Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-16 / 64. szám
Az egri hangversenyévad után Az Országos Filharmónia ötödik hangversenyével befejezte idei egri programiét. Amikor a ritkán hallott Brahms-szimfónia markáns záróakkordjai elhangzottak, a közönség lelkesen tapsolt es olyan sikeres évadot búcsúztatott, amely a korábbi évekhez képest néhány új vonási is mutatott. Helyes kezdeményezésnek tűnik, és az Országos Filharmónia azzal is megbecsüli a közönséget, hogy a műsortervet az évad előtt ismerteti és az évad folyamán be is tartja. Még akkor is, ha Igor Ojsztra- hot ígéri az előzetes. Nem véletlen. hogy táblás és pótszékes házak mellett zajlottak le az esték, kivéve az utolsó hangversenyt, amelyet hírve- rési ügyetlenség miatt — ha időben ilyen közel kerül két hangverseny egymáshoz, a plakátról szín és szöveg szerint annak kiabálnia kell — kísért csak mérsékelt érdeklődés. A komoly és klasszikus zenekari számok iránt tehát nemcsak megvan, de nőtt is az érdeklődés Egerben. Felmerül a kérdés: van-e, lehetne-e nagyobb igényt támasztani a Filharmóniával szemben? Egyrészt úgy, hogy egy-egy műsort ifjúsági bérletben is kapna a zenére oly fogékony fiatalság, másrészt kísérletet lehetne tenni esetleg arra is, hogy az október elejétől április végéig terjedő időben hat vagy nyolc, esetleg tíz hane- versenyt kapjon az egri közönség. A Budapesti MÁV és Postás Szimfonikusok mellett első ízben hallotta az egri közönség a Miskolci Szimfonikus Zenekart és Strauss—Schu- bert-estjük rokonszenvet ébresztett. Az említett zenekarokon kívül még más együtteseket is bele lehet kapcsolni eo- be a műsortervezetbe, mert a Filharmónia hazai zenekarai és gyarapodó külföldi kapcsolatai, a szólisták is lehetővé teszik a hangversenysorozat programjának bővítését. Az évad szólistái közül Igor Ojsztrah vitte el a pálmát, de elmélyült művészetet hozott Egerbe Antal Imre, Szabó Csilla is. Kettőjük zongorajátéka mellett a Ravel-muzsikál előadó Petri Endre külön művészi egyéniség. A műsor változatosnak mondható. A Gershwin-est keretében Hacsaturjánt is megszólaltatva a huszadik század is teret kapott a pódiumon. Viszonylag kevesebb volt az operamuzsika a korábbi évekhez képest. Nagyobb szabású magyar mű nem kapott helyet az idei műsoron. Az órató- rium-irodalomból sem hallottunk az idén megszólalni egyetlen remekművet sem. Ha a fenti megjegyzéseinket igénynek is tekintjük az Országos Filharmóniának címezve, szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az élő zenét — a rádió és a televízió állandóan figyelemmel kísért zenei műsora mellett is — akarja hallani a közönség. Más a felhangzó mű élménye a kitűnő akusztikájú egri színházban, a közönséget átfogó csend áhítatában és ünnepélyes közösségében, mint otthoni környezetben. Az évad zenetörténeti ismertetőit Pándi Marianne mondotta el. Ki kell emelnünk azt az igényességet és a stílusbeli határozottságot, ahogyan a megszólaló művek és alkotóik zenetörténeti érdekességeit, jellegzetességeit ismertette. Feltétlenül meg kell említenünk egy fontos rendezési kérdést. Az egri színház kis méretű színpadán nem lehet kényelmesen és minden karmesteri igényt kielégítően elhelyezni a nagyobb létszámú zenekarokat. A nyitott zsinór- padlás is sok hangot nyel el — feleslegesen. A színpad enyhe lejtése nem elegendő arra, hogy a zenekar hátsóbb alakzatai jól érvényesüljenek, a vonósok előnyös helyzete mellett. Szükséges tehát a fúvósokat lépcsőkkel, dobogókkal megemelni, a zsínórpadlás akusztikája kérdését felülbírálni és alkalmi megoldást találni, hogy a közönség a teljes partitúrát, valamennyi hangszer valamennyi hangját egészséges harmóniában élvezhesse. Mindezek ellenére sikeres hangversenysorozattól veszünk búcsút. Eddigi vendégeinket és az újakat szeretettel várjuk. A Filharmóniát pedig ar ra buzdítjuk, hogy nagyszabású művekkel, a magyar szerzőket is eljuttatva a vidéki városok közönségéhez, adjon tájékoztatást műsorszámaival a mai komoly zenéről, léptessen fel minél több szólítsát, mert a közönség nemcsak a muzsikára fogékony, de egy-egy művész egyénisége — példa van rá! — lázba tudja hozni. S ez a zenei élményen túl is nyereség! (farkas) A Tissa — a kertek alján A Tisza az út mellett. Ahogy kanyarog gépkocsink a poroszlói betonúton, nem látunk mást, csak vizet. A víz ott csobog a kopasz fák koronáinál, elfedte a község futballpályáját, és a kapufák néhány centire kiemelkedve, árván íürdenek az iszapos árban. A Tisza a kertek alá lopó- zott. A községi tanács udvarából közvetlen bele lehet lépni a folyóba. Pedig „hivatalosan” jó hat kilométerre hömpölyög a Tisza Poroszlótól. Most meg- duzzo.dt vizével átlépte a nyúl- gátalcat és mintegy 80 négyzet- kilométeres árterén terül el. A Tisza nő. Összekeveredik vize az Eger-patakkal, a kis Tiszával. Nem is folyó már, inkább tenger. Kedden a tiszafüredi hídnál 710 centis vízmagasságot mértek. A jelentések a második árhullámban további emelkedést ígérnek. A poroszlóinknak számítaniuk kell arra, hogy a szürke víz 750 centiméterre nő. Az idősebbek azt mondják, hogy ennyi víz legutoljára 1932-ben fenyegette a községet. A gátak tartják a vizet. Embereket:, emberi értékeket egyelőre nem fenyeget az ár. A folyóval küzdő szarvasok, őzek e~ - részét is biztonságba helyezték a környék vadászai. De a víz nő, további veszéllyel fenyeget. Már átszivárgás tapasztalható az út alatt és a víz kis tavacskává duzzadt az egyik ház udvarán. A kritikus fekvésű házakat fenyegeti a beázás. A víz a szélben hullámveréseivel még nagyobb ellenfél, gyengíti a védőgátakat. A Tisza mellett, mintegy 20 kilométeres gátszakaszon, Poroszló, Űjlőrincfalva között, a széljárásnak leginkább kitett részeken, az emberek a gátakon dolgoznak. 150-em rőzsete- rítéssel védik a gátat a hullámveréstől. Poroszlón felbőgött az az öt szivattyú, amelyik a víz átemelését végzi. mindig befelé dőljön. Molnár Károly növénytermesztő felcserélte munkaeszközeit a hatkilós fakálapács- csal. — Öt napja dolgozom itt a gáton. Naponta 12 órát is. Sajnos, megjött a szél, nagy szükség van arra, hogy ne lazsáljunk — mondja és megtörli gyér haját, mert hát a hat kiló az hat kiló és a háta mögött már sorakoznak a cölöpök. Tehergépkocsi közeledik Poroszlóra. A szélvédő üvegre nagy piros betűkkel ez van írva: Árvízvédelem. A gépkocsivezető, Gyurkó Rafael, reggel 8 óra óta utazik Füzesabony és Poroszló között. f t&laszol as illetékes: Rendeződött a Balázs gyermekek sorsa Március 5-i számunkban „Veszélyben van az életük — négy gyermek koldulni jár” címmel írtunk a rózsaszent- mártoni Balázs családról. Cikkünkre a Hatvani Járási Tanács vb-elnökhelyettese válaszolt: A Balázs gyermekek ügyében egyszer már 1965. június 8-án intézkedés történt: amikor az apa 9 havi szabadság- vesztés büntetésének letöltését megkezdte, a gyermekeket ideiglenesen állami gondozásba vették. A büntetés letöltése után Rózsaszentmártonba költöztek, s arra való hivatkozással, hogy Balázs Dezső állást vállalt, s havi jövedelme 2000 forint körül van, kérték az állami gondozás megszüntetését, Végül is többszöri kérésre 1966 szeptember 8-án az állami gondozást megszüntettek. Sajnos csak átmenetileg rendeződött a család ügye, a községi gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság és a tanács-vb vezetői többször is ellenőrizték a család helyzetét (októberben, decemberben, 1967. januárban) s megállapítva, hegy Balázs Dezsőnek nincs állandó munkaviszonya, segítséget is adtak neki az él helyezkedésben. Ebinek ellenére nem helyezkedett el, még alkalmi munkát sem vállalt Március 3-án végül intézkedés történt a gyermekek újbóli állami gondozásba vételére, s március 6-án a három nagyobb gyermeket az egri gyermekotthonban, a negyediket a Mátravidéki Erőmű lakótelepén lévő csecsemő- otthonban helyezték el. A szülők elhelyezésére a Hatvani Konzervgyár igazgatója intézkedést tett, a járási rendőrkapitányság, a járási tanács vb igazgatási osztályával együtt pedig felielentést tett Balázs Dezső ellen, ifjúság elleni bűntett elkövetése miatt. A továbbiakban így hangzik a levél: „A fentiekben kifejtett intézkedések ellenére mégis azt kell mondani, jogos volt a Népújság március 5-i cikke, tárgyilagosan adott tájékoztatást a Balázs gyermekek sorsáról, akik szüleik hanyagsága és felelőtlensége miatt a szomszédoknál, nemcsak a magul:, hanem egy esetben szüleik számára is kéregettek. Ezek indokolttá és szükségessé teszik, hogy a jövőben a hatósági. szervek az ifjúság nevelésével többet foglalkozzanak, s a jövőben még következetesebben kívánunk eljárni azokkal szemben, akik szülői kötelezettségeiket elhanyagolják. A magunk részéről levontuk a karvulságot, de jó lenne, ha elgondolkoznának ezen a Balázs Dezső útját járó szülők KLADT—KONDRATYEV: Dokumentum-történet 10. Magyarok őrzik az őranyvooatot Panacsevet éjszaka álmából rázta fel a küldönc. — Azonnal kérik az állomás- parancsnokságra ! Itt már várt rá Koszuhin. KH ember volt vele, külsőre nem oroszok. Egyikük magas, szurokfekete hajú férfi, barátságosan mosolygott és az orosz nyelvet törve így szólt Pana- csevhez: — Érted, elvtárs! Add le őrséget. Ezredünknek parancsa van kísérni Aramyvonatot. Panacsev Koszuhinra nézett. Az félrevonta. — Az okmányaik rendben vannak. A megbízólevél is. Ismerős csekistával jöttek. Ismert emberek: magyar internacionalisták. A jelszót azonban nem tudják. S miért nem kaptunk utasítást a hadsereg- parancsnokságtól? — Várj csak — felelt Panacsev —, utánanézünk, nehogy baklövést kövessünk el. Nem fát szállítunk. Panacsev kisietett a szobá#67, március 16., csütörtök ból, s őröket állított az ajtó mellé. Aztán Koszuh innal a távirász helyiségébe ment. — Add le a következőket, de azonnal — mondta Panacsev a távírásznak: „Az 5. hadsereg forradalmi bizottságának. A köztársaság állami kincseinek őrzését nem adhatom át a nemzetközi ezrednek, miután senkitől nincs hivatalos parancsom. Várom az utasítást a készüléknél. A 262. ezred 3. zászlóalj parancsnoka: Panacsev.” Néhány perc telt el feszült várakozásban. A készülék nemsokára működni kezdett, gyorsan gördült a szalag: „Panacsevnek, a 262. ezred 3. zászlóalja parancsnokának. Megparancsolom, hogy adják át az önökre bízott állami kincsek őrzését a „Harmadik Internacionálé” hadosztály első nemzetközi ezredének, mihelyt megkapják azt a szerelvényt, amellyel visszatérnek Irkutszkba. A végrehajtásról értesítsék ...” Világossá vált, hogy a 3. zászlóaljat átvezénylik a frontra, hogy részt vegyen a szétvert fehér seregek végleges felmorzsolásában, az arany őrzését pedig átadják a „Harmadik Intemacionálé” hadosztály 1. nemzetközi ezredének. Az Aranyvonat őrzése április 12-én délután négy órától a nemzetközi ezredre hárult. A Fordította: Pető Miklós vonatkozó jegyzőkönyvet Varga István ezredparancsnok és Mihályi Kálmán ezredkomász- szár írta alá. Az 1. nemzetközi ezred nemrég, 1920 januárjában alakult a Kolcsakék elleni, Irkutszk környéki harcokban. Alapvetően magyarokból, továbbá németekből, csehekből stb. állt, akik a sors akaratából Szibériába kerültek, s a döntő pillanatban a szovjethatalom oldalára álltak át. Akadtak köztük orosz és ukrán katonák is. Az ezred parancsnoka, a 26 éves Varga István magyar internacionalista, 1920-ban lett a Szovjet Kommunista Párt tagja. 1916-ban mint az osztrák —magyar hadsereg főhadnagya esett fogságba és került a krasznojarszki fogolytáborba. Varga István több magyar bajtársával, Hedrich Richárd- dal, Mihályi Kálmánnal, Oldal Gézával, Papp Józseffel, Pogo- nyi Antallal és másokkal, megszökött a táborból és jelentkezett a Vörös Hadseregbe, s annak soraiban küzdött az ellenség ellen. Ennek az ezrednek volt egyik századparancsnoka Zalka Máté. A nemzetközi ezred parancsnokai és katonái furcsa benyomást keltettek külsejükkel. Ugyanis azt a csukaszürke egyenruhát viselték, melyet a Kolcsak-ha dsereghez tartozó lengyel légionistáktól zsákmányoltak. Különböző félreértésekre adott okot az öltözékük, de a piros szalag és a csillag mégis felismerhetővé tette őket. Az internacionalisták két zászlóaljának őrizete alatt (az ezred harmadik zászlóalja Krasznojarszkban maradit) most már tovább gördülhetett az Aranyvonat nyugat felé. Naponta legalább háromszor ellenőrizték a vagonokat, az ajtókat, a zárakat, s a Koszuhin, illetve a stáb vagonjában levő ellenőrzési könyvbe rendszeresen bevezették: „A kontroll megtörtént. Minden rendben.” 1920. április 16-án Lenin táviratot kapott: az Aranyvonat Omszkba érkezett. Ide futott be a kormány választávirata, Lenin aláírásával, azzal a rendelkezéssel, hogy tovább kell szállítani a kincseket Ka- zányba. A távirat — látva, hogy maga Lenin írta alá — fellelkesítette a kísérő személyzetet és az őrséget. Gj orsan megtettek minden előkészületet a továbbhaladásra. A szerelvényhez kapcsolt vagonokba berakodták az omszki bank aranytartalékát is. Április 21-én este már minden készen állt az indulásra. Koszuhin és Varga István újra ellenőrizték a kísérő személyzetet, az őrséget, géppuskákkal erősítették meg a mozdonyt és az elöl haladó vagonokat; elterjedt u' 'áras a hír a városban arról, hogy a banditák támadásokat intéznek a vonatok ellen. Még indulás előtt a pályaudvar távirdájából közvetlen vezetéken táviratot adtak fel: „Kreml, Moszkva. Lenin elvtársnak. A 10950 sz. rendkívül! szerelvény Omszkból április 21-én, moszkvai idő szerint 20 órakor, elindult nyugatra.” (Folytatjuk) 1 Poroszló községben a Tisza gátjain 150 ember szorgosko- dik. Képünkön Tóth Lajos árvízvédelmi segédőr és brigádja rőzsekötegekkel védi a gátat a hullámveréstől. (Foto: Fóti) — Tóth Lajos árvízvédelmi segédőr, jelentkezem — vágta vigyázzba magát a gáton az idős tsz-tag. Lajos bácsi 1947 óta végzi alkalmanként feladatát a folyónál, — és sajnos, a Tisza Poroszlónál elég sok alkalmat adott az árvízvédelmi munkára. — A húsz év alatt a legnehezebb az volt, amikor néhány éve a víz az ölünkbe csapta a nehéz munkával levert rőzse- kötegeket. Tóth Lajos brigádja — legtöbbjük a helyi Űj Erő Tsz tagja — szembeszegül a hullámokkal és nagy kalapácsokkal ütik az iszapba a rozsét tartó cölöpöket. — Nem jól van így — kiáltja Lajos bácsi és már ugrik is, hogy maga csinálja —, a karó — Szivattyúalkatrészt és üzemanyagot hoztam. A mai nap már két helyen volt szükség alkatrészcserére. Borsod- ivánkábód is kértek segítséget a Rima-gátra. Szerelőt vittünk magunkkal és most már ott is hibátlanul dolgoznak a szivaty- tyúk. A tehérgépkocsá „legénysége” nem tudja, mikor fejezi be aznap a műszakot. Addig dolgoznak, amíg a víz feladatot ad. Poroszló környékén a víz az úr — a községben az ember. Készülnek a gátakon az újabb vízszintemelkedésre, újabbak állnak be a munkába, nehogy a szőke Tisza zabolátlan hullámai kárt tegyenek, emberben, községben. (fóti) Szakszervezeti oktatás negyedmillió tisztségviselőnek telével. A szakszervezeti központok többsége is indít tanfolyamot, ahol a gazdasági mechanizmus reformjából adódó szakszervezeti feladatokra készülnek fel a hallgatók. Az szb-titkároknak, továbbá a szakszervezeti apparátusok politikai munkatársainak, és a megyei bizottságok titkárainak, akik a gazdasági mechanizmussal összefüggő párt-, illetve állami oktatásban "észt vettek, egyhetes kiegészítő tanfolyamot szerveznek a SZOT központi iskolán. A szakszervezeti oktatás vidéki központjaiban pedig az igényeknek megfelelően ősztől kezdvl háromhetes tanfolyamok lesz nek az szb-titkárok és a tér melési bizottságok vezetői re*, szere. (MTI) Körülbelül egy hónap múlva fejeződnek be a szakszervezeti választások, a SZOT azonban már felkészült a mozgalom régi és új aktivistáinak oktatására, képzésére. A gazdaságirányítás új rendszerével, valamint a mozgalom időszerű kérdéseivel összefüggésben csaknem negyedmillió szakszervezeti aktivista oktatását tervezik. Ezen belül előreláthatólag 80—85 ezer új tisztségviselőt készítenek fel gyors ütemben a legalapvetőbb feladatokra. A szakszervezeti vezetők egy része a párt és a minisztériumok által szervezett tanfolyamokon vesz részt, a SZOT központi iskoláján pedig április közepétől háromhetes tanfolyamok indulnak, 660 szb-titkár részvé-
