Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-14 / 12. szám
A kétkezi dolgozók gyermekeiért... safkat is dicsérték. örvendetes törekvés, hogy azokat a fiatalokat, akik tovább akarnak tanulni, pedagógusaink fokozottabb gondosko- dássl segítik, örvendetes törekvés, hogy a tanulószobákon, különböző szakkörökben azok számára biztosítják a jó felkészülést, a jobb tanulmányi lehetőségeket, akik arra legjobban rászorultak, akik hátrányos helyzetben vannak, rossz családi és lakáskörülmények között élnek, akik senki mástól nem várhatnak segítséget tanulásukhoz, csak a pedagógusoktól. Mind kevesebb azoknak a pedagógusoknak a száma, akik nem liberalizmusukkal igyekeznek „jó” szolgálatokat tenni, hanem felelősséget éreznek a kétkezi dolgozók gyermekeinek jövőjéért is, akik hivatalukat hivatássai gyakorolják, s helyes módszereket követve nyújtják segítségüket Több kollégiumra, düák* otthonra lenne szükség, de elsősorban több tanteremre. Lehetőségeink korlátozottak, igaz, de a meglevő adottságainkat is hasznosíthatjuk úgy, hogy a legjobb gyakorlati módszerek, tapasztalatok érvényesüljenek. Ha a kétkezi dolgozók gyermekei mind kevesebb időt töltenek hóban, fagyban, sárban, autóbuszra vagy vonatra várva, s több időt fordíthatnak jó oktatói, nevelői ellenőrzés és irányítás mellett a tanulásra, pedagógusaink fáradozásai nem maradnak eredménye knélküL Az iránymutatás hosszú évekbe megszabja feladatainkat: „segítsük a kétkezik dolgozók gyermekeit..8 f fpataky) A modem épületen üvegtábla: Heves megyei Állattenyésztési Felügyelőség. A szakembernek sok mindent «lárul ez a cím, a járókelőnek annál kevesebbet. Pedig a mindössze két és fél éves múltra visszatekintő intézmény jelentős munkát fejtett ki a megye állattenyésztésének fejlesztésében, s ma már az eredmények is egyre inkább lemérhetek. Papp Sándorral, a felügyelőség vezetőjével beszélgetünk az intézmény munkájáról, a tervekről, az elképzelésekről. — Kezdetben is, és most is, legfontosabb feladatunk a megye szarvasmarha-tenyésztésének fejlesztése. Első lépésünk — mondja Papp Sándor — az volt, hogy összegyűjtöttük az alapfeljegyzéseket, s ennek birtokában már hozzá lehetett látni a korszerű tenyésztői munkához. — Másik nagy feladatunk a korszerű módszerek megismertetése volt. így például az itatásos borjúnevelés. Ma már ott tartunk, hogy a borjak kilencven százalékát ezzel a módszerrel nevelik, s ilyen viszonylatban Heves megye országosan első. Ojabban az t itatásos neveléssel és egyben a tejpótló tápszerek együttes bevezetésével foglalkozunk. Megyénkben már huszonöt közös gazdaságban al- Jb'il mázzák ezt, s borianként xintegy hatszáz forinttal ke- ‘isebb a nevelési költség. Sajnos, a tejpótló tápszerek csak korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre, s ez akadályozza a módszer további terjedését. Nagy feladatunk volt, és ma is az, hogy a vágómarhákat nagyobb súlyban és jobb minőségben adhassák le a termelőszövetkezetek. Elmondhatjuk, hogy az elmúlt időszakban ötven kilóval növekedett a^ leadandó átlagsúly és a minőség is javult. Nagy gondöt okozott és okoz jelenleg is a tejtermelés. A tehénállomány megfelelő utánpótlásával, a szakszerűbb szelektálással és takarmányozással sikerült elérni. fc*ogy az egy tehénre jutó át- llg mintegy 150—160 literrel növekedett az elmúlt egy év Slatt. Sajnos azonban, ez még Iáin rüg nagyon kevés. A nagyidéi Szőlőskert, a herédi MátAz új gazdasági mechanizmus körvonalai Parádsasváron 150 Eves körülmény I Nemcsak termelőüzem, hanem egyben idegenforgalmi látványosság is a Parádsasvári Üveggyár. Nyári hónapokban egyetlen nap 400 turista, üdülő is felkeresi. A gyár külső képe megdöbbenti őket: hát ezekben a szinte düledező „viskókban” készülnek a pompás ólomkristály vázák? Bent a csarnokokban az üreg születésének élménye minden más hatást közömbösít. Alig veszik észre, hogy bent is 150 éves körülmények uralkodnak. A 120 éves, mestergerendás műhelyekben munkálkodnak a dolgozók. Százötven év óta nem sokat változott a gyár. Igaz, termékei óriásit. A karácsonyfa-díszeket, a palackokat, a demizsonokat, a festett készleteket felváltották az új, korszerű cikkek. Az első évben, 1960-ban az ólomkristály már másfél millió forintot hozott a gyárnak. Es ahogy korszerűsödtek a termékek, úgy nőtt meg a külföld érdeklődése is. A múlt évben az üzem termékeinek 50 százalékát exportálták, 1970-ig a gyártmányok 70—75 százaléka jut külföldre. A parádsasvári üveg világhírűvé vált Minden 'eredmény itt született a régi falak között, de lassan kezdte is feszegetni a falakat ÜJJASZPLEITK A GYÁR I Az építkezés 1960-ban kezdődött. Az anyagraktár, az irodaépület, a finom csiszoló hiű- hely ez évben készült eL 1964- ben csaknem ötmillió forintos beruházást kaptak. Ebből született az új feldolgozóüzem, a tmk, a festő részleg csarnoka. 1967. június 31-re befejeződik a huta csarnok felújítása, bővítése. Harmadik lépcsőként ez év közepére elkészül a segédüzem, az exportraktár, a keverőüzem tanulmányterve, MIÉRT KAPJAK A MILLIÓKAT? Elsősorban azért, mert a gyártmányaik iránt nagy a külföldi érdeklődés. Azért, mert nagy lehetőségek rejlenek a gyárban, bár ma még egy dollárt 40—45 forintért állítanak elő, de kihasználva az adottságaikat, néhány éven belül olcsóbban szereznek devizát népgazdaságunknak. Nem utolsósorban azért fejlesztik a gyárat, mert nagyszerű munkásgárdát neveltek, akikkel meg lehet oldani a növekvő feladatokat A gyár és a külkereskedelem érdeke közös. Éppen ezért a beruházást tranzakcióban a FERUNION Külkereskedelmi Vállalattól kapták a parádsas- váriak. A milliókból építhetnek és ezért kötelességük: 1967-ben 14 és fél millió forint értékű ólomkristály tárgyat átadni a külkereskedelemnek, 1968-ban 21 millió forint értékűt, a következő években pedig tartani ezt az eredményt TRANZAKCIÓ-ZÖKKENŐK | A tranzakció nem indult zökkenésmentesen. A tranzakciós kötelezettséget 1965. szeptember 30-án írta alá a külkereskedelmi vállalat és az Országos Üvegipari Vállalat 1963 márciusában a parádsasváriak Választópolgár ß fiam Üzemeink tavalyi politikai és gazdasági feladatait a KB 1964—65. évi decemberi határozata szabta meg. Eredményei most már konkrétan lemérhetek megállapíthatók, hogy az üzemek jól gazdálkodtak. Javult a Párt gazdaság-szervező tevékenysége, a tömegszervezetekkel való kapcsolata, termelést elősegítő politikai mozgósítása a dolgozók körében. Az üzemek termelési értékterve 1 milliárd 139 millió 812 ezer forint volt, amely 3,5 millió forinttal több az előző évi- taL A tényleges eredmény 1192 269 000 forint, ami 104.8 százalékos teljesítésnek felel meg. a többlet termelés annál is inkább jelentős, mert 0,2 százalékos létszám megtakarítással érték el az üzemek. Tekintettel arra, hogy a termelési érték túlteljesítését az üzemek létszámmegta ka rí Pással érték el, az egy főre eső termelési érték is kedvezően alakult: 4,8 százalékkal maqa- sebb a tervezettnél. Javult a költségszint is, mert a tervezettel szemben 2,7 százalékos csökkenést értek él a járás üzemet Jobb lett a munkafegyelem, csaknem harmadával csökkent tz igazolatlan mulasztás négy és félszázalékkal emelkedett a dolgozók átlag- keresete. Nőtt az exporttermelés; a tervezettel szemben a cementgyár 19.2 százalékkal küldött többet, míg a Selypi Cukorgyár 8871 tonna cukrot indított külföldre az elmúlt e.v során. A termelés tűi teljesítését, a gazdasági mutatók pozitív ala kulását, a fegyelem javulását nagy mértékben segítette a szocialista brigádmozgalom kiszélesedése, amelyet pártunk IX. kongresszusának tiszteletére indított munkaverseny eredményezett Az üzemek dolgozóinak csaknem egész» részt vett a kongresszusi mun- kaversenyben s a vállalásukat 164,9 százalékra teljesítették. Híz több mint 28 millió forint megtakarítást, illetve túlteljesítést jelent járásunkban. A szocialista brigádmozgalomban 319 brigád 5636 fővel küzdött a megtisztelő cím megtartásáért, illetve elnyeréséért Az elmúlt év során 1J7 kiváló dolgozó jelvényt és 327 kiváló dolgozó oklevelet osztottak ki a dolgozóknak, 6 Velejáró anyagi elismerésként 288 000 forintot, és ezen túlmenően további közel 100 000 forinttal honorálták a munka- verseny során kiemelkedő brigádokat és egyéni dolgozókat A járási párt végrehajtó bizottság az elmúlt év eredményeiért elismerését fejezte ki az üzemek párt, gazdasági, tömegszervezetek vezetőinek az üzemek dolgozóinak. A vb megállapította, hogy meg vannak a feltételek az üzemeltben arra, hogy teljesítsék a IX. kongresszus határoz^ rajuk háruló feladatokat. Pataki Ferenc ipari előadó Remisig 3 1967. Január 14., szombat zik. Régebben nemcsak a tev- mákfajta és a mennyiség volt megkötve, de még a programozás is. Egy francia megrendelő például feltétlen karácsony előtt kért egy szállítmányt (neki is fontos üzleti érdeke volt a nagy ajándékozásra feltölteni boltjait), rugalmasabb irányítással teljesítették kérését. Előbbre hozták a gyártást, leszállították — és gesztusukat honorálta a külföldi fél. Baj van az új cikkek bevezetésével is. Évente négyszer-öt- ször ül össze az Iparművészeti Tanács, hogy döntsön egy új gyártmányfajta felett. A kereskedelmi, művészi és műszaki igények kielégítése gyakran kompromisszumra vezet. Késedelemre, elmaradásra is. Jónak látnák a parádsasváriak, ha ezt a „mechanizmust” is egyszerűsítenék a jövőben. EGY KERESKEDŐVEL? | Az elfogadott gyártmányt értékesíteni kell. És a parádsasváriak már tudják, hogy rossz értékesítéssel tönkre lehet tenni a műszaki eredményeket Mégis, alig volt eddig kapcsolatuk a kereskedelemmel. Nem tudtak arról, hogy milyen áron adják el termékeiket, pedig a többletnyereségből ők is szeretnének részt kapni. Ugyanakkor előfordul, hogy a kereskedelem csak a saját érdekeit nézi és háttérbe szorítja a műszaki követelményeket. Pedig tudniuk kell, hogy sokszor a nem éppen kiemelkedő üzlet hasznos, gazdagságos lehet a helyi viszonyok közepette. Szeretnének a gyáriak is közelebb kerülni az értékesítéshez. Ha műszakilag is képzett, az itteni viszonyokat jobban ismerő szakember véleményét kérnék ki az üzletkötésről. Gyakorlatban ez irányban még nem tettek lépéseket. Jelen pillanatban — az új gazdasági mechanizmus előkészítő évében — egyetlen ember végzi a kereskedelmi feladatot © egy személyben még a tervosztály vezetője is. ★ A tervek, az elképzelések még csak körvonalakban, jelentkeznek Parádsasváron. De minden javaslat a nyereséges, jó munkáért születik, hogy « 150 éves gyár tovább fiatalodjék és tovább növelje a mátrai üveg világhírnevét.Fóti Pét« megkapták a milliókat, «Je csak a múlt év közepén tudták meg, hogy mit kell teljesíteniük a forintokért Amennyire az új gazdasági mechanizmus szele egy ilyen nagyszerű devizaforrás kiépítése, annyira nem az, hogy a közvetlen érdekeltek bevonása nélkül történt a megállapodás. A felsőbb vezetés nem képviselheti annyira a helyi üzem érdekét, mint az itteniek. A helyi gazdasági vezetőknek nem szabad engedniük, hogy a gyártók nélkül döntsenek lényegbe vágó kérdésekben és nem elégedhetnek meg elvi tisztázással, konkrét adatok birtokában kell irányítaniuk. Építeni — de kiknek?| Ez a „régi mechanizmusos” hiba persze nem csökkenti az építés feletti örömet. Tudják, ha elfogadták a külkereskedelem pénzét, adni is kell a forintokért. Ezért készülnek az új tervek és nőnek a gondok, hogy kikkel valósítsák meg a terveket. Az új műhelyek új munkásokat várnak. Az új tervek megvalósítását munkaerő-probléma zavarhatja. Parádsasvár környékéről (Parádhuta, Bodony) már felszívta a szakembergárdát. Már a múlt évben is Gyöngyösről, Domoszlóról, Verpelét- ről vették fel a munkásokat. Napirendre került a nem helyi dolgozók elszállásolásának problémája. Helyes,, hogy a gyár már szervezi a szövetkezeti lakásépítő akciót, amelynek keretében az üzem fizeti be a pénzt és meghatározott időre ennek fejében szerződést köt a dolgozóval. A jövő munkáshiányának pótlására a nyugdíjasok időleges munkába állítását és a kibővített, 4+2-es iparitanulóképzést kívánják bevezetni. Később a saját beruházási alapból munkásszállást is szeretnének építeni. ÜVEGDIVAT | Egyre fokozódik annak a szerepe, hogy mit és milyen áron gyárt az üzem. Most a milyenről beszéljünk. Tavaly még az országos vállalattól kapták a megrendelést. Idén már az új mechanizmus szellemében közvetlenül érkezik az igény. A gyár évente 25 új terméket gyárt, hiszen a divat az üvegiparban is, ha nem is annyira, mint például a ruhaiparban, gyorsan váltoEredményesen gazdálkodtak tavaly a hatvani járás ipari Szemei 4,5—4,6 kilogramm takarmány szükséges egy kilogramm hús előállításához. A juhtenyésztéssel kapcsolatban azt mondhatom el, hogy az anyajuh-állomány hetven százalékát mesterséges úton termékenyítették meg, s ez szép eredmény. Ugyanakkor a gyapjúhozam kevés, magas még az elhullást arány is. Nem sok eredményt értünk el a baromfiaknál sem a takarmány-felhasználás csökkentésében. „ A felügyelőség munkája, mint Papp Sándor szavaiból is kitűnik, eredményekkel, ugyanakkor gondokkal teli. Természetesen hiba lenne, ha az eredményeket vagy az eredménytelenséget csakis a felügyelőségnek tulajdonítanánk, hiszen végredményben a közös gazadságokban folyik a munka, s nagyrészben a termelőszövetkezetek tevékenysége határozza meg az állattenyésztés fejlődését. A felügyelőség munkája azonban nagymértékben befolyásolja a korszerű tenyésztési módszerek elterjesztését, a nagyüzemi munka kialakulását. S nyugodtan elmondhatjuk, hogy az elmúlt két és fél év alatt ez a munka sikeresnek bizonyult Kapóst Levente. ravidék és a csányi Búzakalász termelőszövetkezetek ugyan jó eredményeket értek el, de a többi közös gazdaság nem nagyon dicsekedhet Munkánkon tehát itt még javítani kell. A szarvasmarha-tenyésztéssel kapcsolatban még egy eredményt említhetek: 1965-ben mindössze négy termelőszövetkezetben alkalmazták a gépi fejést az elmúlt esztendőben pedig már huszonnyolc közös gazdaság vezette be ezt a módszert Tanfolyamokat szerveztünk, s az eredmény azt mutatja, hogy nem fölöslegesen. — Más állatfajtáknál milyen munkát végez a felügyelőség? — A sertésállománynál az a fő célkitűzés, hogy a közös gazdaságok • tenyészanyagot saját maguk biztosítsák és az árusüldőket is ők neveljék fel. Nagy gondunk a sertéselhullás csökkentése. 1965-ben a malacok huszonöt százaléka pusztult el, tavaly már csak 16,2 százaléka. De még mindig hihetetlenül nagy ez az arány. Sajnos, lényegesen nem tudunk előrehaladni az egy kilogramm sertéshús előállításához szükséges takarmánymennyiség csökkentésében. Még mindig A korszerű állattenyésztés szolgálatában bejárók, azok sem mind olyanok, akiknek lakáskörülményeik optimálisak, akiknek nyugodt tanulásához a lehetőségek adottak. K étkezi dolgozók gyermekeinek segítéséről szól a kongresszusi határozat idézett mondata. Meg kell mondani, a pedagógusok a IX. pártkongresszus előtt is éltek a segítés lehetőségével. Legtöbb helyen „segítettek” úgy, hogy jobb osztályzatot adtak egy-egy gyereknek, mint amilyent valójában érdemelt volna. Jobb osztályzatot adtak, hogy köny- nyebben jusson tovább — általános iskolából középiskolába és középiskolából főiskolára, egyetemre. Ismerek nem egy pedagógust, aki* úgy vélekedett — és vélekedik most 1* — az ilyenfajta „felosztályozásokról”, hogy „én megtettem, amit tehettem, nem vágtam el a gyerek útját, nem mondhatják rám, hogy lelketlen, szívtelen vagyok!” Ismerek nem egy olyan fiatalt, aki szép eredményekkel, kiváló bizonyítvánnyal — de hiányos tudással, ismerettel, s nem megfelelő alapokkal — jutott a középiskolába, járt egy évet vagy kettőt, aztán — slussz. Természetesen ismerek olyat is, aki az egyetemig is felvitte, de már az első kollokviumokon elvérzett Ezek a fiatalok elkeseredettek, csalódottak. Szinte valamennyien hálával gondolnak jószívű tanítóikra, akiktől jó jegyeiket kapták. Pedig valójában haragudniok kellene, mert az elkeseredettséget, a csalódottságot, a tüskéket és a pofonokat nekik köszönhetik. Azoknak a tanítóknak köszönhetik, akik elnézték csalásaikat. puskázásaikat, s makogái,Továbbl feladatunk, hory különösen a pedagógusok köz- remiüködésével segítsük a kétkezi dolgozók gyermekeit, akik • szülői házban kevesebb támogatást kaphatnak a tanuláshoz”. (A IX. kongresszus határozataiból.) E gyetlen mondat, hosszú évekre utunkat kieöve- kelő: „segítsük a kétkezi dolgozók gyermekeit...” Vannak, akik úgy vélekednek: ez a származás szerinti kategória visszalopakodása más körítéssel, más feltálalásban, kicsit felmelegítve. Teljességében másról van Itt szó, tartalmában és minőségében másról — létező különbségek felszámolásáról, megszüntetéséről, pedagógiai, az oktató-nevelő munka módszereivel. Nem minden gyerek büszkélkedhet azzal, hogy odahaza könyvek várják, gazdag választékú családi könyvtár, s nem minden szülő oly felkészültségű, hogy a tanulásban gyermeke segítségére lehetne A szülőknek nem telik könyveikre, mert vékony a kereset, cipőre, ruhára, élelemre elég csak. Felkészültség? A legtöbb felnőttnek nem volt lehetősége, hogy magasabb képzettséget szerezzen, iskolázzon, kenyeret keresni, a munkához csak erő kellett, a test ereje és nem az értelemé, a szellemé. Az ilyen szülők gyermeke segítségre, támogatásra szorul, hogy jobb tanulmányi eredményeket érhessen el. Segítségre és támogatásra szorul, hogy szerzett ismereteit elmélyítse, hasznosan kiegészítse. Száz és száz gyerek naponta kora hajnalban kel. Százan és százan vonatoznak, autóbuszodnak otthonuk és az iskola között. „Ingáznak”. S akik nem jelölögyülésen vettem részt, melyen a választók engem jelöltek képviselőnek. És akkor. ., Hű de megiz ■ zadtam — törül, tem izzadó homlokom, ahogy felébredtem. Nyomban belefogtam a következő levél meg. írásába: „Kedves elvtársak! Én nem tudok se gitározni, se tupirozni. Mielőtt jelölnének gondolják meg. népszerű lehet-e manapság egy ilyen tanulatlan ember?” (Benedek B. István) lasztőpolgár, a feleségem. — Mondd csak — kérdezi, hogy is lesz azzal az új.., Te is lányom Brutus! No mindegy. Elmagyarázom. — Tudom, ezt •tudom — mondja hitvesem — de... ! ö a fodrászát akarja jelölni. A ■J énéit. Kicsit idegesen aludhattam el. mert meglehetősen furcsa álmom ■ volt. Egy viharos azonban nem nyugszik. — De azt mondd meg.., Ez aztán a szerencse: csöngetnek. O megy ki ajtót nyitni, óriási zaj, egy sereg kölyök, a fiam barátai tódulnak oe a szobába. Szén• ég! Ezek is mind választópolgárok? Ahogy végre belefekszem a családi ágyba, hallom, hogy mellettem piheg egy másik derék magyar va— Akkor a Szörényi Leventét. Tudod, akinek fáj, fáj. fáj... Segítség! Mint egy kisdiák az újságból próbálok puskázni, no de attól sem leszek okosabb. — Fiacskám — fordulok felé. — Hát ha annak a Szörényi hogyishívjáknak úgy fáj, fáj, akkor biztosan beteg, tehát felelőtlenség lenne lóled őt javasolni. — Fiacskám Mivel fiam elmúlt 18 éves, így elmagyarázom neki az új választójogi törvényt. — Jó, jó — szakítja félbe előadásomat ez a tiszteletlen büdös kölyök, akarom mondani derék ifjú állampolgár. — Azt mondd meg inkább, igaz-e. hogy én is javasolhatok jelöltet? — Hát persze — válaszoltam mii sem sejtve. — Akit akarok? — Igen. — A Beatlese- ket is? — csillan fel a szeme. Még magabiztos vagyok. — Nem. csak magyar állampolgárt lehet jelölni,
