Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-24 / 71. szám

■S"ij í'-’V • 4 Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságának küldöttközgyűlése A legféltettebb kincs a jövő nemzedéke A Pedagógusok Szakszerve­zete Heves megyei Bizottsága csütörtökön tartotta küldött közgyűlését Egerben. Broz- tnann János, az Egri Gyer­mekváros igazgatója tett ja­vaslatot az elnökség tagjaira, majd Gömböcz József megyei köznevelési felügyelő megnyi­tója után dr. Csicsai József, a Pedagógus Szakszervezet me­gyei titkára tartotta meg be­számolóját. A köznevelési fel­adatokon és az érdekvédelmi munkán keresztül számolt be az eredményekről. Kiemelte, hogy szorosabbá vált az isko­la és az élet kapcsolata, amely mindinkább követeli a munká­ra nevelés pedagógiai elvének megvalósítását, az általános is­kolákban megkezdett politech­nikai képzés folytatását. Hangsúlyozta, hogy a szak- szervezetek VII. kongresszusa alapvető feladatként jelölte meg a pedagógusok anyagi és erkölcsi helyzetének további javítását. — Köz-nonti vezetőségünk öt fé feladatot jelölt meg: a szakszervezetek politikai neve­lőmunkájának javítását, fele ■ lősségének növelését, a tömeg­kapcsolatok javítását, a szak­szervezeti munka konkrétabbá tételét és bizonyos szervezeti módosításokat. Befejezésül kiemelte: a párt azt kéri a nevelőktől, soha el ne felejtsék, hogy népünk leg­féltettebb kincsét, a jövő nem­zedékét bízza rájuk. Ezután Bodnár Istvánnak, a számvizsgáló bizottság elnöké­nek előterjesztése hangzott el. Az ezt követő vitában töb­bek közt felszólalt dr. Földi Pál, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Kolozsvári Ernő, a SZOT osztályvezetője is. A Pedagógusok Szakszerve­zete Heves megyei Bizottságá­nak összetételére vonatkozó jelölt-listát a küldöttek elfo­gadták és megválasztották a megyebizottság tagjait. Elnök: dr. Nagy József, a tanárképző főiskola igazgatóhelyettese, és a titkár ismét dr. Csicsai Jó­zsef lett. A bizottság 17 tag­ból áll. A szakszervezetek or­szágos kongresszusára öt kül­döttet, a megyei küldöttérte­kezletre hét küldöttet delegál­tak. Brozmann Jánosnak jó szak- szervezeti munkája elismeré­séül emlékérmet adtak át. (b) Húsvéti autósbál a Parkban Meglocsolnak minden hölgyvendcget Nyolcvan hannoveri autós nyugatnémet turista három na­pig Eger vendége lesz. Az autó­klub országos központjának meghívására érkeznek és az egri autósklub rendez számuk­ra bált az egri Park Szálló összes termeiben húsvét hétfő este. A bált a Gárdonyi gimná­zium tánccsoportja nyitja meg valódi palotással, magyar csár­dással és angol keringővei. Ez­után tombola színesíti a tán­cos zsongást. Húsvéti nyuszik, matyó hímes tojások kerülnek sorsolásra. Meglocsolnak min- den báli hölgyvendéget is... A német turisták megismer­kednek a város nevezetességei­vel, a mezőkövesdi matyóház­zal és részt vesznek népvise­leti „divatbemutatón” is. flz igényeknek megfelelően Bővítik az élelmiszerüzletek hálózatát a megyében Csak jövőre adják át majd azt a másik egri ÁBC-áruhá- zat, amit a vasútállomással szemben levő területen, a vas­utasklub szomszédságában emelnek. Szintén a jövő évi megvalósítás sorába tartozik egy ugyanilyen, 350 négyzet- méter alapterületű ABC-áru- ház kialakítása, amely a Ka­nadának nevezett városrész­ben, a templom előtti terüle­ten épül majd meg. Kettős gondja van a Heves megyei Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalatnak: egyfelől fel kell újítania, korszerűsíte­nie a már meglevő üzleteit, másfelől viszont olyan ellátat­lan területeken kell új üzlete­ket megépíttetni, amelyek mát évek óta hiányoznak. Ahogy