Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-12 / 61. szám

-/

Albérleti rapszódia

Fura dolog, de

apró ügyeskedők, kopott egzisztenciák s kegyszerkereskedők szabják meg nekem, miként s hogyan éljek. ★

nincs autóm, se lakásom, vaságyon alszom s szokásom, hogy esténként számot vegyek, hű társ-albérlőim, a legyek, el csendesed tek-e?

S ha egyszer jövendő fiam, valami ócska könyvet lapozva, albérlő — erre a szóra bukkan, elmondhatom majd nyugodtan: se al-, se társ- és semmiféle bérlők, ma már ilyenek nincsenek,

.,. csak lakások, és abban emberek...

MOLNÁR JENŐ:

<Timiéi

Csattan a vonatütköző: erre felébredek.

Benéz a vén Nap. a szeme hál jogos, nagy beteg.

Ráült a tél sűrű köde, küzködik, végre lm pattan a hályog, rám köszön a roló résein.

Talpra hát! Elúszik a nap! nógat a földi rend.

Csak a vén mackók, mormoták horkolnak ide!ént.

Jó reggelt! — zúgják sorba mind a bútorok, falak.

Főhellyé dajkált az álom a jó dunna alatt,

Végigpaskol a fürge fény, a rolószülte bot.

Jó reggelt család, nagyvilág! Kezdjük hát, itt vagyok!

—Hány órakor szokták meg. zavarni?

t— 8-kor.

— 7 JO-kor Önnél lessek — ígérte.

Pontosan érkezett, a készülék közelében leült és reggelizni kezdett. Zsebkésével kolbászt szeletelt vastagon, és néhány kortynyi italt nyelt le az üvegtermoszból.

Nyolckor csengett « telefon.

A szerelő lenyelte a kolbász maradékát, felemelte a hallgatót és higgadtan a füléhez emelte.

— Nem! — kiáltotta. Nem a Korynt szövetkezet, hanem magánlakás. És ne merészelj még egyszer hívni, te nyomorult! Most pedig takarodj! — Villámokat szórt szemeivel és a hallgatót a villára helyezte.

Ettől kezdve nyugodtan ét mélyen álhatom, lassanként elfelejtem a zavarásokat.

A szerelő valóban rendkívül tehetségesnek bizonyult.

Fordította: Gémes Mikló»

8

1967. március 12, vasárnap

KEREKES IMRE:

— Szomjas vagyok — mondta a nő. Feküdt a fűben, a szemét rá se nyitotta a fiúra.

A fiú hallgatott egy darabig, aztán megmozdult, előkoíorta a nő táskájából a termoszt. Lassan baktatott lefelé a dombról a turistaházhoz. Itt-ott újságok címlapjai hevertek a fűben. Elolvasta a nagybetűs címeket, azokon tűnődött, míg leért.

rösök.

De akiket én védek, azok ártatlanok s ok nélkül szenvednek súlyos üldözést. A bírói elfogultság áldozatai ok. Ez a meggyőződésem. S e meggyőződésem sok megfigyelésnek, bő élettapasztalatnak s erős megfontolásnak eredménye. Kötelességem, de jogom is e mellett rendületlenül állami.

Mind igaz ez s gyakran előforduló rendes, megszokott bűnberben meleg elismerés kísérné nagy munkáimat. Ám ez a per rendkívüli.

A vérvád szörnyű alakja állt a világ előtt!

Mi az a vérvád voltaképen?

Minden tórténetalkotó fajnak más a vallása. Még a keresztyén vallás is más meg más a nagy emberfajok és a nagy nemzetek szerint. A fajok és a vallások Is türelmetlenek egymás Iránt. A tömegek mivelt- 6égé a legmiveltebh nemzeteknél se jutott még el bölcseleti magasságra és tisztaságra. A tömegek faji és vallási türelmetlensége Időnként annyira feszül, hogy megkívánja a harcot. A zsidó más faj és más vallás. Hadat üzennek neki. A hadüzenet egyik ősi megszokott alakja a vérvád. Ezer éves alakja s a babonás bit által megszentelt alakja.

Előáll a bare. Művelt korunk szelídebb módszerével, de azért könyörületlen szenvedélyével folyik a harc. A harcba belevegyül az önzés, az életnek a munka és siker versenyéből fakadó gyűlölködése s a politikai cselszövénye Is. Valami vólet- lenség belekeveredik a harcba s annak perjogi, bírósági alakot ad.

De per ez már «mOfogvat

Dehogy per. Csak az alakja az. A régi harc az. a fajok és a vallások egymásközti feszengésének harca. Amelyben az emberszeretetnek és tiszta elmének kell szembeszállni a tömegek babonájával és szenvedélyével. A bíróság a bajvívó tér. a védelem képviseli az emberszere tetet és tiszta elmét. A cél a babonának és szenvedélynek legyőzése.

Kezdettől fogva így ismertem föl szarepemet e négy perben.

De éppen ezért kezdettől fogva mindig lehetőinek tartottam, hogy akadnak izgatok, akik botrányt készítenek ellenem, s ha a hírlapok csúf rágalmai és gyanúsításai ártalmamra nem lehetnek, utoljára a személyes támadástól se riadnak vissza s merényletekre is készen lesznek. S a végtárgyalás alatt erre csak Nyíregyházán lehet alkalom.

Ennek elejét kellett venni. Saját érdekemben is, de az ügy érdekében is.

sokan vagyunk s csak én fizetek...

— a költő ezen

meditál,

s a padlórésen

kíváncsian,

kikandikál

egy svábbogár

★

olcsón adom, sipog a házinéni s potom hatszáz csupán — valóban nosztalgiám: ó, trójainak lenni, lakhattam volna — falóban.

Csak az vígasztal:

az új lakónegyedek mellett,

már nem „íőbérlők” diktálják a rendet,

Rendkívül tehetséges meg kell hát fizetni. A technika minden csínját-bínját ismeri. Arany kezei vannak okos feje. Remek fickó és ráadásul rokonszenves is. Erről majd magad is meggyőződhetsz.

Délután jelentkezett a szerelő.

Havonta ötször jött ki lokálomra a telefonközponttól a szerelő, hogy megvizsgálja készülékemet. Helyreállította az összeköttetést. Közölte, hogy minden rendben van. Nagyon örültem szavainak, végre újból iól működik a készülékem.

Ám a következő napákban ugyanabban az órában a jól ismert hang újból felébresztett Mintha semmi sem történt volna.

— Korynt szövetkezet?

t—! Nemi

— Bocsánatért esedezem —■ restelkedett — újabb téves Icapcsolás történt

— Csekélység válaszoltam. — Hozzászoktam, nem tesz semmit

Megpróbáltam újbői elaludni. Eredménytelenül. Az udvarias ember ismételten és ismételten felhívott, hogy azután illedelmesen bocsánatot kérjen.

Tanácstalanságomban egy hónap múlva barátom segítségét kértem. Javasolt is egy szerelőt.

— Nem lesz olcsó mulatság.

A.NATOL PETONKOVSKt:

Mi volt akkor az igazság?

Az ország egyik legelső ál- lamférfiának komoly szemrehányást tettem, miért nem emeli föl szavát a zsidóság ellen oly fenyegető szenvedély- lyel űzött izgatás csillapítására?

— Hát belenyúljak az igazságszolgáltatásba? Hát zsidót már ne lehessen fölakasztani?

Ezt felelte. Pedig egyébként a legnemesebb és világosabb lelkek közé tartozott.

Miben láthatta akkor a fői- izgatott tömeg az igazságot?

— Föl kell akasztani a zsidókat!

Heumanraban keményen eltalál! ó hősi szellem lakott, soha se maradt adós a felelettel. S az izgatókat megfelelő vastag szavakkal jellemezte. Szavait széthordták, túlozva, ferdítve elterjesztették. Emiatt támadt megyéjében ellene némi ingerültség De a vármegye előkelői közt hatalmas barátai alca diák. S mart a város lakossága jó embernek ismert», bizony a tömegtol se tarthatott.

őszintén meg kell vallanom: a legnagyobb ingerültség ellenem volt Az úgynevezett népszerűtlenség az én nevemet és alakomat vette körül legjobban. Így mondták sokan nekem is, így beszélték országszerte, s így írták napon- ként a hírlapok.

Sok érthetetlen dolog van a világon. Valóban a logika törvényei a tömeg gondolkozásában és szenvedélyébe» nem a legerősebb, nem a leghatalmasabb törvények.

Engem okolt s engem kárhoztatott a tömeg azért, hogy a vérvád szétfoszLott s a vádlottak megmenekültek. Pedig nem én voltam a bíróság, akinek hatalmában állott őket elítélni vagy fölmenteni S az ország mind a három fokú bírósága egymás után egybehangzóan ártatlanoknak találta őket, holott a másod-, és harmadfokú bíróság elhatározására egyáltalán semmi befolyásom nem lehetett

A szenvedélyes gyűlölködés nem fontolgat. Jelszó kell neki és áldozat. A zsidókat nem tudta, a bíróságot nem akarta áldozatul nyerni: tehát ellenem intézte rohamait

Nem törődtem vele. A népszerűség ni ncs kincs, sok nemes öröm forrása. Gyakran nem is lehet könnyűszerrel eljutni hozzá. Gyakran csak a halál után támad föl, mikor nem sokkal ér többet mint a sír- halmon tenyésző virág annak, aki a sírban nyugszik. A népszerűség iránt soha se voltam érzéktelen.

De vagy gyönge vagy hitvány lélek az, aki a népszerűséget célnak tekinti. Művelt társadalomban s szabadsághoz szokott államban a népszerűség óriási erő és hatalom — de csak eszköznek a közérdek becsületes szolgálatára. Aki nem erre használja, hanem önző célokra vagy hivalkodásra: az súlyosan vét nemzete ellen s működése nemcsak káros, hanem gyakran utálatos is.

Egyetlen percem se volt az életben, amikor féltem volna a népszerűtlenségtől. Éreztem, hogy az irodalom és a közélet terén érdemes munkát végezni elég erőm van. Bíztam magamhoz, hogy ily munkáim mindig lesz bennem elég buz- góság. Hát bizonyára visszatér hozzám a szükséges népszerűség, ha most elfordul is tőlem.

Egyébiránt messze tőlem sohase távozott el. Időnkint hátat fordított, de közelemben maradt, hogy ha kell, kéznél legyen.

A nagy perben pedig igazam van.

Hiszen vádlottakat védek, akik szenvednek. Védem őke1 szabadon, nyilvánosan, bíróság előtt, az alkotmányos jog korlátái közt s e jog pajzsa alatt. Az ily védelem még akkor is szent és tiszteletre méltó, ha a vádlottak igazán bűIgazi botrány csak egyetlenegy fordult idő a tárgyalás egész tartama alatt 1

Szeyfferth Ede királyi 155- 1 Ügyészi helyettesen, a közvád i képviselőjén már a tárgyalás alatt észre lehetett venni, nogy ] ő nem hisz a vádban s mihelyt i a tárgyalás sorrendje megengedi: elejti azt A közönségnek i asddóüldöző hevesebb, szén ve- i Jólyesebb része e miatt mély gyűlöleteit táplált ellene. Külö- i nősen Ömody Géza, a megyé- i nek egykori szolgabírája s moat a megye egyik kerületé- i nek országgyűlési képviselője. BszWtri lakos és bérlő, a vizs- < gálóbírónak a vizsgálat alatt egyik benső bizalmasa. Köz- ’ tudomásé volt, hogy a zsidó- ! éHencB országos mozgalomnak I ő volt egyik vezetője. 1

önody Géza a tárgyalás har- 1 mincegyedik napján, július <

19- én, Szeyfferth Ede főügyészt 1 a törvényszéki teremhez veze- i tő lépcsőn, tehát a bíróság be- < lyiségében, személyesen meg- i támadta, súlyosan sértő sza- < vakkal Siette s botjával is : megfenyegette. S nyíltan kijelentett szavad szerint azért, < hogy hivatalos kötelességének < gyakorlatában őt megzavarja, s

Súlyos eset volt, nagy fel- 1 tűnést keltett, beleütközött a i büntető törvénybe is. Szeyf- i feírbhet mindenki nemes fér- < fiúnak s buzgó és derék tiszt- ! viselőnek ismerte, nyomban illetékes jelentés ment róla kor- > mányhoz, bírósághoz, zajt ütött 1 belőle a sajtó is. '

A kormány a vármegye fő- 1 ispánját táviratban utasította 1 a megfelelő óvintézkedések megtételére. A főispán átírt a ^ bírósághoz s átiratát a július i

20- iki tárgyaláson olvasta föl !

áz elnök. i

Az átírat így szólt:

„A kormánytól nyert utssitáe ' folytán azt, ki a bíróságot vád- < lót, vagy védőket megfélemlíteni megkísértené, bárki legyen. minden kivétel nélkül hatalommal fogom ártalmatlan- < ná tenni**.

Tudomásul vettük. Jói van. , Erős szó az az átírat, de mégis- : csak szó. Több botrány nem történt ugyan, de az a botrány , mégis megtörtént annyira, : hogy a közvádló, az államnak ' az a magas állású igazságügyi képviselője még se kapott ' elégtételt, a jogrend megsértése még se vont maga után megtorlást s aki a jogrendet megzavarta, annak meg se görbült még hajaszála se. De hát akkor olyan világ volt. A zsidók ellen s a zsidók jogainak őrződ ellen akikor büntetlenül tehetett véteni.

De most már a főispán átirata után futótűzként terjedt el a hír, hogy a védők se mentsenek, az ő személyük biztossága is kétséges, őket is fogják bántani.

E hímek nem volt igaza.

Három védőtársam: Funiták, Friedmann és Székely ellen éppen nem volt semmi ingerültség. Mind a háromnak egyénisége inkább engesztelő, mint izgató.

Heumann Nyíregyházán lakott, s a társadalom őt valláskülönbség nélkül kedvelte korábban. Talán éppen ezért támadt ellene néma ingerültség. Miért védi a zsidókat? Tőle mint zsidótól is megvárták volna, — így okoskodtak — hogy álljon félre s engedjen szabad utat az ügy lefolyásának. A balgatag közönség azt hitte, hogy a védelem csak az igazság kiderítését akadályozza.

Igazság!

• 125 esztendeje született Eötvös Károly ügyvéd, író, újságíró és politikus, aki a tiszaesz- lári vérvád-perben az ártatlanok védője volt. A per anyagát nagy sikerű háromkötetes művében adta közre, amelyből a fenti részletet közöljük.

EÖTVÖS KAROLY*:

A NAGY PER...

fiú — pedig tudod, hogy beszélni kell.

— Fogunk is — mondta a n$

— annyi időnk van még estig

— Nagyon kellene — mondta a fiú.

— Persze, de ha tudsz, még

hallgass egy kicsit.

— Megpróbálok — mondta, a fiú. — Lemegyek a turistaházhoz, megnézem, kik jöttek, aztán eszünk.

— Mindent megettünk — mondta a lány. — Két zsemlye van még a törülköző alatt, de már biztosan megszáradtak.

— Hozok szendvicset, láttam, van sonkás, meg sajtos, vagy inkább ebédelni akarsz odalenn?

A nő a kezével intett, hogy

nem akar ebédelni. Mielőtt elindult, a fiú kivette a törülközőt a táskából és összehajtotta. Megemelte a nő fejét, alácsúsztatta a törülközőt. A csomagból kivett két cigarettát, a zsebéből előhalászott egy doboz gyufát, odatette a nő feje mellé.

— A napszemüvegemet..; —n mondta a nő.

— Folt marad az orrodon, meg a szemed körül.

— Nagyon éles a fény — mondta a nő.

A fiú kivette a táskából a napszemüveget. A lány az ujja hegyével segített neki eligazítani. Aztán fogta a táskát és elindult lefele a domboldalon.

A pincér figyelmeztette, hogj* kész az ebéd, meg is mutett***

zott. Szűk ruhája egészen felcsúszott, a combját napoztat- ta, néha megemelte a térdét Mezítláb volt, a cipőt a fiú vette le róla, s gondosan lerakta oldalt. A fiú ült a fűben, Fecskét szívott, időnkint a gondosan letett cipőre nézett, őrizte.

A cipő nemcsak cipő volt.

Felvette a nő lábának tartását. A nőnek keskeny csípője volt, de járásnál nagyon puhán rím gáttá. Ez mind benne volt a cipő formájában, legalább fél éve használta már. Hegyes orrú cipő volt, alacsony tűsarokkal. A nő ebben remekül tudott járni, minden mozdulata könnyen érvényesült. A fiú nézte a cipőt, és látta, ahogy a nő jön felé az utcáin. Úgy hatott rá, mint a reggeli első szippantás a cigarettából.

— Alszol? — kérdezi» a fiú

A nő intett a kezével. Nem akart beszélni de ezt is csak jelezte. A fiú felnézett a turistaházhoz, egy régi fekete kocsiból két nő szállt ki, a férfiak az első ülésen maradtak. Ezeket figyelte egy ideig, aztán szétmorzsolta a Fecske maradványait és a háta mögé dobta.

— Azt mondtad, hogy ma beszélünk... — mondta a fiú.

— Jó... — mondta a nő. — Hiszen én mondtam.

— Vagy később akarsz?

— Később — mondta a nő. — A napon nagyon jó hallgatni.

— Nem bánom, — mondta a

A presszós hideg szódát töltött a termoszba. Egészen megtöltötte, még ki is buggyant, mikor a dugót rányomta.

Negyedórát tartott az út, közben a nap is odébbállt. Két- három felhő keringett a domb felett. Időnkint halvány árnyékkal terítették le a dombot, aztán a turistaházat.

Mire vísz- szaért, a nő e-1 szundikált. Végiggurította a hideg termoszt a nő homlokán.

— Naaa... — mondta a nő, de a szemét erre se nyitotta, fel. Nyújtotta a kezét és ujjaival zongorázott a levegőben, hogy oda kéri a termoszt Csak aztán ült fel, kihúzta a dugót és ivott. Néhány csepp végiggurult az állán, le a fűbe. Visz- ;zaadta a fiúnak, újra lefeküdt, éppen úgy, mint ivás előtt.

— Köszönöm — mondta a pillái mögül. Nem lehetett tudni, aludt, vagy gomdoiko-