Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1967-02-21 / 44. szám

A pártoktatás neveljen önálló gondolkozásra Tízéves az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Beszélgetés ér. Biró Lajossal, az ÁFTH megyei vezetőjével térni. Érdemes felkarolni azoknak a pártbizottságoknak a kezdeményezését, amelyek alaposan tájékozódnak az ilyen jellegű igényekről és szükségletekről, és munkacso­portok segítségével dolgozzák fei a nyitva maradt vitatott kérdéseket Ezekre azután még az okta­tási év befejezése előtt, eset­leg konzultációk szervezésevei válaszolnak. A pártoktatással szemben sok helyütt olyan igényekkel lépnek fel, hogy a kongresszu­son megfogalmazott különböző ideológiai, társadalmi, politikai és gazdasági kérdésekre a leg­nagyobb részletességgel, teljes értékű válaszokat adjon. Ennek a pártoktatás természetesen csak addig a részletességig és oly mértékben tud megfelelni, amilyen mélységben ezek a kérdetek kidolgozásra kerül­tek. Most nem a megvitatandó anyagok, témák terjedelmének növelésére, hanem a pártokta­tás színvonalának az emelésé­re van szükség. A még hátra­levő időben is érdemes felku­tatni és bekapcsolni a propa­gandamunkába azokat a leg­jobb erőket, akik sokat segít­hetnek a pártoktatás feladatai­nak színvonalas megoldásában. Or. Dankovtít László, az MSZMP KB agit-prop. oszt. munkatársa A napokban ünnepelték az ÁFTH tízéves fennállását. Tu­domásunk szetint az éu/öfdtí ló­ról a megyei felügyelőségen Is méltóképpen megemlékezték. Mit mondana igazgató elvtárs a tízéves munkáról? — Az ÁFTH Heves mégy«* Felügyelősége 1957. január el­sején alakult meg. Felügyelősé­günk feladatát három lényeges témakör képezte. Ezek közül a legfontosabb volt, hogy olyan alaptérképekét készítsünk, amelyek a valóságot a loghűb- ben ábrázolják és a népgazda­ság sokoldalú igényeit kielégít­sék, a másik fontos felada­tunknak tekintettük a jó tér­képi adatokra épített pontos adatszolgáltatást és a hatósági ellenőrzési feladatok ellátását. — Szeretném hangsúlyozni, hogy az elmúlt tíz évben alap­vető feladatnak tekintettük a szocialista mezőgazdasági nagy- üzentek politikai és gazdasági megerősítésének munkájában való aktív közreműködést. Ügy érezzük, ebben a vonatkozás­ban konkrét eredményeink is vannak, bér célkitűzéeeinket nem mindig sikerűit maradék­talanul valóra váltani. Itt el­sősorban arra gondolok, hogy munkánkat hátráltatta, hogy a felügyelőségnek csak 1083-ban alakult meg a pártszervezete, így tulajdonképpen csak ez idő Segíteni a közös gondokon A pártoktatás jó megszerve­zése és eredményes lebonyolí­tása minden évben nehéz fel­adat elé állítja a pártszerve­zetek. Az 1966—67. évi párt- oktatásnak olyan sajátosságai vannak, amelyek különösen megnövelik a propaganda­munka irányítóinak és a pro­pagandistáknak felelősségét és nehezebbé teszik munkájukat A pártoktatás sikkor tehet a legtöbbet a kongresszus hatá­rozatainak végrehajtásáért ha a maga eszközeivel is elősegíti a dokumentumok sokoldalú ta­nulmányozását, ismertetését, feldolgozását és elfogadtatását. Az idei pártdktatási évadnak még csupán a derekán tar­tunk, azonban már az eddigi lapasztalatok is azt mutatják, hogy az egyik legfontosabb célkitűzést a kongresszus anyagainak széles körű tanul­mányozását ismertetését sike­rült megoldani. Ezt bizonyítja, hogy a pártoktatás részvevői­nek létszáma és érdeklődése minden eddigit felülmúl. A pártoktatás nagyon sok emberhez juttatja el a kong­resszus mondanivalóját hi­szen több minit 800 ezer ember vesz részt az idén a szervezett oktatásban. Ezért is fontos, hogy a pártpropaganda éljen a lehetőséggel és munkáját úgy v égezze, hogy az megfeleljen az igényeknek és minden .szinten kielégítse a nagyfokú érdeklődést A pártoktatás részvevői kö­zött, mint egész közvélemé­nyünkben, egyértelmű helyes­léssel találkoznak a kongresz- ^zus célkitűzései Különösen nagy érdeklődés nyilvánul meg és sok kérdést tesznek fel a társadalmi és gazdasági fej­ődésünk szempontjából nagy jelentőségű gazdasági mecha- . izmus reformjával, az agrár- politikai intézkedésekkel, a párt vezető szerepének tovább­fejlesztésével, a pártmunka és a pártirányítás módszereinek tökéletesítésével, az életszín­vonal alakulásával kapcsolat­ban. A felvetett kérdések, akárcsak az élet, bonyolultak, néha nem is a jelennél, hanem a jövővel foglalkoznak, eseten­ként jogos türelmetlenséggel párosulnak, de mindenképpen azt bizonyítják, hogy az embe­reket foglalkoztatják a min­denkihez közelálló, izgalmas és érdekes kérdések. A vitákban, a részletkérdés boncolgatása közben sokszor felmerül, hogy a mindennapi gyakorlat nem egyszer ellentmond az általá­nos politikai irányvonalnak. A vitát sok esetben nehezíti nem egy átfogó, nagy jelentőségű kérdés részleteinek kidolgo­Középtermetű, energikus em­ber Visontai László, a gyöngyö­si Űj Élet Termelőszövetkezet elnökhelyettese és egyben párt­titkára. Szavait kifejező kéz­mozdulatokkal kíséri, hogy job­ban érzékeltesse gondolatait Fiatal korára emlékezik, mi­kor belépett a termelőszövet­kezetbe. Arra, hogy mindössze hatvanegynéhány holdon gaz­dálkodott az új termelőszövet­kezet * tagjai is alig voltak. Novemberben kezdték a mun­kát, s áz első jövedelmet csak a következő év nyarán kapták. Nehéz idők voltak, tele gond­dal, problémákkal. De megér­te. Legalábbis Visontai László­nak, aki jóban-rosszban egy­aránt kitartott, s vallotta: a közösé a jövő. Egyszerű növénytermelő volt amikor megalakult a közös gaz­daság. Aztán múltak az évek, — pártiskola, mezőgazdasági technikum, folytonos tanulás a nehéz munka mellett. Több mint tíz éve elnökhelyettesnek választották. S legutóbb a tag­ság őt jelölte küldöttnek a tafr­melőszövekezetek megyei köz­gyűlésére. Megbízták, hogy mondja el gondjaikat problé­máikat gondolataival, tapasz­talataival segítse a küldöttgyű­lés munkáját Visontai László arról beszél, hogy a jelölő gyűlésen elfogó- dottan állt fel, s köszönte meg az emberek bizalmát Az el­múlt évek során sokszor ta­pasztalta, hogy bíznak benne, sokszor segített megoldani a különféle problémákat Mégis jóleső érzés volt a tisztelet a szeretet újabb megnyilatkozása. Visontai László tisztában van azzal, hogy a megyei gyűlésen szinte minden, a mezőgazdasá­got érintő kérdés napirendre kerül. Éppen ezért megfele­lően fel akar készülni, hogy hasznos tanácsokkal segítse a munkát. Néhány nap múlva Salgótarjánba utazik, ahol két­hetes tanfolyamon vesz részt. A témakör: az új mechanizmus és a mezőgazdaság. Ez a két hét alkalmas lesz arra, hogy még jobban tisztázódjanak a vitás kérdések. A földtulajdonjog, a hitelel­engedések, az állami dotáció, az új nyugdíjrendszer — ezek a dolgok foglalkoztatják mosta­nában az elnökhelyettest Sokat gondolkozik azon, hogyan le­hetne még jobban gazdálkodni, miképpen lehetne az egész pa­rasztságot érintő vitás kérdé­seket megoldani. Visontai László úgy fogal­mazta meg, hogy a termelő­szövetkezeti kongresszuson a parasztság jelenéről, de még inkább a jövőjéről lesz szó. A megyei küldöttgyűlésen ugyan­csak a legfontosabb kérdések kerülnék szóba. Éppen ezért hihetetlenül nagy feladat hárul a küldöttekre. Visontai László átérzi, hogy milyen felelősség­teljes munkát kell végeznie ne­ki is, a többieknek is. Átérzd s ennek megfelelően fogalmaz­za meg majd gondolatait, sza­vait mondja el véleményét a megyei küldöttgyűlésen. (kapóst) K épviselő jelöltünk t SAS E€ £i E- Rl/I ara Bélapátfalvi munkásembert eddig aligha ért nagyobb meg­tiszteltetés annál, mint ami­lyent a napokban Sas Kálmán kapott: szülőföldjéhez való ki­tartó hűségéért, állandóan is­métlődő szorgalmas igyekeze­téért a község első képviselő­jének jelölték. Régmúlt idők rosszízű kor­tesbeszédei helyett — egy köz­napi élet szólt a jelölt mellett. S mert ezt a Bélkő alján min­denki ismerte, hittek neki, bíz­tak benne. Azon az esti, kul- túrházi nagygyűlésen talán ezért is volt olyan egységes a véleménynyilvánítás. Sas Kálmán — vagy ahogy inkább szólítják: Kálmán — itt nőtt fel a szemük előtt. Sokan emlékeznek még a suttyó le­génykére, aki alig valamivel túl a tizennegyedik esztende­jén, apja után szegődött a gyárba, afféle küldöncként kezdte a szolgálatot. Az időseb­bek a megmondhatói annak, hogy iparkodó gyerek volt, egyre többet akart. Csakhamar megelégelte a csellengést, s ta­nulónak jelentkezett, segédle­velet szerzett a lakatos szak­mában. Tanúi voltak indulásának, amikor a fiatalembernek a klinkerkemencéknél kellett bi- lonyítania. Látták, hallották, hogy neheztelés nélkül vette át Itésőbb a szigorú végzést, ami izerint — munkaerő-feleslegre faló hivatkozással — elküldték las üzemből. Hírt kaptak róla idegenből is. Tudták, hogy a Csepeli Fém- művekben is jól startolt, be­csülettel végezte feladatait, mindennapi műszakjain túl újra meg újra részt kért az agitációs, nevelő munkából, fa­lujáróként rendszeresen segí­tette az erőtlen parasztságot, az éledező, gyenge termelőszö­vetkezeti csoportokat. Nem drapériád pódiumról szónokolt, hanem szecskavágók és ekék javítása közben beszélgetett a dunántúliakkal közös álmaink­ról, terveinkről, amelyek meg­valósítása csupán együttes ösz- szefogással lehetséges. Amikor újra szükség volt rá Bélapátfalván — az első hívás­ra visszament a gyárba. Párt- megbizatásként előbb az ifjú­sági szervezetet irányította, aztán titkára lett a műhelyi ilapszervnek. Tartalékos kato- láskodása idején is folytatta mozgalmi munkáját, politikai lődásokon nevelte bajtársait, a vele egykorú munkás-, pa- asztfiatalokat. Leszerelése után elvégezte a műszaki káderképző iskolát, s gy művezetővé lépett elő a javítóműhelyben. Bélapátfal­ván talán többen is megálla­podtak volna ezen az állomáson — ám Sas Kálmán nem hagyta ennyiben. Beiratkozott az épí- őanyagipari technikumba, s dőközbeni főművezetői kineve­zését rövidesen értékes okle­véllel erősítette meg. A későbbi történet már tér­ben közelebb van, többen is tudnak róla. Mint a szakszer­vezeti bizottság újítási felelő­sénél, úgyszólván kinek-kinek akadt dolga nála, tanácsért for­dultak hozzá, vagy éppen pa­nasszal mentek egy-egy sérel­mes döntés miatt. Ahol tudott, mindig segített, kikereste a ja­vaslattevők igazságát. Munkásőr-gyakorlaton vol­tak vele együtt, közösen Orsi­tek jutalmainak, kitüntetései­nek, annak, hogy Sas Kálmán jó híre túl jutott a községen, a gyári pártbizottság titkárát elismerésként beválasztották az MSZMP Egri Járási Bizottsá­gába is. Nehéz lenne leszűkíteni, hogy miért tisztelik: a cement- és mészművek gépészeti veze­tői posztján való kitűnő helyt­állásáért, szünet nélküli ön­képzéséért — elvégezte már a marxista—leninista esti egye­temet is, jelenleg pedig a fel­sőfokú gépipari technikum har­madik évfolyamán tanul —, vagy éppen eredményes köz­életi szerepléséért. Nem köny- nyfl kitalálni, hogy az említet­tek közül valamelyikért — vagy valamennyiért. Sas Kálmán még csak jelölt, nincs, nem is lehet tájegységek­re, falvakra bontott programja — csupán néhány kérés a tar­solyában. Olyanok, mint pél­dául a bélapátfalvi gyár re­konstrukciójának mielőbbi el­kezdése, Kerecsend ivóvíz-ellá­tásának megoldása, a verpeléti termelőszövetkezeti gazdálko­dás további erősítése. S még egypár kisebb, nagyobb, ami eddig úton-útfélen elhangzott, s megvalósításának reális le­hetőségei vannak. Jelöltként új — képviselő­ként régi. 21. esztendeje kép­viseli példamutatóan pártunk politikáját... Gyónt Gyula után vehette kezdetét a helyes káderpolitika, a dolgozók ne­velése, a politikai munka ki­bori takoaósa. — Az új gazdasági mecha­nizmus áz AfTH munkájában hogy érezteti hatását? — Élénk vita van a tekintet­ben, hogy a hivatali jellegű in­tézményeknél, így nálunk is, hogyan érvényesíthetők az új gazdasági mechanizmus irány­elvei. Szerintem a mi tenni­valónk egyértelmű és Világos. Eszerint feladatainkat a ren­delkezésre álló eszközökkel a lehető legrövidebb idő alatt, a lehető legkisebb költséggel kell elvégezni. Ez felügyelőségünk­nél úgy értelmezendő, hogy a térképi és földnyilvántartási adatok megállapításához szük­séges valamennyi műszaki ten­nivalónkat gyorsan és kevés költséggel kell elvégezni. Vé­leményem szerint feladataink jobb és gyorsabb ellátásának két alapvető feltétele van. El­sőként említeném a tervezés közgazdasági megalapozottsá­gát, másodszor a tervezésre épített gazdaságos munkaszer­vezés megvalósítását. A fel- ügyelőségi tervezés és a gaz­daságos munkaszervezés tehát az a két közgazdasági kategó­ria, amely nélkül új célkitű­zéseinket nem tudjuk valóra váltani. Megemlíteni, hogy az eddig alkalmazott tervezési módszerek, a külön osztály ter­vek, a felügyelőség összességét tekintve nem nevezhetők köz­gazdaságilag megalapozott ter­vezésnek, mégpedig azért nem, mert nélkülözik a felügyelő­ségnek, mint szervezetnek a tervszerűségét A gazdaságos munkaszervezés alapja szerin­tem csakis az egységes felügye­lőség: terv lehet. Nem a terv- lebontás mellőzéséről van szó, hanem arról, hogy az egységes felügyelőség: terv képezze az alapját az osztályterveknek és nem fordítva. — Fontosnak tartom, hogy a felügyelőség! terv magába fog­lalja a munkaerőmérleget, a mennyiségi feladatok tervét, valamint a pénzügyi tervet. A fenti változtatásokat éppen az új gazdasági mechanizmusból adódó nagyobb feladatok teszik elengedhetetlenül szükségessé. — A IX. kongresszus hatá­rozatai hogyan érintik ráég az ÁFTti-t? — Ebben a vonatkozásban mindenekelőtt a földbirtok- és tulajdonviszonyokat, illetve azok Változásait kell szem előtt tartanunk és az ebből adódó földmérési, valamint földhyilvárttartási munkákat kell majd jól és gyorsan elvé­gezni. Közismert, hogy küszö­bön az új földjogi törvény, amely számunkra is minden bizonnyal sok munkát jelent majd. Szólnom kell arról, hogy az átfutási időt korszerű mód­szerek gyakorlásával, illetve bevezetésével is csökkenteni kívánjuk. így elsősorban a légifotó alkalmazására gondo­lok, amely módszert felügyelő­ségünk országosan elsőnek ve­zette be. A légifotónak köszön­hetjük, hogy ma már nyolc­van községben rendelkezünk új térképpel. A továbbiakban az átfutási Időt és a költségeket tovább kívánjuk csökkenteni. — Melyek azok a gondók, amelyek gátolják munkájukat? — Gondunk sok van. Ezek közül is a legnagyobb a fel­ügyelőség elhelyezésének tart­hatatlansága. Kijelenthetem, hogy amennyiben normális el­helyezést tudnánk biztosítani dolgozóinknak, úgy a munka­teljesítmény mintegy 30—35 százalékkal lenne nagyobb. Kétségtelen, hogy ilyen elhe­lyezés mellett nagy gonddal jár az egész megyét átfogó hi­vatali irányítás. Bízunk abban, hogy országos és megyei veze­tőink közismerten súlyos el­helyezési gondjainkon már a közeli jövőben segítenek, de legalábbis enyhítenek. —szalay— Az első városi vetélkedő Gyöngyösön Maga a tény csupán annyi, hogy szombaton délután ren­dezték meg első ízben Gyön­gyösön, a városi úttörőház­ban az általános iskolások részére az irodalmi vetélke­dő városi döntőjét. Az esemény nemcsak azét* érdemes arra. hogy néhány mondatban megemlékezzünk róla, mert az első ilyen jelle­gű rendezvény, hanem főként tartalma, célja, eredménye miatt. Ugyanis didaktikai haszna, jellemformáló szán­déka és lehetősége a legfon­tosabb vonása, véleményünk szerint. Mert vetélkedni — hovato­vább magyar jellegzetesség lett. Egy újabb „ló” a honi mezőkről, aminek ismét át lehet billenni a másik oldalár ra. Kulturális seregszemlét tartani, majdnem olyan álta­lános jelenség, mint terme­lési tanácskozásokra össze­hívni kisebb vagy nagyobb közösségeket. önmagában sem a vetélke­dő, sem a felülről „szorgal­mazott” kulturális szemle nem sokat ér. Mihelyt valamit rá kell beszélni az emberek­re, vagy csupán a szokások alapján illik megcsinálni: formálissá, üressé, tehát nem a leghasznosabb időtöltéssé válik. Legjobb lemondani róla, újabb utakat, módokat keresni helyette. Ez a mostani gyöngyösi ve­télkedő feltétlenül ilyet szán­dékozott tenni, nem is ered­ménytelenül. Gyöngyös hat iskolája és a város közigazgatási területé­hez tartozó Mátrafüredi Ál­taliam Iskola több mint 45» tanulója vett részt a vetélke­dőben. Két regényt kellett elolvasniuk és ennek alapján összemérni tudásukat. Közel húszán jutottak az elődöntő­be, majd az Írásbeli selejte­ző alapján hatan a döntőbe. A győztes végül Antal Má­tyás lett, a VI-os számú is­kola tanulója. A második he­lyezett ugyanennek az iskolá­nak a növendéke, Tóth Ilo­na. Mindkettőjük magyar ta­nára Pók Lászióné. A harma­dik helyezést a mátrafüredi Dávid Ilona érte el, tanára Molnár Lászióné. Hogy a döntő részvevői rém csupán lexikális ismere­teiket mutatták meg, hogy a vetélkedő szűk tárgya, a két regény, ellenére is változatos módon, szinte az általános is­kolai magyar tanítás minden részterületét, eredményét fel­használva kellett képességei­ket bizonyítaniuk a verseny­zőknek, ez az ötletesség adta a vetélkedő hasznát. legfőbb erényét. A didaktikailag is jelentős módszer alkalmazása Juhász András szakfelügye­lőt, a vetélkedő játékmeste­rét dicséri. Ez a mostani gyöngyösi vetélkedő bebizonyította, hogy az elszürkült, az érdekessé­get, tehát vonzását is vesztett formákat hogyan lehet fel­frissíteni. megújítani az ötle­tesség, a tudatos célra figye­lés segítségével. (gmf) HmmM3 1967. február 21„ ke** zatlansága és nem utolsósor­ban a részvevők elméleti fel­készültségének hiánya. Ahhoz, hogy a pártoktatás valóban hatékony legyen, hogy megőrizze, továbbvigye a ki­alakult jó légkört, a válaszok­nak, elméletileg pontosnak, őszintének, érdekesnek és egy­ben gondolatébresztőiknek kell lenniük. A cél, hogy a részt­vevőket önálló gondolkodásra késztesse. Különösen fontos, hogy a pártok tatás segítse a kezdeményezést a helyi prob­lémák felvetésében és azok megoldásának önálló kidolgo­zásában. A folyó pártöktatás egyik legtöbb gondot okozó problé­mája, hogy a felmerült kérdé­sek egy része — különösen az új gazdasági mechanizmussal és a dolgozók egyéni körül­ményeivel, helyzeteivel kap­csolatosak — olyanok, ame­lyekre a propagandisták jelen­legi ismeretek alapján nem tudnak megnyugtató és kielé­gítő választ adni. Ha mégis vá­laszolnak, felvilágosításaik nem mindig pontosak. Ezért — erre még bőven van idő — a vitákon, foglalkozáso­kon nem eléggé tisztázott kér­déseikre, a ponta tálán vála­szokra, a későbbiek sarán ki­dolgozásra kerülő részletkérdé­sekre az oktatási év befejezé­se előtt célszerű ismét vissza-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom