Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-11 / 60. szám

Pontot az ügy végére! Azzal kell kezdenünk, hogy a gyöngyösi Mátra Fehérne­műkészítő Kt&z a tavalyi évet jó eredményekkel zárta. Tel­jes termelési tervüket több mint hat százalékkal teljesí­tették túl, s bár létszámban is megnövekedtek, béralap­jukat nem lépték túl, a ter­melékenységük is 6,6 száza­lékkal emelkedett. A dicséretes dolgokat le­hetne még tovább folytatni. Ezekből rendre csak az de­rülne ki, hogy a ktsz jól gazdálkodott tavaly. Nem­csak a belföldi piacot látták el áruval, hanem termékeik jó részét külföldre is szállí­tották. Mindehhez hozzátartozik még, hogy a ktsz nem a leg­jobb üzemi körülmények kö­zött folytatja munkáját. A férfi konfekció részlegükben is be kellett vezetniük a két műszakot. Mind a női, mind a férfi konfekció részlegük most már olyan zsúfolt, hogy tovább itt bővíteni a létszá­mot nem lehet. Ahogy mond­ják, az egy személyre előírt mértékű légköbmétert az az üzemekben nem tudják biztosítani. Az idén még tovább foko­zódott az igény a ktsz termé­kei iránt. Bánhidi László el­nök úgy tájékoztatott minket, hogy ebben az évben mintegy negyven százalékkal nőtt meg a termelés tervük, ami­nek ugyan örülnék, de a tel­jesítéséhez a szükséges fel­tételeket egyelőre nem tad­ják biztosítani. Mi a gondjuk, hogyan le­hetne rajtuk segíteni? Bizony, ezek nem könnyen megválaszolható kérdések. A felemelt tervhez az üzemi létszámot nem lehet hozzá­igazítani, mert nincs hol el­helyezniük újabb dolgozókat. Tárgyaltak az Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat gyöngyösi részlegé­vel, hogy tőlük átvennék a most raktárnak használt, úgy­nevezett Szüovencsák-féle malmot, amit átalakítás után berendeznének maguknak: a műhelyek ebben az épületben jól elférnének. De hát a part­ner olyan nagy összeget, 800 ezer forintot kér kiadásainak megtérítése címén, amit nem tudnak megadni. Ilyen alapon még tárgyalni sem tudnak. A városi tanács szakigazga­tási szervétől kaptak ugyan ígéretet, hogy a Ruhaipari Vállalat nemrég felszabadult helyiségeit kiutalják a ré­szükre, de ezzel az ígérettel még nem tudnak mit kezdeni, mert cselekvésre váltása ké­sik. Mi is érdeklődtünk eb­ben az ügyben a tanácsnál, ahol azt a felvilágosítást kap­tuk, hogy a hivatalos kiuta­lás már megszületőben van. Lehet, hogy mire ezek a so­rok megjelennek, valóban a Mátra Ktsz birtokában lesz a pecsétes papír. (?) Azt is elmondotta a ktsz elnöke, hogy a felemelt terv­hez a béralapot nem igazítot­ták hozzá a felettes szerveik tehát még létszámot sem tud­nák felvenni. Pedig most a bedolgozó rendszer kiegészí­tésére kellene törekedniük, ha a tervüket teljesíteni akar­ják, de nincs miből fizetni a bedolgozóikat. Igaz, ebben az ügyben is folyik a tárgyalás a felsőbb szerveknél, és ebben a dolog­ban is kaptak ígéretet a vég­leges, kielégítő rendezésre. Már csak az a kérdés: mikor születik meg a pont az ügy végére. Egy biztos: a bedolgozók számát a továbbiakban is nö­velniük kell, mert másként a kötelezettségeiknek nem tud­nak eleget tenni, pedig na­gyon szeretnék az idei évet is olyan sikerrel zárni, mint a tavalyit. Sajnos, a kezdet nem biztató, mert a rajtuk kívülálló, úgynevezett objek­tív nehézségek egyelőre aka­dályozzák erőfeszítéseiket. (<mf) Tizenöt vidám legény A hatvani fű­tőház „műtő­asztalán” öreg­nek tűnő, ki­mustrált masina fekszik. Körü­lötte hangos, vi­dám fiúk moz­golódnak. Meg­szállják kere­keit. oldalát, te­tejét, még a „hasába” is be­bújnak néhá- nyan. Pompás a hangulat, kitű­nő a munka­kedv. Kállai Miklós­nak, a „főnök­nek”, a fiúk miatt nem le­het különösebb oka panaszra... — Szeretem ezeket a gyere­keket. Jókedv­vel, lelkesedés­sel, becsülete­sen dolgoznak, tanulnák. Mind­egyik külön szám, egyik sem olyan, mint a másik. Ez a munkában és a Emberek félkörben Félkörben körülállják. Ö a félkör közepén sápadt arccal a büfé falát támasztja. A körül- állók őt mosolyogják. — Délelőtt fél tízkor így ki­nézni... A félkör közepén a falat tá­masztja, Lábát szétveti és le­hunyja a szemét. Dőlni kezd, mint az összecsukható collstolck. Még egy pillanat és kíméletle­nül elvágódik az aszfalton. Most. Nem. A félkörből oda­megy hozzá egy idősebb férfi és visszaállítja a függőlegesbe. Nevet. A fiatalember a falnál mély lélegzetet vesz. — Ja, ugye, nagy dolog az egyensúly... A félkör beszél — vasárnapi csevegéssel. Jó ez a buli, nincs unalom. A céltalan sétában esemény a fal mellett bambuló fiatalember. Hoppá, újra dől, másik ember lép hozzá, vissza­löki. Felcsattan a taps. A se­gítő — valószínűleg tisztes családapa — meghajol. A fia­talember újra áll. — Pedig nem is néz ki olyan­nak... Valaki a hóna alá nyúl, el akarja vinni. A többiek rá­szólnak: nem látja, hogy a lá­bán sem tud megállni. Miért akarja elvinni... a szórakozást. A fiatalember újra dől, utá­na kapnak. Késő. Elterül az aszfalton. Sáros lesz prémes kabátja, jól vasalt szürke öl­tönye. Elcsitul a nevetés. Kez­dődik a sajnálkozás — ez is vasárnapi szórakozás. — Persze, a hopp után jön a kopp... A fiatalember újra a falat támasztja. Szája kifordul, úgy néz ki, mint egy korszerű Quasimodo. Hát lehet ezt ne­vetés nélkül megállni? Aztán az előbbi férfi mégis segít. Elindulnak, illetve húzza maga után a sápadt ábrázatú fiatalembert. A félkör is megy, követi a főszereplőt. Egy padra ültetik a főhőst. A félkör újra kialakul. — Ja, aki nem bírja az italt... A fiatalember már a pad alatt van, egy idős hölgy ka­cag. Aztán hirtelen öklendezni kezd a főhős. _A disznó — veszik fel pol­gári arcukat a vasárnapi sétá­lók —, nem szégyelli magát... Megindul a félkör. — É n nem vagyok részeg — iörgi a fiatalember —, roha­nom van... Segítsenek. A félkör már vasárnapi sé­máját folytatja. (fát* Néhány csepp eső után újra kisütött a nap, s meleg pára le­beg a földek felett. A gödrös, latyakos Országú ton nehezen küszködik egy teherautó, bir­kózik a sárral. Beljebb az egyik táblán vetőgópek. Az erdőtelki Aranykalász Termelőszövetkezet elnökével, Nagy Miklóssal beszélgetünk a tavaszi előkészületekről. — Amint láthatta, nemcsak az előkészületeiknél tartunk, hi­szen már a vetést is megkezd­tük. Persze, az igazi nagy mun­kára csak április elején kerül sor. Hogy eddig mit végez­tünk? Március elsején meg­tartottuk a gépszemlét, mind a nyolc erőgépet és a munka­gépek zömét kijavítottuk, elő­készítettük a tavaszi munkára. Megkezdték a vetést — S mint már említettem, néhány nappal ezelőtt meg­kezdtük a borsó vetését is. Eddig ötven holdon került a mag a földibe. Folyamatosain végezzük a vetést, hogy a bor­só ne egyszerre érjen be. Kü­lönben a későbbi vetésekhez is Permetezik a gyümölcsöst A tavasz eleji, munkákhoz tartozik a szőlőik, gyümölcsö­sök metszése is. — Ez a munka már a vége félé közeledik — mondja az elnök —, hamar hozzá kezd­tünk, hogy időben végezzünk vele. A tízholdnyi új telepí­tésű szőlőben már be is fejez­ték az emberek, s most a gyü­mölcsfákat metszik. Szép gyü­mölcsösünk van, 122 hold ba­rackos és cseresznye. A metszés után a jövő héten megkezdjük a gyümölcsös permetezését is. Az előkészületek megtörtén­tek, s ahol lehet, már a mun­ka is megkezdődött a közös gazdaságban. Persze a tagság zöme még a tavaszra vár. — A hátralevő néhány na­pot arra fordítjuk — mondja az elnök —, hogy brigádgyű­léseken tájékoztassuk az embe­reket a termelési tervekről. Azt szeretnénk, ha mindenki tisztán látná a terveket, elkép­zeléseket. Ugyanakkor min­denki elsajátítja a balesetvé­delmi és KRESZ-tudnivalókat is. Ezek a napok sem telnek tétlenül — ha még a tavasz egy kicsit hátrább van is. Kaposi L. ADAM JÖZSEF tanulásban is megmutatkozik. Az az érzésem, hogy jó szak­mát választottak. A vasúti jár­műszerelő lakatosokra mindig szükség volt és mindig szükség lesz. — Milyen a jó vasúti laka­tos? — Rendes, becsületes ember, és a szakmájában mindenhez ért. Hol ez, hol az romlik el. Meg kell tanulni mindent. — Egyformán szereti mind a tizenötöt? — Természetesen. Azon van az ember, hogy valamennyi­ből jó szakember legyen. — Három év alatt megtanul­ható ez a szakma? — Meg, de ez nem azt jelen­ti, hogy ha megvan a bizonyít­vány, vége a tanulásnak. A ho­äpiiipgjm GULYAS ISTVÁN zván korszerűsítik a vasutat, így kell lépést tartaniuk a fej­lődéssel a szakmunkásoknak is. — Mozdonyvezetők is lehet­nek a fiúkból? — Hogyne, persze ahhoz még néhány évig tanulni kel!. Nagyon sok szabályt kell meg­ismerni. — A jobbak közül válasszon ki nekünk kettőt. — Ádám Jóskát és Gulyás Istvánt javasolnám. A tanmű­helyben találják őket. Éppen országos versenyre készülnek. A falon tablók, a táblán rajzok, az asztalon szerszámok, műszerek, alkatrészek. Senki­től sem zavarva, csendben, „nyugodtan” alapoznak. — Ádám József harmadéves vasúti jár műszerelő lakatos vagyok. Határozott, precíz bemutat­kozás. Jó jel a verseny előtt. — Apám is vasutas, Kálból járunk be. Szeretnék majd én is ittmaradni. — A szakma ifjú mestere or­szágos vetélkedőjére. Pistával együtt nyertük meg a területit. Selypen volt a megyei döntő, én lettem az első, Pista meg a második. Jó lenne az országos versenyben is díjat nyerni. Ha már belefogtunk, végig kell csinálni. — Miből áll majd a verseny? — írásbeli és gyakorlat. Most átismételünk mindent és meg­próbálunk jól szerepelni. Gulyás Pista Adácsot kép­viseli a 15 vidám legény kö­zött, és természetesen az or­szágos versenyben is. — Oktatóink minden segít­séget megadnak a felkészülés­hez. Rendelkezésünkre bocsá­tották az egész tanműhelyt. — Akkor biztosan sikerül majd. — Reméljük. De nekem az a véleményem, hogy minden­képpen győztesek leszünk eb­ben a versenyben. Lehet, hogy nem a díjakban a helyezések­ben mutatkozik meg, de a szak­máiban biztosan. Márpedig mi azért jöttünk ide, hogy meg­tanuljuk a jár­műszerelést. Mindent ezért csinálunk. Jő szakma, szeret­nek, megbecsül­nek bennünket, azt mondják, ha felszabadul unk, szükség lesz itt ránk. — Mozdonyve­zető nem akar lenni? — Talán majd később — ahhoz még sokat kell tanulni. Tizenöt vidám legény. Nyakig kormosak, ola­josak. Csak a szemük csillog, foguk fehérük a maszatos, kék overall alól. Észre sem ve­szik. Elégedet­tek, úgjr érzik, jól választottak. Ezért vidámak, ezért örülnek. Igazuk van ... —koós— Mmism3 1367. március II., szombat •— Szitn, há­zassági évfor­dulónkra vet­tem neked egy csokor ibolyács- kái — nyitott be az ajtón bol­dog derűvel, nejébe vetett mélységes és krőzusi szerete­tővel Galago­nya. — Egy cso­korral? Ezzel a kis csokorral? Hát legalább kettőt vettél volna — mond­ta Galagonyáné, aki meglehető­sen materialis­ta lévén nem arra figyelt fél, hogy férje, ha öt forint árá­ban is, de nem felejtette el az évfordulót. Ga­lagonya felhúz­ta a szemöldö­két, s szokott tömörségével a következő mó­don magyaráz­ta meg, miért nem vett leg­alább két cso­korka ibolyát. — Nézd, szi- vi... Vehettem volna, hogyne vehettem volna, akár kettővel is. Nem mon­• dom, nem olcsó mulatság, az rögtön tíz ke­rek forint, de ugyanannyi a házasságunk évfordulója is. és én igazán nem vagyok ki­csinyes. De ha én neked két csokorral ve­szek, azt kez­ded hinni, hogy krőzus lettem. Hogy titokban lottón nyertem nagyobb össze­get és a két csokorból mesz- szemenő követ­keztetést von­hattál volna le jövőnket ille­tően. Igen, így van, és ne szólj közbe, még nem fejeztem be... Szóval, a két csokor ibolya felkeltette vol­na benned az alantas anyagi ösztönöket, megindítottak volna azon a lejtőn egyetlen vacak csokor többlettel, ame­lyen nincs meg­állás, mert pén­zem nem lévén, képes lehetnél sóvárgásodban betörni, lopni vagy rabolni. Márpedig én szeretlek téged és kötelessé­gem, hogy meg- védjelek min­den rossztól, mint férfi... Nagyon kérlek, ne vihogj, igen­is, mint férfi... És megóvni té­ged az erkölcsi nihiltől, mint ember... Látod, ennyi minden van egy csokor, egy meg nem vásárolt máso­dik csokor mö­gött. Galagonyáné meghatódva né­zett bölcs és okos férjére, homlokon csó­kolta, s egy cso­maggal a hóna alatt távozni készült. — Mi az, ho­vá mész? — kérdezte Gala­gonya meghök- kenve. —■ Semmi, fiacskám, sem­mi az egész. Érveiddel úgy meggyőztél, hogy viszem vissza azt az erkölcsi lejtőn hordhatatlan nadrágszövetet, amelyet neked vettem... De belátom, neked van igazad, nem kelthetünk egymásban hiú reményeket... Szervusz, szi- v i... Pá! — mondta Gala­gonyáné és tá­vozott. Galagonya el­gondolkodva, töprengő szóra­kozottságában majszolni kezd­te az ibolya- zsokrot. (egri) I Ugyancsak kísérletképpen a fő­városban és három vidéki vá­rosban szerelőszolgálatot szer­veznék, vagyis — amennyiben a vevő kéri — 40—50 forintos díj ellenében a leszállított bútorokkal asztalost is külde­nek, akik a helyszínen a vevő kívánságának megfelelően ál­lítja össze a különféle bútoro­kat. A lakberendezési bizott­ság lényegesen fejleszteni kí­vánja a lakberendezési tanács­adó szolgálatot, amelynek tag­jai ezután nemcsak a bútorok­kal kapcsolatos tanácsokat ad­nak, hanem segítenek a lak- berendezés egyéb cikkeinek kiválasztásában is. A bizottság az idén koráb­ban, augusztusban rendezi meg a hagyományos évi nagy bú­torkiállítását, az Otthon — 1968-at. (MTI) A Belkereskedelmi Minisz­térium lakberendezési bizott­sága pénteken a Magyar Sajtó Házában rendezte hagyomá­nyos tavaszi sajtótájékoztató­ját. A bizottság a bútorkereske­delemmel együttműködve né­hány új üzlettel — a békés­csabai, a győri és a szegedi lak- berendezési áruházzal — gaz­dagította hálózatát. A hálózat bővítésével egy időben megnö­vekedett a forgalom, az idén 6 százalékkal több, összesen 2283 millió forint értékű bútor ke­rül a kereskedelembe, s nö­vekszik mind a hazai, mind az importbútorok választéka. Ja­vul az ellátás a lakásberende­zés kiegészítő tartozékaiból, világítási cikkekből, függöny­ből stb. Csupán a szőnyeg mennyisége nem lesz több a tavalyinál, viszont növelik a modem szőnyegek választékát. Az idén jó néhány új szol­gáltatással is jelentkezik a bútorkereskedelem, Budapes­ten és néhány vidéki városban például bevezetik a bútorokra u előjegyzési rendszert 0 Uj szolgáltatásokat vezet be a bútorkeresketSeleiaa Mintegy négyszáz négyzetmé­ternyi területen nevelik a pa­radicsom- és a paprikapalán­tákat, s úgy gondolják, hogy május első napjaiban piacra küldik a friss termékeket. A primőrök termelése kifizetődő, amellett hatvan-hetven asz- szonynak munkát ad már a tél vége felé. Ha az idén sikerül a termelés, beválik a számítá­suk, akkor jövőre még na­gyobb területen foglalkoznak majd a primőrökkel. kijelöltük a táblákat. Ügy ter­vezzük, hogy ha az i dő engedi, akkor húszadika táján meg­kezdjük az árpa vetését is. A vetőmagvak csávázása is meg- : történt már, s valóban csak az időjárástól függ mikor kezd- ; hetjük meg igazán a tavaszi ; munkákat. Aztán arról számol be a kö­zös gazdaság elnöke, hogy a termelőszövetkezetben az idén először megpróbálkoznak a primőr zöldségfélékkel is. Erdőtelki tavasz

Next

/
Oldalképek
Tartalom