Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1967-02-07 / 32. szám

Az előkészítés éve IT a a túlzó egyszerűsítést 11 megkockáztatva, szabad egy esztendő gazdálkodási programját ilyen tömör sum- mázattal jellemezni, 1967-ről szólva alighanem ez a legtalá­lóbb: az előkészítés éve. Közis­mert ugyanis, hogy a követke­ző hónapokban dolgozzák ki az 1968 januárjában induló új mechanizmus teljes fogaske­rék-rendszerét; mostanában te­lítődnek tartalommal, a gaz­dálkodást majd meghatározó részletekkel az új gazdaság- irányítás jóváhagyott elvi ke­retei. Korántsem alaptalanul em­lítettük a túlzó egyszerűsítés veszélyét az „előkészítés éve” meghatározásáról szólva, mert bár a jellemzés pontos, még­is magában foglal manapság eléggé gyakori félreértéseket is. Az „előkészítés” szó jövő időt vonz, s jóllehet, nyelvta­nilag ez rendjén való, a gya­korlati gazdálkodás „gramma­tikája” másként értelmzi ezt a fogalmak A jelen és a jövő idő keveredése ezúttal azt a hibák félreértést tükrözi, amely az idei feladatokat szinte kizáró­lag az elvi, metodikai vizsgá­lódásokra, az elméleti előké­szítésre szűkíti, hogy azután majd a következő év január­jában kezdődjék a „valóságos munka”, az új mechanizmus gyakorlata. Több oldalról is bizonyítható azonban, hogy az előttünk álló hónapokban — végig 1967-en — sokoldalúan kapcsolódnak az új gazdaságirányítás elvi ki­dolgozásának és gyakorlati elő­készítésének feladatai. Minde­nekelőtt fontos utalnunk arra, hogy az új mechanizmus elő­készítésének mai szakaszában — amikor a széles közvélemény részvételével, társadalmi mére­tű vita alapján kidolgozott elvi körvonalak már készen állnak, — mind több gyakorlati ta­pasztalatra, konkrét vizsgálat­ra, kísérletre is szükség van az új tervezési, gazdaságirányítá­si módszerek kialakításához. Ezért is vagyunk tanúi mainap­sáig olyan sok vállalati kísér­letnek: országszerte tapasztal­ható, hogy a hatékonyabb bé­rezési módszerektől a korsze­rűbb tervezésig, a különböző matematikai módszerek alkal­mazásától a termelők és az ér­tékesítők újszerű piaci kapcso­Télen nehezebb Jóleső érzés segíteni a gondokon .. i DR. HARCSA ÄRPÄD kör­zeti állatorvos lassan a hetedik esztendeje, hogy Terpesre ke­rült. Feleségével együtt sza­bolcsiak, onnan mentek először Budapestre, majd Gyöngyösön át a szép fekvésű kis faluba vezetett az útjuk. S annyira megszerették a hegyes, lankás vidéket, hogy ma már ottho­nuknak érzik, nem válnának meg tőle. A körzeti állatorvos munká­ja nem könnyű. Több község tartozik hozzá, s még most, té­len is, amikor viszonylag ke­vesebb tennivaló akad, nem sokat ér rá pihenni. Már csak azért sem, mert az állatorvosi teendőkön kívül még sok más dolog megoldása is vár rá. Dr. Harcsa Árpád ugyanis négy esztendeje járási tanácstag. — Ügy elszaladt ez a néhány év, hogy észre sem vettem — mondja mosolyogva — igaz, nem is sok időm maradt a töp­rengésre. Sokat kellett dolgoz­ni, úgy is, mint állatorvosnak, úgy is, mint tanácstagnak. Igaz, nem is lehet ezt a két mun­kát sokszor elkülöníteni egy­mástól, annyira összefonódik, annyira kiegészíti egymást. Amikor idekerültem, Bükkszé­ken például húszszázalékos volt a malacelhullás, a sertése­ket pedig egv—másfél éves ko­rukban adták el. Állatorvos­ként, tanácstagként is segíte­nem kellett a probléma meg­oldásában. Közös erővel sike­rült is eredményeket elérni. AZTÁN ARRÓL BESZÉL, hogy sokat javult a környéken az állattenyésztés. Jelentősen csökkent az elhullási százalék, az állatokat nagyobb súlyban adják le, sikerült megoldani az égető takarmány gondokat is. Jelenleg azon fáradoznak, hogy mentesítsék az állományt a gümőkórtól. A számok, ada­ték bizonyítják, hogy a tanács­Í lgi erőfeszítések nem voltak Sába valók. — Persze, nemcsak az állat- nyésztés, az állategészségügy a munkámat — mondja dr. Harcsa Árpád — hanem más egész sor dolog is. Járda­építések, parkosítások, kultu­rális feladatok megoldása — ki tudná mindezt felsorolni. És az emberek is. Jönnek az egyéni problémákkal, tanácsokat kér­nek, elmesélik életüket, mii hogyan szeretnének. Szívesen meghallgatom őket, ha erőmi­ből télik, segítek. Jó érzés se­gíteni a gondokon, jó érzés né­hány nap múlva isimét talál­kozni azokkal az emberekkel, akik bizalommal fordultak hozzám. A körzeti állatorvost, a ta­nácstagot megszerették az em­berek. Nem érzik idegjennek, bizalommal fordulnak hozzá. Tanácsot kémek nap mint nap. Van, aki elpanaszolja, hogy nem írták jóvá a munkaegysé­gét, van, aki abban kér taná­csot, kihez adja a lányát felesé­gül, van, aki arról panaszkodik, hogy nagy a sár télen és mesz- sze van a kút. Az állatorvosnak sok dolga van. Hat község ál­latállományának rendszeres vizsgálata, egészségügyi elő­adások, egyéb feladatok. Még­sem érzi terhesnek a szerte­ágazó. sok időt igénybe vevő tanácstagi munkát. ÖRÜL, HA SEGÍTHET a já­rás egészét érintő közügyek megoldásában, de örül akkor is, ha sikerül megoldania az egyéni problémákat. — Ügy érzem, otthonra talál­tunk ebben a községben — mondja —. s nem mehetek el közömbösen az itteni, de a já­rási dolgok mellett sem. K. L. Pár évvel ezelőtt az első hó­val szögre kerültek a vakoló­kanalak, pihenőre tértek a ku­bikosok, az ácsok. Jól emlé­keznek ezekre az esztendőkre az É. M. Heves megyei Építő­ipari Vállalat Hajdú-brigádjá­nak tagjai is, de ma már csak mosolyognak a téli szünete­ken.., — Nekünk nem szabad ész­revenni az évszakokat. Felada­taink, terveink egész évre szól­nak, egyformán kell dolgoz­nunk nyáron-télen egyaránt. Jól is néznénk ki, ha télen le- állnánk, mi lenne a tervvel, az emberekkel? Horváth Tamás brigádveze- tő-helyettessel beszélgetünk a gyöngyösi új lakótelepen. Mit csinálnak, hogyan dolgoznak télen az építők? — A téli munkákra már nyá­ron gondolunk. Jó időben vé­gezzük a kinti munkákat, télen pedig a belsőket így aztán mindenkire szükség van, sen­kit sem kell fagyszabadságra küldeni. — Fizetésben mit jelent a tél? könnyebb, melegebb munkára is, de én már nem szívesen hagynám itt a vállalatot. Ezt a kis telet kibírjuk. Hozzászokik az ember a hideghez és észre sem veszi. Talán még többet dolgozunk, mint nyáron, hiszen most nem nagyon lehet pihen - getni, megfázna az ember. Aki dolgozik, nem fázik. Mi pedig igyekszünk... Pár évvel ezelőtt az első hó­val szögre kerültek a vakoló­kánalak, pihenőre tértek az építők. Hajdú István — Nyáron azért mégiscsak könnyebb? — Valamivel. Nem kelleny­nylre felöltözni. — Mikor volt utóljára meg­fázva? — Nem emlékszem rá. Nem szoktam megfázni. — Fizetés? — Ezerkilencszáz, kétezer. Nem lehet panasz. Ez a tizen­harmadik telem itt. Nem mondhatnék semmi rosszat, jól vagyunk... Hajdú. István egy téllel .idő­sebb” társánál. 1953 óta dolgo­zik a vállalatnál. — ELmehetne az ember Balogh János Pár évvel ezelőtt Ma mér csak mosolyognak rajta... fc i. Horváth Tamás — AEg valamit. Majdnem ugyanannyit keresnek az em­berek, mint nyáron. Igaz, a munka sokkal nehezebb. Hi­deg, fagy van, esik a hó, fúj a szél, de hát ezek velejár­nak a szakmával. A 90 tagú brigádnak híre- neve van. Ötször nyerték el a szocialista brigád címet, az el­múlt évben becsülettel meg­dolgoztak a hatodikért is. Épí­tettek 240 lakást, egy bölcső­dét, vendéglátókombinátot, se­gítettek a 16 tantermes gimná­zium építésénél, a kenyérgyár korszerűsítésénél, hogy csak a nagyobbakat említsük. Jó a kollektíva, igazi közösség, bár­mikor lehet rájuk sízámítand ... — Még télen te — teszi hoz­zá mosolyogva Balogh János kőműves, aki a negyedik eme­let tetejéről jött le szótválta- ni... — Nem fázik ott fent? — Mitől? Nem is volt még tél az idén. Dolgoztunk már ennél sokkal hidegebben is. A görögök bölcsek voltak és tudták, hogy kétszer nem lép­hetsz ugyanabba a folyóba. ★ Május elsejére leküldték N­be. N. kisváros, már kora reg­gel föl volt ajzva. Vörös és nemzetiszínű lobogók virítot­tak mindenütt, és virágok éke­sítették a házakat, a gyerekek és az emberek gomblyukát és, hogy még vidámabb legyen minden, az akácfák is üdén zöldelltek. Hamisítatlan ünne­pi hangulat volt. Boldog, mo­solygós emberekkel találko­zott. A kisfiúk már egy kissé maszatosak voltak, de a kislá­nyokon még habos volt a szok­nya és kézen fogva édesany­jukat, várták a fölvonulást. Néhány asszony viszont kézen fogva gyermekét, várta a férjét, aki a söntésben, vagy a sátrak­nál kóstolgatta a jó kemény- habú, pincehideg sört. A férjek viszont arra esküd­tek, akármivé legyenek, ha életükben ittak már ilyen fi­nom, hideg sört. Hiába, ünnepi sör volt. Később, a felvonulás után. amikor már * nemzetiszini az összeállítását májusban kez­dik, 6 a tervek szerint augusz­tusban fejezik be. Segítségével szeptember elején hozzálátnak a kazánszereléshez, s azzal még az idén elkészülnék, Űj létesítménynek számít a keresztáramú, úgynevezett víz- film-hűtő, amelyekből kettő épül, egyenként háromszázhúsz méteres hosszúságban. A 4—7 méter magas épületek — elké­szültük utáni — érdekessége, hogy bennük téglalap alakú keretekben, egymástól 3—3 centiméteres távolságban elhe­lyezett üvegcsíkokon csurog majd végig a hűtendő víz, amelynek hőmérsékletéit tor­nyonként 30—30 ventillátor is igyekszik csökkenteni. A 200 méteres kémény alapo­zásának nehezebb részén már túl vannak, s amint az idő en­gedi, a 12 méteres belső átmé­rő körül megkezdik a tulaj­donképpeni építkezést is. A ké. ményóriás — amelynek egyéb­ként az országban, de Közép* Európában is csak Százhalom­battán van párja — előrelátha­tólag november végéig éléri tervezett magasságát. Tovább halad a markazi. 8,5 millió köbméteres víztároló építése, s vele úgy igyekeznek, hogy őszre befejezhessék, az októberi csapadékot már fel­foghassák a medencében — ami különben hazánk legnagyobb mesterséges tava lesz teljes fel- töltődése után. Az idén elkészül az 1. számú Heller—Forgó-torony, s a má­sikkal is eljutnak a csúszózsa­luzás kezdetéig. Bővítik a szál­lodavárost, újabb építők elhe­lyezését biztosítják. A kivitelezők év közben to­vábbi erősítést kapnak, több új vállalat csatlakozik a jelenle­giekhez, részt kérve a közös feladatok sikeres megvalósítá­sából ... í—ni) U0Z. február 7* fcedf latáig, tucatnyi témakörben kezdték vagy kezdenek idén a vállalatok gazdasági kísérlete­ket. Ezek a hasznos, az új me­chanizmust immár gyakorlati tapasztalatokkal is megközelítő próbálkozások egyszersmind jelzői annak, hogy korántsem választják el éles határvonalak az 1968-at előkészítő elvi és gyakorlati munkát, másrészt rámutatnák, hogy téves a je­lent csupán, „elméleti”, a hol­napot pedig ,gyakorlati” idő­szaknak tekinteni. IU ás oldalról bizonyítja ugyanezt az a közismert tény is, hogy 1967-ben mát tá­volról sem érvényesül az a „munkamegosztás”, hogy az új gazdaságirányítás kidolgozása csupán az erre hivatott szak­értők, magas színvonalú bi­zottságok feladata. A közzétett irányelvek alapján egész sor nagyvállalatnál jelentős elmé­leti munka is folyik; a már említett kísérletekkel párhuza­mosan itt dolgoznak olyan, rendkívül bonyolult kérdés­komplexumok megoldásán, mint például: a vállalatok szer­vezeti felépítése, a gyáregysé­gek és részlegek önállóságának optimális mértéke, a vállalati értékesítés korszerűbb módsze­rei, a piackutatás gyakorlati problémái, a hatáskörök, dön­tések célszerűbb elosztása stb. Éppen az új mechanizmus szel­leméből következik, hogy mind­ez nem határozható meg köz­pontilag, valahol a gyakorlati gazdálkodás feletti régiókban, s nem húzhatók rá az így ki­alakított elvek minden válla­lat sajátos tevékenységére. A sokszínűség, az önállóság fel­tételezi, hogy az új mechaniz­must megalapwzó munkából a vállalati szakembereknek is nagy rész jut! A jelen és a jövő fontos ösz- szefűző láncszeme továbbá, hogy a népgazdaság 1967. évi terve a korábbinál sokkal szé­lesebb lehetőségeket is teremt ezekhez a vállalati kísérletek­hez, elemzésekhez. Sőt, ponto­sabb, ha azt mondjuk; az idei terv messzemenően számit is erre, teljesítésének egyik lényeges feltétele épp>en az ön­álló vállalati tevékenység. Idén ugyanis egész sor — a vállala­tokat régebben „mozgásukban” korlátozó szabály, előírás szá­mottevően oldódott. Ismeretes, hogy már a múlt esztendő vé­gén érvénybe lépett a szállítá­si szerződések új rendszere, amely általánosabb hatását ter­mészetesen csak idén fejtheti ki, s amely a korábbi, túlnyo­mórészt kötelező szerződéskö­tések helyébe a gazdálkodó vál­lalatok közvetlen kapcsolatát, saját döntéseikre alapozott együttműködését helyezi. Je­lentősen szűkültek idén az úgy­nevezett kötelező mutatók is. A népgazdaság idei terve pél­dául nem írja elő kötelezően az ipar teljes termelési értékét, a kiskereskedelemben a forga­lom értékét, s minisztériumon­ként differenciálva egész sor további ilyen mutatószám szűnt meg, illetve a korábbi negyed­vagy féléves időszák helyett éves adattá alakult át. A nép- gazdasági tervben szereplő, úgynevezett „kiemelt” termé­kek száma, az iptari termelés körében a múlt évinek keve­sebb, mint a felére csökkent, s számottevő a belkereskedel­mi, illetve a külkereskedelmi értékesítésre kötelezően elő­írt, kiemelt termékek számá­nak mérséklődése is. Az anyag- gazdálkodás jelentős változása, hogy az úgynevezett központi gazdálkodás alá vont — tehát elosztással forgalomba hozott — anyagfajták száma mintegy a harmadára csökkent. Mindez azt jelenti, hogy bő­vült a vállalatok kereskedelmi — tehát gazdálkodási — kap­csolatainak köre, ami viszont feltételezi az önálló döntést, a gazdálkodási megfontolásokra, elemzésekre alapozott Irányí­tást. Bár a gazdaságirányítás egész rendszere — természete­sen — idén még nem változik, s alapjában véve még a régi irányítási módszerek érvénye­sülnek, azért az említett mó­dosítások kétségkívül lehetővé teszik, hogy az 1967. évi terv célkitűzéseit mindinkább a vállalati kezdeményezésekből származó tartalékokkal telje­síthessük. A llgha szükséges biaanyí- ■í*’ tani, hogy az egyszer- . smimd az új gazdaságirányítá-j si rendszer elvi és gyakorlati előkészítését, nem utolsósorban: az 1968. évi változásokhoz szük­séges anyagi eszközök idei „megtermelését” is jelenti! Tábori András Kétszer ugyanabba a folyóba? agyak is más rigóra jártak. Valószínű innét a megjegyzés. — Hagyjátok a fenébe ezt a városi uradzót! Inni se tud, mi­nek jön az ilyen közénk? Nem a mi fajtánk. December végén újra le­küldték N-be, az Előttünk nincs akadály zárszámadó közgyűlé­sére. Egy kissé korán érkezett, az elnökség is csak most szál­lingózott, de kezdés előtt fél órával már ott volt a szövetke­zet minden számításba jöhető embere. Tisztességtudóan oda­mentek az idegenhez, kezet ráz­tak vele és bemutatkoztak: „Nagy, Kovács, Cibere, Lo­vász ...” Csak nézett. Hiszen május el­sején együtt voltunk, gondolta. Aztán a férfi, aki akkor május elsején biztatta öt, hogy „tavai, pajtás, ne bánkódjál”, az most megkérdezte tőle: — Az elvtárs először van ná­lunk, N-ben? — Nem... — válaszolta, de többet nem mondott, mert tud­ta, hogy önnön bűnét az ember nehezen bocsátja meg. , , Soha Andor nak hogy tetszett a felvonulás? Mit szól az „Előttünk nincs akadálj/’ téeszcsé disznóihoz? Meg a friss primőrökhöz? Ezt két órakor kérdezték tő­le, aki mégiscsak idegen volt, azért megérdemelt néhány ba­ráti szót. Négy órakor már az asszo­nyok és a gyermekek is az asz­talnál ültek, nem győzték az embereket várni otthon. Már veszekedni sem volt kedvük, minek a szó, úgyis nehezen jut el az agyig. Aztán miért ron­tanák a szép ünnepet is? — Igyál, pajtás, ne bánkód­jál! Ezt öt órakor mondták az idegennek, amikor már bú­csúzni akart. Hat órakor még egyszer visz- szanyomták a székbe. A gyere­kek már el voltak pilledve, a sörnek is keserű lett az ize, az traktorokat is megtapsolta a nép, egy nagyobb férfibanda verődött össze és elmentek a kcrthelyiségbe. Meghívták őt is, az idegen kiküldöttet, tölt­sön velük néhány baráti per­cet. Zóhapörköltet rendeltek, ilyenkor nem szabad sokat en­ni, vár otthon az ebéd. Az asz. szonyok hazamentek főzni, de az is lehet, hogy már kora haj­nalban megfőzték a finom ün­nepi ételeket. Mindegy. Jólesik egy kicsit lazítani a nagy munkák után. Valaki szellemeskedni akart és meg is jegyezte, egyszer esik esztendőben május 1., — nem­csak vízkereszt. Szóval, a sör előtt kell 'mia­mit harapni, viszont a perec május elsején is száraz. Ettek, ittak, vicceket mesél­tek, aztán valaki megkérdezte az idegentől. m És Q£ clvtú fttwrffi? Mtiyá* Az idén — a tavalyit csali- nem hetven százalékkal felül­múlva — hozzávetőlegesen 250 millió forintos programmal folytatódik a Gyöngyösi Hő­erőmű építése. Eichholtz Andrásnak, az Erő­mű Beruházási Vállalat kiren­del tségveze tő jenek tájékoztatá­sa szerint, ebben az évben — egyebek mellett — megkezdik a különféle technológiai szere­lésekhez szükséges építési mun. kákát. A Magyar Hajó- és Da­rugyárban már készülnek az első — óránként 320 tonna ka­pacitású — kazán alkatrészei, amelyeket előreláthatólag már­ciustól folyamatosan szállíta­nak a visomtad helyszínre. A szerel őtérre a szovjet gyártmá­nyú BK 100. típusú toronyda­rut várják, az ország jelenlegi legnagyobb ilyen berendezését, ugyancsak alkatrészenként. Építkezés — 250 millió forintból ■ Tárják az ország legnagyobb torony daruját ■ Az idén elkészül a Gyöngyösi Hőerőmű 200 méteres kéménye és a markazi vlztárolő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom