Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-13 / 11. szám

Étlaptortcnet Három hónapos a Vendéglátó­ipari Múzeum. Az 1967-es nem­zetközi .idegenforgalmi év éty dekes programot és nagy erő­próbát jelent a múzeum dol­gozóinak. Most készülnek az első statisztikák az eddigi láto­gatottságról. Kiderült: már ed- iig Nyugat-Németországtól Ka­nadáig és a Szovjetuniótól Ja­pánig mindenünnen volt láto­gatója az érdekes kiállításnak. A múzeum egyébként meg­szerezte Gundel' János mell­szobrát, és azt a valamikor ne­ki ajándékozott ezüstserleget, amelyen az összes európai szál­lodásnagyságok bevésett alá­írása szerepel. A múzeum az idén a nagyobb szállodákban étlaptörténeti ki­állítást, a nyári idegenforgal­mi sajtó tu dósí tó kongresszusra nemzetközi gasztronómiai kiál­lítást rendez. Az új év első napjaiban gondosan végigla­poztam az óévi naptári, hogy ellenőrizzem fel­jegyzéseimet; mit és mit nem teljesítettem. Volt, amit át kellett „hoznom” erre az évre, hát gondosan „átírtam” 1967-re. December 31-én a következőket olvasom: „El ne felejtsd! Eldr Mi lehet ez az éld, amit nem szabad elfelejtenem? Eldorado? Eldeformáció? Titkos rövidítés: Erdős Lívia? Ilyen nőt nem ismertem, nem is szeretem a Lívia nevet. Töröm a fejem, aztán káromkodva eldobom a naptárt, lévén annyi humorom az elmúlt év elején, hogy a végére beírtam: „Ej ne felejtsd eldobni!” Mármint a naptárt. Nem mondom, van humorom. Azonnal fel'apoztam az idei szilvesztert, és beírtam: „Db. el.” Dobd el! Utővégre a humorban és a rövidítésekben én sem ismerek tréfát, és következetlenséget. (—6) Előkészületek a hevesi járásban 601 jelölt áll a választók elé Kevés a fiatal, nagyobb a nők aránya tiiegtttoftdja, őszintén... — Megmondom őszintén ■— mondot­ta Pöszméte és én már tudtam, hogy ha­zudik. Pöszmétét még a Paradicsomtól is­mertem, akkor kígyó volt, s azóta tudom, hogy Pöszméte vala­hányszor azt mondja: „megmondom őszin­tén”, akkor mindig hazudik. Ott ültem a fa alatt a feleségem­mel, akkor éppen Évának hívták, pi­káns kis bikiniben volt és jött ez a Pösz­méte-kígyó, s ezt mondta: — Megmondom őszintén, ha esztek ebből az almából, rendkívül jól jártok.. Ettéünk és úgy ki­rúgott a há’ziúr, aki mindig féltékeny volt kertje almatermésé­re, hogy hetekig jár­hattunk valamiféle albérlet után. — Megmondom őszintén, nagy ember vagy, Caesar, — mondta Pőszméte- Brutusz, s ezt Caesar el is hitte mindaddig, amíg hitét Pöszméte egy tőrrel végérvé­nyesen ki nem ope­rálta. — Megmondom őszintén, hogy a leg­jobb barátaim vagy­tok és éppen ezért a legízletesebb ételeket adom nektek — mondta Poszméh, mint Borgia Lucretia, s mind az öten máris megízlelhették, mi­lyen is a jó étel á la Borgia, só helyett fi­nom kis cuki mér- gecskével. — Megmondom őszintén, hogy én mindig demokratiku­san gondolkodó és ér­ző ember voltam — mondta Zöldig Náci­ként 1945. után Pösz­méte és mélységes fel­háborodással vette tudomásul, hogy nem hittek az őszinteségé­ben és néhány ke­mény esztendőcskére őszinteségi tanfo­lyamra utalták be a kies fekvésű váci „üdülőbe”. Így és ennyiszer találkoztam már Pösz­métével az emberiség életútja orézágútján, amikor mindig meg­mondta őszintén, mindig vagy legalább­is gyakran becsapott, kis és nagy ügyekben, akkor is, ha haszna volt belőle, de akkor is, ha éppen csa.k ed­zést tartott a félreve­zetés művészetében. — Megmondom őszintén, te nagy em­ber vagy — mondot­ta Pöszméte tegnap a Jó utca sarkán és a vállamra veregetett. Gyamús lett rögtön a dolog — utóvégre Caesarnak is ezt mondta — és sürgős lelkiismeret-vizsgá- latot tartottam, mi­lyen marhaságot csi­nálhattam, mit tud­hat erről Pöszméte, mert ha ő ncgy em­bernek mond engem, akkor bukott ember­nek tart valójában. — Nem hiszel ne­kem? Pedig most az egyszer igazat mon­dok — mondta Pösz­méte és felnézett rám. Ekkor vettem észre, hogy félreérettem, mert most valóban igazat mond: ő 161 centi, én 184. Nagy ember va­gyok. Termetre. Ezt legalább nem tudta őszintén lehazudni. (egri) IV. A jelentés A PORUL IÁ RT CSALÓ 1957. szeptemberének elején az East River-parti hatezer ablakos palotában mindenki szenzációra várt. A magyar üggyel foglalkozó bizottság be fogja nyújtani, jelentését — terjedt el a hír. A jelentés, ezt is tudták, igen bőséges, kere­ken 150 ezer szót tartalmaz, 17 fejezetet és 785 alfejezetet. Tartalmazza azonkívül Magyar- ország különféle térképeit és égy Budapest-térképet is. A papírral tehát nem takarékos­kodtak. A jelentés valóban szenzá­ciót okozott, ha más értelem­ben is, mint ahogy szerzői es ösztönzői tervezték. Az ENSZ épületében eleinte makacsul tartotta magát egy kósza hír; eszerint a jelentést megbeszélte egvmás között Ca­bot Lodge és Mindszenty bíbo­ros, a magyar Adenauer, aid az ellenforradalmi lázadás meghiúsítása óta a budapesti USA követségen rejtőzik. Sőt, azt is mondták, hogy ez után a megbeszélés után az USA kül­ügyminisztériuma bizonyos helyesbítéseket hajtott végre a jelentésben. Aztán ott volt a nagy lár­mával beharangozott jelentés Közöljék. hogy 111 tanút hall­gatnak ki 111 tar.út a magyar nép va'-r"-'T",i r6,n’,'‘hői 0, az ország mirden részéből. 111 ganúv o1' óriás a világszervezet 4 HmúsőM 1967. január 13., péntek részére készített jelentésben — ki kételkedhetnék benne, hogy az minden kritikát kiáll? An­nál nagyobb lett a meglepetés a testes könyv első, felületes átlapozása után: a vallomások névtelen tanúktól számláznák! 111 tanú közül mindössze há­rom szerepel névvel: Káthly Anna, Király Béla és Kővágó József, Budapest egykori pol­gármestere. A jelentés a többi 108 nevet nagy bölcsen elhall­gatta. A jelentés szerzői termesze-- tesen tudták, hogy névtelen ta­núk nem sokat érnek, hogy vallomásaik kételyt támaszta­nak. Kijelentették tehát: a ne­veket azért nem említik meg, „nehogy Magyarországon élő barátaiknak és rokonaiknak ártsanak”. Ámde a 150 000 szó elolvasá­sakor kiderült, hogy sem ez az érv, sem az, amit a névtelenek előadtak, egyáltalán nem se- bezhetetlen. A névtelenek egyike például azt írta: „Sok szovjet katona azt hitte, hogy Egyiptomban van és az angol-francia impe­rialisták ellen harcol. A Duná­ról azt hitték, az a Szuezi-csa­torna.” Mire az egyiptomi ENSZ-kül -b}‘. ’ -ég egyik tagja gűnvosan kije’entette: „Nyil­ván a szovjet katonák ellen harcoló magyarok mind arabul beszéltek.” Egy mAsi.k tanú előadta: ..A fegyveres ellenállás Kelet-Ma- gvarersszágon nem * ártott olyan sokáig rmot. Pécsett Dnnaren- jpi.sr, Veszprémben.” Ezzel szemben egy másik tanú azt vallotta, hogy Pécsett és Du- napentelén november 4-én „fegyveres ellenállásinak nyo­ma sem volt”, Veszprémben egyáltalán nem folytak harcok. A jelentés egész fejezetet szentelt „a Szovjetunióba tör­tént deportálások”-nak. Koro­natanúként nyolc névtelen sze­repelt, akik állítólag maguk is a deportáltak között voltak. A „ideportáltak” vallomásukat New YorkV-n, Párizsban, vagy Bécsben írták le. Hogyan ke­rültek Nyugatra ezek az állító­lag Szibériába „deportáltak”? A jelentés szerzői elzárkóz­tak Magyarország és Szovjet­unió képviselőinek meghallga­tásától, mondván: „Azokon a legfontosabb végső következ­tetéseken, hogy valójában mi történt Magyarországon, sem­mit sem változtatnak”. 1957. szeptember 14-én az ENSZ- közgyűlés megvitatta a jelen­tést, s bár hitelességében erő­sen kételkedtek, az USÁ-tól függő többségnek sikerült el­fogadtatnia egy határozatot Magyarország ellen. Ám Ham. marskjöld ENSZ-főtitkárnak meg kellett ígérnie, hogy a je­lentést, a tanúvallomásokat fe­lülvizsgálja majd. Ilrmmarsi jöld dolgozószobá­jában egymást érték a zárt aj­tó mögötti tanácskozások. A sok ülés. tanácskozás eredmé­nye az lett. hogy Poul B-'r'g- Jensent, „fölöítesével szemben elkövetett engedetlensége miatt beosztásából szabadságolták" Fegyelmi bizottság is alakult Barg-.lensen vétségei neki rész­letes feltárására, s a bizottság megsemmisítő anyagot gyűjtött egybe. Az az ember, áld. nem sokkal előbb a főtitkár szemé­lyes pártfogoltja volt, lobbané­kony, iszákos, sőt, lelki zava­rokban szenvedő emberré ved­lett vissza, azzá, ami valójá­ban volt, mielőtt megbízatását kapta. Felrótták neki, hogy a jelentés alapját képező doku­mentumokat, a tanúk jegyzé­két nem helyezte kellő bizton­ságba utazásai során, s ez a körülmény kompromittálta a dokumentumok jellegét és hi­telességét is, A fegyelmi bi­zottság utasította Bang-Jen- sent, hogy „ezeket a papírokat az Egyesült Nemzetek bizton­sági tisztviselőjének jelenlété­ben, haladéktalanul égesse el.” Az égetési jelenetre az ENSZ palotája tetején, 1958 egyik hideg, szeles februári reggeléin került sor. Az ENSZ-palota te­tején néhány riporter, újságíró fagyoskodott, odahúzódtak egy kicsiny vaskosár köré, aminőt az amerikai parkőrök szoktak használni lomb vagy papír- hulladék elégetésére. Ott vol­tak az ENSZ házi detektívek aztán a gyorsliftből kiszállt mister Andrew Cordier, az ENSZ főtitkárának egyik sze­mélyes munkatársa. — Nos, mister Bang-Jensen — mondta Cordier, és rámuta­tott a vaskosárra —. most ké­rem. égesse el az ötszáznegy- vennyolc per hétszíznyo’cvan- nágv Magyarország jelű ügy­iratot. ezt a furcsa jegyzéket A dán némán vette elő bel­ső zsebéből a lezárt borítékot. Azután idegesen kereste gyu­fásdobozát. Meggyújtott egy szál gyufát, de az erős szél azonnal elfújta a kis lángot. Féltucatszor ismétlődött ez a közjáték. Végül az egyik házi- detektív átnyújtotta Bang- Jensennek egy szélvédős ön­gyújtót. Bang-Jensen keze resz­ketett, mikor a borítékot el­égette. Aztán újabb borítéko­kat vett ki zsebéből, s azokat is meggyújtotta, egyiket a má­sik után. A szél felkapta a ha­mut és elszórta a világ négy tája felé. Nem volt lehetséges, hogy az óriási épület valamelyik szobá­jában égessenek el néhány bo­rítékot? Egyáltalán miért kel­lett őket elégetni? Miért hívták meg a riportereket? És volta­képpen milyen célt szolgált ez az attrakció? Miután a négy boríték ha- r uvá változott, s a hamut szét­fúj ta a szél, az egyik ENSZ- detektív, rámutatva egy társá ra. megszólalt: — Mister Bang-Jensen, az a megbízatásunk, hogy kísértük ki önt az ENSZ épületéből. Ka­lapját, kabátját és aktatáská­ját is közvetlenül otthonába küldik. Az irodájába! semmi­lyen körülmények között sem szabad többé belépnie. Bang-Jensen Cordier-hez for. dúlt, aki látszólag szórakozzot- tan állt ott. — Mit jelent ez? — kérdez­te haraggal. — Nem Így egyez­tünk meg. Anrdew Cordier azonban úgy tett. m*nt aki semmit sen: hallott és szótlanul a lift felé ment. — ICérem. jöj főn velünk, é • viselkedjék nyugodtan — mondta a detektív. (TCnv^-^zik: Bang-Jensen menesztése) tását, hanem a választókerür letek arányosabb kialakítása is. — Mióta folyik a járásban az előkészítés? — Már decemberben meg­kezdtük az el őkészületeket- Az első nagyobb megmozdulásra — az esedékes jelöltekkel való beszélgetés után — a válasz­tásra jogosultak összeírásakor került sor. Az időpont megfe­lelő volt — a téli szünetben ígv megkérhettük a nedagóguw sokat is, hogy segítsenek a választók névieavzékének ösz- szeírásában. Mellettük dolgoz­tak a tanácsok és más intéz­mények hivatali beosztottai is. Nem volt könnyű a feladat, hiszen járásunkban nagyon sok a tanya Erk községhez példá­ul több mint száz tanya tarto­zik...! Mindenesetre az ősz- szeírássál már végeztünk: 3« —33 ezer a választásra jogo­sultak száma A választások előkészítésé­vel foglalkozó operatív bizott­ságnak öt tagja van — nép­front, párt, tanács, nőtanács és a KISZ képviselőjéből áll — és a pártbizottsággal közö­sen kidolgozott intézkedést terv szerint dolgozik. Határidő előtt befejeződtek a községi népfrontbizottságok ülései» amelyek a választókerületi bi­zottságra és a választási el­nökség tagjaira tettek javasla­tot — Nemsokára sor kerül a* elnökség eskütételére. Az el­nökségnek természetesen szán­tén megnövekedinejk a felada­tai, hiszen négy évre választ­ják meg, nemcsak a választásé kampány idejére. A^ jelölő gyűlések február 2-től 21-ig zajlanak le a járásban. — A jelöltek között milyen arányban szerepelnek nők, él fiatalok? — Ami a fiatalokat illeti, nem valami „rózsás” a hely­zet. Igen kevés van a jelöltek között. Ez nagyrészt annak kö_ szönhető — persze idézőjelben —, hogy nagyon sok fiatal vándorolt el a járásunkból, akik itt maradtak, azok között pedig kevés a köznevek után érdeklődő. Pedig a községi ta­nácsok mindent megtettek, hogy felkutassák a jelölésre alkalmas fiatalokat is. Ami a nőket illeti, az elmúlt válasz­tásokon 17.9 százalékuk nyert mandátumot, az idén a jelöl­tek között 19 6 százalék a nő. A jelöléseket meve'őző a!a- ->os felmérés rmomén bizonyá­ra találkozik a választók ro- konszenvével a bizotttság munkája. K. C. nTfrye^sSY ZOLTÁN: Társszerzők A bolha és az elefánt a IWnreit hídon mentek A bolha révéit oeekes A« í„v j-’-áiott élesen: > t a öreg a »varas, •jói ft-hsr-i«? F7 a vas. Jó, ha öesze nem szakad roppant lépteink alatt!” vények után érdeklődjék, ter­mészetesen csalódnia kell, mert ott is, mindenütt, az 1967-es év legkomolyabb fela­datára készülnek: a választá­sokra Az új választási tör­vény az eddigieknél még hat- ványozottabb felelősségérzetet, még több munkát követel. Ez természetes is %— mint ahogy mindig természetes —, hiszen emberekről van szó, akik al­kalmasak a vezetésben való aktív részvételre, akik ugyan­akkor népszerűek is, és akik­ben választóik maradéktalanul megbíznak. Csodával határos módon si­került a rengeteg munka köze. pette néhány szót váltanunk Miklós Jánossal, a hevesi já­rás népfront-titkárával és Ke­resztesi Lajossal, a járási ta­nácstitkárával, aki szintén tagja a választási operatív bi­zottságnak. — Járásunkban — hangzik a felelet kérdésünkre — két országgyűlési képviselőt, tízen, egy megyei tanácstagot, ötven járási tanácstagot, és 532 köz­ségi tanácstagot kell választa­ni. Négy évvel ezelőtt 677-en kaptak mandátumot A csök­kenek, a jelöltek számának csökkenése egyenesen arányos a járás lélekszámúnak csök­kenésével. De nemcsak ez in­dokolja a kevesebb jelölt állí­Ha az ember azért keresné fel a hevesi járás népfront-tit­kárát, hogy különböző rendez­előre csomagolt állapotban. zsákokban szállították házhoz Az eladáshoz az üzemek segít ségét is igénybe vették. A fel­mérések alapján azt állapít­hatjuk meg, hogy ennek a vá­sárlási akciónak a nyomán a város lakosságának mintegy a fele biztosította a téli szükség­letét a felsorolt áruféleségek­ből. Új cikkek Érdekes könnyítést vezetett be a MÉK a fokhagymával va­ló ellátásban, por alakban hat­van mázsát hoz majd forga­lomba, ami mintegy hatszáz mázsa friss fokhagymának fe­lel meg. A MÉK üzeme tizenöt vagon almát és hat vagon szilvát aszalt meg. Ennek egy része exportra megy, de a belföldi kereslet kielégítését is szol­gálja. Gondoltak arra is, hogy a megye határain túlról is sze­rezzenek be kertészeti termé­keket. ha erre-szükség lenne. A téli időre való felkészülés tehát a lelkiismeretesség, a kö­rültekintő gondoskodás jegyé­ben zajlott le. Tekintettel en­nek a kérdésnek a fontossá­gára, a városi tanács végre­hajtó bizottsága is foglalkozott ülésén az áruellátással. Nyugodt szívvel mondhatjuk tehát, hogy az új termésig biztosítva van a konyhai után­pótlás. (g. molnár) delkező fmsz-sznküzletek sem tudják a városban maradék­talanul kiszolgálni a vásárló­kat. Egyszerűen: nem győzik. Példa erre a déli városrész, ahol a Szövetkezeti utca egyik sarkán mindig nagy forgalmat bonyolít le az fmsz szaküzlete, tőle néhány száz méter távol­ságban pedig egy-egy asszony kosárból zöldségféléket és virá­gokat árul — rendszeresen. Kevés a városban az fmsz- szaküzlet, amit az illetékesek is jól látnak. Mit tesznek te­hát? Építenek újabb üzleteket. Megérett annak a feltétele is, hogy a déli városrészben még egy zöldség- és gyümölcsüzle­tet nyissanak. Jó lenne, ha a város ellátá­sába a MÉK közvetlenül is be­kapcsolódna. Nemcsak a piaci árusítóhelyek létesítésével, hanem szaküzletek kialakításá­val is. Ami a télire eltett árukész­letet illeti, állapítsuk meg a MÉK-től származó adatok alapján, hogy az meghaladja az egy évvel ezelőtti mennyi­séget. Burgonyából nemcsak többet, hanem jobb minőséget is tároltak most, mint tavaly. Ugyanez a helyzet a zöldség­féléknél is. Nagyon népszerű lett az elmúlt hetekben a jól megszervezett burgonya-, al­ma-, káposzta- és hagymavá­sárlási akció. A MÉK és az fmsz egyaránt bekapcsolódott ebbe. A rendelt mennyiséget Már megint arról beszélünk, hogy miből, mennyit eszünk? Nálunk talán a legfontosabb téma a gyomor teljesítőképes­sége? A válasz egyszerű: enni kell, ás mi szeretünk is jókat enni. Nemzeti sajtáságunk? Ha nem Is meghatározó jellegű, de mo­tiváló tényező. Ha igaz az, hogy a nápolyiak saját elhatározá­sukból inkább karnevált csi­nálnak, mint lakomát; mi szí­vesebben lakomázunk is és mulatunk is — egyszerre. Gon­doljunk csak a nemrég véget ért ünnepekre, karácsonyra, szilveszterre. Tehát beszélnünk kell arról is, ha nem is sokat: hogyan biztosították az illetékes szer­vek a téli időszakra az élelmi­szer-ellátást. Vizsgálódásunk helye most Gyöngyös lesz. 3ó hírű piac A gyöngyösi piacnak évtize­dek óta jó a híre. Mondják azok, akik messzibb tájakról jönnek el ide, de a statisztikai adatok is ezt bizonyítják az országos összevetésben: kielé­gítő a felhozatal, az áruvá­lasztékkal sincs baj, sőt: még as árak is megnyugtatóak. Mindez kinek köszönhető? Egyetlen szervnek? Nem. mert ebben az eredményben megta­láljuk a MÉK, a Gyöngyös és Vidéke Körzeti Földművesszö­vetkezet, a termelőszövetkeze­tek, a háztáji gazdaságok és a magánkereskedők erőfeszíté­seit, tevékenységét is — egy­aránt —. ha az arányak szinte a felsorolás sorrendjében vál­toznak is. A zöldség- és gyü- mölcsüzletek kezelése a város­ban a földművesszövetkezetek- hez tartozik. A Mátrában ez már a MÉK gondja. A mátrai ellátásról többször szóltunk már a nyári hónapokban. Any- nyit most is említsünk meg, hogy ez a feladat korántsem olyan egyszerű, mint amilyen­nek látszik. Nemcsak a nagy távolságok miatt, hanem azért is, mert a kereslet lényegében az időjárástól is függ. A MÉK az üdülőket, az intézményeket a megrendelésnek megfelelően látja el. Az „egyéni” kereslet ingadozását már csak a „ba­tyuzó” árusok tudják követni. Vevőjük mindig akad: egy ko­sár gyümölcs vagy zöldségféle eladása nekik soha sem gond. Az autóbuszmegállóknál, a gyógyintézetek kapujánál min­dig megtalálhatók ezek a „bá­tyusok”. Kevés az üzlet Érdekes az is, hogy az egy­se nagyobb árukészlettel ren­Gyöngyös téli ellátásáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom