Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-12 / 61. szám

Tekintetes Közigazgatás Krónika a múltról MmMsM 1967. március vasárnap rára. Több mint kétszázszoros nyereség egy árun, tegyük hozzá: élelmiszeren — nem te­het a szocialista tartalmú ke­reskedelem célja. Az ilyen ke­reskedelem sehogy sem tetsz­het a munkásoknak, a bérből és fizetésből élőknek. FIGYELMEZTETŐ TANULSÁGOK Nagyon hasznos volt a tava­lyi kísérleti jellegű működése a gyöngyösi fmsz-nek, ha en­nek a működésnek a szükséges és figyelemre méltó tapaszta­latait is le tudják vonni. Mert kell a kereskedelmi üzlethálózatot is fejleszteni, kell a városban olyan üzlete­ket is építeni, amelyek eddig nem vágtak bele az fmsz jelle­gébe, mint amilyen az ipar­cikk és a lakberendezési tár­gyak árusítása, de nem lehet elhanyagolni a kis községek apró boltjait sem. Ha a városi új üzletek külsejükben és áru- készletüben Is ki tudnak elé­gíteni minden igényt, ez na­gyon jó dolog. De hogy Gyön- gyössolymoson gond legyen a kenyér, Gyöngyösorosziban ne legyen az fmsz-nek boltja, hogy Gyöngyöshalászon a ta­nácsi anyagi támogatás fel­ajánlása után is vitás legyen az fmsz iparcikk-üzletének megteremtése, ez már nem jó dolog. Ezt az intő figyelmeztetést is meg kell látnunk mindabból a hasznos kísérletből, amit ta­valy folytatott a Gyöngyös és Vidéke Körzeti Földművesszö­vetkezet. Mert itt nem valami elvtelen kompromisszumot sür­getünk, hanem a legfontosabb elv figyelembevételét: az egyénnek is csak az lehet iga­zán hasznos és jó, ami a kö­zösségnek, a társadalomnak is az. G. Molnár Ferenc Aztán tette ezt úgy is, hogy : hét termelőszövetkezettel kö- : tött szerződést, aminek értel­mében a közös gazdaságok árui­kat az fmsz-nek adták el, a haszon egy részét pedig az fmsz-től visszakapták. Mindez nagyon jó így, na­gyon hasznos a nyereség foko­zása szempontjából. Van azon­ban szépséghibája is. A SZOCIALISTA JELLEG Nem szabad farizeusnak len­nünk, tehát ki kell monda­nunk, hogy a szocializmusban is okosan kell gazdálkodnunk. Ez az okos gazdálkodás azon­ban a szocializmusban — le­egyszerűsítve a dolgokat — kétoldalú kötelezettség. Egy­felől: biztosítani kell a gazdál­kodás jövedelmezőségét, másfe­lől viszont: alapvetően figyel­ni kell a közös érdekekre is. Magyarul: arról van szó, hogy nem lehet farkastörvé­nyeket uralkodóvá tenni a pia­con. Nem lehet alapkövetel­mény a nyereség mindenáron való fokozása. Az nem szo­cialista tartalmú, töltésű ke­reskedelem, gazdálkodás, ami erre épít. A mechanizmus re­formja leegyszerűsíti ugyan az áru útját a termelőtől a fo­gyasztóig, ha ez lehetséges, ha ez szükséges, de nem azért, hogy egy kereskedelmi szerv, akár az fmsz: még nagyobb jö­vedelemhez jusson, hogy a ki­került közvetítő szervek jöve­delmét is besöpörje a kasszá­ba. Mert a gyöngyösi fmsz-nél ilyen törekvés valósult meg. Például: felvásárolták a cse­resznyét négy forintért, és ugyanezt eladták a fővárosban tíz forintért. És ez csak egy, de nem az egyetlen példa. Megugrott az fmsz tiszta nyeresége? De mennyire! Ki­nek a kárára? A lakosság ká­Lassan már ott tartunk, bár­miről beszéljünk, előbb vagy utóbb elhangzik a kifejezés: a gazdasági mechanizmus re­formjának szellemében. Egy kicsit már kezd gyanús lenni ez a megjegyzés, ha halljuk, jobban odafigyelünk, mert úgy érezzük, itt valamit leplezni akarnak, valamilyen oknál fog­va meg akarják magyarázni a bizonyítványt. Persze: óikkal és jogos ma­gyarázatként gyakran kell hi­vatkozni a reformra. Mint ahogy a Gyöngyös és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet is teszi, ha a tavalyi működé­séről kell számot adnia. Mert ez a szövetkezet 1966-ban már kísérleti jelleggel néhány új vonást épített be működésébe, és tette ezt figyelemre méltó gazdasági eredményekkel. Sikerült azonban olyan ta­pasztalatokat is produkálnia, amire feltétlenül fel kell fi­gyelnünk. AZ EGYIK OLDAL: A NYERESÉG Ráfizetésből nem lehet meg­élnünk, mondjuk, és igazat mondunk. A nyereséges gaz­dálkodás reális követelmény. Ebből a helyes tételből in­dult ki a gyöngyösi fmsz is a múlt évi működésében, és a következménye: több miint két és fél millió forint tiszta nye­reség. A legnagyobb hányadot eb­ben a felvásárlás képviseli, közel kétharmados arányban. Vagyis: az fmsz jól kereske­dett, alkalmazkodott a piac törvényéhez, mindenkor a ke­reslet és a kínálat erősségére figyelt. Tette ezt úgy is, hogy az áru egy részét a fővárosba szállí­totta, ahol nagyobb haszonnal tudta értékesíteni, mintha a helyi forgalomba juttatta vol­na. Tette ezt úgy i®, hogy a zöld­ség-gyümölcs boltoknak enge­délyezte a helyi felvásárlást, az itteni dolgozóknak az árrés harminc százalékát térítette meg bérjelleggéL A következ­ménye ennek az intézkedés­nek: ezek az üzleték majd­nem két és fél ezer mázsa árut vásároltak fel, lényege­sen javult a lakosság ellátása zöldségből és gyümölcsből. dalmi haladásért. Sorsunk és felemelkedésünk -ma is elvá­laszthatatlan a világ haladó erőinek, a nemzetközi reakció ellen, a szocializmusért folyta­tott küzdelmétől. Ezt doku­mentálják a Kommunista Ifjú­sági Szövetség soron követke­ző rendezvényei. A KISZ-alapszervezeték és bizottságok 1948—1919 és 1945. a három forradalmi korszakhoz kapcsolódó helyi történelmi eseményeket és emlékeket gyűjteményes kiállításokon mutatják be. A KISZ KB, a televízió és a Művelődésügyi Minisztérium együttesen meg­hirdetette a „Hazám, hazám, té mindenem” művészeti vetél­kedőt. A megyék legjobbjai március 15-ón és 21-én az elő­döntőkön, majd április 4-én a legjobbak a döntőben szerepel­nek a televízióban.. A forradalmi ifjúsági na­pok fontosabb rendezvényei: Március 14-én este az Erkel Színházban megnyitó ünnep­ség, (amelyet a televízió is közvetít). Március 15-én koszorúzást ünnepségek lesznek az 1948-as szabadságharc emlékműveinél, emléktábláinál, vagy esemé­nyeinek színhelyén. Részt vesz­nek ezeken a kisdobosok — a felsőfokú tanuló ifjúság, illetve a dolgozó fiatalok. Március 20-án ünnepélyes Kl'SZ-taggyűléseken emlékez­nek meg a Tanácsköztársaság­ról és a KISZ újjászervezésé­nek 10. évfordulójáról. Emlék­lapot kapnak a 10 éves KISZ- tagok, fáklyás felvonulások te­szik emlékezetessé az ünnep­ségeket. 21-én megkoszorúz­zák a Tanácsköztársaság em­lékműveit. Április 4-én az új KISZ-ta­gok fogadalomtételére kerül sor az ország valamennyi köz­ségében, városában. A Forradalmi Ifjúsági Na­pok keretében, „Feltámadott a Tenger” címmel a három tör­ténelmi eseményhez kapcsoló­dó játék- és dokumeint-filme- ket mutatnak be országszerte. Az eseménysorozathoz tartozik még az Országos Diákparia^ ment, amelyet Budapesten ren­deznek meg, középiskolásolt és szakmunkástanulók részek telével, április 3-án és 4-étf Népünk legjobbjai minden korban vállvetve küzdöttek más népekkel a szabadságért, a függetlenségért és a társa­Töríéiielmünk sorsfordulóiról emlékeznek meg a fiatalok hogy „emeljünk szobrot a lel­kűnkben”, jegyzőkönyvileg örökíttessék meg a visszacsato­lás „történelmi jelentősége” az­zal a szent fogadalommal, hogy ezt a pillanatot az igazi nem­zeti megújhodás kezdetének” tekintik. Javasolta, küldjenek dísztáviratot Hitlernek, Musso- lininek és Moscickinék, akik „Magyarország szent _ ügyét a sikeres befejezéshez jutatták.’ A jövőt ecsetelendő olyat is mondani kegyeskedni méltóztá- tott, hogy „nemzeti erényeink és erőink turulszámyakon bon­takoznak majd ki.” És végül javasolta: „a kifosztott felvi­déki véreink támogatására megindított „Magyar a magya­rért!” mozgalom céljaira az egyesített vármegyei ebadó ter­hére ötezer pengőt” szavazza­nak meg. És megszavazták. Választási népoktatás — fegyverrel Végül hadd idézzek fel egy választási intermezzót, amely korántsem a Horthy-kor társa- dalmának „békés hármónláját” bizonyítja. 1936. júliusában, amikor Ivády Béla lemondott a pásztói kerületben szerzett mandátu­máról, majd újra indult a man­dátumért a július 12-én meg­tartott időközi országgyűlési választáson, már fegyver is dördült.. „A választás után Ró- zsaszentmártonban fegyver­használatra is sor került” — jelentette az alispán a tele. tör­vényhatóságnak. Átlapoztam, átolvastam az Eger—Gyöngyösi Újság 1936-os évfolyamát. A mindennapok akkori krónikásai erről a fegyveres népoktatásról mélyen hallgattak, s csak az alispán mert róla jelenteni, szőkébb honatyai körben. A régi mu­lasztást pótolja most a mai kö­telesség; a kötelesség, hitelesen tudósítani a múlt elhallgatott, s tán el is felejtett dolgairól. Patakjt Dezső hogy a tek. Közigazgatás tárgy- . sorozatába vétetett? Cikket írt < a Nyugat-ba, „amelyben a ma- ■ gyár nemzeti kultúrának a ne­veléssel és magával a magyar , nemzettel szemben hazafiatla- nul nyilatkozott.” A törvényha­tóság az írót ezért „elítéli és eljárását a magyarság megta- . gadásának minősíti.” Határoza- tilag rögzítették — dr. Kürti Menyhért gimnáziumi igazga­tó javaslatára — hogy „azt a tervszerű aknamunkát, amely- lyel egyes magyarul író csopor­tok a nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodást gúnyolják, a magyar nemzeti kultúra érté­keit igaztalanul ócsárolják, a tiszta erkölcsöt szemérmetlen érzékiséggel megfertőzik, s mindezzel a magyar nemzeti államot alapjaiban lazítják és bontogatják, keserű és fájó ér­zéssel elítéli.” Mindezt keserű dühvei azért idéztem, mert egy másik ma­gyar íróról, Herczeg Ferencről, aki a feje búbjától a talpáig teljességgel Horthyéktól kapta hírét és tehetségét, emigyen emlékeznek vármegyei honatyá­ink, határozatilag: „a legna­gyobb élő magyar író, akinek szava és írásai ma már az egész művelt világ közmegbecsülésé­nek örvendenek.. Ebadóból táplálkozó nagy magyar érzés 1938. november 12-én a tör­vényhatásági bizottságot rend­kívüli díszközgyűlésre hívták egybe. A tárgysorozatnak egyetlen pontja volt: „ A vár­megye alispánjának előterjesz­tése a magyar lakta Felvidék Visszacsatolásával kapcsolat­ban.” A díszközgyűlés első szónoka He dry főispán volt; javasolta, Csupa könnyekre indító és szívszaggató úri cselekedet ez. Használt csendőrruhák — olcsón Nemcsak az éhező, ínséget érző szegényekre gondolt a tek. Közigazgatás nagylelkűséggel, hanem azokra is, akiknek nem telik a keresetből rendes ru­hára. Az alispán, egy ízben ezt je­lentette a törvényhatásági köz­gyűlésnek: „A kiselejtezett csendőrruhá­kat ez évben is eljuttatjuk az igénylő községekhez. Egy öltö­zet ruha 2,50 pengőbe, egy pár cipő, vagy csizma 2,50 pengőbe kerül körülbelül.’ Lehet, hogy a csendőrruha- akcióra gondolva nyilatkozta később Hedry főispán, hogy a vármegyében „békés harmó­niában él a jő szándékú mező- gazdasági munkásság, az ambi­ciózus kisbirtokos társadalom és a hivatását mindig komo­lyan teljesítő nagybirtok”, hogy a vármegye vezetőségének nincs más törekvése, mint hogy „olyan szociális intézkedést te­gyen, melyek megfelelnek a kor követelményeinek?” A falusi szegénység felöltöz­tetése a kimustrált csendőr­ruhákba, ez valóban a Horthy- rezsim korköveteiményének leginkább megfelelő intézke­dés! 4 nemzetgyalázónak bélyegzett Móricz A törvényhatósági bizottság közgyűlési határozatai közt tal­lózva, egy helyütt Móricz Zsig- momd nevével találkoztam (8) kgy. 5862/a 1931. számú ha­tározat.) Mit tett vajon nagy­szerű kritikai—realista írónk, leiével — egy ún. kijelölő bi­zottság választott. Az 1935. január 1-től 1939. december 31-ig terjedő időre a vármegyei törvényhatósági bi­zottság tagjainak betűrendes névjegyzéke részletesen felso­rolja a tagsági jogcímek meg­oszlását. Az örökös tagok csu­pa földbirtokos, felsőházi tag, vagy országgyűlési képviselő, a virilisták csoportjában is csu­pa ismerős nevű földbirtokos, vagy magas tisztségű egyház­fit találunk (Beniczky György, Baráczius József, dr. Borhy István, dr. Fáy Viktor, dr. Dőry Gyula, Gosztony Sándor, Knis- ton Endre, Meyer Béla, gróf Sztáray Taszáló stb.) Az egy­szerű néprétegek képviselőit hiába keressük az általánosan választott tagok között is. Úri fillér eskedés „A törvényhatósági bizottság erejének megfeszítésével járul hozzá annak a szociális harc­nak enyhítéséhez, melyet társa­dalmunk jelentős rétegének megélhetéséért vívni kell” — így szónokolta fennkölten az 1936. április 27-i rendes tavaszi közgyűlésen Hedry főispán. Mit jelentett valójában ez az „erőmegfeszítés?” Azt jelenti, hogy megszün­tették a lövésztanfolyam-ala- ' pót, s annak minden vagyonát • — 10 íillérnyi készpénzét és 8 ' fíllérnyi értékű holmiját — a ‘ „vármegyei szegény alap” ja- I vára utalványozták. A „várme- ' gyei székház építési alap”-ot is ' megszüntették, innét 17 pengő ■ 20 fillér készpénz és 4 pengő 95 fillér érték utaltatott át a .szociális harc enyhítésére.” A „vármegyei távbeszélő alap” megszűnte is csak a szegé­nyeknek kedvezett 2 pengő és 36 íillérnyi vagyonnal, A levéltár csendjében meg- zizzen a sárgult papírlap: „Meghívó Heves vármegye Törvényhatósági Bizottsága 193... év ........... hó__nap­já n tartandó rendes tavaszi közgyűlésére.” Olvasom a Bú­zás vm. főjegyző úr jegyzetté és hedrii Hedry Lőrinc dr. főispán hitelesítette közgyűlési jegyzőkönyveket. A gépírt so­rok visszavisznek a Horthy-re- zsim napjaiba, évtizednyi ide­jébe, abba a korba, mikor a Tekintetes Közigazgatás szabá­lyai, korlátái és parancsai irá­nyították az állampolgárok cse­lekedeteit, mikor a magyar lelkek útját tilalomfákkal, en­gedélyekkel és rendeletekkél cövekelték ki, lépésenként. Idézzük ezt a múltat, mai szem­mel. Akinek isten vagyont adott A törvényhatósági bizottsá­got választották. De választó, vagy választott csak az lehetett, aki bizonyos vagyonnal rendel­kezett, házzal, földdel, vagy bankbetéttel. A legtöbb adót fizetők — a virilisták közül válogatták ki a bizottsági létszám 2/5-ét; a bi­zottság másik 2/5-ét választot­ták, s a létszám fennmaradó 1/5 részét az érdekképviseletek és felekezetek küldöttei töltöt­ték ki. Hivatalból volt delegált az alispán, a főjegyző, a másod­jegyző, a tiszti főügyész, árva­széki elnök és ülnökök, a tiszti főorvos, a járási főszolgabírák alügyészek és a megyei váro­sok polgármesterei. A mérleg nyelve a bizottság érdekképvi­seleti, felekezeti és állami szak­hivatali csoport kezében volt őket erősítették az örökös ta­gok, akiket — a főispán elnök­gyobb a törődés velük, mint régebben. Mondtam is a szőlő­szomszédomnak, aki szintén maszekoskodott, és örökké ké­szülődött a belépésre, hogy megelőzlek, komám. Ékre azt mondta, ha az adója felét ki­fizetné a szövetkezet, ő rögtön aláírna. Dehát ilyet ugye a kö­zös nem vállalhat. Én is kifi­zettem minden tartozásom, mi­előtt szóltam az elnöknek, hogy belépnék. — S miként fogadták a szö­vetkezetben? — Nem tagadom, tartottam attól, hogy nem bírom a „kö- zösködést:’. Mikor először ha­zajöttem az új istállóból, azt kérdezte az asszony: „aztán szóltak-e hozzád?” Kiss Lászlónak könnyű volt megnyugtatni feleségét, hogy a kollégák jó állattenyésztők, takarékos, igyekvő, barátságos emberek. Most már szinte saját magá­nak is furcsa, milyen gyorsan beleszokott az új módiba, hogy milyen hamar belérögződött a közös vagyon féltése, védelme. — Képzelje, hogy az exportra szánt bikák alá jeges alomszal­mát hoztak. A szegény jószág nem tudott rajta pihenni, úgy ugrott fel róla, mint a rugó. Pedig olyan szépen pihen, hí­zik a jószág, ha rend® abra­kot, almot kap. Az ám, az alom... Látja, ez az én sé­relmem. Itthon is nevelek jó­szágokat, és a szövetkezet 60 forintért ad egy mázsa szal­mát. A trágyát meg öt forintért viszi él tőlem. Hát mondja, igazság ez? A csendes délutáni beszélge­tésen sorolja vég nélkül a kö­zösben szerzett élményeit, örö­meit, gondjait és közben szíves kínálásokkal tölt a poharakba az aranysárga debrőiből, amely még a régi maszek tőkéken ter­mett, de amelyek jövőre már mint háztáji szőlő növelik fürt­jeiket. SZAVAIRA FIGYELVE azt kell summázni a tél végi be­szélgetésből, hogy Kiss László megint a „várvédők” közé so­rolható, de most már nem a magas deszkakerítéssel védett 14 hold oltalmáért száll síkra, hanem az egész közösség va­gyonáért, gyarapodásáért Kovács Endre itt látogatóban lévő bátyja is, hogy mennyire a nagyüzemi gazdálkodásé a jövő, hisz ő már ezt évek óta kitapasztalta Csehszlovákiában. Belépett szinte az egész falu, de Kiss Lászlóék portája bevehetetlen­nek bizonyult. Most mégis jó fél évtized után önként adták fel ezt a makacs bástyát. — Legalább egy évvel hama­rabb szántam volna rá magam a belépés>re, ha akkor nem is álltam kötélnek — sóhajt fel most a gazda. — Korábban? — Igen. Tavaly még eladhat­tam volna a lovaimat. Nem kellett volna a tízezer forint adómat se kifizetni, megspórol­hattam volna egy csomó költsé­get Képzelje csak, műtrágyá­ra majdnem 1600 forintot köl­töttem tavaly, és mégis tönk­rement a kukoricám. Elölte a víz. Róza néni megint hozzátesz néhány számot érvet férje sza­vaihoz, hogy bizonyítsa: jobb lett volna korábban belépni. A termelőszövetkezet néhány napon belül, hogy Kiss László aláírta a belépési nyilatkoza­tot, kifizette a ló, a kocsi, a be­adott felszerelés árát, s a gaz­da most már a közös állatállo­mányt gondozza. AZ ELHATÁROZÁS, a dön­tés érvei, emlékei még frissek. Az élénk mozgású, fiatalos gazda miközben erről magya­ráz, szinte pillanatra sem rúd megülni a széken. — A földemre mindig rájött a víz... az erdő vize. Minden munkával elkéstem miatta. Olyan nagy táblán, mint ami nekem az állomás mellett volt, három mázsa őszi árpám sem termett. Nem tudtam a viz miatt idejében vetni. Aztán hirtelen rájött a májusi meleg; és az egész tábla „felöltötte a ver® nadrágot”, kiégett az egész termés. Ekkor már erősen forgatta fejében a gondolatot, hogy be­lép a közösbe. — Tudja, nem nagyon bírtam már ennyi földdel a munkát. Az asszony is beteg®, és aztán hallottam, hogy a szövetkezet­ben könnyű munka is akad az öregeiknek... meg sokkal na­KISS LÁSZLÓ portáját Fel- debrő közepén magas deszka- kerítés védi a kíváncsiskodók dől. Bástyaként is emlegették jó néhány éven át, amelyet gazdája rendületlenül és siker­rel védett a termelőszövetkeze­ti agitátorokkal szemben, egé­szen mostanáig. Újabban ugyan­is azon bástyák közé sorolják ezt a portát is, amelyet gaz­dája „feladott”, mivel hogy a fddebrői egyéni gazdálkodók közül többen kérték felvételü­ket a termelőszövetkezetbe. Köztük Kiss László 14 holdas középparaszt is, e porta gazdá­ja. Takar® épület a „feladott” bástya. Tiszta udvarán beton- gyűrűs kút, hátul istálló, apró szénakazal, elől nyári konyha, e a tornácról belépve barátsá­gos háziak és otthon® meleg fogad. A gazda etet. A növendék- bikák és az üsző dolgát látja d. Ez m®t már háztáji gazda­ság. Amikor bejön, s látja, hogy vendégei érkeztek, kötényt vált. Tiszta, kékf®tőt vesz fel. Arca még magán hordozza a február végi hideg pirosító csípését, ruhája a hidegszítt széna por- aromáját — Aztán minek köszönhetem a látogatást? — kérdi gyana­kodva. Hogy is lehet így egyből meg­kérdezni: miként szánta rá ma­gát, hogy a fél évtizede maka­csul védett egyéni gazda porta­várát feladta, s hogy találja boldogulását a közösben? Kiss László, úgy látszik kel­lemetlenebb kérdést várt, mert miközben homlokára koppint mutatóujjával, így válaszol: — Ezt tudva, még akkor be­léptem volna. M®t már csak három évem lenne a nyugdí­jig De akkor gondolni se mer­hettem erre. Mert az öregek... Róza néni, a háziasszony is bizonygatja: mennyire nem rajtuk múlt, hogy az egyéni gazdálkodás bástyája feladását jelző kürtszót hallassák. Ak­kor ... A KIS PORTA és a 14 hold ugyanis akkor még nem volt a m®t már 66 év® „László fiú” kezén. Ezért a tsz szervezése­kor hiába ®tromolták portáju­kat, értelmüket a népnevelők, hiába bizonygatta az ákkor épp A feladott bástya Kereskedni, de — hogyan ? Dicséret és bírálat a gyöngyösi fmsz munkájáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom