Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-15 / 13. szám

Az 1966* os év néhány tapasztalata és 1967. évi főbb feladataink Heves megye iparában Irta: HAZAI BÉLA, a meggyei pártbizottság* titkára Megyénk gazdasága az 1966-os évben alap­vetően az MSZMP Központi Bizottság 1964 és Í965 decrmVri határozatai ga v,ikai elveinek a III. ötéves terv 0i cél­jainak meglelelően fejlődött. Gazdasági fejlő­désünk legfontosabD eredménye, hogy — a termelés szerkezete és színvonala fobban megfelelt a szükségleteknek, ebből adódóan i kevesebb felesleges készlet képződött, •» a termelési költségek és a termelékenység kedvezőbben alakult a tervezettnél, — az építőipar jelentősen növelte teljesítmé­nyét a gazdálkodás hatékonyabbá válása és a minőség javulása mellett. Megyénk szocialista ipara éves termelési előirányzatát 103,5 százalékra teljesítette, amely 1965-höz viszonyítva 7,8 százalékos nö­vekedést jelent. Az ipart termelés növekedé­sének üteme jelentősen meghaladta az orszá­gos 6—6,5 százalékos növekedési ütemet. Az 1966-os év folyamán a korszerűség irá­nyában változott megyénkben az ipar ágazati és gyártmányszerkezete. A gépipar, az élelmi­szeripar termelése az átlagost meghaladó ütemben növekedett. Sikereket értünk el az új gyártmányok pro­totípusainak gyártásában (pl. vácuumtechni- kai gépek, könnyűfém kokillaöntés stb.), illet­ve ezek üzemszerű termelésének megszerve­zésében (pl. hűtőgép-kompresszorok, fémcso­magoló eszközök, fehércement stb.). A termelés és felhasználás közötti összhang A termelés növekedésének magasabb üte­mét véleményem szerint az tette lehetővé, hogy az iparban dolgozó párt-, gazdasági és tömegszervezeti vezetők egyre jobban megér­tették a termelés és felhasználás közötti össz­hang szükségességét. A termelés szerkezeti és színvonalbeli szempontból, más szóval, a ter­mékek összetétele és használhatósága jobban megfelel a szükségleteknek. Bizonyos termékekből — pl. cement, tégla, kőolaj stb. — nem tudtuk a szükségleteket kielégíteni, más termékekből viszont — pl. lignit — a készletregyártás volt tapasztalható. A szükségleteknél, az értékesítési lehetősé­geknél figyelembe kell venni a termel® fo­gyasztás, a lakossági egyéni fogyasztás és a külkereskedelem szükségleteit. A termékek összetételének és használható­ságának javulása kedvezőnek bizonyult a .termelő és egyéni fogyasztás szükségleteinek kielégítésében, de nem bizonyult elégségesnek a külkereskedelem igényeinek kielégítésében. Ez utóbbit fejezi ki az, hogy a minisztériumi ipar exportszállítása 1,1 százalékkal emelke­dett a bázishoz viszonyítva, míg a termelés 7,8 százalékkal nőtt. A termékek összetételének és használhatósá­gának javítása, a szükséglettel való összhang ismételt megteremtése nemcsak a külkereske­delmi mérleget javítja, nemcsak a félkész és késztermék készlet normális szinten tartását eredményezi, nemcsak a kedvező termelési volumen kialakulását segíti, hanem a gazdál­kodás hatékonyságát is befolyásolja. Tehát egyúttal népgazdasági és helyi érdek is a szükségletek egyre jobb számba vétele és a termelés összehangolása azzaL Vállalataink, üzemeink javuló gazdálkodását mutatja a termelési költségek és § termelé­kenység alakulása. A szocialista iparban a termelési költségek színvonala általában 0,5— 1,0 százalékkal jobb a tervezettnél. A terme­lési költségek alakulása nagy szóródást mu­tat. A bányászatban növekedett, az élelmiszer- ipar egyes üzemeiben, a gépipari üzemekben, a tanácsi és a szövetkezeti iparban csökkent a termelési költségek színvonala. Milyen tényezőkből adódott a termelési költségek előbbi alakulása? A dolgozók és a Vezetők körében erősödött a jövedelmező gazdálkodás szemlélete. Egyre jobban megértik, hogy a gazdaságosság növe­lése, a takarékos gazdálkodás nem kampány- munka, hanem az új társadalom építésének egész időszakára vonatkozó gazdaságpolitikai célkitűzés. Ezt fejezi ki az is, hogy az egy foglalkozta­tottra jutó termelés az .állami iparban — cu­korgyárak nélkül — 3,6 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A termelékenység kisebb zökkenőkkel ugyan, de megfelelően ellátta. Javult a vasúti és közúti szállítóesz­közök kihasználtsága, a rakodás gépesítése. Még mindig előfordul azonban, hogy egyes fuva­roztatók nem pontosan tervezik meg az el­szállításra kerülő áruk mennyiségét. Helyen­ként a vasúti kocsikból soká rakják ki az áru­kat, ami lassítja a kocsiforgalmat. A közleke­dési ágak között az együttműködés sokat ja­vult, amelyet hatékonyan segített a koordi­náció. A megye kiskereskedelmi forgalma a várt­nál gyorsabb ütemben emelkedett és 6—7 szá­zalékkal haladta meg az előző évit. Kedve­zően hatott a forgalom alakulására a lakosság részére történő pénzkifizetések növekedése, főként a központi intézkedések eredménye­ként. A fogyasztói árszínvonal kisebb mértékben kövekedett a tervezettnél. Az árváltozások a ^zdaságos fogyasztási szerkezet irányában na­nővekedése legnagyobb a szövetkezeti iparban és a minisztériumi élelmiszeriparban, míg a Nehézipari Minisztérium egységeméi vssza- esett. Az ipari üzemek munkaerő- és bérgazdálko­dása általában eredményt hozott. 1966-ban meg­állt az alkalmazotti létszámarány növekedése, kismértékben nőtt a munkanormán alapuló teljesítménybérben dolgozó munkások aránya. Javult a munkafegyelem, erősödtek az' üzemi törzsgárdák. Összességében javult a készlet- gazdálkodás. A készletek növekedése kisebb, mint a termelés növekedésének üteme. Tartalékaink jelentős réssé ma Is érintetlen A gazdálkodás javulása azonban továbbra is jelentős tartalékok érintetlenül hagyása mgllett, feltárása nélkül valósult meg. A ter­melés növekedésének csak 55,8 százaléka szár­mazott a termelékenység emelkedéséből, amely a tervezettnél és az országosnál egyaránt ked­vezőtlenebb. A termelés ütemessége, üzemeink egy részénél nem valósult meg. A termelési költségeket kedvezőtlenül befolyásolta néhány üzemben a gyártási selejt kismértékű emel­kedése. A termelési költségek csökkentését, a terme­lékenység növelését akadályozza a lassú tech­nológiai fejlesztés, a termelés szakosításában rejlő lehetőségek kihasználatlansága, a mun­kaidőn belüli veszteségidők magas aránya. Az állóalap-kihasználás terén sem következett be számottevő javulás, sőt néhány helyen rom­lott a helyzet. Tehát az ipar gazdálkodása egészében véve fejlődést mutat, ugyanakkor számos kihaszná­latlan lehetőség marad, amely feltárása az előttünk álló tervidőszak feladata lesz. Megyénk építőipari vállalatai 1966. évi tel­jes termelési és épitésszerelésd tervüket 11— 11,5 százalékkal teljesítették túl, amely 15,9 százalékkal magasabb az 1965. évi színvonal­nál. Ez a túlteljesítés általában egybeesett be­ruházáspolitikai céljainkkal: javult a minőség, csökkentek az átfutási-befejezési idők, nőtt az építőipari munka termelékenysége és gazdasá­gossága. Az építőipar erőteljes feljődések sok éves mulasztás felszámolásához megfelelő in­dulást jelent. * A beruházások növekvő feladatainak csak részben tudtunk megfelelni, örvendetes, hogy a Visontai Külszíni Bánya- és Erőműkombi­nát beruházási feladatait szinte részleteiben is teljesítettük. Mintaszerűen lett megoldva a Hatvani Cukorgyár toronydiffúzió építése. Egyes beruházások előkészítetlensége — pl. az Egyesült Izzó Gyöngyösi Félvezetőgyár —, .a tervezők által továbbra is magas arányban al­kalmazott korszerűtlen szerkezetek, a belső szervezetlenség nem kevés gondot okózott. Szinte anakronizmus arról a komplex tervezői­kivitelezői mulasztásról és gondatlanságról szólni, amit a z egri fedett uszoda építésénél tapasztalni. A termelő beruházásoknál — és ez beruhá­zási tevékenységünk hiányossága — nem min­dig veszik figyelembe az állóalapok termelé­kenységgel kapcsolatos összefüggését: — Az üzembe helyezett állóalapok termelé­kenysége a korábbi állóalapokétól álig na­gyobb, — a termelésnövelést új munlcaerő alkalma­zásával, ezért zömében építési igénnyel já­ró munkahely-bővítéssel, és nem a korsze­rűbb gépek beállításával, az elavult gépek cseréjével oldják meg. Ez és más tényezők játszottak szerepet ab­ban, hogy megyénkben a termelékenységi há­nyad kedvezőtlenül' alakult az 1966-os évben. tottak. Bár az áruellátás egészében megfelelő volt, de továbbra is jelentős volt a hiánycik­kek száma. Néhány cikkből nem tudtuk bizto­sítani a folyamatos ellátást. Az éves termelési feladatok sikeres meg­oldása fizikai és szellemi dolgozóink lelkes és odaadó munkájának köszönhető. Á IX. kongresszus tiszteletére indított szoeialista munkaverseny keretbe foglalta és irányi; adott dolgozóink tevékenységének, amely biztosította az 1966-os év eredményeit. Ezúton is köszöntjük az ipar, az építőipar, a közlekedés, a kereskedelem, a hivatalok és intézmények dolgozóig akik tetteikben megnyilvánuló, a szocializmus és szeretett szülőföldünk épüléséhez és felvirág­zásához értelmüket és munkájukat adták. A feladatok megoldásának fontos feltételét teremtette meg a területi és üzemi pártszer­vek, az állami, gazdasági szervek és tömeg­szervezetek dolgozóinak következetesebb, terv­szerűbb, nem egyszer áldozatos munkája. Pártszerveink és szervezeteink, a kommu­nisták eszmei-politikai munkája, a közgazda- sági propagandamunka fejlődése, a gazdasági szervező munka tartalmi és módszerbeli szín­vonalának emelkedése elősegítette a gazdaság- politikai elvek és gazdasági célok megértését és gyakorlati megvalósítását. A pártszervek és szervezetek elősegítették a gazdasági veze­tés önállóságának fejlődését és felelősségének jobb érvényesülését. Csökkent a párt részéről t napi ügyek intézése, viszont több gondot fordítottak a gazdaságpolitikai elvek érvénye­sülésének ellenőrzésére, a szervező és ellen­őrző munkára. Az 1966-os év hiányosságai összefüggnek a párt gazdasági szervező munka helyzetével: A gazdasági helyzet elemzése alapján az is látható, hogy ez évben is lesznek nehézségek, feszültségek. Ahhoz, hogy a terv végrehaj­tása során a központi célkitűzéseknek meg­felelő gazdasági fejlődés következzen be, az állami, gazdasági szerveknek és a pártszer­veknek fokozniok kell tevékenységüket a gaz­dasági munka hatékonyságának növelésére. A tervből adódó fő előirányzatok és célkitűzé­sek a következők megyénkben: — az ipari termelés növekedése 5—7 száza­lékos lesz, kismértékben meghaladja az országos átlagot, , — a munkások és alkalmazottak reáljöve­delme 2,7 százalékkal nő, — a munkások és alkalmazottak létszáma 2— 4 százalékkal, az átlagbér 1—1,5 száza­lékkal nő, — o kiskereskedelmi áruforgalom 4—6 szá­zalékkal, — a beruházások összvolumene 30 százalék­kal nő és eléri az 1,8 milliárd forintot. A terv végrehajtása során a vállalatoknál, gyáregységeknél az eddigieknél is nagyobb figyelmet kell fordítani a fogyasztói igények kielégítésére. Célszerű a tervezetten felül is növelnünk az exportot, és ha lehetséges, a belföldi termelő és egyéni fogyasztók által igényelt termékek termelését. Nem szabad a termelés öncélú túlteljesítésére törekedni és csökkenteni kell a nehezen értékesíthető ter­mékek termelését. Az anyagtakarékosság fokozása révén a termékminőség tartásával és javításával elő kell segíteni a tőkés anyagimport csökkenését. Fel kell karolnunk a tőkés anyagimport meg­takarítását és helyettesítését célzó kezdemé­nyezéseket. Elő kell segítenünk a szocialista országok műszaki-gazdasági eredményeinek megismerését a gépek és anyagok terén, és beszerzéseinket — figyelembe véve a körsze­rűség követelményeit — ezekben az országok­ban kell eszközölni. Változatlanul fontos feladat, hogy a terv végrehajtása során elsősorban a gazdálkodás minőségi mutatóinak javítására fordítsák figyelmüket. A népgazda­sági egyensúly szempontjából nagy jelentősége van az állami költségvetés bevételei teljesíté­sének. tehát a jövedelmezőség kedvező ala­kulásának. • A termelés emelkedését 1967-ben országos átlagban kb. 80 %-ban a termelékenység nö­velése útján kell biztosítani. Ez megköveteli, hogy egybehangolt műszaki-szervezési intéz­kedésekkel már a tervciklus elején, majd fo­lyamatosan biztosítsák a hatékonyabb gazdál­kodást. A műszaki-szervezési intézkedéseket szélesen kell értelmezni: — a gyártás- és gyártmányfejlesztésre, — az álló- és fogyóeszköz-gazdálkodás fej­lesztésére. % — a termelés és a forgalom területére, — a napi és távlati célok harmonikus meg­valósítására stb. Pártszervezeteink segítsék, bátorítsák a mű­szaki fejlesztést célzó minden tevékenységet, az újító, feltaláló és tapasztalatcsere-moz­galmat. Az 1967-es évben megyénkben a foglalkoz­tatottak száma nő az építőiparban, nő az ipar egészében kismértékben, miközben a szénbá­nyászat föld alatti üzemeiben csökken a íog­*■> nem építettünk eléggé a dolgozók kezden ményezésére, észre-"Afn1'>ik. javaslataik, krit ’ összegezés javaslatokat nem terjesztettünk Kellő számban az ál­lami, gazdasági vezetés elé, — a gazdasági vezetők kezdeményező-kész­ségének fejlesztésében, a jók előlépteté­sében, a gyengék felmentésében kevésnek bizonyult az aktivitás, — az állami, gazdasági szervek munkájának pártellenőrzése nem bizonyult elég haté­konynak, nem biztosította maradéktalanul: a gazdaságpolitikai döntések érvényesülé­sét, a vezetés demokratikus módszereinek és a fegyelem összehangolt fejlődését, — a gazdaságpolitikai, közgazdasági propa­gandamunka hatékonysága még kevésnek bizonyult, a gazdasági jelenségekről csak részben adott mélyebb összefüggéseiben információt dolgozóinknak, — a tömegszervezetek és tudományos egye­sületek termelést segítő tevékenységét, 1 ezek lehetőségeit kellően nem használták fel pártszervezeteink. Mindezek helyes számba vétele, az okok fel­tárása módot ad arra, hogy gondosabban ké­szüljünk fel az 1987-es év gazdasági felada­taira, azok végrehajtásának megszervezésére és teljesítésére. Az 1967. évi terv alapját a III. ötéves terv célkitűzései és az 1966. évi gazdasági munka tapasztalatai, eredményei képezték. A párt vezető szerveinek az a véleménye, hogy 1967- ben a III. ötéves tervben jóváhagyott gazda­ságpolitikai vonalon haladunk és a III. ötéves terv jóváhagyása, valamint a gazdasági mecha­nizmus reformjával kapcsolatos döntésekhez képest az 1967. évi feladatok megvalósításához új gazdaságpolitikai elhatározásokra nincs szükség. lalkoztatottak száma. A szénbányászat föld alatti üzemeiben foglalkoztatottak számának csökkenése a szénigény csökkenésével függ össze. Fontos feladat, hogy a munkaerő-át­csoportosítást kellő gondossággal, a munkaerő­gazdálkodás helyes intézkedéseivel oldják roes szerveink. Á normák karbantartására irányuló tevé­kenységet fegyelmezetten tovább kell foly­tatni, biztosítva, hogy vállalati és gyáregységi ■szinten az átlagos teljesítményszázalék — a termelékenység növekedése mellett — 100 szá­zalék körül alakuljon. Gazdálkodó egysé­geinknél szorgalmazni kell az időbéres mun­kahelyek teljesítményszintjének, illetve lét­számnormáinak megállapítására alkalmas módszerek kidolgozását, illetve elterjesztését. A munkaszervezés és munkaerő-gazdálkodás segítse elő a rendelkezésre álló létszám gaz­daságos felhasználását a nehéz fizikai munkák gépesítésével és a nők számára alkalmas munkahelyek feltárásával. Az 19G7. évi gazdasági feladatok megoldása közben fel kell készülni az új gaz­dasági mechanizmus által támasztott követel­ményekre: figyelmet kell fordítani a szervező szakgárda kialakítására, a piackutatásra, a vállalati terv kidolgozásához és a gazdasági döntéseiül ez szükséges információs rendszer fejlesztésére, a vállalatok és jpráregységek bel­ső szervezete és a hatáskörök új követelmé­nyeknek megfelelő elosztására és más köve­telményekre. Az új mechanizmus bevezetésére természetesen legjobban úgy készülhetünk, ha a gazdálkodás pozitív tendenciáit tovább erő­sítjük minden területen és szinten. Beruházási-építési feladataink erőteljesen növekednek. Törekedni kell a már megkez­dett beruházások minél gyorsabb befejezésére. Az előkészítő, tervező és kivitelezői munka összehangolt javításával elő kell segíteni a lé­tesítmények befejezésének meggyorsítását és a költségek csökkentését. Fontos feladat az építőipari munka termelékenységének a nö­velése és az építési költségek további csök­kentése, valamint a minőség javítása. Pártbizottságaink és pártszervezeteink fon­tos feladata, hogy a IX. pártkongresszus ha­tározatainak szellemében tovább fejlesszék gazdasági szervező munkájukat. A gazdasági feladatok sikeres végrehajtására való mozgó­sítás tömegpolitikai feladatát össze kell kap­csolni a gazdaságirányítási reform bevezeté­sének előkészítésével. Segítsék elő, hogy a kiemelten kezelt célki­tűzések a gazdálkodás minden szintjén ér­vényre jussanak. Ezeket a gazdasági veze­tésben dolgozó kommunistáktól és pártonkí- vüliektől rendszeresen kérjék számon, ösztö­nözzék a vezetőket és beosztottakat a terv­mutatók csökkenése következtében némileg megnőtt önállóság kihasználására. Ugyanakkor segítsék elő a kötelezően előírt feladatok pon­tos teljesítését. * Pártszervezeteink segítsék elő az 1967-es népgazdasági terv, a vállalati-gyáregységi ter­vek ismertetését, a kongresszusi anyagok pro­pagandájának ég más formák keretében. Se­gítsék elő a munkaverseny fejlődését, támasz­kodva a szakszervezet és a KISZ-szervezetek munkájára. Az 1967. évi feladatok megyénk gazdaságá­ban nagyok és bonyolultak. Dolgozóink lelke­sedése és a gazdasági célok helyessége bizako» dússal tölt el bennünket és abban a tudatban kezdjük el munkánkat, hogy sikerre visszük az 1967. évi feladatainkat, , Az áru- és személyszállítási feladatokat a vasúti és a közúti közlekedés A terv fd előirányzatai biztositjúk a népgazdaság egyenletes fejlődését

Next

/
Oldalképek
Tartalom