Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1967-02-28 / 50. szám

Jegyzetek: Megmagyarázták a bizonyítványt Oklevél az eredményes társadalmi munkáért Vajon ml az oka, hogy a Heves megyei Építőanyag- és Vegyesipari Vállalat 28 ipari tanulója közül félévkor tizen- ketten megbuktak? E szomorú statisztika történetére keresett feleletet a vállalat vezetősége a napokban összehívott szülői értekezleten ... Középkorú asszony emelke­dik szólásra. Tekintetét egy pillanatra sem veszi le az igazgatóról. — ...az a baj, kérem, hogy a mesterek kesztyűs kézzel bánnak a gyerekekkel. Én meg­mondom, ami a szívemen vám: bánjanak a gyerekekkel reak­ciósán. Üssék-verjék, mint a múltban tették. Lassan már az isten se bír a híres fiatalem­berekkel. Szájuk az van, de tanulni nem képesek. Én csak azt javaslom, ne féljenek tőlük, verjék meg, mintha a saját gyerekük lenne. Itt már csak a verés segít, hát rajta... Jókora derültség, csak az asztal túlsó oldalán, esett a hangulat. Nem is csoda, róla volt szó. Édesanyja neki java­solta a hivatalos pofonokat. — ... kérem szépen, én ké­sőbben érkeztem, szeretném, ha a fiamról még egyszer fel­olvasnák véleményüket. Ügy gondolom, hogy különösebb baj nem lehet vele. Szorgalmasan tanulgat, rendesen jár iskolá­ba is... Néhány pillanat, és máris szomorúbb a büszke apa. „ __A. gyerek rendetlen, ne­ve letlenül viselkedik, munká­ját hanyagul végzi. Kettőből megbukott, 11 órát igazolatla­nul hiányzott..." — Az én fiam? Az lehetet­len. Igaz, hogy matematikából kicsit gyengébb, de ebben hi­bás a tanár is. Mert mindig úgy felelteti, hogy ne tudjon. Az én gyerekem mindig el­megy iskolába, előttem semmit sem hallgat eh — És a tizenegy igazolatlan óra? __Erről én nem tudok. Szin­te hihetetlen. — Bajok vannak még a szor­zótáblával is. — Mondom, hogy matemati­kából kicsit gyengébb. — Ennyire? — ... hát én nem is tudom. Köszönöm, hogy meghallgat­tak. sj, — ...az én gyerekem nem tud kijönni a mesterével. Min­dig panaszkodik rá Ez így, kérem, nem jó; — Halljuk a gyereket, mond­ja el ő, hogy má a baj? — Mindenért engem küld, egész nap dolgoztat, ha rosz- szul csinálok valamit, leszid, még egyszer megcsináltatja. Szóval, sokat dolgoztat. Egy perc szabad időm sincs. Túl­hajt. .. fL. Elekes Éva tudósítótól): A napokban adták át a Gyöngyösi Városi Tanács dísz­termében az 1966-os évben vég­zett társadalmi munkáért a vándorzászlót, az elismerő ok­leveleket és jelvényeket. A ki­tüntetettek között van a gyön­gyösi szociális otthon is. Ennek a kitüntetésnek a híre vitt el a szociális otthonba, a Gyöngyös-patak partjára. A kitüntetés nem teszi elbi- zakodottá az otthon vezetőjét, Takács Józsefnét és munkatár­sait, akik a megfelelő gondo­zást, tisztaságot, ellátást bizto­sítják. Valamennyien termé­szetesnek, magától értetődőnek tartják, hogy igyekeznek igazi otthont teremteni azoknak, akik gyámolításra, oltalomra szorulnak. A szociális otthon lakói be­teg emberek, többségük a csa­ládi meleget itt ismerte meg az intézet falai között. Tíz esztendővel ezelőtt, meg­lehetősen mostoha körülmé­nyek között kezdték meg a munkát. Csak a közelmúltban került sor az épületek közmű­vesítésére, bővítésére, átépíté­sére. Az intézet dolgozói vala­mennyien nők, s ez meg is lát­szik a környéken is. A kilencven esztendős épü­let falai között térítőkkel, sző­nyegekkel, falvédőkkel díszítik az átfestett bútorokat, s min­denütt rengeteg virág van. A különböző növények lakályos­sá teszik az épületet. Csinos és tiszta minden a férfiak lak­osztályában is. A nők zárt üvegverandája bediene téli­kertnek is. Az otthon dolgozói kertész­kednek, parkosítanak. A Dono- vár utcai fronton mintegy 5— 600 négyszögölnyi területet parkosítanak, füvesítenek, vi-, ragokat ültetnek majd, s az ápoltakkal együtt gondozzák a ház előtti kis kertet. A környezetet szépítő mun­kát, az otthonosságot adó ap­róságok társadalmi munkában való elkészítését mintegy 33 ezer forintra értékelte a városi tanács műszaki ellenőre, Ju­hász László, s így kerültek az otthon dolgozói a társadalmi munkában legjobb eredményt elérők közé. Képviselőjelöltünk: Jó hírek az abasári borvidékről A jó boráról híres abasári borvidék egyik gazdája, a Rákóczi Tsz az ország egyik legnagyobb szőlőoltványtermesztő csoportja. A több mint tízmillió új oltvány nagy részét exportálják, messze földön híresek az abasári szőlőveszők. Jelenleg 130 asszony kezdte meg az oltványkészítést. Az abasári tsz új présházzal is várja majd az idei szüretet, ami jobb minőségű bort. s a gazdáknak nagyobb jövedelmet hoz. (MTI foto — Bora István felvétele.) Recsk környékén színesfémek után kutatnak — Azt kérdezi, hogy mi a feladatunk? Kijelölték a he­lyet, megkaptuk a gépet, ne­künk kell a fúrás folyamatos­ságát biztosítani. A gép henger alakú mintát vesz a kőzetből. Ezt magnak nevezzük. A ma­got különböző mélységektől emeljük ki, a magot kivesszük a magcsőből és a recski érc­bányánál adjuk le. Onnan szállítják el laboratóriumi vizs­gálatra. Ércet, különböző szí­nesfémet keresünk. Nemcsak itt, feljebb is, a Mátrában és kutatófúrás volt Sírokban, a Cseresznyés-tetőn. — Milyen eredménnyel jár a munka? — Erről részletesen nem be­szélhetek. Ez nem ránk tarto­zik. De nagyon sürgetik a fú­rást és minden anyagi segítsé­get megkapunk. Ez azt igazol­ja, hogy a vezetők újabb lelő­helyekre számítanak. — Mióta fúrunk a környé­ken? Három éve. De el ne fe­lejtsem megemlíteni, hogy mi az Országos Földtani Kutató- fúró Vállalathoz tartozunk. Ugyanis hasonló munkán más vállalat is dolgozik a környé­ken. Recsk környékén új fúrótor­nyokat láttam. Egyet mindjárt a falu után, a másodikat ki­csit tovább, a hegyoldalban. De a bányatónál és Parad- fürdőnél is emelkedik egy vas­vázas torony. Itt ismerkedtem meg Szabó László fúrómester­rel. — Vigyázzon, itt csurog-cse- peg a tető és szürke foltokat hagy a ruhán. Várjon, mind­járt jövök, de előbb ezt a csö­vet a helyére tesszük — kiál tóttá a sátorlapok alól. A munkával hamar végeztek, .és már előttem is állt egy fe­kete hajú fiatalember. Ha tár­sai korábban nem mondják, hogy ő a fúrómester, akkor ugyancsak csodálkoztam vol­na. Amíg beszélt, fürkészve néztem arcát. Vajon hány éves lehet? Húsz... legfeljebb hu­szonkettő. Több semmi esetre sem. És mégis ő a művezető. Naponként nyolc órára rábíz­nak 31 embert, a gépet és a fúrás irányítását. Pedig nem is akármilyen gépet. — Tudja, ez kísérlet. A Bu­dapesti Ipari Vásáron vették meg ezt a francia gépet. Tud dolgozni, jól haladunk vele. Igaz, legtöbbször itt van a gyártó cég megbízottja, a fran­SZABÖ LÁSZLÓ, a húszéves fúrómester. eia mérnök is. Most magyar görgős vésővel fúrunk, már egy hónapja. De elbánunk a kemény an­dezit kőzettel. JÓZSEF Készülődés a tavaszra NEM IS TUDOM mit írjak foglalkozásának. Főmérnöke az Észak-magyarországi Áram- szolgáltató Vállalat egri üzlet­igazgatóságának, elnöke a Ma­gyar Elektromechanikai Egye­sület Heves megyei csoportjá­nak. Ügyvezető alelnöke a Műszaki és Természettudomá­nyi Egyesületek Heves megyei Szövetségének, szakértője a gépjármű közúti közlekedés­nek, és akár nagy betűkkel is írhatnánk: 1963 óta ország- gyűlési képviselő. Munkáját, életét, alkotó képzeletét vala­milyen különleges, kifogyhatat­lan, utánozhatatlan energia lükteti, csillogtatja... Ott voltam a jelölő gyűlésén, hallottam beszélni, s figyeltem a sorokban ülő emberek tekin­tetét, az arcvonásokat. Biztos­ra vettem, hogy a kezek a ma­gasba emelkednek. Nem téved­tem ... Hevesen született. Szülőfalu­jában végezte az elemi iskolát, Jászapátiban érettségizett. 1940- ben felvételt nyert a pesti mű­szaki egyetem gépészmérnöki karára. 1944-ben Egerben tölti a nyá­ri szünetet. Dolgozik. Ugyan­annál a vállalatnál, ahol most. Megszerették. Még nincs meg • diplomája, de már hívják Vissza Egerbe. Két év múlva Végez, eifoffadia az ajánlatot. Egerbe költözik. Előbb beosz­tok! mérnök, majd osztályve­zető. 1952 óta főmérnök. 15 esztendeje ve­zető beosztás­ban. Különö­sebb kommen­tár nem szük­séges hozzá. Nem szereti, ha érdemeit emlegetik. De elhallgatni igaz­ságtalanság len­ne. Csak néhá­nyat a sok kö­zül: speciális szaktanfolya­mokat szervez az iparban, es­ténként tanár a felsőfokú tech­nikumban. Újí­tásai félmillió forintot jeleni tettek az or­szágnak. Ezért kapta a Kivált újító kitünte tés ezüst foko­zatát ... Alkotó esztendők ívű vő,,ved­nek. A magyar áramszolgál­tató ipar átszervezése foglal­koztatja: a nagyüzemi módsze­rek bevezetése és a gépesítés. Próbálkozása sikerrel jár, el­fogadják terveit, elképzeléseit. E munka elismeréséül a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1966-ban a Munka Érdemrend bronz fokozatával tün teti ki. azkiVoi-hoaAN LEPTÉK át 1963-at. Külön fejezet, a legna­gyobb elismerés. A szülőfalu s környékének lakói követnek küldik az ország házába. A nép követnek küldi fiát, nagy-nagy szeretettel, bizalommal. Hát van ennél nagyobb elismerés? Az esztendő őszén már szó­lásra is emelkedik: új, egyéni elképzeléseiről, az ország gaz­dasági helyzetéről, az általános ösztönző bérezésről beszélt. Ma már ezt úgy mondjuk: gazda­sági mechanizmus. Nem feltű­nésnek, nem szenzációnak szán­ta, de úgy igaz: akkoriban még elég kevesen foglalkoz­tak a termelés átszervezésével, az ösztönző bérezéssel. Minden­képpen az elsők között volt. Forrásmunka nélkül, egyéni gondolataival 1965-ben az okta­tással foglalkozik a parlament­ben. Nem tartja arányosnak a reál tantárgyak óraszámát, s nincs megelégedve a felnőttok­tatással sem. Sehogy sem tet­szik, hogy a bizonyítványt előbb teszik le az asztalra, mint a tudást. A nép panasszal keresi fel követét: baj volt a járás tüzelő­ellátásával. Ismét szót kért. Be­szédét a rádió is közvetítette. A panaszt hamar orvosolják. Közmegelégedésre. BOLDOG CSALÁDAPA. ..Apám életkora dacára hala­dó gondolkodású ember .. Középiskolás lánya írta róla egy dolgozatában. Megleste. A legiobb „kádervéleménynek ” tartja... Nem sorolunk fel mindent. Emlékeztetőnek szántuk e so­rokat. s nem bemutatásnak. A nép ismeri, szereti flát. bimny- sáea: a magasba emelkedő ke- ismét köve+n-k éplöHék. Üjabb négy esztendőre... Koős József Az utóbbi napok kedvező időjárása, a hőmérséklet emel­kedése, a szárító szél — már mind a tavasz előhírnöke. A termelőszövetkezetekben, első­sorban a kertészkedéssel fog­lalkozó közös gazdaságokban, már megkezditek a tavaszi munkákat. A melegházakban még a fagyos téli napokban elkezdődött a magok vetése. A szántóföldeken természe­tesen még nem kezdhették el a termelőszövetkezetek a mun­kát, de nap mint nap érkez­nek a vetőmagellátó vállala­toktól a különféle magvak. A MÉk Vállalattal és a konzerv­gyárakkal szerződő közös gaz­daságok már mindenhol meg­kapták a paradicsom, a pap­rika, a zeller, a sárgarépa ve­tőmagvakat. Folyamatosan szállítják a szövetkezetekbe a borsómagvakat is. Erre igen nagy szükség van, hiszen me­gyénkben több mint hétezer holdon termelnek az idén a közös gazdaságok étkezési és fajtaborsó vetőmagot. Az egynyári takarmánynövé­nyek vetőmagvai közül mint­egy kétezer holdhoz szükséges tavaszi bükkönymagot kaptak a szövetkezetek. A vöröshere- és lucemamagvak szállítása is rövidesen befejeződik. Ez év tavaszán a vállalat nemcsak a szövetkezeteket, hanem a háztáji gazdaságokat is ellátja jó minőségű burgo- nya-vetőgumóval. Az itényét­nek megfelelően fehér vagy sárga húsú burgonyát szállíta­nak, s a háztáji gazdaságok ez ideig 85 vagonra jelentették b« igényüket. A megyében minden év ta­vaszán jelentős mennyiségű tavaszi kalászos és kukorica­vetőmag kerül a szövetkeze­tekbe a vetőmagvak felújítá­sára, illetve elszaporítására. Az idén tavaszon 74 vagon tavaszi árpa vetőmagot rendeltek a szövetkezetek, s eddig már mintegy hetven vagonnal ki is szállítottak. A gazdaságok fo­lyamatosan kapják a hibrid kukorica-vetőmagot is, feb­ruár végére mintegy ötven va­gont meg is kaptak, a hátrale­vő harminc vagont folyamato­san szállítják. A gondos gazda egyik fő tennivalója a fajtatiszta, jó minőségű vetőmagvak beszer­zése. Hiszen a vetőmag egyik alapfeltétele a jó termésnek. Emellett azonban rendkívül fontos az időben történő, meg­felelő vetés is. A vetőmagvak nagy része már a közös gazda­ságokban van, s most már csak az időtől függ, hogy mikor ke­rülnek a földbe. K. 1. Vpufii ff 3 1963. február 23L, koM tanulni. Sajnos, nálunk is bi­zonyítottak. Én most nem aka­rok senkit sem megijeszteni, megfélemlíteni, de határozot­tan kijelentem: ha a gyerekek továbbra is így tanulnak, ak­kor nekünk nem kellenek, év végén elküldjük őket a válla­lattól. Mégiscsak tűrhetetlen, hogy 28 közül 12 megbukik. Milyen szakmunkások lesznek ezekből, hogyan fognak majd dolgozni? A legnagyobb baj, hogy nagyon sok szülő egyál­talában nem törődik a gyere­kével. Vakon hisz neki, hibás a mester, a tanár, csak a gye­rek nem. A szülői nevelésre egy példát. Szembejön velem egy másodéves tanuló. Kérem, még csak nem is köszönt, pe­dig tudja, hogy az igazgatója vagyok. Hát erre is mi tanít­suk meg? Mi nem verjük a gyereket, mindent megadunk neki, de mi nem tudjuk a szü­lői feladatot magunkra vállal­ni. Szakmunkásokra szükség van. De csak a jó szakmun­kásokra. A rosszak, a gyengék közülük is kihullnak. Ne en­gedjük, hogy ide jussanak. Ebben maradtak. Év végén majd meglátjuk ... Feljegyezte: K. 3. Szegény gyerek, ha ez így megy, még végül megtanulja a szaíkmáját... — ... én rendszeresen foglal- gozom a gyerekkel. Leülök mellé és segítek neki, de saj­nos, oda se figyel. Én már min­dent megpróbáltam, nem ta­nul, persze, hogy megbukik ... — Most hol van a gyerek? — Hát nincs itt Otthonról elment. Biztosan tanulgat valahol. Talán csavarogni, apuka most szülőd értekezleten van. — ... nagyfiúk ezek már, kérem, de ha összefogunk, le­csillapíthatjuk őket. Adjon a vállalat mindegyiknek egy-egy ellenőrző könyvet. Abba min­dennap írják bele, hogy meg­jelent-e a gyerek, hogyan vi­selkedett, tanult. Ügy, mint az iskolában. Ezt mi majd aláír­juk és nem ilyenkor tudjuk meg a rossz bizonyítványokat az intőket a rovókat Ne en­gedjük, hogy a fejünkre nője­nek .. j Szót kért az igazgató is. A gyerekek a padlóra, a szülők az igazgatóra figyeltek. — Mi jól tudtuk, hogy ezek a gyerekek az általános isko­lában sem szerettek nagyon

Next

/
Oldalképek
Tartalom