Csépány Ferenc, a vállalat igazgatója tájékozta­tott bennünket, ezt a kettős feladatot az idén már közmeg­elégedésre szeretnék megolda­ni. Előbb tehát az új üzleteket vegyük sorra. Először is a Mátra. Ki tudja, hányszor emlegették már a különböző fórumokon, hogy a Mátra legfontosabb üdülési központjai nem rendelkeznek megfelelő üzletekkel. A Kéke­sen ez a hiányosság tavaly megszűnt. Az új élelmiszerüz­let a legkényesebb kívánsá­goknak is meg tud felelni. Az idén, az év végéig, Galyatető és Mátraháza kap modern, 150 négyzetméter alapterületű üz­letet, amelyek egyenként 700 ezer forint költséget igényel­nek. A megye székhelye, Eger. szintén új üzletekkel bővül. Még az idén, karácsony előtt be kell fejezni a Lenin út 8— 12. sz. alatt épülő ABC-áruhá- zat, amelynek alapterülete 350 négyzetméter lesz. Költségei 1200 000 forintot tesznek ki. A vállalat saját erőforrásai­nak felhasználásával építteti meg ezt az áruházat. Gyöngyösön, a déli város­részben most a nyáron kezdik meg a hétszáz négyzetméter alapterületű üzletház építését nyolcmillió forintos költséggel, ami kapcsolódó beruházás. A befejezésére a következő év nyarán kerül sor. A nyolcmil­lió forint már a berendezést is magába foglalja. A kisebb összegű munkák sorába tartozik a már meglevő üzletek felújítása, javítása, karbantartása. Az idén ezekre a feladatokra közel két és fél millió forintot irányoztak elő. Félmillió forintot pedig a be­rendezések és felszerelések bő­vítésére használnak fel. Végül említsük meg, hogy a vállalathoz tartozó 184 üzletet már mind felújították az el­múlt öt év alatt. A Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat tehát az idén is igyekszik a lehető­ségeihez mérten bővíteni és korszerűsíteni az üzlethálóza­tát. (—ár) Az asszony, meg Nem mindennapi bűnügy nyomozását fejezi be a napok­ban a Heves megyei Rendőr- főkapitányság. Mi történt ez év január 29-én éjszaka Eger­ben, a Rákóczi út 60-as számú házban? Miért és hogyan halt meg az 51 éves Nagy Lajos benzinkút-keze lő ? A nyomozás egy valóságos krimit tárt fel. „A férjem beteg" Január 30-án reggel öt óra után néhány perccel izgatott nő csengetett a rertdőrorvos lakásán: — A férjem nagyon beteg, haldoklik, talán már meg is hált, jöjjön sürgősen... Az orvos már nem egyedül ment A bizottságot meglepő kép fogadta a Rákóczi úti ház­ban. A férj a hálószobában feküdt holtan a sezlon mellett, felöltözve, keze-lába össze­kötve. Az orvosszakértői vizsgálat megállapította: fulladás okoz­ta Nagy Lajos halálát. „Csak megkötöztük" A rendőrség megindította a vizsgálatot. Meghallgatták ta­núként az özvegyet és a lányát is. — A férjem rendszeres«! ivott, állandó rettegésben tar­tott bennünket. Azon az estén is már aludtunk, amikor ré­szegen hazajött és bántani akart. Mintha roham lett vol­na rajta. Ügy védekeztünk a lányomal, ahogy tudtunk. Nagy nehezen lefogtuk, meg­kötöztük — vallotta az asz- szony meg a lánya. A rendőrség tovább folytat­ta a nyomozást, és ahogyan gyűltek a bizonyítékok, úgy derült fény az utóbbi évek egyik legraJináltabb módon el­követett emberölésének rész­leteire. Egy fél ház, ami 150 ezer forintot ér Közel 150 ezer forintot ér az a fél ház, amiben Nagy La­jos lakott. Még össze sem há­zasodtak, amikor az asszony már el akarta adni a házat. Gépkocsit akart venni és „élni akart”. 1965 októberében tar­tották meg az esküvőt, de ha­marosan már külön éltek a lakásban. Négyezer forintért kime­gyek a lakásból” — ajánlja az asszony. Nagyon rosszul éltek. Nagyné hajnalonként járt ha­za, s ezért a férj válni akart. Ez év február 8-ára tűzték ki az első tárgyalást. Nagyné jól tudta, hogy ha kimondják a válást, semmit nem kaphat a házból, hiszen az Nagy Lajos nevén van. De ha örökölné?!... A fele az övé! Nagyné január 27-én kapta kézhez a válóperi tárgyalásra szóló idézési Az „ügy” nagyon sürgőssé vált!... Az asszony ezer forintot ígért Január 28-én, vasárnap dél­ben Nagy Lajosné és lánya fel­keresték egyik ismerősüket, Lukács Józsefet. Nagyné segí­teni hívta a 18 éves fiatalem­bert: — Lakik a Rákóczi út 60-as számú házban egy asszony, akinek a férje idegbeteg és mindig üti a családját. Sze­gény asszony nagyon szeretné kigyógyíttatni a férjét, privát orvossal akarja kezeltetni, de az nem jön ki, csak akkor, ha megkötözik a beteget. Mert kü­lönben dühöng, nagyon erős ember. És ezer forintot Ígért ezért a „kis" segítségért. Lukács elhitte ezt a mesét, csábította az ezer forint is. így gyorsan megegyeztek. Ké­sőbb Lukács jónak látta, ha se­gítséget is visz magával, ezért felkereste egyik barátját — M. F. fiatalkorút —, akinek már csak 500 forintot mondott és ebből 200-at ígért a közre­működésért. A „segítség" női ruhába öltözött A két fiatalember pontosan a megbeszélt időre — este hat órára érkezett Nagy Lajosék- hoz. Csak a? asszony és a lá­nya volt odahaza. Természete­sen gyorsan kiderült, hogy tu­lajdonképpen Nagyné férjét kell „megkötözni”. Az ágyra már ki volt készítve a kötél... Nagyné mindent pontosan elmagyarázott és kioktatta a a lánya felfogadott segítőtársakat. Még női ruhába is beöltöztette őket* nylonkendőt kötött a fejükrej „ha a férj hazajön, a sötét elő­szobában (kicsavarták az égőt!) azt higgye, hogy a család várja”. Mikor mindennel felkészül­tek, az asszony lesben állt az ablak mögött, a lánya és a 17 éves fiatalember römizett, Lu­kács pedig rádiót hallgatott. Közben feketekávét is főztek, így ment ez éjfélig. Ekkor riasztott az asszony: „Jön!” „Jobban szorítsd!" Ezután már gyorsan ment minden. Nagy Lajos gyanútla­nul lépett az előszobába, Lu­kács hátulról elkapta, tenye­rével befogta a száját és a földre rántotta. A férfi segít­ségért kiáltott, mire az asszony gyorsan párnát hozott és azzal igyekeztek elszorítani a kiál­tást. A lány és a fiatalkorú közben gyorsan hátrakötötték a kezét, megkötözték a lábát, az asszony pedig Lukácsnak segédkezett és biztatta: „Job­ban szorítsd!” És Lukács egyre jobban szo­rította a szerencsétlen ember arcát a párnához. De még ez sem volt elég. Nagyné egy sálat is hozott, arra zsebken­dőt tettek és rákötözték a moz­dulatlan férfi arcára. Nagy Lajos ekkor már halott volt. / 17 éves segítőtárs még meg is jegyezte: „Na, ez meghalt, mehetünk a sitre!” Nagyné ezután félrehívta Lukácsot, leszámolta neki a bérgyilkosság árát, az ezer fo­rintot, majd így búcsúzott: — Senkinek egy szót se, ha meghal, mindent magamra vál­lalok. A két fiatalkorú elbúcsúzott. Lukács kifizette barátjának a beígért kétszáz forintot, Nagy­né pedig reggel negyed hatkor csöngetett a rendőrorvos la­kásán ... ★ A rendőrség a napokban fe­jezi be a nyomozást. Nagy Lajosné 48 éves laboránst, lá­nyát, Matyasovszki Erzsébet 21 éves főiskolai hallgatót, Lu­kács József 18 éves segédmun­kást és M. F. 17 éves fiatalko­rút — egri lakosokat — nye­reségvágyból, előre kitervelt módon elkövetett emberölésért vonja majd felelősségre az Egri Megyei Bíróság. (márkusz) Dokumentum-regény v. A titkos adó, amely a Vár pincéjében rejtőzött, s amelyet maga a kormányzó fia és me­nye tartott felügyelete alatt, Tost alezredesnek, a kormány­zó szárnysegédjének segítségé­vel éppen ezekkel a körökkel igyekezett kapcsolatot teremte­ni. Bakách-Bessenyei György­től, a volt berni követtől vár­nak üzenetet, ő tapogatózik a nyugati hatalmaknál — vajon mit lehetne tenni, hogy Ma­gyarország, ha már elvesztette a háborút, ne a határainál harcoló szovjet csapatok, ha­nem a tőle sok száz kilomé­terre lévő angol csapatok előtt kapitulálhasson. Bakách-Bessenyei minded­dig nem közölt semmi biztatót. >» i . ■ i— 1867. március 24., péntek A rejtjeles táviratok, amelye­ket hajnalig tartó munkával fejtettek meg Tost alezredes várbeli lakásán a kormányzói család tagjai, nem ígértek sok jót. Bakách-Bessenyei olyas­mit jelentett, hogy még ko­molyan sem hajlandók vele tárgyalni, a tervet fantaszti­kusnak, Horthyt pedig olyan embernek ítélik, aki megér­demli a sorsát. Tost alezredes most nem a sifré fejtésében segédkezik, hanem más konspirativ tevé­kenységgel van elfoglalva. Egy rejtett folyosón vezeti a kor­mányzói lakosztály felé gróf Bethlen Istvánt, akit Horthy megbeszélésre hívatott. Beth­len, aki Horthy valamennyi híve közül a legokosabb poli­tikus hírében állt egykori mi­niszterelnöksége óta, a német megszálláskor azonnal elbújt. Oka volt rá, hogy a Gestapótól tartson, a nagy úr, aki 1921- től 1931-ig, több mint tíz esz­tendeig volt miniszterelnök, s ő konszolidálta a szegedi főve­zér rendszerét, már Gömbös miniszterelnöksége óta ferde szemmel nézte, miként kötik a magyar királyi kormányok az ország szekerének rúdját a hitleri Németországhoz. S mi­vel mindez Horthy beleegye­zésével történt, a köztük lévő baráti viszony is megrom­lott jó időre. Később aztán, amikor a hadi események kezd­ték bebizonyítani, hogy Beth­lennek, aki a felsőház konzer­vatív ellenzékének vezetője­ként óvta többször is az or­szágot a túlzott elkötelezett ségtől, Horthv kénytelen volt elismerni: kár volt nem hall­gatni Bethlenre, kár volt vele összeveszni. Most, bogv sors­döntő elhatározás előtt állt. üzent érte. Inkepusztárcl, ahol Bethlen saiát birtokán rejtő­zött — tehát azért olyan na­gyon nem kereshette a Gesta­po, hiszen könnyen rálelhetett volna —, egy testőrségi gép­kocsi hozta fel a budai Várba. Itt aztán, a rejtett hátsó be­járaton és különböző folyosókon keresztül Tost alezredes vezet­te a kormányzói fogadószobá­ba. Az egybegyűlt urak nagy örömmel üdvözölték Bethlent. Természetesen maga Horthy Miklós szorított vele kezet el­sőnek, aztán a többiek, a „tit­kos tanácsosok”, akiket egy­behívott: Eszterházy Móric gróf, a dúsgazdag nagybirto­kos, Károlyi Gyula gróf, ma­ga is volt miniszterelnök, Ká­nya Kálmán volt külügymi­niszter, Perényi Zsigrriod báró koronaőr, a felsőház elnöke, három nyugalmazott tábornok, Röder Vilmos, Sónyi Hugó és Náday István. A kormány tag­jai közül is ott voltak hár­man, Lakatos Géza miniszter- elnök, Hennyey Gusztáv kül­ügyminiszter és Csatay Lajos honvédelmi miniszter. Kormá­nyon kívül ők is mindhárman katonák, tábornokok. Horthy vázolta a nehéz helyzetet: — Azért kérettelek magam­hoz benneteket, hogy mint minden nehéz órában, kikér­jem tanácsotokat... Nincs jegyzőkönyv, mellőz­tek minden formaságot. Az urak egymás szavába vágva vitatták meg a helyzetet. Hogy a háború elveszett, afe­lől egyiküknek sem volt kétsége. Hogy miként szabaduljanak meg be­lőle, azon már vitatkoztak egy sort. Különösen Lakatos, Hennyey és Csatay emlegették, hogv jobb inkább tovább foly­tatni, mint kitenni magukat a németek dühének. Végtére is ők, akik a kormányzó iránti hűség kedvéért vállalták a mi­niszterelnöki és a miniszteri poziciókat, nem szívesen fizet­nének ezért azzal, hogy a Gestapo fogságába kerülnek. A többi urak könnyebben el­rejtőzhetnek, amíg kialakul a helyzet, de a magyar királyi kormány aktív tagjai? Maga Bethlen szokott meg­fontolt módján folyton csak azt hajtogatta, hogy minél előbb véget kell vetni az egésznek. A helyzet kilátásta­lan, ez a legfontosabb ténye­ző. — A kormányzó úr már két­szer elhatározta, hogy fegy­verszünetet kér, s mindkét­szer a minisztertanács más­képpen foglalt állást! — ma­gyarázta Lakatos. — Ilyesmi az én időmben nem fordult elő! — jegyezte meg Bethlen, nem minden él nélkül. — Különben is, a ti feladatotok, úrak, hogy a kor­mányt a kormányzó úr elha­tározásának teljesítésére bír­játok. Katonák vagytok, őfő- méltóságára esküdtetek fel és ilyen nehéz időben készeresen is kötelez az eskü... Lakatos válaszként sóhaj­tott. Horthy pedig kijelentet­te: — Végleges és megmásítha­tatlan döntésem, hogy fegy­verszünetet kérek! A titkos tanácsosok elég hosszú vita után abban álla­podtak meg, hogy a harcot megszüntetik, de nemcsak nem fordulnak szembe a németek­kel, hanem azt is megengedik, hogy a német csapatok elhagy­ják Magyarországot. Náday tá­bornokot Rómába küldik az angol-amerikai főhadiszállás­ra, hogy onnan kérjen segítsé­get a szovjetek ellen, nehogy a fegyverletétel után a kom­munisták szervezkedhessenek Magyarországon. És végül La­katos kénytelen kelletlen el­vállalta, hogy másnapra rend­kívüli minisztertanácsot hív össze, s ott a kormányzói elha­tározáshoz megszerzi a kor­mány hozzájárulását Közben odakint besötétedett, Bethlen István fél, hogy nem jut ki a Várból azon az úton, ahogy bejött. Az éjszaka fo­lyamán a Gestapo ügynökei kettőzötten figyelik Horthy rezidenciáját: félő, hogy fel­ismerik, s el­hurcolják az egykori mi­niszterelnököt. Horthy min­denesetre meg­hívja, hogy va­csorázzon a családdal, az­tán majd meg­látják. A va­csoraasztalnál ott ül már Ili asszony és ifjú Horthy Mik­lós is. Tost alezredes, miután befejező­dött a titkos tanácsosok ülé­sei leszaladt a rejtekhelyre hogy felvált a a magas rangú rádió­ügyeleteseket. A vacsoraasztal asztalfőjén természetesen Hor­thy Miklósné foglalt helyet, a főméltóságú asszony, a nem­zet nagyasszonya. — Milyen jól néz ki, kedves Pista! — dicséri Bethlent. A bujkáló nevet: — Életemben először zavar­talanul átadhattam magam a magyar vidék szépségeinek! Egy kis hajnali lovaglás meg­hozza az étvágyat. Az áldott magyar napfény pedig jót tesz a magamfajta öregumak is! Csakugyan, Bethlen István úgy le volt sülve, mintha Ab­báziából, a Semmeringről, vagy más, miniszterelnöksége idején divatos üdülőhelyről tért volna vissza évi szabadsá­gáról a Sándor palota minisz­terelnöki dolgozószobájába. Csakhogy a miniszterelnöki palotához lakosztály is tarto­zik, kényelmes ággyal. De ott most Lakatos Géza hajtotta álomra a fejét, ha nem is ép­pen nyugodt éjszakája Ígérke­zett. De vajon hol töltheti a/ éjszakát Bethlen? A felvetődött ötletet, hogy éjszakázzék a budai Várban, hamar elvetették. Nem azért, mintha nem akadt volna itt üres szoba, üres ágy, egy vál­tásra való tiszta ágynemű, a vendég számára, hanem azért, mert maga a kormányzói kör­nyezet is tele volt hitlerista ügynökkel. — Aztán már tíz órakor itt lesz majd az a Veesenmayer és hallgathatom a szemrehá­nyásait! — fakadt ki Horthy — Nem Pistám, bármilyen szívesen látott vendég vagy nálunk, valami más megoldást kell keresni... Tehát nem maradt más hát­ra el kellett valahogy változ­tatni Bethlen István külsejét. — István bácsi, leborotvál- tatjuk a bajúszát! — javasolta Ili asszony. Még mielőtt a legfontosabb titkos tanácsos tiltakozhatok volna, a kormányzó neje l csatlakozott az ötlethez: (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom