Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-11 / 60. szám

Harmónia három tényezővel — Szemben lakik az utolsó menyecske, aki az esküvőjén még a palóc hagyományoknak megfelelően öltözött fel. Azt hiszem, ez érdekes, nem? — mondják a boldogi tanácshá­zán. Azt tudom, hogy Boldogon még sokan járnak palócvise­letben, de hogy a fiatalasszo­nyok többsége már levetette, az természetes, — s mindez biztosan tükröződhetett az ar­comon, mert később ezt hal­lom: — Sok a bejáró pedagógus. Rájuk nem nagyon támasz­kodhatunk, jönnek, megtart­ják az órájukat, aztán men­nek. Most adunk lakást egy fiatal tanárházaspámak. Négy évvel ezelőtt kerültek ide. Jól érzik magukat. van hozzá, hogy kitekintsen önmagából, s környezetéről te­remti meg a harmóniát első­sorban. Egyén Közösség — Miért érzi magát jói? — Az iskolában kitűnően le­het dolgozni, remek a tanári ivar — feleld Szita Gábor, az első számú iskola fiatal ta­nára Szürkében van, sötét nyak­kendőben. Szivacskabátja is szürke, meg bolyhos kalapja is. Csak az ember nem szürke. \z iskola szakszervezeti bizal­mija, a község MHS-elnöke és az iskolai futballcsapat szer­vezője és lelke. — Még néhány napig az óvoda épületében lakunk, a szoba-konyhában. Az udvar­ban jól lehet focizni. Tegnap délután is játszottunk a gye­rekeimmel. — Ha a fiam eltűnik, tudom, hol keressem — vág közbe az igazgató. Szita Gábor nem testnevelő szakos, hanem biológia, föld­rajz, politechnika. Szavad nem kozmetikázottak, pedig az igaz­gató előtt beszélgetünk. — Flórt bácsival mindent nyugodtan megbeszélhet az ember. Hallomásból tudom, hogy nem mindenhol van így. Volt évfolyamtársaim szerte az országban mindenhol taníta­nak és sokat panaszkodnak. Ügy látszik, szerencsém van. A község vezetőivel is jól meg­értjük egymást. Most is segí­tettek felszántani a gyakorló- kertet Egyszóval: jól érzi magát Szita Gábor a faluban. Érzéke — Hogyan rendezte be az életét? — Aki szereti a tanítást, an­nak a pedagógusi munka szó­rakozás. Én tanár aikartam lenni. Huszonhárom óráján kívül csupán egy túlórája van, két kémiaszakkört vezét és időn­ként tanulószobában felügyel. Osztályfőnök a nyolcadikban. Biológiát, kémiát, földrajzot, politechnikát tanít. — A falusi gyerekek ragasz­kodóbbak, tisztelet tudóbbak, mint a városiak. Egerben ne­gyedéves koromban tanítottam a gyakorlóiskolában, bár ott intelligensebbek a gyerekek, de az ittenieket jobban lehet szeretni... Persze, hogy rosz- szak, de igazi gyermeki rosz- szaság van bennük. Aztán min­dig dicsőséget hoznak az isko­lára, - akár szavalás, énekkar, vagy sport legyen az. Délután négy óra körül ke­rül haza, tisztába teszi a fiát, óravázlatot ír másnapra, be­kapcsolja a tv-t, vagy nézi, vagy kikapcsolja és olvas. Felesége egy évvel később végzett, szintén Egerben. Ma­gyar, történelem, rajz szakos. — Kevés az idő — jelenti ki. Azt gondolná az ember, hogy egy faluban még sok is az időt eltölteni. Szita Gábor mindig városlakó volt — hat­vani. Először úgy volt, hogy Gyöngyösre kerül... De a har­móniát megteremtette önmagá­val itt is. Család — Miért idegenkednek so­kan a falusi élettől? — Vagy nem tudják, hogy milyen ez az élet, vagy nem is akarják megtudni. Mi vol­tunk az első évfolyam, amely kéthetes gyakorlati tanításra kikerült falura év közben. Ek­kor sokan tapasztalták, hogy nem szerencsétlenség falun tanítani. Előzőleg elmondta átlagos napi beosztását. Vajon a vá­rosban is így töltenék el a napot? — Hatvan sem nyújt többet. Néhányszor hallottam híres színészeket nyilatkozni, hogy mivel töltik el legszívesebben a szabad idejüket. A tv-t né­zik, válaszolták. Ha nekik jó, nekünk is jó a tv. Ha pestiek­nek megfelel, akkor nekünk is. Van eszpresszó, épül az új művelődési ház... Színház Hat­vanban sincs. Szita Gábor felesége jászbe­rényi. — Közel vaigyunk Hatvan­hoz is, Jászberényhez is. Kü­lönben mehettünk volna Be- rénybe, gimnáziumba. Itt ma­radtunk. Boldog, szerencsés választás volt nekünk. Anyagiakat soha nem említ. Plusz pénzt csupán egy túl­óráért és a két szakkörért kap, meg a száz forint területi pót­lékot. A lakást sem kérték. A község önmagától intézkedett így, kérés nélkül adta.... — ...a kéiszoba-összkomfor- tot. — Fürdőszoba is van? — Az nincs, csak a helye van meg. De Itt így mondják, fürdőszoba nélkül is, hogy összkomfort. Nekem különö­sen összkomfort, hiszen köz­vetlenül a futballpálya mel­lett van. A házhoz 200 négyszögöl te­lek és néhány gyümölcsfa is tartozik, — s így a család har­móniája is teljes lesz. — Nemrég született a kis­fiam. Focizhat majd a mel­lettünk levő pályán... Addig egész biztosan nem hagyom itt a falut, amíg a fiam fel nem nő, s taníttatnom nem kell. Persze, itt van közel Hatvan akkor is._ ★ Szita Gábor veszi a kabát­ját, kalapját és sóét — amikor érkeztem, tanulószobás volt —, meccset vezet a hetedik (fele­sége osztálya) és a nyolcadik (a saját osztálya) között. — Tudniillik, a gyerekeket akkor lehet megismerni, ami­kor játszanak. Ha így is tisz- telettudóak, akkor nincs sem­mi baj. Az említett boldogi menyecs­kék levetették a népviseletet, Szita Gábor pedig beköltözik egyelőre fürdőszoba nélküli összkomfortjába, de számára így is összkomfort, — mert fa­lun így mondják. Berkovits György Ot megye szavaiéi Gyöngyösön Ma délelőtt a gyöngyösi fegyveres erők klubjában meg­kezdődik a szövetkezeti sza­valok területi középdöntője, amelyen Borsod, Hajdú, Nóg- rád, Szabolcs és Heves megye legjobb szövetkezeti szavalod vesznek részt,. Megyénket Gyarmati Magdolna, Cseltő László, Dávid Sándor, Angyal Lajos, Saárossy Kinga és Ko­lompár János képviseli. Az értékelés után a városi művelődési házban gálaestet tartanak, ahol fellépnek a kis­ipari szövetkezetek budapesti, gyöngyösi és egri művészeti csoportjai, a gyöngyösi váro­si művelődési ház művészeti csoportjai, valamint a szavaló­verseny legjobb helyezettjei. Képes regénytár Pénteken új típusú könyv, a Képes regénytár első kötete jelent meg az üzletekben. A Képes regónytár kötetedben a cselekmény minden lényeges mozzanatát képek illusztrál­ják. A sorozatban a klasszi­kus magyar és külföldi írók alkotásai jelennek meg A ké­pes regénytár Jókai Mór A ci­gánybáró című művével indul Hazánk felszabadulásának évfordulójáról ünnepi műsor­ral emlékezik meg a Magyar Rádió és Televízió. A forradal­mi ifjúsági napok záróestje alkalmából Én is fiatal voltam címmel közvetítenek műsort. A műsorban főszerepet vállalt Major Tamás, aki maga is ré­szese volt évtizedeken keresz­tül a magyar munkásmozga­lomnak. A Kossuth-rádió ápri­lis 3-án este élő adásban, a televízió pedig 4-én képfelvé­telről közvetíti az előadást a Madách Színházból. Koszorú helyett... A telex betűkarjai leko­pogták a hírt: Kodály Zoltán, a világhírű zeneszerző és ze­netudós, életének 85. évében váratlanul elhunyt... Ráme­redtünk a széles papírszalag­ra, néztük a fehér papír feke­te betűit, — és nem hittük az egészet. Hirtelenül ért bennünket a szomorú hír. Dehogyis gondoltunk a halál­ra, élctlángjának kialvására. Tudtunk sokasodott éveiről, s mégis elfogadtuk fiatalnak, akitől oly távol levő az el­múlás. Sokan ismerték itthon és túl határainkon. Ismerte és tudta nevét a világ. Műveit felnőttek ünnepelték és kis­iskolások énekelték. Amit Bartók a géniusz-társ életé­ben és szülőhazájában meg nem érhetett, néki megadta a sors — élő klasszikusként tisztelték, becsülték. Kitöröl­hetetlenül beleépítette magát a magyar és az egyetemes zenetörténetbe, oly halhatat­lan értékű kórúsművek őrzik nevét, mint a Psalmus Huga- ricus, a Felszállott a páva, a Budavári Tedeum, s oly dia­dalmas dalművek, mint a Háry János és a Székelyfonó, de legismertebb művein túl említhetnénk számtalan nép­dal-feldolgozását Is. Zeneszerzői munkássága mellett rendkívüli az a vál­lalkozás, amelyet az általános iskolai énektanítás terén, mint zenepedagógus teljesí­tett. Szerette a gyermekeket, remekeket írt külön a gyer­mekek számára, megismerni segítette örömét a dalnak, ten­gernyi szépségét a zenének. Nemcsak zeneszerzőnek, ze­netudósnak, de nyelvésznek is kiváló volt. A magyar nyelv tisztaságának éppoly nagy harcosa volt ő, mint a zenei tudomány, a zenei ismeretek terjesztésének. Mikor az Eöt­vös Lóránd Tudományegye­tem Bölcsészettudományi Ka­ra helyes magyar kiejtési versenyt rendezett, sok elfog­laltsága és munkája mellett mindig szakított időt arra, hogy a nemes versenyzésnek tanúja lehessen. A nyelvi kincseket éppúgy szenvedél­lyel gyűjtötte, mint a népi ze­nei kincseket. Halála érzékeny gyászunk­nak oka, nagy megrendülé­sünknek fájdalmas forrása- Kodály Zoltánt megyénk'«ez tartozónak éreztük. Nagy szerelmese volt szép hegysé­günk tájainak, a Mátrának. Őmaga mesélte, hogy amikor tehette, idejét a Mátrában töltötte: fiatalabb éveiben gyalog járta he az erdős tá­jat. Pásztoréi indulva a gá­lyái magaslatnak. Emlékez­nek a Fúj, süvölt a Mátra szele, vagy A Vidróczki híres nyája népdalokra, ezeket a mátrai dalkincseket is ő tette ismertekké, el nem féledhe­tő kké. A galyatetői SZOT-üdülő kedves tartózkodási helye volt. Az a szoba, ahol pihenő idejében lakott, a régi pati­náin bútorokkal, most már üresen marad ezután. Nem látják a fák sem, ahol fürgén, sietősen, szokott sétáit végez­te, erdei ösények mélyére ka­landozva. A hangok nagy Mestere, szerzője és tudósa, az örök csend világába költözött. Álomba tért zajos, mozgal­mas élete után. Koszorú he­lyett. sírjára, mint illik, a gályái fákról küldjünk friss tölgy tör etet. (pataky) Az egri $ .ékesegyház tervezője Hild József emlékezete Az új „klasszicista” épí­tészeti stílus a XIX. század elején Magyarországon is uralkodóvá vált. Ennek az új építészeti iránynak volt egyik legtehetségesebb hazai mes­KEADT—KONDRATYEV: Dokumentum-történet 6. Tovább kelet felé Az előkészítő munkálatok­on részt vett a bank igazga­tja, Nyikolaj Kazanovszkij, a apasztalt banktisztviselő, aki leiének értelmét látta az rany hiánytalan megőrzésé­in, és még hárman a bank lkalmazottai közül. Vala- leranyiük tevékenységét ébe- an figyelték a kolcsakista émelhárítás ügynökei. Megint ellenőrzés követke- ett: 1919. októben végén Ka- anovszkij irányításával. E nem hivatalos kontroll alkal- nával megállapították, hogy föl csak és emberei eddig több nint 11 500 púd aranyat téko- oltak el. A szovjet csapatok közeled­ére Omszkban pánik tört ki. folcsak Irkutszkot jelölte meg :ormánya új tartózkodási he- yéül. 1919. október 31-én az omsz- i bankból a teljes aranykész- etet átvitték a vasútállomás- ■a. Huszonkilenc vagon sora­kozott fel az állomáson. No­vember 12-én elhangzott a pa- ■ancs: indulás kelet felé! S az Vranyvonat a Kolcsak „fővá­rosához” közeledő Vörös Had­sereg ágyúinak dörgése köze­pette elindult. Két napra rá Dmszk felszabadult. 4 Hmüitm 1*67. március 11., szombat Kolcsak útközben tudta meg, hogy Irkutszkban felkelés tört ki. Megparancsolta Szemjonov atamánnak, hogy „foglalja el a várost, likvidálja a felkelést”. Eleinte váltakozó sikerrel foly­tak az irkutszki harcok, de vé­gül is a felkelők akcióját siker koronázta. Ez idő tájt Kolcsak már nem volt a helyzet ura. Mivél nem látott más kiutat, minden Den engedett a szövetségesek uta­sításainak. 1920. január 5-én így írt naplójában: „Ma meg­kezdtem a vonat átadását az állami értékekkel együtt a csehszlovák fegyveres erők­nek.” Mindenesetre ennek előtte maradt még aranyi ideje, hogy húsz láda kincset átvitessen saját kupéjába. De korántsem ez volt minden érték, amit Kolcsak „megőrzésre” átvett. Még ugyanezen a napon az admirális aláírta lemondását Gyenyikin tábornok javára. Alighogy hírt szerzett Kolcsak lemondásáról, Gyenyikin leve­let írt neki, s követelte, hogy bocsássa rendelkezésére az aranykészletet. Röviddel ké­sőbb Nyeratov, az orosz ellen- forradalom ismert személyisé­ge, Gyenyikin megbízásából így írt Londonba Szazanovnak: „ .. .Az aranykészletet hala­déktalanul külföldre kell szál­lítani megőrzésre, azzal a cél­lal, hogy e fedezetre a szükség szerinti hiteleket felvehessük Angliától, az Egyesült Álla­moktól s Japántól, körülbelül egyenlő mértékben”. Fordította: Pető Miklós Még január 5-ón este a cseh­szlovák parancsnokság megte­kintette az arannyal telt va­gonokat, s a maga részéről is leplombálta azokat, majd cseh katonákból álló őrséget állított a vagonok mellé. Az Aranyvonat 1920. január 10-én indult kelet felé. Az út Irkutszkhoz a várostól mint­egy 130 kilométerre fekvő Gseremhovo járáson át veze­tett, amely nagy iparvidék volt. Kőszenet is bányásztak itt, ezzel táplálták Kelet-Szi- béria vasúthálózatát és üze­meit. Jelena akcióba lép A helyi munkások, a bolse­vikok vezetésével, már megin­dították aktív harcukat a szov­jethatalom ellenségeivel szem­ben. Még 1919 nyarán Cseretn- hovóba érkezett E. V. Berd- nyikova, akit az OKP irkutszki megyei bizottsága illegális munkára odairányított. Jeléna — ahogy az elvtársak nevez­ték — azonnal hozzálátott, hogy erős bolsevik szervezetet kovácsoljon össze. A szervezet kapcsolatokat létesített a me­gye minden üzemével és bá­nyájával, továbbá a cseremho- vói bányászpartizánokkal. December 6-án egy bányász lakásában illegális találkozóra gyűltek össze Cseremhovo já­rás kommunistái. Jeléna és a pártbizottság tagja, a rnunkás- vörösgárdista Perszikov, azt javasolta, hogy a partizánokat vonják össze a város körül, s szervezzenek diverziót a vas­úton. S ami a legdöntőbb, de­cember 19-re hirdessenek álta­lános sztrájkot, majd robbant­sák ki a fegyveres felkelést. Már vége felé járt a gyűlés, amikor egy provokátor veze­tésével berontottak a házba Kolcsak kémelhárítói. Több elvtársat letartóztattak. Jelé­na elkerülte a letartóztatást: a bölcső mellé ült és megjátszot­ta a fiatal anyát, a házigazda feleségét E kudarc ellenére a cserem- hovói kommunisták tevéke­nyen készülődtek tervük meg­valósítására. A városban, a bá­nyákban, a vasútállomásokon munkásegysógeket szerveztek. A pártbizottság indítványára több kommunista beépült a gamizonba, hogy fegyvert sze­rezzenek. December 10-én a még illegálisan működő párt- bizottság megadta a direktívát a munkásoknak: „Minden esz­közzel tegyétek lehetetlenné a fehérek mozgását kelet felé!” Tíz nap sem telt el, s meg­kezdődött a. fegyveres felkelés. A garnizpn s a vasutasok ha­marosan átálltak az OKP cse­remhovói bizottságának az ol­dalára. A cseremhovói bányászok 30 kilométerre a várostól leállí­tották a vonatokat és feltar­tóztattak egy halálvonatot is, amelyben elfogott illegális har­cosokat akartak Kolcsakék ke­letre szállítani. Azok között, akik így visszanyerték szabad­ságukat, volt többek között Radó Ede magyar internacio­nalista. ö és fegyvertársa, a magyar partizánosztagok szer­vezője: Pataki Ferenc és so­kan mások, azonnal bekapcso­lódtak a helyi forradalmi mun­kába. A felkelők stábja — közöt­tük Jeléna Éerdnyikova, Radó, Pataki stb. — a cseremhovói megye legfőbb hatalmi szer­vévé alakult át. Több cseh ka­tona is átállt a felkelőkhöz. (Folytatjuk) tere Hild József, a kiváló építész. Hild József 1789. december 8-án született építész család­ból. Iskoláit kezdetben Pes­ten végezte, majd Bécsben a Képzőművészetek Akadémiá­ján tanul. Rövid ideig nagy hírű építésze: Charles Moreau irodájában találjuk — itt érte 1811-ben édesapja halá­lának a híre. Visszatért Pest­re, ahol anyja — özvegyi jo­gon — tovább folytatta az építőmesterséget. Ekkor kap­csolódott be a gyakorlati élet­be a ragyogó képességű fiatal fiú. Nagy szorgalma és tehetsé­ge folytán gyorsan vált az új, klasszicista stílusnak — de az akkori gyakorlati építési kívánalmaknak is — kiváló ismerőjévé Hild József. Az 1820-as évek végén már Pest legismertebb építésze, akinek „nobilis stílusáról” a legszé­lesebb körökben rajongva be­szélnek, — aki egymás után építi a különféle szép köz- és magánépületeket. Nem vélet­len tehát, hogy Pyrker egri érsek bizalma is feléje for­dult és Hild József lett Eger egyik legnagyobb építészeti létesítményének, a főszékes­egyháznak a megalkotója! ★ A mai főszékesegyház he­lyén — illetve attól kissé északabbra — már a közép­korban egy kisebb méretű egyház, a Szt. Mihály plébá­niatemplom állott A törökök ezt is, a többi ezer templom­hoz hasonlóan, saját céljaikra használták: ez volt a III. Mo­hamed szultán dsámija, „ame­lyet Fethia néven is nevez­nek”, mondják a régi írások. Az eredetileg gótikus temp­lomot a török idők után (1713 —1727 között) barokk stílban átépítették, de minden na­gyobb bővítés nélkül. Így azután a templom — különö­sen a város XVIII. századi fejlődése miatt — csakhamar méreteiben és művészi jelle­gében is elégtelennek bizo­nyult. Ezért voltak már el­gondolások — és tervek — az 1700-as években egy nagy­szabású új főtemplom építé­sére, de ebből akkor még nem lett semmi, — a kivitelezés elmaradt Pyrker János László, az új érsek már 1828-ban felvetet­te az új székesegyház építé­sének gondolatát. 1828-ban két építészt bízott meg a fő­templom terveinek elkészíté­sével: az egyik Hild József volt. A tervek közül Hild elképzelései nyerték meg az érsek — és a közvélemény — tetszését. Az új székesegyház alapo­zása 1831. februárjában indult meg és a további munkák — Hild kiváló szervezése mellett — gyors iramban haladtak, úgyhogy 1837. május 7-én megtarthatták a „nagytemp­lom” felszentelését. Nem le­het célunk most az új épület művészi értékének a mélta­tása de kétségtélen, hogy Hild József építészetének legíorrongóbb, legtöbb gon­dolkodásra késztető, de min­den bizonnyal legegyénibb alkotása az egri főszékesegy­házi ★ A következő években Hild pályája még mindig merede­ken ívelt felfelé. Ekkor való­sulnak meg tervei szerint az ország fővárosában a „re­formkor” igényes épületei — (élete végéig csak Pesten 917 épület építésére kapott enge­délyt!) — vidéken számos Kas­tély, — egyházi vonalon pe­dig az egri székesegyházon kívül más nagy templomok és országos nevezetességű ba­zilikák. De kisebb vidéki építkezések is fűződnek nevé­hez, így pl. a hozzánk közeli Szilvásvárad magas művészi értékű, kedves körtemploma is gyaníthatóan Hild alkotá­sa. Ám az évek elfutottak mesterünk felett, fokozatosan csökkent új alkotásainak száma. A század hatodik év­tizedében a kortársak inkább már csak a szabadságharccal letűnt idők egykori nagy épí­tészét látták benne és aki a feltörekvő ifjú gárda: Feszi Frigyes, Ybl Miklós, Skalnitz- ky Antal és a többiek szemé­ben már nem a versenytárs, hanem a mind jobbban hal­ványuló múltat képviseli öregúr volt... Hild József élete 79. évé • ben; 1867. március 6-án hun/ » ta le örökre szemét. Hevesy Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom