évekre inkább a németre len­ne szükség, mivel sok gépet várnak az NDK-ból. szót kel­lene érteni a külföldi szállí­tókkal, szerelőkkel. GYORSAN DÖNTÖTT, hoz­záfogott a német nyelv tanu­Ot előadás közi Vietnam rm ajánlót Az Egri III. számú Általá­nos Iskola úttörőcsapata Erős János címmel mesejátékot, Té­vedés és Susan-na, vagy Zsuzs- ka címmel vígjátékokat tanult be és adott elő az egri Me­gyei Művelődési Házban. A tantestület segítségével és az úttörők szorgalmával beta­nult színdarabokat ötször mu­tatták be pajtásoknak és a szü­Visontai emberek A gépszerelők tolmácsa a bizalom, ami az önértékelés lehetőségében mutatkozik meg, az elfogulatlanságot kö­veteli meg. Minden brigád a szocialista cím elnyerését tűzte ki maga elé. A tét nagy, de megéri az erőfeszítést. Ugyanis , ha az összes dolgozók kétharmada a szocialista brigádok tagjaként, vesz részt a vállalati felada­tok teljesítésében, akkor az építésvezetőség elnyerheti a szocialista címet. Innen már csak egy lépés — leegyszerű­sítve a dolgokat —. hogy a vállalat pedig, hasonló módon, a szocialista munka vállalata cím birtokába jusson. Nagyon erősködnek az ÉM Heves megyei Állami Építő­ipari Vállalat dolgozói, hogy a maguk választotta úton célhoz érnek, mert a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötve­nedik évfordulóját csak így ünnepelhetik meg méltókép­pen. Az első hónap figyelemre méltó eredményei őket 'gazol­ják. Ha a folytatás sem ma­rad el. kellemes meglepetést szerezhetnek önmaguknak. Mert minden csak rajtuk mú­lik, a siker feltételei nem hiá­nyoznak. íme: milyen nagyszerű for­dulatot hozhat néhány hónap! femf) jegyzőkönyvileg átadja. A szellemi dolgozók közül elsőnek a munkaügyi osztály kollektívája kapcsolódott be a munkaversenybe. Többek között felajánlották, hogy a gyöngyösi központi telep épít­kezésénél személyenként nyolc órát töltenek el társadalmi munkában. Az anyaggazdálkodási osz­tály versenyszerződést kötött a jó anyagellátás megszerve­zésére. Vállalásuknak az ered­ménye már az első versenyhó­nap idején, márciusban té­nyekkel volt mérhető. A március 1-én megkezdett munkaverseny első értékelése már megtörtént. Tegyük hoz­zá: önmagában ez a lény is a változás irányát, tartalmát jel­zi, mert a múltban nem volt rá példa. A legjobb eredményt a Haj­dú-brigád produkálta, össze­sen 155 pontot gyűjtött össze. Tíz ponttal kevesebbet a ver­senyben lévők közel harminc, 130 pontot pedig több mint az ötven százaléka ért el. Hajdú­ék egy elfogadott újítás segít­ségével kerültek március vé­gére az első helyre. Érdekessége még az értéke­lésnek, hogy azt maguk a bri­gádok végzik. Méghozzá a leg­nagyobb szigorúsággal mérve saját teljesítményüket, hiszen Az idén valami új pezsgés kezdődött el az ÉM Heves me­gyei Állami Építőipari Válla­lat munkaverseny-mozgalmá- ban. Tavaly ugyan már a kongresszusi verseny is job­ban ösztönözte a munkásokat, mint előtte bármi más vetél­kedés, de arra is azt kell mon­danunk: még nem volt az iga­zi. Igaz, akkor sem a dolgozók vállalkozó kedvével volt baj. Inkább azok hanyagolták el a verseny szellemének ébren tartását, akiknek a serkentés lett volna a feladatuk. Egy kicsit adminisztratív jellegű­nek fogták fel, egy kicsit for­málisan kezelték. Mindent megszerveztek ugyan, de a nyilvánosságot, a rendszeres értékelést nem biztosították a versenynek. Mégis szép eredményekkel zárult a kongresszusi verseny, ami főként a dolgozók önér­zetének volt köszönhető. Az éves feladatok elvégzésének felmérésekor meg kellett álla­pítani: a kongresszusi verseny jelentős segítséget adott a szá­zalékok pozitív irányú alaku­lásához. Mi történt az idén? Először is már a szervezés a nyilvánosság előtt folyt le. A különböző versenyfelhívások bejárták az összes munkahe­lyeket Nem maradt el a vá­lasz sem, a viszontfelhívás sem. Nézzünk néhány példát. A kilencven fős Hajdú-bri­gád versenyre hívta ki a vál­lalat valamennyi brigádját. Legfontosabbnak a szocialista cím elnyerését tartják. Havon­ta, személyenként három óra társadalmi munkát is felaján­lottak. Racskó György építésvezető felhívása szintén az összes építésvezetőkhöz szólt, ö maga vállalta, hogy a szocialista cí­mért küzdő brigádoknak a folyamatos termelés előfeltéte­leit megteremti. Havonta el­lenőrzi a brigádnaplókat. A fizikai dolgozók által kezde­ményezett újításokhoz a mű­szaki rajzokat elkészíti. Az idén minden átadandó lakás határidejét egy hónappal le­rövidíti. Studer János főépftésvezető versenypontjai között megta­lálhatjuk az új munkák idő­ben való előkészítésének biz­tosítását Az építésvezetők kö­zötti szorosabb kapcsolat ki­építésére havonta tart majd megbeszélést velük. A szak­ipar részére a határidőket egy hónappal lerövidíti. A szaki­parnak a munkaterületét egy hónappal az esedékes idő előtt »VtfVWVWVWWWVVVWVVWWV , Manapság pedig, egyik ! megdönthetetlen világcsú- ] esünk, hogy mi tudjuk a lep-] szebben kifejezni magunkat. > Nincs már jó öklöző, vagy', rossz, ez utóbbi csak pocsék ] vagy pancser, a jó öklöző pe-' dig kivétel nélkül mindig! minden idők legjobb bunyó- \ sa. | Kis sóhajaim is elillantak < már ebben az ügyben, nem', tipródom a költészet nevében, ] nincs közöm hozzá. Belenyu-i godtam, mint elhullott ha- \ jamba, a fellazuló zsigerekbe. \ És nem vagyok pipás, nem < majrézok. Mosolygok. Sőt ne-', vetek. És nem dühöngök, nem] panaszkodom, derülök azon1 is, amit kitaláltak a tollfor- i gató nyelvújítók. Akik nem-\ csak a tollat, de a nyelvet is] megforgatták. Akik kitalálták,, hogy a politikai tudósításba I a színház, a színházi beszá- ] mólóba a festészet, a zenébe1 o sport, a tárlati kritikába a! zene, vagy esetleg az egyip- ] tömi hieroglifák nomenklatú- • ráját kell belevenni. ! Ügy, amint az koboldjaim ] unszolására, e heti böngész-] dém alatt, egyetlen lappéi- > dányból kijegyeztem. Tárlat: „Komor hamuban ] oldható barnái az értelem j mindenhatóságát prof étálják”. ’ Külföldi tudósítás: „...teg-\ nap este fél 11-kor — az ed-] digi tüntetések forgatókönyve! szerint — ismét rohamlépé- ] sek zaja verte fel a kihaltnak] látszó középkori város utcáit”,; Vagy ez : „Indul a paprika, a retek,« o borsó.” í Mennyi ötlet, szellem, ere- J detiség. Várom hogy rövide-i sen: „beérik a MÁV új me­netrendje”, és a meteorológia I jelenti, hogy: „olcsóbb lesz a.r] idén a kánikula és Paltsnál1 drágul a csapadék”. í Jubileumi munkaverseny az építőknél A tapasztalatok feldolgozá­sát követően megtörténik majd az új szakmák kialakítása. Az elképzelés szerint széles körű általános képzést adnak majd a tanulóknak: s erre a szak- munkásejlöltek speciális isme­reteket építhetnek még az „inasévek” alatt, —- de termé­szetesen később is, amikor már elfoglalták helyüket a terme­lésben. Nem valószínű például, hogy a ma használatos kilenc­féle lakatosszakma megmarad: sokkal indokoltabb, hogy sze­relő-lakatosokat képezzenek: ezek megállják helyüket akkor is, ha járműszerelő szalag mel­lé állítják őket, ha karosszé­riát kell szerelniük, ha az épí­tőiparban helyezkednek el. — vagy ha a ma is ismert álta­lános lakatos munkakörét töl­tik be. Az automata szerszám- gép-beállító szakmában — ahol jelenleg csak átképzés folyik — valószínűleg megindul a rendszeres oktatás: hiszen a munkamegosztás jelenlegi fá­zisában domináns tényező az automatizálás. Az évek óta problémákat okozó forgácsoló kapacitás bő­vítése 1* megköveteli a képzés reformját Az egymáshoz sok tekintetben hasonló féltucatnyi forgácsoló szakma tananyagát össze lehetne vonni: egyik for­gácsol óágban jártas fiatal könnyen elsajátíthatná a má­sik, a harmadik szakmát is. Új tankönyvek Félreértések elkerülése vé­gett már itt szögezzük le: a most kezdődő „revízió” nem érinti a már kiadott szakmun­kás-bizonyítványokat A fel­mérésnek csak az a célja, hogy a jövőben a népgazdasági szük­ségleteknek megfelelő meny- nyiségben és színvonalon ké­pezzenek ki szakmunkásokat. A szakmai átcsoportosítás csak egyik része az idén kezdődő — másfél esztendőre tervezett — nagy munkának. Ha újra kö­rülhatárolják az egyes szakmá­kat: akkor át kell dolgozni a tananyagot is a korszerűsített normák alapján. Ez lesz a na­gyobb munka, — hiszen több mint háromszáz tankönyvet kell kidolgozni, megírni: az oktatási tervekkel, tanmene­tekkel együtt. Krajczár Imre szágban, ahol még a 13 akku­mulátorkezelőt is szakmunkás­sá avatták. Módosulnak a feladatok Jogos tehát a kérdés: érde­mes-e mind a háromszáz szak­mában fenntartani és folytatni a szakmunkásképzést? — a kérdésre a közgazdaság-tudo­mány fiatal ága, az oktatásgaz­daságtan keresi a választ. Mű­velői azt kutatják: hogyan le­het úgy irányítani az oktatási beruházásokat, hogy azok a jelenlegi és a várható szükség­leteknek megfelelő képzést és — korszerű szakmunkásgár­dát eredményezzenek? Magyar- országon most kezdi a vizsgá­latot az oktatás-gazdaságtan a Munkaügyi Minisztérium és a szaktárcák irányítása mellett. Javaslatokat dolgoznak majd ki az oktatás korszerűsítésére, arra, milyen új szakmát vegye­nek fel az Országos Szakmai Jegyzékbe, illetve melyeket tö­röljenek onnan. ArTa számíta­nak, hogy a jelenlegi szakmák száma a felére, másfél százra csökken. A háromszáz Ipari szakmá­ra kiterjedő tájékozódás feb­ruárban kezdődött. Tárcák, : ágazatok, főbb szakmacsopor­tok szerint munkabizottságok alakultak. Ezek — a népgaz­dasági érdekből, a kívánalmak­ból és a jelenlegi helyzetből kiindulva — mérik fel, hogy az a tevékenységi sorozat, ame­lyet egy-egy — ma szakmun­kásnak nyilvánított — dolgozó ellát, megmaradjon-e önálló szakmának továbbra is? Hogy úgy maradjon-e, mint eddig? Mert arra is lesz példa, hogy egyes szakmákhoz „hozzátesz- , nek még” valamit, másokból elvesznek, ha úgy találják, nem oda tartozó feladatok, ! munkakörök, tevékenységek is \ csatlakoztak hozzá. , II vasípar változásai Sejthetően nagy változások várhatók a vasiparban az „át- ‘ rendezések” sotám. Hét szakbi- ! zottság vizsgálja meg a kimon- : dottan vasiparinak minősített : 48 szakmát. (A hét bizottság ; hatáskörén már kívül esik a ; villamos- és műszeripar, a ko- ] hászati anyagvizsgálat helyze- ] tét pédig a vegyipari szakbi­zottság elemzi.) Ha valaki a céhrendszerben megszerezte a segédlevelet, biztos lehetett abban, hogy a „diploma” élete végig kiszol­gálja. Ma az inasévek alatt összegyűjtött ismeretek legfel­jebb egy évtizedre elegendő „muníciót” adnak, sőt — az észak-európai országokban végzett felmérések szerint — némelyik szakmában csak há­rom esztendőre. Mi az oka, hogy ilyen gyor­san elavul a szakmunkás-bizo­nyítvány? Az automatizálás követelménye Az ok főleg a vasiparban hallat magáról, állandóan vál­toznak az alkatrészek, a szer­számok és berendezések, s eh­hez zárkózik fel a szerszámo­kat gyártó ipar is. A vasipar­ban egyébként is hihetetlen tempóban fejlődik a munka- megosztás, ez pedig az Ipar- történet süllyesztőibe zúdítja a régi foglalkozási ágak egy részét. A felgyorsult technika újabb és újabb feladatokat, munkaköröket, teendőket je­lent: embereket kell kiképezni ezek ellátására. Az automati- kák, félautomatikák felesle­gessé teszik a szakmunkások egész sorát Helyettük az ed­digieknél képzettebb beállító, karbantartó személyzetet igé­nyelnek, s ugyanakkor meg­elégszenek a réginél lényege­sen képzetlenebb kezelőgárdá­val. A gépesítés, az automatí- záció és a társadalmi válto­zások is folytonosan módosít­ják azokat a követelményeket, amelyeket a szakmunkásokkal szemben támasztunk. Magyarországon jelenleg 300 szakmát tartanak nyilván, s az évek során alig ritkultak a szakmai jegyzék tételei. A céh­rendszer emlékét őrzi a fém­iparból a reszelőgyártó, a réz­műves, a brooztnűyes: ezekre a szakmákra manapság már alig akad jelentkező. A szak­mai utánpótlást mégis állami­lag fenntartott intézetekben és képzési keretek között biztosít­ják. Ma már az sem indokol­ható népgazdasági érdekekkel, hogy akad olyan gyár is az or-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom