Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1967-02-08 / 33. szám

NEB-dosszié: 55 Szennyes ügyek” Az élet perifériáin SORSOK és EMBEREK Segíts magadon, az Isten is megsegít. Hárommillió koldus dehogyis tudott magán segíte­ni. Így tehát az isten is el­fordult tőlük. Vagy inkább az isten se tudott segíteni rajtuk, hát inkább elfordult, hogy ne lásson, ne halljon semmit? De hagyjuk most a letűnt társa­dalom közmondását, amely röpke húsz esztendő alatt a közmondások múzeumának rekvizituma lett. Ma nincs há­rommillió koldus. De ma is vannak olyanok, akik az élet perifériájára szorultak, akik képtelenek magukon segíteni, s akiken szinte képtelenség, hogy mi magunk is segítsünk. Ott élnek a szocializmus ár­nyékában: megállt felettük és bennük az idő. KINEVETIK A TANÁCSELNÖKÖT? — Maguknak van egy hasz­nálható szobájuk... Azt kelle­ne kiadni — kandit rá a ta­nácselnök a gazdára, akinek portáján emberhez méltó la­káshoz juthatnának B.-ék. — Aztán kire gondolna az elnök elvtárs... Mert szoba az akadna, ha kell, és ha arra való ember lenne benne a bér­lő... A tanácselnök lehajtja a fe­jét, mélyet szusszant és úgy böki ki a nevet. Szakismeret — a falunak Félmillió forint értékű sxakkönyv a boltokban A. ZUBOV — L. PEROV — A. SZERGEJEV: FORDÍTOTTA: BÁNYÁSZ BÉLA IX. Az „Atléta” mosolygott szellemességén. — Hallgasson figyelmesen, ön járatos Krug­lov kísérleteiben. Mi is ismerjük a probléma­kört és még valamit. De pontos adatok kelle­nek a kutatásról. És az önök szibériai intéze­téről is. Remélem, rendelkezésünkre bocsát­ja... három nap múlva találkozunk a 3-as trolibusz Csehov utcai megállójánál, a Puskin tér mellett. 19 órakor. Ptyicin hallgatja a professzort és latolgatja az egyenletet az ismeretlenekkel. Van még néhány. Valamit már tudnak, pontos adato­kat kémek. Vajon mit tudhatnak? Ki adta ezeket az adatokat? Az, aki értesítette az ügy­nököt, hogy a professzor az Ermstázs Színház­ban van. Valamikor Ptyicin is tudományos munkát végzett. Jól tudta, mit jelent ez a valami. Mi­kor aspiráns volt, azt mondta neki a proíesz- szor: Jó emlékezőkészséggel rendelkezik, ez fontos a kutatónak. Eszébe jutott a téma és neveted: egészen más területen hasznosítja ő ezt az elemzőkészségét. Igaz, az elején nem volt szíve szerint való. csak azért csinálta, mert ezt kértek tőle. De aztán belejött. Elővette a dossziéjából a Pjotr Makszimo­viccsal folytatott beszélgetésről készített fel­jegyzéseit. Ismét felkeltette a figyelmét, hogy Jegorov másodszor is találkozott azzal az em­berrel, aki horgászfelszerelésért jött... Vélet­len, hogy az üzletből a lány után az „Atléta” jött ki? És ha nem az?... — Konsztántyin Petrovics, amikor az „Atlé- iá”-val találkozik, mondja meg neki, hogy a legújabb adatokat Kruglovtól szerezheti mez, aki önnek jó ismerőse, de a beszélgetésnél zavarja önöket legközelebbi munkatársa, Je- gorov, aki előtt a professzor tartózkodó... — Igen. Megmondom neki, és azután? — Nyugalom. Tartson ki. Az „Atlétá”-val el kell ezt hitetnie. Mondja neki, hogy csü­törtökön hosszabb ideig beszélget Kruglov- val... Persze akkor, ha nem zavarja önöket Pjotr Makszámovics... Sok sikert. Péntek reggel Ptyicin telefonált Pjotr Mak- szimovicsnak, és találkát beszélt meg. 11. ... Minden a helyére terült. Igen, a kém, aäd akkor jött a csemegeboltból, mikor Jego­rov másodszor találkozott az ügynökkel. Csü­törtökön ts pontosan teljesítette feladatát. Je­gorov hiába mondta: „érte meg, Natasa, reg­gelre jelentést kér az