Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1967-02-18 / 42. szám
Csak Egerben gyártják.. • Még fagyos a föld, hófoltok borítják szerte a határt, hűvös szelek pásztázzák végig a falvakat. Még tart a tél. de a megye termelőszövetkezetei már a tavaszra, a tavaszi munkákra készülnek. A közös gazdaságok közül néhány olyat kerestünk fel, ahol már megkezdődtek az előkészületek. UFÓI BÉKE Kint a gyümölcsösben néhány asszony szorgoskodik. A délelőtti napsütésben metszik a fákat. Nem kis munka ez, hiszen ötven hold az őszibarackos, tíz hold pedig a kajszi területe. A Béke szocialista brigád tagjai azonban igyekeznek, s néhány napon belül befejezik a metszést. A gyümölcsösön kívül már kint a szántóföldön is megkezdődött a munka. Mintegy négyszáz katasztrális holdra kell a műtrágyát kiszórni s ebből 150 holdnyi területen már elvégezték ezt a munkát. A közös gazdaság saját műhelyében folyamatosan haladt egész télen a gépjavítás. Kilenc erőgépet már kijavítottak, a másik kettőt pedig most készítik elő a szerelők a tavaszi munkákra. A gépjavításokkal időben elkészülnek, néhány kisebb alkatrészhiány okozott csupán gondot. Február 27-én kerül sor a gépszemlére, addigra minden erőgép és munkagép készen áll. A termelőszövetkezet munkáját megkönnyíti az a tény, hogy a tél folyamán szabályozták a Szuha patakot s a jövőben már nem fenyeget az árvíz, a közös gazdaság vezetői most készítik a terveket, de ez is rövidesen befejeződik. Az előkészületek tehát megtörténtek, s idejében hozzá lehet majd látni a tavaszi munkához. MGrlTl Dl ÉLET A szövetkezet vezetői, szakemberei már a közelgő tavasz terveit szövögetik. Az elmúlt napokban tartotta meg ülését a vezetőség, ahol a tavaszi munkák előkészítését tárgyalták meg. Jól teleltek az ószi kalászosok s a tél folyamán elkészültek a fejtrágyázás ütemtervei. Most már a kedvező időre várnak a közös gazdaságban s ha olvadni kezd, rijinden őszi kalászos terület tnégkapja a megfelelő műtrágyaadagot. Elkészült a termelőszövetkezetben a tavaszi vetések terve is. A közös gazdaságban felmérték, hogy milyen kártevésre számíthatnak a mezei pockoktól és megkezésre is. A szövetkezet magtáraiban szorgalmas munka folyik ezekben a napokban. Előkészítik és tisztítják a tavaszi vetésre szánt vetőmagot. Folyamatosan dolgoztak egész télen a közös gazdaság gépjavító műhelyében. Az erőgépek és munkagépek nagy részét már kijavították és felkészülten várják a tavaszi gépszemlét. A kijavított erőgépek és a fogatok egy része már hordja ki a trágyát a szántóföldekre. A terv szerint a tavaszi munkák kezdetéig minden majorból és háztájiból kihordják a trágyát. A tél folyamán sor került a növényápolási munkák terveinek kidolgozására, sőt a tagok már szerződést is kötöttek a munkákra, mindenki elvállalta a területét. Most már mindenki a tavaszra vár. mmm lenin A közös gazdaság ugyanúgy, mint az elmúlt évek folyamán jelentős bevételt vár a primőr zöldségféléktől. Éppen ezért idejében hozzáláttak már a munkákhoz. Ügy tervezik, hogy április első napjaiban már piacra kerülnek az első saláták, paprikák és megjelenik a karalábé is. Mindenki készülnek szorgalmasan dolgozik a kertészetben, hogy a tervek ne csak tervek maradjanak, hanem valóra váljanak. Hordják a trágyát, előkészítik a hollandi ágyakat. A közös gazdaságban mintegy 10 ezer négyzetméternyi helyen termelik a primőröket, ezenkívül a későbbiekben 190 holdon paradicsomot, ötven holdon paprikát és 40 holdon uborkát termesztenek. A paradicsomból mintegy ötven—hatvan vagonnal külföldre szállítanak, a többi pedig a konzervgyárba kerül feldolgozásra. Üj üzemága a termelőszövetkezetnek a gombatermesztés, de máris igen kifizetődőnek bizonyul. Naponta szedik a friss gombát, amelynek egy részét Hatvanban árusítják, a többi pedig a fővárosba kerül. A közös gazdaságban a me- legágyi trágya nagyobbik részét már kihordták és folyik a fej trágyázás is. Szorgalmasan dolgoznak a termelőszövetkezet vezetői is, készülnek a közös gazdaság tervei. Mindenki igyekszik, hogy a tavaszi munkák idejére minden elő legyen készítve s a jó Idő ne érje készületlenül a tagsáCsőkarmantyú, bekötő pipa, sarok, átmeneti szekrény, kerek, négyzetes öntött vasdoboz. A villamossági, az épületszerelő vállalatok nélkülözhetetlen kellékei. Csak Egerben gyártják, sehol másutt Magyarországon. A cég pontos neve: Heves megyei Építőanyag- és Vasipari Vállalat szerelvénygyártó üzeme. Megtalálható: Eger, Kertész u. 11. szám alatt... — Az acél villamossági szerelvények tartozékait készítjük — kapjuk a magyarázatot Bállá Sándor üzemvezetőtől. A profilt a veszprémi Fém- feldolgozó Vállalattól vettük át, a gépekkel, a berendezésekkel együtt. — Hogyan találtak megfelelő szakembereket? — Tulajdonképpen nincs szükségünk speciális szakemberekre. Négy dolgozót el- küldtünk Veszprémbe, ők négy nap alatt megtanulták a munkát, itthon aztán megtanították a többieket. Persze, vannak beállító lakatosaink is. — A gépeken nők dolgoznak. így tervezték? — Pontosan. Ha minden jól megy, negyven fölé tervezzük a létszámot. — Ha minden jól megy. Ezt hogyan érti? — Az év elején kezdtük a munkát, január a tanulás, az ismerkedés hónapja volt. Igazán csak februárban indult meg a termelés. Új üzem, új gyártmányok, új emberdt Még nincsenek tapasztál**» taink. Két műszakban dolgozunk, délelőtt, délután, első negyedéves tervünk 1700 000 forint. — Milyen a kereslet a gyártmányok iránt? — Magyarországon csak HÄ gyártjuk, az iparnak szüksége van rá. Reméljük, nem dolgozunk feleslegesen. Vadász Attiláné az első& között került az üzembe... — Eddig csak idény- és szerződéses munkákat végeztem. Nagyon örülök, hogy végre állandó munkahelyem lett. — Hogyan került ide? — Hallottam, hogy indul á3 üzem, s megpróbáltam. — Van szakmája? — Nincs. Betanított munkásnak vettek fel. — Mit csinál? — Géppel dolgozom, öntvényekbe az előfórásokat végzem. Itt tanultam meg. — Mennyit keres? — 1092 forintot. De hát még csak most kezdjük, nincs gyakorlatunk. Lesz ez még több is. Ez is nagyon jó. 400 forintos albérletben lakunk, két gyerekünk van... Korpás Barnabásné máris mindenesnek számít. Bármit rá lehet bízni. — Már minden gépen tudok dolgozni. Szép, tiszta as üzem, megbecsülnek bennünket, jól érezzük magunkat. Szeretjük, tiszteljük egymást, igazán nincs semmi panaszunk. — A fizetéssel elégedett? — Igen, de keresünk mi ennél többet is. A veszprémiek 1400—1500 forintot is megkerestek. Mi is tudunk úgy dolgozni, mint ők. Majd belejövünk. Fő. hogy van munkánk ... Csirke Katalin esztergapadon dolgozik, meneteket fúr. Egész szakszerűen. — Négy napig voltam Veszprémben, ott ismerkedtem meg a gépekkel. Könnyen megtanulhatja az ember, csak jól oda kell figyelni. — Ezelőtt hol dolgozott? — A Finomszerelvénygyár- ban. Ez jobb, kényelmesebb, nincs éjszakai műszak, közel van, nem kell korán kelni. — A fizetés? — 1250 forint. Nem rpssz, Nagyon fiatal még ez az üzem... Asszonyók-lányok blrodal-. ma ez a kis üzem. És a vállalat vezetőinek lelkiismeretes, bátor, kísérletező, fáradságot nem Ismerő munkájának újabb eredménye. Köszönet, dicséret, elismerés illeti valamennyiüket, amiért megteremtették ezt az üzemet, hogy munkát adtak az asszonyoknak, lányoknak. — koós — got, vezetőséget Kapós! Levente. Testvéri szerződés Tizenkilenc esztendővel ezelőtt írták alá Moszkvában a * magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Az akkori ünnepélyes aktus államközi megállapodás rangjára emelte népeink barátságát, amely tulajdonképpen már fél évszázaddal ezelőtt született, amikor magyar és orosz proletárok küzdöttek vállvetve a nagy október teremtette első szovjet állam védelmében. S a szovjet—magyar barátság felszabadulásunktól kezdve történelmünk alakító erejévé vált Nem egészen két évtized telt el az okmányok aláírása óta, de a tizenkilenc esztendő nagyszerű változásai, a szocializmus alapjainak lefektetése, függetlenségünk szilárd védelme, helytállásunk az emberi haladásért folyó világméretű küzdelem első soraiban — mind ehhez a barátsági szerződéshez, ennek szelleméhez kapcsolódik. Az elmúlt tizenkilenc esztendőben szüntelenül ápoltuk ezt a barátságot, hiszen a történelem tanított bennünket is arra, ez a testvéri szövetség előrehaladásunk biztosítéka, s ellenségeink legfőbb igyekezete éppen együttműködésünk ellen irányult. Az okmányban rögzített elveknek megfelelően váltak széles körűvé kapcsolataink az élet minden területén. Megsokasodtak nálunk a „CCCP” jelzést viselő gépek és berendezések, iparunk a Szovjetunióból kapja !4 a legnagyobb nyersanyag-szállítmányokat — ás megrendeléseket. Autóbuszaink, híradástechnikai, élelmiszeripari berendezéseink, hajóink nagy megbecsülésnek örvendenek a Szovjetországban. Felemelkedésünk elképzelhetetlen a szovjet—magyar barátság ápolása nélkül. Ezt bizonyítja immár a történelem, s a jövőben is mindent megteszünk ápolásáért. Képviselőjelöltünk: $ S3! ti S3 KSs I ISTIf MBi Akik már a tavaszra felelően felkészültek a védeGYÖNGYÖS országgyűlési képviselőjelöltje Szurdi István, belkereskedelmi miniszter. A gyöngyösiek úgy ismerik, mintha ma is itt élne a városban. Ennek a kapcsolatnak a gyökered egyfelől a távolabbi múltba kapaszkodnak, másfelől viszont a ma szinte hétköznapi gyakorlatába, hiszen a rendszeresen megtartott képvi selői fogadónapokon mindig nagy szómban keresték fel a Választod. Ami a távolabbi múltra vonatkozik : Szurdi István még a felszabadulás előtt költözött Gyöngyösre, az illegalitás viszonyai között. Megelőzően különböző üzemekben dolgozott, előbb mint munkás, később, mint technikus. A pártnak 1936 óta a tagja. Amikor a város felszabadult, azonnal jelentős feladatot vállalt a város vérkeringésének helyreállításában. A közellátás megszervezése tartozott rá, majd mint függetlenített pártmunkás, a népi hatalom megteremtéséért tevékenykedeti. 1945-től kezdődően — kisebb megszakításoktól eltekintve — Heves megye országgyűlési képviselője. A teljes igazságot fedi a megállapítás, és nem a frázis kedvéért mondjuk: mindig szívügyének tekintette Gyöngyös és a város lakosságának borsót, életének alakulását. Gondot okozott a városban fel női munkaerő foglalkoztatá- közbejárt, hogy az Egye- t Izzó félvezető gyárat telepítsen Gyöngyösre, ahol 1970- ig újabb, közel ezer nőnek tudnak munkaalkalmat biztosítani. Vagy például a vízellátás kérdése. Hogy a városi vízmű rekonstrukciójának befejezése már a közeljövőben ténnyé válik, hogy a mátrai regionális vízmű munkálatai folynak, Szurdi István eddigi képviselői munkásságának erdeményességét is bizonyítja. A gyöngyösiek mindig úgy tartották szómon országgyűlési képviselőjüket, mint aki szívesen segít, ha tud, személyes gondjaikban. Nem ígérget alaptalanul semmit, ha a hozzá intézett kérést nem tudja teljesíteni, azt is nyíltan megmondja. Fogadónapjain ezért is keresték fel annyian, olyanok is, akik köszönetét jöttek mondani. AZ EGYESÜLT IZZŐBAN megtartott jelölő gyűlés közvetlen, ha szabad azt mondani: családias hangulata is csak azért alakulhatott ki, mert ott régi ismerősök találkoztak egymással. Hadd idézzünk néhány apró, de jellemző epizódot erről a gyűlésről. — Ahogy itt körülnézek az üzemben — mondotta Szurdi István a választók előtt —, úgy érzem, ón is a törzsgárdához tartozom. Vannak itt jó né- hányan, akik régtől fogva ismernek. ugye. Magyar elvtárs? Magyar László, aki ott állt az első sorban, mosolyogva intett vissza a fejével. — Az én „káderlapomat” ebben az üzemben ismerik — folytatta később Szurdi elvtárs. — Nem kell annak egyes adatait emlékezetükbe idéznem. Hogyan válaszoltak ezekre a megállapításokra az izzósok? Nem szalasztották él az alkalmat: néhány kéréssel ismét előálltak. Hadd tudja a képviselőjelöltjük, mit várnak tőle, ha a választáskor újból rászavaznak. — Segítsen maid. Szurdi elvtárs, hogy a MÁVAUT polgári táratokat is indítson a Pipis- hes*vre — mondta Tesíró István. Tir Dezső a déli városrész üzlethálózatának fejlesztését sürgette, Schmid íjászióné a szolgáltatási tevékenység hiányosságait tette szóvá, Szűcs Andrásáé pedig azt kifogásolta, hogy az üzemben a női szakmunkások általában alacsonyabb órabér-besorolást kapnak, mint ahogy a férfiak. — Elég sokat beleraktak a tarsolyomba — válaszolt Szurdi István —, de nincs nehéz dolgom. Mert amit itt elmondottak, az megegyezik a párt és a kormány programjával, törekvéseivel. Néhány dologban pe- j dig bizonyára sorsközösséget vállal velem az igazgató elv- társ is, igaz, Skultéti elvtárs? A jelölő gyűlés hangulatának érzékeltetésére az előbbi néhány idézet talán elegendő. De az ottani hangulat csak következménye volt annak a közvéleménynek, ami szerint Szurdi István eddig valóban képviselője volt Gyöngyös lakosságának; gondjaikban és örömeikben egyaránt osztozott, olyan helyi ismeretek segítségével. ami csak annak az embernek lehet a birtokában, aki ..otthon” van a városban, bárhová menien, bárkivel, bármi-, ről beszél etessen. A KÖZÖSEN VÉGZETT cselekvések, erőfeszítések adhatnak csak ilyen biztonságot. Szurdi István országgyűlési képviselői tevékenységét pedig eddigi cselekedetei jellemzik a legjobban. Régi ismerősüket jelölték tehát a gyöngyösiek, ismét képviselőjüknek. (gmf) 1 Tea — borítékkal Nem valószínű, hogy bárhol rendeztek volna már olyan teadélutánt, mint amilyen ez volt. Mert a meghívás teadélutánra szólt. És kimondottan csak nyugdíjasok részére. Méghozzá olyan vállalat nyugdíjasai részére, amely már nem Is létezik, hiszen a közelmúltban olvadt be'e a megyei vendéglátóipari vállalatba. De az még csak hagyján, hogy a volt Mátravidéki Vendéglátóipari Vállalat szervezte a nyugdíjasoknak ezt a fehér asztal melletti összejövetelt. Miért ne tette volna? Nagy örömet szerzett ezzel is. Olyan ritkán van alkalmuk az egykori munkatársaknak összejönniük, elbeszélgetniük. Díszesen megterített asztal várta őket. Később aprósüteményt és teáscsészéket tettek eléjük, a teához pedig citromot és rumot szolgáltak fel. A szíves köszöntő szó sem hiányzott. Kürtösi Károly, a volt vállalat egykori igazgatója, ma a gyöngyösi kirendeltség vezetője üdvözölte a meghívottakat. Az igazi meglepetés csak ekkor következett. Kiderült hogy a tea mellé minden nyugdíjas egy borítékot is kapott, amelyben háromszá forint jutalom húzódott m<v •'-ínyen. Ki hallott inár olyan teadélutánról, amelyiken a tea mellé borítékot is adtak? Méghozzá: ilyen borítékot...! A nyugdíjasok meghatotta v elérzékenyülve vették át * nem várt jutalomösszeget. Mintha az égből hullott volna az a kis pénz az öl'ikbe. Mindjárt azt kezdték számolgatni, mit vegyenek rajta, hiszen így, a tél vége felé, minden forintnak van helye. — Hogyan sikerült ezt a jutalmat a volt dolgozóiknak biztosítaniuk? — kérdeztük Kürtösi Károly tói. — A tavalyi megtakarításból. Ez még a Mátravidéki Vcndéglátóipari Vállalat pénze. Ezért gondoltunk a nyugdíjasainkra is. Mindre, kivétel nélkül. Nemes gesztus, hiszen a figyelmesség szülte. így búcsúzott el a volt vállalat azoktól is, akik évekkel ezelőtt munkájukkal segítették az akkori feladatok minél eredményesebb végrehajtását. Kétségtelen: a szokatlan és feltehetően ritkaságszámba menő teadélután osztatlan sikert aratott. (g. mól—) 196". február 18., szombat
