Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1967-02-11 / 36. szám
1 érné É ******««* #.***.? Mm«i Riport a szövőszékek között Ha az ember egy szobából női torkokból származó nóta- ezót és hatalmas csattogást hall, nem lehet kétsége afelől, hogy odabent szőnek. És mit szőnek? — Térítőkét, függönyöket, abroszokat — világosít fel bennünket Balázs György, a Hevesi Háziipari Szövetkezet álá- myi részlegének vezetője. — Tervünk az első félévre félmillió forint érték, s ezúttal beiföldi megrendelésre dolgozunk. A félmillió forintban benne- fbglal tátik a különböző, szebbnél szebb népi motívumok sokféle variációja — sri— Nem nagyon. És a pénz nagy része elment az utazásra. Ezerkettő-ezerhárom között volt a keresetem, annyit meg itthon is megkapok, a háziipartól. Gyermekkoromban sokszor voltam már itt, de nem gondoltam, hogy most pont itt kötök ki. — Én meg a Pest megyei Sasa dón dolgoztam egy ideig — meséli Csontos Erzsi. — Szintén egy téeszben. Aztán rájöttem, hogy többet ér tt- hon a kilencszáz, mint idegenben az ezerhatsizáz forint... Ök a tanulók, és Balázs György részlegvezető a mesterük. ■ • •• ■" ,w ■■ \ ■ ■■■> — Nehéz megtanulni a szövést? — Ha igyekszik az ember, egy hét is elég. Itt nem tart sokáig a tanulóidő... Az átányi háziipari részleg sokat tudna segíteni a női munkaerők foglalkoztatásával a község asszonyainak. El lehetne képzelni olyat is, hogy télen, amikor a termelőszövetkezetben nincs, vagy nagyon kevés a munka, bedolgozhatnának a háziipamak Például hímzéssel. Erre pedig úgy tudjuk megvan minden feltétel. (kátai) lligítli ! J 1 , lii.' Egy ilyen szövőszéken három hét alatt készül el 210 méter hosszú függönyanyag. (Kiss B. felvétele) Legyen világosság! (Tudósítónktól): Mátrafürcden az autóbuszmegálló környéke egyre szebbé válik, a különféle pavilonok — közöttük az új borkóstoló — üde színt ad a környék arculatának. Az igen költséges beruházások mellett azonban szinte érthetetlen, hogy a cukrászda mögött lakók szerényebb óhaját nem akarják figyelembe venni. A fürediek ugyanis évek óta kérik, hogy a népszerű üdülőhelynek ezen a részén is szereljenek fel néhány közvilágítási lámpát, mivel az utcában ,,vaksötét” uralkodik. A téli napok még csak el- viselhetők, mivel a hó világít, de tavasztól késő őszig botladozni kell a simának korántsem nevezhető úton. Bizonyára már ez az utca is megérdemelné, hogy egy kicsit jobban törődjenek vele az illetékesek — még ha nem is a legforgalmasabb részt Mát- rafürednek. V. 3. Gázlefejtő állomás Gyöngyösön Valahogyan úgy történt Gyöngyösön, hogy előbb volt meg a gomb, és csak aztán lett kész a ruha. Mert az új városrészben már úgy építették meg az iskolát, az orvosi rendelőt, a bölcsődét, az éttermet, hogy ezekben gáztüzeléssel lehessen főzni, illetve a rendelőben — sterilizálni. Csak éppen gáz nem volt sehol. A napköriben és a bölcsődében egyelőre tűzhelyek állnak. A gázvezeték már a helyén, a külső csöveket is lefektették az utóbbi hetekben. De senki sem tudta a környék lakói közül, hogy minek ez a készülődés. Hogyan és mikor lesz gáz Gyöngyösön? Esd kérdezték egymástól az emberek. Az új városrésztől délre, a gyári övezetben lesz majd tőipari Vállalathoz, ahol Futó László művezető tájékoztatott bennünket a gázlefejtő állomás már folyó építkezéseiről. Az új városrésztől délre, a gyári üvezetben lesz majd a gázlefejtő. Külsőre nem lehet látni majd ezen az állomáson semmi érdekességet. Féltetős, nyitott épületben, vagy talán helyesebben: nyílt téri raktárban helyezik át a gáztartályokat. Betoncölöpök tartják majd a tartályokat. A cseppfolyósított gázt tartálykocsikban szállítják Gyöngyösre. A lefejtő állomásról jut el csöveken keresztül a középületekbe. A csőhálózat már elkészült. Ami hiáryrik még: maga a telephely. De itt nincs sok munka. Az utat kell megépíteni, amin a tartálykocsik a telepre bejuthatnak. Aztán a tartályok állványzatát, a féltetőt tartó betonoszlopokat. A többi már szerelés csupán. Maga a mélyépítő munka és a telephely kialakítása, a csővezetékek beépítése körülbelül kétmillió forintos költséggel készül el. Befejezési határideje ezeknek az építkezéseknek: június 30. Az építőipari vállalat ezt a határidőt tartani tudja. Hogy a gázlefejtő mikortól kezd üzemelni, az mar a Tiszántúli Földgáz Szolgáltató Vállalattól függ. De nincs mész- sze az idő, amikor ez a kísérleti jellegű, gázlefejtő állomás a gyöngyösi déli városrész középületeit jó minőségű gázzal tudja majd ellátni. Ha a gázlefejtő állomás beváltja a hozzá fűzött reményeket, a gázszolgáltatást tovább fejlesztik. Mindenesetre: a gyöngyösiek nagy érdeklődéssel várják a gázlefejtő működését. (jmf) Vj tervek, kísérletek A kultúrház lélegzik, él PÉTEBVÁSArAN a volt járási kultúrházból kiemelt, körzeti rangú kúltűrház lett. A „rangvesztés” jószerint csak formális. A kultúraterjesztés szakemberei nem kis erőfeszítéseket tesznek, hogy még többet, s minőségben is színvonalasabbat adjanak azoknak, akik művelt emberré, vagy még inkább életet és világot értő emberekké szeretnének lenni. Kísérletezünk, próbálkozunk, mit tehetnénk, mi az, ami eredményesen ismeret- szerzésre, önművelésre, to- vábbgondolkozásra indítja az embereket — mondja Sallai Sándor, a kultúrház igazgatója. A NÉPMŰVELÉS pétervá- sári otthona, a kultúrház, lélegzik, él. Eredményes munka folyik a falakon belül, ha az optimális feltételek ehhez korlátozottak is. Jól működő, 7 tagú irodalmi színpaduk nek. minták, meglepőek és ön- ma gukat kínálók... Négy szövőszék csattog a ^műhelyben” lelkesen, ide-oda kúszik a vetélő, maga után húzva a színes fonalat. Arrébb pörög a c s é vé 1 ő, s a szoba levegőjét átszövi a nótaszó. Húrként feszülnek a hengerre a hosszú szálak, sűrűn egymás mellett. Gacsal Ká- rolyné szövőszékén függöny, szép, mintás függöny készül. Amikor teljesen kész lesz, éppen 120 méter hosszú lesz, amit majd megfelelő nagyságra darabolnak. — Mennyi idő kell ehhez? — Három hét. De úgy — magyarázza Gacsalné —, hogy két műszakban dolgozik rajta a gép! Ebből aztán jó néhány függöny kerekedik ki. A résziig huszonhat átányi asszonyt és lányt foglalkoztat, közülük tizennégy az úgynevezett bedolgozó, a többi tizenkettő váltott műszakban a műhelyben szövöget. Tudnánk több nőt is foglalkoztatni, de nem nagyon jelentkeznek. Pedig ilyenkor télidőben igen hasznos időtöltés lenne. Egy hónapja két új taggal szaporodtunk, két lánnyal, ök a tanulók. A két lány — Varga Erzsébet és Csontos Erzsébet egyenesen a fővárosból került ide. Egyébként átányi mindkettő, s Budapest csupán eey kis kitérő. egy kis próbálkozás volt számukra. Ogv gondolták, hogy ott megtalálják a számításukat (Sajnos, Átányon nagyon sók férfi és nő vélekedik hasonlóképpen!) r — Pesten mit csinált? — A „Rozmaring” virágkertészeiben dolgoztam. — Itthon is lehetett volna, a téeszben ... — Amikor jelentkezem, nem voU felvétel — mondja Varga Erzsi. — Sokat lehetett a kertészetben keresni? 4 llmimr 1967. február 11, szombat Valentyina Belenkova le- ningrádi pedagógus két évig dolgozott a pekingi szovjet nagykövetség iskolájában. Miután Kínában lehetetlenné váltak a feltételek a szovjet emberek ott-tartózkodásá- ra, a pekingi szovjet intézményekben dolgozók családtagjaival együtt hazatért a Szovjetunióba, ahol az APN tudósítójának nyilatkozott a „kulturális forradalomról” és az elutazás előtti utolsó napok szörnyű élményeiről. „A legkisebbeket tanítottam”... — A pekingi szovjet iskola második osztályát tanítottam: a legkisebbeket, — mondotta Valentyina Belenkova. — A diplomáciai testület több tagjának gyermekei jártak a mi iskolánkba. Osztályomban például a szovjet gyermekek mellett lengyel, csehszlovák, mongol, kubai, bolgár, jugoszláv és afganisztáni gyerekek is tanultak. — Miután Moszkvában a kínai diákok nagykövetségük közreműködésével politikai provokációt szerveztek a Lenin-mauzóleum előtt, Pekingben ostromzár alá vettek minket a feldühödött „vörösgárdisták” és „forradalmi lázadók” — folytatta Belenkova asszony, több tucat megafon éjjel-nappal teljes hangerőre állítva zúdította ránk a szovjet embereket k áramló ráaa’makat, Mao Ce-tung-idézetekkel sűrűn megtűzdelve. Mi történt február 2-án — Iskolánk mindennek ellenére február másodikéig működött. Ekkor azonban odáig fajult a helyzet, hogv a „vörösgárdisták” a mega- fonos gépkocsikat egyenesen a tantermek ablakaival Amíg Pekingitől kijutottam Egy szovjet tanítónő megrázó beszámolója szemben helyezték el és a megafonokat az órakezdést jelző csöngetéssel egy időben kapcsolták be. Az óraközi szünetekben a megafonok hallgattak. Amikor azonban a gyerekek újra a padba ültek, megint rázendítettek a megafonos kocsik! A huligánok öklüket rázták, pálcákat böködtek fenyegetve kisdiákjaink felé, kínai és orosz nyelven válogatott szidalmakat küldtek szüleik címére. Noha a padok az ablakok mellett sorakoztak, egyik tanítványunk sem nézett ki az ágáló csőcselékre. Az órák rendben, fegyelmezetten folytak. — Hazautazásunk előkészületei — folytatta Valentyina Belenkova — rendkívüli szervezetten folytak. A szocialista országok nagykövetségeinek munkatársai és azok családtagjai igazán megható figyelemmel vettek körül bennünket és nagyon sokat segítettek. Valóban fáradhatatlanok voltak. A mongol nagykövet felesége például jóformán az iskolába költözött, hogy segítsen a gyerekek összekészitésében. A „kulturális forradalom” vezetői gondoskodtak róla, hogy a „vörösgárdisták” ismerjék a szovjet gépkocsik rendszámait: valóságos hai- tóvadászat indult meg utánuk. Ebben a helyzetben Len'’"-’1r'>r<"7Csehszlovákia, az NDK, Mongólia és Bulgária diplomatái vállalták, hogv gépkocsijaikon elszállítják a holmijainkat és e.- intézik az ezzel kapcsolatos formaságokat. Amikor a fel- heccelt huligánok több órán át feltartóztatták azt a gépkocsit, amelyen a szovjet nagykövetség munkatársai az Aeroflot irodájába igyekeztek a repülőjegyekért, a Lengyel Népköztársaság nagykövete, a nagykövetség gépkocsiján, rajta a lengyel nemzeti lobogóval, megpróbált a blokád alá vett szovjet diplomatákhoz hajtatni, de a „vörösgárdisták” kövekkel dobálták meg a gépkocsit, szovjetellenes, becsmérlő jelszavakat pingáltak rá, leköpdösték az ablakait, és még a lengyel nemzeti lobogót sem kímélték. Motozzák a nőket — A repülőtérre azokon az autóbuszokon mentünk ki, amelyeket a mongol, a csehszlovák, az NDK és a lengyel nagykövetség bocsátott rendelkezésünkre. Amikor kiértünk a forgalmi épülethez, a buszokat pillanatokon belül telepingálták és teleragasztották válogatott jelszavakat és káromkodásokat tartalmazó feliratokkal, illetve plakátokkal, dörömböltek az ablakokon és üvöl. töztek. A „vörösgárdisták” azt mondják, hogy semmitől sem félnek. De attól, úgy látszik, mégis félnek, hogy valaki lefényképezi az orgiáikat — folytatja Valentyina Belenkova. — Az egyik „vörösgárdista” elkiabálta magát, hogy a német gépkocsivezetőnél fénvkénezőgéo van. Erre a „vörösgárdisták” fejnél fogva kirángatták a vezetőülésből, aztán feltörték az ajtót és benyomultak a buszba. Feltépték az üléseket, összetörték a ventillátorokat, motozni kezdtek a ret''külők- ben és a szovjet nők zsebében. — Nagyszámú külföldi diplomata kísért el bennünket a repülőtérre. Közülük so- I ■ kan magukkal hozták gyermekeiket is, akik a mi iskolánk növendékei voltak — bár ez veszélyes volt. A kicsinyek virágcsokrokat hoztak nekünk. Kordon — dip lomot ókból — A kínai huligánok magából végképp kivetkőzött bandája körülfogott bennünket, minden aljasságra képesen. Az arcok eltorzultak a dühtől, öklök emelkedtek a magasba, köpködtek felénk. A külföldi diplomaták, hogy megpróbálják visszatartani a dühöngő csőcseléket, kordont vontak körénk. A csatárláncban tudósítók, gépkocsivetők, gépírónők. diplomaták egyaránt voltak. A tömeg kellős közepén láttuk a hófehér hajú lengyel nagykövetet. Tőle kissé távolabb a csehszlovák nagykövet igyekezett visszatartani a dühöngőket. Pár lépéssel arrébb a bolgár nagykövet tartotta a frontot feleségével és lányával, miközben a „vörösgárdisták” szüntelenül lökdösték őket. — Barátaink gondoskodása a könnyekig meghatott bennünket. Amit tettek, a nem zetközl szolidaritás demonstrációja volt, ám egyszersmint a legnemesebb emberi érzelmek és jó adag személyes bátorság megnyilatkozása is A repülőgép személyzete úgy fogadott bennünket, ahogyan csak a legközelebbi hozzátartozókat szokás. Karjukra vették, nyugtatgatták a gyerekeket. Aztán eljött az a pillanat is, amikor a gép parancsnoka közölte: „Repülőgépünk áthaladt a Szovjetunió államhatárán”, — fejeződik be Valentyina Belen- koya megrázó beszámolója, most már egyre inkább hallat magáról. Tizenegy tagú színjátszó csoportjuk mögött hároméves út áll, hetente mind sűrűbben próbálnak, most készítik új bemutatójukat; a vígjátékká zenésített Jókai-darabot, a Bolondok grófját adják elő. Folyóirattárolót nyitottak, hasznosan tevékenykedik a nők klubja, s most már, hogy a községi könyvtár kiköltözött és helyiségei szabaddá váltak, megmozdultak a KISZ-isták is. Van egy gitárzenekaruk és egy vegyes hangszerű tánczenekaruk, és nem hagyhatjuk ki a sorból semmiképpen a gyermekénekkart sem. S a további tervek, elképzelések? — A folyóirat-tAroLÓT szeretnénk kiegészíteni 400 kötetes kézikönyvtárral — mondja Sallai igazgató. — A legfőbb tervünk, hogy a kultúrházat klubkombináttá alakítsuk! Szeretnénk berendezni egy vegyes foglalkozású klubot, tévével» magnóval, rádióval, és létesíteni egy játéktermet is — ez lenne a „hangosabbik” oldal. A másik klubban a „csendesebb” dolgokat művelhetnénk, váltakozva kötött és szabad foglalkozásokkal, irodalmi, művészeti, illemtani stb. rendezvényekkel. Már megválasztottuk a 7 tagú klubvezetőséget, s elhatároztuk: a klubban elhelyezünk egy úgynevezett kívánság-urnát, hogy a jelentkező igények alapján állíthassuk össze a legmegfelelőbb klubprogramot. AMI PANASZOLNI VALÓ: a kultúrház anyagi erői, feltételei nem kielégítőek: az értelmiségiek elhúzódnak, közömbösségbe burkolóznak, s csak kevesekben él a kötelességtudat. hogy ne csak magukba fogadják a ku1 túrát, de közvetítsék is. íey eroelve fejlettebb kulturálisáéi szintre az iskolázatlan többieket. Az anyagi feltételek javíthatók. Ha közös kalapba gyűjthetik az fmsz, a ktsz és a tsz kultúrára szánt forintjait — erre van törvényes lehetőség — újabb társadalmi erőforrásból táplálkozhat a népművelés pétervásári folyama. Ez ütemesebb, pezsgőbb kulturális életet teremthetne, ennél egyelőre — az értelmiségiek segítő tetteibe is várVÍ — nincs fontosabb kívánsájbi a kultúra pétervásári terjes tőinek. (patak/