öreg”, a lány hajthatat­lan maradt: .Azt akarom, hogy velem gyere. Ez a kívánságom”. Ptyicinnek megmondja az igazat. Ez nem könnyű dolog. De nem lehet másként. Sejt is már valamit, meg az ügy is ezt kívánja. ... A tóparton sétáltak, ez a kedvenc he­lyük. itt találkoztak először, itt kezdődött min­den. Most meg úgy néz rá mint aki már tud minden szörnyűséget. Lesz-e ereje nem beszél­ni erről? Nem beszélhet, nagyon kicsi elég­tétel ez mindazért, ami történt. — Mire gondolsz, Petya? Nem figyelsz rám? — Bocsáss meg. Elgondokoztam. Nyugtala­nít a kü-lfóldl látogatása, javaslata a cikkel kapcsolatban. Aztán meg a hirtelen visszavo­nulás ... 4 NélMSBA 1967. február 8., szerda — Engem is nyugtalanít valami azóta. Em­lékezz csak, Petya, nem fecsegtél él valamit ittas fejjel? — kérdezte riadtan. — Nyugodj meg. Natasa. Tudod, nem «sat­tem fecsegni. Válaszoltam néhány kérdésére — és felsorolt azokból néhányat. — Túlságosan őszinte voltál vele... — Ne izgulj értem. A mi felfedezésünkben egészen más a lényeg, nem az, amit vele is­mertettem. Sokáig beszélt a lánynak az intézet kutatá­sairól. Natasa azonban nem nagyon figyelt. Nyíltan ásítozott — Bocsáss meg, Natasenyka, számodra ez unalmas dolog, nekem meg az élet ft Meleg szombat délután volt. Elmentek a strandra. Natasa vidám volt, és nagyon ked­ves. Másnap, munka után Natasa ismét a Moszk­va környéki strandra utazott. Ügy beszélték meg Jegorovval, hogy este a tóparti Iájáratnál találkoznak és együtt vacsoráznak. ... Messze beúszott. Egyszer csak egy férfi termett melléfte. Körülöttük nem volt senki. Egy pillanatig egymás mellett úsztak, aztáa a lány a fürdőruhából egy vízhatlan zacskót vett elő és átadta a férfinak. — íme a legújabb adatok. Jegorovtől tud­tam meg — Rendben van. Az utasítást és a jutalmat a kettes számú titkos helyen találja meg. Este hét órakor Pjotr Makszimovics a meg­beszélt helyen várta a lányt. Az asztal mellett Natasa kedves szavakat mondott. Fagyosan hallgatta, de eszébe jutott, hogy mosolyogná kell. A tolmácsnőt tíz nappal azután tartóztatták le, hogy Moszkvába érkezett a folyóirat, az 50 sornyi cikkel. Ugyancsak aznap fogták él „At­létát” is, mikor a szibériai professzorral talál­kozott. Mindkettőjüket letartóztatták volna az uszodában, ahol az „Atléta” átvette az 50 so­ros információt. De az állambiztonsági szer­vek úgy határoztak, várnak néhány napig, megfigyelik a fejleményeket. Ez alatt a tíz nap alatt „Venus” és „Atléta- minden lépését figyelték. Megfejtették egy tit­kos üzenetüket is: „Űj adatokat kérünk a tu­dós munkájáról. A kapott hírben pontatlansá­gok vannak. Használják ki az alkalmat. A nyugati folyóirat cikke után a titkosság gyen­gül, cselekedjék hasonló módon”. És a lány folytatta a munkát. A kilencedik nap reggelén a titkos helyen egy vázlatrajzot találtak. Tovább már nem letetett várni. Hogyan történt? A lány nem tiltakozott, beismerő vallomást tett A nyári gyakorlat idején, amikor még az INTURISZT-ban dolgozott, egy külföldi tudós tolmácsa volt. Natasa örömmel tette ezt, tet­szett neki a változatos élet, fogadások, színház zi látogatás és egy apróság: a külföldi csínt#* kedves fiatalember volt. Nem, nem utazik Gyurikához a tajgábfc» Miért is menne?... Megírta neki: „Ne hau” gudj, Kaktusz. Meg kell, hogy értsél!”-------------.......... (Folytatjuk) De hol van? Aki eddig csak keresni is próbálta, megégette segítő szándékú kezét. ÉLET A VÁLYOGTETg ALATT — Jód van, így van JÓL Ne­kem így. Egyéni gazda. Tanyája ott van valahol, nem is messze a makadámúttól. Tanya? Hat hold föld, szélén egy vert vá­lyogfalu kalyiba, akkora ab­lakkal, hogy mire a világosság bepréseli magát, vékony lesz, mint egy megviselt tű. Prices, rajta régen megfosztott guba. Földbe vert lábú asztal, és egy szék. Meg két szög a falba ver­ve. A gazda túl, vagy innen a hetvenen, maga sem tudja pontosan, mert sem írni, sem olvasni tanulni soha nem volt ideje. — Mikor volt a faluban? — A múlt héten is... — Moziban? — Egyszer. De akkor még nem a film beszélt, hanem egy ember, és mutogatott köz­ben ... — Mi jő lesz a vacsora? — Paprikás krumpli. Azt na­gyon szeretem. — Es tegnap? — Akkor is. Nagyon szere­tem... — Nem unalmas itt. Egye­dül? — Megszoktam. Meg nem is vagyok én egyedül. Itt a pud- li, meg lovam is van és tehén­kém is... EL vagyok én velük, kérem. — És mi lesz, ha beteg lesz egyszer. Felesége meghalt Gyerekei szanaszét a világban. Akkor mi lesz? — Azt csak a jó isten tud­ja... De jól van így. Nekem így jó... Emberek a szocializmus ár­nyékában. Dehogyis az árnyé­kában. Az élet perifériáin, ott. ahová még társadalmunk sem tud elérni. Vagy legalábbis nem mindig és nem eredmé­nyesen Sokan vannak? Nem. A tízmillióhoz kevesen, na­gyon kevesen. Embert formáló eszménkhez azonban sokan, még mindig nagyon sokan. El­torzult leikeik, torzszülött vá­gyak. Nem mi szültük őket e világra, de a mi világunkban élnek. S ezt tudomásul keli vennünk. És amit tudunk, ten­nünk is — huszonegyedszerre is. Gynrkó Géza — Azt nem, azokat az isten­nek sem... Ne tréfáljon velem az elnök elvtárs... Maga sem gondolhatta komolyan... És B.-ék maradnak az in­kább odúnak beillő fészerben, amelyet a szelekkel, őszi, nyá­ri viharokkal, bekavargó hó- pelyhekkel oszt meg a csa­lád. .. — Ha csak kimondom a ne­vüket, már szóba sem állnak velem, — kesereg a tanácsel­nök. — De tudom, hogy iga­zuk van. Pedig valahogy se­gíteni kellene rajtuk. Két gye­rek, az anya nyomorék. És az apa. Az apjuk. Állandóan ré­szeg, minden pénzt eliszik. Már laktak egy normálisabb portán, de lakbért nem fizet­tek, a kerítést feltüzelték, si­koltozó botrány mindennap. . Itt, a faluban meg nincs ta­nácsi rendelkezésű lakás. Most tudja mivel próbálkozom? Az asszony, meg a gyerekek miatt.. Megpróbálom, de biztos, hogy kinevetnek. Kamatmentes köl­csönt keríteni nekik házépí­tésre. Telket adunk. Úgysem lesz belőle semmi — legyint. És nem tud mit csinálni. Ti­zedszer, huszadszor, de neki­vág huszonegyedszer is. Most sem fog sikerülni. Előre tud­ja. Éppen B.-ék miatt. KAIN ÉS MÁRTA Testvérháború. Makacs, ki­tartó, aljas és kicsinyes. Ret­tenetes. Az öregedő vénlány, aki öreg apjával él és a bete­geskedő férfitestvér, aki a fe­leségével, — egy portán. A soha meg nem született gyer­mek helyett ápolni egyre, éj­jel-nappal, mindig csak gon­dozni a tehetetlen öregembert. És ott látni a másik, az egész­séges asszonyt, akinek lega­lább férje, embere van. De az is ápolásra szorul. Azt az egészséges asszony gondozza. Irgalmatlan szamaritánusok egymással szemben. A rágalom és pletyka iszo­nyúan összefonódott hínárjá­ban keresni az igazságot, ami­kor már nem is az igazság, hanem a gyűlölet a lényeg. Ebben a házban évek óta még akkor is félhomály van, ha besüt a nap. Itt nincs mosoly. Itt nincsenek emberi tervek, itt nincs öröm a munkában, békesség az álomban, öröm a friss ébredésben. Ebből a ház­ból úgy rajzik ki a gyűlölet és az irigység, mint fészekből a megdühödött darazsak. Ki tud itt igazságot tenni?! Pedig igazságot követelnek mindenkitől: mindegyik a ma­ga igazságát. De hát az igaz­ság egy és oszthatatlan. sítménynék keltene végeznie. Kellene! A létesítmény nem üzemképes, így a konzervgyári szennyvíz tisztítását nem is vé­gezheti. A konzervgyárat a szennyvízkezelési hiányosságok miatt 310 000 forint bírsággal sújtották. A konzervgyár nem akart drága büntetést fizetni, oly mulasztásokért, amelyek másokat terhelnek — és pert \ indított. Per pert követett, vé­gül is a tervező intézetnek kel­lett törlesztenie a borsos köt­bért. Kérdés: mikor várható meg­nyugtató eredmény a hatvani szennyvíztisztító telep ügyé­ben? A Heves megyei Népi Ei- lenőrzési Bizottság meg­állapította: a létesítmény ka­pacitása nem elégséges, s a ka­pacitás akkor sem lenne elég, ha a tisztítómű kifogástalanul működne. Talán, ha bővíteni lehetne a telepet... Ez sem megy. A beruházási időszak alatt a Konzervipari Tröszt a tisztítótelepet egyéb létesítmé­nyekkel úgy körülvette, hogy a bővítés már nem lehetséges. Milliók vesztek kárba már eddig is, s szinte semmi re­mény nincs arra, hogy kedve­zőbb helyzet teremtődjék. Va­lóban szennyes ügyről van szó, amely nagyon is „tisztí­tásra” vár. (pataky) kezdetét is jelentette. Ebben a járásban továbbá tíz előadásra, könyvkiállításra terül sor. Csütörtökön Gyöngyösön lesz író—olvasó találkozó, Me- zőtárkányban ugyanakkor a talajerő-utánpótlásról hangsak el előadás. Ma Pélyen a terme­lőszövetkezeti üzemszervezés­ről tartanak ismertetőt A gazdag program minden községre, szinte minden téma­körre kiterjed. Megfigyelhető, hogy jelentős mértékben gya­rapodott és ma már 520-at számlál a mezőgazdasági könyvbaráti kör tagjainak szá­ma. A könyvbarátok kedvez­ményes áron, ötven százalékos árengedménnyel juthatnak a szakikönyvekhez. Felkészült a nagy érdeklődésre a földmű- vesszöwetkeaeti kereskedelem, mert megyénkben mintegy fél­millió forint értékű szakköny- vet árusítanak. A mezőgazdasági könyvhó­nap Füzesabonyban rendezett ünnepi megnyitója óta' nap nap után járási székhelyeken, városokban, távoli községek­ben író—olvasó találkozókat, ankétokat, könyvárusításokat, szakelőadásokat tartanak. Ha csak az elmúlt napok esemé­nyeit tekintjük át, a mező- gazdasági szakirodalom, a szakma népszerűsítésének számtalan megnyilvánulásával találkozunk. Gyöngyöspatán a magasfcor- donos szőlőművelésről, Gyön- gyöstarjánban a gyümölcster­mesztésről tartottak előadáso­kat AndomaJctályán dr. Pro- hászka Ferenc szakíró találko­zott olvasóival, és a nagyüze­mi szőlőtermelés korszerű mód­szereinek alkalmazásáról tar­tott előadása egyben az egri járás rendezvénysorozatainak víztisztítójának építését erede­tileg minden előzetes vízjogi engedély nélkül kezdték. A tá­vozó szennyvíz a SZOT-üdülő két lefoglalt forrását is elfer­tőzte. A szennyvíztisztítót át­tervezték és átépítették, s most már a próbaüzemelés folyik. A mátraházi SZOT-üdülő de­rítőtelepe 1961-ben készült el, s mai napig sem működik ki­elégítően. Üj terveket kellett készíttetni, s e tervek megva­lósítása még tart A mátrafüredi szennyvíztisz­tító telep építését még 1956- ban megkezdték, hosszú épí­tési szünet, huzavona és ha­lasztás után el is készülték a munkákkal. A létesítmény mű­ködésével nincs is semmi baj. Kifogásolható hiányosság, hogy a kihasználtsága csak 50 szá­zalékos, mert a bekötések üte­me igen lassú. A „legszennyesébb” álla- pótokat a népi ellenőrök Hatvanban találták. Itt a szennyvíztisztító telep beruhá­zásával kapcsolatos iratok mennyisége már szinte könyv­tárnyi, s ezeket az iratokat tel­jes egészében áttekinteni már nem is lehet. Lapunk hasáb­jain is több ízben foglalkoz­tunk a beruházás problémái­val. A hatvani létesítménynél a tervező külföldi módszerek megvalósítását akarta, elgon­dolásáért ki is fizettek több mint 21 ezer forint újítási dí­jat Ám az ÉVIÉIG már az újítás kidolgozásában, már a tervekben hibát talált: „a szennyvíztisztító telep mind tervezési, mind kapacitási ok­ból nem fog kielégítően mű­ködni ...” A tervek megvaló­sítása, az építés persze ekkor már tartott, s a felsőbb véle­mény sem akasztotta útját. Sor is került az első műszaki át­adásra 1962. augusztus 31-én, s jóval egy év múltán az üzem­be helyzést is megkísérelték. S azon túl „váratlan vendég” is jelentkezett — feltört a talaj­víz a betonműben. Az 1964-es esztendő a különböző tárgya­lások jegyében telt el. Két íz­ben is tartottak helyszíni tár­gyalást. Elkészültek a kiegé­szítő berendezések tervei, de ezeket az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság hiányosnak ítélte. Jóllehet, a létesítmény máso­dik műszaki átadása is megtör­tént, 's jelenleg már a próba- üzemelés tart — még mindig nem beszélhetünk kielégítő eredményekről. Eredeti elképzelések szerint a Hatvani Konzervgyár szenny­vizének tisztítását is az új léte­\f indenképpen szennyes 1,1 ügyek. Egyrészt, mert a szennyvíztisztító telepekről van szó; másrészt, mert e telepek létesítésének körülményei, fő­ként működésük, üzemeltetésük állapotai cseppet sem „tiszták”. Vizsgálódtak a népi ellen­őrök Gyöngyösön, Hatvanban, b a mátrai üdülő- és gyógy­helyeken: Galyatetőn, Mátra­házán, Mátrafüreden és Kékes­tetőn. Valójában ellenőriztek minden említésre méltó csator­naművet és szennyvíztisztító telepet, amelyet a második öt­éves terv során megépítettek és építeni kezdtek. Elöljáróban, Bummázhatóan, csak annyit a vizsgálatról: egyetlen létesít­mény beruházása sem volt aökkenésmentes, egyetlen léte­sítményt sem helyeztek üzem­be— a tervben megszabott időben. A gyöngyösi városi csatorna­mű és szennyvíztelep tervét a 20 éves távlati fejlesztési terv­hez igazodva készítették. Az élet azonban nem a húszéves távlati tanulmánytervhez iga­zodik, a változások és a fejlő­dés üteme máris túlhaladta a terv elképzelésének mértékét. 40 800 lakosra számítottak pél­dául, és 12 százaléknyi ipari szennyvíz tisztítására, ehelyett azonban 42 000 lakosra kell szá­mítani s 31 százaléknyi tisztí­tandó ipari szennyvízre. Ha kismértékben is, a csatornamű és a szennyvíztelep tervezett teherbírása kicsi, az igények kielégítésére nem megfelelő. A beruházási munkák már hosz- szú idő óta tartanak. A jelen­tős, ötlépcsős beruházásból két szakasz munkálatait már elvé­gezték, három még hátra van. Időben jön hát a figyelmezte­tés: felül kell vizsgálni a kapa­citás-igényt, hogy a szükséges bővítés már a beruházás ne­gyedik „lépcsőjében” megvaló­sítható legyen. omoly hibának rótta fel ^ a népi ellenőrzés, hogy a gyöngyösi ipari üzemek 60 százaiéira a csapadékcsatornák­ba engedi szennyvizét; a szennyvíz a csatornákból a vá­rost átszelő patakokba kerül, s ; különösen csapadékszegény í időszakban azok szörnyű bűzt árasztanak. A gályatetői SZOT-üdülő de- rítótélepet még 1938-ban épí­tették, s bizony — megnöve­kedtek a követelmények — a berendezések elavultak, rászo­rultak a fiatalításra. A „fiata­lítást” rendben megoldották; a működtetés költségei ifi igen kedvezőek. Á gályái BM-üdülő szenny-

Next

/
Oldalképek
Tartalom