Heves Megyei Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-26 / 73. szám
FAIKAS ANDI AS: TAVASZI REKVIEM i tudja már hányadik cigarettát szívjuk, hányadik pohár bort isszuk. Az alacsony mennyezet alatt vágni lehet a csípős, keserű füstöt. — A magamfajta ember csak éli az életét, egyik nap a másik után, csak nyúzza, nyüvi, mint a rajtavaló ruhát. Minden ember két életű. A külsőt meg lehet ismerni, de a bent- lévőt már nehezen. Pláne, ha olyan az ember, mint a befedett kút, aminek mélyére senki nem tekinthet. Keze, akár pihenő, durva szerszám. — Ismered, ugye, Czeber Barnust?... Ez a Czeber itt lakott a szomszédomban. Szegény volt, akár magam, annyi különbséggel, hogy anyja se volt, az apja nevelte. Volt kis földjük és úgy dolgoztak azok ketten, mint az állatok. Elmentek fát vágni, napszámba kapálni, csátéfüvet lekaszálnt, mocsolyát kiiszapolni, ami pénzt összedolgozták, azzal toldották a kis földet. Csendes legény volt, meg erős is. Mikor az öreg templomot bontották és rászakadt a tál Matyóra, az idős Czeber vette le róla a gerendát, stangával. Más nem merte volna megpróbálni, hogy kiszabadítsa, ha lett is volna hozzá ereje. Tölt a poharakba. A megbuktatott kantrából kotyog v^ önti az italt. — ... Mikor kerülgetni kezdte a Gyócsos lányt, egyszerre megmérgesedtünk rá mind a soron. Szép lány volt a Margit, karcsú, magas, járás közben meg úgy ringott, mint a hosz- szú fű. Hozzánk szólni sem akart, és hát mi azon voltunk, hogy akkor máshoz se szóljon. Egyik este, amikor azok ketten a kapuban beszélgettek, középárral verettük mellettük a deszkát, hadd riadjanak. Másnap, amikor a lányhoz tartott, beszólt az udvarra. „Láttalak, tegnap este te is dobáltál minket. Ne gondold, hogy megijedtem tőletek, csak nem akartam cirkuszaink Annyit mondok, többet ne próbáljatok zavarogni, érted?!” Négyen lestünk rá, hogy ellátjuk a baját, a lány miatt. Kirepedt a szánk is. olyat ütött. f igarettára gyújt, mélyen v tüdőre szívja, szeme összeszűkül, mintha marná a kifújt füst. — íratlan törvény volt, hogy az adósságát senki ne hagyja törlesztés nélkül. Vártam az időt, amikor majd törleszthe- tek ... Nyár volt, szépen ígérkezett a termés, a faluban úgy beszélték, aratás után lagziz- nak, akkor köti be Czeber a Gyócsos lány fejét. A termés fCsont István fítvsztrációjat Aid él, mindig csak temet: Néha lassú pillanatot, Kezdő zenei fitemet. Amit valahonnan kapott, Egy-egy mosolyt, anyát, reményt. A szív csak fájdul, s így felel: A bánat miért ilyen kemény, A pere, hogy végleg múlna el, Miért nem jön? Csak egyre jön, ! Tanulságul kéredzkedik ! Mindenkihez, s az már örfim, Ha nem reggeltől reggelig, i Apró szünettel úgy fi zen, Hogy az észnek kell tudnia: Az élet folyton rekviem, A fényre hull az éjszaka. fis most ez a valótlanul Nehéz igazság megtörik. Tavasz van és megigazul A test a legbelső körig. A szív kamrája—belseje Kitágul és ha megszorít, Nem a halál szűköl vele,' A láza lesz még emberibb, Mert fény repül, fut a meleg. Virágok kelyhe vallja ki A láthatatlan, friss szelet, S a mámor is segít neki, Sudár erdő feszíti szét A földek titkos izmait, S dadogja emberi beszéd. Hogy a világban mi lakik. És a szemérmes értelem Kutatja szent törvényeit: Hol van a mélység és a menny? Mi az, ami megeshetik? Ml az? Mi lenne? Jön a nyár, Aztán az ősz, a zord telet Nem is idézve, majd lejár A sors minden kezdés felett, De kell-e sírni mindezért? És kell-e, hogy másképp legyen? Ki itt a bíró, hadvezér, Van-e itt végső rekviem? Ember más embert eltemet. De mindig jönnek új fiák, Mert száll a boldog üzenet. Miből szerelmek rajzanak, Gyümölcsbe hervad a virág, A fény, a dal, a gondolat A lét felsőbb fokára hág, S amíg felettünk elhalad, Betölti nagy törvényeit, Világunkat megérleli, S mire már mindent végbevitt, A titkot kezdjük érteni. PATAKY DEZSŐ: PÁR K mást, benne van az újságban. — Micsoda? — Larry a homlokához kapta a kezét és hirtelen fölült. — Erre nem gondoltam. Nem gondoltam rá, hogy letartóztathatnak egy ártatlan embert. Ez megváltoztatja a helyzetet. Keith csodálkozva bámult rá. Megkönnyebbülésében — hogy a letartóztatott nem az öccse, egészen elfeledkezett a másik emberről. — Ugyan,— szólt gyorsan — ez az ember nincs veszélyben. Ez csupán szerencse, időnyerés a menekülésre. Te csak készülj fel az útra s én elintézem, itt van pénz. — Aztán merően az öccsére szegezve pillantását, hozzátette: — Ne felejtsd el. hogy rám is kell gondolnod! Megértettél? Larry a bátyja távozása után néhány percig ülve maradt az ágyon. „Az ártatlan ember nincs veszélyben” — ezt Keith mondta, az ünnepelt ügyvéd. Bízhat benne? Elmehet-e Wandával, és itt hagyhatja-e azt a másikat, esetleg halálos veszedelemben? Ma lesz a tárgyalás, elvégre elmehet oda. Ú tközben vásárolt egv újságot, s ott állt benne a letartóztatott férfi neve: John Evan, lakhelve ismeretlen. Igen. Oda kell mennie. A tárgvalóterem zsúfolva volt és Larry borzadva látta a fegyőrök között az ütött-ko- pott, rongyos férfit, aki oly riadtan kapkodta a fejét a vádlottak padján, mint a vérebektől űzött állat. A kihallgatás rövid volt Egv rendőr azt vallotta, hogy gyakran látta Evant a Glove Vme árkádjai alatt aludni« ahol a hullát megtalálták. Egy másik rendőr tanúságtétele szerint Evan zsebében megtalálták Walenn arany pecsétgyűrűjét. A rendőr még hozzátette: Ewan beismerte, hogy lehúzta a gyűrűt a halott férfi ujjáról, de erőlködött, hogy őt magát már holtan találta. Az ítélet nem késett sokáig. Evant bűnösnek találták és Lawrence Darrant volt az egyetlen ember a teremben, aki tudta, hogy ártatlan. Amikor hazaért, megpillantotta a bátyját: Keith éppen akkor szállt ki a taxiból. — Itt a pénz — szólt hozzá. — Megérdeklődtem, még van helyük, csak be kell menned, hogy lefoglald a kabinodat. — Maradok, Keith. — Ide figyelj, Larry, ezt verd ki a fejedből. Annak az embernek semmi baja sem lesz. Larry mosolygott. — Azt akarod, hogy tűnjek el és mentsem meg a becsületedet. mi? Tedd vissza a pénzt a zsebedbe, Keith, mert a tűzbe hajítom. K eith visszavette a pénzt. — Még van bennem valami becsület. Nem tudnék ezzel a gondolattal elutazni. Borzasztóan sajnálom, Keith, igazán nagyon sajnálom. ★ Az ítéletet jóváhagyásra felsőbb bíróság elé terjesztették, s közben teltek, múltak a hetek. Larry odaköltözött Wan- dához, s ez a rövid időszak volt a legszebb az életében, amire valaha is szívesen emlékezhetett. Keithet többé nem kereste fel, nem is irt neki, igyekezett nem is gondolni rá. Az újságot azonban mindennap megvette, s buzgón fürkészte át a híreket. Ám a halálos ítélet kihirdetésének napján Keith ment el Larryhoz. — Láttad az újságot? — majd az öccse bólíntását látva, gyorsan folytatta. — Egy napra van szükségem, hogy megmondjam, mit tehetek. De most Ígérd meg, hogy holnap reggelig nem csinálsz semmit, el sem mozdulsz hazulról, s akkor újra eljövök. ígérd meg, Larry! — Megígérem — felelte az öccse. — Helyes. Bízom benned. — Fordult meg Keith és magára hagyta. r)e megnyugodni nem tu- dott. Egész este azon töprengett, megtartja-e Larry a szavát, végül mégsem bírta tovább és még aznap este visz- szament. Kopogott Wanda ajtaján, de választ nem kapott. — Larry — szólongatta. — Larry, én vagyok! Szavai, csak úgy, mint a kopogás, belevesztek a moccanatlan csendbe. Aztán belökte az ajtót, s megpillantotta mindkettőjüket az ágyon. Alusznak vajon? Megragadta az öccse vállát és hevesen megrázta. Hideg volt, s a fiú már nem is lélegzett. Keith megrázkódott, s meg kellett kapaszkodnia egy fotel karfájába, hogy el né essen. Aztán észrevette a borítékot az asztalon. A borítékra tűzve egy kis cédulát olvashatott: „Kérem, adják át ezt a rendőrségnek Lawrence Darrant”. ösztönös mozdulattal zsebre gyűrte az egészet, s meg sem állt a dolgozószobájáig, amelynek biztonságos magá nyában végül felbontotta. I „Én Lawrence Darrant, most amikor önkezem által meghalok, kijelentem, hogy én követtem el a Glove Lane-i gyilkosságot november 27-én... Nem akartunk meghalni, de nem viselnénk el, hogy elválasszanak bennünket egymástól, és hogy egy ártatlan em-| bért akasszanak fel az én bü-j nőmért. Nem látok más kiutat.' Kérem, temessenek el együtt bennünket. Lawrence Darrant” Keith csak állt és a papírlapok remegtek a kezében. Ha ez az írás eljut a rendőrségre, őt is meggvanúsítják, hogy tudott az egész ügyről már két; hónapja. Tönkreteszi a karrierjét, az életét, a lánya életét,; az "»Äsz Ígéretes jövőjét. J-¥írtéien mozdulattal tűz-: 11 be vetette a levelet. Elnézte, ahogy a lángok körülnyaldossák, majd felfalják a papírt, s ezzel vége a kéte- lveknek. a rágcsáló, emésztő: félelemnek. Az arca megkeményedett. „Tovább! Nem úgy,: mint a gvenge Larry! Mindig: csak tovább!” Fordította: Zilahi Judit — John Galsworthy (1867- 1933) a századforduló egyik] legkiválóbb angol prózaírója.i A XIX. század nagy realista< íróinak hagyományait követte,'< a Forsyte Saga című sok kö-< tetes családregény méltán sorakozik a Thibault fsalád, a* Buddenbrookok és az Artamo-< növök mellé. Novelláiban a< kapitalista társadalom ellentmondásait, visszásságait tűzij tollhegyre. aztán odalett, elverte a jég. Olyan jégdarabok hullongtak az égből, hogy törte a cserepeket a tetőn. Kitették a fejszéket, kaszákat, késeket az udvarokra, az élüket fordítva az égnek, de a jéghullást meg nem állította. Mit tagadjam, örültem, hogy oda a termés, hogy most már nem lehet lagzi se! Elmúlt az ítéletidő, Czeber ott állt az udvaron, szorította kezében a fejszét, és rettenetesen káromkodott. Az eget fenyegette. Átrohant a kerteken, az apja meg utána. A szélső házig rohantak. Fejszével nekiestek az útszéli tölgyfakeresztnek, kivágták, feldarabolták, mint a gyújtásnak valót. Közelebb húzódik az asztalhoz. — Mondjam, hogy milyen bibliás falu volt ez, hiszen bib- liás most is. Az a kivágott kereszt rettentő bűnnek számított! Mondtam, hogy vártam az alkalmat a törlesztésre. Hát ez a bűn adta nekem az alkalmat ... Szóltam a szomszédoknak: Czeberék fejszével mentek rontani a keresztet... Körülfogtuk őket. Emlékszem, olyan szürke volt az arcuk, mint azé az emberé, akit megfojtottak és utána a vízbe löktek. „Vissza ...! — ordította veszetten, és forgatta feje felett a fejszét. — Hagyjanak minket! Menjenek innen! Nem értik?.. Egy idősebb paraszt közelebb lépett hozzá: „Tán minket is össze akarsz aprítani, mint Krisztus keresztjét?!” ... Egy rúd volt nálam, azzal ütöttem mellbe, hogy a hátára zuhant. Az apját is a földre verték. Minden véres lett körülöttük. I eejti a fejét. A szavakat *■ is a földre ejti. — Az apja nem is épült fel teljesen, élt még betegeskedve néhány évig, aztán elföldelték. Másünnen hozatott papot, hogy eltemessék, mert a mi falunk- beli nem vállalta az egyházi szertartást. Annyit se csendítettek az öreg Czebemek, mint litániára szoktak... De visz- szakanyarodok még cseppet. Barnus is nehezen állt lábra. A forradások most is ott vannak a homlokán, ahová az ütéseket kapta. Nem hagyták nyugodtan élni, állandóan zaklatták, fenyegették. Kitördelték a kerítését, beverték háza ablakát, megmérgezték a kutyáját. A Gyócsos lánynak is a lelkére kötötték a figyelmeztetők: meg nem maradhat a faluban, ha csak egy szót is mer szólni Czeberhez! Szólni mert. Titokban, esténként, ne lássa senki eljárogatott hozzá. Én láttam! De meglátta más is. A Peták legény. Azt hiszem, csúffá akarta tenni a lányt, amikor visz- sza, hazafelé tárt a kertek alatt. Gondolom, ezt akarta, mert le is teperte, maga alá gyűrte azt a lányt. Szerencsére észrevettem, mit terveit öi... Sokáig találgatták a faluban, ki lehetett, aki leütö‘to. Találgatták és nem tudják a mai napig sem. Kórházba ke!- |rít vinni, o.van mérgesen ütöttem. És megérdemelte az utálatos. Űjból önt a poharakba. — így volt minden, kimondom ... Jött a háborít, sikerült megmarad!1:, földet osztottak keveset, éltünk, dolgoztunk csendesen. Valójában mindig féltem, arra várva, mikor fizet Czeber azért, amit akkor tettem vele, a keresztnél, a rúddal. De sosem fizetett, soha nem akart fizetni. Szólni se igen szóltam hozzá. Egy darabig Barnus is megállta a szótlanságot, aztán csak megszólított egyszer: „Ügy érzem, te Feró, haragszol énrám. Tudod mit. komám, ne haragudj tovább! Minek ...7” Leütöm egy rúddal, hä a képembe mászna, megérdemelném, ée ehelyett inkább még ő békít- get. Nem tudtam megérteni, miért ilyen. A pohár után nyúl. Kiie»" sza mind. — No, igyál te is! Vágy harapnál most már valami kolbászt, szalonnát? Öltem két disznót. Mindig úgy szoktam, egyet karácsonyra, egyet farsangra ... Szóval, ha én vagyok a Czeber helyében, biztosan törlesztek és nem bé- kítgetek. Te ezt adtad nekem, én meg ezt adom neked! A szövetkezetei is Czeber csinálta meg a faluban. Sokan haragudtak rá, a kerítését kitördelték, háza ablakát bedobálták kővel, kutyáját megmérgezték. Jobban kívánták a pusztulását, mint akkor régebben, a keresztnél ... Czeber után éa voltam az első, aki belépett Akkor a keresztnél nem értettem, pedig igaza volt és tudtam, hogy most is igaza les*. És engem, a második legrégebbi tagot, tettek csúffá! Fejét csóválja. Megreccsea alatta a szék. — Volt két lovam, magaramai vittem a szövetkezetbe. A lódoktor azt mondta: „Virslinek valók ezek, bátyám!” Én kísértem a vágóhídra a kedves jószágokat. De mit mondjak, a vágóhíd előtt megszólított egy ember, hogy az ő szövetkezetüknek ló kellene és megvenné tőlem, ha ezek tudnak valamit. Ott élnek a lovaim Elger mellett, el-elmegyek, megnézem, hogy gondozzák őket... Szóval, szeretem a lovat, kettő van a kezem alatt most is a szövetkezetben, úgy ismerem őket, tudom, mikor kérnék vizet vagy zabot... Éppen a zab miatt ért a csúfság! Mert a* történt, tőreket adtak a lovaknak, a zabot meg elzárva tartották. A törek kiette a lovak száját, én meg nem bírtam tovább nézni kínlódásukat éa hoztam nekik az elzárt csemegéből. Tolvaj vagyok, azt mondták, aki megszegte a fegyelmet, a rendet és kivételezek a gondjaimra bízott jószágokkal. Az utolsó cigarettát szávH juk a dobozból. — ... Czeber eljött hozzám, nagyon megmosta a fejemet Azt mondtam neki, nagy hülyén: inkább törlasztenéd az adósságodat, akkor szidhatsz engem. Leütöttelek a rúddal, tessék, fizessél meg érette nekem! „Mit beszélsz bolondokat Feró! — nézett rám az az ember. — A világ megváltozott körülötted, te pedig nem akarod észrevenni. Vénülünk mind a ketten, unokáink vannak, te. Feró!” Igen, igen... az ember két életű. Kívülről ismeri magát az ember, szép ruhát hord, cipőt. Ruhát könnyen cserélhetünk, de belülről kicserélni az embernek önmagát, belülről la szépen felöltözni, ez már ne» megy olyan könnyen. Gondolkodik, erősen töpreng. — Azt mondtam, többet be nem teszem oda a lábamat, ahol azt sütötték rám egy tarisznya zabért, hogy tolvaj... Holnap mégis be kellene nézni a lovakhoz. Csak benéZgk. Ugye, nem kellett volna hirtelen megsértődni? Hiába, Csakugyan vénül az ember, ha ne*» veszi észre, mi történik körülötte. Még önt utoljára és kikísér a kapuig. I obogást látok a szemé. *" ben. De nem a bor élesztette lobogást. Belülről égeti önmagát, belülről, azt a régi világot. A nyers agyagot is a tűz égeti keménvre. hogjr tökéletesebb formát érjen. Pataky Dezső ANTALFY ISTVÁN: A tavasa lépcsőin Itt csapdos a víz ki a partra; elmossa, s messze viszi hajdani rongyait ósdi teleknek. Fény, fény, fény! Tavaszarcú! Fény, fény, fény! Ha lelépsz trónodról, ide lépj. Majd vállaid ívét én takarom be rímnélküli szavakkal, a lét tárgyi valóságába merülve, nem keseregve, s nem ’s keresem mi-ég kihagyott szavak ->k ízét. számomra e part, ez -só zárt rendjében vonul e világnak. s utam is, új tavasz álmain immár! J
